Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-22 / 196. szám

4 1970. AUGUSZTUS 22., SZOMBAT VENDÉGEK A 600 ÉVES VÁROSBAN Románia felszabadulására emlékeztek Cegléden EMLÉKKIÁLLÍTÁS VÁCOTT BILIÁRDVERSENY ASZÓDON A hatszázéves település, a történelemben többször fontos szerepet betöltő Cegléd városa tegnap Románia budapesti nagykövetét, Dimitru Turcust és munkatársait fogadta. Itt emlékeztek meg arról, hogy a Román Népköztársaság felsza­badult s új, történelmi útra lépett. A város vezetői, S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkárával és Göndics Zoltán­nal, a Pest megyei Pártbizott­ság osztályvezetőjével együtt a városházán találkoztak a vendégekkel. Kürti András, a tanács vb-elnöke itt ecsetelte Cegléd múltját, jelenét és jö­vőjét. Ez a város katonák ez­reit adta Kossuthnak — ugyanakkor hosszú évtizede­ken, sőt évszázadokon át csak alig-alig haladt a korral, s for­májában, külsőségeiben nem nagyon szolgált rá a város jel­zőre. Néhány esztendő alatt azonban nagyot fordult itt is a világ. Büszkén mutathatják mindenkinek a gyönyörű, va­donatúj kórházat, s elmond­hatják — mint azt a vh-elnök tette —, hogy a lakosság jele ipari vagy ipari jellegű mun­kával keresi a kenyerét. A nagykövet érdeklődve hall­gatta, hogy épült az ötvenezer négyzetméteres, igen modem, holland eljárással működő üvegházsor, az évi tízezer ser­tést adó, hatalmas automata nevelő-hizlaló telep, s hogy öt esztendő alatt valóban várossá teszi ezt a települést a min­denhova eljutó gáz-, vízháló­zat és a tempósan haladó csa­tornázás. A vendégek elismeréssel szóltak később a megtekintett kórházról, majd részt vettek az ÜTGÉP Vállalatnál meg­tartott gyűlésen. Itt Babinszky Károly, a városi pártbizottság titkára emlékezett meg Romá­nia jelszabadulásáról, méltat­va a román hadsereg és a szovjet hadsereg áldozatait. Aláhúzta a jelentőségét annak, hogy a szocialista tábor és a KGST milyen fontos szerepet tölt be egyrészt a népek kö­zötti barátságban és közele­désben, másrészt az életszín­vonal fokozott emelésében. A nagygyűlésen felszólalt Dimitru Turcus, a Román Népköztársaság magyarorszá­gi nagykövete is. Megköszön­ve a szívélyes fogadtatást, hazája eredményeiről beszélt, s arról,- hogy a felszabadulás évfordulója természetszerűen esztendőről esztendőre nagy esemény egy szocialista ország életében (képünkön a nagykö­vet). A nagykövet és kísérete a késő délutáni órákban indult vissza egész napos programja után a fővárosba. T. Gy. VEvasao f^onBaT Ha hinni lehet az előrejel­zésnek, szombaton és vasárnap kánikula és zivatarok válto­gatják majd egymást. Minden­esetre, aki a szabadba készül, az ne hagyja otthon az ernyő­jét, vagy egy melegebb ruha­darabot. Bár augusztus 20. már gazdag tárházát kínálta a jobbnál- jobb programoknak, azért maradt belőlük a hét végére is. Kiállítások. A Tápió menti Nyár keretében a tápiószecsői művelődési ház vasárnapra egész napos budapesti kirán­dulásra toboroz vendégeket. Délután meglátogatják a Tör­ténelmi Múzeumot, utána megtekintik a budai Vár ne­vezetességeit. Székesfehérvárott megnyílt az I. István király emlékkiál­lítás. Itt sok dokumentum, kép, szobor szemlélteti I. Ist­ván munkásságát és korát. A gazdag anyagot az ország 18 múzeumának gyűjteményéből válogatták. A fő helyen a ko­ronázási ékszerek másolatát állították ki. Augusztus 23-án, vasárnap nyílik meg Vácott a múzeum­ban a nemrég elhunyt festő­művész, Szigethy István em­lékkiállítása, amelyet Illyés Gyula Kossuth-díjas író nyit meg. Ugyancsak Vácott, a megszépült parkban várja a látogatókat a cifrakerti kép­tár. ízelítőt kaphatnak a láto­gatók a mai magyar képzőmű­vészetből és megtekinthetik Bornemissza Géza, a volt váci festőművész hagyatékából álló anyagot is. Még nyitva tart a Madách Imre Művelődési Köz­pontban a Duna-műhely kiál­lítása. Az alkotócsoport tagjai a Váci Városi Tanács képző­SZIGETHY ISTVÁN művészeti pályázatára készí­tett műveiket mutatják be. A ráckevei Savoyai-kastély kupolatermében megnyílt kép­zőművészeti kiállítás — az Ár­pád Múzeum rendezésében — helyi művészek alkotásait mu­tatja be. Tánc. Aszódon a fegyveres erőik klubjában szombaton délután 5 órától biliárdver­seny lesz felnőtteknek, míg az ifjúság táncesten vehet részt. A játékos ifjúsági klubdél­utánt vasárnap délután foly­tatják, este ismét táncolhat­nak. A Csepel Autógyár művelő­dési házában szombaton a „Sunflouwer” zenekar szolgál­Szkíta Gyopároson a Tófürdő köz­vetlen szomszédságában hat hétig dolgoztak a szkitakori temető feltárásán. Az eredmé­nyeket Juhász Irén régésznő, az ásatás vezetője, a követke­zőkben összegezte: — összesen 144 sírt tártunk fel az Alföld egyik legérdeke­sebb szkita temetőjében. Igen gazdag mellékleteket, temetke­zési rítusokat találtunk. Alkal­mazták itt a csontvázas és a haimvasztásos temetkezés va­lamennyi változatát. A csont­vázasnál a zsugorítás volt az uralkodó temetkezési mód. Hamvasztás esetén vagy a sír­ban, vagy központi hamvasztó­helyen égették el a halottat. A hamut egyik esetben szétszór­ták a sírban, máskor urnában helyezték el. Minden esetben tatja a zenét, míg vasárnap délután egy testvérklubot lát­nak vendégül ötórai teán. Mozi. Szentendrén a szabad­téri .kerthelyiségben mindkét napon A Szent Péter hadmű­velet c. színes olasz filmvíg­játékot pergetik. Könyv. Hogy teljes legyen a program, javasoljuk, olvas­sák el Klaus Poche: Nem a vonat jön érted c. regényét. Arról a német katonáról szól, aki a fasiszta háború szörnyű­ségében ébred rá: félrevezet­ték, s tudatosan szembeszáll háború után a mételyezőkkel. A könyv a német önismeret nagy regénye. Komáromi Magda temető bőségesen ellátták „útravaló- val” a halottat. A szkita kor­ból jól ismert kézi korongon készült, sötétszürke kőedény­ben rakták az urna mellé az ételt, italt. — A sírba rakott ruhák dí­szed szépen megmaradtak. Két és fél ezer évvel ezelőtt már gyönyörű pávaszemes üveg­gyöngyöt hordtak a nők. Ta­láltunk aranyozott és ezüstö- zött spirálfüggőket, bronz- és vasfibulákat is. Fegyverekből viszonylag keveset raktak a sírokba. Ami lelet előkerült, az arról tanúskodik, hogy úgy­nevezett ellentét élű nehéz vas harcicsákány volt a kedvelt harci eszköz. A századik sír­ban nagyméretű lándzsa ke­rült felszínre. Hiányoznak vi- szont a szkita temetőkben má­sutt jól ismert lovassírok. XI. Húsz kilométer száguldás Után Dönci is megnyugodott annyira, hogy el tudta mesél­ni a történteket. Dönciék akciója kitűnően indult. Dönci előadását a köz­intézmények korszerű díszíté­séről egyetértő elismeréssel hallgatták a tanács vezetői, különösen akkor, amikor Dön­ci a sorok között — mintegy véletlenül — elejtette, hogy e kérdésekről nem olyan régen tárgyalt a legfelsőbb illetéke­sekkel is, akiknek nevét éber- ségi okok miatt nem említhe­ti. A tanács elnöke azonnal megvásárolt 