Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
/ GYERMEKVÁROSBÓL Ötvenhatan az Izzóban A nyaralásból visszatérő dolgozókat tiszta, rendes munkahelyek várták. Ragyogó ablaküvegek, csillogó gépek dicsérték a gyermekvárosiak munkáját. Muraközi József KISZ-ve- zető tanárral az üzemben beszélgettem az elvégzett munkáról és nyári terveikről. — A vállalat és a Gyermek- város között jó a kapcsolat. Ennek köszönhető, hogy minden évben számítanak a munkánkra. Miért kerékpároznak a strandon XIV. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 4., KEDD A második negyedév eredményei biztatóbbak Mi pedig jókedvvel jövünk. Azt hiszem, ittlétünkben most sem csalódtak. Az elmúlt évben negyvenketten dolgoztunk, az idén már ötvenhatan. A munkahely légköre is vonzó, a kereset is. Összkeresetünk közel százezer forint. Az összeg negyven százalékát KISZ-istáink fölajánlották a szervezetnek. Természetesen, a pénz — más formában ugyan — de visszatérül. Most már a pihenés következik. Augusztusi programunk változatos. Tíz-tíz tagú lány-, illetve fiúcsoport indul a Balatonhoz — építőtáborba. A lányok gyümölcsöt szüretelnek, a fiúk utat építenek. Sokan a Kaposvár környéki Sze- lidi tó partján pihennek. S akik szeretik a mozgást, azokat hosszú távú kerékpártú- rák várják. t— nyf — Párt csoport-értekezleten a HAGY-ban A napokban a Híradástechnikai Anyagok Gyáira I. számú pár talapszervezetének egyik csoportgyűlésén vettem részt. A napirenden a vezetőségválasztásra való készülődés szerepelt. A csoport vezetője az I- es alapszervezet vezetőségi beszámolóját ismertette — az elmúlt két év munkájáról. Először a vállalat gazdasági helyzetéről tájékoztatta a résztvevőket, a többi között arról, hogy az 1970-es év eddigi eredményei nem. kielégi- töek. Ehhez a kijelentéshez kapcsolódott a gyár főkönyvelőjének hozzászólása, amiből megtudták a tagok, hogy a második negyedév eredményei az elsőhöz képest biztatóak. Ezután a pártdemokráciáról Váci gépsor Weidában eímű, vasárnapi cikkünk utolsó előtti bekezdésébe — nyomdahiba következtében — értelemzavaró hiba került. A hibás rész helyesen így hangzik: „A határidő betartása csak az ön alá tartozó váci HAGY- ban dolgozó magyar barátaink és elvtársaink szolidáris és aktív segítségével, különösen Vándor Béla gyárigazgató elvtárs segítségével volt lehetséges. Ezért a gyártási sornak Deutsch-Ungarische Freundschaft (német—magyar barátság) nevet adtunk.” esett szó. Az MSZMP KB 1969. november 26—28-i határozata értelmében a HAGY I-es alapszervezete is megvizsgálta ezt a kérdést. Megállapították, hogy az alapszervezet a demokratikus centralizmus alapján működik. Az esetleges személyi változásoknál a tagság véleménye a döntő. A tagság él a szervezeti szabályzatban biztosított jogaival: mindenki szabadon mondhat véleményt, bírálatot, ennek semmilyen káros következménye nem lehet. Ugyanez a határozat mondja azt is: a poldtd- kad tevékenység alatt értendő az is, hogy ne csak a párttagok politizáljanak, hanem a párton kívüliek is: ezt figyelembe kell venni a politikai oktatásban. A beszámoló következő része a kádermunkával és a tagneveléssel foglalkozozott. Az alapszervezet az elmúlt időszakban tizennégy új párttaggal gyarapodott. A vezetőség a júliusi határőr zatban megállapította, hogy valamennyi új tagnak van pártmegbizatása. Ugyanebben a határozatban áll az is, hogy a műszaki főosztály, az anyag- és áruforgalmi osztály, valamint a főkönyvelőség területén jó a tagfelvételi munka, de szól arról is, hogy a tagfelvételi munkát javítani kell a termelési osztályon és a bérelszámolásban. Ez a csoportérteikezl9t bevezetője volt az augusztus 4-i taggyűlésnek, amikor az összes pártcsoportok előtt, a tagok véleményét is tartalmazó teljes beszámoló anyagát ismerteti az I-es alapszervezet titkára. —ár— Távirat Krakkóból Krakkóból érkezett a távirat, amelyben Tamassy Endre úttörőház-igazgató közli, hogy a váci pajtások és a lengyel vendégek ma délelőtt jönnek a Nord-Orient Exp- resszel Budapestre. Előreláthatólag — délután két órakor érkeznek Vácra. — kérdezik az olvasók, pihenő, Dunát élvező strandolok? Foto: Buzási Válasz: A cipősztorira Mi történt a strandvendéglőben? Csonttörést okozott az ökölcsapás A 46 éves Lakatos János alsógödi lakos állt a napokban VÁCI SÍROK (4.) TRAGOR IGNÁC DR. Ezemyolcszázhatvankilenc június 4-én született, Vácott. Gazdag családból származott, apja, id. Tragor Ignác kereskedő volt. Életrajzi adatai eléggé hiányosak. A kortársak visszaemlékezései szerint Kolozsvárott volt jogász, és itt szerzett doktori diplomát; több lexikon szerint, viszont egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta: jogi doktori és ügyvédi oklevelet szerzett. Az egyetem elvégzése után bejárta Európát. Később Vácott Freysinger Lajos dr. közjegyző mellett segédjegyző; 1900- ban pedig a Váci Takarék- pénztár vezérigazgatója. Vácott már régebben működött egy régészeti egyesület, amelyet Csávőlszky József címzetes püspök vezetett. Tragor csatlakozott ehhez az egyesülethez; előbb jegyző, utóbb főtitkár lett. Később ellentétbe került Csávőlszky Józseffel, mert a püspök az ásatásokon akarta gyarapítani az egyesület gyűjteményét, Tragor viszont irodalmi munkát követelt és búvárkodást régi okiratokban, könyvekben és irattárakban. Tragor kezdeményezésére 1895-ben létrejött a Múzeumegyesület, 'amelynek alapját ez Csávolszky-féle régészeti kör, valamint a városi népkönyvtár képezte. Tragor hozzálátott tervei megvalósításához: egymás után jelennek meg hely- történeti könyvei, 1906-ba.n, „Vóc vára és régi képei”, 1909-ben „Vác története 1848— 49-ben”. Ez utóbbit, a Múzeumegylet évkönyvével együtt küldte Móricz Zsig- mondnak, aki Görgey Artúrról készülő regényén dolgozott. Az író levelében így válaszolt: „Igen Tisztelt Uram, fogadja szíves köszönetemet a szép és becses könyvekért, amelyeket nagy örömmel vettem. Örülök, Vácon egy ilyen buzgó és jeles Múzeumegyesület van, amely ismeretlen adatokkal és feldolgozott anyagokkal is szolgál a magyar kultúrának. vádlottként a Váci Járásbíróság büntetőtanácsa előtt, amiért a strandvendéglőben botrányt okozott. Vavrik István villanyszerelőt ököllel úgy megütötte, hogy az áldozat já- romí vcsonttö rést szenvedett. A bíróság első napon kihallgatta a tanúkat. Vavrik István: Borozgattam barátaimmal. Lakatos ok nélkül belém kötött. Ütött, a földre estem. Elvesztettem az eszméletemet. Tóth Károly: Nekem Papp György ismerősöm mondta, hogy menjek gyorsan, mert agyonverik a Vavrikot! Tannert László üzletvezető: Az eset kint történt. Nekem Nagy János szólt, hogy adjam oda a kerékpáromat, mert orvosért kell menni. Lakatos bevallja, hogy egy üveg sört fogyasztott. Szerinte Vavriik jött hozzá azzal, hogy „Leszámolok veled!". Meg akarta ütni, ő védekezett Vavrik egy fának esetit, majd vaskoriéira zuhant. Akkor sérült meg. Dr. Láng Jenő orvosszakértő: A váci rendőrkapitány elrendelte, hogy orvosi szakvéleményt adjak. Vavrik bal arca annyira megsérült, hogy a szemét sem tudta kinyitni. A röntgenfelvétel szerint a bal járomcsomt s a bal homlokcsont közötti összeköttetés megszakadt. A sérülés nem leeséstől, hanem ökölcsapástól származott. Nyolc napon túl és húsz napon belül gyógyuL A bíróság a tárgyalást elnapolta. (p.) A Váci Naplóban megjelent Cipősztori című cikkük (megjelent: május 22-én) adta az indítékot ahhoz, hogy tollat vegyek a kezembe. Az irónia a tapasztalt újságíró eszköze, a gúnyolódás azonban többnyire ismeret- hiányt takargat. Lehet, hogy a mértékvétel, mint olyan, a huszonegy éves kolléga előtt ismeretlen, megszokott cipővásárlási módjától eltér. Egészen biztos, hogy a készcipő- üzletben a széles méretskála ezután is kínál számára olyan cipőt, amelyről saját érzékelésével megállapíthatja, hogy tyúkszeme és egyéb hozzászámítható aprósága is bőven belefér. Nem is lesz problémája az új cipő méretével mindaddig, amíg az időjárás napok alatt jelentős mértékben meg nem változik, mert higgye el a kedves cikkíró, hogy a közismert, általános fizikai törvényt — amelyre a cipész hivatkozott — kollégája lába is követi. A cikk utolsó mondata mélyen elgondolkoztató: „Négy hónapot várni egy 469 forintos cipőre, nem túlzás?!” Valóban az, kétségbeejtően az, különösen annak, aki lelkiismeretes munkával dolgozik azon, hogy amit a pult mögött megígér a rendelőnek, Fénykép és valóság .... irodalmi munkát követelt Foto: Törnek A szíves és értékes figyelem némi viszonzásául Hét krajcár című kötetemet két példányban mellékelem, egyiket a Múzeum könyvtárának, másikat önnek, igen tisztelt Uram, s maradok szíves üdvözlettel, Budapesten, 1913. április 15-én, kész híve Móricz Zsigmond.” Tragor nevéhez fűződik az 1911. őszén rendezett Mik- száth-napok, amelyen megjelentek a nagy író hozzátartozói is. Bár műveiben sok a téves adat, az utókor számára mégis nagyszerű forrásmunka. 1921- ben jelentek meg: „Vác utcái és terei” és Vác lakossága a XVIII. sz. elején” című könyvei. Ezt követi: „Váci érdekességek” (1923), „Abderai történetek” (1924), 1925-ben „Váci vidámságok”, amelyet tréfásan Váci Náci néven adott ki. Munkássága alatt fellendült Vác kulturális élete, s ő szerzett nevet a váci múzeumnak. 1941. február 10-én hunyt el Vácott. Mély részvét mellett a középvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. F. F. Az „ALFA ’70“-csoport kiállítása Sajnálatos, de megszokott jelenség, hogy bármilyen fotóművészeti kiállítás kapcsán a megnyitóbeszédben vagy az ismertetésben igazolni kell a nagyközönség előtt a fényképezés művészi rangját. Sajnálatos, mert nemcsak tudatbeli, hanem az ízlés területén is jelentkező lemaradásra utal. A fényképektől ugyanis sok néző csak háromféle élményt vár: vagy ismert, ismeretlen városképek, tájak bemutatását vagy a családi arcképalbum kiegészítését vagy — serdületlen korban — a női meztelenség feltárását. Nos, az ALFA-csoport kiállítására betérőnek ilyen igényei kielégítetlenül maradnak, mert ugyan a falakon táj, ismerős arc és szép női test képe is látható, de — Arany szaván kissé módosítva — a valóság földi másaként, tehát azt a fényképező szemén át tükrözvé, egyénítve, és jellemezve. ösztönösség fokán tehát nem „látványos” ez a kiállítás, de a tudatos szemlélő sok örömet és szépséget találhat az öt fiatal fotóművész képein. Minthogy az ALFA-csoport, mint a Dunakanyar Fotoklub kisebb egysége, már két évvel ezelőtt jelentkezett önálló tárlatával a város közönsége előtt, a jelenlegi gyűjtemény bizonyos összehasonlítási alapul is szolgálhat fejlődése, változásai, művészi érzése szempontjából. „Bizonyos” alapul, hiszen a csoport ösz- szetételében is változott. Horváth Tibor és ifj. Tahin Gyula kivált a csoportból, új tagként ismerhetjük meg viszont Csigó Lászlót és Várhelyi Kálmánt, a „törzstagok”: Döbrössy Pál, Kocsis Iván és Néninger Géza mellett. Töretlen maradt viszont a csoport művészi hitvallása: a gondolkozva-láttatás eszközeinek keresése. Felfogásukban a tárgyak elvesztik primér jelentésüket, a nézőt arra kényszerítik, hogy a „biostruktúra” mögött a nyugodt felszín alatt nyüzsgő életet, a „diók” egy- másmellettiségében az egyforma szürkeségből kitörő egyé niség szimbólumát, a „Fák” vonalaiban a természet örök ritmusát keressék. Előző kiállításuk kissé embertelen világa most humanizálódott; a kép érezhetően jelenlevő készítője a holt tárgyakat, jelenséget is közelünkbe hozza. Ezt tartom a kiállítás legnagyobb pozitívumának, s azt, hogy — ha a mesterségbeli fogások rejtelme ismeretlen is előttem — valóban látható az eszközök, a megvalósítás technikai részének állandó, friss szellemű kutatása. Végh Ferenc azt állni is tudja, mert a kijelölt időpontban ugyancsak ő áll szemben az illetővel és rajta követelik azt a cipőt, ami rajta kívül álló okokból nem készült, illetve nem készül el... A cikk „színes” megírása újságírói erény, de a realitás, a tények ismerete kötelező az újságíróra nézve. A kisiparos szakemberhiány országos gond, a kormánynak is komoly gondot okoz, nemcsak a Széchenyi utcai bolt szakemberének. A felelős szervek nyugdíjasok bevonásával és egyéb rendelkezésekkel igyekeznek enyhíteni ezen a krónikussá vált helyzeten, nem pedig az elismert szakemberek tájékozatlan, felületes kigúnyolásával. A megoldást sokan keresik, de nem a cikk alaphangján, hanem komolyan, felelősség- teljesen. Tisztelettel olvasójuk: Szolcsánszky Fái A cikk írójának megjegyzése: Ismereteim valóban hiányosak, ha a levélíró a lábak mértékvételére gondolt. Sajnos, ez idáig még nem volt szerencsém sohasem lábat mérni. A fizikai törvényekkel azonban többé-kevésbé én is tisztában vagyok, így jól tudom, hogy hidegben a testek összehúzódnak, s melegben kitágulnak. Ám azt akkor sem fogadhatom el, hogy emiatt kétszer kell egy-egy cipőt megcsinálni, hiszen így valamennyi méretes cipőkészítő ráfizetéssel dolgozna — s egyhamar bezárhatná boltját. Ami pedig a szakmunkáshiányt illeti... Úgy gondolom, hogy ha nem tudják kielégíteni a vásárlók igényeit — nem kellene a munkát elvállalni. — m — A kiállítást a KISZ Pest megyei Bizottsága nevében Balassi István nyitotta meg. Fotó: Gyimesi *
