Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

A felnőttek felelősségéről és a diákmunkásokról A munkaügyi miniszter és a művelődésügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Ta­nácsával egyetértésben utasí­tásban rögzítette a nyári szün­időben foglalkoztatott hetedik és nyolcadik osztályos általá­nos iskolásokra vonatkozó foglalkoztatási szabályokat. A munkára önként jelentkező ta­nulókat, munkára nevelésük és hasznos elfoglaltságuk biztosí­tása érdekében, szervezett for­mában foglalkoztatni lehet. Gyáraink és üzemeink éltek is a lehetőségekkel. Vácott például közel ötszáz lányt és fiút foglalkoztat az ipar és a kereskedelem. A mezőgazda­ságban is mintegy kétszáz is­kolás dolgozik. Mindegy, hogy milyen erő hajtotta be a gyárak kapuin a munkára jelentkező tanulókat, a cél, amely e kapukat meg­nyitotta a kamaszok előtt, ne­mes és komoly szándékú volt: nevelni, hasznosan lefoglalni őket! Nagy a felnőttek felelőssége, akikre a nyári szünidőben 14 —15 éves fiatalokat bíznak a munkahelyeken. Az ő viselke­désük, példamutatásuk nyo­mán kellene nekik megtanulni a munka értelmét, szépségét és komolyságát, megérezni a munkahely jó légkörét. De va­jon mit tanulnak abban a vá­ci gyárban, ahol semmi mun­kával nem bízzák meg őket, és így _ csoportosan őgyelegnek? Vagy ott, ahol a munkaidőben a kerítésen át szökve veszélyes helyen fürödnek, és senki nem keresi, nem hiányolja őket és a munkájukat? A sínek men­tén füvet szedőket mi késztes­se szorgalmas munkára, ami­kor a velük dolgozó és egyút­tal a felügyeletet is ellátó munkásnők játékkal töltik óraszám az időt — bérben. Van munkahely, ahol a felnőt­tek hanyagságának, rendetlen­ségének éves szemetjét taka- ríttatják velük össze. Hallottam gyári munkásokat panaszkodni a gyerekekre, hogy rosszak, hogy semmi hasznukat nem lehet venni, csak útban vannak... Pedig csak meg kell érteni a rende­let szándékát, és ügyet kellene csinálni foglalkoztatásukból. Nem rosszul értelmezett en7 gedékenységet, de felnőtt fele­lősséget és példamutató maga­tartást várunk a felnőttektől, akiknek felügyeletére diák­munkásokat bíztak. Hannos Jenő Két kiállítás nyílt vasárnap Vasárnap délelőtt 10 órakor a Madách Imre Művelődési Központ földszinti klubtermé­ben megnyílt az Alfa ’70 kiál­lítás. Ott volt a megnyitón Ta­rt Kálmán, a városi tanács el­nökhelyettese is. Balassi Ist­ván tanár, a Pest megyei KISZ-bizottság munkatársa el­ismeréssel szólt a kísérlete­zések útját járó Csigó László, Döbrössy Pál, Kocsis Iván, Né- ntnger Géza és Várhelyi Kál­mán alkotásairól. Pelczéder Tibor igazgató a művelődési központ nevében köszöntötte a megnyitó közönségét. Egy órával később, a volt görög-templomban, szép szá­mú közönség előtt nyílt meg Dániel Kornél önálló kiállítá­sa. A megjelentek között volt Gere Géza, a megyei pártbi­zottság helyettes osztályveze­tője, Szűts Lajos, a városi pártbizottság osztályvezetője és dr. Lukács Ferenc tanács­elnök. Népes küldöttség érke­zett a zebegényi nyári szabad­iskolából. Bevezetésként a városi KISZ-kórus énekelt, Bogányi Tibor vezetésével, majd Ina Joost csellóművész szép játé­kát hallottuk. Dániel Kornél festőművész munkásságát So­mogyi József Kossuth-díjas szobrászművész méltatta. A tárlatok méltatására még visszatérünk. A PEST megyei hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1970. JÚLIUS 28., KEDD Gyenge, de miért és meddig? AZ ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT KISZ-SZERVEZETE Azt kérték, nézzen körül a Váci Napló a Vác és Környé­ke Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat háza táján, mert a KISZ-alapszervezettel bi­zony sok baj van: az egyik leggyengébb a városban. — Vajon miért? — kérdez­tük Básthy László KISZ-tit- kártól. Válaszáról, illetve be­szélgetésünkről számolunk be most olvasóinknak. — Hadd kezdjem az objek- tíz nehézségekkel. A huszonöt KISZ-tag kétharmada dolgo­zik a központban, míg a töb­biek a város különböző pont­ján, az üzletekben tevékeny­kednek. Sőt: nehéz összefogni a központiakat is, hiszen több­ségük vidékről jár be. Igaz, ha úgy tudnánk dolgozni, aho­gyan szeretnénk, akkor nem jelentene gondot ez sem. Saj­nos, a szervező munka nem a legtökéletesebb. — Ezek szerint a vezetőség­gel is baj van. — Valóban. Én például nem tudtam teljes erőbedobással részt venni a KlSZ-munká- ban, ugyanis most fejeztem be a Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Főiskolán tanulmá­nyaimat. — Azt, hogy tanulmányai r £ ALCA A Köztársaság út 54. számú házban a falra erősített cég­tábla szerint egy földműves­szövetkezeti zöldség-, gyü­mölcsbolt üzemel. Legalábbis ez a látszat, mert semmiféle felirat nem árulja el, hogy en­nek éppen az ellenkezője igaz. VÁCI SÍROK 3. FARKASFALVI FINDURA IMRE tek meg. Később ismeretter­jesztő cikkeket írt a fővárosi lapoknak; a Vasárnapi Újság és a Budapesti Hírlap rovat­vezető munkatársa lett. Bibliografikus ismeretköre kiszélesedett, mikor átvette a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának vezetését. Sta­tisztikai és földrajzi tanulmá­nyaival magára vonta a szak­körök figyelmét. Siettek is munkásságát a maguk számá­ra lekötni. így a Földrajzi Társaságnak évtizedeken át volt választmányi és szám- vizsgáló bizottsági tagja. Meg­írta Rimaszombat és Vác tör­ténetét (rövid ismertetésben) és többek között Fáy András és Baross Gábor életrajzát. A Magyar Földrajzi Társa­ság 1886. április 15-én tartott gyűlésén ő ismertette Vácot. Ez a felolvasása „Vác helyraj­zi és statisztikai szempontból” címen a Földrajzi Közlemé­nyek XIV. kötetében jelent meg és külön lenyomatban terjedt el. A Pallas Nagy Le­xikon számára városunkat is­mertető cikket írt; a Váci Mú­zeumi Egyesület kérésére pedig elkészítette a „Váci országgyű­lés történetét”. Mint érdekességet megemlí­tem, hogy váci tartózkodása idején barátságot kötött dr. Argenti Dömével. Az ő révén ismerkedett meg Görgey Ar­túrral, Csiky Gergellyel és mákokkal. Argenti halála után — 1894-ben — visszaköltözött Pestre, de nyugalomba vonulá­sakor végleg Vácott telepedett le. 1930. január 30-án hunyt el. A . középvárosi temetőben: „Argenti, Kassai, Serédry, Csá- nyi, Duray mellett alussza örök álmát”. (Tragor Ignác.) Fényi Ferenc ...Vácot második szülőváro­sának tekintette. Fotó: Törnek J. ~~ ’ i gyöngéd szeretettel és forró lelkesedéssel vallotta magát mindenkor vácinak és tekintette Vácot második szü­lővárosának” — mondotta ró­la Tragor Ignác, 1931-ben el­hangzott emlékbeszédében. 1844. október 23-án született Rimaszombaton. Apja, Findura Pál 'iparos ember volt és szí­vesen iskoláztatta tanulni vá­gyó, értelmes fiát. Iskoláit szü­lővárosában kezdte, majd Lő­csére került. Vácott a gimná­ziumban folytatta, innen Eger­be ment, végül Esztergomban fejezte be középiskolai tanul­mányait. Pesten jogi tanulmá­nyokat folytatott és a statiszti­kái hivatalban helyezkedett el. Vácott nősült és itt telepe­dett le 1885-ben. Már fiatal korában Íroga­tott, elsősorban verseket. Ezek az Esztergomi Lapoknál jelen­Ä lehúzott redőnyök mögött már két éve egértenyészet van a felhalmozott ládák és más göngyölegek között. Az egereknek azonban kevés le­het az életterük, mert a szom­szédos lakás falait már több helyen megfúrták. A környéken lakók tudják, hogy ez az üzlet soha nincs nyitva. Másokat azonban megtéveszt a cégtábla és bi­zony többször láttunk már várakozókat, akiket — tájé­koztató feliratok helyett — mi világosítottunk fel az idő­töltés céltalanságáról. Nem lenne-e ideje az egér­tenyészet felszámolásának, ha már a lakosság érdekeit úgy­sem szolgálja ez a boltnak álcázott helyiség? — sf — közben kevesebbet hat a KISZ-szel, tudta előre is. Nem gondolt arra, hogy a kettőt együtt nem tudja csinálni? — De igen. Mégsem nyújtot­tam be a lemondásomat, mert még így is többet tudtam ten­ni, mint bárki más. — Talán akkor az volt a baj, hogy a vezetőség a távol­léte alatt nem tudta pótolni? — Sajnos, több vezetőségi tag ma már csak elméletben tevékenykedhet, ugyanis más munkakört kapott és állan­dóan a vidéket járja. — Tehát: mégis új vezető­ségre van szükség. — Igen. Csak várni kell, hogy a legalkalmasabbakat tudjuk kiválogatni. — A vállalattól és a párt- szervezettől kapnak segítsé­get? — Sokat. A pártszervezettel mindig, mindent megtárgya­lunk — természetesen, érdem­ben. A gazdasági vezetéssel sincs gondunk: anyagi támo­gatást kapunk, sőt, kétszer egy hétre megkaptuk a vállalat balatoni üdülőjét is, csak ... hiába. A kilenc helyre mind­össze négy jelentkező akadt, pedig az utazás, szálláskölt­ség mellett még zsebpénzt is adtunk. Talán majd ősszel más lesz ... — Mi tehát most a tenniva­ló? foglalkoz- — Megszervezzük bizonyára a tag­átigazolásokat, azaz megláto­gatunk mindenkit, aki eddig az iparitanuló-intézetben volt KISZ-tag. Ha ezt befejezzük, akkor taggyűlést hívunk össze egy ismerkedési est keretében, ahol megbarátkoznak — és re­méljük, összeszoknak — az új és régi tagok. Ezután követke­zik a vezetőség újjászervezése, amit az új élet kezdete kö­vethet. — Tehát lesz változás? — Lesz, egészen biztos, összefogjuk ezt a szétszórt szervezetet és igazi KISZ- munkát kezdünk. — Mikorra várható ered­mény? — Most jósolnom kellene?! Nem tudok. De úgy érzem, hogy 1971-re már minden rendben lesz. Csütörtökön lesz a járási vb A járási tanács végrehajtó bizottságának csütörtöki ülé­sén Várnagy Béla, a váci OTP-fiók vezetője ad tájékoz­tatót a járás lakosságának nyújtott hitelakcióról. Elek Istvánná, a Főt és Vi­déke ÁFÉSZ elnöke a keres­kedelmi ellátásról és a szövet­kezeti hálózat fejlesztési ter­veiről számol be a végrehajtó bizottság tagjainak. A vb megtárgyalja a járási tanács második félévi munkatervét Is. A Dunántúlon jártak A Dunakeszi Járműjavító KISZ-fiataljai háromnapos autóbuszkiránduláson vettek részt a Dunántúlon. Megis­merkedtek Pécs nevezetessé­geivel, bebarangolták a Me­csek vadregényes tájait. Szállásukról az „Express” Ifjúsági és Diák Utazási Iroda gondoskodott. Kényelmes kem­pingsátrakban töltötték az éj­szakát Harkányban. . Innen látogattak el Sziget­várra, majd az utolsó napon Kaposváron át Balatonföld- várra utaztak, ahol késő dél­utánig strandoltak. Vasárnap késő este érkeztek vissza, él­ményekben gazdagodva Duna­keszire. P. L Búcsúztatás M Magyarkúton tartották e heti összejövetelüket a vá­rosi KISZ-alapszervezetek tit­kárai. A komoly megbeszélés mellett jólesett a labdajáték a mezőn, s az ebéd is jobban ízlett a szabad levegőn. Nagy csend ült az Orgona­étterem helyiségére, amikor Király Tamás és Nagy Sándor felállt, hogy néhány kereset­ÖT ÉVES Augusztus 20-án lesz öt éve, hogy átadták a Dunakeszi Járműjavító orvosi rendelőjét. A gondozott, füves, virágos környezetben álló épületben, az állandó üzemorvosi rende­lésen kívül, jól felszerelt fo­gászat és bőrgyógyászat szol­gálja az üzemben dolgozókat. Ez a kis egészségügyi kom­binát a bázisa a „Minta Szer­vezet” címmel kitüntetett üze­mi Vöröskereszt-szervezetnek. öt esztendővel ezelőtt a szo­cialista brigádok élenjárásával, tizenötezer óra társadalmi munka eredményeként jött létre az épület. Ezt hirdetik a homlokzatán elhelyezett már­ványtábla arany betűi is. Raj­ta a felirat: „Építették az üzem dolgozói, 1965.” len szóval elköszönjön a város ifjú kommunistái nevében Pálmai Lászlótól. A városi KISZ vb-titkár pártfőiskolá­ra megy, ősztől három éven keresztül tanul s így nem töltheti be tovább tisztségét. Nem volt könnyű dolog bú­csúztatni őt, aki olyan sokat tett a város fiatalságáért. Él­harcosa volt a KlSZ-lakásépí- tési akciónak, küzdött az ifjú­sági ház létrehozásáért, szer­vezett, agitált, tanított, éjt- nappallá téve munkálkodott. Amikor átvette a váci fia­talok ajándékát, meghatottan annyit mondott Pálmai Lász­ló, hogy ezután is a közössé­gért tanul, harcol és dolgozik. (p.) A müncheni militaryra készülnek ALAGON Az olimpiák történetében először 1912-ben, Stockholm­ban szerepeltek lovas számok az olimpián. Itt rendeztek elő­ször egyéni és csapatversenyt militaryban. Magyarország 1936-ban, a berlini olimpián indított utoljára csapatot. Itt­hon sem rendeztek versenyt, Hiába, a „vademberrel“ másként nem lehet A közelmúltban a televízió kabaréműsort közvetített. Egyes poénoknál a láthatatlan közönség nevetni, kacagni, rö­högni, heherészni kezdett. Egy idő után egyre komorabban hallgattam ezt a muszröhejt. Gyanítani kezdtem, hogy min­ket, gyöngeelméjű magyar vadembereket próbál a tv ta­pintatosan figyelmeztetni ar­ra, hogy nevetőizmainkat mi­kor kell mosolyra ráncigálni. „Ez éle volt!!!” — figyelmezte­tett havi ötvenért figyelmesen a koncepciózus rendező. „Most illik kacagni egy jólnevelt és felettébb értelmes embernek” — szuggerálta belénk a televí­zió láthatatlan hoppmestere. A láthatatlan kacajzuhatag a legváratlanabb helyzetekben is felzúgott. Először lopva kö­rülnéztem, hogy a társaság többi tagja „vette-e a lapot”? Féltem, hogy csak én, egyedül csak én nem értékeltem a hu­mor páratlan, nagyméretű megnyilvánulásait. De nem, akár a kiváló áruk fórumán díjat nyerhetne az az ecetrek­lám, amely a többi társam arckifejezésén volt leolvasha­tó. Ám a televízió kacagóáriá­ja szakadatlanul gurgulázott. Lehet, hogy nekik tényleg eny- nyire tetszett a műsor? A következő napokban ol­vasók leveleire válaszolva, akik szintén — enyhén szólva — furcsállták e muszröhejt, felvilágosítottak az Illetéke­sek, hogy ez a kabaréműsor a régi idők kabaréhangulatát igyekezett visszaadni, s így — úgymond — nélkülözhetetlen volt a nevetés bekeverése. Ezen értelmes magyarázat alapján megnyugodtam, hiá­ba, nem lehet egy ilyen fontos dolgot, mint a poénokra rea­gálást, csak úgy kutyafuttában rábízni a laikus nézőre. Még talán nem jó időpontban kezd nevetni. Márpedig ötvenhét nevetés volt betervezve a for­gatókönyvbe, a tervet pedig teljesíteni kell. A múlt heti „Szabálytalan nyelvtanóra” adásakor ismét csiklandozni kezdett a rebellis ördög: hát már megint vad­embernek néznek? A kiváló Grétsy László avatott irányí­tásával változatos, színes mű­sor kerekedett ki az adásban, amelyben remek színészek őszinte jókedvvel mulattattak, és igazán szellemes módon szolgáltak nyelvészeti tanulsá­gokkal. Am örömömet nagymérték­ben elrontotta, hogy az adás helyén körben nevető embe­rek, antik bakfisok, régenvolt kamaszok ültek, és gondolom, egy láthatatlan (számunkra láthatatlan) klakkmester in­tésére hol harsány nevetésben, hol elemi erejű tapsviharban törtek ki, okkal, ok nélkül. Miért van erre szükség? Miért nem bíznak a műsor szerkesztői a valóban szelle­mesen összeállított műsorban? Miért nem bíznak a nézőkben, hogy azok maguktól is nevet­nek, ha valami szellemeset, tréfásat hallanak? Miért kí­vánják, hogy a nézők is for­gatókönyv szerint nevesse­nek? De hiába. Ügy látszik, a tv- néző „vademberrel” másként nem lehet... —k. —c. egészen az elmúlt esztendeig. Tavaly Kiskunhalason Sza- bácsi István, Fanyar nevű lo­ván nyerte a versenyt. A magyar lovasok ebben a lovas számban elindulnak a müncheni olimpián. Szabácsi István és Stelczer Viktor, a válogatott keret tagjai Ala- gon készülnek. Szabácsi Istvánt kérdeztük arról, hogy tulajdonképpen miből áll a military? — Három részből tevődik össze. Az első napon hatvan- szőr húsz méteres területen rendezik a díjlovaglást, a má­sodik napon harminchat kilo­méteren a tereplovaglást, amelyben négy feltételnek kell eleget tenni: négykilo- méteres ügető, nyolckilomé­teres akadályügető, azonkí­vül adott időre és sebességre ügető, és végül crossverseny nehezíti a versenyzők dolgát. Ez utóbbiban a különböző szintkülönbségű pályán hu­szonnégy akadályt kell leküz­deni a célig. A versenybíróság a fentie­ket pontozza, s az a lovas a győztes, aki a legkevesebb hibapontot szerzi. Végül hadd tegyem hozzá, hogy a magyar lovak ezeknek a nehéz pró­báknak eleget tudnak tenni, s a szakvezetés ezért döntött úgy, hogy a müncheni olim­pián elinduljon militaryban a magyar csapat — mondotta Szabácsi István. S. L. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszö­netét rokonainknak, ismerőse­inknek, a Gumigyár és a Híra­dástechnikai Anyagok Gyára dolgozóinak, akik szeretett fér­jem. illetve Édesapánk temetésén megjelentek és mély gyászunk­ban osztoztak, üzv. Gulyás And- rásné és családja. I ft t I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents