Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-18 / 193. szám

1970. AUGUSZTUS 18., KEDD rest MEGYEI ’&ür!ap Dr. Lénárt Lajos Moszkvába utazott Dr. Lénárt Lajos mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes vezetésével hétfőn a magyar jubileumi népgazdasági kiállítás meg­nyitására élelmiszergazdasági küldöttség utazott Moszkvába. Augusztus 21-én szakmai na­pon mutatják be a magyar élelmiszeripar 25 éves fejlődé­sét és eredményeit A küldött­ség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kaze- reczld Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes. KONGRESSZUSI VERSENYBEN A 11-es és 12-es teherkocsik KIÁLLÍTÁSOK AZ ÜNNEPEKEN Tulipános ládák, szalmatetős múzeum Az alkotmánynapi ünnep­ségekre az aszódi Petőfi Mú­zeum több eseménnyel ké­szül. Ezen a napon a múzeum helyiségeiben nyitják meg „Tulipános ládák” címmel né­pi bútorkiállításukat. Mint­egy 12 — eddig raktáron tá­rolt — különböző formájú, rendeltetésű és díszítésű lá­dát mutatnak be az érdek­lődőknek. Ugyanekkor kerül bemutatásra a fegyveres erők klubjában a „Galga völgyi vi- seletek” című színes népvi­seleti és népművészeti ki­állításuk. Augusztus 20-án nyitja meg kapuit a dányi falu­múzeum. A falu lakossága több száz néprajzi tárgyat gyűjtött össze, amit a köz­ségi tanács által megvásá­rolt szalmatetős házban he­lyeznek el. A jövőben az aszódi Petőfi Múzeum irá­nyítása alá tartozó gyűjte­ményt a múzeum munkatár­sai restaurálják és a házat berendezik. A teherkocsik száguldanak — oldalukon a felirat 1. szá­mú AKÖV —, rohannak sok­szor a valóságban is, de kép­letesen is, hogy teljesítsék a megtervezett eredményt, hogy növekedjen a termelékenység, mert a szállítás is anyagi erő­vé válik — tehát termeléssé —, ha a teljesítmény mérésé­re alkalmazott mutatószámo­kat egyenként és összevonva is — bizony, ez már matema­tika — elérik vagy túlszár­nyalják. A teherkocsik ugyanakkor óvatosak is — ha sokszor a személykocsik ezt nem is akarják elismerni —, indulja­nak azok a 11 -es telepről Ceglédről, vagy a 12-esröl Gö­döllőről, mert nem akarják teljesítményük értékét ronta­ni azzal, hogy balesetet okoz­nak, vagy azzal, hogy a tele­pek műhelyeiben növekedjen a javításra szánt idő — ezt százalékban mérik — és eset­leg azzal, hogy az esedékes műszaki szemléken nem ve­hetnek részt időben, vagy ott rosszul szerepelnek. És a teherkocsik szolidári­sak is, a vagonokkal — nép­gazdaságunk szállítási szférá­jában talán a legjelentősebb a MÁV—AKÖV komplexbri- gád-mozgalom —, mert -ered­ményükbe azt is beszámítják, hogy milyen gyorsan szállít­ják el a pályaudvarokon álló teherkocsikból az árut. Mindezen tényezők verseny- feltételek — a kongresszusi versenyben. A verseny — hagyomány Dr. Bánki Béla, az 1. szá­mú AKÖV tervgazdasági fő­osztályvezetője : — A munkaverseny félévre szóló feltételeit minden pont­ban teljesítettük. Mindez leg­jobban vállalatunk eredmény- tervében mutatkozik meg, amelyet hat hónap alatt 46 millióval szárnyaltunk túl. Persze nem minden egyes üzemegységünk teljesítette egyaránt a versenypontokat. Cegléd — 2 millió 600 ezer forint többletet hozott — és Gödöllő — 1 millió 600 ezer forintot — egyaránt jól dol­gozott, annak ellenére, hogy minimálisan elmaradt a ja­vító-szerelő munkában és a 2-es műszaki szemlénél (Ceg­léd^) és a rakodómunkások ter­melékenységében (Gödöllő). — A kongresszusi verseny előtt rosszabbul dolgoztak? — Akkor sem volt különö­sebb probléma, mert jól szer­vezett, hasonló feltételekből álló kétéves munkaverseny- mozgalomban álltunk helyt. Ezek a versenyformák nem­csak a kongresszusi verseny sajátjai. — Akkor miben több a kongresszusi verseny? — A szocialista brigádok politikai, társadalmi, kulturá­lis vállalásainak kibővítésé­ben, a szocialista címért küz­dő munkahelyek számának növelésében, és főleg a fel­adatok végrehajtásának mi­nőségében. Both József, a Pest megyei szállítási bizottság titkára: — A verseny keretében az országgyűlés által elfogadott új közlekedéspolitikai kon­cepciót is szeretnénk megis­mertetni és tudatosítani min­den dolgozónkkal. Ennek je­gyében szellemi vetélkedőso­rozatot rendeztünk Meglepő jutalom Cegléden — a 11-es üzem­egységben — 822 ember dol­gozik, lényegében létszám- hiányuk nincs, 264 teherkocsi­juk van, minimális a különb­ség a tervezett 268-hoz ké­pest. 515-en dolgoznak a 34, szocialista címért küzdő, illet­ve szocialista brigádban. A gépkocsijavításban és a műszaki szemléknél maradtak el főleg azért — amint Borbás Antal szb-titkár elmondta —, mert kocsijaik szerte a megyé­ben mindenhova szállítanak — főleg Monor, Abony, Nagy­kőrös, Nagykáta környékére — és nehéz őket visszarendelni megfelelő időben, hogy részt vehessenek a szemléken. Je­lenleg 48 kocsijuk az árvízi új­jáépítésnél van, azokat meg egyáltalán nem lehet pontosan visszahívni. Mindenesetre többletered­ményt értek el, s ebből 62 ezer forintot azonnal jutalomként szétosztottak. Ilyen sem volt még — hogy közvetlenül mű­szaki szemle után —, a hely­színen felsorakozott dolgozók­nak fejenként 400—500 forin­tokat osztottak volna ki. A meglepetés erejével hatott, de legalább ennyire ösztönző erő­vel is. Új telep Gödöllőn — a 12-es üzem­egységben — 685-en dolgoz­nak, létszámhiányuk nem nagy: 24 fő. 260 teherkocsijuk van, csak 11-gyel maradnak el a tervezettől. A telep fiatal, másfél éves, ennek ellenére 284 dolgozójuk 28 brigádban dolgozik. Csupán a rakodási munkák­ban maradtak el azért — Kut- rik Ferenc szb-titkár szerint —, mert kevés a rakodómun­kásuk, és néhány rakodógépük alkatrészhiány miatt állt. A kongresszusi verseny ha­tására viszont hat új brigád alakult — és a politikai okta­tásban részt vevők száma meg­háromszorozódott. — Szállítási kötelezettsé­geiknek időben eleget tudnak tenni? — Az árvíz miatt most ne­hézségek adódtak, különben mindig eleget tudunk tenni — válaszolja Kutrik Ferenc. — Csupán a magánfuvarozásokat nem tudjuk elintézni, esetleg szombaton, ha jut rá időnk, de ezt nem mindig lehet előre tudni.., Olvasom egy folyóiratban, hogy „... a szállítás a terme­lés kiegészítő része, tehát al­kalmazkodnia kell a termelés­hez ... Az ebből adódó ingado­zás ... egyes időszakokban ha­vi 260—290 órai foglalkoztatást is igényel, más időszakokban ez 180—200 órai üzemidőre csökkenhet.” Tehát nem is olyan könnyű itt tervezni. Berkovits György A legnagyobb közös tanács Négy falu parlamentje 146 tanácstag a művelődési házban A megyében, de talán az egész országban nincs területi­leg nagyobb közös községi ta­nács az Örkényinél. Négy olyan község tartozik hozzá, amelyek közül még a legki­sebb is önálló tanácsú lehetne sokfelé. Örkény, a közös ta­nács székhelye mintegy 5200 lakossal. Táborfalván 3200, Hernádon 2100 ember él, Pusztavacson viszont csupán 1800. Ellenben a négy közül Pusztavacs határa a legna­gyobb, kereken 13 740 kataszt- rális hold. A négy községé pe- ,dig városi nagyságú, összesen 32 067. Csakhogy a négy falu ház­sorai nem érr ik össze, bár a térköz mégsem nagy közöt­tük. Az Örkényi tanácsháztól a másik három község központ­ja nem esik 4—5 kilométernél távolabbra. Így hát a közös tanács létesítését a közelség mindenképpen indokolta. A la­kosság érdekét pedig már csak azért is szolgálja, mert sok tekintetben gyorsabb lett az ügyintézés. Példaként ^lég, ha csak az építési és lakhatási engedé­lyek kiadását említjük. Eddig Örkényen kívül a másik há­rom községből a járási tanács­hoz kellett folyamodni, most azonban a közös tanács mű­szaki előadója intézi ezeket az ügyeket sokkal közelebbről. S noha elég sok az építkezés, ha­marabb mint a járás, ahová sok községből futnak be ha­sonló kérelmek. Meg aztán sokszor az ügyfél személyes meghallgatása, iratok kiegé­szítése is szükséges, ez is gyórsabban intézhető köze­lebbről. A négy község igazgatását ez év július elsejéig 28 főből álló apparátus intézte, most pedig 23. A létszám csökken­tése természetesen együttjár a személyi kiadások mérséklő­désével, de nem az ügyek in­tézésének elodázásával. A közös tanács négy köz­sége kifejezetten agrárjellegű, a lakosság többsége azonban mégis ipari dolgozó. Nagy ré­szük természetesen Budapest­re, sok pedig Kecskemétre in­gázik. Az utóbbi esztendők­ben azonban egyre nő a hely­ben foglalkoztatott ipari dol­gozók száma. Évek óta már nemcsak az Örkényi építőipari ktsz nyújt számukra munka- alkalmat, hanem a községek tsz-einek kiegészítő üzemei, és Örkényben, Táborfalván fő­városi vállalatok, szövetkeze­tek kihelyezett részlegei is. Például Örkényben a Csöpi Gyermekruházati Vállalat üzemegysége sok asszony ke­nyérkeresetét könnyíti meg. Pusztavacson főleg férfiaknak jelentős kereseti lehetőséget biztosít az erdőgazdaság fafel­dolgozó üzeme. A hernádi Március 15-höz már régebben csatlakozott Pusztavacs, az Örkényi Hala­dáshoz pedig ez év elején a táborfalvi tsz. Tehát még a közös tanács megalakulása előtt megindult a szorosabb összefonódás a községek között. S ennek az sem mond ellent, hogy Ör­kényben is, Táborfalván is önálló szakszövetkezetben egyesült több száz gazda. Mind a négy községet sok szál fűzte eddig is Örkényhez. Például gyógyszertár csak itt van. A négy község körzeti orvosait mindenütt ismerik, mert az éjszakai és ünnepi ügyeletet egymás közt beoszt­ják. Az Örkényi, hetenként két- 1 szer tartott piaci napokon sű­rűn megfordulnak a három szomszédos község lakói. Az Örkényi ÁFÉSZ hálózata látja el Hernádon kívül mindenféle más áruval a másik két köz­ség üzleteit is. A két, Örkény­ben lakó körállatorvos a négy község állategészségügyének őre. A teherszállítás szempontjá­ból körzetesített Örkényi vas­útállomás bonyolítja le mind a négy falu vasúti fuvarozá­sát. Személyforgalma sem csak a helybelieket szolgálja, állo­mása Pusztavacsnak és sok táborfalvi szintén innen in­dul munkába, ide érkezik vissza, mert lakásától messze a saját községe állomása. Július 2-án, a közös tanács alakuló ülés után a végrehajtó bizottság elnöké­vé Szabó Ferencet, titkárává Mihalovics Mihályt választot­ták meg. Mindketten régi, ki­próbált dolgozói az államigaz­gatásnak. Mihalovics évek óta közmegelégedéssel töltötte be a hernádi vb-titkári tisztet, Szabó Ferencet pedig ez al­kalommal már negyedszer bíz­ták meg Örkényben az elnöki teendőkkel. Eddigi működése tette méltóvá a bizalomra. — Majd elválik, valóban méltó vagyok-e rá — mondja szerényen. — Más ötezer em­ber dolgát intézni és más 12 ezerét. Hogy megbirkózik megnö­vekedett feladatával, biztosra veszi a négy község parla­mentje. Ha valamennyi tagja megjelenik — és a már meg­tartott két ülésről alig hiány­zott kettő-három —, összesen 146 ember gyűl össze az Örké­nyi művelődési ház nagyter­mében. A tanácsház üléster­mébe be sem férnének... Szokoly Endre DICSÉRNI SEM KÖNNYŰ Volt egy fiatal pedagógus, aki csinált valamit. Többet, hasznosabbat, érdekesebbet társainál. Ha igazságosan mér­jük ezt a többet, tulajdonkép­pen az iskolai közösségnek, ahova tartozik, de tán még városának is egyik büszkesége lehetne. Valahogy így ítéljük meg, amikor írni akartunk ró­la. Nem mást, mint amit csi­nál, s azt, hogyan csinálja, egyáltalán, milyen ember ez a fiatal pedagógus. Készségesen válaszolgatott az újságírónak. Ám másnap bejött a szerkesz­tőségbe s kérte, mégse írjuk meg a cikket. Hosszas latolgatás után el­mondta, hogy úgy érzi, nem volna jó egy ilyen cikket megjelentetni. Számára nem volna hasznos. Megváltozna utána vele szemben környeze­tének magatartása. Beszélt még esetleges féltékenységről, irigységről. Ellenvetésül el­mondtuk neki, hogy ez nem kivételezés. Ha másik kollé­gája is csinál valamit, arról is írunk, de most ő érdemli meg. Azt is, hogy tulajdon­képpen az ő személye szere­pel majd a cikkben, de erre büszke lehet egész környezete, a munkatársak, ahol dolgozik Annyit mondott, hogy kívül­álló nem érti ezt. S még egy­szer nagyon kérte, ne írjunk róla. A cikk nem jelent meg. De az eset hagyott bennem egy sor kérdőjelet. Bizonyára túlérzékeny ez a fiatalember. Felnagyítja azo­kat a jeleket, amelyek itt-ott tapasztalhatók voltak a kör­nyezetében. De hogy voltaik ilyenek — minden sértő vá­daskodás nélkül elmondható —, az biztos.. Ha annak idején sikerei láttán odamennek hoz­zá kollégái, s kezet nyújtanak, mondván: ez derék munka, csináld csak, büszkék vagyunk rád — talán nem lennének ilyen érzései. Irigy emberek mindig voltak. Ez egy csúnya emberi gyarlóság, de több is lehet annál, ha egy alkotó közösség életében jelentkezik. Hatását tekintve politikai kér­déssé is válhat. Egyébként az ilyesmi nem elszigetelt jelenség, hisz ha az volna, szót sem érdemelne. Hasonló helyzetben egy mun­kás mondta el a következő­ket: Nézze, nem kell énrólam írni. Nem csinálok én sem mást, mint a többiek. A pénzt is megkapom érte. Ha ma ír­nak rólam, holnap akad, aki gúnyolni kezd. De azt a meg­jegyzést biztosan el kell tűr­nöm: „de feltörtél”. Hiányzik ez nekem? Azután meg elő­fordulhat, hogy másnap vala­milyen elnökségbe is beültet­nek, meg oklevelet adnak. Nem akarok én különb lenni a többi melósnál. írjon a mű­helyről, írja meg, milyen jó az egyetértés közöttünk. Ebben a műhelyben van sok derék munkás. Olyanok, mint a nagy átlag. A termelő mun­ka derékhada. De akivel be­szélgettünk — s ebből azért cikk is lett annak idején — minden tekintetben kiemelke­dik a többi közül. Példakép, ha nem is akarja vállalni ezt IMPORTANYAGBÓL Ceglédi és dabasi bunda Műirhát hozatott Olaszor­szágból a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat. A négyféle alapanyagból — fehér, fekete, mogyoró és csokoládé szín —, bundákat készítenek a vállalat ceglédi és dabasi üzemeiben. Eddig csupán iskolaköpe­nyeket és munkaruhákat varrtak ezeken a telepeken, ám a tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az új technoló­giát jól elsajátították a mun­kások, s ezt a kényes, igényes cikket is szépen, nagy szak­értelemmel készítik el. A női bundákat már teljes egészé­ben „lekötötte”, azaz megvá­sárolta a Női Ruha Nagyke­reskedelmi Vállalat, a férfi­bundákat pedig a Centrum Áruház. Ugyancsak import alap­anyagból készülnek azok a műszőrme bundák, melyeket az ország öt nagykereske­delmi vállalatának megren­delésére gyártanak, ősszel már valamennyi megvásárol­ható lesz a boltokban, hi­szen a kísérlet célja az, hogy hozzájáruljanak a belkeres­kedelmi választék bővítésé­hez. A PEVDI 75 millió forint értékű konfekcióval rukkol ki az idén, s jövőre jóval töb­bet terveznek. Hogy még töb­bet tudjanak termelni, új speciálgépeket — gombvarró, endliző masinákat — szerez­nek be. Az év végére ezeket is üzembe