Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
1970. AUGUSZTUS 23., VASÄRNAP MST megyei Ciríap AUGUSZTUS 29-TŐL Külföldön élő magyar művészek kiállítása f Augusztus 29-én nyílik meg a külföldön élő magyar képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítás a Műcsarnokban. A tárlat előkészületeiről Passuth Krisztina művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum munkatársa a következőket mondotta: A Magyarok Világszövetségének felhívása olyan nagy visszhangra talált a külföldön élő és alkotó magyar művészek körében, hogy a beküldött mintegy 650 műalkotás bemutatására a Szépművészeti Múzeum „szűknek” bizonyul, s ezért döntöttünk a Műcsarnok tágas termei mellett, ahol a nagy méretű szobrokat is ki tudják állítani. — A művészetek népes hazai tábora a kiállításon olyan mesterek — festők, szobrászok, grafikusok, műépítészek, fotóművészek — alkotásaival ismerkedhet meg, akiket eddig csak hírből ismert, hiszen többségük hosszú évtizedek óta külföldön él. Művészi munkásságukkal öregbítették a magyar művészek jó hírnevét, s nem egy közülük iskolát is alapított. A kiállítás alkalmából mintegy 25 külföldön élő művész látogat haza. Pörkölt kávéból jéghideg üdítőital Házi vegykonyhájában furcsa, különleges italt kísérletezett ki Fái László budapesti mérnök: kávé-üdítőt, A szokásos pörköltkávéból viszonylag egyszerű eljárással sikerült úgy kivonni a koffeint és az illő olajakat, hogy a szirup megőrzi a kávé minden jó tulajdonságát. Ha a szirupot tejbe öntik, szabályszerű tejeskávé lesz. Ha szikvízzel keverik, jéghidegre hűtve fogyasztható, s íze, illata, továbbra is olyan, mint a feketekávéé. Pezseg, mint a Cola, azonnal oltja a szomjat, és serkentő hatású. Két és fél deci szénsavas ital megfelel egy jó erős duplának. Egyelőre nem gyártják üzemszerűen a kiváló tulajdonságokkal rendelkező italt, mely versenytársa lehetne a Colának is, de remélhetőleg rövidesen lesz rá vállalkozó, ugyanis kis beruházással, nagy tömegben lehet előállítani. S így valószínűleg az üzletekben is találkozhatunk vele nemsokára. .. . ii*ifl»üiJT (—d») Vezetőségválasztások A mérce a holnap A beszámoló taggyűlések néhány tapasztalata a váci képcsőgyárban A gyorsan fejlődő iparváros legnagyobb üzemében, az Egyesült Izzó Tv-képcső és Alkatrészgyárában mind a hat pártalapszervezetben lezajlottak a vezetőségválasztást előkészítő, beszámoló taggyűlések. Négy esztendeje, a gyári pártbizottság megválasztásakor 186 kommunista dolgozott a gyárban, számuk ma eléri a 240-et. Négy esztendő alatt a pártépítés erőteljes volt, 124 tagot vettek fel, ám jönnek és mennek az emberek, s így a tényleges gyarapodás kisebb. Jönnek és mennek az emberek ... Máris a problémák, s a taggyűlési tapasztaltatok sűrűjébe érkezünk. r r Ovatoskodás nélkül A taggyűlések legfőbb tapasztalata a nyílt vita kibontakozása volt. A gyárban, ahol egy időben élt az a felfogás — s ném alaptalanul! —, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem, ma a kommunisták saját példájukkal bizonyították: más a légkör, s e más légkörben a szavaik visszhangja is torzulástól mentes. A korábbi taggyűlésekhez mérten a beszámolt taggyűlések jóval aktívabbak voltaik. A képcsőüzemi, egyes alapsiaervezjetben például 38 tagból huszonhármán szólaltak fed, s óvatoskodás nélkül beszéltek itt Is, a többi tanácskozáson is a gondokról, bajokról. Arról például, hogy jönnek és mennek az emberek, az egészségesnél jóval nagyobb a munkaerőmozgás, s ezt sem tágabb, sem gyári értelemben nem fékezik, ellensúlyozzák erélyes, eredményes intézkedések. A gyár pártbizottsága Örvendetes tényként állapította meg, hogy az alapszerveaaték mostani taggyűlésén — szakítva a korábbi, jónak nem nevezhető hagyománnyal —, nemcsak a közvetlen, hanem % közvetett, gyári vezetést is jócskán érte bírálat. Az anyagellátás zavarai, a termelésben Eö’lbukkanó szervozetletiségek, a képcsőballomok ~ minőségi problémái, az elhatározott intézkedésiek végrehajtásának lassúsága mind-mind napirenden szerepelt. Ahogy az is: szívesen látnák a gyár gazdasági és politikai vezétőit sűrűbben a műhelyekben, üzemrészekben. A bírálatok, észrevételek túlnyomó többsége reális volt, slhangzott azonban néhány irreális óhaj, követelés is, sőt, így-két felszólaló szavaiba keseredett némi bérdemagógia. fezért érdemes erre kitérni, mert hiba lenne akár ebben a gyárban, akár bárhol a beszámoló taggyűléseket úgy fölfogni, mint eredményközlő fórumokat, ahol csak „jól fésült” vélemények hangzanak el. Nem az a baj, ha a hibás, téves nézetek is felszínre kerülnek. Baj, ha válasz nélkül maradnak. A képcsőgyárban nem így történt, s ez megintcsak a fejlődés, a kommunista közösségek előrelépésének jele. Önállóbban, de... A gyár 90 millió forint erejéig árcsökkentést hajtott I végre, a vásárló a képcsövet összességében ennyivel olcsóbban kapja. Kiragadott példa ez arra, hogy a párt- szervezetek termelés-ellenőrző munkája milyen gyakorlati eredményekben ölt testet, s arra is, hogy a nyereségszemlélet nem összeférhetetlen a vásárlónak is nyereséget nyújtó intézkedésekkel. A pártalapszerveze- tek megnövekedett önállósággal végezték a termelés ellenőrzését, kérték számon a párt gazdaságpolitikájának helyi megvalósítását. A párt- bizottság, a végrehajtó bizottság valóban csak irányított, s nem avatkozott be operatívan az alapszervezetek, s a vezetőségek munkájába. Ez a helyes, a párt IX. kongresszusának határozatai által is ösztönzött gyakorlat már kevésbé érvényes a pártalapszervezetek, a pártvezetőségek némelyike esetében. Így például a képcsőgyári, az üveggyári alapszervezet ma még a kelleténél többet is magára vállal, olyan operatív feladatok végrehajtását, melyek elvonják tényleges, lényegi munkájától. A vezetőségek beszámolói a termelés pártellenőrzésének elmélyülése, mint eredmény mellett nem hallgattak arról, hogy a pártélet úgynevezett belső területein, az oktatásban, a felvilágosító munkában, az ideológiai kérdések napirendre tűzésében már jóval szerényebbek a haladás jelei. Amint azt az egyik felszólaló megfogalmazta: ezek a „csendes taggyűlési témák”. Valóban, túl nagy a csend ezeken a taggyűléseken, s ez egyben a jövő programját is adja. Mert a mérce — amint ezt megfogalmazták a taggyűlések egyikén — a holnap, a mai teendőinket úgy kell elbírálni, hogy azok szilárd alapokat nyújtanak-e a holnaphoz. Tartós haladás ugyanis nem létezhet a pártélet belső gazdagodása nélkül, s ahogy ezt a képcsőgyári kommunistáknak nem szabad szem elől téveszteniük, úgy másutt is figyelmet érdemel. Az önállóbb alapszervezeti munka ugyanis nem pusztán formai, szervezeti önállóságot feltételez, de megkívánja az elvi szilárdságot, a problémalátás érzékenységét is. Az alapszervezetek belső életét ugyanis — s bármennyire természetes ez, sűrűn elfeledkeznek róla — maga az alapszervezet, az ott levő tagság formálja. Kezdeményezés, több fokozatban Valamennyi pártalapszer- vezet taggyűlésén elégedetten állapíthatták meg, hogy a gyáron belül a kommunisták tekintélye növekedett, s ezt olykor még a negatívum is igazolja, nevezetesen az, hogy a pártszervezetekre nem tartozó problémák megoldását is tőlük kérik, remélik. A tekintély növekedésében nagy szerepe volt annak, hogy a kommunisták nem riadtak vissza a kezdeményezéstől egyetlen lehetséges területen sem. A kommunisták javaslatára került sor a jelentős dollármegA Velencei-tavi Nádgazdaság dinnyési telepén nyáron sem szünetel a munka. A télen levágott nádat most dolgozzák fel a gazdaság dolgozói. Osztályozás, válogatás után kévékbe kötik az értékes árut. Az idén 16 ezer kéve első osztályú nádat szállítanak külföldi megrendelőknek. Itthon közel S00 ezer kévét 'értékesítenek. takarítást lehetővé tevő átállásra a képcsőballon-ellátás- ban, az anyagkészletek fölmérésére, s normalizálásuk megkezdésére s így tovább. A kezdeményezések több fokozatban is léteznek. Döntő szerepet játszanak ebben a pártcsoportok, pontosabban szólva azok a partcsoportok, melyek betöltik feladatkörüket. A fejlődésről az tanúskodik, hogy ma már szép számmal találhatunk ilyen kommunista közösségeket, így például a négyes alapszervezetben a Jakus-féle pártcsoportot, a minőségellenőrzés, s a kettes alapszervezet pártcsoportjait. A beszámoló taggyűlések tapasztalatai szerint néhány kommunista tisztségviselő munkájával a tagság nem elégedett. Amit a cikkben ösz- szefoglaltunk, valamint ez a tény egyaránt azt igazolja, hogy magasabbra került a mérce a képcsőgyári kommunisták valamennyi alapszervezetében, s hogy mérlegre a ténylegesen végzett munkát tették. Ha a megválasztandó vezetőségek, s velük együtt a tagság teendőit hasonló realitással és igényességgel határozzák majd meg a szeptemberi taggyűléseken, mint tették ezt a számadással az augusztusi tanácskozásokon, akkor a következő években a mainál is magasabbra kerülhet a mérce; megfelelnek annak is. Mészáros Ottó HETI KOMMENTAR Tisztavatás Az egész ország nyilvánossága előtt zajlott le néphadseregünk új tisztjeinek avatása az alkotmány ünnepén. Mi ezen a kommentálnivaló? Csupán annyi, hogy jó, helyes törekvés az, mely a nyilvánosságot nem zárja ki olyan eseményekről, ahol semmi titkos nem történik. A nyilvánosság előtt megtartott tisztavatás —vagy a közelmúltban a tiszthelyettesek avatása Vácott — jó alkalmat kínál viszont arra, hogy más valamit kommentáljunk: civilek és katonák, társadalom és hadsereg kapcsolatát. A lapok — így lapunk is —, a rádió, a televízió sűrűn beszámol arról, hogyan élnek, dolgoznak, tanulnak tisztek és harcosok, miként állnak helyt egy-egy hadgyakorlaton. S még inkább hallhatott az egész ország — sajnos, hogy alkalom nyílt rá — az árvíz idején a hadsereg s más fegyveres testületek tagjainak hősi helytállásáról. Megnyugtató érzés, hogy ilyen hadseregünk van. Munkában, mentésben, harcgyakorlatban, bajtársiasság- ban egyaránt becsülettel helytálló hadsereg. A hadsereg: honvédek, tiszthelyettesek, tisztek és tábornokok szigorúan szervezett közössége, intézmény, mely rendeltetésének megfelelően sajátos és fontos helyet foglal el a társadalom szerkezetében. Sok példa van hadsereg és polgári lakosság szoros együttműködésére — így a határőrsök s a határmenti falvak esetében —, a közös érdekek fölismerésére és érvényesítésére. Am a hadsereg s ami tőle elválaszthatatlan, a katonai szolgálat, emberek sokaságát érinti, s bizony, sok esetben az ünnepi méltóság, büszkeség ilyenkor szertefoszlik. Baj ez? önmagában még nem lenne baj, hiszen a katonai szolgálat idejének letöltése kötelesség, olyan kényszerűség, melyet egyénnek és társadalomnak egyaránt vállalnia kell. A baj inkább az, hogy a bevonulok, családtagjaik, de szélesebb környezetük sem látja, láttatja meg e kötelességen belül azt, ami erkölcsi erőt ad a kötelesség becsületes, tiszta szívvel történő teljesítéséhez: a hazafiság, a hazaszeretet, a béke megőrzésének nemes indokát. Talán éppen ott a hiba, hogy e nemes, erkölcsi indokokról csak így, általánosságban esik szó, hogy a gyári, termelőszövetkezeti, hivatalbeli ifjúsági szervezetek túlnyomó többségében hiányzik a közvetlen és őszinte eszmecsere ezekről az elvontnak tűnő, de valójában nagyon is gyakorlati fogalmakról. S hiányzik ez a felnőttek részéről is, akik legtöbbször inkább régi, elriasztó katonaélményeikkel traktálják a sor alá került fiatalokat, ahelyett, hogy végiggondolnák: más ez a mai hadsereg, s más benne a szellem. A hazafiságra nevelésnek fontos része a hadsereg szerepének, a katonai szolgálat jelentőségének megértetése. Az ország nyilvánossága előtt lezajlott tisztavatás éppen fénjével, ünnepélyességével világította meg ilyen értelmű, hétköznapi teendőinket. előkerül a gumiból is' Javul a közbiztonság Nyilatkozik: Fodor Pál megyei főkapitány-helyettes « Az újságok nap mint nap hírt adnak arról, milyen bűnesetek törtémnek az országban. Az utóbbi időben egyre több bűntényről számolnak be. Az olvasó ebből arra a következtetésre juthat, szaporodnak az erőszakos cselekmények. így van valójában? Erről kérdeztük olvasóink nevében Fodor Pál alezredest, a Pest megyei Rendőrkapitányság helyettes vezetőjét. — Milyen megyénk közbiztonsága? — Az MSZMP Központi Bizottsága 1969. végén tárgyalta meg az ország közbiztonságának helyzetét. Akkor megállapították, hogy alapjában véve törvényes rend van. Megyénkről elmondhatjuk, hogy köz- biztonság tekintetében az országos átlagnál is jobban állunk. Tízezer lakosra kevesebb bűneset jut, mint máshol, annak ellenére, hogy speciális helyzetben vagyunk. A főváros közelsége a lakosság gyors ütemű növekedése és az átmenő forgalom mind elősegíti a bűnözést. — Hogyan alakul a bűnözés 1970-ben? — A bűnesetek száma csökkent. Míg 1969 első félévében 3870 bűncselekményt követtek el, 1970-ben csupán 3657-et. A személyi tulajdon ellen elkövetett lopások száma pedig 662-röl 622-re csökkent. Ugyancsak kevesebb a betöréses lopás és a társadalmi tulajdont károsító lopás is. — A lakosságot különösen az erőszakos cselekmények foglalkoztatják. Itt is beszélhetünk javulásról? — Feltétlenül. 1969 első félévében 8 embert öltek meg a megyében. Idén négyen lettek gyilkosság áldozatai. Kevesebb az emberölés kísérlete és a súlyos testi sértés is, csökkent a hivatalos személy elleni erőszak és a nemi erőszak. Viszont több rablást és garázdaságot követtek el a megye területén, mint régebben. — Milyen intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy tovább javuljon a megye köz- biztonsága? — A rendelkezésünkre álló erőket úgy csoportosítjuk, hogy a legveszélyesebb helyekre több járőrt küldünk és erősítjük az ellenőrzést. Az a tapasztalatunk, hogy újabban legtöbb bűncselekményt a városokban és az aglomerációs övezetben követik el. Állandóan elemezzük a felderített bűncselekményeket, és ennek alapján tesszük meg a megelőző intézkedéseket. — Sok szó esik arról, hogy az emberek közömbösek, nem segítenek bajbajutott társaikon, sőt még arra sem veszik a fáradságot, hogy a rendőrséget értesítsék. Valóban Így van? — Ezen a téren javul a helyzet. A közömbösség általában abból adódott, hogy a segítséget nyújtókat is felelősségre vonták. Az ügyészség újabban a védelmet nyújtókat felmenti, hiszen nem ők kezdeményezik a verekedést, hanem éppen a megakadályozásában segédkeznek. — Ehhez a témához kapcsolódik: sokan mondják, hogy a rendőrség nem elég radikális a szabálysértőkkel, garázdákkal szemben. így van ez? — Az utóbbi időben határozottabban lépünk fel a rendbontókkal szemben. Bizony, egyszer-egyszer előkerül a gumibot is. Természetesen csak a törvényesség betartása mellett. A lakosság egyetértéssel fogadja a szigorúbb intézkedést. Elismeri, hogy ez nem rendőri önkény, hanem az ő biztonságuk érdekében történik. — Kik követik el a bűncselekményeket? — Szomorú, hogy egyre több fiatalkorú ellen kell eljárást indítanunk. Az a tapasztalatunk, hogy mind nagyobb csoportokba verődve randalíroznak. Természetesen nem ez a jellemző a megye ifjúságára. Éppen ezárt jó lenne, ha az ifjúsági szervezetek is segítenének a fiatalkorúak megfékezésében. Egyre több a visszaeső bűnöző is. Ez egyrészt megnyugtató, hiszen azt igazolja, hogy kevesebben térnek a bűn útjára. Másrészt szomorú, mert arra is rávilágít, hogy bizony az utókezelésünk még nem tökéletes. — Egy kényes kérdés: menynyi bűnügy marad felderítetlenül? — A komolyabb bűncselekmények közül szinte egyetlenegy sem. Tíz év óta mindössze egy gyilkosság tettesét nem sikerült megtalálnunk. Az ösz- szes bűncselekmény alig 12 százalékát zártuk le úgy, hogy a tettes ismeretlen. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezek a bűnözők szabadon fut- károznak. Később, ha újabb bűncselekményt követnek el, biztos rendőrkézre kerülnek. A rendőrség lehetőségeihez képest mindent megtesz, hogy megelőzze a bűncselekményeket, vagy felelősségre vonja az elkövetőket. Ahhoz azonban, hogy még gyorsabban csökkenjen megyénkben a bűncselekmények száma, a lakosság segítségére is szükség van. A nyitott ajtó csemege a besurranó tolvajnak, a sok ital táptalaja a garázda cselekményeknek, a rossz családi élet a fiatalkorúakat hajtja züllött társaságba. Ha bezárjuk lakásunk ajtaját, a vendéglátó- iparban dolgozók nem adnak bort a részegnek, s a szomszédok nem tűrik a családokban a torzsalkodást, a gyermekek bántalmazását, megkönnyítik a rendőrség munkáját. Több idejük jut arra, hogy ne a bűn felderítésével, hanem megelőzésével foglalkozhassanak. (m. Kovács)
