Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
6 HEcrr.i kMívIop 1970. JŰLIUS 26., VASÁRNAP Boszorkányos história Baba, a jósnő Kísérteties kísérletek Elvarázsolt” tízezrek 4» (Az alábbi história krónikása szükségesnek tartja megjegyezni; a leírtak szó szerint megtörténtek — kétséget kizáróan időszámításunk után 1970-ben.) A bő szoknyás, fején színes kendőt viselő asszony egy délelőtti órában lépett be K. nagyközség egyik házának ajtaján. Van-e réz tárgy eladó — érdeklődött az ajtót nyitó L.S.- nétől, aki mindjárt kotorászni kezdett szekrényében. — Ugyan. mondja már, miért olyan bánatos az arca — kérdezte váratlanul a látogató a háziasszonyt. — Mert látom én, hogy lakat alatt van a szíve, hát mi a baj? — ösztönözte válaszra a meglepett nőt, majd nyomatékül hozzátette: — Előttem úgysem lehet titka, én ugyanis két foggal jöttem a világra... Ez hatott. A bánatos arcú háziasszony panaszos szóval kezdte ecsetelni nagy baját: rosszul él férjével, mert más férfit szeret. A látogató nyomban jó szívvel megígérte, elintézi hogy a Feri nevű „igazi” feleségül vegye az érte szo- morkodó asszonyságot A szerelem „mélységéről” tenyérjóslással is meggyőződött, melynek tarifája potom 400 forint volt... v — Kerestem Ferit, de sehol Sem találtam — állított be néhány nap múlva bosszankodva a javasasszony. Ferit márpedig meg kell találni, bizonygatta, ehhez viszont pénz kell. Mennyi? Egyelőre elég volt 1000 forint, amit L. S.-né sietve hozott a takarékpénztárból. A lakás csukott ajtaja mögött ezután izgalmas percek -'következtek. A jáVösasszony ula- ■ sítnsára vízzel 'teli'' «tányér, bögre, s papír került" áz asztalra. — Ha a papír elég, o rontást el tudom űzni a háztól — szólt sejtelmesen, majd meggyújtotta a papírfecnit, s a tányérra borította a bögrét. A papír elégett, a tüzet — mit tesz isten — a víz eloltotta. — Lássa, jó lesz a jóslásom — büszkélkedett az eredménynyel a mágiák szakavatott mestere... Nem telt egy hónap, s az L. S.-né életébe sorsdöntő fordulatot ígérő házaló újra megjelent. Ferit ugyan nem találta, de mint mondotta, egyébként is a férfi feleségét kell sürgősen felkeresnie... Ehhez pénzre volt szüksége, amit a reménykedő L. S.-né újfent sietve váltott ki a takarékból. — Adja ide azt az ágyneműt, amiben férje feküdni szokott — parancsolta ezután a javasasszony, s még több holmit összegyűjtetett L. S.nével. Például egy függönyt, dunyhahuzatokat, lepedőt, no meg egy 5 literes lábast födős- tül. Ez utóbbit csupán azért, hogy „legyen miben elégetni” a férj ágyneműit. A javasasszony ez alkalommal kissé erőszakosnak tűnt. Megfenyegette L. S.-nét, ha valakinek is elárulja látogatásai okát —, elcsúfítja, kislányát pedig megnémítja. S haragos szavait — úgy tetszett — az sem enyhítette, hogy ezúttal 2000 forinttal távozott a „rontásos” házból... Következő látogatásakor neki is látott megállapítani: itt van-e még a rontás, vagy sem. A kísérteties kísérletben L. S.- nének is részt kellett venni. Utasítás szerint, a leterített abroszra helyezett tojást cipősarkával széttörte. S lám, a tojás sárgájában fekete foltocskát fedeztek fel. — Még mindig rontás van a házon — ingatta fejét szomorúan a jósnő. Ezután valamivel jobb hangulatban vágott zsebre újabb 2200 forintot, s kapta hátára az abroszt, amit — úgymond — rontásűzés céljából el kell majd égetnie. Valószínűleg hasonló okból vitt magával még több abroszt, párnahuzatot és egy virágmintás porcelán tányért... Tojás az abroszon, cipő a tojáson — a kísérlet egy hét múlva megismétlődött. És L. S.-né „nem hiába” reménykedett: a fekete folt színe egyre halványult, a rontás lassan távozott ... Talán ennek következtében is, a javasasszony mind türelmetlenebbül sürgette válóperét. Majd ismételt fenyegetés után elszalajtotta L. S-nét a takarékpénztárba. Honoráriumként most 3000 forintot kért és kapott, s már igazán csak megszokásból pakolt össze egynéhány törülközőt, huzatot, kistányért... Néhány nap múlva már arról beszélt, hogy Ferihez ragaszkodik felesége, akinek eltávolításához sok pénz kell. L. S-né program szerint fizetett, nem kevesebb, mint 5000 forintot. A javasasszony a szerelmes nő férjének elűzéséről sem feledkezett meg, s e célból — későbbi elégetésre —, magával Vitt néhány szőrszálat is. L. S-nét pedig megeskette, ha a szomszédok kérdeznék, magyarázza meg: ő csak azért jár ide, hogy megvásárolja a nagymama falióráját ... Közben fura módon úgy alakultak a dolgok, hogy L. S-né férje valóban elköltözött hazulról, s beadták a válópert is. A hírre lélekszakadva érkezett a házba a jósnő, aki a gyors „ügyintézésért” minden eddiginél nagyobb összeget követelt, vagy pedig a javasasz- szony „visszacsinál” mindent. S ? rémült L. S-né megcsappant betétkönyvéből — 8000 forint ütötte markát. Ám mindez nem volt elég, érdemei fejécen a jósnőhöz vándorolt még egy arany karkötő, karikagyűrű, arany nyaklánc, valamin t egy kávédaráló s egy mozsár... Aztán lezajlott a válóper és uj lakó költözött a házba:,a régen várt Feri. A zsaroló házaló most már végképp türelmét vesztve sürgette 10 ezer forintra taksált járandóságát a happy-endes rontásűzésért. A kétségbeesett asszony mindent megígért. Azt is, hogy pénzt keres munkával, azt is, hoy Feri nevére vesz fel OTP-kölcsönt. S szó nélkül tűrte a fenyegetéseket, szó nélkül búcsúzott el kedvenc tigrisbundájától... A tenyérjóslás, az égetés elmaradt, a tojásos kísérlet dettó. S egy nap — vállalva a rontás kockázatát —, L. S-né feljelentést tett a rendőrségen ... A boszorkányos história utolsó fejezetében már nincs semmi hátborzongató. Mivel a megyei főkapitányság nyomozói ismerik Kálmán király majd 900 éves törvényét, miszerint boszorkányok pedig nincsenek, s még jobban ismerik a Btk-t, miszerint a csalókat büntetni kell — a javasasszonyt egykettőre elfogták. Ez sem volt persze boszorkányság, hiszen a Baba gúnynevű, 33 éves Horváth Erzsébet régi ismerősük: lopásért, csalásért, üzérkedésért, testi sértésért már többször elítélték. A főkapitányság vizsgálati osztálya főbb mint 30 ezer forint „elvarázsolt”, vagyis kicsalt készpénzt és értéket bizonyított Babára, aki saját dolgát „rontotta” el — újra rács mögé kerül. Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyügépkezelő szakmunkásokat, kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és diszműbódogos, viz- fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat, nyári szünidős diákokat, éjjeliőröket, minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. JELENTKEZNI LEHET: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt, a Prosperitás Ktsz Munkaügyi Osztályán. KONGRESSZUSI VERSENYBEN A kőhányászok megteszik... 