helyezik, s a leg­újabb tavaszi kabátok varrá­sánál már ezek is besegítenek. <—di) a szerepet. És vannak a mű­helyben lógósok, hanyagok, fegyelmezetlenek, jön-megy állandóan néhány vándorma­dár is. Mit használt volna itt egy általános cikk, az állítóla­gos jó „műhelyi szellemről”, az egyetértő kollektíváról? Reméljük — érdemes volna tán megnézni is — a cikk után a becsületes derékhad büszke volt, még gratuláltak is eset­leg a „feltört” szakinak. S hogy a lógósok mit mondanak? Az sem mellékes, de nem is mértékadó. Két példával próbáltam il­lusztrálni azt a nem ritkán ta­pasztalható jelenséget, amikor valaki a megérdemelt dicsőség, az erkölcsi elismerés helyett szívesebben választja a csen­des névtelenséget, a szürke kö­zépszerűséget. Ha csak rejtett célzásokból is, mint a fenti példáknál, rendszerint kiderül, hogy nincs egyébről szó, mint az irigység, a „megszólás” el­leni védekezésről. Egyik kollé­gám a „középszerűek övön aluli ütésének” jievezte ezt a jelenséget. Jobb a békesség — ugye, is­merik ezt az új szólást. Ez sem egyéb, mint annak az eleve védekező, óvatos életfilozófiá­nak a nyelvi kifejezése, amely azt vallja: semmiben nem le­maradni, de semmiben sem ki­tűnni. Nem jó, ha valamiért rád figyelnek. Ez a langymeleg kispolgári nézet azt diktálja, hogy az em­ber a maga mikrovilágában él­jen csak szürkén, mert akár negatív példaként, akár köve­tendő eszményként ráfigyel­nek. retorzió következhet utá­na. Az előbbi esetben a veze­tői, utóbbiban kollégái részé­ről. Ennek az óvatos életvitelnek intézményesített, szinte hiva­talos formáját is hallottam már. Egy intézmény vezetője mondta el beszélgetésünkkor: Nézze, én nem örülök annak, ha a sajtó bírál bennünket, de azt azért ki tudom védeni, meg tudom magyarázni. De leg­alább ennyire nem szeretem azt sem, ha dicsérnek ben­nünket. Mert erre is mindenki odafigyel. Pedig az én elvem — és erre tanítom munkatár­saimat is — a következő: Van tizenhét ilyen intézmény az országban, mint a mienk. A rangsorolásban mi legyünk mindig a kilencedikek. Figyel­je meg, így mi kapjuk a leg­több kitüntetést, jutalmat és a legkevesebb ellenőrzést, mert velünk sem így, sem úgy senkinek nincs problémája. Megfigyeltem. Sajnos, van valami igaza. Éppen ezért ér­demel a jelenség szót és fi­gyelmet. Rég meggyökerese­dett, kispolgári nézetről és magatartásformáról, ha úgy tetszik, évszázados élettapasz­talatról van itt szó. Valljuk be. hogy volt néhány esztendő, amikor még meg is tetéztük ezt a tapasztalatot. A sajtó jó eszköz volt arra, hogy érde­mén túl „futtassanak” embere­ket, ellenszenvessé reklámo­zott „példaképeket” állítsanak. Ez azonban a múlté. Az ilyen manipuláció egész politikánk­kal, igazságérzetünkkel szem­ben álló, s ma már nem is ta­pasztalható. Gazdaságirányítá­si rendszerünk reformja pedig az anyagi talajától is megfosz­totta az ilyen manipulációs kí­sérleteket. így igaz ez, de az is igaz, hogy az emberekben lerakó­dott, s nagyrészt apáiktól, bölcs igazságként örökölt gondolkodási salakot nem le­het rendeleti úton megszüntet­ni. Egészséges közéletünk azonban mind jobb talaj ah­hoz, hogy gyorsabban változ­tassunk az ilyen gondolkodás­módom Teremtsünk nagyobb hitelt az erkölcsi elismerésnek azzal is, hogy példaképeink le­gyenek valóban minden tekin­tetben azok, noha ők is embe­rek, s bizonyára nem is szep­lőtelenek. Ugyanakkor védjük meg a középszerűek vagy ép­pen a hátul kullogók, a dema­gógok és irigyek övön aluli ütéseitől azokat, akiket az er­kölcsi elismerés, az ezzel járó társadalmi megbecsülés, a közéleti rang jogosan megillet. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents