Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-27 / 200. szám
pest hegyei sJCirlap 1970. AUGUSZTUS 27., CSÜTÖRTÖK Jogunk a pult előtt I. Modern államban mindenhová elkíséri az embert a jog. Bármilyen gondja, problémája van, keresi — vagy hozzáértő, jogot tanult emberrel keresteti — az igazságát, azt a törvényt, amely az adott esetre vonatkozik. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy a jog jelen van az élet legegyszerűbb mozzanatánál is — például, ha az ember vásárol valamit. Jogilag minden vásárlás szerződésnek számít. 'Általában ugyan akkor szoktak szerződésről beszélni, ha az eladó és a vásárló írásba foglalja kötelezettségeit — jogilag azonban ez nem kötelező. A vásárlás akkor is szerződés, ha akár csak a vegyesboltban, az ebédhez vett apróságokról van szó. A szerződés megkötésekor — vagyis akkor, amikor a vásárló megmondja, hogy mit akar venni, a bolti eladó pedig kiszolgálja — jogviszony keletkezik a vásárló és a kereskedelmi vállalat között. (Természetesen, ami az állami vagy a szövetkezeti boltra vonatkozik, ugyanúgy áll a magán- kereskedőre is.) Alapvető követelmény, hogy az eladó minőségileg kifogástalan árut adjon. Ha az árunak valamilyen hibája van, köteles arra a vásárló figyelmét felhívni. Ilyen esetben — ahogyan ez általában szokásos — olcsóbban kell adni az árut, mint az ugyanolyan áruféleség hibátlan darabjait. Megtörténik, hogy a bolt szabadulni szeretne hibás árujától, s kihasználva azt, hogy a vevő nem figyel eléggé vásárlására, a hibás árut teljes áron igyekszik eladni. Ilyen esetben — a bolt megszegte a szerződést, s a vásárlónak joga van arra, hogy a hibás árut visszavigye, a kereskedőnek pedig kötelessége, hogy azt kifogástalan minőségűre cserélje ki, vagy visszavegye, és az árát terítse vissza. Vannak azonban arra: nem elsőrendű minőségű árut kap. Éppen ezért az alkalmi vagy egyéb, minőségi okból leszállított árucikk megvásárlása után a vevő nem reklamálhat. Akkor sem lehetnek utólag kifogásai, ha olyan cikket vásárol meg, amelyen a kereskedő jól láthatóan feltüntette, hogy gyengébb minőségű, s ezért olcsóbb a szokásosnál. Az élelmiszerek, háztartási vegyicikkek és kozmetikai készítmények minőségi hibája esetén az 19f>4. évi, 1. számú minisztertanácsi rendelet intézkedései az irányadók: „A minőséghibás árut a kereskedelmi szerv.... azonnal köteles kicserélni, vagy visszavenni, minőségvizsgáló intézet szakvéleményének kikérésére csak ezt követően, a kereskedelmi szerv saját tájékoztatása céljából kerülhet sor. Ha az árucikk fogyasztása vagy használata a vásárló panasza szerint, az egészségre káros volt, az utólagos minőségvizsgálat kötelező. Ilyen esetekben — a szakvélemény alapján — haladéktalanul dönteni kell a még raktáron levő készlet további forgalombahozata- la, vagy annak megszüntetése kérdésében”. Lehetőleg — mondja a jogszabály — a vevő abba a boltba vigye vissza a kifogásolt árut, amelyben vásárolta. Az élelmiszer, háztartási vegyicikk vagy kozmetikai készítmény vásárlójától azonban a bolt nem követelheti a blokkot, anélkül is köteles a jogos panasznak helyt adni, a hibás árut kicserélni, vagy visszavenni. Élelmiszereken és egyéb, nem tartós használatra készült árucikkeken fel kell tüntetni: meddig tart a szavatossági idő. Olyan árucikket, amelynek szavatossági ideje lejárt, nem szabad forgalomba hozni. (Nemcsak pulton át eladni, de önki- szolgáló boltban tartani is tilos, hiszen a vásárló nem köteles a helyszínen elolvasni a rendszerint apróbetűs felírást. Arról nem is szólva, hogy sokszor az olvasni nem tudó gyerekeket küldik a boltba.) Általában a szavatossági időn belül jogosult bejelenteni a vásárló, ha minőségi hibát észlel. Ehhez azonban az szükséges, hogy a szavatossági időt jól láthatóan és érthetően tüntessék fel az árun, illetve a csomagoláson. Előfordul, hogy a szavatossági időt elmosódott pecsét jelzi, máskor az importból származó áru eredeti, idegen nyelvű felirata áll csak a csomagoláson. Ilyen esetben — rendelkezik a jogszabály — „a minőségi kifogást az árura megállapított szavatossági időtől, vagy annak lejártától függetlenül kell elbírálni”. A kereskedő és a vásárló közti vitában — márpedig nehéz volna tagadni, hogy sok ilyen fordul elő — gyakran arra hivatkoznak a kereskedők: nem ők tehetnek az áru hibájáról, hanem az ipari üzem, amely készítette. A vásárló azonban — ezt a jogszabályok világosan kimondják — nem az ipari üzemmel, hanem azzal a kereskedővel olyan boltok •*- Alkalmi Áruk Háza stb. — ahol általában kisebb-nagyobb hibákkal kerülnek forgalomba az áruk. Ebből következik, hogy az, aki ezekben a boltokban vásárol, előre gondoljon BETANÍTOTT MUNKÁRA női dolgozókat, továbbá segédmunkásokat felveszünk. jelentkezés a fóti kutyatelep mellett levő telephelyünkön. Papírfeldolgozók Ktsz JÖN A SZÜRET! Már most vásároljon SZŐLÖBOGYÖZÖ OLLÓT! Fogyasztói irányára: 77 Ft. Hosszúsága: 21 cm. Vágóéi hossza: 5,5 cm. Alkalmas: szőlő szüretelésére, a romlott, penészes bogyók kicsípésére, egyéb, lágyszárú növények vágására. Kapható a szövetkezeti áruházakban, a vetőmagboltokban és a szaküzletekben. Kérjük a boltvezetőket, rendelésüket az alábbi címre küldjék: SZOVARU VALLALAT, Budapest IX., Soroksári út 16. Telefon: 140-487 és 336-355. vagy kereskedelmi vállalattal áll szerződéses viszonyban, akitől vagy amelytől az illető árucikket vásárolta. A hibás dolgot tehát a kereskedőnek kell kicserélnie, vagy visszavennie. (Az ipari üzem felelősségét ugyancsak jogszabályok alapján állapítják meg, itt azonban már az üzem és a kereskedelem közti szerződésekről van szó. ami nem tartozik a fogyasztóra.) Természetesen a jog a kereskedőt is védi. A vásárló — a szerződés folytán — köteles az áru ellenértékét kifizetni. Ha részletre vásárolt, köteles a részleteket az előre megállapított időközönként fizetni. Ugyancsak a kereskedőt védi az a jogszabály is, amely szerint a felismerhető hibát nyolc napon belül köteles a vásárló a kereskedő tudomására hozni, a rejtett hibát pedig annak felfedezésétől számított nyolc napon belül. Törékeny, ütődésre érzékeny tárgy hibáját a vásárló csak akkor reklamálhatja, ha a maga részéről mindent megtett, hogy ne essék kár a megvásárolt árucikkben. A nagy értéket képviselő árukkal — élő állatok, tartós fogyasztási cikkek — külön jogszabályok foglalkoznak. Ezekről szól következő írásunk. Várkonyi Endre A SVÉD FŐVÁROSBA érkezett és politikai menedékjogot kért egy amerikai tengerészgyalogos, aki 18 hónapi vietnami szolgálat után átszökött a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres erőihez. Vizsgálat a korasz ülésekről Esztendőről esztendőre növekszik hazánkban a koraszülöttek száma, s arányuk nemzetközi viszonylatban is kedvezőtlenül magas szintet ért el. Ez indította az Egészség- ügyi Minisztériumot és a Központi Statisztikai Hivatalt arra, hogy az összes szüléseknek egyötödére kiterjedő, átfogó felmérést végezzen, s ennek alapján vonjon le következtetéseket a koraszülések okaira, előfordulásának gyakoriságára vonatkozóan. Az 1968. év adatai alapján folytatott vizsgálódás tapasztalatait most tették közzé az illetékesek. Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a 2500 grammal vagy annál kisebb súllyal születettek tekinthetők koraszülöttnek. Arányuk 1950-ben még 6 százalék volt, 1957-ben már 7,3, 1960-ban 9.2, 1965-ben 10,6 százalék. 1967-ben és 1968-ban pedig 10,8 százalék. Ezen túlmenően kedvezőtlen jelenség az is, hogy a koraszülöttek között jelentősen megnőtt az 1500 grammon aluliak aránya, köztük is főleg az 1000 grammnál kisebb sú- lyúaké. A statisztikai adatok arra utalnak, hogy a szülést megelőző művi vetélések és halvaszületések erősen károsítják a születendő magzat egészségét, ami a koraszülések nagyobb gyakoriságában mutatkozik. Ezenkívül — számos egyéb tényező között — befolyásolja a koraszülést az anya életkora és a család társadalmi-gazdasági helyzete is. Aránylag a legtöbb koraszülés a 20 éven aluli és a 40 éven felüli anyáknál. Legkevesebb viszont a nem mezőgazdasági fizikai dolgozó családokban fordul elő. Valamivel magasabb az arány a mezőgazdasági dolgozóknál, míg a legmagasabb a szellemi foglalkozásúak körében. Érdekes, hogy Budapesten a koraszülések aránya magasabb, mint vidéken. Az egyetlen kivétel Somogy megye, ahol az élveszületettek 13 százaléka koraszülött, szemben a 12,7 százalékos budapesti aránnyal. Gyakori a koraszülés Baranyában (12,5), Hevesben (12) és Miskolcon (11,6 százalék). A legkedvezőbb a koraszülési arány Vas megyében: 1,1 százalék. Békés megyében és Debrecenben az élveszületettek 9,1 százaléka koraszülött. Győr-Sopronban és Hajdú-Biharban az ország e két távoleső, ellentétes táján — egyformán 9,2 százalék, tehát az országos átlagnál ugyancsak jóval alacsonyabb a koraszülések gyakorisága. Az eddigi tapasztalatok alátámasztására és kiegészítésére az Egészségügyi Minisztérium az idén július l-től december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan újabb széles körű statisztikai adatfelvételt rendelt el a koraszülés és a korai csecsemőhalálozás okainak felderítésére. Az idén 200 új lakás Jó ütemben ’*alad Székesfehérvárott az új, Velinszky lakótelep építése. Az ÉM Fejér megyei Építőipari Vállalat dolgozói az idén 200 lakást adnak át ezen a lakótelepen. Rövidesen három darab tízemeletes toronyházba költözhetnek be az új lakók. Popej, a fényképész Hej, régi szép diákévek! Igaz-e, Popej! Vajon mi lehet veled, öregfiú, megnősültél? Lehet, hogy már úgy sorakoznak a Popej-csemeték, mint az orgonasípok? Mi lehet veled. És a többiekkel, Stuksszal, Joeóval, Bron- chussal. Én megvagyok, élem az agglegények édes életét, verseket írok, vég nélkül, mint akkor, és néha az egyetemi diákévekre gondolok. Remek dolgokat csináltunk, mi öten. A diákszálló második emeletén volt a szobánk, az utcára nyílt az ablaka. Micsoda jó kis hecc volt az a cseresznyemag-háború! Hiába tizennyolc-húsz éves az ember, csak nem nő be a fejelágya. Te kaptad, Popej, hazulról nagy kosárban a cseresznyét, az asztalra tetted, egyetek, fiúk! S mi nekiláttunk! A magot pedig ... kilőttük az ablakon, az utcára, a szomszéd házra. Persze, elbújtunk az ablak mögé. Kopogtak a magok a szemközti ablakokon, a háztetőn, az utcán, ta-ta-kop-kop-csirr-csirr. összecsődült a nép, a gondnokhoz jöttek panaszra. A gondnoknak nem kellett sokat töprengenie, hogy kik a tettesek. Fiúk, ha még egyszer ilyent tesznek, röpülnek a diákszállóból!... Jó kis társaság voltunk, mi öten. Te voltál a lelke mindennek, Popej. Már úgy értve, hogy napjainkat te aranyoztad vidámmá. Örök nevetés volt az a szoba, s bizony nem egyszer a te károdra szólt a hahota. No, de ne haragudj meg, mi nagyra becsültük a te kedves szüleid, akik — mint mondtad — egy Bács megyei tanyán tanítók, ám el kell ismerni, hogy egy kissé amolyan múlt századi stílusban neveltek téged. „Parancsolj, kérlek”, „kegyed, asszonyom”, „van szerencsém bejelenteni”, stb. Stuksz, a kis köpcös paraszt- gyerek nevetett a legnagyobbakat rajtad. Máskülönben mindenben az ellentéted volt. Amíg te kerested a választékos, finom kifejezést, addig Stuksz már bemondta magyarul... Jo- có esténként fehér, tejszerű folyadékkal mázolta be az arcát, az orvos írta a pattanásaira. Örökké ugrattuk érte. Bronchus vaságyára ült, ölébe vette a széket, és az ülőkéjén dobolni kezdte: „Hölgyeim és uraim, cirkuszunk ma esti attrakciója Jocó, a bohóc!” S nevetett hozzá Bronchus, asztmásán, ful- ladósan. Hát ezek voltunk mi. Az egyetemi előadásokat hej, azokat nem szerettük. Napfényes, szép őszi napokon gyakran eltévesztettük az útirányt. Hányszor azon kaptuk magunkat, hogy visz a Fogaskerekű fel a Szabadság-hegyre. Kifeküdtünk a hegyoldalra, a napfényre, szelíd gesztenyét ettünk, aztán felmásztunk a kilátóhoz, és a büfében tokaji szamorodnit ittunk. Máskor a Duna-kanyarnak vettük az irányt. Bronchus volt a hegyek nagy ismerője, meredek ösvényeken vezetett minket, jócskán lemaradtunk mögötte és a nyelvünk lógott. De remek idők voltak azok! öten, mindenhová öten mentünk. Mígnem te, Popej — ma úgy mondják —: kiszálltál a buliból. Belehabarodtál az isteni Margitkába, és azután már csak tojtál a fejünkre. Persze, te ezt másként mondtad. „Srácok, ne haragudjatok, gondolni kell a nősülésre is ...” Margitkát mi már ismertük, te is, hisz nem volt olyan egyetemi táncos összejövetel, amelyen ne lettünk volna ott. Még ma sem tudom elképzelni, miként kerülhettél vele ilyen bizalmas kapcsolatba, hisz Margitka természete homlokegyenest ellenkező volt, mint a tiéd. Míg te meghitt, bizalmas, családias hangulatra törekedtél, addig ő a hangos, feltűnő, társasági életet kedvelte. Mégis — te voltál hatással rá. Megdöbbentünk, és egy kicsit el is mosolyodtunk a bajuszunk alatt, amint meglátunk titeket a klub félhomályában. Te, Margitka kezét simogattad, és jaj, pirulok elmondani is, megcsókoltad a — kezét! Hát ez voltál te. Téged Popej ez a kézsímogatás, ez a kézcsók tökéletesen jellemez, de mi történt Margitkával! Ö és a kézcsók! Hát ezen nevetni kell! No, de mindegy, úgy látszik, megváltozott, előnyére változott, s mindez a te hatásodra Popej, gratulálunk! Amint megszólalt a zene, s mindenesetre elkértük mellőled, táncolni. Célozgattuk, hogy te, Popej micsoda jó fiú vagy, komoly, megbízható, nyíltszívű. Margitka azonban gúnyosan a szemünkbe nézett és kuncogott. Amikor például én táncoltam vele, azt mondtam: „Popej remek férjanyag.” A könnye is kicsordult, úgy nevetett, és válaszul szorosan hozzám simult. Ó te magasságos, mondtam magamban, és azt is, hogy te szegény, Popej. Te, szegény Popej, két hét múlva hazautaztál szüléidhez, és megjöttél, 600 kemény forintot lobogtatva! Ragyogott az arcod, körbetáncoltad a szobát, fütyültél. „Eljegyzés lesz, srácok, Margitka az enyém! Ezen a pénzen jegygyűrűket veszek!” ... A szánk tátva maradt! Mondani akartuk, ne tedd Popej, Margitka az egyetem lánya, mindenki szereti és ő mindenkit szeret, de nem szóltunk, mert nem tudtuk, hogy beleszólhatunk-e az életedbe. — Aztán legalább tudja-e a kislány, hogy mi a szándékod? — kérdeztük a fiút, márminthogy téged. — Már hogy tudná! Délután viszont megtudja. S együtt elindulunk jegygyűrűt venni! Irigykedtek, mi? Esz a fene titeket, mi? Ha-ha, úgy kell nektek, tátott szájú legények ... Nevettél, szívedből, s mi meg voltunk zavarodva. Hisz az nekünk is örömet jelentett volna, ha te valóban boldog leszel, de nem tudtuk felejteni Margitkával történt legutóbbi beszélgetésünket ... Igaz, azóta két hét eltelt, és sok minden történhetett, de akkor is, találkozhat-e ég a földdel.., Megtudtuk. Szótlanul jöttél meg este, s mit mondjak, meglehetősen lógott az orrod. Tulajdonképpen minden az arcodra volt írva, mi mégis faggattunk, hallani szerettük volna, mi történt, s hogy történt. Egy hangot se szóltál, levetkőztél és a fal felé fordultál. Nem tartottál velünk reggel sem, az egyetemre, előre siettél. Az előadások alatt pedig külön ültél. Az ebédnél is csak négyen voltunk, téged nem láttunk sehol. Szomorúan baktattunk a Kossuth Lajos utcán, amikor egyszer csak odavágódott mellénk valaki: te voltál. Nem tudom, honnan kerültél elő, csak egyszerűen ott voltál. Felnevettünk, körülfogtunk, a lapockádat tapogattuk, hogy valóban te vagy-e. Stuksz már tréfálkozott is: — Azt hittük, nekimentéi a Dunának. Ránéztél. Idegesen szaladgáltak arcodon az izmok, aztán a zsebedre csaptál. — Ennyi pénzzel? Csak nem vagyok bolond! Ennyi pénzzel? Hurrá! Nincs itt semmi baj! A Kiskörútra kanyarodtunk, a műszaki bizományi felé. — Te, Popej — szólalt meg bizonytalanul Bronchus —, vegyünk egy fényképezőgépet. Hatszáz forintért már egészen jó, használt masinát lehet kapni. Régóta fájt a szívünk egy fényképezőgépre, nagyon szerettünk volna fényképezni. Vittünk magunkkal téged Popej. Egy Zorkijt vettünk. Valóban egészen jó masina volt, barna tokban. Deregán Gábor
