Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
1970. JÜLIUS 5., VASÁRNAP HEGYEI míriap A Csepel Autóban csak így hívják őket: a „450-es”. E szám nem rejtjel, hanem egy háromszoros \ szocialista brigád neve. A névadó a leggyakrabban szerelt sebesség- váltó típusszáma. A tíz fiatal nemcsak 450-es sebességváltót szerel, de még vagy húszféle blokkot. Felelősségteljes a munkájuk, a motor és kormány után a sebességváltó a gépkocsi egyik „lelke". Naponta két váltó kerül 3d minden munkás keze közül nyolcvan-száz alkatrészt illesztenek, a helyére, hogy aztán útra kelhessen a jármű. Hajrá A hajtóműgyár szereldeiében félmeztelen fiatalemberek A láng- és hüvédő ruhdcsafád legújabb tagja A láng- és hővédő „ruhacsalád” újabb, az eddigieknél tetszetősebb garnitúrája készült el a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat újszegedi gyárában. Ezt az „öltönyt” elsősorban a hőerőművek meleg-kazán javítási követelményeinek megfelelően készítették eL A háromrétegű — poliészter szövetből, műanyag- és alumínium fóliából összedolgozott — ruha hátrészét úgy alakították ki, hogy lélegeztető készülék is jól h ozzái 11 eszked j en. lelbnitzi asszonykórus Szombathelyen A ausztriai Leibnitz város 125 esztendős kórusa pénteken Szombathelyen vendégszerepeit. Az 50 tagú vegyes kórus — hivatalos nevén „Leibnitzer Mannergesangverein 1846 mit Frauenchor” — a szombathelyi Madrigál-kórus leibnitzi látogatását és koncertjét viszonozta, amelyre az.osztrák város ezeréves fennállása alkalmából rendezett ünnepségeken került sor. kezében csikorog a fogó, irányítják a sebességváltót cipelő kis darukat, kong a nagykalapács. Kunzer György csak rövid időre hajlandó abbahagyni a munkát, amíg a zajos műhelyből a valamivel csendesebb irodába sietünk, elárulja az okot is: „hajrá van”. — A hónap végén mindig nagy hajtás van a szereidében — kezdi a „450-esek” brigádvezetője. Négy-öt nap alatt megcsináljuk a havi norma 70—80 százalékát. Képzelje el mi lenne ilyenkor, ha széthúzna a brigád, ha a tagok nem segítenék egymást! Rosszmájú ellenvetésem: — Mi lenne, ha a hónap többi napján is így menne a munlca? — Nem tétlenkedünk mi máskor sem. Előszerelést végzünk, sok sebességváltóból már csak egy-egy alkatrész hiányzik. Ezért marad sok befejezésre váró munka a hónap utolsó napjaira. Azt mondják a gyárban: inkább a forgácsolók dolgozzanak nagy szériákban, a szerelők úgyis kibírnak mindent... Kollektíva — Mire a legbüszkébb a brigád, a brigádvezető? — Egy nap, agy éjszaka 50 sebességváltót készítettünk. Ezt a számot az értékeli, aki tudja, hogy milyen munka a szerelés. Ha sietünk, a darut sem használjuk, magunk emelgetjük a harminc kilós váltóházat, egy kézzel csúsztatjuk helyére a negyven kilós főtengelyt ... — Milyen a kollektíva hétköznapi munkája? — A mi hibánkból váltó még nem maradt el, mi szerelünk. Amióta brigád lett a brigád, nagyon sokat javult a minőség. Rossz váltót lehetőleg nem adunk ki a kezünkből. — Hogyan értékelik a brigád teljesítményét? — Elismerik a munkánkat. — Két-három éve még volt olyan tagunk, aki nem ismerte a közösségi jellemzőket. Elvünk azt volt: nincs olyan ember, akivel nem lehet együtt dolgozni. Szívvel, lélekkel munkálkodunk, egy év óta egyetlen ember sem ment el tőlünk, megszokják a kollektívát. — Tanul, művelődik-e a brigád? — Mind a tizen részt veszünk a munkásakadémián, több tag a sportakadémia hallgatója. Két brigádtagunk érettségizni szeretne, Fürtös Károly, a technikumba jelentkezett. Rendszeresen látogatjuk a könyvtárat, három-négy újságot olvasunk. A kiemelkedő politikai események spontán válnak beszélgetések téI máivá. Jól érzi magát együtt a brigád. Felajánlás — Mit vállalt a kongresszusi versenyben a „450-es”? — Minden alkatrészt összeszerelünk, a minőséget javítjuk, a mi kezünk között selejt nem „születik”. Negyedévenként egy újítással állunk elő. A múlt évben csak én hat újítással jelentkeztem. Pontos, jó munkát ígértünk a kongresszus tiszteletére. — Segítik az árvízkárosultakat? — A brigádtagok 100—70— 50 forintot ajánlottak fel az árví zkárosultaknak. A hajtóműgyár szereldeiében a félmeztelen fiatalemberek közé beáll Kunzer György is, hogy megragadja a fogót, irányítsa a sebességváltót cipelő kis darukat, hajrában szerelje a gépkocsik egyik „lelkét”. (f. P.) Brigádélet — Közösséggé vált-e a brigád? Gondolatok az egységes paraszti osztályról Rátérni a legjobb útra A CEGLÉDI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG munkatársainak, kik legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésükre jelentést készítettek az egységes paraszti osztály kialakulásának tapasztalatairól járásuk területén, nem volt könnyű dolguk. E témában, oly sok országos szociológiai vizsgálat, irodalmi tanulmány, riporteri híradás után nehéz annyira mélyre hatolni, hogy új jelenségeket tudjanak felmutatni. De még arra is elég utalnunk, hogy mindannyiunk szeme, értelme mennyire befogadta és megszokta a kedvező változást, a nyomornak, de a szegénységnek eltűnését is a paraszti- lakosság körében. „Megváltoztak a tulajdon- és elosztási viszonyok” '— amelynek egyik eredménye, hogy a parasztság azelőtti, vagyon szerinti rétege- zettsége oly jelentős mértékben felszámolódott... De magát a pontos meghatározást, hogy napjainkban ki a paraszt — mégiscsak inkább sejtjük a köznapi gondolkozásban.. Arra a kérdésre, hogy ki tartozik jelenünkben a paraszti osztályhoz, ilyen válasz fogalmazódott: a termelőszövetkezet tagja, akkor is. ha munkája, végzettsége, beosztása szerint munkás, vagy értelmiségi. Azt, hogy gazdák, a szövetkezeti demokrácia biztosítja. Megtanultak egyre több helyen élni vele. A törteti Aranykalász gyűlésein a határozatok nagy része a tagság javaslatára születik. Ugyanitt szokás, hogy a legszűkebb tárgyalásokra, vagy akár a reprezentációs venUJ GÁZSZAGOSÍTŐ T etrahidrotiofén Megkezdték a gépek és berendezések próbáját a Péti Nitrogénművek új gázszagosíber, tehát én is az vagyok, bár ront valamit az összképen, hogy az újság a kommunistáké. Majd kinövöm... Nem volt kedvem az ilyenirányú növekedéshez és ezt éppen olyan pillanatban sikerült kifejtenem, amikor a hölgy a végső áldozatra készült megmentésem érdekében. Fejtegetésem hatásosságának bizonyítéka volt, hogy pongyoláját felöltve zordonan közölte: elsején mehetek! Mentem. A harmadik albérletbe, majd a negyedikbe, amelyből egy „családtag” bejegyzésű bejelentőlap emelt ki: megnősültem. (— No jó! — mondja a feleségem, aki a hátam mögött állva olvassa a kéziratot. — Ebből elég ennyi, folytasd a Vl.-kal.) VI. Folytatom. Az ipartestületi össztánc volt á szombatok-vasárnapok egyik kedvelt szórakozása. Szabad jegyünk lévén, csak beléptünk, s máris ott voltunk a forgatagban. Az egyik alkalommal ifjú kollégám ifjú hölggyel ismerkedett meg; a hölgy Pestről jött, ahol balettet tanult, s ki lehetett más, mint ő az est „nagy száma”... A pesti nő! Körüllángoltuk, s az össztánc után meghívtuk egy pohár borra a kertvendéglőbe. Jött. Egy pohár bor, kettő, három ... Sok pohár bor után a zenekar is ott állt az asztalunk mellett. Hanem a prímás helyett valaki más húzta: „Csak egy kislány van a világon...” A prímás ott ült a cimbalom mellett, s vonogatta a vállát: a vendég elkérte tőle a hegedűt, mert játszani akart a kisasz- szonynak. Egy húszasért csak megteszi az ember... És a kisasszony számára egy perc alatt megszűntünk létezni, lángolásunkkal egyetemben. Az a pimasz, hogy húzta!? Az a Rigójancsi... A fülébe. A szívébe. A leikébe, abba a csapodárba. El is hegedülte, nem csak az asztalunktól, még a közelünkből is, még a szerkesztőség tájékáról is. Ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. VII. öreg motorkerékpárral jártuk a megyét, egy 350-es „sivatagi” DKW-val. Télen-nyá- ron. Télen teletömtük a csizmát, nadrágszárat régi újságokkal, magunkhoz vettünk kél féldeci törkölyt, s egy falás szalonnát, s neki az országúinak, a tanyavilágnak. Pöfögött, rázkódott, köhögött a vén motor, s néha úgy odavágott bennünket a földhöz, hogy a csodával volt határos az élvemaradásunk. Egyik ilyen alkalom után a kórházi ápolónő — meglátván bennünket — égnek emelte a karját és felsóhajtott: „Szent Isten! Már megint itt vannak?” Hát persze, hogy ott voltunk. Én rövidebb, a kolléga hosz- szabb ideig. A kiadóhivatali főnök egy időben komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy bérletet vált néhányunknak a sebészeten. VIII. Hogyan készül az újság? Vezércikket, ünnepi köszöntőt, belső publicisztikát írni akkora rang volt, hogy utána a kollégák előre köszöntek írójának. A tárca irodalmi tett volt. A riport: mindennapi kenyér. A hír: mazsola a kalácsban. A munkaidő: kötetlen, a legigazibb értelemben. nem néztük volna jó szemmel, ha valaki közülünk nem várta volna meg a gépindulást. Azután a friss, nyomdaszagú, itt-ott elkenődött lappal beültünk a nagyvendéglőbe, sört rendeltünk és megvitattuk — a holnapot, ami — mint ki- választottaknak — a friss lap által megtestesítve, a kezünkben volt. Csináltunk újságot — a megyein kívül — még három járási székhelynek, „mutáció”-ban, s ha jól emlékszem, mindössze tizen- tizenketten voltunk erre a munkára. A megyei párttitkár gyakran mglátogatott bennünket a nyomdában: felvette a bőrkötényt, s „betördelt” egykét oldalt, kiszedett néhány címet, beállította a formát a gépben. Nyomdász volt — (most nyugdíjas nagykövet). Legendás idők voltait. IX. Most már mindenütt van rotációs gép, telex, fotólaboratórium, archívum, kliséüzem, itt-ott képtávíró; a szerkesztőségekben külön munkaszobák, leírószobák, tanácstelem, titkárság, zuhanyozó, hőkandalló, egy-két állami, ennél több maszek gépkocsi, újságíróiskola, újságíró-üdülő- hálózat, külföldi tanulmányutak, és még mi minden, ami kell a modern lapkészítéshez, a korszerű szerkesztőségi munkához, a kollektív és egyéni sikerhez. Adminisztráció is van és tömegkommunikációs felmérések is vannak. Ész is van a meggondoTtság- ra és szív is, amelyre hallgatni — a legendás időket idézve, s ha az valóban szívhang — olykor talán nem árt. Dér Ferenc tót gyártó üzemében. A Tet- rahidrotiofén nevű, rendkívül intenzív hatású vegyi anyag gyártását az tette szükségessé, hogy az eddig használt sza- gosító anyagok nem riasztottak eléggé, nem jelezték megfelelően a gázszivárgásokat. Az új termék előállítására a műszaki fejlesztési osztály egyedülálló technológiát dolgozott Iá és saját erőből építették fel a hazai igényeknek megfelelő, évi 100 tonna kapacitású üzemet. Tekintettel külföldi érdeklődésre, a gyár vezetői máris felkészülték arra, hogy az exportigények ki elé- tése céljából bővítsék a kapacitást. Az új terméket augusztustól már rendszeresen szállítják a megrendelőknek. dégfogadásra is meghívnak, beültetnek tisztség nélküli, egyszerű tagokat. Ugyanők nemrég szakosított sertéstelepet akartak létrehozni más téeszekkel való társulásban: a tagsággal akkor ismertették a vállalkozás lényegét, előnyeit. A javaslatot akkor leszavazták, a beruházás elmaradt. Most azonban, más termelő- szövetkezetekkel, végrehajtják, mert az időközben kedvet kapott, a vállalkozást és előnyeit megismerő, elfogadó tagság valósággal kierőszakolta ... E MAI PARASZTI OSZTÁLY ugyanakkor egész életmódjában, helyzetében, gondolkozásában közelebb került az ország más rétegeinek életviteléhez. A munka a szövetkezetekben is mindinkább ipari jellegű, még a hagyományos mezőgazdasági ágazatokban is egyre inkább hódít a gépesítés, szakosodás, magasabb képzettség. Egyes területeken, különösen a fiatalabb korosztályoknál és a magasabb végzettségűeknél, csökken a háztáji szerepe, jelentősége. A jövedelem nagy része biztosított — a nyugdíjak, családi pótlékok, a beteg- biztosítás megközelíti az ipari dolgozókét. A vizsgált járásban is van olyan szövetkezet, ahol hosszabb távra a napi nyolc órai munkaidő a cél az összes ágazatban ... S ma már egy közös gazdaságban az aratás szinte csak néhány ember dolga. Kaszálni az öregek is elfelejtenek — a fiatalok meg nem tanulják meg. Abonyban fiatal termelőszövetkezeti tagok — emeletes társasházakat építenek... A PARASZTSÁG RÉGI RÉTEGEZETTSÉGE — felbomlóban. Az egykori „szegénysorokon” ma épp oly igényes házak épülnek, mint a község más részeiben. Legfeljebb, ha a gyerekék jobb életbe indításánál lehet következtetni ma is egy-egy család régi helyzetére. Mert a régi középparaszti családok, akik egykor „nagyobb ésszel élték” (mivel körülményeik módot adtak hozzá), mintha ma is jobban, józanabbul megterveznék gyermekeik jövőjét ... Keletkezett-e újabb, más rétegezettség? Először is, foglalkozás szerint: hiszen az értelmiségi vagy ipari munkás termelőszövetkezeti tag élete más színezetű, mint, aki hagyományosabb módon veszi ki részét a mezőgazdasági munkákból... Ismert azonban, hogy a jobban gazdálkodó szövetkezetek anyagi és természetbeli juttatással segítik sorsukat az utóbbi időben ... Aztán itt vannak a Idugróan magas keresetek. Van ilyen a vizsgált területen a vezetők soraiban? Hogy a csemői Szabad Földben az elnök év végi prémiuma kétszerese volt aas egy tagra eső évi jövedelemnek — kirívó példának szá-' mított. Az ilyesmi mindenesetre a tagság akaratától, szavazatától is függ... Ugyancsak rétegezettsóget, s ellentmondást, feszültséget teremt a termelőszövetkezetekben. a faluban s a tanyán lakók közötti különbség: most, hogy a tagok annyi állatot tarthatnak a háztájiban, amennyit akarnak, s hogy szerződés után a tsz a háztájiban végzett munkát jóváír-; ja, amely lehetőséggel elsősorban a tanyasiak élnek — elképzelhető, hogy e feszültség, ellentmondás tovább növekszik. A PARASZTSÁG tulajdonviszonya, munkája, gazdasági helyzete — gyökeresen megváltozott. A gondolkozás, igény, ízlés és érzelmi irányultság is? Mindez nehezebben, lassabban követi a változást: mindebben régi elemek, a fogyasztó társadalmakra jellemző igények keverednek, számottevő határozatlansággal. Sorolhatjuk a a példákat e keveredésre, hogy milyen nagy kultusza van most is parasztságunknál a családi ünnepeknek, egészen addig, hogy lakáskultúrájuk mennyire befogad egy csomó giccses elemet, hogy a háztartás gépesítésének igénye többnyire a mosógép, televízió, motorkerékpár és rádió beszerzéséig terjed, de, bár lenne rá pénz lemezjátszót, hűtőszekrényt, porszívót, gépkocsit kevés helyen találunk,, ehelyett például Dán- szentmitolóson, Ceglédberce- len, Albertirsán fölösleges módon két-három évenként átépítik a házakat .. Hogy miközben Jászkaraj enőn tizenötmillió forintot helyezett a lakosság takarékba, a község könyvesboltjában mindössze hatvanezer forintért vásároltak egy év alatt. ANNAL TÖBB a TENNIVALÓ. Mert sem a kedvezőtlen ellentmondásokba nem kell belenyugodnunk, sem eleve elrendeltetettségbe. A kor, a fejlődés, társadalmunk a szövetkezeti útra irányította a parasztságot, és ez jó —■ az élet könnyebbé vált, a javak elosztása igazságosabbá, bőségesebbé. Hogy ezen a kedvező alapon milyen gondolkodás, életvitel virágzik majd, az nem fogható fel az ipari társadalomban eleve eldöntött ténynek. A szocializmusnak, a népművelésnek, s magának a parasztságnak dolga, feladata, ráébredni a legszebb, legjobb útra. Padányi Anna MAGAS VÍZÁLLÁS Foto: Gábor
