Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

FEST MEcrei icMirlap 1970. AUGUSZTUS 23., VASÁRNAP A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt X. kongresszusára íenységében fejlődjék a tör­vényalkotó munka, a kor­mányzati tevékenység politi­kai ellenőrzése, a képvise­lők részvétele a parla­menti munkában; végez­zenek aktív politikai munkát a tömegek, a választóik között. ! Magasabb színvonalra kell emelni a kormányzati munkát, 'hogy a kormány hatékonyab- (ban tudjon foglalkozni a leg­főbb politikai, gazdasági, kul­turális és tudományos kérdé­sekkel. A miniszteri önállósá­got és felelősséget növelve erősíteni, fejleszteni kell a minisztériumok elvi, irányító szerepét, a kormányzati dön- tések végrehajtásának ellenőr­zését. A tanácsok részei a demok­ratikus centralizmus elve alap­ján működő államszervezet­nek. Munkájukat oly módon kell fejleszteni, hogy egyidejű­leg erősödjék államigazgatási, népképviseleti, önkormányzati funkciójuk, jellegük. Növelni kell a tanácsok önállóságát és felelősségét a hatósági jogkör­ben, a gazdasági, kulturális és szociális munkában. A tanácsi szervek hatáskörébe kell utal­ni mindazokat a feladatokat, amelyek megvalósítása csak a terület, illetőleg a település < lakosságát érinti, továbbá, amelyeket célszerűen, gazda­ságosan, a jelenleginél jobban a tanácsi szervek oldhatnak meg. Az államigazgatási munká­dban a szocialista demokratiz­musnak, a dolgozók ellenőrzé­si tevékenységének fejlesztéséi­vel párhuzamosan növekedjék a munka szakszerűsége, gyor­suljon az ügyintézés és foko­zódjék a közhivatali dolgozók személyi felelőssége, csökken­jen a bürokrácia. 15. Az államélet, a szo­cialista demokrácia fejlődése, a tanácsok önállóságának nö­vekedése, a választási rendszer fejlesztése, az üzemi demokrá­cia kiszélesedése új lehetősége­ket teremt a dolgozók tömeges részvételére a közügyek inté­zésében. A szocialista demok­ratizmus kiszélesedésének együtt kell járnia az állampol­gári fegyelem erősödésével, a közösség iránti felelősségérzet növekedésével, a szocialista közgondolkodás fejlődésével. 16. Állami intézményeink fejlődése, tevékenységük fej­lesztése megkívánja, hogy fej­lődjék az állami szervek párt- irányítása is. Az államélet pártirányítása és ellenőrzése az ott dolgozó kommunistákon, illetve a párt­szerveken keresztül történik. Az állami munka különböző területein dolgozó párttagok kötelessége, hogy hiztosítsák a törvényhozó és végrehajtó szervek alkotmányban és tör­vényekben szabályozott, ren­deltetésszerű működését. A párt szervei és szervezetei a fő figyelmet az állami munka elvi-politikai irányítására, a politikai döntések végrehajtá­sának ellenőrzésére, a káder­politikai elvek érvényesítésére fordítsák. A párt- és az állami szervek tevékenysége között jelentkező átfedéseket és pár­huzamosságokat tovább kell csökkenteni. 17. Népköztársaságunk al­kotmánya híven kifejezi a néphatalom lényegét. Az 1949- ben történt elfogadása óta be­következett társadalmi fejlő­dés azonban szükségessé teszi államunk alaptörvényének módosítását. Az alkotmány rögzítse pon­tosabban a szocializmus építé­sében elért eredményeinket, a társadalomban bekövetkezett alapvető változásokat; nyilat­koztassa ki, hogy államunk a szocializmus alapjainak lera­kásával fejlődésének maga­sabb fokára, a szocializmus tel­jes felépítésének szakaszába érkezett. Rögzítse az alkotmány a szo­cialista termelési viszonyok győzelmét a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezeti rend­szer uralkodóvá válását; hatá­rozza meg az állami vállalatok és a szövetkezetek szerepét a gazdálkodás megváltozott rendjében; utaljon a tovább­fejlődés főbb irányaira. Fejez­ze ki a társadalmi osztályok és rétegek valóságos szerepét az államhatalom gyakorlásában. Az eddiginél jobban fejezze ki az állampolgárok jogai és kö­telességei