Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

rEST HEGYE I 1970. AUGUSZTUS 15., SZOMBAT MONTREAL Magyar siker A júniusban megnyílt és egész nyáron át tartó montrea­li mini-Expo magyar kiállí­tásról elismerő cikkek kötet­nyi sajtószemléje érkezett a Hungexpóhoz. A kiállítás hely­színen tartózkodó magyar részvevői egyúttal közölték a következő időszak programját is: a már korábban lezajlott szakmai napok után augusztus 17-én kerül sor a magyar zene napjára. Augusztus 24-én kez­dődik ugyancsak a montreali mini-Expo pavilonjában a ma­gyar művészi kisfilmek fesz­tiválja. — Vita a mentálhigiéné problémáiról. Esztergomban az országos egészségügyi vándorgyűlésen a lelki egészségvédelem jelentősé­géről tartottak előadásokat, dr. Horányi Béla, a Buda­pesti Orvostudományi Egye­tem neurológiai klinikájának igazgatója bevezető előadása után. Amíi (grvsss at si versentgheit Szilárd alap: a brigádok Tíz éve alakultak vállalattá egy ktsz-ből. A Pest megyei Műanyag-, Játékáru és Tö­megcikkipari Vállalatnak öt éve még hatszáz dolgozója volt — ma ezernégyszáz. Ter­vük . ez évre kétszázharminc- milliós — 1975-ben három­százmilliós lesz. Akkor már háromezren dolgoznak itt. Nö­vekedésük magyarázatául csak ennyit: műanyag! Fejlődésük érzékeltetésére említsük meg azt a két új gyáregységet, amelyet a közeljövőben he­lyeznek üzembe. Az egyikben műanyag nyomócsöveket, il­letve az élelmiszeriparban, bo­rászatban, vegyiparban hasz­nálatos saválló vezetékeket készítenek, angol lincenc alap­ján, angol gépekkel. Európá­ban, a kontinensen először mi gyártjuk... A másik egy új — műanyag cikkeket formá­ba öntő „5 kg-os fröccsüzem”, melynek leendő termékei: mű­anyag fürdőkád, műanyag tyúkketrec stb. Az ünnepre készen lesz Gödöllőn készíti a Pest megyei Építőipari Vállalat, s ha minden jól megy, augusztus 20-ra át is adja ezt az irodaházat. Ezt követi a 180 személyes munkásszállás felhúzása, amelynek alapjait a napokban vetik meg. Foto: Gábor EGESZSEGU6YI ANKÉT NAGYKATAN Az orvosok és ápolónők gondjai Gondjaikról, élet- és munka­körülményeikről besizéltek teg­nap délelőtt a nagyikátai járás védőnői és körzeti ápolónői aiz Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének kezdemé­nyezésére összehívott anikéton. A jelenlevők többsége fiatal volt s szóba hozták a pálya­kezdés nehézségeit, a laikíás- gondotkat. Kevesen vannak még a já­rásban olyan szerencsés helyzetben, mint a tóalmá- si védőnő, aki másfél szo­bás szolgálati lakást ka­pott s munkahelyén is becsülik. Többen panaszolták ugyanis, hogy a hivatalos szervek véle­ménye szerint nem dolgozzák ki a nyolc órát, nincs társa­dalmi megbecsülésük. Pedig a napi 18—20 családlátogatás, a terhes tanácsadás, az öregek szociális gondozása bele sem fér a napi munkaidőbe. A vidéki körzeti ápolónők sok-sok kilométert kerékpá­roznak vagy gyalogolnak na­ponta. anyagilag mégis hátrá­nyosabb helyzetben vannak az intézményekben dolgozó tár­saiknál. Elsősorban azok a 20 —25 éve dolgozó ápolónők, vé­dőnők, akiknek fizetése nem­egyszer alacsonyabb, mint a kezdőké. Maguk a fiatalok hozták szóba, hogy különbséget kellene tenni a nagy szakmai gyakorlat­tal rendelkezők javára. Ä törzsgárdatiagok nagyobb megbecsülésére lenne szükség. Délután a nagyikátai járás fiatal körzeti orvosai számol­tak be gondjaikról. Általános volt a vélemény, hogy az egye­tem nem ad élég felkészültsé­get a körzeti orvosi munká­hoz, ezért elengedhetetlen a rátermettség. Többen szóba hozták — s ezzel valiamiemy- nyiük véleményét tolmácsol­ták —, hogy a vidéki orvosnak a gép­kocsira munkaeszközként lenne szüksége. Ha csak nem örököl, egy pá­lyakezdő fiatalnak nincs mód­ja arra, hogy gyors segítséget nyújthasson, illetve, hogy megkönnyítő esse munkáját. Az úti átalány összege igen ala­csony, ha sürgős esetben egy­szer taxit hívnak, kimerítik a havi keretet. Annál is inkább jelentkezik ez a probléma, hi­szen gyakran helyettesítenek, s a 20—30 kilométeres utakra szinte rámegy az egész nap­juk. A tápiősági körzeti orvos az elszigeteltségről, a magányról beszélt, amelyhez hozzájárul, hogy kocsi nélkül nincs moz­gási lehetőségük. Ha az orvos otthon van, nem pihenhet, szabad ideje nincs, mert éj jel- nappal „szolgálatban” van. Szóba került a továbbkép­zés, a tanulás lehetősége is. Tavaly a nagykátai járásban a körzeti orvosoknak szakmai napokat tartottak. Idén eddig még nem került rá a sor, töb­ben hiányolták. —sl— Ok is munkaerőhiánnyal küzdenek, de azért nem vesz­nek fel válogatás nélkül akár­kiket. Dolgozóikból az elmúlt fél évben mindössze huszon­öt—harminc, ha cserélődött. A fluktuáció tehát, bár az em­berek túlnyomó része a mun­kahelyhez elvileg kevésbé kö­tődő, betanított vagy segéd­munkás, csekély. Ennek ma­gyarázata, az előzetes szelek- táción túl, egyfajta, megvaló­sulást öltött humán szellem, melyet az idegen a légkörben, vagy a külső jelenségekben éppúgy észlel, mint a tények­ben. Ez jut szembe az üzem külsejéről. Vagy amikor hal­lom, hogy — munkásoknak — évenként összesen közel száz előadást tartanak műszakiak a műanyagról. S ez, amikor megismerem néhány brigád csoportmunkáját, helyzetüket, tagjaiknak egyéni beilleszke­dését a közösségbe, lehetősé­geit. Itt van például a November 7. szocialista brigád. Hat tagja öt—hét éve segédmunkásként került a vállalathoz. Azután műanyagipari szakmunkás-bi­zonyítványt szereztek — de volt, akinek előtte be kellett fejeznie a nyolc általánost, mert eredetileg csak hat ele­mije volt. Szakmunkásként kiemelt munkakörbe kerültek: hárman közülük műszakveze­tők, hárman csoportvezetők a műszaki műanyag cikkeket gyártó fröccsüzemben. Sok múlik összefogásukon, hisz ők az üzem középvezetői... Itt a Braun Éva szocialista brigád, vagy a cipőalkatrész fröccs­üzem kikészítő csoportja: tag­jaik többsége középkorú asz- szony. A vállalat dolgozóinak hetven százaléka nő — általá­ban betanított munkások, mint ők. Betanított munkások — üzembeli tevékenységüket túl­zás, sőt hazugság lenne vala­mi hivatásfélévé magasztosí- tani. Az ő igazi hivatásuk az, hogy nevelik gyermekeiket, gondoskodnak családjukról, ezerötszáz—kétezer forinttal kiegészítik jövedelmét, s emel­lett a gyárban is helytállnak. De nem mindegy sem az ő, sem családjuk, sem az üzem, sem az ország szempontjából, hogyan illeszkednek be egy- egy munkahelyre, munkakör­be, jól érzik-e magukat, oda­kötődnek, vagy tovább ván­dorolnak? Tiszta üzem, ren­des kereset, az éjszakás mű­szak lehető kiküszöbölése gyermekes anyáknál — az eredmények szerint érdemes ilyen törődést kifejteni... Tetszik a cipőalkatrészgyártó fröccsüzeme is, ahol derűs környezetben teenager lányok és fiúk dolgoznak, s ahol a rádió, magnetofon, beatzene is szólhat. Nem véletlen, hogy csupa fiatalt találunk együtt — a gyárvezetés rájött, az azonos korúak inkább megér­tik egymást. A kilenc üzemrészben összesen harmincnégy szocia­lista brigádot találunk — de a mozgalom korántsem jellem­zi az összes üzemet. Akad olyan, amelynek vezetése ma még terhesnek tartja a brigád szervezését — a pártszervezet, szakszervezet pedig nem eről­teti. Mégis, véletlen, hogy a brigádmozgalomban élenjáró fröccsüzem, cipőalkatrész- üzem és extruder üzem bér- és létszámemelés nélkül öt- százalékos termelésnövekedést vállalt a kongresszusi munka­versenyben, majd az árvízká­rok hírére, a kormányfelhí­vásra ezt felemelte hét—nyolc százalékra? Igaz, a vállalat egésze is kitett magáért, ami­kor az árvízkor a megyében elsőnek jelentette be a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsának a csapás tudomásul­vételét, s az egynapos bér felajánlásával együtt, összesen hétszázezer forintot fizettek be segélyként... S azok az üzemek, ahol nem fejlett a brigádmozgalom? A tmk-üzem játszóteret épít községüknek, Solymárnak, önmagában nem árul el sokat, ha azt mond­juk, hogy mind a kilenc üzem maga festi, takarítja munka­helyét — de a vállalatnak ez évente hat—hétszázezer fo­rintos megtakarítást jelent. S az mond valamit, hogy az idén például hathetes nyere­ségrészesedésen kívül a gyár a szocialista brigádoknak évenle négyszázötvenezer forint, ősz- szes dolgozójának évi egymil­lió forint jutalmat fizet? Mert így van. Padányi Anna megyei KISZ vb a tagfelvételről Tegnap összeült a KISZ Pest megyei Bizottságának végrehajtó bizottsága, hogy megtárgyalja a budai járás je­lentését a KISZ-tagfelvétel ta­pasztalatairól, különös tekin­tettel az üzemi és a mezőgaz­dasági alapszervezetekre. Simon János, a KISZ Budai járási Bizottságának titkára beszámolójában megemlítet­te: a járás területén 138 alap­szervezetben közel 4 ezer KISZ-tag tevékenykedik és az idén felvettek száma 591. A számok ismertetése után az előadó rátért a tagfelvételi munka problémáira. Sok he­lyütt a piros könyv átadását egyszerű, adminisztrációs fo­lyamattá szűkítik, s ez a mód­szer nélkülöz minden előké­Iparc ikk-e Idorádó Felsögödön Tágas eladótér, udvarias kiszolgálók, bő áruválaszték várja tegnaptól Felsögödön a Bajcsy-Zsilinszky utcában a Pest megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat új ipar­cikk kiskereskedelmi szaküz­letében a vásárlókat. A kétszintes épület, mely­ben jelenleg közel egy­millió forint értékű árut tárolnak, évente a várha­tóan 5—6 millió forintos forgalmat bonyolít majd le. Megtalálható itt valamennyi iparcikk. A vasáru épp úgy, mint a rádió- és villamossági cikkek, a jármű, a háztartás- és vegyianyagok, a különbö­ző műszaki cikkek, papír és írószer, valamint a legkülön­bözőbb játékok. Az egymillió-kétszázezer fo­rintból épült új üzletben az eladótér tulajdonképpen a padláson van. De ez is föld­szintnek számít, hiszen egy olyan meredek domboldalban épült a bolt, hogy a raktári bejáró, ami az „igazi” föld­szinten van — alagsor. A hivatalos, ünnepélyes átadás tegnap volt. A község lakossága azonban már előbb ellátogatott az üz­letbe. Egyszerre húszan-har- rnincan érdeklődtek a válasz­tékról. Az eladók minden kér­désre úgy válaszolhattak; igen kérem, van. Reméljük, ebben a valóban korszerű üzletben egy év múlva is min­dig megtalálják a vásárlók, amit keresnek; szítást, a vezetőség és a tagsag véleményét a jelöltről nem hallgatják meg, a titkár csak beküldi a tagfelvételi kérel­met. Erre pék’ a volt a sóskúti termelőszövet, ./étnél és a solymári területi alapszerve­zetnél is. A másik változat: a kérelmet a tagság unott kéz- felnyújtással tudomásul veszi és ezzel az ügy érdemi része le is zárult, mint a Pilisvölgye és a Bentavölgye termelőszövet­kezetekben. A legtöbb helyen azonban helyesen és körülte­kintően végzik a tagfelvételi munkát: a jelentkezővel tisz­tázzák a szervezeti szabályzat legfontosabb pontjait, feladat­tal, megbízatással látják el a belépni szándékozót és azt esetenként a felvétel alkalmá­val a taggyűlés számon is ké­ri. A jó példa: a pátyi és a to­ki tsz, az ürömi KlSZ-szerve- zet és a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat alapszer­vezete. Általában azonban kevés figyelmet fordítanak az ünnepélyes fogadalomté­telre, az ünnepélyes tag- könyvkiosztásra. Az április 4-i ünnepi fogada­lomtételen kívül csupán a tö­rökbálinti téglagyár és a bu­dakeszi alapszervezet tartott KISZ-tagfelvételnél ünnepsé­get. A „Tömegszervezet-e a KISZ?” kérdéssel kapcsolat­ban a legtöbb alapszervezet helyesen foglalt állást: a bentlevőkkel és a belépőkkel szemben értelmi, érzelmi és morális követelményeket kell támasztani. Az elmúlt félévben a budai járásban hat új alapszervezet alakult és jelenleg is alakuló­ban van három. A felvételi munka teháf jó ütemű és a szervezettséggel sincsenek problémák. A vezetőképzés folyamatosságát azonban to­vábbra is biztosítani kell. T, E. ,Álom volt tábort vezetni... 44 Búcsú a sátraktól Ma a zászlótól búcsúznak az úttörő-paradicsomokban. A kéthónapos vakáció — a tábo­rozás ezernyi öröme — az idei nyárra véget ért. A két hónap alatt tíznapos turnusokban ezer és ezer úttörő nyaralt a Balaton partján, a hegyekben, a kisebb tavak mentén. A paj­tások a megyében vendégeket is fogadtak: Csehszlovákiá­ból, Lengyelországból, NDK- ból és Bulgáriából érkeztek pionírok. A budai járás és a váci Globus-klub legjobb út­törői pedig Csehszlovákiában, illetve Lengyelországban nya­raltak. Ma azonban harsonaszó bú­csúzik az idei vakációtól va­lamennyi úttörőtáborban. Ba­latonszárszón is, a ceglédi já­rás úttörő-paradicsomában, ahol riportunk készült. „Hetedik számú napipa­rancs. Jelmondat: Teljesítsd a tábori próba minden köve­telményét. Táborügyeletes: Papp Róza csapatvezető. Ügyeletes raj: Albertirsa.” A vacsora előtti zászlófelvonás ünnepélyes pillanatai — fehér úttörőingben feszít a tábor valamennyi lakója. Elhangza­nak a dicsérő szavak az éj­jeli ügyelet jó megszervezé­séért, megrovást kap az esti terítőcsoport: az ebédlőt ren­detlenül, piszkosan hagyták. A vacsora utáni szabad csa­patprogram ideje alatt beszél­gettünk a tábor vezetőjével, Boros Lászlóval, aki már a táboralapítás óta minden nya­rat itt tölt. — A járás valamennyi köz­ségéből érkeztek hozzánk út­törők és kisdobosok, össze­sen 450-en. Már öreg táboro- zónak számítok Szárszón: 10 éve jövök le ide a gyerekek­kel. Azonban nyugodtan mondhatom — olyan nyár. mint az idei, még egy sem volt: álom volt a tábort ve­zetni ... — Régebben adódtak prob­lémák? — Verekedések, „tivornyák”, no persze kisdiákos szinten. Idén minden úgy ment, mint a karikacsapás. Talán azért, mert ez az utolsó előtti sá­torverés ezen a területen. Jö­vőre jövünk utoljára ide — telket kaptunk. — Hol lesz a ceglédi járás új tábora? — Nem messze innen, 800 méterre építjük fel 972 nya­rára. A sátoros táborozás azonban már nem korszerű: nem elég tiszta, kényelmet­len ... Faházas tábort sze­retnénk két év múlva nyitni és ehhez a járás termelőszö­vetkezetei, vállalatai minden segítséget megadnak. — Gond? — Ügy hiszem ezért az új táborért egyedül az abonyiak nem lelkesednek. Nekik van egy külön táboruk és igaz, hogy itt is nyaralnak minden évben abonyiak, de ők nem sokat törődnek a gondjaink­kal .., Boros László Kocséron ta­nít és a nyári szabadságból két hónapot minden évben a gyerekekkel tölt. — Van olyan pedogógus, aki ezt nem vállalja szívesen. Itt, a Balaton partján a gyerekek­kel foglalkozni üdülés... A konyhán öt szorgos asz- szony. Harminc napig napi 25 forintért főznek megannyi gyermekszájnak. „Társadalmi munkának is vehetnénk. A srácok mindig éhesek. Nehéz munka ez" — mondja a tá­borvezető és azt is elárulja, hogy van egy olyan asszony is, aki már tíz éve főz Szár­szón. — Megszokták már a főztö- met. Azt mondják: az otthoni sem jobb, a kislányok pedig recepteket kérnek. A szárszói táborban semmi sem marad a tányérban, mosogatni csak a rend kedvéért kell, olyan tisz­tára törlik a gyerekek ke­nyérbéllel ... — így Kancsár Mártonné. — Nem sok, tíz éve minden nyáron? — Szeret engem itt minden­ki, én is szeretek mindenkit, ha a konyhán megizzadok, a Balaton hűsíti... Munka után pedig itt tényleg édes a pihe­nés. Csak az ügyeletes raj ma­rad a táborban — az irsalak. A törteliek és az abonyiak örsi portyára indulnak Borsai Endre pedagógus vezetésével: Balatonföldvárra. — Szeretitek a Balatont? — teszem fel a közhelynek szá­mító kérdést egy maroknyi vörös nyakkendősnek. A kér­désre a választ magam is tu­dom, csak a körítésre vagyok kíváncsi: vajon a fürdésen kí­vül mi az, ami ide vonzza a gyerekeket? — Szeretjük hát: játszunk, barátkozunk a táborban és itt a tanárok is egészen mások, mint az iskolában. — Miért? Engedékenyeb­bek? — Dehogy. Viszont viccel­nek, meg játszanak velünk és úgy vigyáznak ránk. — A szülők féltek elengedni titeket? — Kicsit. De írunk nekik innen és megnyugodnak. Azt írjuk, jobban fog menni a suli a Balaton után ... Tovább nem tarthat a be­szélgetés, elvégre Balatonföld- vár mindenkit érdekel. Borsai tanár bácsi, már magyarázni kezdi a környék nevezetessé­geit. Ma harsonák búcsúznak a táboroktól. Az árboc zászló nélkül marad egy évre, hogy aztán újra a magasban lenget­hesse: Hurrá! Nyaralunk! Tamás Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents