Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

PJES* uKctet kMívlap 1970. AUGUSZTUS 15., SZOMBAT IFJÚ NÉPMŰVÉSZEK ALKOTÓTÁBORA A Tolna megyei Dombori- ban, a Szekszárd közelében le­vő Duna-parti KlSZ-vezető- képzö táborban megkezdte munkáját az az országos alko­tótábor, amelyben 52 fiatal népművész vesz részt. Az al­kotótábor életre hívására az a pályázat adott alkalmat, amit a KISZ KB hirdetett meg fel- szabadulásunk 25. évfordulója alkalmából. XB asaD oiriBaT KIRÁNDULÁS VELENCERE GALGA MENTI AGRÁRNAPOK „SIGILLUM“ Az átmeneti gyenge lehűlés után előre láthatóan már ma­holnap ismét kánikula kö­vetkezik. Tehát a hét vége programja — nyári. Szombathelyen, az Isis­szentélyben a látványos sza­badtéri színpadon augusztus 15-én és 16-án első alka­lommal mutatnak be prózai művet, görög tragédiát és komédiát a pécsi Nemzeti Új stílus a fotográfiában Részletek egy tanulmányból A váci Dunakanyar Foto- klub Alfa-csoportja két éve mutatkozott be a váci kö­zönségnek, de érdeklődés kí­sérte tevékenységét az or­szág több más városában. Miért fordul az érdeklődés a különböző csoportosulások fe­lé? Jellemző, hogy az új stí­lusokat, világszemléletet hir­dető iskolák a megszokottal szegezik szembe kezdeménye­zésük minden tüzét és ilyen­kor új közönséghez fordul­nak. Napjaink fotoművészetét nagyban-egészben ez jel­lemzi. Ezekben a csoportokban ki­alakuló új program a konkrét felé tör, az extenzitást az in­tenzitással kívánja felválta­ni. Az Alfa-csoport a jelenség- lénynek sajátos metszete. El­sőre úgy tűnik, hogy itt csak kifejező eszközök kísérleti ke­reséséről van szó. Persze kí­sérlet is ez, ha nem is az eszközök formai használatá­nak kísérlete. Ez önmagá­ban öncélú technikai játék lenne. E formáknak itt fon­tos hivatásuk van. Elsősorban az, hogy el kell szakadni a látványtól. Mi jellemzi ezt a módszert? Először is a vonalak és tó­nusok leegyszerűsítése, ami puritán, szikár és kemény stílust eredményez. E mögött a stílus mögött evidensebb a lényéig, konkrétabb az igaz­ság, nehezebb mellébeszélni. Ez fegyelmezettebb elemzést és nagyobb társadalmi fele­lősséget igényel. A stílus má­sik jellemzője sajátos huma­nizmusa. A fotónak ugyanis különleges, minden más mű­vészetet meghaladó sajátos­sága, hogy a legkiválóbban ilkalmas a tárgyias világ­nak az emberre vonatkozta­tására. Ez a sajátosság egyike * legfontosabbaknak, ez az, imit csak a fotográfia tud művelni és más nem. A fo­tográfia mindig tisztában volt ez irányú képességeivel, de olyan erővel, mint nap­jainkban, még sohasen fo­galmazódott meg e képessé­gét realizálni igénylő társa­dalmi elvárás. Az Alfa-csoportnak nem­csak egyszerűen a programot kellett megfogalmaznia, ha­I nem a megfelelő eszközöket is meg kell keresnie. Bauer György Színház vendégszereplésével. A színhely összhatása, han­gulata kiválóan alkalmas Szophoklész sorstragédiájá­nak, az ödipusz királynak és Arisztophanész Lüszisztraté- jának előadására. Orgona­hangverseny, fotókiállítás. Nemcsak színielőadásokra, hangversenyre is mehetünk. 16-án a fóti műemlék temp­lomban délután 4 órakor tartják Pécsi Sebestyén or­gonahangversenyét, amelyen Werner Mária énekel. A Cse­pel Autógyár művelődési köz­pontja a következő szórako­zási lehetőségeket nyújtja. A fotoszakkör kiállításának té­mája a gyermektanfolyamok élete. Vasárnap a gyerme­keknek 2 órai kezdettel, dél­után és este a felnőtteknek vetítik a Magányos vadász a szív című amerikai filmet. Az ifjúsági klubot délután öt órakor nyitják táncos rendez­vénnyel. Víkend Velencén. A kiadó- sabb programot kedvelőknek javasoljuk, induljanak két­napos víkendre a Velencei­tóhoz, a solymári Apácai Csere János Művelődési Ott­hon szervezésében. Szombaton 15 órakor indulnak a Déli pá­lyaudvarról, másnap köruta­zást tesznek a tó partján, és vasárnap érkeznek Kelen­földre. A nagykátai Bartók Béla Járási Művelődési Köz­pont autósklubjának tagjai szombaton hosszabb túrára invitálják az érdeklődőket. Szombat délutántól vasár­nap estig meglátogatják a Dunántúl nevezetesebb váro­sait, történelmi helyeit és szép tájait... Agrárnapok. A megyében két helyen is lesznek ezen a hét végén kiemelkedő össze­jövetelek. Vasárnap kezdőd­nek a III. Galga menti ag­rárnapok, Bagón vasárnap délután fotókiállítás lesz a művelődési központban, utá­na néprajzi filmeket vetíte­nek; este hálóznak. Az ÁFÉSZ árukiállítást rendez. Mendén a Maglód és Vidéke ÁFÉSZ és a községi tanács közösen vi­dám szövetkezeti vasárnapot rendez a legjobb Pest megyei művészeti együttesek közreműködésével. A Lenin Tsz termékbemutatót tart, míg a Petőfi Művelődési Ház­ban tombolával egybekötött könyvvásárt rendeznek. Kiállítás, gombaút. Vis.egrá- don „Sigillum” címmel az esztergomi fiatal képzőmű­vészek csoportja nyitja meg kiállítását vasárnap délelőtt 11 órakor a Salamon-torony- ban. A nagykőrösi mezőgaz­dasági klub szombaton dél­után 3 órakor találkozót hir­det az erdőben található ehe­tő gombák tanulmányozására. A csoport tagjai az aréná­nál gyülekeznek. K. M. EGY ÉVVEL A SZÉPMŰVÉSZETI ELŐTT Lapidarium és udvari hangverseny ÜNNEPEL A VÁCI VAK BOTTYÁN MÚZEUM BOZSVA-PATAK Féltallérok, ezüstdénárok Az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság dolgozói Sá­toraljaújhely környékén, a Bózsva patak szabályozásánál nagyobb mennyiségű ezüst- pénzre bukkantak, amelyet be­szolgáltattak a miskolci Her­mann Ottó Múzeumnak. A ré­gészak szerint a kétszáznegy- venhat ezüstérme a XVII. szá­zadból származik, nagyobb ré­szük lengyel Idrályok pénz». Az ezüstpénzek egy részét köztük féltallérokat és ezüstdénáro- kat, a múzeumban kiállítják. A váci Vak Bottyán múzeum fennállásának 75. évforduló­ját ünnepli az idén. Mikor Vácott megnyílt a történelem tárháza, vidéken még igen kevés múzeum volt, sőt: Buda­pesten is csak kettő. A váci múzeum egy évvel öregebb, mint a Szépművészeti. Ezek­kel a rangos adatokkal az or­szágban igen kevés múzeum dicsekedhet, így hát nem cso­da, hogy ebben az évben ünnepelnek a váci múzeológu- sok, régészek és történészek. — A nagy öröm: az év ele­jén megnyílt a kőtár és egy időszakos kiállító helyiség. Ezzel változatosabbá, gazda­gabbá tettük a múzeum tár­latait, és terveink is sokkal merészebbek lehetnek, hiszen eddig a legnagyobb gond a területhiány volt — fogad Stefaits István, a múzeum igazgatója. — Ebben a hónapban mi­lyen kiállítás nyílik itt? — Szigeti István több mint negyven képét tekinthetik meg az érdeklődők, augusztus 30-tól szeptember 20-ig. A tárlat ideje alatt lelátogat­nak hozzánk a Tátrai vonós­négyes tagjai is — koncertet adnak. — Az állandó kiállítás? — Végre sikerült egy kiad­ványt a nyomdába küldenünk, a váci múzeumról. A, kis könyv negyven oldalas lesz, képekkel, melyek bemutatják a várost, de főleg a történel­mi és muzeális értékeket is­mertetik — magyarul és né­metül. Reméljük, ez nem lesz haszontalan idegenforgalmi propagandának sem. — Mivel a 75 éves jubi­leumot ünnepük, nem terveznek kiállítást a mú­zeum megalapítója, Tra- gor Ignác emlékére? — Terveznénk. Csak sajnos kevés az anyagunk róla, s nem tesz ki egy részletes és minden követelményt kielégítő tárlatot. így csak az októberi múzeumi hónap során emlé­kezünk meg Tragor Ignácról — két előadásban. — Egyéb múzeumi hónap­pal kapcsolatos esemény? — A kavicsbányái kelta­avar temető feltárt anyagait mutatjuk be és a régésznő, az ásatást vezető Hellebrandt Magdolna tart róluk előadást. — A jövő év tervei? — A rekonstrukciót szeret­nénk befejezni: a kőtár azaz a lapidárium és az időszakos kiállító helyiség után szeret­nénk raktározási gondjainkon is enyhíteni, és a múzeum­udvart parkosítani. Ha ez sike­rül, jövőre a zeneiskola nyári kamarasorozatot tart a mú­zeumudvaron, aminek nagyon örülnénk... (tamás) Azonnali csatlakozás A szónok befejezi hosszú előadását: „...Tehát, hölgyeim és ura­im, remélem, hogy nincsen tá­vol az a nap, amikor a borral és szeszesitalokkal teli palac­kokat a tengerbe vetik, amit teljes szívemből kívánok!” „Én is!” — kiált fel egy úr a közönség köréből. „Köszönöm” — szól vissza az előadó elégedetten. — „ön talán az alkoholellenes liga tagja?” „Nem! Búvár vagyok!” VI. Bauer biztosan vezette a Mercedest. Dönci kényelme­sen pihent a hátsó ülésen, mellette a kutya, amely már nem tudott nélküle élni. Időn­ként kapott egy korty konya­kot. Olvasóink nyilván em­lékeznek, hogy Csimpi a triplisecet szerette. Az utób- j bi napokban azonban már napi két-három decit is meg­ivott, így Dönci kénytelen volt áttérni valami tartalma­sabb Italra. Először húzta tőle az orrát, de hamarosan rá­jött az ízére és ettől kezdve már fitymálva köpte ki az édes likőrt. — Megérkeztünk — fékezett Bauer egy falu főterén. Még alig szürkült az ég alja, de a téren csúcsforgalom volt. Mercedesek, Opelek álltak az árok szélén. Volt itt egy Tra­bant is, de az a helyi állat­orvosé volt, míg a többi ko­csiból a vásározók rámolták ki áruikat. Egy vattacukros Alfa Rómeója csomagtartó­idból rángatta elő bűvös ma­sináját, melynek segítségével 10 fillér árú cukorból két fo­rintot csinál. — A fene egye meg, a jobb helyeket már elfoglalták — káromkodott Bauer és elro­hant, hogy a piaci felügyelőt lepénzelje. így talán még le­het valamit csinálni... Dönci közben unottan sé­tált a kavargó sokadalomban. Bámulatos ügyességgel emel­ték fel a sátrakat, egy bűvészt megszégyenítő gyorsasággal rakták ki az asztalokra a színes, csillogó áruk óriási halmait. — Uraságod szintén keres­kedő — lépett hozzá egy képárus, akinek feltűnt a jól­öltözött idegen. — Nem... Csak nézelő­döm .. — Talán a helyi tanácstól? — Nem... — felelt idege­sen Ödön és továbblépett. A vásározó sokadalmon pilla­natok alatt végigfutott a hír: valami ellenőr, vagy detektív szaglászik közöttük. Jó lesz vigyázni. Bauer izgatottan hívta fél­re: — Döncikém, óriási üzlet! Ezek azt hiszik, hogy te he­kus vagy. Kérlek ne áruld el, hogy ismersz engem __ — Miért jó ez neked? — Mert a többiek nem me­rik kirámolni a fekete árut, amire nincs engedélyük. Én viszont mindent kipakolok és egyedül aratok ... — Kérlek — mondta Dönci és rájött, hogy Rezső nem is olyan hülye. Ö alkart rajta keresni és íme: Bauer szedi meg magát... — Estére, persze, úgyis ki­derül, de addig én minden bóvlit eladtam ... Ne félj, nem leszek hálátlan ... — De kérlek — vágott sér­tett arcot Dönci. — Csak nem képzeled? Én a kérésedre jöt­tem el veled, kvázi kirándu­lásként, de semmi több! — mondta és bemászott a ko­csiba. Éppen ideje volt. Csim­pi nyugtalanul szűkölt és csak egy jó mély slukk ko­nyak után csendesedett el. Lassan teljesen kivilágo­sodott. A főtéren a búcsúzók seregét készen várták a sát­rak, a körhinták, a céllövöl­dék és mutatványosok. Meg­szólalt a harang, mely a reg­geli misére hívta a híveket. Az utcán feketeruhás öreg­asszonyok tipegtek a templom felé és nagyobb csoportban fényes fehér szaténruhás Má­ria lányok, hegyesedő mel­leiken keresztbe — mint egy katonai antantszíj — világos­kék szalag, a Mária lányok megkülönböztető jelzése. A búcsúban alig yolt forga­lom. Néhány legény ődöngött a sátrak között, egy társaság a céllövöldét próbálgatta, de így tömeg nélkül, közönség híján nem volt íze a dolog­nak. Különben is a búcsú hivatalosan a mise és a kör­menet után kezdődik. Előbb az égieknek kell áldozni, csak azután kerülhet sor . a földi örömökre. Kígyó Dönci, azaz Kovács doktor ezúttal már nem cél nélkül ődöngött a sátrak kö­rül. Észrevette, hogy a ke­reskedők ijedten figyelik. Egy íestményárus leakasztot­ta aktképeit, melyek pedig nyilván osztatlan sikert arat­tak volna. Csupán a hegyi ta­vakban úszkáló hattyúk, a havasok és pálmák, a cicák és balerinák maradtak a he­lyükön. De ezek iránt már erősen csappant a kereslet. Minden jobb házban van már ugyanis a művészet eme nép­szerű remekéből néhány tu­cat. A fiatalok pedig már nem annyira fogékonyak a mé­lyebb szépség iránt. Ök in­kább kedvelik a szép akto­kat. Az igényesebb vevőket a pult alól csodálatos fotókkal is ki tudja szolgálni, melyek dán importból kerültek az or­szágba, természetesen az ál­lami „impex”-ek megkerülé­sével. — Tisztelt elvtárs — lépett hozzá egy bazáros. — Köte­lességemnek tartom, hogy felhívjam a figyelmét Bauer Rezső vásározóra, akinek sát­rában számos, az iparenge­dély szerint tilos árucikk ta­lálható ... Dönci rejtélyesen elmoso­lyodott : — Észrevettem... de..: — itt hirtelen elhallgatott. — Ezt már elintéztük Bauer úr­ral ... — Hát lehet? — csillant fel a bazáros szeme. — Nekem is lenne néhány apróságom. Ere­deti bécsi vetkőző tollak .., Kis televíziók, melyekben ... hehe... ugyebár olyan paj­zán kis képecskék láthatók... Néhány darabot kaptam Svéd­országból ... Dönci rosszallóan csóválta a fejét: — Hm... Kellemetlen... ugyebár... Ötszáz forintban kiegyez­tek. A képárus nyolcat kínált fel és a többiek sem voltak szűkkeblűbbek. Hála Dönci engedékenységének, a vásár szabályos kínálattal várta a nagyérdemű közönséget, Amely már jött is. Egyelőre azonban az országúton, hatal­mas templomi zászlók alatt, szent énekeket dalolva. A ta­nácsháza felől futva közele­dett a vb-titkár és a körhin- táshoz rohant. — Azonnal kapcsolja ki a hangszóróit! A nép még azt hiszi, hogy provokáció ... A körhintás levette a lemez­ről a tűt, így Koós János nem tudta befejezni, hogy miért nem teljesen őrült. — Helyesen cselekedett az elvtárs — mondta Dönci a tanácstitkárnak... — Az elvtárs ugye a me­gyei laptól van? — kérdez­te Kapos László vb-titkár. Azért nem ismerem az elv­társat, mert nem régen va­gyok itt. De leszóltak, hogy tetszik jönni... Ha meg nem sérteném, tessék befáradni a tanácsházára. — Én nem a megyei laptól vagyok... A fővárosból jöt­tem ... ( — Micsoda megtiszteltetés. A vb-elnök éppen a minap panaszolta, hogy az országos sajtó nem foglalkozik közsé­günkkel olyan mértékben, ahogy azt joggal elvárhat­nánk ... A tanácsházán fehér asz­tal körül ültek a község veze­tők Itt volt szinte mindenki, aki számított, kivéve a tsz-fő- könyvelőt és az adócsoport­vezetőt. akik a tsz. illetve a ta­nács részéről a körmenetben vettek részt... — Tudja az elvtárs, nekünk mindig ott kell lennünk a tömegek között. Hol vannak most a tömegek? A körme­neten. Mi ugyebár nem va­gyunk klerikálisok, de türel­mesen várjuk, hogy a nép is megértse a materializmust. Addig azonban még sok víz folyik le a Kőér-patakon ... — mondta az elnök. „ — Ami jelenleg teljesen kiszáradt — jegyezte meg a vb-titkár. — Nagy a száraz­ság ... Nagyon kellene egy kis eső ... — A pap ígért — mondta a népfrontelnök, aki a misén képviselte a vezetőséget. — Könnyű a papnak. Ha esik, hálát adnak az isten­nek, ha nem esik, minket szidnak, mert azt mondják, hogy az égiek jószándékát' a sok istentagadó fordította el tőlük... — panaszkodott a párttilkár. Dönci nem szólt a vitába, Egy kis papírra jegyezgetett. Ez őszinte tiszteletet ébresz­tett a helyiekben. Érezték, hogy szavaiknak súlya van és holnap talán az egész or­szág tudomására jutnak ... — Persze amint a körme­netnek vége van, átvesszük a vezetést. Délután úttörő­karnevált rendezünk, meg kultúrműsort... Érdemes lesz megnézni — mondta a titkár. — Külön felhívom a figyel­mét a leánykórusunkra, mely a járási versenyben a második lett — mondta a kultúrház- igazgató... — Ök most hol vannak? Nem próbálnak? — kérdezte Dön­ci, akiben feltámadt a kul­túra iránti érdeklődés. — Sajnos ... izé... — Az az igazság — szólalt meg az egyik tanító, aki évek óta szeretett volna kultúrház- igazgató lenni —, hogy a kó­rus tagjainak jó része Mária- lány és most a körmenetben énekelnek... — Ha már itt tartunk, a te bábcsoportod tagjai pedig a baldachin előtt mennek és rózsalevelet szórnak a pap lá­ba' alá... — vágott vissza a kultúrház-igazgató...' — Ne veszekedjetek! — Áll­ta útját a további vitának az iskolaigazgató. — Sokkal lé­nyegesebb megjegyezni, hogy iskolánk a járási tanulmá­nyi versenyben kitűnően sze­repelt : biológia-szakkörünk oklevelet nyert... A vita közben Rozika; a ta­nács gépírónője, szakadatla­nul hordta a párás Kinizsi­söröket. a párolgó virsliket és az üres üvegek növekvő számával egyenes arányban^ enyhült a hangulat is. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents