Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
Rakovszky-est Vecsésen Irodalmi presszó — növekvő népszerűséggel A vecsési József Attila Művelődési Ház fiatal és agilis új igazgatója, Szalontal Attila, honosította meg az irodalmi presszó keretén belül a szerzői esteket — igen szép sikerrel. A jövő héten Rakovszky József, a Pilisen élő és alkotó költő és író mutatkozik, be az irodalmi presszóban. Tekintettel arra, hogy lapunk hasábjain is gyakran találkoznak a kedves olvasók Rakovszky József humoros írásaival, hangulatos tárcáival és lírai hangvételű verseivel, szükségesnek tartjuk a szerzői est előtt néhány sorban a bemutatását. Sátoraljaújhelyen született 1922-ben. Apja vöröskatona volt a Tanácsköztársaság idején, s ezért börtönbe került. Anyja dohánygyári munkásnő volt. Férje börtönévei idején nem tudta eltartani gyermekét, ezért nevelőszülőkhöz adta. Rakovszky József élete nehéz volt ebben az időben, ám tehetsége igen hamar kibontakozott. Első verse 12 éves korában jelent meg a Zemplén című lapban. Alig egy esztendővel később — tanárai jóvoltából — megjelent első verseskötete, a Kikelet. 17 éves, és már ifjúsági lapot szerkeszt. Irásművészete azonban elsősorban a felszabadulás utáni években forrott ki, és érlelődött meg. 1945 tavaszán mint újságíró jelentkezett: a Magyar Kommunista Párt rá- kosszentmihályi hetilapjának, a Világszabadságnak lett a fő- szerkesztője. Publicisztikai írásain kívül „Csak egy barázda földet” című verse őrzi ezeknek az átforrósodott napoknak az emlékét. Még a felszabadulás előtt elvégezte a négy polgárit, majd három év gimnázium következett, és egy év a színiakadémián. Az egyetemen magyar irodalom szakos tanári diplomát szerzett a felszabadulás utáni években. Irodalmi munkássága több irányú. Az első versek után mint dalszerző és szövegíró mutatkozik be, MHK-induló- ját — mert mint zeneszerző is jelentkezett — 1949-ben napok alatt tízezrek ismerték meg. Ez a dal ugyanis naponta csendült fel hanglemezről a rádióban. Ugyanebben az esztendőben egy táncdalt is komponált Rózsafa nyílik az ablakodon címmel. Ez azonban csak egy kis kiruccanás volt a könnyű múzsa berkeibe. Időközben megjelentek első regényei is: 1944-ben a Parasztgróf, majd az Erdei út és Az ősember útja. A prózai művek után hosz- szú időn keresztül a líra dominál munkásságában. Versek, műfordítások perzsa, illetve japán nyelvből. Jelenleg vers és próza váltakozik alkotásaiban, az utóbbi évek termése: Nagypéntek című kisregénye, valamint a jelenleg kiadásra váró, Kun Lászlóról szóló ifjúsági regénye. Mellette szép számmal költemények, különböző folyóiratokban, heti- és napilapokban. A sokoldalú Rakovszky Józsefet méltóképpen talán egyik legszebb versével mutathatjuk be igazán: HA NINCS TÖBBÉ Ha nincs többé, akit szerettünk, emléke olykor fáj nagyon, s nevét kimondva könnyet ejtünk, enyhítve így a bánaton. Talán az életforgatagban felednénk szívünk nagy sebét, vérző keblünk hegedne lassan, derülne kedvünk, mint az ég. De ha köröttünk ú jra csend lesz, s pihenni hív az alkonyat, üres szék vár, hol ült a kedves... A mély seb ismét felszakad. JÓKAI KLUB Fiatalokkal a hírnév visszaszerzéséért A vecsési Jókai művész- együttes az elmúlt 15—20 esztendőben országos hírnévre tett szert, az ország legjobb amatőr művészegyüttesei között tartották számon. Az országhatáron túl is eljutott jó híre, amit a számtalan meghívás bizonyít a szomszédos országokból. A közelmúltban súlyos^válságba kér tilt az együttes. Kiss István, a csoport lelke, az együttes művészeti vezetője lemondott. A csoportnak ez súlyos veszteséget jelentett. Fiatal, tehetséges, de elég kicsiny gárdával kezdődött el újra a munka Sásdi Jenő vezetésével. A cél: minél több tehetséget megnyerni az együttesnek, és egy-két éven belül elérni a régi színvonalat. Az újjászervezett együttes első bemutatkozására már augusztusban sor kerül. „Mindenkit érhet szerelem” címmel vidám, zenés irodalmi-humoros estet rendeznek. Szorgalomban, lelkesedésben nincs hiány: a bemutatkozást bizonyára siker követi. Sajnos, a szabadtéri színpad állapota elég sokat romlott az élfíiúlt' övékben. Ideje volna rendbe hozni. —szatti— MOHOMIDÖK V E S',7 MEG V E 1 WSí K ÜL ÖNKI* DAS A XII. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1970. JÜLIUS 3., PÉNTEK NEB-vizsgálat után Hogyan alakult bejelentők sorsa? A gyömrői frakciók A járási Népi Ellenőrzési Bizottság júniusban azt vizsgálta, milyen eredménnyel jártak az elmúlt három évben lezajlott vizsgálatai, megszívlelték-e észrevételeit, tanácsait, illetve felszólításait. Megvizsgálták továbbá azt, hogyan alakult a bejelentők helyzete a népi ellenőrzési vizsgálat után, és milyen további intézkedéseket kell tenni a bejelentők jogvédelme érdekében. A vizsgálatot a gyömrői Petőfi és a bényei Népfront Tsz-ben végezték. A népi ellenőrök azt tapasztalták, hogy a két tsz- ben megszűntették valamennyi, általak észrevett hiányosságot. Ugyanakkor azonban a bejelentést tevő személyeik helyzete nem alakult ilyen jól. A három személy közűi egyik sem dolgozik már azon a munkahelyen, ahonnan a bejelentést tette. A gyömrői Petőfi Tsz ellen annak idején két bejelentés érkezett. A NEB-vizsgálat után az okozott károk megtérülitek, ám volt a bejelentésnek egy olyan része is, hogy a tsz gazdasági vezetői között — elnök, főmezőgazdász, főkönyvelő — nincs megfelelő munkatársi kapcsolat, frakció alakult ki egy-egy vezető körül. Ez utóbbi bejelentést a NEB-javaslatára a járási taAz utolsó busz Járási bajnokság Pilis II. átvette a vezetést Monori-erdőtői I. csoport Maglód II.—Mende 0:3. Az első húsz percben a hazaiak «hatalmas iramot diktáltak, gólt azonban nem sikerült elérniük. A félidőig Bartos megszerezte Mende javára a vezetést. Szünet után tovább folytatódott a mendeiefc nagy fölénye és Bartos újabb góljával már 2:0-ra vezettek. Tóth D. állította be a végeredményt a jóiramú, színvonalas mérkőzésen. Ecser—Tápiósüly 6:0. Ilyen arányban is megérdemelten győzött a fiatalokból álló ecse- ri csapat, a tartalékos sülyiek eilen. A csoport végeredménye 1. Mende 10 10 ------ 32 : 6 20 2. Tápiósáp 3. Ecser 4. Maglód II. 5. Tápiósüly 6. Űri 10 10 10 10 10 6 2 4 2 3 2 2 — 1 2 2 30:14 14 4 24:18 10 5 18:31 8 8 11:28 4 7 12:30 4 II. csoport Nyáregyháza—Monori-erdő 1:1. A vendégek tartalékosán álltak fel. A végig többet támadó hazai csapat győzelmet érdemelt volna. Gomba—Pilis II. 1:3. A csoport legnagyobb meglepetése. A lelkes pilisi csapat megérdemelten győzött és ezzel átvette a csoportban a vezetést, igaz egy mérkőzéssel többet játszott, mint a rivális Monori-erdő. Monor II.—Csévharaszt 8:0. fcsak a győzelem aránya volt kérdéses. A fiatalok lelkesedése még a nagyarányú vereség elkerüléséhez is kevés volt. A csoport állása í. puis n. 2. Monori-erdő 3. Nyáregyháza 4. Monor II. 5. Gomba 6. Vasad 7. Csévharaszt 12 8 11 8 12 5 11 4 12 3 12 3 12 — 2 33:15 18 1 30:15 18 '4 18:16 13 5 28:23 10 5 26:25 10 7 17:26 8 9 15:49 3 Vasárnap egy elmaradt mérkőzés lesz, a Monori-erdő—Monor II., amely délelőtt 10 órakor kéz-' dődik az elölálló csapat otthonában. —gér— Az ablakomból épp a buszmegállóra látni. Az üvegváró falán ott remegnek a levelek árnyékai. Most senki nincs lent, kifutottak, vagy még be sem érkeztek a buszok. Szombat van, mindenki elintézte a dolgát reggel, rengetegen voltak, és rengetegen lesznek majd este is, de akkor 6 már úgysem jöhet. Kora délután, amikor csak kevés ember utazik, most jöhetne. Kettőkor fut be a busz, öt perccel kettő előtt lerohanok, egyedül fogok állni a betonkockákon, hogy jól lásson. Már messziről látnia kell, hogy én ott vagyok és rajtam kívül senki nem vár senkire. Még egy órám van addig, egy kerek óra, mint a számlap, amit körbejárok a mutatóval. Egy óra tulajdonképpen rövid idő... Egy óra... Borzasztó hosszú. öt percig nézem a verebeket. Lent ugrálnak a porban, fölöttük egy fa, a szél lebegteti a leveleket. Egyik ág teljesen mozdulatlan, a másikon meg fázósan reszketnek a levelek, aztán hirtelen meglendül az egész... Az ablakból a felhőket is A monori gimnáziumban egy negyedikes, csinos diáklány megkérdezte egyik tanárától: — Létezik-e egyáltalán mintaférj? — Természetesen! — válaszolta a legnagyobb lelkinyugalommal a tanár. — Az özvegyasszonyok emlékezetében! Filmeztek egyszer a monori határban. Minden a legpompásabban ment, egyszercsak lekiáltott a hősszerelmes egy jókora szalmakazal tetejéről: — Rendező úr, kérem! — Mi van ...? — Mégsem ugorhatok le innét, erről az irgalmatlanul magas szalmakazalról! — Aztán miért nem? Ez a darabhoz tartozik! — flegmáskodott a rendező. — Miért, miért... Hiszen akkor egyből kitöröm a nyakamat! — Ugorjon csak nyugodtan, édes barátom! — intett türelmetlenül a rendező. — A következő jelenetekben már úgysincs szükség magára. (rakovszky) látom, öt perc a felhőké. Nincs ilyen kék ruha, nincs ilyen kék víz, ilyen kék... Azzuro. Zizeg ebben a szóban a két „z” betű olyan, mintha egy fa legeslegfelső ága karolná ezt a kék burát... Hülyeség. Az idő sem múlik. Az emberben időnként akkora a remény... S ha mondogatnám, hogy nem jön, nem jön, nem jön ... Alakul. De kettőkor befut a busz, és mégis ott leszek, aztán majd nyugtatom magam, hogy én felkészültem rá, mondogattam: nem jön, nem... Es ha mégis? Szóval az ember nem győzheti meg önmagát. Minden logika ellenére szól, hogy várom, hiszen lehetetlen jönnie, ezt tudom. Érvem nincs ellene, el kellene indulnom innen, és mégis várok. Bizonyos dolgokban meggyőzhetünk másokat, szóval, érvekkel, s mások is meggyőzhetnek bennünket... Csak önmagunkat nem? Fél óra még. A hamutartóban toronymagasan a csikkek. Ha megszámolnám, aszal is menne az idő... Legalább öt perc. Egy-kettő, három... tizenkettő. Tizenkét cigaretta- csikk, és rajtam kívül sok ember, aki éppen úgy vár ebben a percben, talán ők is megszámolták a cigivégeket. Mi lenne, ha felemelném a telefonkagylót, s valaki beleszólna: „Én is várok, halló, nem beszélgetnénk addig?” Lemegyek. A váróteremben savanyú hűvös, a szélső mozaiklapok kortyolják a fényt. Vésés a falon, srácok, akik a hiúságukból itt hagytak egy darabot, a nevüket, ami semmit nem mond nékem. öt perc... És jön a busz. Néni, szatyorral, kisgyerekkel. Férfi, hóna alatt lapos táska, már a lépcsőn felteszi a napszemüvegét. Ez volt az utolsó busz, amivel még jöhetett volna... (koblencz) nács mezőgazdasági osztálya, a járási pártbizottsággal együtt megvizsgálta. A vizsgálatot követően egy ideig helyreállt a vezetők közötti jó kapcsolat. Később, egy-egy vezető körül, újból kialakult a frakció. A mostani NEB-vizsgálat során legalábbis ez derült ki. Mindez megmutatkozik a tagság, valamint az irodai dolgozók kedvezőtlen hangulatában is. A tsz vezetői közötti jobb kapcsolat kialakítása tehát mindannyiok közös ügye lett. A bényei Népfront Tsz-ben annak idején az fegyik juhász bejelentést tett társa ellen, hogy az hanyagul kezeli az állatokat Ugyanakkor a mostani vizsgálatnál kiderült, hogy a bejelentést tevő juhász a kezelésére bízott juhok- ból eladott 13-at — ötezer forint értékben —, és a pénzt magának tartotta meg. Társadalmi tulajdon megkárosítása miatt per indult ellene, fegyelmit is kapott, és elbocsátották. A tsz elnöke szerint az illető jó szakember volt, s ha rendszeresen ellenőrizték volna, cselekményét nem követi eL A gyömrői tsz-ben dolgozott a bejelentés idején P. Zoltán, niint gépcsoportvezető, S. Lóránt pedig mint melléküzemág-vezető. Bejelentéseik nyomán a népi ellenőrök vizsgálatakor az derült ki, hogy igazuk van. Ugyanakkor a két bejelentő munkája ellen nem merült fel kifogás. P. Zoltánt a vizsgálat után több esetben gátolták munkájában, erkölcsileg hátrányos helyzetbe került. Végül 1968. decemberében a tsz vezetősége fel is mondott neki. Anyagi kár nem érte, ugyanis a bejelentés után alacsonyabb munkakörbe helyezték, de a fizetését érintetlenül hagyták. Prémiumot is kapott — igaz, hogy ezért meg kellett harcolnia: a járási és megyei döntőbizottság határozatára fizette csak ki a tsz. S. Lóránt sem járt jobban. Munkáját a tsz elnöke mind jobban megnehezítette, s igyekezett lejáratni tekintélyét a dolgozók előtt. A prémiummal is úgy járt, mint társa, csak a döntőbizottság ítélete után fizették ki neki. Természetesen neki is felmondtak. S. Lóránt jogvédelmet kért, s ezt végül megkapta a Pest megyei Területi Döntőbizottságtól, ahol is hatályon kívül helyezték az elbocsátást kimondó tsz-határozatot, és eredeti munkakörébe visz- szaáliították. A múlt év októberében a tsz minden jogalap nélkül újból fel akart neki mondani. A tsz jogtanácsosának tanácsára azonban ezt nem tették meg. Az idén február 28-án — átszervezésre való hivatkozással —, de lényegében jogalap nélkül — mégis felmondtak neki. S. Lóránt ezek után természetesen már elment a tsz-ből. Múlt évi prémiumát megint csak nem kapta meg. A járási döntőbizottsághoz fordult, amely a prémiumot megítélte neki. A tsz ezt megfellebbezte, s a megyei döntőbizottság S. Lóránt prémiumkérelmét elutasította. P. Zoltán esetében a hasonló zaklatások szintén oda vezettek, hogy múlt év decemberében, más munkahelyet keresett magának. A gyömrői tsz két volt dolgozója a bejelentések idején — jóhiszeműen —, nem kérte a nevére vonatkozó hivatali titoktartást. Úgy látszik, ez lett zaklatásaiknak az okozója. Mindenesetre a népi ellenőrzési bizottság tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyömrői Petőfi. Tsz-ben a dolgok nem mennek jól! A vezetőségnek el kellene gondolkoznia azon, hogy torzsalkodásaikat nemcsak" a járási szervek, s a NEB is figyelemmel kíséri, de a tsz is kárát látja frakciózásuknak, rosszindulatú személyeskedéseiknek. (f. o.) Miért „lejtmérőztek" Üllőn Üllőn, a ^Széchenyi utcában a napokban a kocsiutat „lejt- mérőzték”. A 4-es számú főközlekedési út korszerűsítése során szükség van egy aszfaltkeverő telepre, s az ehhez vezető út kiépítése lesz a vállalat első feladata. A telep a Széchenyi út végén levő vasúti átjárón túl, a tsz-major előtt létesül. A telephez a kivitelező vállalat saját költségén a kocsiutat kiépíti, megszűnnek a kátyúk, s megszűnik a mély, sáros, földes út. Ezenkívül a telephez egy iparvágány is fog vezetni. (em) MAI MŰSOR MOZIK Monor: Történelmi magánügyeit. Pilis: A halál 50 órája I—II. Ve- csés: Szégyen. Mától vasárnapig Monoron, 16-tól 19-ig Versesen, 25- és 26-án Úriban játsszák a Történelmi magánügyek című magyar film víg játékot. Főszerepben: Kuttkai Éva, Básti Lajos. i
