Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

8 1970. AJJGUSZTTTS 30., VASÄRNAP ——————^ Csúcsforgalom előtt > Mindenki közlekedik Nehezen birkózunk a „csúcs”-okkal. Csúcsforgalom van mindenütt, bármerre né­zünk. A termékeket és ma­gunkat el kell szállítani — 'mindig el kell szállítani — ezért mindig csúcs van. De kc^önösen ősszel köszönt be a csúcsforgalom a szállításban. A csúcs előtti helyzetkép a következő: UTAK Ütjaink közmondásosan kes­kenyek. Szinte súrolják egy­mást a járművek előzéskor. Néhol a kétirányú forgalom szinte lehetetlennek látszik — aztán, valahogy mégis el­férnek egymás mellett a ko­csik. A Budapesti Közúti Igazgatóság elhatározta, hogy a megye hat méternél kes­kenyebb útjait kiszélesíti, a meglevő burkolathoz tapadó újabb burkolatsáv Merítésé­vel. Ilyenkor aztán for­galomkorlátozásokat vezetnek be. És milyen sok az ilyen korlátozás, útelzárás — s még­is, ahogy a Pest megyei Szál­lítási Bizottság megállapí­totta: „A közúti hálózat fej­lődése közelítőleg sem tart lépést a közúti forgalom ro­hamos fejlődésével”. Pedig az elmúlt években ■100 milliós korszerűsítéssel rendbehozták a megyén át­haladó 2-es, 3-as, 5-ös, 11-es, 12-es, 70-es főútvonalakat és a negyedik ötéves tervben több, mint 100 milliót költe­nek a 4-es, a 10-es és az 51- es fővonalak modernizálására. Viszont az alsóbbrendű út­hálózat fejlesztésére nincs elég pénz, arra csak az ötödik ötéves tervben kerülhet sor. Az ilyen utakból a következő években csak 60 kilométert korszerűsíthetnek. Pedig a megye területén a nagy for­galmi igényű utak között je­leznek 160 kilométer hosszú földutat is. S csupán 460 ki­lométer hosszan felelnek meg a megye útjai a korszerű követelményeknek — a 2317 kilométerből. AUTÓBUSZ Az utak kopnak és az autó­buszok rongálódnak. A megye Útjain a 20-as számú AKÖV (MÁVAUT) közlekedtette bu­szok közül ebben az évben már 35-öt kellett kiselejtezni. Persze , egy részüket azért is, hogy modernebb, nagyobb buszokat állítsanak a helyük­be. Az év folyamán még 49 régi buszt cserélnek ki újra. Ezzel a személyszállítást 70 százalékban korszerű buszok bonyolítják le, s csökkenthe­tik a „férőhelykihasználást”, 1,3 százalékkal. Tehát csök­ken a zsúfoltság, bár nem sokkal, annak ellenére, hogy újabb 18 autóbuszt állítot­tak be, és év végéig még 23- at. Az új tavaszi menetrend Óta 520(!) többlet-autóbusz­járatot üzemeltetnek. Ipari tanulók pótbei skqlázása ifállalatunfc az alábbi szakmákban pótbeiskolázást tart: '• kőműves • ács • állványozó • hidegburkoló • épületlakatos 0 műkőkészítő • üvegező • épületbádogos Intézeti elhelyezés és teljes ellátás. Jelentkezés: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport, Bp. X)., Dombóvári út 19. A kényelmesebb, gyorsabb utazás bizonyára „termelőerő­vé” válik, hiszen a buszok uta­sai 70 százalékban munkások és tanulók. A múlt évben 85 millió utast szállítottak a me­gye 200-nál is több vonalán, a napi 5600 járattal. , Óriási számok ezek, szinte hihetetlenek, dehát megyénk „utazó megye”. Éppen ezért új állomásokra, várótermekre, műszaki-forgalmi telepekre, a negyedik ötéves tervben 186 milliót fordítanak. Ennek ellenére — idézünk — „a fejlesztés ma is az egyre növekvő igények mögött ma­rad”. Azonkívül autóbuszhiány van — 36 darab busz szállítá­sával elmaradt — alkatrész- hiány is növeli a zsúfoltságot, okozza az utasok lemaradását, és a késéseket. Munkaerő- helyzetük sem biztató: 78 sofőr és 45 jegykezelő hiány­zik — pedig a gépkocsivezetők januártól havi 300 forint pót­lékot is kapnak. TEHERAUTÓ De kevés a rakodómunkás is, akik a teherfuvarozás zavar­talanságát biztosítanák. Aszó­don egyetlen egy rakodómun­kás sincs, Monoron és Gyom­ron kettő van. így az 1. sz. AKÖV erőteljesen növeli a ra­kodógépek számát. Ennek el­lenére a megyében sokkal súlyosabb a helyzet, mint pél­dául a fővárosban — a vago­nokból időben kirakott és elszállított áruk szempontjából. S a megyében gyorsabban nö­vekednek a szállítási fel­adatok. Igaz — ehhez kapcso­lódva — a teherautó állomány is növekedett 11,7 százalékkal az elmúlt évhez képest, és a szolgálati helyek száma szin­tén. 15 megyei helységünkben ve­zették be a tehertaxi szolgál­tatást, és újabb kettőben in­dítják meg az év végéig. A csúcs talán a közúti áru­szállításnál „fenyeget” a leg­jobban és a VASÚT esetében, amely az első fél­évben teljesítette áruszállítási tervét, mégsem tudfa az igé­nyeket kielégíteni. Ennek az oka az is volt, hogy a redkí- vüli téli időjárás miatt sok áru felhalmozódott, és a szállítta- tók a vasút által felajánlott előszállítási kedvezményeket is a szokásosnál nagyobb mérték­ben óhajtották igénybe venni. A kocsihiány azonban kró­nikussá vált, mert egyes válla­latok még mindig nem rakják ki időben árujukat a kocsikból — vagy fordítva: nem rakod­nak be időben. Kevés a ra­kodómunkás is, ezért alkalmi munkásokra számítanak, fő­leg fiatalokra. De hiányoznak kocsirendezők, váltókezelők, vonatkísérők is. Pedig márci­usban bérrendezést hajtottak végre, viszont sokan nyugdíj­ba mentek, az utánpótlás pe­dig kevés. A vasút személyszállításában is jellegzetes tényező a szűkös kocsipark, amely főleg a munkásvonatokon érezteti hatását — rettenetesen zsú­foltak. A késések is növeked­tek a sok pálya javítási munka miatt. Viszont gyorsabb lett a Budapest—Cegléd vonalon a közlekedés, mert villamosítot­ták. A vasúti személyszállításban persze most az ősz, nem a „csúcs” jön, az mostanában vo­nult le nyáron. Talán ezért is sötétebb itt a kép. De a „csúcs” a többi ágazatban most követ­kezik. Reméljük, ott nem lesz „feketébb” a helyzet. —- berkovits — XVIII. Mire a temetőből hazaértek, még egy csapást kellett' az özvegynek elviselni. Csimpi is elhalálozott. A szakmában so­káig mesélték, mint a kutya­hűség igazi példáját, hogy Csimpi utánahalt szeretett gazdájának. Csak Dönci és Kamilla tudta, hogy Csimpi súlyos alkoholmérgezésben pusztult el. A nagy sietségben ugyanis kint felejtettek egy üveg gint, amit Csimpi lerán­tott az asztalról. Az üveg el­tört, Csimpi pedig egy szemig felnyalta az italt. Kamilla ez­úttal őszintén sírt, majd Dön- cire dőlt, szemfestékét az in­gére kente és zokogva mondta: — Most már csak te ma­radtál nekem... A gyászévet nem tartották meg. Két hét múlva — min­den ceremórtta nélkül — meg­történt az esküvő ... — Lehetne szebb neved is — mondta Kamilla, amikor először írta le a „Weigelmann Ödönné” nevet. — Ügy lát­szik, a nevekkel nincs szeren­csém — nyugodott bele a sor­sába. A taxiban szorosan hoz­zábújt Döncihez, aki magában éppen azon kesergett, hogy ilyen nagy áron még nem ju­tott pénzhez. — Tudod, hogy a babona szerint most át kell emelned a küszöbön? — turbékolta Kamilla. — Nem vagyok babonás — mondta Dönci és kirázta a hi­deg. Azért nagy üggyel-bajjal át­tornázta asszonyát a küszöbön. Kamilla síkongott, a szomszé­dék 17 éves lánya pedig síró­görcsöt kapott a nevetéstől. — Magunk vagyunk — mondta Kamilla amikor be­csukódott mögöttük az ajtó. — Akkor térjünk a tárgy­ra — felelt Dönci és vissza­húzta az asszony zipzárát. — Hol a pénz? — Megvan, ne félj, és a tied! — mondta az asszony. — Persze, hogy az enyém. Mit gondolsz, ki kereste? Ta­lán szegény megboldogult? — Ezt én nem tudhatom. Lényeg, hogy az én öröksé­gem. De ami az enyém, a tied is — gügyögte Kamilla és lát­ható volt, hogy nem elsősor­ban a pénzre gondol. Dönci átlátta a helyzetet. Nagyot sóhajtott, elindult az asszony felé, átölelte és... És ekkor élesen és kellemet­lenül megszólalt a csengő. — Ne nyissuk ki — mondta fátyolos hangon az új asz- szonyka. — Azt nem lehet... — til­takozott Dönci és áldotta ma­gában az ismeretlent. Egy fiatal férfi állt az aj­tóban. — özvegy Bauer Rezsőnét keresem — mondta és belé­pett. — Egy levelet hoztam neki... — Ki küldte? — kérdezte Ödön. * — Bauer Rezső — felelt nyugodtan az idegen és át­nyújtott egy levelet. Kamilla és Ödön egymás kezéből kapkodták . a papírt, miközben az elhunyt sorait ol­vasták. Bauer Rezső sírontúli üzenete pedig szólott ekkép­pen: „Kedves Kamilla! Mielőtt önként választom a halált, néhápy dolgot leírok, nehogy azt hidd, hogy telje­sen hülye voltam. Sajnos, ké­sőn jöttem rá, hogy Ödön egy bűnöző, aki — ez az utolsó kívánságom — úgyis kötélen végzi. Sajnos, én gyenge vol­tam, hogy akkor szálljak ki a dologból, amikor még nem volt késő. De mert ez nem történt meg, részese lettem egy óriási szélhámosságnak, SZIGETHY EMLÉKKIÁLLÍTÁS Újból a gátakon Szigethy István emlékkiállí­tást rendeztek a váci Vak Bottyán Múzeumban. Ma dél­előtt 11 órakor nyitja meg dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria helyettes fő­igazgatója. A kiállított anyag ismertetésére a rendező, Vágó Zsuzsanna művészettörténész vállalkozott. ' Megerősítik az árvíz által legjobban megrongált töltésszakaszokat Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság körzetében az idei nagy árvíz által megron­gált töltésszakaszok teljes helyreállítása előreláthatóan 83 millió forintba kerül. Az Újjávarázsolt barbakán idén azonban csak mintegy 30 millió forint jut a térségben a gátak megerősítésére. A munkálatok befejezése így 1971-ben várható. Tervei már elkészültek és egy-két helyen hozzáfogtak a helyreállítás­hoz is. Elsőnek- Baks község közelében a dongéri főcsator­na torkolati szakaszánál. Megkezdték az árvízi jelem tésekben gyakran emlegetett körtvélyesi gátszakasz hely­reállítását is. Makó közelében a Maro-gáton azon a he­lyen, ahol az árvízveszély idő­szakában példátlan méretű buzgánsor tört fel, szintén megkezdődtek az előmunká­latok. Az egyik legérdekesebb idei feladat közé tartozik az algyői olajmező védelmét szol­gáló töltéserősítés is. Itt kü­lönleges kotrószívó-nyomó- géppel a Tiszából kitermelt anyaggal terhelik, vastag!tják a gátakat. Tápé és Algyő köz­ségeknél a töltés mellett 10 méteres sávot ugyancsak fel­töltenek. Ezeken a szakaszo­kon az átszivárgó« miatt ugyanis sok pai-t menti ház összedőlt az idén. Az év vé­géig befejezik a legszüksége­sebb töltéserősítési rpunkála­tokat Ferencszállás község határában. A Körös-torkolat közelében és más, az árvíz által legjobban megrongált sza­kaszokon. Egyik fő szempont, hogy a helyreállított töltések magassága mintegy másfél méterrel meghaladja az 1970. évi maximumokat hozó víz­állást. Pécsett, a Dóm tér mellett, a belváros szívében feltárták és helyreállították a középkori eredetű kaputornyot, a barba- kánt. A XV. században épült műemlék és a hozzátartozó vár- kert páratlan hangulatú történelmi és természeti szépséget nyújt a látogatóknak. —- A felső szatmári tájon mintegy ötven kilométer hosszan elterülő szilvásker­tek termése jónak ígérkezik. Ahol az árvíz nem tett kárt, szinte roskadoznak a fák a piruló gyümölcs súlya alatt. amiért több évi börtön jár. Ezt előzöm meg ezzel a gép­kocsibalesettel, így legalább a nevem tiszta marad. Ezért is nem jelentem fel azt a szél­hámost, akinek hozzád fűződő kapcsolata sem ismeretlen előttem. De azt az örömet nem szerzem meg nektek, hogy a bűnös pénzt ketten él­vezzétek. Mivel szegény, be­csapott embereknek vissza­juttatni nem tudom, közvetve adom vissza nekik: Az, aki e levelet átadja nektek, felha­talmazottam, hogy átvegye az egymillió forintot, melyet vég­rendeletemben szülővárosom labdarúgócsapatának felvirá­goztatására hagyományoztam. Természetesen számítok arra, hogy Ödönnel együtt, megkí- sérlitek végakaratom meg­hiúsítását. Ezért a fiatalem­bernél van egy levél, a rend­őrségnek címezve. Amennyi­ben a pénzt nem kapná meg, a levelet azonnal eljuttatja a címzettnek. Ebben megírtam mindent. Most egy pillanatra feledem szomorú sorsom és nevetni támad kedvem, mert magam elé képzelem Ödön rókapofáját,' amint azon cso­dálkozik, hogy ezúttal az ő eszén jártak túl. És a te ar­cod is megjelenik előttem. Ezen is mulatok. Ennyit meg­érdemeltél tőlem, mert tud­tam én az Ödön előtti fér­fiakról is, de többre becsül­tem a nyugalmam annál, hogy családi jeleneteket rendezzek veled. Ügy látszik, igaz a mon­dás: a bosszú édes. Ez az ér­zés könnyebbé teszi a halál gondolatát. Különben sem szerettem ezt az életet. A pénz utáni hajszába te zavartál. Én inkább a nyugalmat választot­tam volna. Egyedül Csimpit sajnálom itthagyni, közöttünk ő volt a leginkább ember... És most befejezem. Ilyenkor azt szokták írni: éljetek bol­dogul. Én ehelyett azt kívá­nom: éljetek úgy, ahogy meg- érdemlitek. Bauer Rezső.” Kamilla ezúttal őszintén sírt. Bauernek pedig igaza lett. Kígyó Dönci képe való­ban elvesztette eddigi nyu­godt vonásait: a csodálkozás, a tehetetlen düh torz rángá- sokban járt vad táncot rajta. A fiatalember megköszörül­te a torkát: — Akkor én mennék..; — A pénzt, sajnos, nem tudjuk átadni — kapott az utolsó szalmaszál után Ödön. — Jöjjön vissza holnap ilyen­kor. — Az utasításom úgy szól, hogy amennyiben a pénzt nem kapnám meg, a levelet azon­nal továbbítsam a címzett­nek — mondta határozottan a fiatalember. Kamilla az ágyhoz lépett. Lerántotta a térítőt és a pár­na alól kiemelt egy bőröndöt. — Tessék! — mondta, mint egy görög tragédia hősnője. Döncinek végig kellett néz­nie, ahogy a férfi kétszer át­számolja a pénzt. — Kétszázzal több volt — mondta, és átnyújtott két da­rab százast, majd egy elis­mervényt a pénzről. Csak ez­után halászta ki belső zsebé­ből a rendőrség részére meg­címzett levelet Ödön felsza­kította a borítékot, sápadtan átfutotta, majd elégette. A férfi távozni akart. — Most pedig vissza a pénzt, vagy innen élve nem távozol — sziszegte Kígyó Ödön. — Ketten várnák lent, néz­zenek csak ki az ablakon — mondta a fiatalember, majd nyugodtan és akadálytalanul távozott. — Most már igazán csak egymásra számíthatunk — zokogta Kamilla. — Itt valami tévedés lehet, kedves asszonyom — felelt hidegen Dönci, és mire Ka­milla zokogásban tört volna ki, már el is hagyta a lakást, így Kamilla sem zokogott, ha­nem gondolkozni kezdett, ami e történet egészen újszerű fordulatát jelenti... — Én azt mondom, ne ver­jük tovább — javasolta Su­nyi. — Én pedig azt mondom, hogy addig ütöm, amíg be nem vallja, hogy hol van a pénz — felelte Patkány és a mángorló alól éppen kikec- mergő Ödönt úgy vágta szá­jon, hogy újra becsúszott a gépezet alá. A megbeszélést eredetileg Ödön hívta össze, régi szállá­sára a mosókonyhába. Jelen voltak: Patkány, Pihe és Su­nyi, valamint jegyzőkönyvve­zetőként Pihéné, a kedves kis falusi patikuslány a Zsófi, aki sokat vesztett vidéki hamvá­ból, mert úgy nézett ki, mint egy Váci utcai kirakati bábu. — Én mégis úgy vélem, hogyha hülyére vered, akkor még úgysem tudja megmonda­ni, hol a pénz — érvelt Sunyi, és Pihe is rábólintott. — Mossa fel — adta ki Pat­kány az utasítást Zsófinak. Zsófi, mint egy kedvesnő­vér, letörölte Ödön arcáról a vért, rázúdított egy dézsa vi­zet, majd Pihe és Sunyi fel­fektették a mángorlóra szá­radni. Ödön bágyadtan nyitotta ki a szemét, kiköpte néhány fo­gát, majd szomorúan jegyezte meg: — Ez a stílus merőben’ ide­gen, az eddigi békés együtt­működésünktől. Ezért elhatá­roztam, hogy leveszem a ke­zem rólatok. Süllyedjetek vissza a mocsokba, éljetek pitiáner zsebtolvajlásokból, apró kis betörésekből, vagy ami még ennél is rosszabb: munkából. Az utolsó átoktól mindnyá­jan megborzongtak. Leghamarabb Pihe találta meg a hangját: — Engem hiába fenyegetsz! Vedd tudomásul, hogy dolgo­zom és nem is olyan rossz. — A férjem lassan elismert festő lesz — mondta Zsófi. — És ki tette azzá? Kié az ötlet? — kérdezte Ödön. — Az nem számít — vágta vissza Pihe. — Ez a baj manapság. Az ötletnek, a szellemnek nincs becsülete. A durvaság lett úr­rá a földön, az észt legyőzi az ököl — mondta Dönci és iga­za lett, mert Patkány újfent szájon vágta, de Dönci már az ütésből érezte, hogy nem teljes meggyőződésből. — Fogd be a pofád! Éppen elégszer dumáltál lyukat a hasunkba. De most nem fogsz becsapni... — Én? Engem csaptak be! Elvettem feleségül azt a ször­nyeteget, közben munkánk eredményét a szemem láttára vitte ki egy pasas az ajtón — mondta Dönci és szeméből lassan szivárogni kezdtek a könnyek. (Folytatjuk) *

Next

/
Thumbnails
Contents