Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-31 / 178. szám

^AJBASTMEfrYEi hírlap"’ külön kiadása^ XIV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1970. JÜLIUS 31., PÉNTEK JÓL FIZET AZ UBORKA JÓL JÁRNAK A VÁLLALKOZÓK Augusztus közepére végeznek az aratással a Szabadság Tsz-ben Az aratásról érdeklődtünk Sz. Tóth Lászlótól, a Szabad­ság Termelőszövetkezet főme- zőgazdászától: — Kombajnosaink tervsze­rűen dolgoznak, az őszi árpa aratásának befejezése után a búza aratásához fogtunk. Egyébként a gabona aratásá­val előreláthatólag augusztus közepére végzünk. — Hogy fizet a búza? — Az eddigi holdankénti át­lag 15 mázsa. — Milyen nagyobb munkák folynak még a termelőszövet­kezetben? — Aratjuk a borsót is, mert a szeszélyes, esős idő miatt, jelentős mennyiségű borsónkat nem tudtuk zölden átadni a konzervgyárnak. A beért bor­sót szintén most aratjuk, s a konzervgyár megengedte, hogy azt a termelőszövetkezetbe Iá- helyezett borsócséplőgépjén csépeljük ki. A kicsépelt bor­sót részben vetőmagnak, rész­ben pedig takarmánynak hasz­náljuk fel. — Jószágaink talkarmányo- ssásának elősegítésére, a gyár­nak eladott zöldborsó indáját silózzuk. Tekintélyes, nagy te­rületekre silókukoricát vetet­tünk. Másod vetésiképpen 150 hold takarmánynövényt és 80 hold kölest termelünk. Szétnéztünk azután a ter­melőszövetkezet központi ker­tészetében is. Balanyi Géza kertészeti intéző elmondotta, hogy naponta háromszáz-ötszáz mázsa uborka, és száz­százötven mázsa paradi­csom fut be a telepre a földekről. A MÉK, az ÁFÉSZ és a pes­ti autós magánkereskedők ! szinte versenyeznek az áruért. A salátauborkának lement az ára, de a termelőszövetkezet tagjai főleg „kisiecetes és nagyecetes” nagyságban sze­dik, aminek komoly ára van. Vasárnap a konzervgyár­nak is megkezdték a kon- zervparadicsom szállítását. A körösi termelőszövetkezetek közül a gyárnak a Szabadság adott először paradicsomot. Becze Ferenc brigádvezetőt is megkérdeztük a termelési eredményekről. Elmondotta, hogy van olyan vállaló tag, aki termelési tervét már 200 százalékra teljesítette. Például Szűcs Jánosné eddig 10 ezer forintot árult 400 négyszögöl uborkavetéséből, Bende Lászlóné pedig 8 ezer forintot hozott ki a termelés elején járó 600 négyszögöl paradicsomjából. A vállaló tag az uborkából a „kiárusítás” 40 százalékát, a paradicsomból 30 százalékát kapja. Bende Lászlóné behozott a kertészeti telepre nyolc szem, szép, érett paradicsomból álló fürtöt. Megmérték: 1 kiló 40 deka volt... (kopa) ABONYBAN JÁRT AM NYAKIG A MUNKÁBAN Mikor átléptem a vadonatúj kapun, nagy sürgés-forgás tárult a szemem elé. A babgépekbe félmeztelen dolgozók adagolták a feldolgo­zandó árut, kék köpenyes asz- szonyok vigyáztak a gépekre. Mellettük egy kádár abron- csozott egy csomó hordót, amelyekbe barackot töltöt­tek. — Hát igen, benne vagyunk a szezonban. Harminc vagon sárgabrack, négy és fél va­gon zöldbab feldolgozását vé­geztük el eddig. Zöldbabból csak azért ennyit, mert a ter­vünkben erre a hónapra még 3 millió zárógyűrű elkészítése is szerepelt — amit már el is végeztünk. Ezekkel a szavakkal fogad Bogdán Imre, a nagykőrösi konzervgyár abonyi telepének a vezetője. Elégedettek munkahelyükkel A fordítottját gyakrabban tapasztalhatjuk, az elégedett emerek azonban ritkábban fognak tollat, hogy azit meg is írják. Kétszeresen öröm tehált ilyen híreket kapni. Tóth Mihályné a gépjavító ktsz-ben dolgozik. Társaival a tormási kis üzemben tevé­kenykednék, híradástechnikai alkatrészeket készítenek. Idézet a levélből: Szere­tünk ide járni, úgy érezzük, tSrodwek velünk. Ebben a ká­nikulai melegben minden asz­talra kaptunk ventillátort, s a napokban az ablakokra is el­készül a szép tarka vászon- függöny...” Naponta öt órát töltenék ezek az asszonyok munkahe­lyükön, s ha jól érzik magu­kat, akkor jobban megy a munka is, ami pedig nem könnyű. Hiszen ezek a lányok - asszonyok fél évvel ezelőtt még azt sem tudták, hogy mi az a forrasztópáka, s most biz­tonsággal használnak olyan szakkifejezéseket, hogy a hoz­zá nem értő csak a fejét kap­kodja. Érdemes volt tehát a ktsz vezetőinek munkát keresni az asszonyok számárra, s a köszö­net is jogos ezért. — Elegendő a munkás? — érdeklődöm. — A létszám szinte napon­ta változó, kétszáznegyven, kétszázötven dolgozónk van, ebből százharminc az állandó, a többi idénymunkás. Elindulunk, bebarangoljuk a telepet, mialatt Bogdán Im­re buzgón magyarázza a lát­nivalókat. — Itt a barackpulp hordók­ba zárása történik. Ez félkész áru, így exportáljuk külföldre. Három műszakunk — főleg a női dolgozók kérésére — két műszakra csökkent, eltekintve attól a pár embertől, aki a napi munka végső simításait végzi. Szerencsére levizsgázott a három targoncásom — és jó­magam is — mosolyodik el — munkájukkal jelentős emberi erőt takarítunk meg. Elhaladunk a ház mellet, amely még mindig zavarja a munkát, a telep terjeszkedé­sét, „jó látni”, hogy ilyen ha­mar intézkedtek az illetéke­sek ... Beérünk egy hosszú épületbe, ahol barackot ma­goznak az idénymunkások. Műanyag dobozokba fejtik, szaporán dolgoznak, hiszen teljesítménybérben számolják el munkájukat. Rend van a telepen, tiszta­ság. Mikor legutoljára ittjár­tam, Bogdán Imre telepvezető ezt mondta: „Zsugori gazda módjára dolgozom”. Ahogy így körültekintek, s eszembe ötlenek a szavai, ön­kéntelenül az jut eszembe: Valóban jól gazdálkodik a te­lepvezető, s azt hiszem, sike­rülni fog neki a szerény lehe­tőségeket aranyra váltani. (lipák) Híb-ből „előlépve" Törékeny, szőke asszony, kék szemekkel. Egyéniségéhez illő, világoskék pulóver. Derűs látvány, pedig reggel hét óra tíz percet mutat az idő, s már menne haza: éjszakás volt, jólesne a pihenés. Szőke Ferencné, a Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság — a ládagyár — dolgozója. Most tíz esztende­je, hogy előlépett a „htb.- munkakörből”, dolgozó asz- szony lett. Sikerrel. Nemsoká­ra szakszervezeti bizalminak választották meg munkatársai, mert tudták, érezték, hogy ez a fiatalasszony mindenütt se­gít, ahol csak tud. Évekig volt tudója az ügyes-bajos dolgok­nak, s az emberi gondok so­hasem fárasztották. A biza­lom kötelezte a fáradhatatlan­ságra. Foglalkozása csoportvezető. No, nem az irodában, asszo- nyok-lányok „fölött" vezetős- ködik — férfimunkát végez. A rönkfeldolgozást irányítja, s keze alatt többnyire férfiak dolgoznak. Nehéz? Mosolyog ezen. Ugyan miért lenne az? Csak bánni kell tudni az emberek­kel ... csak __ Meglepődöm, a mikor meg­mondják, érettségizett lánya van, s az is itt dolgozik a vál­lalatnál, a bérosztályon. Szőke Ferencné két éve tag­ja a pártnak. Hosszú utat kel­lett megtennie, amíg a háztar- tásbeliségtől a két évvel ez­előtti döntéshez eljutott. Ezt az utat nem lehet elmondani, nem lehet megfogalmazni. Hogy miért választotta? Sze­reti az embereket. S ebben a rövid kis. mondatban minden benne van, a belőle sugárzó akaraterő, a közösségi érzés, a humanitás. Ez a törékeny asszonyka olyan példát mutat, amit fér­fiak is megirigyelhetnének, s ennek munkatársai is behó­dolnak. Igazi vezetésre termett asz- szony. (sz. m.) Érdemes volt A konzervgyár dolgozóinak a létszáma az idén tíz, most végzett szakmunkással gyara­podott. Az üzemekben mind­egyikőjük megtalálta a számá­ra legelőnyösebb munkahe­lyet. Kállai Ilonával a IV-es üzemben találkoztam. — Mióta dolgozik itt? — Mindössze két hete, ugyanis a vizsga után kaptunk egy hónap szabadságolt. — Megvan elégedve a mun­kával? — Egyelőre nem nagyon tu­dok véleményt mondani, mart nincs még állandó munkahe­lyem. Mindennel meg kell is­merkednem, az új munkahely- lyel, a gépekkel, a berendezé­sekkel, az emberekkel, szóval, magával az egész üzemmel. — Mégis, mi az, amit szeret csinálni? — Nem vagyok válogatós. Egy ügyes szakmunkás min­denhol jól hasznosíthatja ma­gát. A besűrítőknél volna ta­lán a legjobb... — Fizetéskor mennyire szá­mít? — Nem tudom. Remélem, azért nem lesz kevesebb 1500 forintnál. Érdemes volt tanul­ni, hiszen ma már egyre több jól képzett szakmunkást kér az ipar, s van jövőnk... (miklay) Örökké...?! Az úgy kezdődött, hogy Évi­ké meg Pistike is megszüle­tett. Éviké karján is szalag, Pis­tike karján is szalag. Egymás mellé fektették őket, s mivel Évike már nagyon unta ma­gát, faggatni kezdte ifjú isme­rősét: — Mondd öregem, te tulaj­donképpen ki vagy? Pistike rácsodálkozott Évi­kére nagy bogyószemeivel, s bizalmatlanul megkérdezte: — Omega vagy Illés? Évike pödört egyet a feje­bűbján levő hajszálon, s ki­bökte! — Omega? Pistike megkönnyebbülten sóhajtott, majd az ajtó felé te­kintett: — Helyes a dörgés öreg­lány, de most engem visznek kajálni. Tudod mit? Ha már így megértjük egymást, talál­kozzunk 4 év múlva, az ovi­ban. ★ Évike és Pistike a nagy ho­mokozó egyik szögletében csü­csül és kéz a kézben ábrándo­zik. Évikén fehérpettyes napo­zó, Pistike karton kezeslába­sának fenekét koptatja. — Tudod Pistike, az a baba mégis nagyon szép volt ott a kirakatban — szól Évike. Pistike összehúzza o szemöl­dökét, s mérgesen felugrik: — Ez a nő engem megbo- londít! Tán’ én nem szeret­ném megvenni azt a homoko­zókészletet? De honnan ve­gyek lóvét? Éviké sírásán elfordul: — Mert te olyan élhetetlen vagy! Pistike megfogja Éviké ke­zét, s szerelmesen fülébe csa­csogja: — örökké szeretni foglak! ★ Évike matrózblúzban és ra­kottaljban feszít, Pistikén sö­tét rövidnadrág és ingecske. Természetesen, még most is halálosan szereti Évikét. — Évike! Mi már felnőttek vagyunk! Kijártuk a negyedik osztályt, házasodjunk össze — hízeleg Pistike. — Nem lesz egy kicsit ha­mar? — aggodalmaskodott Évike. Aznap délután: Az anyakönyvvevető előtt két gyerek áll. Az egyiken kartonruhácska, a másikon halásznadrág és tarka ing. — Elengedtek? — Nem! — Szöktél? — Hát persze! — Még mindig szeretsz? — Örökké! A boldog ifjú pár megpu­szilja egymás pofikáját, s ki­üget az utcára. ★ Színhely: bírósági tárgyaló­terem. Évike szipogva törülheti ró­zsás arcocskáját. Pistike hát­tal Évikének, konokul össze­szorított ajakkal bámul a bí­rákra. Az elnök feláll és így szól: „Az itt jelenlevő Évike és Pistike házasságát felbontjuk, a következő okok miatt: Éviké átpártolt az Illéshez, Pistike pedig ellopta Éviké babáját és elcserélte egy ho­mokozókészletért." Éviké és Pistike magasra- tartott fejjel, gőgösen távozik a teremből, s egymásra sem nézve, egyik jobbra, másik balra, elindul. F. Szűcs Mária Iszik a Trabant ötezer liter benzin, 1200 li­ter szuperbenzin és ötezer li­ter gázolaj a benzinkút napi forgalma. Reggel 6 órától este 9 óráig hétköznap és ünnep­nap egyaránt „itatják” a kút­kezelők a járműveket. Szigetvári Józsefné kútkeze­lő épp egy Trabantnak méri az üzemanyagot. A benzinkútnál korlátlan mennyiségben kapható ház­tartási fűtőolaj is, az olaj- kályha-tulajdonosok most aka­dály nélkül megvásárolhatják a téli tüzelőt. Foto: Varga Irén Vegyészmérnök-jelöltek a konzervgyárban A Műszaki Egyetem ve­gyészmérnöki karáról 1967 óta minden nyáron nyolchetes üzefnd gyakorlatra 6—7 egye­temista jön a konzervgyárba. A gyakorlatot az egyetem kép­viseletében itt-tartózkodó gya­korlatvezető irányítja. Eredményes kísérletekkel segítették eddig is a gyár munkáját. Az idén különböző típusú dzsemalapanyagok gyártásának lehetőségeit ku­tatják, s új gyümölcsleveket „terveznek”. A gyakornokok egy év múl­va végeznek. Jövőre Hausz Frigyes ösztöndíjas kerül visz- sza a konzervgyárba, ahoí két „régi gyakornok”, Horváth Enikő és Szirmai György mér­nök már dolgozik. Miniszoknyában is... i.. farmernadrágban is le­hetnek a fiatalok udvariasak. Legalábbis azok, akik a kon­zervgyárból autóbusszal jár­nak be a városba. Örömmel tapasztaltam ugyanis, hogy a negyed háromkor induló autó­buszon bár előzőleg mind fia­talok foglalták el az üléseket, indulás előtt mind helyet cse­réltek az idősebbekkel. Ügy látszik, mégsem a minin, vagy a farmeron múlik a viselke­dés, hanem azon, kik vannak „benne”! Mert nem a ruha teszi.. 1 (gy. k.) SüPtsOnRuT Városi csapatbajnokságok Nyolc asztalitenisz- és hét sakkcsapat részvételével feb­ruár közepén kezdődött a szakmaközi bizottság szervezé­sében a városi szakszervezeti bajnokság. A lenini centená­rium jegyében lefolyt verseny első, tavaszi fordulója néhány érdekes mérkőzést is hozott. Sajnos, néhány találkozó, kü­lönböző (indokolt és indoko­latlan) okok miatt elmaradt. Az Intéző bizottság ezekben az esetekben a vétlen fél ja­vára igazolta az eredményt. A szeptemberben kezdődő őszi mérkőzések előtt így fest a két tabella. , ASZTALITENISZ 1. Konzervgyár 7 6 1 — 95: 17 13 2. Pedagógusok 7 5 1 1 75: 37 11 3. Konzervgyári KISZ 6 4 1 1 65: 31 9 4. Ládagyár 6 4 — 2 60: 36 8 5. 21-es AKÖV 7 2 2 3 63: 49 6 6. ÁFÉSZ 7 1 2 4 56: 67 4 7. Épületkarban­tartó Ktsz 7 1 . 6 20: 92 2 8. Irodagép- techn. V. 7 __ 1 6 9:103 1 SAKK 1. Konzervgyár 22 pont 2. Posta 21 pont 3. Tanács 13 pont 4. ÁFÉSZ 12 pont 5. Épületkárt». Ktsz 8 pont 6. DÉMÁSZ 6 pont 7. 21-es AKÖV 2 pont Reméljük, hogy az ősz fo­lyamán könnyebb lesz az idő­pontokat egyeztetni. Csehszlovákiai kézilabdások Nagykőrösön Nem mindennapi sportese­ményre kerül sor a Kinizsi sporttelepen vasárnap, augusz­tus másodikén. A szlovák Sla- via Nőve Sady férfi kézilabda­csapata látogat városunkba. A Kinizsi férfiegyüttesének júniusi látogatását adják visz- sza a vendégek. A két csapat nemzetközi, barátságos mérkőzésére vasár­nap 10 órai kezdettel kerül sor. A csehszlovákiai csapat az ottani harmadik divízióban (a mi, megyei bajnokságunk­nak megfelelő osztályban) sze­repel. Június végén hazai pályán öt gól különbséggel győztek a körösi fiúk ellen, s így most érdekes, jó mérkőzésre van ki­látás. Arra kérjük a szurkoló­kat, hogy sportszerű buzdítás­ban ne legyen majd hiány a pálya körül. A nemzetközi ta­lálkozó után, 11 órai kezdettel játsszák le a tavaszi idényben elmaradt Nagykőrösi Építők— Váci Forte II megyei bajnoki női kézilabda-mérkőzést. A kettős program jó sportot ígér. S. Z. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A nagy Red. A kisfiú és a kutya. Színes amerikai ifjúsá­gi film. Korhatár nélkül meg­tekinthető. Kísérőműsor: Made in Hun­gary. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. t I

Next

/
Thumbnails
Contents