Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

8

1970. JÜLIUS 26., VASÄRNAP

A R' C O K

Háttérben a kerti pad

MÚZSÁK

CSENDES KÜLDETÉS

kettő. A rongálok, a múlt kincseit becsülni nem tudó ostobák, s azok, akikhez a Múzsák szól, akik kézbe veszik, forgatják: tanulnak belőle. Mert igaz, kemény eszközökkel is küzdeni kell azok ellen, akik nem tudnak tisztességet, elrondítják azt, amit évszázadok hagytak örökül ránk, elcsúfítják azt, amit a művész maga égetve teremtett. Kemény eszközökkel is, de: más eszközökkel is.

Olyasfajta csendes küldetéssel, mint amit az említett folyóirat is teljesít, amit népművelők, honismereti szakkörök tagjai, a szépről nemcsak beszélni tudó, hanem azt érzelmileg is magukénak érző pedagógusok töltenek be. Mert vajon nyúl-e ceruza után az, hogy a falra firkálja nevét, ott járta dátumát — vagy éppen egészen mást... —, aki egyszer belekóstolt a szépbe, megértette, s érzelmileg is magába fogadta, hogy a kövek beszélni tudnak, a tárgyaknak jelentésük van, s az eszközök múltból jelenbe örökítik az élők közül régen eltűnt embert, Vajon képes az a szobrokat festett bajusszal megcsúfolni, aki nemcsak megnézte, látta a táci Vénuszt, Vilt Tibor térplasrtikáit, hanem hozzásegítették, hogy jelentésüket is megértse, fölfedezze: belőle is kifejeznek valamit?

Ez a csendes küldetés emeli ki a Múzsákat a papírhalomból. Az, hogy már ilyesmire is van igény, hogy ilyesminek is vannak olvasói. Vigasz a rongálók ran- dalírozása ellen? Nem, de biztatás a holnapokhoz. Hogy egyre többen leszünk, akik megtanuljuk a szépet szépnek látni, s nem csak gyönyörködni benne, hanem védeni is. Óvni, őrizni. Mint a magunkét. Ahogy az is.

(M)

ERICH KÄSTNER:

Mese az értelemről

kéletesen bolond! — kiáltott közbe valami főtisztviselő.

Az öregapó csodálkozva szembenézett az elnökkel és megjegyezte:

— Tudom, ez mérhetetlenül sok pénz, uraim, de az utolsó háború, mint azt a statisztika kimutatta, pontosan ugyaneny- nyibe került.

I tanácskozás résztvevői

" viharos derültségben törtek ki. Csapkodták combjukat, szemükből a nevetéstől a könny folyt. Az öregapó tanácstalanul nézett egyikről a másikra, azután folytatta:

— Nem értem, uraim, a derültségüket. Mondják meg, miért mulatnak ennyire? Ha egy hosszú háború belekerült egybillió dollárba, miért ne kerülhetne ugyanennyibe egy hosszú béke is? Az egész földön. Ez, uraim, annyira nevetséges?

Még mindig nevettek, de már kissé csendesebben. Egyikük nem tudott a helyén maradni. Felugrott, a nevetéstől nyilaló oldalát tapogatta, és ráordított az öregapóra:

— Maga egy vén hülye! Egy háború, az háború, az egészen más! Hogy a háború valóban egybillió dollárba kerülne? Ez csak az ellenség propagandája!

(Fordította: Révész Tibor.)

^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJC

15 líra

5

J Pályája elején Cián Maria ! Volonte nehéz időket élt át. ; Egy napon találkozott a barát- l jával és így szólt hozzá:

! — Tudnál nekem kölcsön\ adni 4985 lírát?

J

! — Persze, szívesen — feleli

! a barát —, de miért nem 5000 ■ lírát?

: — Mert 15 lírám van! —

! hangzik a magyarázat.

I

1

1

höz, hogy elmondjam gondolataimat. Kérem, hallgassanak meg Nem én, hanem az észszerűség mondatja velem. Éljenek a jövőben a népek valamennyien békében. Részletezzem? Utazzanak haza, hazájukba. Alkotmányukban gondoskodjanak arról, hogy az emberek között felosszák a nagy vagyonokat. Ezzel az intézkedéssel elérhetik, hogy minden családnak külön kis háza lesz, több szobával és garázzsal a kertben. Ráadásul adjaiiak ajándékba minden családnak egy gépkocsit. Mindehhez aztán számoljanak hozzá a föld minden olyan településén, melynek több mint ötezer lakosa van, egy újonnan felépítendő emeletes iskolát és a legtökéletesebben felszerelt, modern kórházat. Irigylem önöket, uraim! (Biztos vagyok benne, ha mindezt megteremtik, létre jöhet a népek közötti barátság és béke. Önöket pedig áldani fogják.

A kis öregapó szivart vett elő tárcájából, rágyújtott, majd folytatta:

— Mégsem irigylem önöket, uraim, inkább boldog lennék, ha mindez megvalósulna.

A hatalmas asztal körül helyet foglalt államférfiak arcán kissé torz mosoly jelent meg. A fő államelnök szót kért és rekedtes hangon mondta: J

— És mekkora összeg szűk- $ séges az ön gondolatainak $ megvalósításához ?

s

— Mekkora? — ismételte a $ kérdést az öregapó és hangján $ kis idegesség volt érezhető. $

— Számoljon, kérem. Meny- ^

nyi pénz szükséges ehhez a kis ^ mókához? S

— Egy billió dollár, uraim! ^ — felelte nyugodtan az apóka. §

— Egy milliárdban ezer J: millió van és egy billióban ^ szer milliárd. Egy egyes és ti- zenkét nulla. Maga, öreg, tö- &

A táguló világ tükreként növekvő halmot alkotnak az íróasztalon a napi- és hetilapok, folyóiratok. E halomból kandikált ki egyik sarkával, rajta érdekes vonalú metszettel, valami. A nyomdagépek ontotta halomból kihúzott valami végül is az asztal mellett marasztalt. A Múzsák — Múzeumi Magazin ez évi második száma volt, szép képekkel, mértéktartó tipográfiával, okos szöveggel. A Múzsák negyedévente megjelenő művészeti és tudományos folyóirat, s ez maga, illetve az, hogy szép képek, okos szöveg található benne, s hogy tipográfiája,

. kiállítása tetszetős, még nem emelné ki a növekvő papírhalomból, az újságtengerből.

Mi az, ami kiemeli? Csupán a véletlen játéka volt, hogy a Múzsák előtt haragos — jogosan haragos — cikket olvastam a műemlékek nem okvetlen korban, sokkal inkább szellemiekben serdületlen rongálóiról, a falra firkálókról és vésőkről, a szobrok elcsúfitóiról, azokról, akiknek a szép nem szép, ostoba heccek céltáblája csupán. Ezt követte a Múzsák átlapozása. Mit találtam benne? Balatoni ciklust, mely a honfoglalás és a középkor emlékeit, Szigliget, Füred szépségeit éppúgy elénk tárja, mint a táj hétköznapokba foglalt életét. Interjút szobrászatunk két kiválóságával, Schaár Erzsébettel és Vilt Tiborral. Tudósítást arról, hogy augusztus 20-án a Szépművészeti Múzeumban : kiállítás nyílik a XX. szá- \ zadban külföldön élő ma- : gyár származású festők, gra- i fikusok, szobrászok, építő- és i fotóművészek alkotásaiból. ; Néprajz és környezetkultúra, i története, Kassák Lajos kol- ; lázsai, s így tovább — ez ta- \ látható a Múzsák lapjain. i Akkor kapcsolódott össze a

Elektromos ^ szótár

!>

! A Siemens-cég „emlékező^ : berendezésen alapuló elektro- $ j mos szótárt” szerkesztett. E ^ '.szótár elektronikus agya $ ; több mint 500 millió jelet ké- ^ : pes tárolni, ezeket lyuk- J

kártyára vezetik rá. $

s

• A lefordítandó szavakat ^ ; betáplálják az • elektronikus $ : számítógépbe, amely a szavak J : megfelelő jelentését azonnalJ ; kivetíti a képernyőre, vagy $ ; egy gépelt papírlapra.

ZSEBPÉNZ

lógtak szememben, miközben^ leszámoltam az ezrest. .

— Kösz — biccentett és ha-J nyagul zsebrevágta a bankó-J kát. — Most benézek valami J éjjeli lokálba. Ha későn jön-5 nék haza, a tejbegrízt hagyjá-$ tok a konyhaasztalon. $

E hó elsején hazaadtam az J egész fizetésemet a fiamnak. § Azóta nagyon rendesen visel- $ kedik irántam. Kapok tőle 20 J forint zsebpénzt, sőt még aj múltkor moziba is elvitt. J Galambos Szilveszter ;

’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS X

\ Az ok: I

a miniszoknya

i \

: A kaliforniai hangverseny-! ; termek tulajdonosait rendid-; S vül nyugtalanította, hogy meg-; S növekedett a termek akuszti-; • kájára vonatkozó panaszok; !száma. A meghívott akusztikai! «szakemberek, Verne O. Knud-1 !son és Leo Del Sasso kiderí-i ! tették a jelenség okát. Számos! ; kísérlet után megállapították, : ; hogy az akusztika romlását a | ! miniszoknyák okozzák. Ezek; ! csak 50 százalékban nyelik elj J a hanghullámokat a hosszú j ! szoknyákhoz képest.

«! Fiam, aki a közelmúltban íj hagyta el a biztonságot jelen- ^ tő pelenkát, nemrégiben így ;J szólt hozzám:.

J — Beszédem van veled, fa- ^ tér. Foglalj helyet.

J — Köszönöm — mondom «5 megilletődötten és szerényen § helyezkedtem a karosszék ^ támláján.

$ — Rágyújtasz? — nyújtotta

^ felém elegáns ezüst cigaretta- ^ tárcáját..

^ — Köszönöm, nem dohányai zom.

J — Parancsolj valami italt.

$ Édeset vagy erőset töltsék? 5 ^ — Csak szörpön élek —J

^ közöltem vele illő tisztelettél. J ^ — Na jó, hát térjünk a$

J: tárgyra — mondta Ö és szóra- $ ^ kozottan megrázta rózsaszín $ ^celluloid csörgőjét: — Ez így$ Jnem mehet tovább. Havi 100 J ^forint zsebpénz, az nekem J ^ smafu. 5

^ — És miért smafu? — kér-J

^ deztem kíváncsian.

^ — Ugyan, kérlek, hogy tu-5

^ dók én heti 25 forintból tár-; ^ sadalmi életet élni — legyin- $ S tett idegesen. — A múltkor $ ^ bent ültem egy lánnyal aj ^ „Jerevánéban, két gin után lej $ kellett állítanom a rendelést. J ij Majd kisült a szemem a szé-« ^ gyentől. És azt hiszed, fater,! ^ hogy az ötórai teákat ingyen: ^ adják? Színház, mozi, dzsessz-;

5 fesztivál, az mind pénzbe ke-j §rül. Barátomnak, a Stancek; ^Árpinak, már robogót vett az; ^ apja, én meg egy nyomorult; ^ biciklin karikázhatok!

^ — A Stancek apjának gebi-J

6 nes boltja van — próbáltam! S védekezni.

§ — Neked kutyakötelessé-!

^ged, hogy mindent megadjál a: ^tulajdon édes gyermekednek; ^— intett le szigorúan a srác,; ;! majd folytatta: — Milyen gye-; ^ rekkorod volt neked a huszas; Révekben? !

— Ne is beszéljünk róla —! I válaszoltam borongósan.

$ — De igenis beszéljünk ró-;

^ la — erősködött a fiam. — Re-; ^ mélhetted, hogy lesz valaha is; ^biciklid? Milyen játékaid vol-1 Stak? Magad mesélted, hogy; S hattól tizennégy éves korodig! ^ egy ócska rongylabdával ját-! ^ szottál.

^ — Hát igen — vallottam be;

^ töredelmesen.

^ — Ha már neked ilyen si-;

^ vár volt a fiatalságod, szerezz! Sörömet a gyermekednek ■—! S parancsolt rám, és kezét nyúj-S I tóttá. ;

^ — Most adjál egy kis költő-!

^ pénzt, mondjuk 800 forintot, i i A meghatottság könnyei csil-'

jegyszer volt, hol nem volt,

^ élt egy öregapó, akinek az volt a szokása, hogy értelmes dolgokon gondolkodott. Egy napon az öregapó azért jelentkezett az Egyesített Dollárhatalmak legfőbb államfér- fiainak tanácskozásán, hogy szüntessék meg a villongásokat és teremtsenek jólétet.

— Ki tudja, milyen zagyva- ságot agyait ki az öregember — gondolták a legfőbb államférfiak, amikor bejelentették az apót. Lassan lépett be öreg lábaival a hatalmas tárgyalóterembe, melyben ovális asztal körül ültek a hatalmasok. Régimódi kopott ruhájában egy üres székhez totyogott és leült. Az államférfiak kegyesen mosolyogva adták meg az engedélyt az öregapónak, hogy beszéljen.

— Uraim! Államférfiak és

miniszterek! Eljöttem önök- ***********************************—

_____

ré

s Kerti pad, amelynek eső áztatta, napszítta, megrokkant; támlájára az idő rávéste már ' a tovatűnt éveket, de amely mégis újnak, erősnek, elpusz- « títhatatlannak tűnik a róla ké-^ szült Szőnyi-mestermű után. Méltóbb háttere aligha lehetne ; ennek a nagyszerű művészis- ; kólának. ■;

Prukner Pál ^

'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSa

&

nincs benne semmi meglepő. A különböző nemzetközi gyer- mekrajz-kiállításokon nyert érmeket fantáziarajzokért kaptam. A felvételin viszont egy asztalt kellett volna lerajzolnom. Az nem sikerült. így kerültem a Radnóti Miklós Gimnázium énekszakos osztályába. Énekből érettségiztem. De a rajzolás és a festészet szenvedélye továbbra is megmaradt. Ez már a harmadik nyaram, ^ amit itt töltök. Ezúttal ingyen, J Tavaly megnyertem itt a mű- ^ vészettörténeti vetélkedőt. Az ^ idei tanfolyamon való ingye- $ nes részvétel volt az első díj. $ Hogy mit csinálok az érettségi $ óta? Képeslapokat árusítok az J egyik múzeumban. A napok- J ban pedig felvételiztem a főis- J kólára. Talán sikerült... Itt J most az alkalmazott grafikát J tanulom. Különböző plakátter- ? veket készítünk. Egy téma — $ nyolc-tíz variáció. Nagyon ér- < dekes dolog. $

A keramikus

j

Két rövid barna copf, hozzá; zöld kardikán és kék farmer- J nadrág.

— Beke Gyöngyi — nyújtja J a kezét, és én diáklánynak!hi- J szem, amíg el nem árulja, hogy J már huszonhárom éves, és egy ; három és fél éves kislány; édesanyja. Az idén indult ke- Í rámiaszak egyik leglelkesebb; hallgatója.

Több mint négy esztendeje J Hódmezővásárhelyen él, mégis J Zebegényben érzi magát itt- J hon igazán.

— Apámék még a háború; előtt építettek itt egy kis nya-; ralót. Mióta megszülettem, ide ; fűz minden nyaram. Nemcsak« a faluhoz, ehhez a parkhoz is.! Anyám nagyon jó barátságban! volt Szőnyi Pista. bácsival.! Gyakran elhozott engem is! ide. Pista bácsi csodálatos em- ; bér volt. Mindig nagy tiszte-! lettel néztem fel rá. Aztán...; kerámikus szerettem volna; lenni. De nem vettek fel az; iparművészetire. Gondoltam j egyet, elmentem Vásárhelyre,! fazekasinasnak. Férjhez men-! tem, beiratkoztam a tanárkép- 1 ző főiskolára, még egy évem i hátra van, de azt már levelező: tagozaton végzem el, mert i szeptembertől talán tanítha-; tok. Tavaly a szobrászattal is- j merkedtem itt. Most, hogy j Gorka Géza mester vezetésé-1 vei megnyílt a kerámiaszak, i természetes, hogy erre jelent-: keztem. Szeretném, ha a régi i ólmom végre valósággá "válna, i Az idei zebegényi nyár talán i hozzásegít...

★

Arcok — a százhetven közül, i A százhetven szerencsés közül, i aki felvétetett az idei nyárra, i Több mint hatvan jelentkezőt — helyhiány miatt —• el kellett utasítani. Mert az eltelt három esztendő alatt Zebegénynek híre és neve lett. Vagy inkább: újra felfedezték a művészek és művészetrajongók Szőnyi István házát és pompázó szépségű parkját, amelyben ma is ott áll a régi helyén szürkén és megfakulva a híNyár. Harsogó . napsütés. Tobzódó színek. Az ég azúrkékjétől a völgy smaragdzöldjéig. A dombtetőről lelátni a méltóságteljesen hömpölygő vén folyóra. És belátni az ötholdas park apró völgyeibe is, amelyek most nem a megszokott képet mutatják. Itt is, ott is mint fehér márványszobor, egy-egy fiatal lány áll modellt. Meztelenségükben nincs semmi természetellenes: itt beletartoznak a tájba. Előttük félkörben tizenöt-húsz festő ül, térdel vagy éppen kuporog: a fehér papírokon megsokszorozódnak a lányok, ugyanazok és mégis más valamennyi rajz — nézőpont, stílus és egyéniség kérdése, ki mit lát meg a modellből, ki hogyan látja meg a modellt álló lányt.

Zebegény ezekben a napokban hangos az ifjú és már nem egészen ifjú művészektől. Sátortáboruk a Duna-parton áll, de ihletőjük a Szőnyi István Emlékmúzeum varázsos szépségű parkja és maga az egész falu, házaival, lejtős utcácskáival és embereivel. Mint ahogy alig több mint évtizede, még Szőnyi Istvánt serkentette állandó alkotómunkára. Most pedig egy hónapra százhetven művész vagy a művészetekkel ismerkedő fiatal alkotóműhelye. Már harmadik esztendeje.

A festő

Barnára sült szabályos Eeányare fekete napszemüveggel, hozzá fehér vászonkalap, fehérpettyes piros kartonruha, egy rajztábla, szénceruza, rajzkréták és néhány skicc. Soucek Judit mindössze tizenhat éves, gimnáziumi tanuló, és Eperjesről jött el ide, hogy olyan mestertől leshesse el a rajzolás és festés művészetét, mint Hincz Gyula Kossuth-díjas kiváló művész.

— A nagynéném itt lakik az egyik szomszédos községben. Tavaly, amikor nála töltöttem a nyári vakációt, elhozott látogatóba ide is — moridja hibátlan magyarsággal. — Ha befejezem gimnáziumi tanulmányaimat, a Képzőművészeti Főiskolára szeretnék jelentkezni. Ezért jöttem el ide tanulni, ismerkedni a művészettel. Csodálatos vakációnak ígérkezik. Anyám is, apám is építész- mérnök, szívesen engedtek el. Én én nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek.

A szobrász

Kék farmer, könnyű kardigán, hosszú barna haj, és konyákig agyagos kéz. Ez Horváth Mária. A pécsi művészeti gimnázium harmadikos tanulója az ötvösszakon. Erdésznek készül, most pedig egy tíz év körüli kisfiú portréját formázza az engedelmes, szürke agyagból.

— A tavasszal olvastam az újságban, hogy itt, Zebegényben nyaranta képzőművészeti szabadiskola működik. Négyen jelentkeztünk az osztályunkból. Mind a négyen itt vagyunk. Még soha nem jártam ezen a tájon. Csodálatosan szép vidék. Talán csak itt, Szőnyi István egykori otthonában és kertjében gyönyörűbb. Ilyen környezetben élni és alkotni — ennél nagyobb boldogság talán nem is lehet.

A grafikus

örökké mosolygó arc, minden kimondott szó inkább kacagás, mint komoly beszéd. Ismerős és mégsem tudok rájönni, hol láttam már Gellért Júliát.

Kísérőm, Dániel Kornél festőművész és múzeumigazgatc súgja meg:

— Mint régi újságíró, bizonyára találkoztál már a fényképével. Juli még ötödik általánosba járt, amikor aranyérmet nyert az indiai gyermek- rajzpályázaton. Persze, annak már majd egy évtizede ...

Hogy mi minden történt Gellért Júliával azóta?

— Az általános után a képzőművészeti gimnáziumba jelentkeztem. „Meghúztak” a felvételin. Csodálkozik? Pedií