közötti összefüggést és kölcsönösséget. IV. A szocialista gazdasági építőmunka 18. A párt IX. kongresszu­sán elfogadott gazdaságpoliti­kai célokat elértük. Fejlődött, gyarapodott hazánk, növeke­dett a nemzeti vagyon. A har­madik ötéves terv fő gazda­ságpolitikai terveinek teljesí­tése, a gazdasági fejlődés hozzájárult ahhoz, hogy előbb­rehaladjunk a szocializmus felépítésének útján. A nemze­ti jövedelem az előirányzott­nál nagyobb mértékben — 39—40 százalékkal emelkedik. A gazdasági fejlődés kiegyen­súlyozottabbá vált, a növeke­dés üteme a társadalmi ter­melés döntő ágaiban megha­ladta a tervezettet Az ipar termelése öt év alatt 34 százalékkal emelke­dett. A termelés emelkedésé­nek 55 százalékát fedezte a termelékenység. A mezőgazda- sági termelés — csökkenő lét­szám mellett — 16—17 száza­lékkal emelkedett, gyorsab­ban, mint az előző években. Fejlődött a közlekedés, a vas­út- és úthálózat, korszerűsö­dött a szállítás. Biztató válto­zások következtek be a ha­zánk adottságai miatt külö­nösen jelentős külkereskede­lemben. Bővültek hazánk gaz­dasági kapcsolatai elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-or- szágokkal, a többi szocialista országgal, fejlődtek a harma­dik világ országaival, s gaz­dasági és politikai érdekeink­kel összhangban javultak a tőkésországokkal is. 19. Gazdaságpolitikai cél­jaink elérését jelentékenyen segítette a párt' IX. kongresz­szusának határozata nyomán bevezetett gazdaságirányítási reform. Céljainknak megfele­lően, magasabb színvonalra emelte a szocialista tervgaz­dálkodást, kedvezően hat a gazdasági élet egészére. Ered­ményesen felhasználjuk a szocialista áru- és pénzviszo­nyokat. A reform új fejlődési lehetőséget teremt a szocialis­ta népgazdaságba szervesen beilleszkedő szövetkezeti moz­galom számára; elősegíti, hogy az össztársadalmi, a népgaz­dasági érdek, a vállalati és szövetkezeti csoportérdek, va­lamint az egyéni érdek job­ban összhangban legyen, ami­nek egyre inkább érezni ked­vező hatását. A gazdaságirányítás reform­ja kedvező változásokat ered­ményezett a társadalmi élet más területein is. Űj utat nyi­tott a társadalom alkotó erői­nek, újraértékelte és értékeli a vállalatokat, a vezetőket; a felelősség korábbinál nagyobb megosztásával, a hatáskörök kiszélesítésével növelte a kö­zösség iránti felelősségérzetet; segítette annak felismerését, hogy az egyén a közösségen belül találhatja meg valódi érdekeit. A társadalmi össze­fogás növelésére ösztönöz. A nagyobb összefüggések felis­merésére, társadalmi mére­tekben való előrelátásra, jobb tervezésre serkent, jó feltéte­leket teremt az üzemi demok­rácia kiszélesítéséhez. 20. Néhány tényező kedve­zőtlenül befolyásolta gazdasá­gunk egészséges fejlődését, hátráltatta gazdaságpolitikai céljaink elérését. Nem emel­kedett kielégítően a munka­termelékenység és a termelés műszaki színvonala. Az ipari termelés emelke­désének a tervezettnél kisebb hányada származik a terme­lékenység növekedéséből; egyenetlen volt a beruházási tevékenység és nem javult ha­tékonysága. Lazaságok vannak a vállalatok munkaerő-gaz­dálkodásában és a munkafe­gyelemben. Még nem tudtuk megtalálni a jobb munkafe­gyelem és munkaerőgazdál­kodás elég hatékony ösztön­zőit. A lakosság ellátása né­hány fontos árucikkben nem volt zavartalan. A mezőgazda­ságban a növénytermesztés fokozatosan javuló eredmé­nyei mellett az állattenyésztés nem fejlődött kielégítően. Az aránytalanságok és a hiányos­ságok felszámolása a népgaz­daság további gyors és haté­kony fejlődésének fontos fel­tétele és tartaléka. 21. A harmadik ötéves terv időszakában elért eredmé­nyek, a szocialista termelési viszonyok megszilárdulása, gazdasági fejlettségünk szint­je, a reform révén korsze­rűsített tervgazdálkodási rendszerünk kedvező feltéte­leket biztosítanak a további előrehaladáshoz, a kiegyensú­lyozottabb gazdasági növe­kedéshez. A Központi Bizottság meg­tárgyalta és jóváhagyta a ne­gyedik ötéves terv alapvető célkitűzéseit. Helyesli, hogy az illetékes állami szervek a negyedik ötéves tervet vég­legesítve még ez év őszén terjesszék az országgyűlés elé és iktassák törvénybe. Szük­ségesnek tartja, hogy az új ötéves terv megalapozottab­ban számoljon a társadalom és a gazdaság fejlődését lé­nyegesen előmozdító ténye­zőkkel, a tudományos-tech­nikai fejlődés követelmé­nyeivel és feltételeivel. Az életszínvonal-politika gazda­sági megalapozása érdeké­ben gyorsuljon meg a tu­dományos-technikai fejlődés lehetőségeinek kihasználása. A gazdaságpolitika főbb irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztése legyen. Ez a szo­cializmus továbbfejlődésének útja, és egyben azt a célt is szolgálja, hogy Magyaror­szág az iparilag közepesen fejlett országok soraiból mi­nél előbb az iparilag fejlett országok közé emelkedjék. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy 1971— 1975 között 30—32 százalék­kal emelkedjék a nemzeti jö­vedelem. A nemzeti jövede­lemből a fogyasztás rész­aránya 75—77 százalék, a felhalmozásé pedig 23—25 százalék legyen, és töreked­ni kell a tervezett arányok stabilitására. Az ipari ter­melés 32—34 százalékos nö­vekedésének 75—80 százalékát a munka termelékenységének javulásával kell elérni; a me­zőgazdaság termelése — a foglalkoztatottak számának további csökkenése mellett — az előző öt év átlagához képest 15—16 százalékkal nö­vekedjék. A termelékenység és a ter­melés hatékonyságának jelen­tős javítása, gazdasági ver­senyképességünk növelése szükségessé teszi a műszaki haladás meggyorsítását, a termelési szerkezet korsze­rűsítését, a dolgozók szak­mai képzettségének, a veze­tés színvonalának emelését. Mindezek érdekében: növel­ni kell a nemzeti jövede­lemből tudományos kutatás­ra fordított erőforrásokat, a szellemi kapacitást a távlati fejlesztési céljainknak meg­felelő kutatásokra kell kon­centrálni, meg kell gyorsí­tani a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását. További fejlődésünk nélkü­lözhetetlen feltétele a kor­szerű szervezési és vezetési módszerek hasznosítása, a kooperáció és a specializáció szélesítése, a termelési folya­mat egészére kiható modern technika bevezetése. Az erő­ket mindenekelőtt a népgaz­daság energiaszerkezetének korszerűsítésére, az alumí­nium- és a vegyipar fejlesz­tésére, a kémia széles körű felhasználására, a közúti jár­művek és szállítóeszközök gyártására, a modern építé­si módok és épületszerkeze­tek elterjesztésére, a ruháza­ti ipar rekonstrukciójára, az állattenyésztés és a húster­melés fellendítésére, s az egész népgazdaságban a szál­lítás korszerűsítésére, a szá­mítástechnika alkalmazására kell összpontosítani. 22. A Magyar Népköztársa­ság gazdasági fejlődésének XI fontos eleme a nemzetközi munkamegosztásban való in­tenzív részvétel, a külkereske­delmi tevékenység fejlesztése. A KGST-országokkal, első­sorban a Szovjetunióval, az áruforgalom gyors ütemű növelése mellett törekedni kell a gazdasági együttmű­ködés további lehetőséginek feltárására és szélesebb körű fejlesztésére. A következő időszakban a KGST-országok közös és nemzeti érdekeit, a gazdasági együttműködés el­mélyítését legjobban a szocia­lista gazdasági integráció fo­kozatos kibontakozása szol­gálja. A KGST keretében te­vékenyen közre kívánunk mű­ködni az együttműködés új, hatékonyabb formáinak ki­dolgozásában és alkalmazá­sában. 23. A negyedik ötéves terv feladatai szükségessé teszik a gazdaságirányítás módszerei­nek további tökéletesítését. A reform alapelveit következete­sebben alkalmazva, fokozni kell a népgazdaság közép- és hosszú távú tervezésének sze­repét, tudományos megalapo­zottságát. Gazdasági szabályo­zó eszközökkel és más intézke­désekkel is biztosítani kell a népgazdaság tervszerű fejlő­dését. Javítani kell a vállalati tervezést, bontakozzék ki job­ban az állami és a szövetkeze­ti vállalatok önállósága, erő­södjenek egymás közötti gaz­dasági kapcsolataik. Ezt a vál­lalati saját erőforrások ésszerű bővítésével is elő kell segíteni. Következetesen érvényesíteni kell a minisztériumok fele­lősségét, a gazdasági tevékeny­séget irányító és koordináló szerepét. A közgazdasági szabályozás­ban szükséges módosítások ar­ra irányuljanak, hogy a fejlő­dés alapvető kérdéseiben ha­tározottan érvényesüljenek a központi döntések. A gazdál­kodó egységek kezdeményező készségükkel és lehetőségeik jobb kihasználásával eredmé­nyesebben járuljanak hozzá a népgazdasági célok elérésé­hez. A vállalatok jövedelme és a dolgozók keresete a haté­konyság javulásával összhang ban emelkedjék. Az egyéni, valamint a vállalati, a szövet­kezeti csoportérdekek az össz­társadalmi érdekkel összhang­ban érvényesüljenek. Harcolni kell az ellen, hogy- Helyenként csak szavakban fo-. gadják el a párt gazdaságpoli­tikai irányvonalát, ugyanak-. kor nem korszerűsítik a ter­melést, alacsony színvonalon szervezik a munkát, és felada­taikat nem jobb munkával,' hanem az államra hárítva, a társadalom rovására próbálják megoldani. Meg kell akadá­lyozni, hogy társadalmunknak akár csoportok, akár, egyének jogtalan haszonélvezői legye­nek. 24. Gazdasági építőmun-. kánkban az egyre növekvő fel-, adatok a vezetőktől is nagyobb teljesítményeket kívánnak, na-, gyobb követelményeket tá-. masztanak velük szemben. A gazdasági vezetők politikai fe­lelősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját. Vezetési módszerüket emeljék maga­sabb színvonalra, éljenek bát­rabban megnövekedett hatás­körükkel, tartsanak lépést a fejlődéssel. Tanuljanak meg távlatokban gondolkodni, ren­delkezzenek kellő nemzetközi tájékozottsággal, képezzék ma­gukat. A szocialista gazdaság veze­tőinek kötelességük, hogy fe­lelős posztjukon mindent meg­tegyenek a párt gazdaságpoli­tikájának megvalósításáért, tárják fel és használják ki az összes erőforrásokat a társada­lom egészének, a vállalat dol­gozóinak javára. V. Társadalmunk ideológiai, kulturális állapota 25. Az általános haladással erősödtek hazánkban a köz- gondolkodás szocialista ele­mei, emelkedett a társadalom tagjainak általános és szakmai műveltsége, továbbterjedt a marxista—leninista világnézet. A párt kulturális politikájá­nak helyességét a legutóbbi négy esztendő gyakorlata is igazolta. A kulturális élet fej­lődését mind a közoktatásban és a közművelődésben, mind a tudományos és művészeti al­kotómunkában alapvetően a szocialista törekvések erősödé­se jellemzi. A Központi Bizottság a vi­lágszerte kibontakozó tudomá­nyos-technikai forradalom várható lehetőségeivel és ha­tásával számolva, kidolgozta a párt tudománypolitikai irány­elveit. Az elmúlt négy évben a ko­rábbinál érezhetőbb és ered­ményesebb volt az alkotó ér­telmiség részvétele mai prob­lémáink megoldásában, a to­vábbi feladatok meghatározá­sában. 26. A szocialista társadalom politikai egységének erősödése és aktivitásának fokozódása a párt által vezetett harcban ment végbe. A párt bátorította az alkotó vitákat, a széles körű véleménycserét. Ez segítette a fejlődés új kérdéseinek mar­xista megoldását, és kedvezően befolyásolta a szocialista köz- gondolkodás terjedését Ideo­lógiai életünkben erősödött a marxizmus—leninizmus hege­móniája. A kommunista eszmék tér­hódítása mellett azonban a társadalom átmeneti jellege és a kapitalista környezet miatt még jelen vannak, hatnak s részben újratermelődnek reak­ciós. nacionalista, idealista né­zetek, a kispolgári gondolko­dásmód jellegzetes megnyilvá­nulásai is, amelyek hátráltat­ják a társadalom fejlődését és eszmei-politikai egységének erősödését. Állandóan számolni kell az imperializmus ideológiai fella­t

Next

/
Thumbnails
Contents