100 darab foto- montázst, mely a Kreml ku­polája körül száguldozó Vosz- tok űrhajót ábrázolta. A tsz- elnök a bemutatott minta alapján megrendelte és leelő­legezte a „Műtrágyával a fej­lett nagyüzemi mezőgazdasá­gért” című szakkönyv ötven példányát. A bemutatott könyv egyébként a péti gyár reklámfüzete volt és ezt az egyetlen példányt szerezte Dönci a Budapesti Nemzetkö­zi Vásáron. Dönci ötlete bár rejtett magában némi ve­szélyt, de az eléggé valószí­nűtlennek látszott, hogy az el­nöknek valaha is eszébe jut keresni, hogy a könyvek meg­érkeztek-e. A barátságos r be­szélgetés közben, különösen amikor az is kiderült, hogy Dönci óriási összeköttetések­kel rendelkezik és könnyen tud építőanyagot, mezőgazda- sági gépeket és állami hitelt szerezni, a tsz-elnök azt java­solta, hogy tegyenek egy rö­vid látogatást a szövetkezet pincéjében. Mire odaértek, már terített asztal várta a vendégeket. Dönci tiltakozott és kijelentette, hogy nem híve a mostanság elburjánzott eszem-iszom gyakorlatnak. A vendéglátók azonban felet­tébb szívesek voltak. Olyany- nyira, hogy Dönci észre sem vette, hogy az agronómus ma­gával viszi Patkányt a tsz pá­linkafőzője irányába. Dönci leült az asztalhoz. Kicsit csi­pegetett a füstölthúsok, kol­bászok, lesütött libacombok gusztusos halmából, meg is ivott rá egy spriccert, közben olyan meggyőzően beszélt ar­ról a harcról, melyet a nép- vagyon védelmében kell foly­tatni, hogy a tanács és a tsz- elnök csak üres kenyeret és hagymát mert enni a dúsan terített asztalról. Hála a tsz- elnök fürgeségének, az utolsó pillanatban fordította vissza a közeledő cigányzenekart, amely az ilyen alkalmakkor, amidőn fővárosi, vagy megyei vendégek tisztelik meg a tsz-t, véletlenül mindig idekevere­dett. Sikerült elzavarni a népi táncruhákba bújtatott leányo­kat is, akikre a töltögetés fel­adata szabatott a hasonló al­kalmakkor ... Az asztalnál a hangulat me­rev volt és teljes nézetazonos­ság alakult ki a társadalmi tu­lajdon herdálóinak elítélésé­ben. És ekkor tűnt fel Patkány, nyomában a vigyorgó agronó- mussal. Patkány égy ötliteres demizsont cipelt és már húsz méterről ordítozta, hogy a de- mizsonban hatvan fokos őszi­barackpálinka van, melyet az agronómus azért adott, hogy a megyénél ejtsenek néhány szót az elnök kiskirályoskodá- sáról. Ettől az agronómus is elfelejtett vigyorogni és az el­nök hangulata is mintha egy kissé morózusabb lett volna... Patkány pedig folytatta: — Egész rendes alakok ezek, csak félnek a nagy dumától. Miért kell ráijeszteni szegé­nyekre? Na persze, hogy meg­vegyék a brosúrákat... De az agronómus elmondta, hogy ők mindent megvesznek, amit ajánlanak. így vettek meg ta­valy egy fűrészüzemet, pedig száz kilométeres körzetben egy fa sincsen, de valakinek ezzel szívességet tettek. A gé­peket azóta sem csomagolták ki, pedig a ládákra többször szükség lett volna... Dönci több ízben megpró­bálta, hogy Patkányt elhall­gattassa, de minden kísérlete kudarcot valott, így nem te­hetett mást: hirtelen elbúcsú­zott a vendéglátóitól, majd Patkányra ordított: — Magával majd számo­lunk a központban... — A Zöld Butykosban? — vigyorgott Patkány, majd fel­szisszent: — Csak te ne rúg- dosd a bokámat Kígyó Dönci. Rád is vár még hat hónap fel­függesztett ... Patkány végig ordította az egész utat... A társaság szörnyűlködve hallgatta a történetet, majd annak végeztével Pihe meg­jegyezte: i — Azt a pálinkát