Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-18 / 193. szám
6 ■"k/Cú'Iíip 1970. AUGUSZTUS 18., KEDD Nem elsősorban a fiatalok Kitelepítési bírság a halogatóknak Felár a jó minőségű gabona után OSAKA Nyereséges világkiállítás Szeptember 13-án befej_ező- dő osakai világkiállítás — a jelek szerint — az első nyereséges vállalkozás lesz a Londonban 1851-ben rendezett első világkiállítás óta. A becslések szerint a látogatók száma szeptember közepéig eléri az 55 milliót. Június 7-én volt a legnagyobb a látogatottság: ezen a napon 627 000 személy tekintette meg a világkiállítást. „FOTÖCELLÁS“ VETŐMAGOK Éjjel-nappal tisztítják, osztályozzák és fémzárolják a vetőmagborsót a Vetőmagtermeltető Országos V általat orosházi és szarvasi telepén. A fajta- és étkezési borsó a rendkívül szeszélyes időjárás ellenére rekordtermést adott és a minősége is kiváló. Orosházán húsz angol gyártmányú fotocellás gép szín és nagyság szerint válogatja, osztályozza a drága vetőmagot, aminek nagy részét 20 országba exportálják. Sikeres szívműtét Sikeres szívműtétet hajtottak végre Vellora dél-indiai város sebészei egy húszéves lányon. A sérült szívbillentyű helyére a beteg combjából vett szövetet ültettek be és így sikerült minimálisra csökkenteni az idegen szövet kivetésének veszélyét. A fiatal lány már elhagyta a kórházat. Sürgősen felvételre keresünk célgépek, berendezések gyártásához szerkezeti lakatosokat. Továbbá esztergályosokat, marósokat, gyalusokat, edző szakmunkásokat, karbantartó lakatosokat, villanyszerelőket, férfi és női segédmunkásokat. Takarítónőket, fiatalkorúakat 6 órás segédmunkára. Nyugdíjas portásokat és éjjeliőröket. Jelentkezés a GÁZKÉSZÜLÉKGYÁRTÓ VÁLLALAT Munkaügyi osztályán Budapest XIII., Révész u. 27/31. szóló kötelék felbontásában. Csupán ebben a négy évjáratban 4318-an bontották fel a kötelékeket. Az elvált asszonyok közül 1948 volt az ötven éven felüli és 702 olyan, aki mór 20. évét elvált asz- szonyként érte meg. A kormány legutóbbi ülésén rendeletet és határozatot hozott a III. kategóriába sorolt fővárosi vállalatok és szövetkezetek kitelepítésének egyes kérdéseiről. Azonban a kitelepítésre kötelezett vállalatok és szövetkezetek a rendelkezés végrehajtására még akkor sem fordítanak kellő gondot, ha ahhoz megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkeznek. Ezért a mostani kormányintézkedések olyan szankciót vezetnek be, amely a vállalatokat és a vállalati vezetőket is anyagilag érinti, ha a kitelepítéshez szükséges saját vagy hitelforrások rendelkezésre állnak ugyan, de kötelezettségüknek mégsem tesznek eleget. A kormány ilyen esetekre kitelepítési bírságot írt elő. A bírságolás rendszerét a közeli napokban megjelenő rendelkezések szabályozzák. A felvásárló vállalatok ta- i pasztalatai szerint az érvényben levő gabonaszabványok az aratáson dolgozó gazdasá- | gokat a minőségi előírások betartására ösztönzik. A szabvány egyik fontos kitétele a víztartalom. A hivatalos szabvány 14.5 százalékos nedvességtartalmat engedélyez. Amennyiben a gabonaszemekben ennél kevesebb víz van, a termelő felárhoz jut; például 12 százalékos nedvességtartalomnál egy mázsa búzát 102.5 kiló árában számolnak el. A súly-jóváírásról azonban szó sem lehet akkor, ha a gabona a megengedettnél vizesebb, sőt a felvásárlók ilyenkor levonást alkalmaznak. Nagyon lényeges a tisztaság, különösen idén, amikor sokfelé gyomos a gabona. A szabvány 98 százalékos tisztaságot ír elő, és ha a gabona ezt nem éri el, kevesebbet kap érte a termelő. A búza az idén — az eddigi adatok ismeretében — kevésbé acélos. A szabvány alsó határként 80 százalékot jelöl meg, ami azt jelenti, hogy a mintának vett száz szem gabonából nyolcvannak acélosnak kell lennie. Amennyiben az ellenőrző mérés eredménye kedvező, a gazdaság jelentős felárat kaphat. bejelentés fölért egy vizsgálati jegyzőkönyvvel. Föltéve, ha igaz. Szakszerű, alapos, táblázatokkal, számításokkal megtűzdelve, hat, sűrűn gépelt oldalon. A végén a név, pontos cím. Kézről kézre adták a központ munkatársai, s amikor elolvasták, kivétel nélkül azt hajtogatták: ha ez igaz... Nem akartak hinni benne. Hiszen nem képtelenség, hogy fölépítenek egy csupa fény, csupa csillogás üzemet, ahol még a gépek színét is a szakemberek tanácsai alapján határozták meg, s ahol a tökéletesség végső eredménye a semmi, mert amit gyártanak, az nem kell az ég adta világon senkinek sem? Ez képtelenség. Lehetetlen. Ha ez igaz... Nem folytatták a mondatot, de arra gondoltak, hogy akkor iszonyú botrány lesz. Ezért valakinek felelni kell. Az osztályvezető a legjobb emberének szignálta ki a bejelentést. Régóta dolgoztak együtt, a népi ellenőrzéshez is egyszerre kerültek, nagyon örültek egymásnak, hiszen tudták, itt a becsület diktálja a munkatempót, s ilyenkor az összeszokottság mindennél többet ér. Ültek csendben az asztal mellett, szívták cigarettájukat, s bár sok cifra ügyet, esetet megértek már, most mégis arra gondoltak, hogy valaki tréfát űz belőlük. Hiszen — a bejelentő szerint — itt hetvenmilliót dobtak ki az ablakon, ráadásul olyan speciális gépekre, amelyeken mást gyártani nem is lehet. Vagy azt, ami nem kell senkinek, vagy küldhetik a gépeket az ócskavastelepre. De hát... Ezernyi de hát ült a nyelvük hegyén, s szótlanul is értették egymást: kígyó ez. így nevezték maguk között a hosszú, kibogozhatatlanul összetekeredett, keveredett ügyeket. Akadt belőlük néhány. De ha ez igaz... Az üzemvezető kétszer is nagy alapossággal megnézte az országos központ által kiállított népi ellenőri igazolványt, s miközben a mikrofonos, hangszórós készüléken kiszólt a titkárnőnek, hogy két kávét, s két Colát kér, hellyel kínálta a vendéget, mert addig álltak, mint a bajvívásra készülő ellenfelek. Közömbös dolgokról beszélgettek, a szoba levegőjének hűvöséről, melyet, akárcsak az üzemrészekben, kondicionáló berendezés fúj be, a falakon kívüli perzselő hőségre ügyet sem vetve. Meg arról, hogy szépen parkosított az üzem környéke, a távoli látogató nem is hinné, hogy ilyen üzemeket találni faluhelyen. Az üzemvezető, kellemes hűs ide meg oda, izzadni kezdett. Akármiért nem utazik le a fővárosból a népi ellenőrzés! Gyorsan sorra vette, mi lehet a küldetés eredője? Talán valaki bejelentette, hogy szabálytalanul, kiügyeskedett pénzből a faluban kuglipólyát építettek? Vagy hogy hárman a műszaki rajzolók közül bújtatott létszámként a fizikai állományban szerepelnek? Vagy... sok vagy volt, mert az ilyen kis helyeken sok a vagy, sok az ismerős, akik szívességet kérnek, helyet valakinek, ingyen fuvart az üzem kocsijával, önköltségi ebédet a konyháról, s így tovább, amikor őt kinevezték, hinni sem merte volna, hogy ez így megy, de hát mire észbekapott, már nem volt visszaút, mert ha egy valakinek megtette, akkor a másiknak sem mondhatott nemet. Itta a kávét, figyelte a másikat, érezte, hogy a poharat fogva izzadni kezd a tenyere. Csak semmi idegesség, majd kiböki, mi érdekli — nyugtatta magát, s közben elismételte, amit már néhányszor mondott: a népi ellenőrök nagy küldetést teljesítenek — nem túl fellengzős ez, hogy küldetés, gondolta, kérdezte magában —, s e küldetésben mindenkinek segítenie kell. Ö is szívesen áll az elvtárs rendelkezésére. Amikor megtudta, miről van szó, nagyot sóhajtott, s bár a pesti vendég nem akart hinni a szemének, mosolyogni kezdett. Ez nem az ő asztala, hála istennek, hogy csak erről van szó, s nem a kuglipályáról, meg az önköltséges ebédek szabálytalan kiadásáról... Hátradőlt a skay fotelben, rágyújtott, s mesélni kezdett. Arról — ő is csak hallomásból tudja, mert akkor egészen más helyen és más szakmában dolgozott -, hogy az ötvenes fvf, ,k.^-Pfn- valakinek eszébe jutott, miért Kell külföldről megvásárolni azokat az alkatrészeket, amelyeket a mérőműszerek egy csoportjába szerelnek be, miért ne gyárthatnák azokat itthon? Az ötletet tett követte, elkészült a felterjesztés a különböző szervekhez. A beruházási hitel gyors megtérülésére, A tökéletes semmi valutamegtakarításra, kedvező exportlehetőségek megteremtésére való hivatkozással teltek meg a papírok, s mivel ezek bűvös szavaknak bizonyultak, végül is döntés született: építsék fel az alkatrészgyártó üzemet... A döntést tárcaközi bizottság hozta meg, megrendelték a beruházási tanulmánytervet, majd a végleges, kivitelezési tervet, föladták a gépmegrendeléseket s így tovább. Mindez persze időbe telt, a különböző helyeken a tisztviselők, a vezetők cserélődtek, az utódok a beruházás tervét már készen, folyó ügyként kapták, az újabb papírokat hozzárakták a többihez, s aligha akadt bárki, aki a vaskos iratcsómókat az elejétől kezdve átlapozta volna... Az építő vállalat megkezdte a felvonulást, nagy ünnepség volt, a falu, a járás örült, hogy üzem létesül, lesz munkaalkalom helyben, nem kell vonatra, buszra ülni, érti ugye az elvtárs, mindehol így van ez, s az örömöt az sem rontotta el, hogy az építő vállalatnak hol embere nem volt elegendő, hol meg a speciális anyagok hiányoztak, hiszen az itt gyártandó alkatrész kényes, gondos technológiai körülményeket követel meg a termelés, teljesen pormentesített, kondicionált levegő, rezgésmentes gépalapok s így tovább. Ilyen építkezést még nem végeztek itthon, nem volt tapasztalat, sűrűn állt a munka tanulmányutak, tapasztalatcserék miatt, s végül is három esztendei késéssel adták csak át technológiai szerelésre az épületeket. Addig a külföldrőd megrendelt gépeket a külkereskedelmi vállalat tranzit raktárában tárolták, mi tagadás, nagy pénzt kellett fek- bérként fizetni érte. Azután már ment minden, mint a karikacsapás. Igaz, a külföldi szállító nem vállalta a gépek felszerelését, mert régen érvényét vesztette a szerződés, de azért a hazai szakemberek megbirkóztak vele. Ez is némi időbe telt, de a siker nem maradt el. Próbaüzem, majd hivatalos avatás. Ünnepség, meghívottak, beszédek, egy szerény bankett, tudja az elvtárs, ahogy az ilyenkor szokás ... Újabb kávét kért a titkárnőtől, s amikor fölhajtották, már rövidre fogta a mondóká- ját. Megkezdték a munkát, az első hetekben ót teljesen lefoglalta a termelés zavartalanságának megteremtése, hiszen gyakorlatlanok az emberek, tudja az elvtárs, hogy van az ilyen helyen, ahol néhány hete még gépet sem láttak azok, akiknek most e gépeken dolgozniuk kell... Néhány hét múlva kezdték csak firtatni, hogy kinek s hová szállítsák a gyártott alkatrészeket, s akkor ... hát igen, akkor derült ki, hogy a mérőműszert, amelyhez az alkatrész készült, már öt é. j nem hozzák forgalomba, elavult, tökéletesebb van helyette... Ö azonnal jelentette ezt a nagy- vállalati központnak, ahonnét kijött a kereskedelmi osztályról az egyik üzletkötő, s azzal nyugtatta, hogy csinálják csak az alkatrészeket, mert olyan még nem volt, hogy ő valamit ne sózott volna el, különben is, a főnöke azt mondta, kétezer célprémium ugrik, ha... Itt tartunk — mondta a vendégnek, s természetesen elkerülte annak tekintetét ... A vendég visszatért a fővárosba. Fölkereste a nagyvállalatot. Átnézte a hét vastag irattartót megtöltő papírokat. Kijegyezte az aláírók, elrendelők nevét. A dátumokat. Időtáblázatokat szerkesztett. Kereste a volt aláírókat, döntőket. Másutt dolgoznak, más beosztásban, s különben is, utasításra cselekedtek, illetve már készen kapták az ügyet, nem a felülbírálás, hanem a végrehajtás volt a kötelességük, mert egy megkezdett ügynek pont kell, hogy kerüljön a végére... A munkatárs, aki sokat megért, aki hosszú évek óta mindig csak a bajjal találkozott, mert az örömök mások munkaköréhez tartoztak, nekiült a jelentés elkészítésének, de a huszadik megkezdett papírt is eltépte. Bement az osztályvezetőhöz, s azt mondta, hogy ad acta kell tenni az ügyet, a tehetetlenség és a huzavona nem természetes, de még csak nem is jogi személy, eljárás tehát nem indítható ellene. Ami pedig a bejelentőt illeti, hát elég furcsa eset, mert ő javasolta az üzem létesítését, igaz, még 1955-ben... Mészáros Ottó Épül a BCM Beremenden, az épülő új cementmű százholdas telepén sorra veszik birtokukba munkaterületeiket a szerelők. Megkezdték a főtranszformátorház, az olajfeltöltő állomás és a kemencealapok technológiai szerelését. Holtomiglan, holtodiglan — hangzott annak idején a házasulandók ajkáról a buzgó fogadkozás. A nagy eskü ellenére a házasságok akkoriban sem kísérték mindig a sírig a házasfeleket — hiszen az ágytól-asztaltól való válás fogalma is abban az időben született. A válások száma az utóbbi évtizedekben világszerte emelkedő irányzatot mutat és az ösz- szehasonlításban hazánknak — sajnos — nagyon előkelő pozíciója van. A Szovjetunió és az Egyesült Államok után nálunk van, a lakosság számához viszonyítva a legtöbb válás: ezer lakosra évenként 2,1 felbontott házasság esik. A válások számában csak a legutóbbi két évben mutatkozott stagnálás, illetve minimális csökkenés. Hazánkban az évi házasságkötések száma nagyjából a 95 000 körül mozog. 1968-ban 95 613-an, 1969-ben 95 560-an kötöttek házasságot. A válások száma 1968-ban 21265 volt, 1969-ben 21150. 1968-ban a legtöbb válás a negyven és ötven év közötti férfiak kategóriájában volt: 4495. A 60 éven felüliek közül is 1116-an bontották fel a házasságot. A 25 évnél fiatalabb férfiak közül pedig 2241 bánta meg elhatározását, vagy gondolt újabb próbálkozásra. Ugyanebben az évben a nőknél a 20 és 24 év közötti korcsoport igyekezett legjobban az életre
