Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-12 / 188. szám

2 "™&űriap 1970. AUGUSZTUS 12., SZERDA Naponta ötször támadnak az amerikai vadászbombázók Beismerés az USA kambodzsai légi tevékenységéről Az amerikai légierő meg­kétszerezte kambodzsai be­vetéseinek számát augusz­tusban — jelenti az AP amerikai hírügynökség a had­ügyminisztériumból eredő ér­tesülésekre hivatkozva. Ezzel megerősítették azokat a hivatalos helyről mind­eddig hevesen cáfolt hely­színi jelentéseket, ame­lyek szerint az amerikai légierő részt vesz a kam­bodzsai harcokban. Az AP tudósítójának a Pen­tagonból szerzett értesülése szerint a légierő vadászbom­bázói augusztus 1 óta végre­hajtott napi öt támadásától egyaránt várják az amerikai célkitűzések teljesülését és a Phnom Penh-i kormány helyzeté­nek megszilárdítását. A vadászbombázókon kívül állandó szolgálatot teljesíte­nek Kambodzsa légiterében az amerikai légierő felderítő repülőgépei is. Új „lobby" Washingtonban Választási kampány a háborúellenes jelöltekért A novemberben sorra ke­rülő amerikai kongresszusi választások előkészületeibe tevékenyen bekapcsolódtak a háborúellenes ifjúsági szer­vezetek. LOS ANGELES Manson és Linda Linda Kasabian, a Sharon Tate per koronatanúja, a vád javaslatára megkapta a vád alóli mentességet a tanácsve­zető bírótól. A 23 éves nő, aki két gyermek anyja, 1969. au­gusztus 8-án tettestársként közreműködött Sharon Tate filmszínésznő és négy másik személy kegyetlen meggyil­kolásában, mint a gyilkosok autójának vezetője és őrszem. Felmentése fejében ő szolgál­tatta a legtöbb bizonyítékot Charles Manson és társai el­len. A hippibanda, amelyet Man­son évekig irányított és „kul­tikus módszerekkel” befolyá­solt, most állítólag fenyegeti Linda Kasabiant. Hétfőn, az egyik tárgyalásszünetben, egy hippilány be is rontott a kü- lönszobába, ahol Kasabiant őrizték, és alig tudták kitusz­Képünkön: Manson, a hippi­vezér. kölni. Kasabjani egyelőre még védőőrizétben tartják, bár ä mentelmi döntés után szabad emberként távozhatott volna. Jelentések ca Közel-Keletről Választási kampányt foly­tatnak a haladó gondol­kodású, a háborút ellenző jelöltek érdekében. Először az amerikai törté­nelemben új „lobby” jelent­kezett. Képviselői egyetemi diákok, akik májusban, a kambodzsai behatolás után úgy határoztak, hogy a Capi­tol Hill előtt megtartott időn­kénti tüntetésekről szerve­zett tevékenységre váltanak át: a háborúellenes jelöltek támogatására. A háborúellenes mozga­lomban részt vevő ezer meg ezer fiatal önkén­tes adományaiból főhadi­szállást hoztak létre Wa­shingtonban. Innen irányítják a fiatal amerikai békeharcosok kam­pányszervező tevékenységét. Külön alapot hoztak létre, s ebből fedezik a haladó, józan gondolkodású törvényhozók és kongresszusi jelöltek válasz­tási költségeit. (Folytatás az 1. oldalról.) akciók elhárítására. A liba­noni hatóságok nem avatkoz­tak közbe, de figyelemmel kí­sérik az eseményeket. Izraeli harci repülőgépek kedden, a tűzszünet kihir­detése óta másod ízben, mintegy félórás támadást intéztek Dél-Libanonban levő palesztinai partizán­táborok ellen. Egy katonai szóvivő arról is beszámolt, hogy hétfőn este összetűzésre került sor a Go- lan-magaslaton izraeli kato­nák és palesztinai gerillák kö­zött. Egy gerilla életét vesz­tette. NEW YORK Fegyenclázadás Zendülés tört ki hétfőn a New York-i „The Tombs” börtönben. A lázadást köve­tően mintegy 230 fogoly — öt börtönőrt túszként magá­val hurcolva — megszállta az épület 8. emeletét és követel­te, hogy New York polgár- mestere személyesen jöjjön a helyszínre és győződjön meg a börtön túlzsúfoltságáról. EGY CHICAGÓI VÁLLA­LAT bejelentette, hogy a vá­ros egyik nyugati kerületében hozzákezd a világ legmaga­sabb épületének építéséhez. A 109 emeletesre tervezett, 442 méter magas építmény költsé­gei meghaladják a százmillió dollárt. Az uruguayi kormány nem tett lépéseket a foglyok kiszabadítására A brazil külügyminiszter üzenete — Újabb letartóztatások Tegnap lejárt a Tupamaros- gerillák által megszabott újabb határidő, de sem az uruguayi kormány, sem a gerillaszervezet még nem nyilatkozott a foglyul ejtett Dias Gomide brazil diploma­táról. Első foglyukat, az ame­rikai Dániel Mitrionét, a ge­rillák már kivégezték, mert az uruguayi kormányzat nem engedte szabadon politikai foglyait. Ami Gomidét illeti, közvet­lenül a határidő lejárta után egy uruguayi rádióállomás kézírásos levelet kapott, amelynek szerzője azt állítot­ta, hogy a konzul holttestét Montevideo egyik tengerparti utcájában a rendőrség már meg is találta. A rendőrség cáfolta ezt a hírt. Gomide felesége nem sokkal az álhír előtt rádió- nyilatkozatban fordult a montevideóiakhoz. Elmondta: a gerillák azt tanácsolták neki, hogy ' szervezzen mozgalmat az uruguayi börtönökben levő politi­kai foglyok szabadon bo­csátásáért, mert csak így mentheti meg férje éle­tét. Az asszony könyörgő szavak­kal fordult a fővárosiakhoz, hogy gyakoroljanak nyomást a kormányra. Azonkívül, hogy nemzeti gyászt rendeltek el Mitrione emlékére, a hatóságok egye­lőre nem tettek semmilyen lépést a gerillák foglyaiért. Sőt, az uruguayi kongresz- szus húsz napra felfüggesz­tette az alapvető polgárjogo­kat, s ezzel lehetőséget adott a rendőrségnek, hogy akár­meddig őrizetben tarthasson gyanúsítottdfité-^^^Üéál, hogy. bírói eljárást kézdírriényezne, s házkutatási parancs nélkül razziázhatnak az uruguayi rendőrök. Miközben a feszült­ség fokozódik, a rendőrség újabb, állító­lagos gerillafészket rohant meg, összesen 15 embert tartóztattak le, de nem bizonyosodott be, hogy bármelyiküknek is köze lenne az emberrablások­hoz. Időközben Mario Gibson Barbosa brazil külügyminisz­ter élesen fogalmazott üzene­tet küldött uruguayi kollé­gájának, Jorge Peirano Focid­nak, követelve az uruguayi kormánytól, hogy ne kímélje az erőfeszítéseket Gomide ki­szabadítására. Brazíliában ugyanaikkor cá­folták azt a hírt, mintha csa­patokat vontak volna össze az uruguayi határon. Washington azonban valamilyen oknál fog­va szükségesnek tartotta kö­zölni, hogy a külügyminiszté­rium nem gyakorolt semmi­lyen nyomást Uruguayra a két amerikai állampolgár érdeké­ben — és mint Mc Closkey, a külügyminisztérium szóvivője az emberrablásokkal kapcsola­tos első megnyilatkozásban ér­tésre adta — az Egyesült Államok „tá­mogatni” fogja azokat a latin-amerikai kormányo­kat, amelyek úgy érzik, hogy „vissza kell utasíta­niuk a gerillák túlzott kö­veteléseit”. Az indoklás: eilemkeraö jellegű politika „nagy kockázattal jár­na minden külföldön tartózko­dó amerikai számára”, amieny- nyiben az emberrablások foko­zódásához vezetne. Az eseteket — mint amerikai kormánykö­rökben közölték — a fenti ál­talános irányvonaltól függetle­nül, egyenként fogják elbírál­ni. Hightower, az AP washing­toni szemleírója közben arról számolt be, hogy a külügymi­nisztérium 1,9 millió dollárt kért a kongresszustól a külföl­dön tartózkodó amerikai dip­lomáciai személyek megvédé­sét célzó rendszabályokra, pél­dául távközlésre, fegyverekre és az őrségek létszámának nö­velésére. GENF A genfi leszerelési értekez­let keddi plenáris ülésén Ros- csin nagykövet, a Szovjetunió képviselője hangoztatta, hogy a Szovjetunió támogatja az általános és teljes leszerelés programjának kidolgozását. A leszerelés azonban nem korlátozható bizonyos időszakra, például tíz vagy húsz évre. Sokkal inkább arról van szó, hogy a leszerelés területén egyes intézkedéseket kérész­értekezlet fül vigyenek, elsősorban olyanokat, amelyek végrehaj­tása a nemzetközi biztonság szempontjából sürget. A szovjet delegátus felhívta a figyelmet a leszerelés és a nemzet­közi biztonság közti szo­ros összefüggésre. Konkrét feladatokat ismertet­ve Roscsin rámutatott a nuk­leáris leszerelés égető szük­ségességére. Berlinguer bírálta az új kormány gazdasági elképzeléseit Az olasz képviselőház ked­den folytatta vitáját a Co- lombo-kormány programjáról. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkár- helyettese leleplezte a közép­bal kormányok súlyos mulasz­tásait, az ország számára oly sürgető reformokat illetően. Rámutatott: „itt az ideje, hogy betartsák a demokrácia sza­bályait, mivel a rendszer va­lamennyi baja a demokrá­cia korlátozásából fakad. ff Szép volt!“ A RA II. sikeres útja ÖTVENHÉT NAPON AT rekedt hang érkezett rendsze­resen az éterből: „Itt LI II B, itt LI II B — kérem jelent­kezni!” A hang a Ra papi­rusz-hajóról érkezett, amely nyolc emberrel a fedélzetén haladt az Atlanti-óceánon. „Itt LI III A — kérem je­lentkezni!” — érkezett a vá­lasz minden hívásra. A hang Oslóból jött. Ott ült rövid- hullámú adókészüléke előtt a 34 éves Chris Bockelie, hálá­nak padlásszobájában. PONTOSAN EGY ÉVVEL ezelőtt már elindult egyszer Thor Heyerdahl egy másik Ra-val Amerika irányába. Hatfőnyi legénységével 4300 kilométert vitorlázott, és 800 kilométerre a cél előtt egy vi­har tönkretette hajóját. Az utolsó pillanatban érkezett meg a „Shenandoah”, a men­tőhajó. A Ra vizes zsákként süllyedt el. Alig érzett He­yerdahl száraz talajt a lába alatt, ezt mondta: „Es jövőre újra megpróbálom.” ÍGY IS TÖRTÉNT. Az 55 éves Thor Heyerdahl, akit 23 évvel ezelőtt egy csapásra vi­lághírűvé tett útja a „Kon- Tiki” nevű tutajon, amellyel Peruból a Csendes-óceánon keresztül Tahitiba hajózott, így akarta bizonyítani, hogy Polinézia Dél-Amerikából né­pesült be. A Ra nevű papirusz-csónak­kal egy másik elméletet akar alátámasztani Heyerdahl. Azt ugyanis, hogy a régi egyipto­miak már Kolumbusz előtt jártak Amerikában. Az egyip­tomiak 4000 évvel ezelőtt ugyanilyen csónakokkal köz­lekedtek, mint a Ra. Norman Baker, egy ameri­kai a rádiós, ö az egyetlen képzett tengerész a fedélze­ten. Ezért ő a kapitány. Szi­gorú fegyelmet tart. Az első nap elmagyarázta, mi a teen­dő, ha valaki a tengerbe esik. „A legfontosabb, hogy ne le­gyen pánik. A második leg­fontosabb a kiáltás: Min­denki a fedélzetre!” — „Nem lenne jobb mindjárt kidobni egy mentőövet?” — szakítot­ta félbe Georges Sourial, az egyiptomi. „Nem, az az én feladatom” — válaszolta az amerikai. A Ra legénységé­nek többi tagjai: Jurij Senke- vics szovjet orvos, Santiago Genovés mexikói antropoló­gus, Carlo Mauri olasz hegy­mászó, Kei Ohara japán film­operatőr és Ait Otman Meda- ni marokkói hotelalkalmazott. AZ ÜT ELSŐ TIZENÖT NAPJA zavartalan volt Jú­nius 2-án kacsahápogés érke­zett az éterből. Norman Baker jelentkezett: „Sindbad kacsa jól van, a legénység szintén. Három napja szélcsend van.” Mindenki végezte napi teen­dőjét, amikor egyszercsak fel­támadt a szél. A hullámok egyre emelkedtek: négy—öt— hat métert. A Ra mélyen me­rült a vízbe. Cápák, cethalak és óriási tintahalak bukkan­tak elő. „Örült utunk van” — jelenti Baker, a rádiós. A Ra II. most kellett, hogy bizo­nyítson. A Ra I.-et 24 nád- kötegből kötözték, a Ra II. csupán két hatalmas nádkö- tegből állt. De a legmagasabb hullámok közepette is szilárd maradt. A szél egyre erősö­dött. Június 13-a és 16-a között 560 kilométert tett meg a Ra. Június 19-én Heyerdahl nagy izgalommal jelenti: „A bal kormányrudunk eltörött. A hullámok 12 méteresek, mint játékszert dobálnak bennün­Föld, föld!... 5200 kilométeres út után, az árboc tetejé­ről már feltűnt Barbados szigete. A kísérlet sikerült! (Foto UPI—MTI—KS) két. A kormány gyufaszál­ként tört össze.” HÁROM NAPIG SEMMI HÍR nem érkezett a veszély­ben forgó hajóról. A negyedik napon végre jelentkezett He­yerdahl: „Megjavítottuk a kormányt. Reméljük, kitart. A szelünk ismét jó.” Június 30-án, másfél hónap­pal az indulás után, hajó tűnt fel a horizonton: a „Cala- marx”, az ENSZ hajója. A Ra — nemzetközi legénységével — ugyancsak az ENSZ zász­laja alatt hajózott. A hajók le­génysége üdvözölte egymást. Két repülőgép megadta a Ra- nak a pontos helyzetét. A ka­pitány módosította az irányt. A papirusz-hajó egyenesen az Antillák egyik szigete, Barba­dos felé tartott. A Ra mélyen merül a vízbe. A nád telítő­dött ... Vasárnap, július 12-én, feltűnik a szárazföld. 5200 KILOMÉTERT ha­gyott a Ra II. maga mögött. A „Culpeper” motoros fedél­zetén megérkezik Yvonne, He­yerdahl felesége. Átkarolják egymást, s a vakmerő hajós csak ennyit mond: „Szép volt!” g. i. Azok, akik az OKP-t más pártoktól eltérő elbírálás­ban részesítik, ezzel aka­dályt gördítenek a rend­szer demokratikus mű­ködésének útjába”. A továbbiakban Berlinguer felszólította a keresztényde­mokrata párt haladóbb néze­teket valló képviselőit és az olasz szocialista pártot, sza­kítsanak a megalkuvó irány­zattal, s harcoljanak a politi­kai helyzet megváltoztatásá­ért. Gazdasági kérdésekről szól­va, az ÖKP főtitkárhelyettese elhibázottnak nevezte Co­lombo gazdasági elképze­léseit, mert azok gátolják a termelés erőteljes és irányított felfutta­tását, valamint a teljes fog­lalkoztatottság megteremtését. Berlinguer önálló, a NATO- tól független külpolitikát kö­vetelt. BELFAST Leszavazták a miniszterelnököt A kontinentális üdülésről hazaérkezett Chichester Clark észak-írországi miniszterelnök megkezdte harcát az unionista párt szélsőségesei ellen és sa­ját hatalmának megtartásáért. A középutas, gyengekezű kor­mányfő azonban már az első fordulóban vereséget szenve­dett, amikor választókerületé­nek szavazótestülete a keddre virradó éjszaka botrányos kö­rülmények között megvonta tőle bizalmát. Minthogy az észak-írországi szélsőségesek hatalomra ke­rülése fokozná a polgárhábo­rús veszélyt, London nyíltan megfenyegette az unionista jobbszárnyat, hogy közvetlen ellenőrzése alá vonja az ulste- ri adminisztrációt, ha Chiches­ter Clark megbukik.

Next

/
Thumbnails
Contents