Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

1970. JCLICS 8., SZERDA TEST WEG» KMívlap EJJEL—NAPPAL Harc a peronoszpóra ellen A Szekszárdi Állami Gazda­ság dolgozóitól rendkívüli erő­feszítéseket követel a pero­noszpóra terjedéséhez kedvező időjárás. A gazdaság ezer holdnyi szőlőjében az utóbbi hetekben éjjel-nappal dolgoz­nak a brigádok, hogy meg­védjék a jó termést ígérő tő­kéket a veszedelmes gomba­kártevőtől. Éjszaka poroznak, nappal permeteznek, hogy a jövőben még hatékonyabban vehessék fel a küzdelmet a peronoszpóra ellen, rövidesen hélikopteres permetezési kí­sérleteket kezdenek az orszá­gos növényvédő szolgálat köz­reműködésével. MEGOLDÁST VÁRNAK GYULA Függöfolyosós üdülő 400 ágyas SZOT—MEDOSZ- gyógyüdülőt avattak csütörtö­kön a gyulai várfürdő tőszom­szédságában. A csaknem 50 millió forintos költséggel épí­tett 9 szintes épületben évente több mint tízezren tölthetnek kellemes két hetet. Az üdülő épületét függőfolyosó köti ösz- sze a fiziko-therápiás intézet­tel. Az üdülőt Kovács István, a MEDOSZ főtitkára adta át rendeltetésének. SZENTENDRE Ex Antitjuis — csütörtökön A szentendrei hetek alkal­mából Hacky Tamás: Ex An- tiquis együttese nem szerdán — miiként tegnapi számunk­ban tévesen közöltük —, ha­nem holnap, csütörtökön este 8 órakor vendégszerepel Szentendrén, a szabadtéri színpadon. Vakáció: külön gond A dobosi járás leggyengébb óvodája A kát"'.esi Lenin Tsz me­legháza _írül serénykedő asz­szonyok szó szerint azzal kez­dik, amivel az imént az Iro­dában fogadtak: — Sajnos, a nagyobb gye­rekeinket jórészt az utca ne­veli! Kulik Imre elnök és Sztá- nyó István párttitkár is így válaszolt a kérdésemre. Az iránt érdeklődöm, van-e ! lön nyári gond a gyerekekkel — Furcsa helyzet alakult ki nálunk: talán ha felényi a gyerek mint a férőhely az óvodában'. Sokszor emiatt dúl parázs vita a párt vb-n is — hogy' sok községben meg­fordítva van, például Gyálon. Persze, ott rengeteg a bejáró dolgozó, érthető, hogy' kevés minden férőhely. Nálunk miért nem töltik be a megle­vőt sem? Megmondom. Van nekem is két kásunokám, há­rom és fél éves a nagyobbik. De olyan kegyetlenséget, hogy hajnalban a legédesebb álmá­ból felébreszteni ilyen kicsi­ket! Inkább elvannak a nagy­mamával. Pedig az én me­nyemnek még könnyű: itt az irodán SZTK-ügyintéző, nyolcra jár be. De aki a föl­deken dolgozik, hajnali ötre. meg háromra, megy munká­ba! — Való igaz, hogy az még sosem fordult elő, hogy vala­kit nem vettek fel az óvodá­ba! .— jegyzi meg a tsz párt­titkára. — Itt inkább agitálni kell emiatt. — Nekem három fiam van — szól hozzá Kolozsi Jánosné, Fiatal asszony, a férje tag, a tsz gépkocsivezetője, ő pedig alkalmazott: könyvelő. — A másik két kisfiam még óvo­dás. De tavaly emelték a dí­jat. a napi nyolc forintot so- kalljuk, nagyon sokan kivet­tük emiatt a gyerekeket. ZOLIKA Zolikának kék szeme van. ftáromhónapos, és Nagykőrö­sön látta meg a napvilágöt. Mikor megszületett, bizony, még senki sem tudta, milyen nagy por! kavar majd érkezése. Pedig semmi­sen sem különbözik a többi ▼ele egykorú kisgyerektől. Ugyanúgy sír, ha éhes, mint a Péterkék. Istvánkák, Márti­nak és Evikék. ugyanúgy mo­solyog vagy gőgicsél,. ha ját­szanak vele. mint a Lacikák, Ferikék, Agikák, Ildikék. Egy­ben talán mégis más, mint a lobbi gyerek: születésének először Vsak a mama és a nagyszülők örültek. Apja meg­szökött. Nem vállalta a kisfiút. Más városba költözött, ne­hogy lássa a párnás kezeket, az élénk, játékos szemeket. Mi lesz a sorsod, Zolika? — kérdezték az orvosok és ápoló­nők a kórházban. Az, mint a legtöbb leányanya gyermeké­nek? Intézetbe kerülsz, éled az árvak életét? Zolika kivétel. Amikor édesanyja munkahelyén meg­tudtak. hogy megszületett, ösz- szedugták fejüket a munkatár­sak, a Nagykőrösi Konzerv­gyár munkaügyi és bérosztá­lyának dolgozói. ;— Legyünk mi a gyerek névadó szülei — javasolta egyikük, S az ötletet egyhan­gúan megszavazták. Ok negyvennyolcán vállalták, hogy pótolják az apa ketes szeretet©! igazival. Mikor az édesanya szabad­kozott. kijelentették: — Ide bizony csak a gye­rekkel együtt jöhetsz! S Zoli­ka meglátogatta a konzervgyá­rat. A negyvennyolc névadó szülő pedig kézről kézre adta. Babusgatták, cirógatták, míg '•á csöppség bosszús sírással vé­get nem vetett a szertartásnak. S ezzel a látogatással nem | csupán a kisfiú lopta be ma­gát a félszáz'felnőtt szívébe, | nemcsak az osztály hatvan- I egyedik gyereke lett, hanem j szertefoszlott egy tabu is: j bármi történt Zolika mamájá- I val, ugyanolyan tagja a kol- I lektívának, mint azelőtt, gyer- | mekével együtt. S a mamában i ma már feloldódott a félénk- ! ség. Ismét emelt fővel jár, nem | érzi magát megbélyegzett- ! nek. S ezt kollégáinak köszön- 1 heti. Zolika pedig — még nem ! tudja —, hu nagykorú less \ j több mint 20 ezer forintos ta- I karékbetétkönyvvei kezdheti életét, mert a névadó szülők i — kicsit édes szülőnek is te- i kintik magukat" — havonta 100 I forintot tesznek takarékba. | — Nekünk nem megerőlte­’ tő, de milyen jó lesz, ha nem I a semmiről kell kezdenie éle- I tét. i M. R. ü. — Valóban sok lenne egy gyerekért ... mc forint körüli I összeg? (Progresszív, a kere­set arányában.) Nem kerül többe egy-egy ki " írek tisz­tességes clelmezose otthon? — Bizony, nehéz lenne ezt faluhelyen pontosan kiszámí­tani, de pénzbe nem kerül a gyerek, ha otthon kap kosz­; tot; a háztájiban megterem, | ami kell. — Meg ami igaz, igaz: az enyémek nem is szerettek jár­. ni. Egy órakor megebédeltet- ták őket, utána négyig altat- ■ ták, akkor meg mehettünk is értük — télen négykor, nyá­ron ötkor. Ez nem foglalko­zás! Ennél többet ér, ha ott­hon segítenek ezt-azt. A kei nagyobb közül az egyik de­cemberben tölti a hatodik évét, a másik négyéves el­múlt, olyan ügyesen tüstén­kednek, hogy öröm nézni, fát hordanak, baromfit etet­nek ... — Sok a személyzet, a gye­rek meg kevés. Mégis keveset és nem megfelelően bőn :ak a kicsikkel. — Amikor altatják őket, nem vetkőztetek le, aztán per­sze, folyton megfáznak... 'Egyik kisfiút télen büntetés­ből kikergették ingujjban, vé­letlenül akadtak rá ... Régi •panasz az is, hogy egy he­lyen, azonos ételt főznek óvo­dásoknak, napköziseknek, pe­dagógusoknak, pedig más ka- löshaigényű a kisgyerek szer­vezete, más a felnőtté ... — De nemcsak az. Amikor én Ócsán párttitkár voltaim az első volt, hogy a gyerekek jóllakjanak — veti közbe az elnök. — Háromszor is kap­tak repetát. Itt ezt nem le­het. Nem is jó, meg kevés is a koszt. Különben nem a vezető óvónővel van probléma. A képzetlen óvónőkkel. Nem is tanulják, nincs is saját gyere- •kük. Csoda, na nem tudnak bánni velük? Ezért sok he­lyütt a családi pótlékot pót­mamának adják, vigyázzon érte ő a gyerekre. — Az ellenőrök is megálla­pították: rosszat, keveset kap­nak a gyerekek, ez a dabasi járás leggyengébb óvodája. Hát a nagyobb-gyerekes anyák ? A paradicsomban, azaz' a melegházi paradicsom és a lá­dák birodalmában két srácot találtunk. Pintér Jóska tavaly járta ki a nyolcadikat, apja nem tsz-tag, de a gyerek az egész vakáció alatt itt ügyes­kedik. minden kertészeti mun­kában segít. Tízforintos óra­bérrel napi tíz órát dolgozik, megkeres ezerkétszáz forintot. Szép. Megkérdem, hogy érzi magát, kétértelmű hangsúllyal válaszolja: — remekül! Többet nem lehet kihúzni belőle, az viszont kiderül, hogy a pénzt egy szálig hazaadja. Márpedig ilyen korú gyerek az egész nyaráért megérdemelné, hogy külön zsebpénzt kapjon. Ka­cséra Laci. a brigád kedvence, mint mondják, szóíogadó, ügyes fiú, most megy nyolca­dikba. tizenhárom éves. — Hát a többi nagyobb gye­rek, meg a - kisebb iskolások hol vannak ilyenkor? Dolgozott itt egy tíztagú „vakációbrigád", — hetedikesek, nyolcadikosok, meg iskolából kimaradtak. De amikor esni kezdett nem volt mit csinálni, fogták magukat, átmentek a szomszédos, inár- csi tsz-be. Ott most harminc­hét tagú fiú-lány-brigád dol­gozik, szépen keresnek, napi hetven forintot Itt csak ez a két fiú maradt, meg egy ha­todikat végzett és két ti zen- négy-Jizenöt éves lány. Általános óhaj: nyári nap­közi kellene, de olcsóbban. Övoda kellene, de az is ol­csóbban, és jobb, figyelme­sebb bánásmód, jobb koszt. — Kiveszik-e a szülési sza­badságot. a három évet? — Az irodaiak alig, a fizi­kaiak legtöbbnyire. Nekik ér­demes: a havi ötszázat kiegé­szítik a háztájiban mégler- melttel, tudnak a gyerekkel is törődni, a kereset-kiesést nem érzik meg. Hogy fokozódna a szülések száma? Alig. Ez sem szívderítőbb, mint a többi. Sem a tél. sem a nyár, sem az óvodáskorú, sem a na­gyobb gyerekek és anyjuk gondja nincs megoldva. Ismét napirenden van a nők helyze­te, a gyermekintézmények mennyiségi és minőségi stag­nálása, elégtelensége. Sürgő­sen, radikális megoldásra vár a falusi gyerekes asszonyok gondja is. Pereli Gabriella A tizenegynéhány évesek játékai közt mikrolintivoli és néhány fotel-nagyságú tanuló­autó is lesz. Bemutatják a jö­vő közlekedése elnevezésű 40Uxl80 elnevezésű terep­asztalt, és a jövő „vizalatti városát” 280x280 centiméteres kettős falú akváriumban. Eze­ket az újpesti úttörőház bo­csátja a kiállítás rendelkezésé­re. Működik majd a hely­színen a bábszínház, a mozi­ban pedig rajzfilmeket, mese- filmeket vetítenék. Még egy érdekes meglepetést tartogat­nak a rendezők: énekórán ve­hetnek részt azok, akik a ma­gyar gyermekdalokkal akar­nak megismerkedni. JÉG! Ahol megtérül a kár, ...és ahol nem A napokban Alsór.émedin rendkívüli mennyiségű jég esett. Amikor kimentem a fő­várossal szomszédos, mégis hagyományos mezőgazdasági településre, az érdekelt, hogy reagál a természeti csapásra a két szövetkezet, az ötezer lel­kes falu, a lakosság — annál is inkább, mivel itt az embe­rek egyénileg rendkívül érde­keltek, hiszen szakszövetkeze­tekbe tömörülnek. Alsónémedi, Kossuth Szak- szövetkezet, Jakab Albert el­nök: — Kora délután jött a jég, a legtöbben kint voltak a határban . Az öreg emberek sem emlékeznek ha­sonlóra: galambtojás nagyságú jégdarabok estek. Itt az iroda előtt vagy tíz centi magasra összegyűlt, s még másnap reg­gel is találtunk a zugokban jeget. De a kárt most éppúgy nem tudnánk felmérni, mint mondjuk egy jó májusi eső hasznát.. . Szakszövetkeze­tünkhöz háromezer hold tar­tozik, ebből 1700 áll közös művelésben. Itt alkalmazottak végzik a munkát, mert a ta­gok a sajátjukban vannak el- i foglalva... úgy 180 hold közös ■ kukoricát, 150 hold árpát, 200 hold rozst vágott el a jég. Az egész közös terület biztosít- va — csupán a tagság földje 1 nincs, az erre soha nem volt j Szokásban ... Csak aratáskor i jön ki a biztosító: felméri a j beléolt pénzt, energiát, a reá- j lisan i'átervezett hozamot, a kárt, s kifizeti a különbséget. Biztosítás — biztonság: a jégkár ma már nem jelent sú- \ lyosabb veszteséget a közös gazdaságoknak. A szaksizövet- i kezet irodáján is inkább egy I új tsz-közi beruházásukkal, a I 640 férőhelyes tehenészet dől- j gával, gondjával foglalkoznak, i S az alsónémedi Zöld Mező- : ben sincs másképp. A 662 fő- j nyi tagság itt sem igen látja j az 1680 holdnyi közös terüle- j tét — amelyből 450 holdat i vert el a jég, kukoricát és ro- | zsot. Majd fizet a biztosító. j Ezután keressük meg a sajátjukban dolgozó tagokat. Nem lesz j könnyű dolgunk, mivel a fe­le bejáró munkás. A többiek meg a földeken, éppen mun­Interjú egy majommal i,— Mondta ké­rem. nem zavarja, hogy ennyien né­zik? — Hogy érti, hogy néznek? Nem ók néznek, én nézem ölcet. , — Es hogy tet­szenek? — Mit mondjak róluk? Ez a foly­tonos nevetgelé- sük az idegeimre megy. Bár megér­tem, hogy kiröhö­gik magukat, mert elég viccesek úgy általában. — ök önt tart­ják viccesnek. — Tudnám mi­ért? Békésen ülök a ketrecben, eszein, vakarózom, vagyis csupa praktikus dolgot csinálok. Ott meg, nézze azt a köly- köt, már fél órá­ja ordítja: Maki! Maki! Maki! — S ér tőnek ta­lálja? — En ugyan nem, hadd gyako­rolja a nevét, ha ez a hobbija, de legalább sárgaré­pa helyett banánt dobálna be. — Azt ő eszi meg, ha lehet kapni. — Az önző kis kutya. Hanem hallja, az a hájas nőd meg miért rondáz engem? — Ízlések és pofonok... — Neki aztán van ízlése. Az ar­cáról hullik a va­kolat, a ruháját mintha a diliház­ban tervezték vol­na, s azok a lila csészealjak a sze­mén! — Divatszem­üveg. Tudja, a nők sokat adnak a divatra. — Nők. En is no vagyok, de mikor látott en­gem így flancol- ni? S nézze azt a bozontosfejű csajt, tajtékpipával a szájában és fülé­ben azokkal a tré bigyókkal. — Az nem nő, hanem fiú hippy. De hogy-hogy ezt a pesti zsargont használja: csaj, tré bigyó. — Á, kiművel­nek a népek. Ma­ga például egy ip­se, az előbbi hip­py meg krapek. De tanultam csú­nya szavakat is, ha nem pirulás, elekor elmondom őket. — Izé, talán hagyja. — Egyébként hogy érzi magát? — Miért, maga jól érezné magat a helyemben? De legalább békén hagynának. Néz­ze, azt ai eltévedt agyú pofát. Fel­nőtt ember létére pengőkkel haji­gái. — Rá se ránt­son, szemmel lát­hatóan részeg. — .Jó, akkor menjen a kocs­mába és igya el ott a pengőit. Es az a kölyök is. Hát az meg mit grimaszol? — Azt akarja, hogy leutánozza ót. — Kérje meg rá a nénikéjét. Most mondja, ilyen alakokat kell elviselni. — Pedig akár­hogy is nézzük, csak a rokonai. Darwin;.. — Darwin. A szöveget ismerem. Nem vállalom a családfát. — De ö tudo­mányosan kimu­tatja, hogy... — Kérem — mondtam, hogy fejezzük be? Azért mert egy kicsit hasonlítanak ránk, nem kell rögtön elhencegni azzal az úgynevezett rokonsággal. Nagy S. József kacsúcsban; még 5 napig tart ! a burgonyaexport. Nagy híre van az alsónéme­di földnek és egyéni gazdál­kodásnak — tavaly is 120 ca- 1 gon újburgonya, 200 vagon karfiol ment tőlük exportra. A burgonyatermelők, karfiol tér­ni el ők kára a legnagyobb: az . előbbi indáját a határban, az utóbbi másodvetésre szánt pa­lántáját a kertekben verte el a jég. Most korai tenyészide- i jű palántát keresnék, hogy még beültethessék a földeket. Az emberek szabadulni ! akarnak a földtől. Sok hold- | hoz már saját öntözőberende- i zés szükséges. A fiatalok nem szívesen tanulják meg, s vég­zik a hagyományos paraszt- ; munkát. A bérmunkás drága: egy napszámos 120, 130 forin­tot kér és reggelit, ebédet, 1 bort, pálinkát. S hát nem is i igen kapni rendesebb mun- ! kast, csak olyan tengő-lógó j embereket- Ezért aztán, aki ! nyolc-holdas, tizenkét holdas j gazdaként szerepel, amögött is ! egy egész rokonság társulása j áll. ' Hirt István fogatán hazafe­lé tart, ebédelni megy. (Alsó­némedin összesen 700 lovat tartanak a szakszövetkezetek tagjai.) < — Kinn voltam a határban, amikor-jött a jég. A károm? Úgy öt-hatezer forint. Hát majd egy kicsit később épül fel'az új ház. Nem mehet minden egycsapásra. Tizen­négy évig gazdasági cseléd voltam. Földosztáskor két hol­dat kaptam és házhelyet. De a telkemet elvették, mert nem építettem rá. Nem baj, épített rajta más. Negyvenkilencben1 még tizedébe arattam. A föl­demhez még egy holdat sze­reztem, a magam ura vagyok. A fiatalok ’ ennyi munkára már nem lennének hajlandók. Majd kicsit később lesz tele­vízió, mosógép is. Biztosítani? Erre soha nem volt szokás. Kispál István nyugdíjas ta­nácselnök, a Zöld Mező szak- szövetkezet ellenőrző bizottsá­gának tagja: — Három és fél holdam volt — de egy holdat leadtam,.* mert nem bírtam megművel­ni. Most úgy hétezer forintot vert el a jég a szőlőmben. De mit szóljanak az árvízkárosul­tak? , Pelsőczi Éudolfné: — Igen, kinn voltunk a ha­tárban, amikor jött a jég. A férjem csak nehezen tudta megfékezni a lovakat. A Mr? Nem tudom, nem mértük fel. De nnjr úgyis régen mondom az uramnak, adja le a földet, adja el a lovakat. A Pestvidé­ki Gépgyárban dolgozik — utána meg megy a határba. Élet ez? A parasztember figurája', aki a jégverés után dühében a maradék termést is szétver­te, már a múlté, a legendáé. A jég nagy kárt okoz, de rjem a jövő esztendei kenyeret, tü­zelőt, ruházatot viszi el. Fadán.vi Aas« MAGYAR „GYERMEKVÁROS“ MOSZKVÁBAN A Magyar Népköztársaság | moszkvai jubileumi kiállításá- ’ ra augusztusban több száz­ezer vendéget várnak, nagy- j részük különösen szabad­napokon, családostól, ezért felkészülnek a legifjabb láto­gatók, a gyermekek fogadásá­ra, szórakoztatására is. A j Hungexpo-nál elkészült a magyar „gyermekváros” ter­ve. Az első részében a 4—10 éveseket várja majd mintegy 100—120 féle játék. A kicsinyekre szakképzett buda-,, pesti óvónők vigyáznak. Fel- . állítanak a rendezők egy í úgynevezett Jáva-embert is. j „aki” időnként sétára indul a j gyerekek között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents