Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
Sör, sör... Ilyen jelenleg- a Magyar Országos Söripari Vállalat váci kirendeltségének udvara — a Pannóniában. S hogy milyen lesz az új telephely a városon kívül, azt az építkezés jelenlegi állásából legfeljebb csak sejteni lehet... Foto: Búzási Péter VÁC I NAPLÓ A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1970. JÚLIUS 9., CSÜTÖRTÖK A cél: . a kisebb termelési érték HÉTFŐN ÜLÉST TART A VÁROSI TANÁCS A városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén Ta-, i Kálmán vb-elnökhe- lyettes beszámolt a Dunamen- ti Víz- és Csatornamű, a Városgazdálkodási Vállalat, valamint az Autójavító és Fémipari Vállalat munkájáról. A helyi tanácsok szakigazgatási szerveinek felügyelete alá rendelt vállalatoknál — az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését követően — fokozott hangsúlyt kapott a szolgáltatások bővítése ési az ellátás színvonalának emelése. A LÁTSZAT CSAL Mit csinál as úszómester ha esik as eső? • • Üvegcserép a medence alján — Az úszómestert keresi?! A vízparton megtalálja, köny- nyű ráismerni: magas — és ő a legbarnább az egész városban — igazítanak el a bejáratnál. Valóban nem kellett sokáig nézelődnöm, egy perc sem telt el, és már a trambulin alatt beszélgettem Kovács Lászlóval, a Népfürdő úszómesteré- veL — Hogy miként lehet ilyen színt szerezni? Könnyű nekem : április óta mindennap itt vagyok a medence szélén, vigyázok a rendre, figyelem a fürdőzőket — hogy bajuk ne essék, és ügyelek a napozókra is, hogy le ne égjenek. — Soha nem unatkozik? — Nem unalmas, de néha nagyon elfáraszt, hiszen álló nap a napon vagyok, és ráadásul a vizet kell néznem, ahonnan erősen tükröződik a fény. Mégsem tudnék megválni a víztől. Négy éve vagyok itt, de régebben is a vízben éltem — 15 évig úsztam. Az úszómesternek, helyettesének és a társadalmi munkásoknak — akik munkájukért ingyen belépőt kapnak — sok dolguk van, nagy a felelősségük. Mégsem erre panaszkodnak. — Sajnos, nem mindenki vigyáz a rendre. Esténként alig győzzük összeszedni a szemetet és a söröskorsó-maradvá- nyokat. Nemegyszer még a vizet is le kell engedni, hogy kitakaríthassuk a medencét... — Nehéz dolga van a für- dőzőkkel? — A mamákat arról kell meggyőznöm, hogy a víz nem piszkos, hanem vastartalmú, és ezért barna. A labdázókat arra kell figyelmeztetni minduntalan, hogy ezen a strandon tilos a labdájáték. Azután nehéz a dolgom akkor is, amikor ebben az egyetlen medencében hatszáz ember lubickol. Ilyenkor nagyon nehéz rendet teremteni. Még egy medence kellene — hely lenne rá ■ és akkor kényelmesen lehetné úszni, fürdeni. — Az idén a leglátogatottabb napon hány vendég volt? — A rekord három héttel ezelőtt volt, egy vasárnap, amikor 1310 vendégünk volt. — Mit csinál, ha esik az eső? — Ugyanazt, mint amikor nem esik. Ha azt gondolja, hogy az eső miatt ki lehet küldeni a srácokat a vízből, té ved. Innen csak zárórakor mennek ki és természetesen ha villámlik... Igaz, ilyenkor sem akarnak, de nincs pardon. — Az úszók jobban szeretik a hideg vizet. Hogy-hogy mégsem a Duna a kedvence? — A Duna? Oda én többet nem megyek. 1966-ban egy nyári napon négy embert mentettem ki, pedig akkor szórakozni mentem. Vácott ez a strand az igazi! Biztonságos, meleg, kényelmes. Nem is értem, hogy miért nem téliesí- tik? Pedig biztos, hogy télen sokan menekülnének ide a hideg elől. Emlékszem, február 11-én mínusz tizennégy fok volt a levegő, és olyan jót úsztam a huszonhat fokos vízben, hogy soha nem felejtem el. Azt mondják, az úszómesternek a legjobb: egész nyáron sütkérezik, ha kedve van, fürdik, és nincs gondja serrynire. A látszat — csal! Mészáros Sándor Érdekes „ellentmondás” mutatkozik a vízműveknél. Gazdaságpolitikai szempontból elsőrendű érdek a takarékoskodás az ivóvízzel. Ugyanakkor xa vállalat termelési értékének nagyságát — s ezem keresztül a vállalatnál képződő nyereséget — a megtermelt és értékesített víz mennyisége határozza meg. Ma már e vállalat vezetői belátták, hogy a népgazdasági érdek, az ivóvízzel való takarékoskodás az első. A Városgazdálkodási Vállalatnál a lakosság jobb ellátását célzó törekvéseket gátolták a bér- és munkaügyi problémák. A munkaerőhiány — az alacsony átlagkeresetek miatt — elsősorban a szakmunkások körében jelentkezik. A vállalat fokozottabb gépesítéssel igyekszik leküzdeni ezt a nehézséget. Az Autójavító és Fémipari Vállalat 70 százalékban az ipar és a kereskedelem részére végez termelő tevékenységet, 30 százalékban a lakossági igényeket elégíti ki. Népszerű szolgáltatásuk a személygépkocsik javítása, karbantartása. Ám munkájukat akadályozza a korszerűtlen felszerelés. MIKOR? Botrány az irodalmi presszóban Aznap délután tizenöt-húsz vendég üldögélt a dunakeszi irodalmi presszóban. Az egyik asztalmá. foglalt helyet Homonnai Géza 20 éves fóti lakos, a barátjával. Nem messze tőlük Boskó László ült egy asztalnál, naff- óbb társaságban. Hirtelen nagy nevetés harsant fel, Ho- monnai azt hitte, hogy őrajta nevetnek. Kihívta Boskót az udvarra. Lökdösték egymást, de nem lett verekedés a szóváltásból. Utána mindketten bementek a terembe és elfoglalták régi helyüket. Néhány perc múlva Homonnai Géza kiitta sörét és az' üres üveget egy hirtelen mozdulattal Boskó felé hajította. Szerencsére nem találta el, de az üveg hangos csattanással a falnak ütődött és darabokra tört. Riadalom támadt a presszóban, időbe telt, amíg Drunek László üzletvezető rendet tudott teremteni. Garázdaság miatt emeltek vádat Homonnai ellen. Ügyét most tárgyalta a Váci Járás- bíróság. A tanúk vallomása szerint a vádlott kötekedő hírében áll, máskor _ is okozott már botrányt. Első fokon három hónap szabadságvesztésre ítélték. (P) Közel három hónapja, hogy munkások jelentek meg a KlSZ-lakótelepen, és szinte órák alatt ásták ki az árkokat, fektették le a kábeleket — az ostornyeles utcai világítótestek vezetékét. Ezután mint akiket a föld nyelt el, eltűntek, és azóta se látta őket senki. Az árkok pedig, mint ahogy a képen is látható, elcsúfítják az új lakótelep környékét. Naponta esnek bele játszó gyerekek, a lakók nem tudják hazahozatni tüzelőjüket, mivel a körülárkolt házakhoz nem tud belállni a szállító autó, kocsi. A lakók azt kérdezik az illetékesektől: mikor szándékoznak betemetni az árkokat, amelyek nemcsak a környéket csúfítják el, de számtalan balesetet is előidézhetnek. Kép, szöveg: Kocsis Iván A végrehajtó bizottság elfogadta a beszámoló jelentést. Utasította az építési és közlekedési osztályt, valamint az ipari csoportot, hogy segítse elő 1970-ben is a három vállalatnál a lakosság szolgáltatási igényének még teljesebb kielégítését. A vb döntése alapján a városi tanács hétfőn, július 13- án tartja következő ülését. (p.) JEGYZET ■ Jogfosztás? A hír nem új: örszentmik- lóstoól és Vácbottyánból egy község lett — örbottyán. Az sem újdonság, hogy a két község pártszervezetei is egyesültek, és azt is tudhatja már mindenki, hogy a KISZ- alapszervezetek is közelebb kerültek egymáshoz: a boty- tyáni Petőfi Termelőszövetkezet 25, a téglagyár 37, és az őrszentmiklósi Egyesült Barátság Termelőszövetkezet 24 KISZ-tagja — noha külön- külön alapszervezetet alkot — egy csúcsvezetőséghez tartozik. Eddig nincs is semmi hiba. Csakhogy a bottyániak — mint ezt az öttagú csúcsvezetőség titkárától, Laczkovich Ádámtól megtudtuk — jog- fosztottnak érzik magukat. Pedig ez nem így van. Az alapszervezet — alapszervézet maradt. Csak az új rendszerben egyszerűbb minden. Az alapsizervezetnek nem kell ‘mindenért a járáshoz, és a járásnak sem kell mindig mindegyik alapszervezethez fordulnia, mert a csúcsvezetőség az összekötő kapocs. Az, hogy három KISZ-alapszervezet egymáshoz kapcsolódik, a munkát javítja, mert ver-, senyre ösztönöz. Vagy talán csak nem éppen ettől a versenytől félnek a bottyániak? —m— AHOGY LEHET Külföldi barátaimnak időnként beszámolok erről a mi kis városunkról. A levélhez mellékelek egy-egy képes levelezőlapot is. Egy idő óta azonban nem tehetem meg. Kevés a lap, kicsiny a választék, gyenge és egyhangú a felvételek világa. A kedvesen mosolygó eladónő sajnos, nem vigasztal meg. Eszembe jut: hírünk a világban, hírünk az országban legelsősorban e kis levelezőlap-követek bemutatkozásával szépül. Itt él városunkban Kocsis Iván, Kuthi Albert, akiknél hivatottabb mester aligha található a környékben: nem lehetne megkérni őket, hogy a város valóban jellegzetes, de sokszínű világáról adjanak be a városi tanács illetékeseinek egy válogatást? Csak jobban látja, érzi az itt lakó a város szíve dobbanását, ha ő- fényképezi le a maradandó emléket. Ebben is lehet példát mutatnunk. Ahányszor kilépek a kapun; átnézek a mentők világára. Állandó a mozgás, szakadatlan a munka. Ennek a városnak itt tapintható ki a növekedése: a ki- meg beforduló autókon, az izzadt homlokukat ép- pencsak megtorló vezetőkön és ápolókon még ott rezeg az előző félóra Izgalma, s máris szól a csengő: indulás! Hősök ők, akik a lehetőséghez mért anyagi erővel dacolva srófolják fölfelé önnön emberségük mércéjét.. R. T. Régi arcok — új művek I. GAÁLIMRE Majd húsz éve ismerem Gaál Imre festőművészt, a váci festőkolónia középnemzedékének jelentős tagját, ismerem műveit, és azt is hozzá- tehetem, hogy ismerem fejlődésének egyes állomásait is. Negyvenöt éves fejjel „szabadult föl”: nem köti már szabolt munka ritmusa, a művészeti alap tagjaként dolgozik, alkot és a nála oly ritkán megjelenő derűs mosollyal nyugtázza sikereinek méltó elismerését. A váehartyáni tanítp óvó, figyelő szemének intésére indult el az úton, és Nagy Gábor bácsi még megélhette tanítványának első sikereit. A gyerek irkafirkál, aztán elszalad más világ más színeinek bűvöletében, Gaál Imre őtt maradt az „irkafirkálás” mellett, alakította képeit, formálta agyát, felitta a tudást 'a Képzőművészeti Főiskolán, 'Hincz Gyula mellett korrigálta hibáit, Dániel Kornél tanácsait hallgatta. 1957-ben a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kiállításain szerepelt, ott is dolgozott, most a Duna | műhely tagjaként kiállításra készül. Az egykori Iparrajz iskolában végezte középiskolai tanulmányait, meg is látszik művein a plasztikusság, amelynek nem járulékos eleme, de valóságos ágya a szín- összetétel. Miért Rouault a festője, a légkedvesebb? Ránézek a képeire, máris megvan a felelet: „határozott”, festő. Ennek a tele-szem, tele-ideg művésznek a figurális kompozíciói talán ebben a szőkébb közösségben a legszebbek. — A saját szájam íze szerint festettem és festek. Látod, az életben milyen csetlő- botíó vagyok, ezekben a képekben meg, ahogy találóan mondod, nagyon is határozott. Az ember nem menekülhet vallott elvei elől, legfeljebb körutat tesz, bekukkant más mesterekhez is, más műhe- ’ lyjkben keveri lg színeit, de a végén csak hazaér. Ügy érzem, nekem még van erőm és kedvem a tanulóévek után a hazatéréshez is. R, T. Eltemetett padok Városunk tisztasága, parkjaink épsége és szépsége miatt már sokan és sokszor tollat fogtunk. Nem mehetünk észrevétel és szó nélkül el a Lenin út fái alatt álló és hosszú ideje homok- és sóderhant alá temetett tíz pihenő pad mellett sem. Bár nagyon fontos és sürgős ügynek tartom a gázcsövek lefektetését, e munka értéke sokkal nagyobb, semhogy ösz- sze lehetne vetni a padokéval, mégis, az a véleményem, hogy a munka elkezdése előtt a padokat le kellett volna szerelni! Mégpedig azoknak lett volna erre lehetőségük, akik a földkupacokat a fa ülőkékre és támlákra felhányták. II. J. ) 4
