Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

8

1970. AJJGUSZTTTS 30., VASÄRNAP ——————^

Csúcsforgalom előtt

>

Mindenki

közlekedik

Nehezen birkózunk a „csúcs”-okkal. Csúcsforgalom van mindenütt, bármerre nézünk. A termékeket és magunkat el kell szállítani — 'mindig el kell szállítani — ezért mindig csúcs van. De kc^önösen ősszel köszönt be a csúcsforgalom a szállításban. A csúcs előtti helyzetkép a következő:

UTAK

Ütjaink közmondásosan keskenyek. Szinte súrolják egymást a járművek előzéskor. Néhol a kétirányú forgalom szinte lehetetlennek látszik — aztán, valahogy mégis elférnek egymás mellett a kocsik. A Budapesti Közúti Igazgatóság elhatározta, hogy a megye hat méternél keskenyebb útjait kiszélesíti, a meglevő burkolathoz tapadó újabb burkolatsáv Merítésével. Ilyenkor aztán forgalomkorlátozásokat vezetnek be. És milyen sok az ilyen korlátozás, útelzárás — s mégis, ahogy a Pest megyei Szállítási Bizottság megállapította: „A közúti hálózat fejlődése közelítőleg sem tart lépést a közúti forgalom rohamos fejlődésével”.

Pedig az elmúlt években ■100 milliós korszerűsítéssel rendbehozták a megyén áthaladó 2-es, 3-as, 5-ös, 11-es,

12-es, 70-es főútvonalakat és a negyedik ötéves tervben több, mint 100 milliót költenek a 4-es, a 10-es és az 51- es fővonalak modernizálására.

Viszont az alsóbbrendű úthálózat fejlesztésére nincs elég pénz, arra csak az ötödik ötéves tervben kerülhet sor. Az ilyen utakból a következő években csak 60 kilométert korszerűsíthetnek. Pedig a megye területén a nagy forgalmi igényű utak között jeleznek 160 kilométer hosszú földutat is. S csupán 460 kilométer hosszan felelnek meg a megye útjai a korszerű követelményeknek — a 2317 kilométerből.

AUTÓBUSZ

Az utak kopnak és az autóbuszok rongálódnak. A megye Útjain a 20-as számú AKÖV (MÁVAUT) közlekedtette buszok közül ebben az évben már 35-öt kellett kiselejtezni. Persze , egy részüket azért is, hogy modernebb, nagyobb buszokat állítsanak a helyükbe. Az év folyamán még 49 régi buszt cserélnek ki újra. Ezzel a személyszállítást 70 százalékban korszerű buszok bonyolítják le, s csökkenthetik a „férőhelykihasználást”,

1,3 százalékkal. Tehát csökken a zsúfoltság, bár nem sokkal, annak ellenére, hogy újabb 18 autóbuszt állítottak be, és év végéig még 23- at. Az új tavaszi menetrend Óta 520(!) többlet-autóbuszjáratot üzemeltetnek.

Ipari tanulók pótbei skqlázása

ifállalatunfc az alábbi szakmákban pótbeiskolázást tart:

'• kőműves

• ács

• állványozó

• hidegburkoló

• épületlakatos 0 műkőkészítő

• üvegező

• épületbádogos

Intézeti elhelyezés és teljes ellátás.

Jelentkezés:

43. sz. Állami Építőipari Vállalat

Szakoktatási csoport,

Bp. X)., Dombóvári út 19.

A kényelmesebb, gyorsabb utazás bizonyára „termelőerővé” válik, hiszen a buszok utasai 70 százalékban munkások és tanulók. A múlt évben 85 millió utast szállítottak a megye 200-nál is több vonalán, a napi 5600 járattal.

, Óriási számok ezek, szinte hihetetlenek, dehát megyénk „utazó megye”. Éppen ezért új állomásokra, várótermekre, műszaki-forgalmi telepekre, a negyedik ötéves tervben 186 milliót fordítanak.

Ennek ellenére — idézünk — „a fejlesztés ma is az egyre növekvő igények mögött marad”. Azonkívül autóbuszhiány van — 36 darab busz szállításával elmaradt — alkatrész- hiány is növeli a zsúfoltságot, okozza az utasok lemaradását, és a késéseket. Munkaerő- helyzetük sem biztató: 78 sofőr és 45 jegykezelő hiányzik — pedig a gépkocsivezetők januártól havi 300 forint pótlékot is kapnak.

TEHERAUTÓ

De kevés a rakodómunkás is, akik a teherfuvarozás zavartalanságát biztosítanák. Aszódon egyetlen egy rakodómunkás sincs, Monoron és Gyomron kettő van. így az 1. sz. AKÖV erőteljesen növeli a rakodógépek számát. Ennek ellenére a megyében sokkal súlyosabb a helyzet, mint például a fővárosban — a vagonokból időben kirakott és elszállított áruk szempontjából. S a megyében gyorsabban növekednek a szállítási feladatok. Igaz — ehhez kapcsolódva — a teherautó állomány is növekedett 11,7 százalékkal az elmúlt évhez képest, és a szolgálati helyek száma szintén.

15 megyei helységünkben vezették be a tehertaxi szolgáltatást, és újabb kettőben indítják meg az év végéig.

A csúcs talán a közúti áruszállításnál „fenyeget” a legjobban és a

VASÚT

esetében, amely az első félévben teljesítette áruszállítási tervét, mégsem tudfa az igényeket kielégíteni. Ennek az oka az is volt, hogy a redkí- vüli téli időjárás miatt sok áru felhalmozódott, és a szállítta- tók a vasút által felajánlott előszállítási kedvezményeket is a szokásosnál nagyobb mértékben óhajtották igénybe venni.

A kocsihiány azonban krónikussá vált, mert egyes vállalatok még mindig nem rakják ki időben árujukat a kocsikból — vagy fordítva: nem rakodnak be időben. Kevés a rakodómunkás is, ezért alkalmi munkásokra számítanak, főleg fiatalokra. De hiányoznak kocsirendezők, váltókezelők, vonatkísérők is. Pedig márciusban bérrendezést hajtottak végre, viszont sokan nyugdíjba mentek, az utánpótlás pedig kevés.

A vasút személyszállításában is jellegzetes tényező a szűkös kocsipark, amely főleg a munkásvonatokon érezteti hatását — rettenetesen zsúfoltak. A késések is növekedtek a sok pálya javítási munka miatt. Viszont gyorsabb lett a Budapest—Cegléd vonalon a közlekedés, mert villamosították.

A vasúti személyszállításban persze most az ősz, nem a „csúcs” jön, az mostanában vonult le nyáron. Talán ezért is sötétebb itt a kép. De a „csúcs” a többi ágazatban most következik. Reméljük, ott nem lesz „feketébb” a helyzet.

—- berkovits —

XVIII.

Mire a temetőből hazaértek, még egy csapást kellett' az özvegynek elviselni. Csimpi is elhalálozott. A szakmában sokáig mesélték, mint a kutyahűség igazi példáját, hogy Csimpi utánahalt szeretett gazdájának. Csak Dönci és Kamilla tudta, hogy Csimpi súlyos alkoholmérgezésben pusztult el. A nagy sietségben ugyanis kint felejtettek egy üveg gint, amit Csimpi lerántott az asztalról. Az üveg eltört, Csimpi pedig egy szemig felnyalta az italt. Kamilla ezúttal őszintén sírt, majd Dön- cire dőlt, szemfestékét az ingére kente és zokogva mondta:

— Most már csak te maradtál nekem...

A gyászévet nem tartották meg. Két hét múlva — minden ceremórtta nélkül — megtörtént az esküvő ...

— Lehetne szebb neved is — mondta Kamilla, amikor először írta le a „Weigelmann Ödönné” nevet. — Ügy látszik, a nevekkel nincs szerencsém — nyugodott bele a sorsába. A taxiban szorosan hozzábújt Döncihez, aki magában éppen azon kesergett, hogy ilyen nagy áron még nem jutott pénzhez.

— Tudod, hogy a babona szerint most át kell emelned a küszöbön? — turbékolta Kamilla.

— Nem vagyok babonás — mondta Dönci és kirázta a hideg.

Azért nagy üggyel-bajjal áttornázta asszonyát a küszöbön. Kamilla síkongott, a szomszédék 17 éves lánya pedig sírógörcsöt kapott a nevetéstől.

— Magunk vagyunk — mondta Kamilla amikor becsukódott mögöttük az ajtó.

— Akkor térjünk a tárgyra — felelt Dönci és visszahúzta az asszony zipzárát. — Hol a pénz?

— Megvan, ne félj, és a tied! — mondta az asszony.

— Persze, hogy az enyém. Mit gondolsz, ki kereste? Talán szegény megboldogult?

— Ezt én nem tudhatom. Lényeg, hogy az én örökségem. De ami az enyém, a tied is — gügyögte Kamilla és látható volt, hogy nem elsősorban a pénzre gondol.

Dönci átlátta a helyzetet. Nagyot sóhajtott, elindult az asszony felé, átölelte és...

És ekkor élesen és kellemetlenül megszólalt a csengő.

— Ne nyissuk ki — mondta fátyolos hangon az új asz- szonyka.

— Azt nem lehet... — tiltakozott Dönci és áldotta magában az ismeretlent.

Egy fiatal férfi állt az ajtóban.

— özvegy Bauer Rezsőnét keresem — mondta és belépett. — Egy levelet hoztam neki...

— Ki küldte? — kérdezte

Ödön.

*

— Bauer Rezső — felelt nyugodtan az idegen és átnyújtott egy levelet.

Kamilla és Ödön egymás kezéből kapkodták . a papírt, miközben az elhunyt sorait olvasták. Bauer Rezső sírontúli üzenete pedig szólott ekképpen:

„Kedves Kamilla!

Mielőtt önként választom a halált, néhápy dolgot leírok, nehogy azt hidd, hogy teljesen hülye voltam. Sajnos, későn jöttem rá, hogy Ödön egy bűnöző, aki — ez az utolsó kívánságom — úgyis kötélen végzi. Sajnos, én gyenge voltam, hogy akkor szálljak ki a dologból, amikor még nem volt késő. De mert ez nem történt meg, részese lettem egy óriási szélhámosságnak,

SZIGETHY

EMLÉKKIÁLLÍTÁS

Újból a gátakon

Szigethy István emlékkiállítást rendeztek a váci Vak Bottyán Múzeumban. Ma délelőtt 11 órakor nyitja meg dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria helyettes főigazgatója. A kiállított anyag ismertetésére a rendező, Vágó Zsuzsanna művészettörténész vállalkozott. '

Megerősítik az árvíz által legjobban megrongált töltésszakaszokat

Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság körzetében az idei nagy árvíz által megrongált töltésszakaszok teljes helyreállítása előreláthatóan 83 millió forintba kerül. Az

Újjávarázsolt barbakán

idén azonban csak mintegy 30 millió forint jut a térségben a gátak megerősítésére. A munkálatok befejezése így 1971-ben várható. Tervei már elkészültek és egy-két helyen hozzáfogtak a helyreállításhoz is. Elsőnek- Baks község közelében a dongéri főcsatorna torkolati szakaszánál.

Megkezdték az árvízi jelem tésekben gyakran emlegetett körtvélyesi gátszakasz helyreállítását is. Makó közelében a Maro-gáton azon a helyen, ahol az árvízveszély időszakában példátlan méretű buzgánsor tört fel, szintén megkezdődtek az előmunkálatok. Az egyik legérdekesebb idei feladat közé tartozik az algyői olajmező védelmét szolgáló töltéserősítés is. Itt különleges kotrószívó-nyomó- géppel a Tiszából kitermelt anyaggal terhelik, vastag!tják a gátakat. Tápé és Algyő községeknél a töltés mellett 10 méteres sávot ugyancsak feltöltenek. Ezeken a szakaszokon az átszivárgó« miatt ugyanis sok pai-t menti ház összedőlt az idén. Az év végéig befejezik a legszükségesebb töltéserősítési rpunkálatokat Ferencszállás község határában. A Körös-torkolat közelében és más, az árvíz által legjobban megrongált szakaszokon. Egyik fő szempont, hogy a helyreállított töltések magassága mintegy másfél méterrel meghaladja az 1970. évi maximumokat hozó vízállást.

Pécsett, a Dóm tér mellett, a belváros szívében feltárták és helyreállították a középkori eredetű kaputornyot, a barba- kánt. A XV. században épült műemlék és a hozzátartozó vár- kert páratlan hangulatú történelmi és természeti szépséget nyújt a látogatóknak.

—- A felső szatmári tájon

mintegy ötven kilométer hosszan elterülő szilváskertek termése jónak ígérkezik. Ahol az árvíz nem tett kárt, szinte roskadoznak a fák a piruló gyümölcs súlya alatt.

amiért több évi börtön jár. Ezt előzöm meg ezzel a gépkocsibalesettel, így legalább a nevem tiszta marad. Ezért is nem jelentem fel azt a szélhámost, akinek hozzád fűződő kapcsolata sem ismeretlen előttem. De azt az örömet nem szerzem meg nektek, hogy a bűnös pénzt ketten élvezzétek. Mivel szegény, becsapott embereknek visszajuttatni nem tudom, közvetve adom vissza nekik: Az, aki e levelet átadja nektek, felhatalmazottam, hogy átvegye az egymillió forintot, melyet végrendeletemben szülővárosom labdarúgócsapatának felvirágoztatására hagyományoztam. Természetesen számítok arra, hogy Ödönnel együtt, megkí- sérlitek végakaratom meghiúsítását. Ezért a fiatalembernél van egy levél, a rendőrségnek címezve. Amennyiben a pénzt nem kapná meg, a levelet azonnal eljuttatja a címzettnek. Ebben megírtam mindent. Most egy pillanatra feledem szomorú sorsom és nevetni támad kedvem, mert magam elé képzelem Ödön rókapofáját,' amint azon csodálkozik, hogy ezúttal az ő eszén jártak túl. És a te arcod is megjelenik előttem. Ezen is mulatok. Ennyit megérdemeltél tőlem, mert tudtam én az Ödön előtti férfiakról is, de többre becsültem a nyugalmam annál, hogy családi jeleneteket rendezzek veled. Ügy látszik, igaz a mondás: a bosszú édes. Ez az érzés könnyebbé teszi a halál gondolatát. Különben sem szerettem ezt az életet. A pénz utáni hajszába te zavartál. Én inkább a nyugalmat választottam volna. Egyedül Csimpit sajnálom itthagyni, közöttünk ő volt a leginkább ember... És most befejezem. Ilyenkor azt szokták írni: éljetek boldogul. Én ehelyett azt kívánom: éljetek úgy, ahogy meg- érdemlitek. Bauer Rezső.”

Kamilla ezúttal őszintén sírt. Bauernek pedig igaza lett. Kígyó Dönci képe valóban elvesztette eddigi nyugodt vonásait: a csodálkozás, a tehetetlen düh torz rángá- sokban járt vad táncot rajta.

A fiatalember megköszörülte a torkát:

— Akkor én mennék..;

— A pénzt, sajnos, nem tudjuk átadni — kapott az utolsó szalmaszál után Ödön. — Jöjjön vissza holnap ilyenkor.

— Az utasításom úgy szól, hogy amennyiben a pénzt nem kapnám meg, a levelet azonnal továbbítsam a címzettnek — mondta határozottan a fiatalember.

Kamilla az ágyhoz lépett. Lerántotta a térítőt és a párna alól kiemelt egy bőröndöt.

— Tessék! — mondta, mint egy görög tragédia hősnője.

Döncinek végig kellett néznie, ahogy a férfi kétszer átszámolja a pénzt.

— Kétszázzal több volt — mondta, és átnyújtott két darab százast, majd egy elismervényt a pénzről. Csak ezután halászta ki belső zsebéből a rendőrség részére megcímzett levelet Ödön felszakította a borítékot, sápadtan átfutotta, majd elégette. A férfi távozni akart.

— Most pedig vissza a pénzt, vagy innen élve nem távozol — sziszegte Kígyó Ödön.

— Ketten várnák lent, nézzenek csak ki az ablakon — mondta a fiatalember, majd nyugodtan és akadálytalanul távozott.

— Most már igazán csak egymásra számíthatunk — zokogta Kamilla.

— Itt valami tévedés lehet, kedves asszonyom — felelt hidegen Dönci, és mire Kamilla zokogásban tört volna ki, már el is hagyta a lakást, így Kamilla sem zokogott, hanem gondolkozni kezdett, ami e történet egészen újszerű fordulatát jelenti...

— Én azt mondom, ne verjük tovább — javasolta Sunyi.

— Én pedig azt mondom, hogy addig ütöm, amíg be nem vallja, hogy hol van a pénz — felelte Patkány és a mángorló alól éppen kikec- mergő Ödönt úgy vágta szájon, hogy újra becsúszott a gépezet alá.

A megbeszélést eredetileg Ödön hívta össze, régi szállására a mosókonyhába. Jelen voltak: Patkány, Pihe és Sunyi, valamint jegyzőkönyvvezetőként Pihéné, a kedves kis falusi patikuslány a Zsófi, aki

sokat vesztett vidéki hamvából, mert úgy nézett ki, mint egy Váci utcai kirakati bábu.

— Én mégis úgy vélem, hogyha hülyére vered, akkor még úgysem tudja megmondani, hol a pénz — érvelt Sunyi, és Pihe is rábólintott.

— Mossa fel — adta ki Patkány az utasítást Zsófinak.

Zsófi, mint egy kedvesnővér, letörölte Ödön arcáról a vért, rázúdított egy dézsa vizet, majd Pihe és Sunyi felfektették a mángorlóra száradni.

Ödön bágyadtan nyitotta ki a szemét, kiköpte néhány fogát, majd szomorúan jegyezte meg:

— Ez a stílus merőben’ idegen, az eddigi békés együttműködésünktől. Ezért elhatároztam, hogy leveszem a kezem rólatok. Süllyedjetek vissza a mocsokba, éljetek pitiáner zsebtolvajlásokból, apró kis betörésekből, vagy ami még ennél is rosszabb: munkából.

Az utolsó átoktól mindnyájan megborzongtak.

Leghamarabb Pihe találta meg a hangját:

— Engem hiába fenyegetsz! Vedd tudomásul, hogy dolgozom és nem is olyan rossz.

— A férjem lassan elismert festő lesz — mondta Zsófi.

— És ki tette azzá? Kié az ötlet? — kérdezte Ödön.

— Az nem számít — vágta vissza Pihe.

— Ez a baj manapság. Az ötletnek, a szellemnek nincs becsülete. A durvaság lett úrrá a földön, az észt legyőzi az ököl — mondta Dönci és igaza lett, mert Patkány újfent szájon vágta, de Dönci már az ütésből érezte, hogy nem teljes meggyőződésből.

— Fogd be a pofád! Éppen elégszer dumáltál lyukat a hasunkba. De most nem fogsz becsapni...

— Én? Engem csaptak be! Elvettem feleségül azt a szörnyeteget, közben munkánk eredményét a szemem láttára vitte ki egy pasas az ajtón — mondta Dönci és szeméből lassan szivárogni kezdtek a könnyek.

(Folytatjuk)

*