azért kár volt otthagyni... Ez már nem javít és nem is ront a helyze­tünkön ... — Most mi lesz velünk? — sopánkodott Rezső. — Erre a vidékre egyelőre nem jövünk... — Ezt én sem ajánlanám — mondta csendesen Pihe és el­képzelte, milyen botrányt csap a patikus, szegény lánnyal. — Kedves Döncikém ... Én nagyra becsülöm az ötleteidet, de jobb lenne, ha kevesebb kockázattal járna a dolog... — Én nem kalkulálhattam bele, hogy ilyen hülyékkel dolgozom — mutatott meg­vetően Patkányra. — Javaslom a társaságnak, hogy a vétkes­től vonjuk meg egyheti oszta­lékát. Az ajánlatot egyhangúan el­fogadták. Ödön — úgyis mint a vállal­kozás pénzügyi vezetője, csak ezután kezdett érdeklődni a többiek eredményéről. — Te adtál el képet? —* fordult Pihéhez. — Egyet. Háromezerért.. i — Állj meg Rezső — szólt Dönci, majd amikor a kocsi az országút szélére gördült, csen­desen megszólalt. — Pihe! Szállj ki a kocsi­ból... — Mit akarsz.... — Azt mondtam, szállj ki. És most vetkőzz! — De Döncikém ... — Ne pofázz! Pihe lassan, vontatottan vetkőzött. Előbb a virágos in­gét adta oda Döncinek, aki gyors mozdulatokkal tapogatta végig, majd a földre dobta. Hasonló sorsra került a kord­bársony farmernadrág is... — Ne haragudj Dönci... — mondta Pihe és fehérneműje alól egy köteg százast húzott elő..; Hatezerért adtam el a képet... Hiába, téged nem le­het átverni,... — Urak! Javaslom, hogy Pihét is fosszuk meg egy heti osztalékától. Itt sem volt ellenvetés. Az út hátralévő részén a nyomott hangulat valamit emelkedett. Dönci hangosan számolt: — Az első nap 15 000 forin­tot eredményezett. Ebből ki­osztásra kerül fejenként ezer. A két büntetés alatt álló kolle­ga pénze a tartalékalapot nö­veli, mely az első nap után 12 000 forint. Az urak felruhá­zásának költségeit én voltam szíves előlegezni, erre levonok fejenként 500 forintot, kifize­tésre kerülne tehát 500, mely­ből jelenleg száz-száz forintot kap mindenki, nehogy két na­pig ne találkozzunk... — De Döncikém ... Nekem két kiskorú gyerekem van... — mondta Sunyi. — Mikor láttad őket utoljá­ra? * — 8 évvel ezelőtt Debrecen­ben — sütötte le szemét Sunyi. Ezzel az elszámolást is meg­ejtették. Pestre érve a fiúkat a Rákóczi térnél letették. — Rezső és Dönci pedig ha­zamentek. Csimpi és Kamilla kitörő örömmel üdvözölte Döncit. Re­zső komor hangulatban, azon­nal a szobájába zárkózott — Ennek mi baja? — kér­dezte Kamilla. — Ki tudja? — felelt Dön­ci. De ő tudta. Amíg Kamilla a vacsorát melegítette, meg­itatta Csimpit, mert ezt soha nem felejtette volna» el. Egye­lőre még ez a gyenge szál is szükséges lehet, ami a család­hoz köti. Aztán bekopogott Rezsőhöz. — Parancsolj — mondta hi­degen Rezső. — Itt a pénzed — mondta Dönci és a hatalmas köteg bankjegyet az asztalra dobta. — A fiúknak kiadott 300 fo­rint hiányzik belőle... — És a te pénzed? — álmél- kodott Rezső. —Az én pénzem? Miféle én pénzem — nézett ártatlan kép­pel a szemébe Dönci. — ügy tudom, társak vagyunk, és nincs én pénzem és te pénzed. Látszólag azért kezelem én a pénzt, ?mert a fiúk között csak én tudok tekintélyt tartani... Rezső gyorsan eltette a pénzt — Csodálatos ember vagy — mondta elismerően. — Bár ami a fiúkat illeti.... Őszin­tén megmondom, nem tetsze­nek nekem. — Arany gyerekek. Nem észkombájnok, de szivük van. És használhatók... Rezső kételyei olyan nyom­talanul múltak el, mint a pu­bertáskori pattanások. Ödön korrekt üzleti partnernek bi­zonyult. A forgalma olyan mértékben megnövekedett, melyre legmerészebb álmai­ban sem mert volna gondolni. Ödön zseniális koponya volt A vásárokon például két sá­torban árultak. Az egyikben csak kegytárgyakat, a másik­ban pedig politikai plakátokat, képeket, dísztárgyakat. Ödön a papot, Patkány a helyi tár­sadalmi szervezeteket agitálta meg, hogy demonstrációként vásároljanak. — Tisztelendő atyám! Ügy tudom, a községben erős az egyház — mondta Ödön, és az atya beleszőtte prédikációjába, hogy a hithű keresztény ily módon is képes áldozni a hi­téért. A prédikációról természete­sen értesítették a társadalmi szervezeteket. Azok délelőtt felvásárolták a feliratokat, plakátokat és képeket. Ödön kifogyhatatlan volt az i ötletekben: — Tudjátok, mi a baj? Nin­csen elegendő politikai kegy­tárgy — mondta, és az üzlet­társak csodálkozó képére néz­ve szükségét érezte némi ma­gyarázatnak is: — A keresz­tények a legócskább bazárban is találnak olyan tárgyakat, melyeket otthonukban elhe­lyeznek és ez egyben dísz­tárgy, és a lakók hovátartozá-' sának is kifejezője; De mit te­het a vitrinjére, aki materia­lista? Márpedig nekik is meg­van ez az igényük A paraszti otthonokban mindenütt meg­található „házi áldás” nem­csak ereklye, hanem dísztárgy is. Mi tehát a teendő? — Házi áldást kell árulni — mondta Sunyi, akiről már eleddig is észrevehettük, hogy nem egy agykombájn. — Hülye! — mondta Pat­kány. — Nem is olyan hülye. Ma­terialista tartalmú házi áldá­sokat kell készíteni, természe­tesen díszes kivitelben. Az ere­deti szöveg ugyebár így hang­zik: „Hol hit — ott szeretet...” Ugyanez: „Hol munka — ott jólét, hol jólét — ott szabad­ság, hol szabadság — ott bé­ke, hol béke — ott boldog a föld népe”... A közületéknél remek üzlet­nek bizonyult az előre gyár­tott ünnepi transzparensek bő választéka. Díszes műanyag táblák, „Éljen a...” Le a.. és „Előre a..kezdetű szöve­gekkel készültek, melyekhez cserélhető betéteket adtak. Jó üzletnek mutatkozott a festmény is. A konvencionális giccsek helyett modem képie­ket szállítottak. Eleinte a már említett elmebeteg festővel készíttették, később azonban már Pihe is alkotott modem műremekeket. A dolog úgy kezdődött, hogy egyszer része­gen beleült a bolond festő pa­lettájába, majd rátelepedett egy kikészített vászonra. A mű várakozáson felül jól sikerült. Ettől kezdve Pihe józanul is beleült a palettába, és ha ked­ve volt dolgozni, egy napon 100 modem, egyedi kép is ki­került nadrágja alól. — A modem élet zajló ka- valkádjának, a kitárult mikro­kozmosznak, az atomok vilá­gának kvinteszenciáját abszt- rahálja a mű, kvázi adekvát asszociációjaként differenciált univerzumunknak — szokta mondani Pihe. A mondatot Dönci vágta ki egyik népisze­rű napilapunk képzőművésze­ti rovatából és Pihe két hét alatt úgy betanulta, hogy ami­kor a mosókonyhában — mely azóta a részvénytársaság mun­kásszállójának funkcióját töl­tötte be — leesik a mángorló­ról, már a levegőben mondani kezdi: — A modem élet zajló kavalkádjának... A szöveg osztatlan sikert aratott a terelőgulyástól a kör­zeti orvosig minden rétegben, miután az emberek leginkább azt tisztelik, amit nem érte­nek. Kispolgári sznob körök­ben kiváltképpen az tetszett, hogy Pihe elmondta; ezt az irányzatot, mely Nyugaton a szellemi elit kedvence, nálunk nem támogatják, sőt kifejezet­ten üldözik. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents