Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

1970. AUGUSZTUS 13., CSÜTÖRTÖK PEST HEGYEI sJCírlap Találkozó a piacokon örvendetesen gyarapodnak azok a randevúk, amelyekre határainkon túl kerül sor ve­vő és termék között. A vevő idegen, a termék hazai. A kül­kereskedelem a gyárak életé­ben fokozódó szerephez jut: vevőket keresnek azok is, akik néhány éve még nem sokat törődtek az exportlehetőségek­kel, annyira elkényeztette őket a hazai piac adta bizton­ság. A külkereskedelmi forga­lom föllendülése jellemezte a múlt évet — a behozatal hét, a kivitel 16 százalékkal emel­kedett 1968-hoz mérten —, s jellemzi ezt az esztendőt is. Az év első felében, január és június között 17 százalékkal volt nagyobb a kivitel, mint a múlt esztendő hasonló idősza­kában, a behozatal pedig — s ez nemcsak pozitívum! — 33 százalékos emelkedést mutat. A különböző országok pia­cain nyélbeütött találkozókon sűrűn jut szerep a megyében működő gyárak termékeinek is, s sikeres erőfeszítések bizo­nyítják, hogy további rande­vúk létrehozására van re­mény. A textilipari vállalatok termelésük mintegy harmadát exportálják, a két konzerv­gyár, a nagykőrösi, a dunake­szi ennél is nagyobb hányadot, s piaca van a gépipar termé­keinek is sok országban. Ami pedig a további piacokat ille­ti: az utóbbi időben sikeresen bővítette külföldre történő szállításait a Forte Fotokémiai Ipar, az Ikladi Ipari Műszer­gyár Romániába és Csehszlo­vákiába szállít kávéőrlőket — egymillió rubel értékben —, a Német Demokratikus Köztár­saságba pedig — ugyancsak egymillió rubel értékben — villamos motorokat. Sikeresen próbálkoznak külkereskedelmi értékesítéssel a tanácsi válla­latok. sőt, az utóbbi időben néhány termelőszövetkezeti közös vállalkozás is megjelent az exportőrök között, élelmi­szeripari termékekkel. Egy valami tény: csak jó árut lehet elhelyezni, olykor még azt sem könnyen, mert a vevők igényesek, válogatnak, hiszen van miből válogatniuk! A szándék tehát — mert ezzel majd’ minden helyen találkoz­ni, csak éppen a realitástól áll messze — édeskevés ahhoz, hogy valaki a külkereskede­lem részese legyen, s sem gyá­ri, sem népgazdasági értelem­ben nem kecsegtet haszonnal az, amikor a silány, a gyenge, a korszerűtlen árunak próbál­nak piacot találni. Jó árut kell termelni, ez az első feltétel, s ebből nem lehet engedni, sem a gyártóknak, sem a kereske­dőknek. Az egyszeri rossz áru ugyanis többszörösen rontja a gyártó, az exportáló hitelét, későbbi jó minőségű terméke­it is gyanakodva fogadják, s ennek keserves anyagi követ­kezményei vannak. A jó áru mellé szorosan kapcsolódik még valami. Az, hogy az áru keresett is legyen, igényeljék. Vagy azért, mert éppen nagy iránta a kereslet — mint például nemzetközi méretekben a villamos moto­rok, az elektronikus mérőmű­szerek iránt — vagy mert a gyártó megdolgozta, előkészí­tette a piacot, igényt támasz­tott. Ami az előbbi feltételt, a jó r inőségű árut illeti, ebben már ezt meg azt a javunkra írhatunk, a második feltétel esetében viszont a megye ipa­ra a kezdeti lépéseket sem tette meg eddig. Itt szükséges tehát erősíteni, a már műkö­dő piackutató részlegek tevé­kenységének eredményesebbé tételével, a külkereskedelmi vállalatok, a piackutató inté­zet nyújtotta lehetőségek hasznosításával. Mert a siker: a létrejött randevú. Amikor termék és vevő egymásra ta­lál. M. O. EGY FELMÉRÉS TAPASZTALATAI Fiatalok - fiatalokról Az Állami Népi Együttes a Papszigeten A SZENTENDREI JÁRÁS ÜNNEPI PROGRAMJA Vetélkednek megyeszerte a községeik, a járások és a váro­sok, hogy az alkotmány és ke­nyér idei ünnepét, amit most aiz államalapítóra, I. Istvánra való emlékezés tartalmilag még gazdagabbá tesz, minél impozánsabban, minél emléke­zetesebben rendezzék meg. A szentendrei járásban a Hazafias Népfront elnöksége valóban mindent megtett, hogy emlékezetes, nívós műsorral ünnepeljék meg augusztus 20- át. Pomázon az ünnepi gyűlés 20-án délelőtt, tíz órakor kez­dődik, amelyen Fábián Zoltán író, az írószövetség titkára lesz az ünnepi szónok. Szentendrén viszont a hiva­talos ünnepség után egész na­pos rendezvénysorozat lesz, sportműsorral, kulturális ve­télkedőkkel tarkítva. Azon a napon nyitják meg azt a kiál­Ipari tanulók pótbeiskolázása Vállalatunk az alábbi szakmákban pótbeiskolázást tart: • kőműves • ács • állványozó • hidegburkoló • épületlakatos • műkőkészítő • üvegező • épületbádogos Intézeti elhelyezés és teljes ellátás. Jelentkezés: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport, Bp. XI., Dombóvári út 19. •lítástt is, melyen a járás terü­letén levő termelő- és szak­szövetkezetek termékeit mu­tatják majd be. A nap fénypontja az Állami Népi Együttes fellépése lesz, amire szabad téren, a közked­velt Papszigeten kerül majd sor. Átlagfizetés: 1616 forint. Ta­nul: 54 (egyetemen és felső­fokú technikumban egy-egy, technikumban 30, gimnázium­ban 17, tanfolyamon öt). To­vábbtanulásra jelentkezett: 35. Nincs mindegyiküknek állan­dó munkapadja és gépe. ön­érzetüket sérti, ha munkájukat nem értékelik, ha szakmai fej­lődésüket nem segítik elő, ha anyagilag nem becsülik meg őket. Mert a párt politikájá­val egyetértenek, ha ideoló­giailag nem is teljesen egysé­gesek. Kik ők? Fiatalok. A Ganz Műszer Művek gödöllői Áram- mérőgyárának dolgozói. Anyagilag A gyárban 797 a 30 éven aluli munkásfiatal, átlagkere­setük 1581 forint, valamivel kevesebb a 99 alkalmazottnak minősülő fiatalénál — itt 1651 forint az átlag. A megkérde­zett 40 fiatal szerint a bérek emelkedtek ugyan, de nem tartottak lépést az árak növe­kedésével, tehát szerintük — úgy érzik — életszínvonaluk nem emelkedett. Azt állítják, hogy a gazdasági reform differenciált anyagi ösztönzése őket alsóbb lépcsőfokra szorít­ja. Kifogásolják, hogy a kol­lektív szerződésben és a Mun­ka Törvénykönyvében megha­tározott kereseti lehetőségek alsóbb szintjein mozoghatnak csak — saját kategóriájukon, vagyis végzettségükön, szak­májukon, beosztásukon belül is. Azt tartják, hogy a mező- gazdaságban, a ktsz-eknél, a kisiparosoknál dolgozó fiata­lok többet keresnek. Sokan ezért hagyják ott a gyárat, vagy inkább szakmájuk he­lyett betanított munkásként dolgoznak, hogy többet kap­janak. Bár azt is beismerik, hogy talán türelmetlenek — ha nem találják meg azonnal a számításukat — sokszor azonban felkészültségükhöz mérten is alacsonyabb munka­körbe kerülnek. A sok lány máris kevesebbet keres. Szakmailag pedig ugyanolyan képzettek lehetnek, sőt az új műszerész, köszörűs, marós ipari tanulók többsége ma már lány. A szókimondó fiatalok pél­dául észrevették, hogy néhol az ipari tanulókat szalag mel­lett dolgoztatják, ez természe­tesen hiányos és egyoldalú képzéshez vezet. Bár jobban keresnek, de kevesebbet! sajá­Az MKV-n látjuk Az augusztus 27-én nyíló, 67. Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén csúcspontjához érkezett a munka. Nyolc szo­cialista, nyolc tőkés ország, valamint a hazai kiállítók megbí­zásából háromezer ember dolgozik, hogy a nyitásra készen álljanak a pavilonok. A kiállítás egyik érdekessége lesz az Élelmiszeripari Gép­gyár és Szerelő Vállalat „tejvonala”, amely bemutatja a fe­jőstől a fogyasztóig a tej útját. A képen a mini palackozó gép, amely kisebb gazdaságok tejüzemeiben is alkalmazható. títanak el a szakmából. Töb­ben szóvá tették, hogy a tanu­lók irányítása megosztott, ket­tős: a művezetők is, és taná­raik is ugyanott és ugyanak­kor irányítják őket. Sokszor elfelejtik, hogy a tanulók még nem teljes munkaerők — ez alól a munkaügyi szervek sem kivételek — de azt is elfelej­tik, hogy ennek ellenére sem használhatják fel őket az idő­sebbek arra, hogy bevásárol­tassanak és takarítassanak ve­lük. Mindez szakmai fejlő­désüket csak hátráltatja. A fiatal szakmunkások hiá­nyolják a több tapasztalat- csere lehetőségét; azt hogy fő­leg csak szériamunkát kap­nak; s néhol nincsenek meg­felelő szerszámokkal ellátva. Ügy látják, hogy az egyes üzemegységekben nem egyfor­mán becsülik meg őket, mert különböző helyeken az azonos szakmákban is eltérő fizetése­ket kapnak. Érdekes, hogy azt is meg­állapítják: nem jó az sem, ha képességeiket meghaladó fel­adatokkal bízzák meg őket — mert nem tudják hozni a kel­lő teljesítményt, anyagilag és erkölcsileg is hátrányba ke­rülnek. « Politikailag Éles szemmel és könyörtele­nül vádolják azokat, akik a szerintük is rendkívül helyes felsőbb szintű célkitűzéseket — „középen” és főleg „alul” — nem hajtják végre, sőt akadá­lyozzák. Ezzel együtt kifogá­solják azoknak a viselkedését, akik jogtalan előnyök kiharco­lására szeretnék felhasználni állásukat. Szóvá tették: a KISZ-oktatásoknál gyakori, hogy az előadók nem készül­nek fel, vagy el sem jönnek. Viszont azt is elismerik, hogy sokszor passzívak, hogy többségük ideológiailag nem eléggé tájékozott. A megkérdezett 40 fiatal őszintén beszélt. Nekünk is mindig őszintén kell cseleked­nünk, gondolkoznunk. B. Gy. AUGUSZTUS 20 Indul a libegő Az alkotmány ünnepén, augusztus 20-án indul a li­begő, amelyet a Szabadság- hegy és környéke rendezése keretében építettek. A libegő völgyállomását a Zugligeti út és a Csiga utca sarkán, hegy­állomását pedig a János-hegyi kilátónál alakították ki. A tanzániai nagykövet átadta megbízólevelét Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke szerdán a Parla­mentben fogadta Raphael Lukindo rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetet, Tan­zánia Egyesült Köztársaság első magyarországi nagyköve­tét, aki átadta megbízólevelét. Az Elnöki Tanács elnöke szí­vélyes beszélgetést folytatott a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Bezárta kapuit a honismereti tábor Július 30-a, augusztus 12. között Zalaegerszegen ren­dezték meg a negyedik orszá­gos ifjúsági honismereti tá­bort. A táborozáson száztíz középiskolás, illetve szak­munkástanuló vett részt. A fiatalok megismerkedtek az erdő borította, lankás vidékű Zala megyével, másrészt rend­kívül sok néprajzi, népzenei élményanyagot gyűjtöttek, részletesen tanulmányozták Zalaegerszeg és Zalaszentgrót újkori történetét. s VEZETŐSÉGVÁLASZTÁSOK Napi 16 óra ... Neve: Izmáéi János. Szüle­tett: 1921-ben, Monoron. Lak­helye: Monor. Munkahelye: Gomba, Káva, Bénye, a gom­bai Űj Élet Tsz, a kávai, bé- nyei, gombai összevont közsé­gi tanács, a határ. Foglalkozá­sa : függetlenített párttitkár. Pontosabban: a gombai tsz párttitkára és a három köz­ség csúcsvezetőségének titká­ra, valamint a három község közös tanácsának vb-tagja. Fi­zetése: havi 4200 forint a nye­reségrészesedéssel együtt. Munkaideje: átlagban 14—16 óra, van hogy több is. Nős, fe­lesége betanított munkás a Monori Kefegyárban, három gyereke van, a legkisebb öt­éves. A lánya már férjhez ment, a nagyobbik fia ipari tanuló az autófényező szakmá­ban. Saját kétszoba konyhás házukban laknak, amit Izmáéi János 1958-ban épített OTP- kölcsönre, a részleteket még mindig fizeti. 1947 óta párt­tag, 1951 óta párttitkár. Ennyi adatba sűríthető egy ember élete. Azt hihetnénk, mindent tudunk, de semmit sem tudunk. Az élet épületé­nek ez csak a váza. Mégis majdnem ennyiben maradt a riport... — Rólam? Kit érdekel az, hogy én milyen vagyok? Nem kell rólam írni. Nézzen körül a tsz-ben, a gazdaságban. Jöj­jön ki hozzánk! Ne is egy napra, kettőre. Én megmuta­tok mindent. Érdemes megnéz­ni, arrri, amit elértünk, lehet írni. Aztán tisztázzuk, hogy ab­ban, amit elértek, a pártszer­vezetnek is van némi része. Ezt el kell ismernie, s most már nem marad ellenérv. — A háborúban katona vol­tam, aztán hadifogoly. Azelőtt legfeljebb a tehenek mellett pásztorkodtam, vagy a nyári idényben segédmunkásként dolgoztam az építőkkel. 19 éve vagyok párttitkár, mást ezen kívül nem is igen csináltam. Én ezt hivatásomnak tekin­tem. Másként nem is lehet ezt csinálni. — Milyen tulajdonságai vannak a jó párttitkárnak? — Határozott. Akinek meg­aúszik a szájában a tej, ne is álljon az emberek elé. De az se, aki nem intézkedik, aki nem tud eredményt felmutat­ni. — Ügyesnek kell tehát len­ni? — Hajaj! Aki nem ügyes, nem tud elintézni dolgokat, hozzá se fogjon. Mert ez a lé­nyeg, hogy lássák az emberek a haladást. Ha nincs ered­mény, nem jó a pártszervezet. Az emberek elveszítik a bi­zalmukat, nincs aki vezesse őket, egymást uszítják, ijeszt­getik, jön az anarchia. — Mit tart legfontosabb fel­adatának ? — Nekünk a párt határoza­tait meg kell magyarázni, el kell fogadtatni az emberekkel, a párt politikáját érvényesíte­ni kell. Sokszor ez nem inegy könnyen: egyszerűen azért, mert idegenkednek az újtól, attól, ami eltér a megszokot­tól. — Konkrét példa? — Härqm tízezer férőhelyes ba tériás tojóházat, teljesen automata „tojásgyárat” építet­tünk, darabonként kétmillió­ért. A harmadikat egy hónap­ja helyeztük üzembe. Óriási haszon van rajta, és a legkor­szerűbb, amit el lehet, képzel­ni. De ha látta volna, mi volt itt, amikor először szóba ke­rült, hogy megcsináljuk! A párttagok is, nagyön sokan ugyanazt mondták, mint az emberek többsége: minek ez nekünk, elszórjuk a pénzün­ket, rámegy a tsz erre a ki­adásra stb. Minden energián­kat latba kellett vetnünk, hogy elfogadtassuk. És most? Azok örülnek legjobban, akik akkor féltek. — A meggyőzés módszerei? — Vita. Megmondjuk, hogy mit szeretnénk, ismertetjük a határozatokat a párttagokkal. (A tsz-ben az idényben dolgo­zókkal együtt 400-an vannak mosit, párttag 33.) Aztán ők megmondják a véleményüket. — Az eredmény? — Sokszor nehezen születik. Órákig mondja mindenki a magáét. Mint például a tagre- vízió idején. Meg kellett szün­tetnünk azoknak a tsz-tagsá- gát, akik csak rendszertelenül dolgoztak. Nem volt könnyű. A lényeg az, hogy meg tud­jam értetni: nem az én két szép szememért csinálják, hanem saját magukért. Hogy amit akarunk, az valamennyiünk j lom ez. érdeke. Hogy ez felelősség? Persze. Csak egyszer tapasztal­ják azt, hogy ez maszlag volt, soha többet nem hisznek. De ez nem fordulhat elő. — Mi tartozik még a mun­kájához? — Azt én nem is kezdem sorolni. Reggelig tartana. A legfontosabbak, a tsz pártel- lenőrzésie, tehát a pénzügyek felügyelete, a gazdasági tevé­kenység állandó figyelemmel kísérése, nehogy eJgaloppíroz- zuk magunkat, munkaszerve­zés, panaszok intézése, a mű­velődéssel kapcsolatos ügyeli, kezdve attól, hogy busizit sze­rezzünk a színházlátogatásihoz, egészen addig, hogy tanulni küldjük az embereket, aztán segítsünk nekik, hogy meg is állják a helyüket. Most éppen 4 szakmunkástanulónk van, ketten érettségizni fognak, egy egyetemet végez estin. Aztán a községek ügyei, sokszor a mi­nisztériumba kell szaladgálni, most éppen az a baj, hogy nincs elég pedagógus, négy állás üres! — Nem sok mindez egy em­bernek? — Soknak sok, azért 16 óra naponta. — Úgy értem, egy ember képességeit nem haladja meg? — Mit mondjak? Rátermett­ség kell hozzá, hogy az ember­re hallgassanak. De most már ez könnyű, mert mindenki ér­zi, hogy jobb a tsz-ben, meg­találják a számításukat. Egy év alatt 20 millió forinttal nőtt a termelési érték. Minden tag­nak havonta kifizetjük a teljes munkadíját. Persze, még ez sem elég ha valaki nem érti a szakmát, „átverik”. Okosak az emberek, mindjárt észreveszik, ha valaki nem tud valamit. Ezért végeztem el estin a me­zőgazdasági technikumot. De az se elég, amit tanultam, mindig olvasom a szakfolyó­iratokat, a szakkönyveiket, hogy lépést tudjak tartani. Nemcsak mezőgazdaságiakat, jogiakat is. Aki dörzsölt, annál dörzsöltebbnek kell lenni. — Célja? — Azt gondolom, hogy nap­ról napra csak jobb lesz. Lá­tom, hogy nem hiábavaló a munkám. Ha ezt nem látnám, venném a kalapomat és men­nék. így csinálom. An én cé­Varga Vera l i í 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents