Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
6 «ST tlLCYF I 1970. AUGUSZTUS 4., KEDD Angyalföldi galeri Szőnyeg a világba. A „Csaba” Szőnyegszövő Hisz évi termelése hatvanmillió forint értékű. 1970-ben százezer négyzetméter szövött és csomózott szőnyeg készül, többnyire amerikai, francia, svájci megrendelésre. A divatosnak mondott szőnyegek pasztell színekben készülnek, figurális díszítéssel. A pesti Központi Kerületi Bíróságon hétfőn kezdték tárgyalni a fiatalkorú V. Gábor és tíz — többségében ugyancsak fiatalkorú — társának bűnügyét. A vádlottak lakóhelyük környékének rémei voltak, viselkedésük megbotránkozást keltett minden jóérzésű emberben. Bűnlistájukon erőszakos nemi közösülés, garázdaság, bűn- szövetségben elkövetett lopás, tulajdon elleni bűntett és közveszélyes munkakerülés szerepel. Esténként rendszerint a XIII. kerületi Jász utca és Kelly utca sarkán levő Közért előtt találkoztak, és bandába verődve indultak el „akcióik” végrehajtására. A vádirat szerint 1970. január 5-én — S András javaslatára — öten behatoltak Cs. Károlyné lakására, akinek Anna nevű lánya egyedül tartózkodott otthon. A lány megkísérelte, hogy ellenálljon, azonban a fiúk letépték ruháját és valamennyien megerőszakolták. Egy hét múlva, január 12-én ezt az „akciót” Ok: az igen intenzív villámcsapás A velemi „arany rr Hetven évvel ezelőtt kezdték el a 4000 éves velem- szentvidi ősbánya és kohó kutatását» Az 560 méter magas hegyen levő, őskori telep rendkívül értékes adalékokkal gazdagította a közép-európai és ezen belül a hazai őskorkutatást. Az itt élő ősi népek rezet cls antimon bronzot dolgoztak feL Különböző használati tárgyakat, pénzeket és ékszereket készítettek, amelyekből több példány napvilágra került. Miske Kálmán kutatásai szerint, aki a velemi feltáró munkát elindította, egy évezreden át kereskedtek a velemi antimon-bronz ékszerekkel, amelyeket aranyként vásároltak. A teleppel kapcsolatban sok kérdés még tisztázatlan. Több szakértő szerint úgy hordták fel az érceket az őskohókba, míg mások a helybeli bányászás mellett foglalnak állást. Márffy Józsefe kőszegi amatőr róífész — aki több évtizede foglalkozik ezzel a témával — helyszíni kutatásai, a talált kohósalak és egyéb leletek alapján azt állítja, hogy azoknak van igazuk, akik szerint helyben bányászott fémeket dolgoztak fel. Szerinte a Velem-Szent- vid hegy hiányzó csúcsa külszíni fejtésű bánya volt. Azt tartja továbbá, hogy a vidékre máig is jellemző igen intenzív villámcsapások vezették az őskori népeket az ércek kibányászásához, majd a kohók használatához. A villámcsapások helyén megjelent aranysárga fém teremtette meg a fejlett őskori bronz- művesipar alapját. KŐSZEG „Élősakk“ „Élő” sakkversenyt tartottak vasárnap Kőszegen. A hagyományos nyári rendezvényen a Jurisics vár árkának gyepén korabeli kosztümös magyar várvédők török támadókkal küzdöttek. A játékvezető „hadvezérek” szerepét Portisch Ferenc és Flesch János töltötte be. A „bábuk” katonafiatalok voltak. Az érdekes összecsapásnak nagy közönségsikere volt. Vadkacsázás PITYMALLATTOL NAPNYUGTÁIG Ä vizekben gazdag Kisalföld kedvelt fészkelő- és tartózkodó helye a vadkacsáknak. A szakemberek véleménye szerint az idén a vízállás is kedvezett a szaporulatnak, így biztató előjelekkel várták a vadászati idény premierjét, a vasárnapi pitymallatot a Győr megyei vadászok. A Kis- és Nagy-Duna mentén, a Fertő tó nádasaiba ezrével húztak vissza hajnalban az éjjel tarlókon szemet kereső vadkacsák. Sűrűn ropogtak a fegyverek, és egy jól- irányzott lövés után szinte potyogtak a szárnyasok. A bő zsákmány reményében sok vadász az esti húzást is megvárta. Nem hiába, mert akadt közöttük olyan szerencsés is, aki húsz-huszonöt kacsát fűzhetett napi zsákmányként szíjára. Azonnali belépéssel alkalmazunk ács, kőműves, vasbetonszerelő, bádogos, szigetelő, vasszerkezeti lakatos és asztalos szakmunkásokat, hegesztőket; ezeken a szakmákon belül ifjú szakmunkásokat is felveszünk, akik 1970-ben szerezték meg szakmunkás-bizonyítványukat. Keresünk még út- és csatornabetonozó munkásokat, kubikosokat, kubikosbrigádokat, segédmunkásokat. Jelentkezés: Dunaújváros, Béke tér 3. 26. sz. Állami Építőipari Vállalat megismételték, mivel a lány anyja ezúttal sem volt otthon. A fiatalkorú bűnbanda tagjai az utcán minden ok nélkül megtámadták cs bántalmaztak más fiatalokat. A vádirat ismertetését követően megkezdték a vádlottak kihallgatását. A tárgyalás előreláthatólag több napig tart. Beérett a magnélküli... Megérett a magnélküli görögdinnye Kecskemét határában, a Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet területén. A még mindig újdonságnak számító dinnyekülönlegesság tömeges termesztését drágítja, hogy a vetőmag előállítása rendkívül költséges. Az intézetben, ahol Európában elsőként sikerült előállítani a magnélküli görögdinnyét, a köztermesztésben „elfáradt” fajták leváltására új görögdinnye-hibrideket is előállítanak. Az eddigi nemesítésből származó kecskeméti vöröshúsút máris nagy sikerrel termesztik a nagyüzemi gazdaságokban. A vékony héjú dinnye kis gyümölcsű, s így egészben elfér a hűtőszekrényekben. u armadik napja ültek szótlanul a stég két oldalán. Jó reggelt! Jó reggelt! — köszöntek egymásra hajnalonként. Jó napot! Jó napot! — búcsúztak delente. Ennyi és semmi több. A fiatalabb, hosszú, keszeg férfi, még valamivel innen a negyvenen, most csak egy napszítta, valaha kék fürdőnadrágot viselt. Az öregebb, lehet már ötven is, erősen kopaszodott, fehér atlétatrikójának alját kezdődő pocak dagasztotta, s a szürke sort is veszedelmesen feszült rajta. A keszeg időnként oda-odapillantott a stég másik oldalára: szeretett volna végre valamit megtudni horgásztársáról, de még az arcát sem láthatta: mélyen eltakarta lehajtó szélű, fehér vászonkalapja. Ügy ültek egymástól, alig karnyújtásnyira, mint régi, jó barátok, pedig valójában még egymás nevét sem tudták, csak egyetlen dolog kötötte össze őket, a horgászszenvedély. Fogni a botot, ülni némán és lesni, mikor harap a hal. A fiatalabb kezében rezdült a bot. Mohón, de nem elsietve tekerte a dobot. Ez már a harmadik hajnal óta, állapította meg magában elégedetten. Ma jó napom van. Jobb, mint tegnap és jobb, mint tegnapelőtt. Két keszeg keringőzik már a vízzel teli pléhdobozban. S most úton a harmadik. Három keszeg már bőséges ebéd. Ma nem megy le ebédelni a többiekkel — mindig ugyanaz az íz, ugyanaz a mártás, hiába, más a színe, a formája, akár az üzemi ebéd. Hiába kérdezte Ágnest, a szakácsnőt, az csak mosolygott: üzemi üdülő, üzemi ebéd, így van ez rendjén. De azért megígérte, ha hoz halat, szívesen megsüti. Vajon mekkora lesz? Mintha erősebben húzná a zsinórt. A köpcös-kalapos vajon látja-e? Jó lenne, ha látná, bár megmondani igazán nem tudná, miért lenne jó. Nagyobb, semmi kétség. Lassított a dob tekerésén. Lehet, hogy potyka akadt a horogra? Azt fá- rasztani kell, olvasta valamelyik könyvben. Vagy az nem is a pontyra vonatkozik? Érezte a könnyű, gyöngéd feszülést a zsinóron. Hirtelen megrántotta, húzott rajta vagy két araszt, aztán újra megrántotta. A zsinór egy pillanatra pattanásig megfeszült. Elszakítja! villant át rajta és gyorsan engedett a zsinóron. — Szerencsés ember! — hallotta váratlanul a stég túloldaláról. Felkapta a fejét, nem akart hinni a fülének. Három nap alatt egyszer sem fordult elő, hogy a köpcös odaszólt volna. Még ügyet sem vetett rá. Most pedig: — Szerencsés ember! — ismételte mély basszushangján. — Ma már a harmadik ... Tehát figyelte eddig is? Hogyan csinálta? A fejét sem fordította soha felé, mintha ott sem lett volna a stég másik oldalán. És mégis pontosan tudja, hogy ez, ma már a harmadik fogás. — Tegnap kettő, ma három! Mondom, szerencsés ember! Jelezve, hogy hallotta az elismerést, megbiccentette a fejét — Köszönöm ... — Nekem három nap alatt mindössze két silány keszeg akadt a horogra. Azt is visz- szadobtam. Csak óvatosan húzza, ez már nem keszeg! — Lehet, hogy potyka? — bámulta a vizet. — Az nem ilyen szívós. Meglátja, harcsa lesz! — Harcsa? — ujjongott a hangja, mert az már valóban zsákmány, nem egyszerűen egy hal. — Az! Láttam a fejét! — csettintett a köpcös két vaskos ujjával, aztán nehézkesen feltápászkodott, lassan odabandukolt. — Ha akarja, segíthetek. Egy pillanatra arra gondolt, visszautasítja: a hal akkor igazán az övé, ha maga küzd meg érte, de aztán meggondolta. Ha most segít, akkor beszél is. A pillanatnyi győzelemnél pedig többre tartotta, ha szót válthat valakivel. Három év magány után... — Megköszönném, ha egy pillanatra megtartaná a botot. A köpcös bólintott és átvette tőle. Egy villanásnyi időre látta az arcát. Kerek volt. és derűs. És furcsán ismerős. Két kézre fogta a zsinórt, s nagy óvatosan húzta maga felé. Most már ő is látta a hal lapos, bajszos fejét. Mintha gyöngült volna ficánkolása. Húzta és a hal engedett. Hozzászelídült az akaratához. Felfeküdt a víz tetejére. Lehetett vagy félméteres. Most valóban szerencséje volt. Ha Ágnes meglátja, biztosan rácsodálkozik. Ha pedig csodálkozik, olyan kék lesz a szeme, mint napsütésben a tó. Mire elharangozzák a delet — Végre! — sóhajtott megkönnyebbülten. — Gratulálok! — nyújtotta a köpcös a jobbját, míg a baljával egy kissé komikus mozdulattal lekapta a fejéről a fejér vászonkalapot. Ez az arc — fogta el egy baljós sejtelem. Nem, ilyen véletlenek nincsenek! — Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Dr. Kolbai. Kolbai ügyész... Belesápadt a bemutatkozásba. Kinyújtott keze lehanyatlott, mielőtt még belesimult volna a másik széles tenyerébe. A köpcös észrevette a félbemaradt mozdulatot. — Valami baj van, barátom? — Nem... nem ismer meg, ügyész úr? — nyögte ki nehezen. — Ismernem kellene? — csodálkozott rá a köpcös, összeráncolva magas homlokát, bizonyítva, hogy erősen gondolkodik. — Ne haragudjon, de nem tudom, hová tegyem. Mentségemre szolgáljon, nagyon sok emberrel volt már dolgom az életben. — Három éve... — nyögte ki nehezen. — Mi volt három éve? — érdeklődött őszintén a köpcös. Lehajtotta a fejét. — Tárgyalás... Társadalmi tulajdon hűtlen kezelése... Három év... Bakos vagyok. Bakos János volt telepvezető. Még mindig nem emlékszik rám? A köpcös ráncos homloka kisimult. — Volt, elmúlt. Haragszik rám? — Én? Ugyan... — Hát, akkor? — nyújtotta a köpcös újra a kezét. — Kezet kínál? — Mondtam: volt, elmúlt, felejtsük el..l Erőteljes volt a keze szorítása. Sokáig hallgattak. A hal jó indok volt a hallgatásra. Elfoglalta, amíg helyet keresett neki. — Mondom, szerencsés ember... — kezdte sokára a köpcös. — Ezt komolyan mondta? — nézett a szemébe. — Ami volt, elmúlt. Most horgászok vagyunk. Én pedig ma még nem fogtam semmit. — Pedig kettőnk közül maga a szerencsésebb. — Nem tudja elfelejteni? — Nem. — Miért? — Most horgászok vagyunk. Maga mondta. Vagy nem? — Ahogy gondolja, barátom. De nem jó dolog kölöncöt cipelni egy életen át. — A más koloncát... — szaladt ki a száján akaratlanul. A köpcös felkapta a fejét. — Ezzel azt akarja mondani, hogy ártatlanul ítéltem el? — Nem... — tűnődött egy ideig. — ön, mindenben a törvények szerint cselekedett. — Akkor? — Azt a tizenötezret a fiam lopta el. Az asszony addig könyörgött, amíg magamra vállaltam. — Kinek használt ezzel? — Akkor még azt hittem, tisztára mosom a fiam becsületét. Előtte még ott állt az egész élet. — Megbánta? — Az asszony fél év múlva elvált. Aztán disszidált. A fiam is. Megint csak hallgattak egy sort. — Mit csinál a hallal? — kérdezte később a köpcös. — Ha akarja, magának adom. Nekem elég a két keszeg. Egyedül vagyok. A köpcös hangja felélénkült — Vagy mind a hármat, vagy egyet sem! — Mind a hármat?... Jó, nem bánom. Legyen a magáé. — Köszönöm! — állt fel a köpcös. — Akkor talán mehetnénk is. A feleségem remekül ért a halak elkészítéséhez. De miért is dicsérem! Majd mondja maga, barátom, ha meggyőződött róla. — Én? — Persze, csak, ha ízlik... No, szedje már össze a botjait. Mindjárt elharangozzák a delet... Prukner Pál BUDAPESTI Pamut, nylon és habselyem alapanyagból készült fehérneműink korszerűek, divatosak. KÉRJE CIKKEINKET A SZAKÜZLETEKBEN ÉS AZ ÁRUHÁZAKBAN!
