Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-14 / 190. szám
4 ‘“^/Círiap 1970. AUGUSZTUS 14., PÉNTEK Változó idők, változó levelek HÍRNÖK JŐ _____TŰZ ÉS FÜSTJFLEK ’„ A levelek a legfontosabb emlékek közé tartoznak, amelyeket az egyes ember hátrahagyhat” — írja Goethe. S hogy ezt valóban komolyan gondolta, azt Schillerrel váltott leveleinek hatkötetes kiadásával igazolta. A levelezés ősi érintkezési forma. Régebbi, mint az írásbeliség. Hiszen levélnek foghatók fel a hírnök által küldött üzenetek, vagy akár az ősemberi dob-, tűz-, füstjelzések. A szó szoros értelmébe vett — a megírt, elküldött levelek érdekes, korai, időszámítás előtti darabjai százával kerültek elő az egyiptomi papirusz- tekercsekről. Görög államférfiak, hivatalnokok, vagy magánemberek közölték benne gondolataikat, egymásnak szánt mondanivalójukat. Miközben érdekes adatokkal szolgáltak a későbbi korok kultúrtörténészeinek, történetíróinak. Galeotto Marzio, Mátyás király udvari történetírója arról tudósít, hogy Magyarországon a XV. században magyar nyelven leveleket nem igen írtak. Annál meglepőbb, amit a tudós professzor, Szalay Ágoston vet papírra, 400 magyar levél 1504-től 1560-ig című publikációjának előszavában. „Mindjárt a XVI. század elején a magyar nyelv olyan általánossá lön, miszerint ezen levelek tanítása szerint nemcsak a magyarok magok közt, de más nemzetbeliek is, sót még a törökök is hazánkbani levelezéseikben a magyar nyelvet használták.” A levelek címzése valahogy ilyeténféleképp hangzott: „Ez levél adassék Budai Jánosnak Szombaton (Szombathelyen) lakosnak, nekem szerelmes uramnak” — írja Margit asszony a szombathelyi levéltárban őrzött 1551-ben datált levelében. Érdekes a négyrét hajtott ívre róttakból is idézni: ,r .. köszö- netemet és szolgálatomat Írom te Kegyelmednek, mint jó uramnak. Továbbá kérőm te Kegyelmedet az Istenért, hogy rám ne neheztelj, hogy pénzt nem adok...” (!) És így hangzottak a szerelmes Zrínyi Kata sorai férjéhez, Forgács Imréhez: „szerelmes szívem, én édes uram, Kegyelmedet kérem, hogy ha kegyelmed éngem szeret, ne késsék ott, hanem siessen haza”... Bakics Anna így üzen Ré- vay Mihálynak: „Kérem, hogy vegyen apró gombot harmincat az én spanyol köntösömre, feketét, mert egyébként kész volna, csak az híjával vagyon”. A levelet pecséttel zárták le. Az előkelő mágnások vörös színűvel, a kevésbé rangos személyek barna, zöld vagy sárgásfehér pecáétet használtak. Mint ahogy piros pecsétes levelet hozott a holló Szilágyi Erzsébetnek Mátyástól, Prága városából az Arany-versben. Vörös pecsétes levelet őriznek Lórántffy Zsuzsanna ke- aeírásával 1621-bőíl. Rákóczi Györgynek küldte az aggódó feleség: „Kegyelmedet fölötte igen kérem az maga egészségére viseljen szorgalmatos gondot, az mostani hévségben holmi alávaló italoktól az kik gyakorta az embernek megártanak, magát megtartóztassa...” Majd később a férje akaratának behódoló, de nagyon határozott véleményű asszony szavai: „Édes uram, megbocsásson, ha Kegyelmed ellen vagyon írásom. Azt Kegyelmed tudja, mit kíván Bethlen István és mit ígér Kegyelmed; de kérem Kegyelmedet, hogy ha lehet, ne szerezzen Kegyelmed több adósságot, mert nem tudjuk míg élünk kifizetni és neveletlen gyermekeink vannak, ha Kegyelmed megígéri Bábolnát ... Mindazonáltal — édes uram, úgy kell lenni, az mint Kegyelmed akarja”. Az üdvözlőkártyák, a képeslapok divatja jóval későbbi. Csak a 19. század közepétől honosodott meg a képes üdvözletküldés. Az első karácsonyi képeslapot Angliában 1843-ban J. Calcott Horsley küldite a neves színésznek. Henry Colinak. A litográfia a Royal Acadiemiát ábrázolta. A képeslapküldés szokása néhány év alatt elterjed egész Európában. 1880 karácsony hetében az angol posta már 4 tonnányi karácsonyi képeslapot kézbesített és 11 és fél kiló levelet Az idő változásával változott a levelek hangja, funkciója. Társadalmi érintkezési forma lett A pesti magyar—német levelező könyv tanúsága szerint jó ízlésű ember csak levélben kérheti meg imádott hölgye kezét, levélben hívhatja meg barátait De csak megfelelően körülírt, gondosain megfogalmazott levélben. így hangzik az egyik példa, amelyet az ifjú írhat annak a hölgynek, akivel levelezni óhajt: „Különösen Tisztelt Kisasz- szony! Bocsásson meg, hogy Kegyedhez bátorkodom intézni levelemet. Örökké felejthetetlenek maradnak boldog napjaim, amelyeket végtelenül tisztelt házuk közelében éltem ... Csak tudnám, vajon nem kellemetlen-e Kegyednek levelem. Vajon el vagyok-e mindenki által egészen feledve, vagy még emlékszik valaki rám. Erről Kegyedtől tudó- síttatni, mennyei örömet szerezne nekem”. A kereskedelmi levelezés önálló szakterület lett. Iskolákat nyitottak, ahol levelezésre tanítják a hallgatókat Könyvek jelentek meg, amelyek példát adtak, hogy kell hivatalos és magánleveleket írni: barátnőtől kabátfaaomhoz tanácsot kérni, háztartási alkalmazottról előző helyén informálódni, vőlegénynek szakító levelet írni. De az 1940-es évekbe-!} napvilágot látott „Mit írjak — hogy írjam?” című levelezési tárban különleges aktualitású példára bukkantam: „Tisztelt X cég! Két hete vásároltam Önöktől ügynöke útján egy... gyártmányú rádiót. Azóta többször kénytelen voltam megnézetni a készüléket, mert sajnos állandóan rosszul működik ... Szeretném a készüléket egy másikra átcserélni...” Mindjárt alatta a cég udvarias válasza: „Ügynökünk ezen és ezen a napon felkeresi önt, hogy a rádiót kicserélje. Ismételten elnézését kérjük...” Kádár Márta NYERS REZSŐ KÖNYVÉNEK KÜLFÖLDI SIKERE Az idei év egyik legnagyobb magyar könyvsikere külföldön Nyers Rezső négy nyelven kiadott interjúja, a „20 kérdés — 20 felelet”, amely a gazdasági reform jelenlegi problémáit elemzi. Határainkon túl egyébként általában erősen megnövekedett az érdeklődés a magyar politikai és egyéb tematikájú mű iránt — nyilatkozta Balabán Péter, a Corvina irodalmi vezetője az MTI munkatársának. A Corvina az idén igyekszik a tavalyi rekordot megdönteni, 1969-ben 204 művet adott ki, többet, mint bármikor a kiadó fennállását követő 15 év alatt. Az 1970-es kiadványok között ott találjuk eszperantó nyelven Petőfi költeményeinek válogatását éppúgy, mint a magyar konyha dicsőségét hirdető munkát, Neruda és Asturias tollából, a „Megkóstoltuk Magyarországot” című kötetet is. Röpülj páva A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége — alkotmányunk évfordulója alkalmából — délszláv folklóresteket rendez Baranya megye városaiban és falvaiban. A nemzetiségi esteken Jugoszlávia egyik leghíresebb amatőr művészeti együttese, a belgrádi „Vukica Mitrovity” énekés tánccsoport lép fel. A negyventagú együttes a jugoszláv népek és tájak legszebb dalaiból, táncaiból állította össze magyarországi műsorát. A „Vukica Mitrovity” magyarországi vendégszereplése idején fellép a Magyar Televízió „Röpülj páva” gálaestjének nemzetközi műsorában is. dbgan nyalta a száját. Amikor Kamilla közeledett felé. dühösen acsangott. Az asszony azonban boldog volt: — Teljesen megbabonázott miniket — turbékoita. Kísérletet tett, hogy újra megsimogassa a kutya buksiját, de Csimpi, párnás kezed felié kapott. A megkezdett mozdulatot Dönci buksiján fejezte be. És Ödön nem vicsorgott, ami nagy önfegyelmébe került. Hála azonban többéves házasság- szédelgői gyakorlatának edzett volt az effajta párnás. ráncosodni kezdő kezek elviselésében. Viszolygását hamar legyőzte az a tudat, hogy a Bauer családhoz immáron két eltéphetetlien sízál fűzi: egy italra szomjas kutya és egy szerelemre szomjas asszony. Odakint kulcs csörrent, Kamilla ijedten kapta el a kezét és mire Bauer belépett, már a kereveten ült. — Szervusz, kedvesem — gügyögte előkelőén ... — Szervusz, anyus — mondta unottan Bauer és Kamilla elhatározta, hogy leszoktatja arról a pórias „anyusozásról”, mért egy finom úr szemében ez nyilván közönségesnek hat. — Nicsak, Ödön — örvendezett Bauer, és öröme csak akkor teljesedett ki, amikor Csimpi felemelte a fejét Dönci öléből és egy boldog vakkan- tásisal a földre ugrott. Bauer nem sejthette, hogy az ugrás és a vakfkantás indító oka Dönci csípése. Csimpi azonban okos ösztöneivel, mintha megérezte volna feladatát: elindult Bauer felé, hivatalosan megcsóválta a farkát. Igaz, hogy fele úton elcsúszott, de Bauer ezt az örömnek tudta be és boldogan kiáltott fel: — Csodát tettél, Ödön. Engedd meg, hogy Döncimek szólítsalak! ölelés! Parola! Bokacsattogás: — Megtisztelsz, Elárulnád, hogyan szólítanak a barátaid? — Rezsónak... Mint gázrezsó ... Szellemes, ugye? — vihogott Bauer és Kamilla megint szegy elite és közönségesnek tartotta. De ezért ne tartsuk öt sznobnak. Kamilla ugyan is valóságos dzsentri- család leánya volt. Igaz, hogy szegények voltak, de a Tomka de gemere Tomchka név ötszáz — Csakhogy eljött, kedves Ödön — harsogta boldogan Rauemé, született Tomka Kamilla. — Képzelje, szegény Csimpi búskomor. Egész nap fekszik és kábán bámul maga elé. Az állatorvos tanácstalan. Én érzem, hogy maga után búsul... Megvallom — pirult el szégyenlősen — én csőik röpke órácskát töltöttem magával, de azóta nekem is hiányzik, — Ugyan, nagyságosasszonyom, elhalmoz olyan dicséretekkel, melyekre érdemtelen vagyok — szerénykedett Dönci. — Inkább nézzük a mi kis betegünket... Csimpi bágyadtam feküdt egy mennyezetes kutyanyoszo- lyában. Szemét tüllfüggöny védte a túlzott fény ártalmaitól. Amikor azonban meghallotta Dönci hangját, úgy ugrott ki a baldahinos ágyból, hogy magával rántotta a tüll- függönyt. Egy ideig mint a csapdába esett nyúl vergődött a fátyol rabságában, de végül kiszabadította az első két lábát és a kétméteres uszályt magával húzva, szűkülve mászott Dönci lábaihoz. Vison- gott, csóválta a farkát és egyre csak a száját nyalogatta. Dönci miagában ismét megállapította, hogy az alkohol veszélyes rabtartó és Bauemé fél életét odaadta volna egy korsó rumos sorért. — Csimpike... Kicsi kutyu- Ii... — nyújtotta a kezét Dönci és az állat boldogan nyalta a finom kezet, melyet nem tört meg a munka és amelyet belépése előtt tripli- secbe mártott gazdája. Csimpi az összes szeszek között a trip- lisecet szerette a legjobban, de mit is várjon az ember egy kutyától? — Csoda! Ezt a történetet megírom a kutyaújságnak — áradozott Bauemé. — A (kutyáknak is van lapjuk? — kioittyanitotta el magát Dönci, — Maga nem tudja? A Kutya című lap nagyobb példány- számban kel el, minit a Gyermekünk című újság — mondta Kamilla büszkén. — Hát bizony, manapság egy kutyához sokkal drágábban jut az ember, mint egy gyerekhez, ami úgyszólván ingyen van, míg egy valamirevaló kutyáért egy ezirest is elkérnek... — Csimpikéért 1600 forintot fizettünk, de mondhatom: megérte. — Kettőt is! — szögezte le Dönci, majd az asszonyhoz fordult: Kamilla kedves, úgye szólíthatom így?... — Boldoggá tesz, Ödön. Isteniem, milyen szép név: Ödön... Csupa dallam, csupa ö, csupa dé, csupa en, ahogy a költő Is írta. Ezzel szemben a Rezső ropog, recseg és abban az ő is hamis... — Na és a Kamilla, mint egy f üttyös madár trillája: Ka-mil-la, tirilalla... — tromfolt Ödön. — Maga egy költő... De mit is akart, kedves? — Oh, csak egy pohár vizet, hogy az izgalomtól kiszáradt ujjaimat megnedvesítsem... — Talán egy kis bort? Vagy bontsunk pezsgőt, az örömre... — Szó sem lehet... Nem élek vele, csak ritka alkalmakkor ... — Majd teremtünk ilyen alkalmat — kuncogott Kamilla és máris perdült a vízért. — Gyere, te részeges dög — morogta Ödön és a triplisec- kel töltött orvosságos üveget a kutya szájához tette. Ha időben el nem rántja, Csimpi az üveget is lenyeli. Mire az asz- szony az ezüsttálcára helyezett krisitálypohárral visszatért, Csimpi békésen szunyókált Dönci ölében és álmában bolLázer-csoda az Operában Mesebeli színimpressziókat és a legkülönbözőbb mozgó fényalakzatokat lehet most elővarázsolni lézerfény segítségével minden színpadon. A Nemet Szövetségi Köztársaságban kikísérletezett színpadi lázért első ízben a müncheni Natio- naltheaterben alkalmazták Mozart „Varázsfuvolájá”-ban. A háromdimenziós lázerképeket, melyek formáját, színkombinációját és mozgási folyamatát tetszés szerint pontosan meg lehet ismételni, rendkívül egyszerűen lehet előállítani, összc- font lézersugarakat strukturált felülete üvegből készült „szétszóró testre” bocsátanak, amit mechanikus úton ide-oda mozgatnak, miáltal az egyes sugarak többször Is megtörnek, irányuk megváltozik és a terem különböző sarkába vetődik. Fényforrásként olyan lázerek jönnek számításba, amelyek piros, zöld és kék lézersugarakat bocsátanak ki BŐVÜL AZ ÖVODABudapesten és vidékén az idén is jelentősen tovább bővül az óvoda- és az iskola- hálózat. Több óvoda, illetve általános iskola átadására kerül sor Pest megyében is. 2000 —2500 idén végzett pedagógus ........ —■———— év re vissza vezet,he tő és az ősök képei között egy valóságos püspök is szerepelt. E képek ma is ott díszelegtek a Bauer család szalonjában —, ahol e történelmi találkozás is lezajlott —, mivel negyvennégyben, amikor az öreg Tomika, rugalmasan elszakadt szülőhazájától és egy német teherautóin külhoni gyepükre költözött, e képekre nem akadt vevő. Tomka úr tehát az ünes lakásban hagyta őkeit, öreg házvezetőnőjével és az akkor húszesztendős Kamillával együtt. A .Tomka-nemzetség utolsó férfisarja ezt követően a távoli Brazíliába menekült, hogy ott ápolja tovább a nagy nemzeti gondolatot, valamint tevéikmy lépéseket tegyen a Tomka-nemzetség fenntartására. E kísérletek azonban csak félig maradtak eredményesek: egy spanyol donna négy utóddal is megajándékozta, de egy sem volt gyerek, csak lány és mint ilyen, alkalmatlan a Tomka név továbbvitelére, hacsak az nem fordul elő, hogy valamelyik Tomka-leány a házasság szentségének kihagyásával válik anyává, de erre még gondolni sem illő. Ha már belementünk Kamilla életrajzába, nyilván sokakban felmerült a kérdés, hogyan ment ez az ősmagyar úri lány, egy Bauerhez, akinek felmenői — mint említettük — ószeresek voltak. Ezt a házasságot az öreg házvezetőnő hozta tető alá, aki volt gazdáinál kitanult minden úri furfangot. Halála előtt imigyen szólott Kamillához, öleit saját lányaként nevelt: — Csak akkor hűnyom le nyugodtan a szemem, ha j övödet biztosítva látom. Neked az új uralkodó osztályba kell házasodnod. Ismerek is egy derék fiatalembert. Jeles békeharcosként ismerik Klauzál tér szerte, ö a kerület fémgyűjtő felelőse. Saját íróasztala van és feje felett nagyjaink képe mellett a lelkes jelszó virít: Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded. Nos ez a Bauer elvtárs nagyon agilis fiatalember, fényes jövő vár rá. Körösifalvi tanácsos úréktól például azzal vitte el az összes rézedényt, de még az önegúr vaslker észtjét is, hogy ÉS ISKOLAHÁLÓZAT munkába állásának eredményeként javul a szaktanárellátottság, s az új iskolák révén tovább csökken majd a tanintézetekben a kettősváltás aránya. rájuk kérdezett: „Magúk tehát nem akarják a békét védeni?” Körösfalvi méltósága még a fürdőszobakályhát is rátukmálta — valódi, békebeli vö- rösrézhengere volt — hogy bé- keszeretetét kifejezésre juttassa ... Szóval, lányom, ennek a fiatalembernek jövője van... Az esküvő napján meghalt, de jól is tette, mert az ifjú párnak kellett a lakás, mert Bauemaik jövője volt, de lakása nem. Az éveik múltán Kamilla belátta, hogy a házvezetőnő nem hazudott Bauer volt MÉH osztályvezető, majd kulitúrház- igazgató, — egy anyagi természetű botlása után —, később tsz-elnök — egy eszmei jellegű botlása után, és maszek vásározó kisiparos — több elvi és anyagi természetű bottadozása utón. És mosit fényes villában lakik, Mercedes autón száguld ja be az országot, hogy apró cikkekkel elégítse ki dolgozó parasztságunk egyre növekvő kulturális igényeit. Kamilla rangjának megfelelően élhet. Legfeljebb az fáj neki, hogy velük vége szakad a Bauer- nemzetségnek is, de ez Bauert egy cseppet sem izgatja. Egy eseüegies gyerekre tartalékolt minden gyengédségét ezért Csimpire pazarolja. És láthatóan beletörődött abba, hogy nevének nem lehet folytatása. ezért ez irányban évek óta már kísérletet sem tesz. Mert Bauer céltudatos férfi és hiába semmire sem fecsérli drága idejét. Most újra helyreállt a családi boldogság: Csimpi vidám, Csimpi csóválja a farkát és ha lehet még aranyosabb, mint annafoelőtte. Olyasmit például sohasem tett, hogy hanyatt feküdjön és boldog vakkantá- sokkal rúgdoljon a mennyezet felé. — Köszönöm neked, Dönci- kém, Döncilikém... Engedd meg, hogy megcsókoljalak — mondta Bauer úr, majd egy tartózkodó, férfiason szemérmes homloíkcsólk után feleségére rivaMt: — Adjál egy puszit te is a mi jótevőnknek. Kamilla — engedelmes hitves lévén — nem várta meg, hogy kétszer szóljanak neki... (Folytatjuk) i k l
