Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-30 / 177. szám

RANDEVÚK — Szia! Pontos legyél! Akkor este nyolc előtt öt perccel találkozunk a mozi­nál. — Ha vége a melónak, kiugrunk a strandra, igye­kezz! — Jutka mondta, hogy Marival látott téged tegnap a presszóban. Szégyeld magad, nem is vagyok kí­váncsi rád, tudd meg, már úgy is untalak... Ilyen és ehhez hasonló párbeszédeket leshet el az indiszkrét fülelő a Délibáb cukrászda mellett falra il­lesztett telefonnál. Az utca forgalmas, ki fi­gyel oda? Jó ez a telefon, kellett már nagyon. Még hátra van egy hónap a nyárból. Hány randevút le­het ez alatt lebonyolítani! Kalapban, A bonyi krónika A Nagykőrösi Konzervgyár Bajcsy-Zsilinszky úti telepén ba­rackot feleznek. Naponta százan, százhúszan látnak munkához, köztük ez a kalapos, kötényes bácsi is, akinek biztosan jól jön egy kis kereset a nyugdíj mellé. (Foto: ifj. Tóth István) Mai bírósági krónikánk al- bertirsai garázdákról ad hírt. Ezúttal a harminckét éves Kunu Lajos és a huszonhá­rom esztendős Kunu Gusztáv ügyéről írunk. Az albertirsai kultúrházban egy alkalommal a Háború és béke című filmet vetítették. Az előadáson jelen volt a két Kunu és B. P., a kárvallott személy. Az előadás előtt egy társaság azon méltatlankodott, hogy jegyük az első sorba szól. Hangoskodás közepette, zajongva, székeket csapkodva ültek át a hátrább levő so­rokba. Az előadás megkezdése után a közönség soraiból pisszegés és rendreutasítás hangzott. Ekkor érkezett meg a két Kunu, feleségestől. Miközben helyüket elfoglalták, beszél­gettek, zörögtek. Az előttük levő sorban ülő B. P. hátra­szólt: legyenek csendesebben. Ennyi elég volt Kunu La­josnak, hogy megtámadja fi­gyelmeztetőjét. Megharapta a fülét. A további nézeteltérés­nek elejét veendő, a jegyke­zelő B. P.-t kihívta a sorból. El is indult kifelé, azonban Kunu Gusztáv ökle a sötétben is biztosan talált: úgy arcul ütötte az ártatlan embert, hogy eleredt az orra vére. Erre az incidensre sokan felfigyeltek. Megszakították a filmvetítést, • felgyújtották a villanyt. Kunu Lajos is ott­hagyta helyét, készült kabát­ját levenni, hogy megtámadja B. P.-t. A közelben ülő nézők fogták le. A történtek miatt a Háború és békét nem folytat­ták, mindenkinek visszafizet­ték a mozijegy árát. A két garázda a nyomozás során beismerte a bűncselek­ményt, de a bírósági tárgya­láson visszavonta beismerő vallomását. A rendelkezésre álló bizonyítékok és a tanúk vallomása azonban elegendő volt ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa a tényeket. Kunu Lajost egyévi, szigo­rított börtönben végrehajtan­dó szabadságvesztésre, Kunu Gusztávot tízhónapi, szigorí­tott büntetés végrehajtási mun­kahelyen letöltendő szabad­ságvesztésre ítélte, nem jog­erősen. ömlik az új gabona a garatba. Foto: Gyuráki Elnökségi ülés foglalkozott a TSZ SK munkájával Józanon ment a halálba Széchenyi István Bizalmasa volt a ceglédi Török János HÁROMÉVTIZEDES kap­csolatuk volt a harmincas évektől. Ekkor szerveződtek azok az erők, amelyek negy­vennyolcban megdöntötték a magyar feudalizmust. Szé­chenyi a gazdasági életnek új formát adott és művelődési, társadalmi reform-törekvései­vel, szándékai ellenére a for­radalomnak nyitott utat. Köréje csoportosultak azok a haladó nemesek és honorácio- rok, kik a haladás lassú, de biztos formáját választották. Ahogy haladtak előre az időben, úgy haladtak a forra­dalomba. Széchenyi tiltakozott a forradalom ellen és még negyvennyolcban egy Bécs közeli magán-elmegyógyinté­zetbe vonult, amint Lengyel József „A döblingi ház” című most megjelent tanulmányá­ban bizonyítja: ép elmével, nagyon is világos tudattal. Döblingben érte utol negyven- nyolcat, sőt negyvenkilenc el­ismerésével elégtételt adott a forradalmároknak konspirá- ciós tevékenységével. Amit az elnyomás alatt álló Magyar- országon meg sem kísérelhet­tek, Bécs mellől sugároztatta híreit az „őrült”, aki ellen bi­zonyítékok hiányában nem , léphettek fel. Az elmegyógy­intézetben a ház betegeit négyszobás lakosztályából nem látta, azok létezéséről részletes naplójában soha egy szót sem említett. Évtizedes hírközpontot ala­kított ki itt, ellátta Európát igaz tájékoztatásokkal. Bécs dühöngött a londoni és párizsi újságírók" jól értesültségén, a naponta hozott friss valósá­gokon. Amit a cenzúra meg­tiltott a birodalomban, azt másnap már olvasták a fölhá­borodott külföldiek. Leleplező cikkek garmadája szólott a hitvány elnyomó rendszerről, a magyar nemzet elnyomásá­ról. Döblingben fogadott mi­nisztereket, követeket, és hű­séges barátokat Széchenyi, köztük szerepelt a mi Török Jánosunk is, aki bécsi újság- szerkesztő korában a Legna­gyobb Magyartól meghatalma­zást kapott három műve sajtó alá rendezésére. Török adta ki a Hunniá-t, a Töredékek-et és Gróf Széchenyi volt Ha­gyományait. Az abszolutizmus leleplezé­sére személyesen és kerülő utakon többen szolgáltattak szóbeli és írásos információ­kat, azokat egyenesén Párizs­ba továbbította 111. Napóleon császárnak és az angliai hír­lapoknak. Angliában nyomták ki a Blick auf den anonynem Rückblick-et, Széchenyi re­mek pamfletját a rémuralmat tartó Bach miniszter Rück- blick-jére. A Habsburgok dü­höngtek s az osztrák állam­vezetők kétségbeejtőnek ta­lálták ügyük napfényre deríté­sét. EGYIK TÖRÖKHÖZ IRT jelképekkel teli bizalmas le­velében Pataki báró alatt Bach Sándor bárót kell érte­ni, Ausztria gyarmati ural­mát minden eszközzel biztosí­tani igyekvő császári belügy­minisztert. A „pápa" az uralkodónak behódolt áruló egyházi méltóságokat jelenti. „Felső-Döbling, Nr. 163,oct 11. 1859. Kedves Jancsi fiam! Tegnap Béla fiam által kézbe­sített igen jóízű levest már élveztem! Igen jólesett. Bravó! Minden oldálrul világost lesz és már-már kezdik szidni „Pa­taki” báró hosszú füleit. Ké­rem, barátom, ne késsen a je­les, érdekes és mélyenható közlések folytatását nékem minél előbb megküldeni. Mind Rechberg, mint Hübner (elő­ző napokban nála járt oszt­rák _ álamférfiak) igen becsü­letes*— mint hinni akarom — emberek és bona fide a valót keresik — ám de németek! Magyarországban csak az lát tisztán, kinek nincsen német, cseh és pápaszem az orrán. És ekképp nem tehetek eleget, mikép ezek a homályosító szemüvegek minél előbb le­essenek nyergükről. Nagy örömmel fogom önt mindig fogadni spelunkámban. Sietve őszinte rokonszenvvel Szé­chenyi István”. 1859 januárjában új, vesze­delmes szereplő vonult fel el­lene, Lobkowitz herceg, Alsó- Ausztria helytartója, aki két lehetőséget állított fel: „Ha a szakvélemény Széchenyit nem gyógyultunk és így beszámít- hatatlannak nyilvánítja, aka­rata ellenére is át lehet he­lyezni egy császári és királyi őrültekházába, ha azonban az orvosi bizonylat beszámítha- tónak ismerné el, akkor a tör­vény teljes szigorával kell el­járni ellene”. Sajnos, az első változat felé haladtak a dol­gok. A rendőrség megtudta, hogy 1860. március 3-án jön Bécsbe Hollán Ernő a magyar- országi híreket Franciaor­szágba juttatni, ezen a napon végezték el a házkutatást Döblingben Széchenyinél és Bécsben lakó barátainál. MÁRCIUS HARMADIKAT csend követte, Széchenyi re­ménykedett a letartóztatásá­ban, vértanúságában az első napokban, később ismerte fel fokozatosan a szörnyű való­ságot. Naplójának utolsó be­jegyzése, április elsején: „Nem tudom magamat megmenteni”. Április nyolcadikén megfon­toltan, ép ésszel pisztollyal- meglőtte magát, nehogy vilá­gos aggyal egy szörnyű sárga­háznak legyen lakója életfogy­táig. Hídvégi Lajos Abonyban kibővített elnök­ségi ülésen tárgyalták meg a tsz-sportkör első féléves mun­káját. Az év elején választott új elnökség irányításával vég­zett munkáról Diószegi László elnök számolt be. Elöljáróban az elnökség munkáját értékel­te, majd az egyik legfontosabb feladatról, az utánpótlás neve­léséről szólt. Megállapította, hogy e tekintetben a legjobb munkát a labdarúgók végez­ték, akik 83 úttörőt szerveztek be. Nem találta megfelelőnek az utánpótlást a női és férfi asztaliteniszezőknél és úgy ítélte meg, hogy e területen többet kell még tenni a kézi­labdázóknál és a birkózóknál is. Értékelte a spartakiád-ver- senyeken való részvételt, az ott elért eredményeket, ame­lyeket kielégítőnek tart. Az említett időszakban sakkban huszonötén, asztaliteniszben ötvenötén, atlétikában huszon­ötén, röplabdában harmincán, kézilabdában húszán, lövészet­ben tízen, összesen: száznyolc- vanöten vettek részt. A gazdasági munka említése és a pártoló tagság szervezésé­ben elért eredmények ismer­tetése után, az egyes szakosz­tályok munkájáról esett szó. A női asztaliteniszezőkről szólva elmondotta, hogy az NB Il-es csapat a tavaszi forduló­ban hármas holtversenyben a második lett. Ezenkívül több értékes egyéni eredmény is született: Diószegi Éva például a vidék felnőtt bajnoka, szá­mos országos verseny helye­zettje és az ifjúsági húszak versenyében nyolcadik, Tamá­si Erzsébet az országos Képes Sport Kupa és a diák Szabad­ság Kupa első helyezettje. A sportkör legeredményesebb szakosztálya változatlanul a birkózóké volt. Többen értek el országos, sőt, jelentős nem­zetközi helyezést. Nem várt fejlődés mutatko­zik a labdarúgó-szakosztály­nál, különösen az ifjúsági ke­ret tagjainál. Ez 3—4 év múl­va minőségi javulást fog hoz­ni a szakosztálynak. Az eredményesen működő szakosztályok között szerepel­nek még az atléták és az úszók. (gy-) KEVESEBB, MINT TAVALY Július: hatvan baleset A járási' és városi rendőr- kapitányság közlekedésrendé­szeti alosztályán hallottuk: Ebben a hónapban a város és a járás közútjain 60 közúti baleset történt. Negyvenhat­tal kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában volt. A balesetek legnagyobb ré­szét — évek óta változatlanul a gyorshajtás, a szabályta­lan előzés és kanyarodás, va­lamint a figyelmetlen, gon­datlan vezetés okozza. A statisztika szerint egy ha­lálos, kilenc súlyos személyi sérülést okozó, húsz könnyebb, úgynevezett koccanásos bal­eset fordult elő. Harminc gép­kocsi szenvedett anyagi kárt. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a legtöbb baleset a déli órákban történik, amikor legnagyobb a hőség. Ilyenkor lassabban működnek a refle­xek, a járművezetők — éppen a meleg miatt — nem tudnak kellő figyelemmel vezetni. PEST HEGYEI IliftIAP KÜLÖNKIADÁSA ALBERTIRSA, SZABADSÁG TSZ Ai idén elkészül a tehenészeti telep FÜRDŐ, ÖLTÖZŐ, KONYHA - HIZLALDA IS ÉPÜL Az albertirsai Szabadság i Termelőszövetkezet elnöke, j Valent Mihály, adott tájékoz- | kötényben tatást a közös gazdaságban folyó építkezésekről. — Jelentős építkezések foly­nak a tsz-ben. A három évvel ezelőtt megkezdett 300 férőhelyes szakosított tehenészeti te­lep ez év végére átadásra kerül. Ugyancsak még ebben az év­ben elkészül a tejház és rövi­desen „beköltözhető” lesz a minden igényt kielégítő szo­ciális létesítmény is. Fürdő, öltöző és üzemi konyha épül a tsz-ben. — Nemrég fogtunk hozzá a hetvenvagonos hűtőház épí­téséhez, amelyben majd a 200 holdas gyümölcsösünk termé­sét tároljuk. A 200 holdból ugyan még csak 100 holdnyi termőképes, ezért amíg a má­sik száz hold termőre fordul, a Nagykőrösi Konzervgyárnak adjuk bérbe. r Ez az építkezés négy és fél millió forintba ke­rül — mondotta Valent Mi­hály. — Rövidesen felépül a 300 férőhelyes sertéshizlalda is, amelyet a tsz építőbrigádja épít. Jól halad a munka, re­méljük, még a rossz idő be­állta előtt ezt is birtokukba vehetik az állattenyésztők. — Az 55 tagot számláló lö­vészklubunknak lőtér építését tervezzük. Kivitelezését társa­dalmi munkában vállalta a tagság — fejezte be nyilatko­zatát az elnök. (Csat-) MEGKEZDŐDÖTT A GABONA FELVÁSÁRLÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM 1070. JÚLIUS 30., CSÜTÖRTÖK Az abonyi malomban jú­lius 23-án kezdték meg az új gabona felvásárlását. Az üzembe — a korábbi évek­hez hasonlóan — valameny- nyi abonyi termelőszövetke­zet, a jászkarajenői Lenin — a kőröstetétleni Vörös Csillag Tsz és a Ceglédi Állami Tan­gazdaság kecskéscsárdai és újszilvási kerülete szállítja gabonáját. Az első szállító az abonyi Új Világ és a jász- karajenői Lenin tsz volt. — A tervek szerint 629 va­gon gabonát veszünk át az idén. Ez a járásban ter­melt gabona felét jelenti — mondja Hajdú Elek üzem­vezető. — Mivel a gabona zö­me nedves, az átvételnél, el­helyezésnél nagy körültekin­téssel kell eljárnunk. Minden esetben műszeres mérést, mi­nőségi vizsgálatot végzünk. — Különösen sok gondot okoz az úgynevezett natúr­gabona. Ebből mintegy 200 vagont vásároltunk fel. Az eddig beérkezett mennyisé­get mind őrlésre kellett vin­nünk, ugyanis tárolásra nem alkalmas. Ezért az a kéré­sünk, hogy a termelők a ga­bonát tisztítsák és szárítsák, mert különben az a veszély fenyeget, hogy tárolás közben, megromlik. — Milyen az idei gabona és az új liszt? — A gabona valamivel gyengébb, mint a tavalyi, de a liszttel, úgy hisszük, nem lesz gond. Megharapták a fülét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents