Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
6 "SeJiíriap 1970. JCLIUS 3., PÉNTEK Harcsa a horgon Rákok repülőn A hazai folyókban, mellékágakban és a csatornákban elszaporodott rákok a horgászoknak bosszúságot, de a MA- VAD-nak általában jó bevételt jelentenek. A folyami úgynevezett zöldrákok gyűjtését az idén az árvíz akadályozta. Exportjuk így ez évben elmaradt, ám nyár elején „menetrend szerint” megkezdődött, és szeptember, október közepéig tart még a sebes vizű patakokban élő nemes feketerákok gyűjtése. Ezekből az állatkákból egy szezonban három-négyezer kilogrammnyit exportálnak, főként a nyugati országokba, mégpedig élve, nedves moha között, repülőgéppel. A Bükk vízrajzi térképe Két évtizede nem hullott annyi csapadék a Bukik hegységben, mint idén. júniusban. A meg-megújuló esőzések nyomán valósággal új „vízrajzi térképet” ikészítenek a hegységről a hidrológusok. A szakemberek megállapítása szerint a mészkősziklában kialakult föld alatti járatok szinte kivétel nélkül feltöltődtek vízzel. A Jávorkút melletti úgynevezett vizesbarlangban például valóságos zuhatag keletkezett az összegyűlt csapadékvíztől. A barlangkutatók élénk figyelemmel kísérik a víz útját — ugyanis így újabb adatokat kapnak a Bükk földalatti világáról, a részleteiben már feltárt, de összefüggéseiben még nem ismert, karsztvízjáratokról. Semmivel sem szegényebbek Tanya három és fél kilométerre Abony központjától. Tágas a bekerített udvar, teljes hosszában kötélen lógó, száradó ruhákkal, egyik sarkában pedig elkerített rész az áilatoknak. Ahogy a nyitott kapun át az udvarra lépek, vagy 8—10' gyerek várakozó tekintete fogad. — Itt lakik Pinviczki Sán- dorné? — kérdem. Kórusban válaszolnak: igen. Negyvenes, kendős asszony lép az udvarra. Kendője feje tetején áll, úgy, hogy homloka fölött kilátszik dús, sötét haja. — Pinviczkiné vagyok — mondja és a gyerekeket csendre intve, a lakásba invitál. Családi statisztika másfél kilométerre vízért. Hat kiló járunk Pinviczki Sándorné 44 éves. Huszonegy éves volt, amikor férjhez ment, és azóta tizennégy gyereknek adott életet. A legidősebb 22 éves, a legfiatalabb nyolc hónapos. Két gyereke meghalt. A tizenkét j ólő gyermek közül kilenc a j fiú, és három a leány. Kettő j dolgozik, hat iskolába jár, a többi meg otthon van. A húszéves lány otthon segít háztartásban. Az apa és a legidősebb fiú rakodómunkás az AKÖV- nél. Pinviczkiék 1968. augusztusáig a községben éltek egy rozant kis házban. Később, amikor a ház életveszélyessé vált, a tanács a jelenlegi házat bocsátotta rendelkezésükre. — Amikor ide költöztünk, csak annyival volt jobb a másiknál, hogy nem minősült életveszélyesnek — mondja az asszony. — Nekifogtunk, és úgy-ahogy rendbehoztuk. Két szoba, egy konyha, egy kamra és egy kisebb kamra van van benne. Persze, még ez sem elég, mert a két szobában tizennégyen alszunk. Hatan az egyikben és nyolcán a másik- bein. — Szeretnénk egy harmadik szobát is kialakítani — folytatja az asszony —, de nincs meg hozzá még a pénzünk. Van egyéb gondunk is: nincs villany, a kút egészségtelen, Dzsessz-fesztivál, pusztai parádé, filmszemle Ceglédi utazási iroda Budapesten LENGYEL vállalatok részvételével a közeljövőben befejeződik a Vietnami Demokratikus Köztársaság első televízió-adójának építése. Június közepén nyitotta meg budapesti irodáját a ceglédi Róna Vendéglátó Vállalat A belvárosi házat (V., Kecskeméti u. 2.) éppen tatarozzák, tábla sem hirdetheti egyelőre, mivel foglalkoznak itt. Mészáros Péter irodavezető mondja: — Időt és pénzt takarítunk meg: partnereinkkel — Volán, Express, Couptunist, IBUSZ stb. —, sokkal könnyebben tudjuk így tartani a kapcsolatot. Legfontosabb munkánk most a dzsesszteszti vál szervezése. — Június 5-én tartottuk CegKőmCves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és díszműbádogos, viz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat, nyári szünidős diákokat, éjjeliőröket, minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezni lehet a „PROSPERITÁS" KTSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. léden az első pusztai parádét: az utazási irodák és a sajtó képviselőinek mutattuk be a programot. Július végére várjuk az első 80 fős turistacsoportot: méneshajtást, városnézést, múzeumlátogatást stb. biztosítunk számukra. Rövidesen megkezdjük a ceglédi és nagykőrösi disznótoros kirándulások szervezését. — Az IBUSZ-szal együttműködve, az iskolai csoportoknak félnapos program során bemutatjuk a város történelmi hagyományait, Dózsa, Kossuth és a Tanácsköztársaság emlékeit. Tervezzük, hogy a Pest megyei Moziüzem Vállalattal közösen, a jövő év elején a ceglédi Szabadság moziban nemzetközi gasztronómiai filmszemlét tartunk. — Mindennek szervezéséhez, lebonyolításához nélkülözhetetlen volt már a budapesti iroda. Reméljük, munkánkkal hozzájárulunk Dél-Pest megye idegenforgalmának és vendéglátási kultúrájának megalapozásához. (paládi) „Hírős“ törzsgárdajelvény A 70 éves kecskeméti konzervgyár igazgatósága pályázatot írt ki új törzsgárda- jelvény tervezésére, amely a világhírű, zömmel exportra termelő vállalat negyedszázados fejlődését és jellegét szimbolizálja. Több mint 30 pályázó közül Sebők Éva, a gyár könyvelője vitte el a pálmát. Az általa tervezett jelvény a „hírős város” parányi címere mögött egy üveg konzerv, gyümölcs és a jellegzetes, három füstölgő gyárkémény látható. kenyér A családnak három kereső tagja van. Havi jövedelmük — az apa 1500 forintos családi pótlékjával — 8000 forint. A két kereső gyerek is hazaadja a pénzét. A család élelme javarészt a háztájiból kerül ki. Van disznó (több is), liba, kacsa, csirke, tyúk, nyúl, galamb és egy kis kertecske, amit a tsz adott nekik. így is naponta meg kell venni 4 liter tejet, 6 kiló kenyeret, 1 kiló Észtet és még néhány apróságot. Csak az utóbbiakra elmegy a pénz fele, és a jövedelmük másik fele — ruházkodásra. Ehhez még hozzájön a tankönyvek és tanszerek ára, ami csak iskola kezdetén 1300—1400 forintos kiadást jelent... Az anya egy napja — Minden reggel 5 órakor kelek. Nyáron előfordul, hogy még korábban. Először a picit látom el, aztán sorban a többit. Ha a legkisebbet nem számítom, akkor is 13 embernek készítek reggelit. Ezután az iskolások útnak indítása következik, majd a férjemnek és a két dolgozó fiamnak készítek. Amikor mindezzel elkészültem, az állatok következnek. A nagylány elmegy bevásárolni, és amikor hazajön, kezdődik a mosás, takarítás. Mindennap mosunk. Ha volna villany, akkor legalább mosógéppel segíthetnék magamon. Délután előkészülünk a főzéshez. Ugyanis csak este van itthon mindenki. A napot a gyerekek esti fürdetésével zárom. Mire ágyba kerülök, 10— 11 óra van. — Egyedüli szórakozásom, hogy szombatonként, ha lányom bálba megy, elkísérem. a' heti strázsa mellett csak az egyetlen újság olvasása szórakoztat, ha van egy kis idő, és el nem alszom a betűkön. Pinviczkiék nem tervezték a családot. De azt vallják: a gyerekekkel semmivel sem lesznek szegényebbek, mint ahogy nem lennének gazdagabbak nélkülük. (gyuráki) Július 26—augusztus 2 NAGYVÁZSONYI I LOVASNAPOK Az idén is sok érdeklődő tekinti meg az immár hagyományossá vált nagyvázsonyi lovasnapokat. A július 26. —augusztus 2. között tartandó színes programot a kastély parkjában rendezik meg. Délelőtt, minden játéknapon, a díjugrató versenyek elődöntőjén, értékes serlegekért folyik majd a verseny. Délutánonként a Budapesti Lovas Klub harsonásainak látványos bevonulásával kezdődik a műsor. Nem maradnak el az ügyességi számok, és tapsolhatnak a nézők a híres hortobányi lovascsoport bemutatójának is. A műsor második részében még egy rögtönzött kuruc-labanc viadalra is sor kerül. Az élet humora A monori gimnáziumban egy negyedikes, csinos lány megkérdezte egy tanárától: — Létezik-e egyáltalán mintaférj? — Természetesen! — válaszolta a legnagyobb lelkinyugalommal a tanár. — Az özvegyasszonyok emlékezetében. Filmeztek egyszer a monori határban. Minden a legpompásabban ment, egyszeresük lekiáltott a hősszerelmes egy jókora szalmakazal tetejéről: — Rendező úr, kérem! — Mi van?... — Mégsem ugorhatók le innét, erről az irgalmatlanul magas szal- makazalról! — Aztán miért nem? Ez a darabhoz tartozik! — flegmáskodott a rendező. — Miért, miért ... Hiszen akkor egyből kitöröm a nyakamat! — Ugorjon csak nyugodtan, édes barátom! — intett türelmetlenül a rendező. — A következő jelenetekben már úgysincs szükség magára. (rakovszky) LÁNYOK AZ ÉJSZAKÁBAN Ha alkatok nálad... A statisztika: naponta kb. száz ^ataL.érkezik vidékről a fővárosba azzal a céllal, hogy itt alapítson magának új egzisztenciát. A valóság: Mondjuk, negyvennek sikerül: a többi vagy elkallódik a nagyváros forgatagában, vagy visszamegy, miután néhány napig járta a várost, próbálkozott, aztán, mikor elfogyott a pénze, egy életre szóló riasztó emlékkel felül a vonatra. Néhány napig kijártam az állomásra, találkoztam lányokkal ... Összecsomagoltam és feljöttem Éjfél. A Nyugati pályaudvar előtti villamosmegállóban barna, farmernadrágos lány áll, kezében sporttáska. Jön a villamos, de nem száll fel. A második után is marad. Odamegyek hozzá. — Nem a hatosra vár? — Nem. — Más villamos pedig nem jár éjjel. — Nem? Akkor nem is várok tovább. — És elindul gyalog. A „LUXOR” presszóig feloldódik a bizalmatlansága. Meghívom egy kávéra. Látszik, hogy most van itt először. Félszegen ül le. — Ha nem rendőr, akkor mit kérdezősködik? — Érdekel. Mivel foglalkozott otthon? — Eladó voltam — tejboltban. Minden reggel négykor keltem, hogy beérjek háromnegyed hatra. Akkor kezdődött a bolondokháza. Én a kimért tejet adtam. A fél város nálam reggelizett. Kilencig kiadtam vagy háromszáz liter tejet fél literével, három decijével. A szüleim azt szerették volna, hogy orvos legyek, de kimaradtam a gimnáziumból másodikban. Az öcsémet felvették az egyetemre. Mindig vele példálóztak, hogy így meg úgy. Alig várták, hogy férjhez menjek. Jártam egy fiúval, több mint egy évig. Nem lett volna mire összeházasodni meg aztán azt hiszem, nem is akart elvenni, de úgy is nagyon jó volt. Aztán az apám kijelentette, hogy vagy elvesz feleségül, vagy ne jöjjön ide többet. Másnap már nem is jött. Az anyám azt mondta, hogy megérdemlem, ha nem tudom megfogni a fiút. Ö is úgy fogta meg az apámat, összecsomagoltam a holmim, és feljöttem Pestre. Van hatszáz forintom, holnap keresek albérletet. — Hol fog ma éjszaka aludni? — Nem tudom. Fáradtan csillog a szeme. Két napja nem aludt. Négy konyak után Trojka bár, Népköztársaság útja. Füst, rossz zene, vegyes társaság. Valaki leteszi bezárt öklét az asztalomra. — Akármennyit dugsz, három. A negyedik partinál lány ! ül oda hozzánk. Nézi a játékot, ráüt egy részeg vasutas ke- ! zére, aztán csípőjét ügyetlenül | ringatva, átmegy a helyiségen. Utána nézek. — Kell a csaj? A snóblis már intézkedik is. Nem telik bele egy perc, és ott ül mellettem a lány. Klasz- szikusan indít. — Na, mi van? Fizess egy konyakot. Fizetek. — Hova megyünk? Nekem van kéglim, csak a két kilót előre oda kell adni az öregasszonynak. Fizess még konyakot! A negyedik konyak után teljesen berúg. Kérés nélkül mesél. — Az áramszolgáltatónál dolgoztam K.-n. Díjátalánykalkulátor voltam, nevetséges, mi?! Négyig dolgoztam, aztán hazamentem főzni meg ilyesmi. Szombatonként elmentem táncolni. Soha nem voltam valami kapós iány. Nem nagyon akadt meg rajtam a férfiak szeme. Az első fiúval, aki egy hétnél tovább járt velem, lefeküdtem. Gépszerelő volt vagy valami ilyesmi, mert mindig olajos volt a keze. Egyszer egy kolléganőm kapott Ausztráliából csomagot, és én megvettem belőle egy felszabott ujjú kék lurexpulóvert meg egy miniszoknyát. Mikor először felvettem, kicsit nekem is merésznek tűnt Olyan szűk volt a pulóver, hogy nem fért alá melltartó, de azért bementem benne dolgozni. Majd kiesett a férfiak szeme. Először a kollégáim találtak meg — négy férfivel dolgoztam egy szobában —, aztán a főnököm hivatott be, hogy valami hibát talált egy számlán, aztán a nagy szigorúságból egyszer csak azt vettem észre, hogy a mellem után nyúlkál. Kirohantam a szobából. Épp ebédszünet volt, már nem is mentem vissza dolgozni. Beültem az eszpresszóba. Nem hazudok, mindenki engem nézett. Klassz is volt meg nem is. Megittam két vagy három konyakot, mert nagyon ki voltam borulva, aztán megismerkedtem három pesti sráccal. Klasszak voltak, meg jó dumájuk volt. Valami kiállítást jöttek le megszervezni. Még egy jó csomót ittam, és közben simán beleszerettem az egyikbe. Szőke volt, és bőrlemberdzsek volt rajta. Fel akartak vinni magukhoz a szállodába, de a portás megismert, meg látta, hogy részeg vagyok, nem engedett fel. Akkor kimentünk a „Szedres”-re, és én lefeküdtem mind a hárommal. A másik kettővel csak azért, mert a szőke kérte, hogy a barátaival is. Megbeszéltük, hogy másnap este megvár a Keletiben, és nála lakhatok, amíg szerzek lakást. Mikor hajnalban hazamentem, az apám véresre vert, mert már megtudta valakitől a szállodadolgot. Kirúgott. Várnak a srácok összepakoltam, és feljöttem Pestre. A pályaudvaron egész éjjel a szőke srácot vártam. Aztán felszedtek Malacék — Malac az a fiú, akivel snóbliz- tál —, azóta senkivel nem feküdtem le, és nem is fogok soha. Gyűlölöm a férfiakat. Az öregasszonykégli is csak szöveg. Ha már eleget ivott a pasas, elviszem egy átjáróházhoz, és azt mondom, hogy két perc múlva jöjjön utánam a második emeletre, én meg a másik kapun meglépek. Ott várnak a srácok. Reggelig a „LUXOR”-ban vagyunk, aztán irány a pályaudvar. Akkor nyit a resti, amikor odaérünk, aztán fürdő. Ott lehet aludni egy órát, és minden kezdődik élőiről. Ha alhatok nálad, akkor lelépek a Malacéktól. Nem alhatott nálam. Kicsit csalódott arccal felállt az asztaltól, és csípőjét ügyetlenül ringatva, ment keresztül a helyiségen. M. I. .
