Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
6 s“*MÍ*Hap 1970. JÜLIUS 9., CSÜTÖRTÖK Elefánt az Alpokban Egy olasz alpesi falucska közelében a mennydörgéstől pánikba esett és megszökött egy cirkuszi elefánt. A parasztok hanyatt-homlok rohantak a 22 mázsás megvadult állat elől, amely átvágtatott a szántóföldeken, majd belegázolt egy folyócskába. Később azonban megrekedt egy keskeny partszakasznál, és a cirkuszi alkalmazottaknak sikerült ismét ketrecébe vonszolni. Hannibál óta nem ijesztgette elefánt az Alpesek lakóit. A Központi Statisztikai Hivatal elnöke szabályozta az állami statisztikai adatgyűjtési rendszert. A rendelkezés leszögezi: az állami statisztikai adatgyűjtési rendszer egyrészt a KSH, másrészt a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek, a fővárosi és a megyei tanácsok, valamint a társadalombiztosítással, a munkavédelemmel és az üdültetéssel kapcsolatban a SZOT által elrendelt adatgyűjtések, illetve engedély- számmal ellátott beszámoló jelentések és az azokkal ösz- szefüggő fogalmi meghatározások, nomenklatúrák, kitöltési utasítások Összegezése. A felsorolt szerveken kívül más szerv, intézmény, intézet stb. kötelező adatszolgáltatást nem rendelhet el. Ha feladataik ellátásához az állami Statisztikai adatgyűjtésen túlmenő igényük van, ezzel a •felügyeletet gyakorló minisztériumhoz (országos hatáskörű szervhez) kell fordulniok. EGYMILLIÓ TÉGLA A kisújszállási -új téglagyárban március közepén kapcsolták be a földgázt. Egyhónapos próbaüzemelés után — április közepe óta — folyamatosan termelnek. Az új téglagyárban azóta 3,5 millió tégla készült. Az árvízkárosultak megsegítésére vállalták, hogy szabad szombatjukon és vasárnapokon is dolgoznak, és szeptember végéig — terven felül — egymillió téglát gyártanak. A KSH adatgyűjtéseit a hivatal elnöke rendeli el. Adat- •gyűjtések elrendelésére jogosultak továbbá a minisztériumok, illetőleg az országos hatáskörű szervek adatgyűjtései tekintetében a miniszter, vagy az országos hatáskörű szerv vezetője, a fővárosi és a megyei tanácsok vonatkozásában a vb elnöke, a SZOT adatgyűjtését illetően annak főtitkára. Állampolgárokat terhelő statisztikai adatgyűjtést csak a KSH elnöke rendelhet el. Más adatgyűjtéssel párhuzamos statisztikai adatgyűjtés, vagy más adatszolgáltatásból a szükségletnek megfelelően és időben kigyűjthető adatok szolgáltatása nem rendelhető el. l.em rendelhető el olyan adatgyűjtés sem, amelyben a KSH adatgyűjtési rendszerében alkalmazott statisztikai fogalmakat, megnevezéseket azoktól eltérő tartalommal használják. A KSH adatait felhasználó minisztériumok és más szervek minden év június 30-ig közük a KSH-val, hogy annak adatgyűjtési rendszerében milyen változásokat tartanának célszerűnek, a tanácsok a KSH illetékes területi igazgatóságával közük észrevételeiket. A KSH következő évi adatgyűjtési rendszerének a kialakításakor a beérkezett észrevételeket figyelembe veszi. LE SERENA chilei város hatóságai elhatározták, hogy a város egyik utcáját Vlagyimir Ujics Leninről nevezik eL ÉLET A SZÁZALÉKOK MÖGÖTT Pillantás a ruhásszekrényekbe „Zakó nélkül járhat, nadrág nélkül nem.” Állítja a hirdetés, amely az elmúlt hetekben sűrűn volt látható a lapok hasábjain. Van benne valami, bár ... Hiszen 1950-ben mindössze 384 ezer férfinadrágot gyártott a hazai ipar. Nadrág nélkül jártunk volna? Aligha. Csak éppen' más gondunk volt, mint ruhatárunk bővítése. Elég volt egy nadrág. Jobb esetben kettő. A páncélingtől a perionig Az ember ősidők óta rengeteg dolgot fölhasznál öltözetéhez. Állatbőrökkel kezdte, folytatta a füvek, pálmarostok fonatával, hog5r azután eljusson a len, kender, gyapot, juta, selyem, gyapjú hasznosításáig. Ám textilipari anyag az azbesztszál is — tűzáüó ruhák készülnek belőle — az arany- meg ezüstfonál, a kókusz rostja. A „textilipar” készített valaha páncéünget, s készít ma, már-már alig látható vékony szálakból perionharisnyát ... Egy rövidke táblázat áttekintése talán nem terheli túlságosan az olvasót. Nézzük csak, miként nőtt az ipari termelés, s ezen belül a textilipar produktuma néhány országban 1967-ig, 1950-hez mérten. (Százalékban, 1950 = 100.) Ipar Textilipar Egyesült ÁU. 211 149 Japán 999 506 NSZK 318 223 Franciaorsz. 249 125 Olaszország 395 140 Anglia 160 89 Magyarország 448 284 A textiüpar tehát a példaként említett, de más országokban is, lassabban növelte termelését, mint amilyen ütemben az ipar egészének produktuma emelkedett. Igaz, hazánk esetében ez a „lassabban” sem kicsiség. Hiszen 1930—1940 között, éves átlagban 156 millió négyzetméter pamut- és 22 millió négyzetméter gyapjúszövetet termeltek, 1969-ben pamutszövetből 311, gyapjúszövetből 34,5 millió négyzetméter készült. Automaták és diszkrét ruhadarabok Napjaink embere egészen' másként öltözik, mint elődei, harminc, ötven esztendeje. A vastag — kártolt — szövetfaj- ták veszítettek népszerűségükből, előtérbe kerültek * a fésűs gyapjú kelmék, a műszálak, a kötött textíliák. A hazai textiliparban 1960-ban mindössze 1,8 százalékot képviseltek a műszálak az anyag- felhaszn ál ásban. A hölgyek diszkrét fehérneműinek termelése 1950 és 1969 között 2 350 000 darabról 11 837 000 darabra nőtt, s ehhez nemcsak a vásárlók bu- gyellárisának növekedése kellett, de — például — az is, hogy az automata gépek aránya 30 százalékra növekedjék a gépállományon belül. A fésűit, gyapjútípusú fonál mesterséges szálból — amelyet a hölgyek jól ismernek, például Kasmilon néven — még ismeretlen volt két évtizede, sőt, 1960-ban is mindössze 17 tonnára futotta, kísérleti gyártásként Ma egyike . a legközönségesebb árunak a boltokban, s az ipar évente 1500 tonnát termel belőle. Míg új anyagok karriert futottak be, mások eltűntek a porondról. Ki venne fel a mai tizenéves bakfisok közül flórharisnyát? 1950-ben még 21 millió pár pamutharisnyát termelt az ipar, napjainkban már mindössze hétmilliót, s ennek nagyobb része is exportra kerül... Viszont a műszálból készült harisnyák előállítása tizenöt év alatt meg- kilencvenszereződött — nem tévedés: a kilencvenszerese lett —, évente 28 milLió pár kerül tasakokba. Vagy: ki gondolt volna a ,4óden~korszakban” arra, hogy az ipar hatalmas tömeg-, ben állít majd elő gyermek-. kabátokat és bundákat? Tö-, megesen? Igen, hiszen egyetlen évben 1 600 000 darabot készít az ipar. A sor folytat-, ható. Húsz éve 455 ezer négyzetméter lakástextília került ki összesen a gyárakból, ma a tizennyolcszorosa, s mégis, a vevő panaszkodik. Kevés, s szegényes a választék, többet, modernebbet követel. A szőnyegek termelése hússzorosa az 1950. évinek, mégis: nagy-? mennyiségű importra is szükség van. Mert ma egész egyszerűen nem lakás a lakás szőnyeg nélküL Mert illik, kel, mert — telik rá ... i Száz forintból 18,30-at... Összkiadásaink minden szá^ forintjából 18,30 jut ruházkodásra. Kiadott forintjaink fejében több férfi és női konfekcionált felsőruhát, kötött felsőruházatot, alsóruházatot, férfi- és fiúinget vásárolunk, s kevesebb pamutszövetet, len- és kenderszövetet, ágyneműt. Azaz: értékesebb, s egyre kevésbé nélkülözhetetlen dolgokat. Évente 583 ezer négyzetméter gyapjúszövet, 800 ezer női kabát, 1 900 000 fiúruha, s közel tízmillió férfi- és fiúing talál vevőre a kiskereskedelem üzleteiben. (Az árakról, melyek •1969-ben, s most is szép •csöndben emelkednek, kivételesen ne ejtsünk szót, bár érdemes lenne...) A munkás ‘háztartások minden tagjára ‘évente 1940 forint ruházkodási kiadás jut. Ugyanez az, adat az alkalmazotti háztartások esetében 2556, a paraszti háztartásokban 1515, a kettős jövedelmű háztartásokban •pedig 1923 forint A ruházati cikkek forgalma 1950-ben nyolc, 1960-ban 16,6, 1965-ben 17,4, s 1969-ben 22,2 •milliárd forintra rúgott. Igen, •úgy látszik a bepillantás a ruhásszekrényekbe is sokait elmond a százalékok mögötti élet változásairól... Mészáros Ottó Éjszaka sex nélkül í Imos voltam. Vagy négy üveg a sört megittam már. Kész vagyon. Erre nem futja a napidíj. Szakadt áz eső. Még a kivert, kóbor kutyák is behúzódtak a kapuk alá A kisváros utcája kihalt. — Kettőszázhuszonkettes — mondtam a portásnak. A táblán, mint érett cseresznyék, függtek a szálloda szoba kulcsai. Félig üres volt. „Holtszezon az ősz” — mondták. Ez az este méltó pont az unalmas napra. Mehetek lefeküdni. Megálltam a félemeleti társalgóban. Megszokott kép. Néhány idegenforgalmi bóvli, háziszőttes, meg matyóbaba a vitrinekben. A kanapén egy nő feküdt. Nyakig beburkolózva, kopott műbőrkabátjával. Néhány lépésre tőle, vigyázba állítva félretaposott sarkú cipője várakozott. Csak álltam és néztem. Mit csinál egy nő a hallban? Valahogy azonnal rokonnak éreztem. Pedig nekem volt szobám, vacsoráztam, ö meg, gondolom kiverve mindenünnen. Mégis mindketten végzetesen egyedül. Észrevett. Kinyitotta a szemét. Riadtan. Valami újat, nem sablonosat akartam kérdezni, így hát természetesen azt mondtam: — Mit csinál itt, alszik? Csak még merőbben nézett rám. Nem felelt. Rémült kis gombóccá kucorodott. Mintha menekülne, önmagába. Körülnéztem. Vastag, tölgyfa asztal, néhány agyongyötört rugójú karosszékkel övezve. A vi- / rágállványon hatalmas cserép legyezőlámpa pompázott. Dölyfösen nézte a kopott lányt. — Mért fél tőlem? — kérdeztem. Nem vagyok rendőr. Miért itt alszik? — Mert máshol nem lehet — mondta csendesen. — És ha jön egy rendőr, vagy a portás, akkor mi lesz? — Ha jön! De lehet, hogy nem jön. És akkor egész éjjel alhatok. Kedves arca volt. Barna, nedvesfényű szeme ijedten tágult óriásra. Kócos, zilált haj fogta keresztbe ovális arcát. Rövid szoknyája feszült a combján. Akaratlanul is odanéztem. Gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Izgatott lettem, valami melegség öntötte el az egész testemet. Talán még a hangom' is megváltozott. Rögtön arra gondoltam, ezt a lányt felviszem a szobámba. Érdekes kaland. Nem hétköznapi. Egy éjszakát vele töltök és reggel, mint-- ha itt sem lett volna, csendben eloson. Talán mégsem lesz olyan unalmas az este? F gészen közel mentem hozzá. " Mozdulatlanul nézett. Az arcomba, a szememet kerülte. Nem szólt. Combom szinte már érintette a bőrkabátját. Mosolyogni próbáltam, bár tudtam, hogy éhesen vágyakozóan bámuló szemem félelmetes. Vagy talán visszataszító. — Tudja mit? — jöjjön fel a szobámba. Kétágyas. Minek nekem mind a kettő? Legalább jól kialusz- sza magát. — Nem lehet — mondta. — Nem lehet, vagy nem akarja? Ez lényeges. — A portás elzavar. — Ne féljen, majd én elintézem. — Itt a kulcsom, induljon el. Most nem néz ide a portás. Na, ne féljen, a mindenit! Hát mi történhet? Legfeljebb ránk szálnak. Na, menjen már! — sziszegtem. Ott állt harisnyájában. Kislányos testén szembeötlően nagy mellek. Félhomály. Lassan lehajolt. Kezében árván csüngött a két cipő. Mint megvert kisgyermek, nem tudta, elinduljon-e. És én azt sziszegtem: na, menj már! A portás eltette a húszast. Kőarcán mosoly sem rezdült. Jó éjszakát, mondta. A második emeleti folyosón utolértem. Fájt a bokája. Lassan ment. Percekig kínlódtam a zárral. Ilyenkor sose nyílik a pimasz. Ügy éreztem, ha nem szólok, elrontom az egészet. — No, itt a szobám. Engedtem, vagy szinte löktem előre. Itt lakom. Ha kiszálláson vagyok, mindig ezt a szobát kérem. A térre néz. És korán reggel ide süt a Nap. Maga szereti a napot? — Szeretem. — Miért? — Mert meleg, s a meleg az nagyon jó. — Sokat fázott? — Sokat. — Melyik ágyat választja? — Mindegy. — Nekem is. De jólesne, ha választana, ha maga döntene. Miért nem teszi már le a holmiját? Ügy áll az' ajtóban, mintha most menne, pedig éppen most jött. Mosolyogni sem tud? — De tudok, csak nem szeretek — mosolyodott el. S ebben a mosolyban, amely félig-meddig fintornak sikerült, egy új arckifejezés jelent meg. Akkor azt is mondhattam volna, szép lett, gyengédebb. — Kimegyek — mondta. Megijedtem, hogy nem jön viszsza. És megkérdeztem: — Hová akar menni? — W. C.-re. Rögtön visszajövök. — Így kimondva nagyon furcsán hatott. Ritkán használjuk ezt a szót egymás előtt. Érdekes, ma semmi furcsát nem éreztem. Mikor visszajött, ő kérdezett: — Van itt fürdőszoba? — Van. Szeretne fürdeni? — Ha megengedi. A haja nedves volt. A szeme csiüogott. Fésülte a hosszú szálakat. Gőz tódult ki a nyomában. A szoba hűvös volt, a fésű alól is szállt a keskeny pára. Nyakig becsavarta magát a fürdőlepedőbe, izgalmasan adta ki a lepedő alakjának vonalait. Fiatal volt. És én is. — Forduljon el. Szeretnék lefeküdni. Fáradt vagyok — a hangja könyörgő volt. Elfordultam. Most bántam csak, hogy nem cigarettázom. Idegesen gyürögettem a nyakkendőmet. Láttam, ahogy kibújt a fürdőlepedőből. Nincs rajta semmi, csak a paplan. És én ott áüok két méterre tőle. Érzem a bőréből áradó szappanillatot. — Ne nézzen ide! Megígérte, hogy alhatok. Nem válaszoltam. Valami eddig ismeretlen elkeseredés megrontotta a szám ízét is. Vetkőzni kezdtem. — Ha megengedi, én is lefeküdnék — mondtam kötekedően. Levetkőzöm. Én ugyanis meztelenül szeretek aludni. Nem válaszolt. A fal felé fordult. Félt. Nagyon félt. Szinte látni lehetett az erővonalakat, a két fiatal test között, szinte kisültek a villámok. Leoltottam a villanyt. Mint az üres folyosón a döngő léptek, egymás után koppantak fülsértőén a cipők. Bebújtam a recsegő, nyikorgó ágyba. És bámultam a mennyezetet. — Mondja miért olyan szégyenlős? — Nem vagyok az. — Vagy nem látott még meztelen férfit? — Láttam. — Miért, én tálán rosszabb vagyok náluk? Nem felelt. Valami ürügyön törtem a fejem, hogy felkelhessek. Meztelenül odasétáltam az ablakhoz. Talpam alatt sustorgott a szőnyeg. A szívem a torkomban dobogott, talán az utcára is kihallatszott. — Rossz levegő van, mondtam, és szélesre tártam az ablakot. Ha kinyújtom a kezem, elérem. Szinte éreztem, hogy remeg. Ott fekszik előttem. Ha a paplant felhúznám... — Ne féljen, nem akarom bántani, bújjon már elő. — Azt hittem, megnyugtató a hangom. Akkor talán gyűlöltem is a nőt. Itt van. Szeretném, ha az enyém lenne. De valami miatt mégis ... Hirtelen visszataszítónak, találtam magam. Ott állok pucérén, mutogatom rtiagam. Visszafeküdtem. Csend lett. Lélegzését figyeltem. • — Ne haragudjon — mondtam. Jó éjszakát. — Most már úgysem tudok aludni — mondta. Maga mit csinál itt? — Nem mindegy? És maga? — Ma szabadultam — mondta egyszerűen. — Mit mond? — kérdeztem vissza. Börtönből? — Nem. Javítóból. Három évet „ültem”. — Szegényke. — Ne sajnáljon. T ovább nem mertem kérdezni, * Vártam. Megeredt a zápor. Először akadozva, majd folyamatbsan ömlött a szó. — Igen. Egyik reggel azt mondta a nővérem, disszidáljunk. Menjünk Svájcba. Én tizennégy éves 'múltam. Ö húsz. Kérdeztem, miből fogunk élni. Rámnevetett, és azt felelte: „Két ilyen lány az indulópénzt valahogy csak megkeresi, aztán majd meglátjuk.” Mindenütt vannak önzetlen, jó emberek — tette hozzá. És elindultunk. Vagyonunk a ruha, ami a testünkön volt. Nem köszöntünk senkinek ElhaUgatott. — Egy kis faluba a nővérem vezetőket szerzett, öt fiút. Mondták, ismerik, az átjárást a határon. A Fertő nádasában egyszer csak megálltak. Azt mondták feljelentenek, ha nem fekszünk le nekik. Nekem estek. Össze-vissza vertek és aztán ‘mind a négyen... A nővéremnek már sok szeretője volt, de nekem még soha. Iszonyú. A kórházban tértem magamhoz. Aztán bevittek a határőrséghez. Tiltott határátlépésért kaptam a büntetést. Hát ennyi. Nem nagy sztori, igaz? — S most hova? — kérdeztem. — Nem tudom. Valami majd csak lesz. Mindenhol vannak önzetlen, jó emberek. Legalábbis remélem. Szegy el tem magam. Ezek az utolsó szavak, mintha nekem szóltak volna. Valahol a hegyek fölött, a fák koronái között derengett. A hajnal egy mentőautó szirénázásával találkozott. Aztán mély csönd. Kinyújtotta a kezét, ujjaival tapogatózva megkereste az enyémet, és azt mondta: — Ha akarja, most már befekhetek az ágyába. Maga olyan jó volt hozzám... Regős István 1 I i I 4 Szabályozták az állami statisztikai adatgyűjtést
