Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

XII. ÉVFOLYAM, 181. SZÄM 1970. AUGUSZTUS 4., KEDD Mit mutat a félévi mérleg A MENDEI LENIN TSZ-BEN ' Vezetőségi ülést tartottak a napokban a mendei Lenin Tsz-ben. Napirenden a félévi mérleg szerepelt, azaz: ho­gyan alakult a tsz pénzügyi és termelési terve. Mint megtudtuk, az első félévre összesen 8 millió 195 ezer forintot terveztek. Mivel jól gazdálkodtak, ezt az ösz- szeget túlteljesítették, mert a, bevételük 8 millió 825 ezer forint lett. A többletet elsősorban az állattenyésztésből és a mellék­üzemágakból nyerték. Igaz, lemaradt a tervteljesítéssel a növénytermesztési üzfcmág és a kereskedelmi részleg. Ez a lemaradás azonban végered­ményben relatív, abból ered, hogy nem értékesítették a ta­valyi készletből megmaradt őszi árpát és kukoricát. Most, a második félév elején már hozzákezdtek az eladásához. Az állattenyésztésben a több­let viszont úgy keletkezett, hogy az éves szinten beüte­mezett 100 hízómarhából már eddig leadtak 78 darabot. Ez persze nem azt jelenti, hogy a második félévben már csak 22 darabot adnának le. Sze­retnék, ha a második fél­évben is sokkal többet érté­kesíthetnének. Kedvező a mérleg kiadási rovata. 8 millió 645 ezer forintot terveztek, és eb­ből megtakarítottak 212 ezer forintot. így a többletbevétellel együtt 842 ezer forint a mérleg végeredménye. Igaz, a megta­karított tételék között vannak olyanok, amelyek azért ma­radtak meg, mert a tsz például nem kapott elég műtrágyát, vagy hí­zómarha-alapanyagot. A szövetkezet vezetői remélik, hogy a második félévben eze­ket és a hasonló célra szánt összegeket sikerül majd elköl- teniük. Szó esett a vezetőségi ülé­sen az aratásról is. A lencsét, borsót és őszi árpát már betakarították. Mindhárom terményből több lett az átlagtermés két-három mázsával, mint a tervezett volt. Aratják a búzát is és az ed­digi eredmények azt mutat­ják, hogy valamivel az is töb­bet hoz a tervezettnél. A kombájnok után lehúzzák a szalmát és kazlakba rakják. Eddig több mint 200 holdnyi szalmájuk van már kazlak­ban. Ezzel egyidejűleg tarló- vetéseket is végeznek, 100 holdon már élvetették a kö­lest. MJ MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Kalimagdora kedvese. Maglód: Ha... Mende: Magányos vadász a szív. Monor: Serafino. Pilis: Vérrel megpecsételve. Üllő: Fehér farkasok. Vecsés: Egymil­lió karátos ötlet. Napirenden: Az anya­és csecscmővédelem, az aratás és a hírközlés Vb-ülést tartanak ma dél­után 2 órakor Ecseren, ahol beszámolnak áz anya- és cse­csemővédelem helyzetéről, va­lamint a fejlesztési terviek ál­lásáról. Pilisen és Üllőn is 2 órakor kezdődik a mai vb-ülés. Mind­két községben az augusztus havi tanácsülés anyagát beszé­lik meg. Vecsésen délelőtt fél 9-kor ülésezik a vb. Itt a helyi hír­közlés, távbeszélő-szolgáltatás színvonaláról, a további fej­lesztési elképzelésekről, vala­mint az aratás és cséplési eredményekről tárgyalnak. MÉG AZ IDÉN szolgáltatóhoz épül Üllőn A Járási Szolgáltató Ktsz terveiről Régen hiányzik az üllőiek­nek egy szolgáltatóház. Évek óta vajúdik ez a probléma. Hogy miért? Ezt kérdeztük Fodor Mihálytól, a Járási Szolgáltató Ktsz főkönyvelő­jétől. — .Sajnos, az üllői nagyköz­ségi tanács eleinte nem tudott számunkra épületet biztosítani. Pedig a jelenlegi fodrászüzle­tünkben nemcsak, hogy egészségtelen a munka, de életveszélyes is. A falak rogyadoznak kívül-belül, az itt dolgozóknak, a leg­elemibb tisztálkodási lehe­tőség sincs biztosítva. A napokban végre pont ke­rült az ügy végére. A Vörös­hadsereg utca 54. szám alatt kisajátított 444 négyszögöles te­lek volt tulajdonosa fellebbe­zett a kisajátítás ellen, ame­lyet. a felsőbb szervek eluta­sítottak, így elhárult az utol­só akadály is, a telek most már telekkönyviig is a mi tulajdonunk, kezdődhet az építkezés. — A TÖVÁLL vezetőivel megállapodtunk az építkezés ütemében. Ezek szerint külső­leg még ebben az évben elké­szül az üllői szolgáltatóház. A belső szerelést a télen végzik, a végleges átadás — A forgalmista Dél van, a levegő szinte iz­zik. A végtelenbe futó sineken vakítóan csillog a fény. Em­bert nem látni a környéken, mindenki menekül a szúró nap elől. A MÁV pilisi forgal­mi irodájában eirélyes hangú férfi telefonál. Nagy József, a forgalmista. 17 éve dolgozik a Új NDK-gépek Gombán Kombájnon „hajóztam44 • • • A gombai Üj Élet Tsz köz­pontjában azt mondták, ha a legjobb kombájnossal akarok beszélni, keressem meg Teleki Jánost. Elindultunk, s míg szorgal­masan nyeltük a port a határ­ban, Árvái Árpád, a tsz fiatal mezőgazdasági szakembere el­mondta, hogy készüljek fel a „csodára”: új, NDK-ból érke­zett kombájnokkal aratnak, s mint ahogy az szakemberhez illik, felsorolja a kombájnok „hivatalos” adatait: 5,65 mé­teres a vágóasztal, csaknem egy méterrel szélesebb, mint a régi SZK kombájnoké, a mag olyan tiszta, mint az arany, nem hagy benne kalászmara­dékot, nem töri a szemet. Ha a tartály megtelt, a kombáj- nosnak automata duda jelzi az „elég”-et, kigyullad a gép tete­jén egy villogó piros lámpa — jöhetnek a gabonatábla túlsó végéről a szállítókocsik. Szám­talan előnye van még a régi­vel szemben, például olyan tartozékokat kaptak hozzá, amikkel másfajta munkát is elvégezhetnek, nemcsak a ga­bonaaratást. Érthető hát, há felajzott kíváncsisággal vágtam át a tarlón, s eszembe jutott a régi hasonlat: tavaly a gabonatáblákon úszó sötét kombájnokra az a szó illett: csatahajó. Nos, az új gép hó­fehér-kék karcsú teste, a nap­sárga fényvédő a sétahajót jut­tatta szembe. A hangja vi­szont elnyelt minden kiáltást, Teleki Jánosnak .földre kel­lett szállnia a nyeregből — az­az hogy stílszerűek marad­junk: a „hajókormány” mellől, hogy beszélgetni tudjunk. — össze sem lehet hasonlí­tani a régivel! — ez volt az első mondata, tudta előre, hogy kombájncsodálóba jöttünk, hi­szen aki mostanában a gom­bai Üj Élet portáján megfor­dul, ide jön először. — Jóval egyszerűbb a keze­lése, gyorsabban is megy .. Jól haladunk. Reggel fél ötkor átnézzük a „jószágot”, föltan­koljuk, lezsírozzuk, aztán ha minden rendben van, megvár­juk, amíg fölszárad a harmat nagyja — mert a kis harmatot ez a gép föl sem veszi —, az­tán indulunk. Mikor van pihenő? Jóformán egész nap nincs, mert amíg én ebédelek, ad­dig a segédvezető arat. Este nyolckor, fél kilenckor állunk meg. Por van, meleg van, nincs vasárnapunk sem, de hát erre mondják, tudja, hogy a munka dandárjában va­gyunk. Július hetedike óta ara­tunk, 1300 hold az összes^ gabo­naterületünk, az árpával, rozs- zsal már megvagyunk. Ha így halad, a hét végére befejezzük a búzát is __Mi jó ilyenkor a lc ombájnosnak? Hát az, hogy ha vége lesz a munkának, le­visz bennünket a tsz mikrobu­sza a Balatonhoz. Ott aztán le­mossuk magunkról ennek a bőrcsípő pornak még az emlé­két is. Míg beszélgettünk, kiürült a tartályból a 18 mázsa szem, s megkértem Teleki Jánost: hadd szálljak a kombájnra egy fordulóra. Simán indult a gép, valóban „úsztunk” a táb­lán, a motolla fürgén karolta a búzaszálakat, a kapitány egy-két mozdulattal irányítot­ta a gépet, nevetett: ugye, könnyű ezt csinálni? Igaz, nincs rajta talaj tapogató, az emberre van bízva, milyen ma­gasra engedi-emeli a vágóasz­talt. Csak a gaz ne lenne... Kánikulában lehet igazán aratni — de estére alaposan elfárad az ember. Csoda, ha közben arra gondol, hogy jó lenne egy harmatos falú po­hárban aranyló must? A gom­bai tsz-ben ez sem teljesíthe­tetlen kívánság. (koblencz) vasútnál, ebből négy évet töl­tött Pilisen. Ennyit tudtam meg róla, amikor ismét cseng a telefon. •*- Igen, adhatja, jöhet a 2783-as. — Köszönöm, vettem. Folytatjuk a beszélgetést: — Nagyapám is, apám is a vasútnál dolgozott. De nem azért választottam ezt a szak­mát, mert családi hagyomány, csak szeretem csinálni, ennyi aiz egész. A vasút az első, s re­mélem az utolsó munkahe­lyem is. Budapesten végeztem 1962-ben, a tisztképző iskolán. Közben kutató szemmel fi­gyeli a zöld, piros és sárga lámpákkal teleszórt, integrál jellegű vágányútjelzőt. Gom­bokat nyom, kapcsol, irányít, utasít, jelez. Úgy megy min­den, mint a karikacsapás. Egy mozdulat és máris szabad az Últ — Mi az, amin szívesen vál­toztatna a vasútnál? — Ezen kellene változtatni — mutat az ajtóira, amikor el­megy az a két torzonborz fri- zurás ifjú, aki benyitott ide a forgalmi irodába beszélgeté­sünk alatt, és zsebretett kéz­zel kérdezte, miikor jön a vo­nat. — Ott van a menetrend, mégis idejönnek. Sokszor be­jönnek ide, ránéznek az órára, aztán szó nélkül kivonulnak. Újra cseng a telefon, kattog a falra szerelt elektromos vá­gánytábla, s a közeledő vonat zaja minden egyéb hangot el­söpör. A Hajdú expressz robo­gott át Pilisen. (marosvölgyi) Asszony á sötétben... A nyárfákkal szegélyezett út kihalt. Már a kilences vonat is berobogott az állomásra. Kevesen utaztak ezzel, az a pár ember pillanatok alatt szétoszlik. A köves "úton nem jön senki. Kísérteties csend van. Csak a sápadt hold vilá­gít és a fák ágain átszűrődik a fény. Most veszem észre: egy sej­telmes alak követ. Eles vonat­fütty vág a csendbe. Lassítok. Egy szipogó asszony. Fél. Sírá­sát leplezni próbálja. A sarki villany alá érve jól megnéz, látszik rajta, hogy beszélni akar. Törékeny, szép arcú nő, 30 éves lehet. A homlokán árulkodó kék foltok nem jó jelre mutatnak. Barátkozó természete percek alatt fel­oldja az ismerkedés kezdeti gátlásait. Beszél. Megverte őt az, akiért el­hagyta a családi otthont, a bé­két, a megértést, és azt a sok szeretetet, amivel 20 éven ke­resztül elhalmozták ... Miatta jött el az otthontól 200 kilo­méterre: Tompáról. Nagy volt a szerelem, örült, s úgy érezte, ezt nem árnyékolhatja be so­ha semmi. Szerették egymást. Háromheti ismeretség után es­küdteit meg. A férje, Karcsi, akkpr 17 éves volt, ö 20. Az esküvő is szép volt. Ez volt, ez a nap volt élete legboldogabb napja. Fehér ruha, mirtusz­koszorú, és a csokor ... mesés volt. Akkoriban ő volt a falu legszebb menyasszonya. Min­denki megbámulta őt, és min­denki — gyanúsan hallgatott. Akkor még nem tudta, hogy Karcsi miért nem kellett a faluban senkinek. Nem tudta, hogy az alkohol rabja, nem tudta, hogy veri szüleit és a pénzt elkártyázza. Jött az első gyerek, és vele együtt az első pofonok. Kimaradozott és tán­colni járt, lányokat kísérge- tett és udvarolt, amikor a Ma­rika — az első gyerek — meg­született. Azóta megszületett Karcsi, Tamás és Eszti. Okét is veri. A férje falat jár rakni, elég szépen keres. Naponta 200— 300 forintot. A pénzt italra költi, a barátoknak és a kár­tyának él. Az asszony csak tü­relmesen vár. Már tíz éve. A négy gyereket nem tudja itt­hagyni. Osztozni sem tud, mindegyiket egyformán szere­ti. Az édesanyja meghalt, csak egy testvére él Tompán, a szü­lői házban. Pesten volt, ma akart leutazni Tompára, hát­ha menedéket kap. A pályaud­varon két kisgyereket látott meg, és nem tudott vonatra szállni. Az anyai szeretet visz- szahozta őt a gyerekeihez. Pe­dig mennyit dolgozott délelőt­tönként napszámban, hogy útiköltségpénzét megszerezze! Beszél, mert a fájdalmát ta­lán könnyebb elviselni, ha el­mondhatja, jó, ha más is tud­ja. Üresen bámul a semmibe. Könnyek peregnek az arcáról, már égetik. Távolról vonatfütty hallat­szik, talán éppen az a vonat, amelyik Tompára megy. (marosvölgyi) ha csak valami közbé nem jön — március 31-én meg­történik. — Az üllőieket érdekli, va­jon milyen lesz az új szolgálJ tatóház. — Mivel főútvonalon és a község központjában fekszik a telek, korszerű, minden igényt kielégítő, körülbelül 160 négy­zetméter nagyságú épületet építünk, mintegy egymillió fo­rintos beruházással. Helyet kap itt férfi-női fodrászat, kozmetikai, rá­dió-, tv-javító és cipész­részleg. Gondoskodunk dolgozóink kommunális ellátásáról is. Kor­szerű öltöző-, mosdó- és fürdő- helyiség áll majd rendelkezé­sükre. Ezenkívül modern rak­tárhelyiség is épüt. Az épület egyébként egyszintes, lapos tetejű lesz, az utcára néz majd a csupa üveg kirakat. Nem vi­tás, hogy Üllő legmodernebb épülete lesz. — Egyéb szolgáltatás? — Három községben: Süly­sápon, Káván és Vasadon — nem folytatunk szolgáltató te­vékenységet. Itt nem is merült fel eddig ilyen irányú kére­lem. A többi községben sincs mód újabb szolgáltató részle­gek megnyitására. A monori tv-rádió javítórészleg — mi­óta a GELKA kirendeltsége működik — nemigen talál munkát. A jelenlegi beruházá­si keretünk sem engedi újabb részlegek megnyitását. — Jól működik viszont a Mekalor olajkályha szer­vizünk. Hangsúlyozni kí­vánom, hogy csak ezt a fajta olajkályhát tudjuk javítani. A többi fajtával a JAVSZER gyömrői ki- rendeltsége foglalkozik. Az Alföldi Kőolajipari Vál­lalat illetékeseivel tárgyalunk, ha megegyezünk velük, a szolgáltató ktsz elvállal majd cserépkályhák olajtüzelésre való átépítésére szóló megren­deléseket is. G, J. Cement, víz, sóder... Napról napra egyre többet sejtet a monori OTP-ház. Most az első emelet vasbetonvázához készül az alapanyag. Pesti Imre felvétele NB II. VOLT JOBB!- LESZ JOBB? A játékosok. Az átigazolás — valljuk be — nem sikerült úgy, ahogy tervezték. Elsősor­ban a csatársor erősítése ma­radt el, pedig egy erőszakos, befejező csatár igazolása szükséges lett volna. Persze, így is vannak olyanok, akik beváltak. Jól sikerült a kapus­igazolás. Drágán és Virág is jó kapuvédők. Sokat nyert a csapat László Karcsival, aki szerény viselkedésével, sport­szerű magatartásával, és nem utolsósorban kitűnő játéká­val csakhamar a vecsési kö­zönség kedvence lett. Jó já­tékos a KISTEXT-ből átiga­zolt Sztanev is — erőszakos, bátran tör előre, jól 16 kapu­ra, nem véletlen, hogy a leg­több gólt ő lőtte. Többet ígért az Üllőről átigazolt, de idő­közben katonai szolgálatra bevonult Szűcs Attila, bár to­vábbra is tartom a vélemé­nyem: nem kapott elég lehe­tőséget a bizonyításra, a csa­patban feltétlenül helye lett volna. Ludaics csalódást oko­zott. Bátortalannak tűnt já­téka. A visszatért két fiú közül Schubert játszott többször. Vele kapcsolatban voltak a legnagyobb viták. Én is Szo- tyori edző nézetét osztom: Schubert tehetséges, techni­kás játékos, elsősorban a kö­zéppályán komoly hasznára lehet az együttesnek. Szűcs Jenő jobbhátvédben egyre ígéretesebben játszik — ko­molyan lehet számolni vele. A többiek: Bogár ritkán vé­dett. Komoly érdemei vannak, hogy a csapat az NB II-ig el­jutott. Idén láthatóan feladta a harcot. A hátvédhármasban Corti látszik a legalkalma­sabb középhátvédnek. Gyors, jól fejel. Kalmár, bár keve­sebbet nyújt, mint korábban, még mindig a csapat kiváló­ságai közé tartozik. Szenczi gyenge kezdés után az idény végére belelendült, Fekete viszont fordítva: az idény végére „leeresztett”. Makovecz kellemes meglepe­tést okozott. Idén nemcsak mezőnyben jeleskedett, de a kapura is komoly veszélyt je­lentett. Krausz a mezőnyben még ügyeskedik, de a kapura már nem jelentett annyi ve­szélyt, mint korábban. Kiss kellemetlen csalódást okozott. A tavalyi sziporkázó szerep­lése után, idén gyengélkedett. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy sérülten is erőltették a játékát. Fodor a „lehetősé­gek” embere — el kell hitetni vele, hogy tud játszani, mert tényleg tud. Kalász ismét — ki tudja, hányadszor, megsér­tődött — leállt. Jó játékos volt, kár érte. A jövő. Csodák nincsenek. A labda gömbölyű, sok minden történhet, de a jó szereplés alapja továbbra is a becsüle­tes felkészülés, a sportszerű életmód. A vecsési szakveze­tésnek el kell érnie, hogy a játékosok az edzéseken és a mérkőzéseken is a maximu­mot nyújtsák. Tudás és aka­rat szempontjából egyaránt. Nincs semmi szükség az „ed­zőmérkőzéseknek” nevezett szerdai lötyögésekre, ahol bot­rányos módon lejáratták már a játékosok sportkörük hírne­vét (járási válogatott 1:3, Ül­lő 0:1, Monor 2:2). Csak drákói szigorral, be­csületes, komoly munkával érheti el a VIZÉP csapata, hogy jövőre a 60 éves jubileu­mot méltóképpen — az NB II-ben, köszönthesse. Változ­tatni kell a hozzáálláson — vezetőknek és játékosoknak egyaránt — ez a végső meg­állapítás — egy rosszul sike­rült tavaszi idény legfőbb ta­nulsága. Szalontai Attila l

Next

/
Thumbnails
Contents