7 históriához talán még annyit: Horváth Erzsébet nem járt iskolába, nevét is csak három X-szel írja. L. S-né gimnáziumba járt. Egyébként autóbuszon utazik, rádiót hallgat és televíziót néz, úgy él, mint a többi ember. Legfeljebb az arca bánatosabb most, mint valaha is volt. Szitnyai Jenő A sziréna elsőt fújt. A robbantás művelete megkezdődött. Még vagy öt perc. és a huszonötezer tonnányi szikla, melyen állok, a levegőbe röpül. Szerencsém van: véletlenül éppen nagyrobbantásra, „jövesztésre” érkeztem — erre havonta csak egyszer kerül sor. A forgalmat lezáró zászlókat már kitűzték a biztonsági övezet határára, az utakon. Molnár János bányamester felkiált valamit a völgyből főnökének, Kristófek István üzemvezető-helyettesnek: talán utasítást, megteheti, hiszen ettől a pillanattól a robbantási övezetben teljhatalmú parancsnok, egyszemélyi felelős A munkások zöme már valahol fedezékben, erős kőépületekben. Ma a több mint huszonöt éve itt dolgozó Huszák Pál II. kőmester és Kunya János kőfejtő végzik a robbantást. Talpunk alatt kis ürgelyúk, negyven méter mély, géppel fúrták, „bányatalpig”, hegylábig ér. A hajszálvékony drótba, mely belévezet. a Huszák Pál kezében tartott fadobozból kerül áram. Még három perc. A közeli „kanálhoz” indulunk: földdel fedett, hat centi vastag acélból forrasztott bunker. Innen robbantanak. Kunya Jánosék szívesen ugratnák Gyurián Zoltán robbantásvezetőt, ki most a völgyből figyeli a műveletet: mondanám neki, hogy magam is a „kanálban” tartózkodtam végig. Nagyon izgatott lesz, különben is ideges minden „fejtés” előtt. Van, aki nyugodt, van, akj ideges. Nyolc éve heten haltak meg itt egy nagyrobbantásnál. Még két perc. Elbúcsúzunk. Fedezékben A terepjáró pillanatok alatt a hegylábhoz visz. Másodszor jelez a sziréna, de mi már fedezékben vagyunk. Számoljuk a másodperceket, még nyolcvan, még hatvan, még harminc. Aztán megremeg az épület. Kinn óriások dobálóznak. S a robbantás után is a hegy még sokáig morog. Tisztelettel megvárjuk, míg lecsendesedik. Akkor a gyomrához megyünk. Mert a robbantások, hatalmas karéjokat szelve, már közepéig emésztették. A nyers felület az előbb még az anyag mélye volt. A metszet felső élén hajszálnyi a növényréteg, pontok a „kanálból” kilépő emberek. A dombormű hallgat, aztán valahol fenn megmoccan egy kavics, kis sodra patakká, kőfolyóvá- szélesül, és újból szótlanságba dermed. Hogy játszhattak drámát a föld ókorában az elemek? Aztán jött az ember, és szétpattintotta a legkeményebbet. A szobi kőbányát kétszáz éve nyitották. A háború előtt is még a munka, a fúrás, fejtés, törés, szállítás jelentős részét kézi erővel végezték. Napi tíz, tizenkét órát dolgoztak, ezalatt . személyenként száz- hatvan-kétszáz mázsa követ törtek, rakodtak, havi negyven, negyvenkét pengőt kerestek. Most magasfokú gépesítettség közepette, átlag ezernyolcszáz forintot keres havonta egy kőbányai szakmunkás — dolgozóik nyolcvan százaléka szakképesített —, ezernégyszázat, ezerötszázat a női segédmunkások. A bánya marasztal: a munkásoknak több mint kétharmada törzsgárda- tag. És visszahív: nem ritka a még bejáró, hetven, nyolcvan esztendős nyugdíjas. Kell a kő A bánya meredek falán, ahol robbantottak, most majd kötélen leereszkednek: megtisztítják, balesetmentessé teszik. A követ, esetleg további kisebb robbantások után, huszonhét tonna teherbírású dömper szállítja a zúzógépbe. Egymásután négyszer törik, majd a gazdasági vasútra kerül — tíz tonna egy kocsira, száz tonna egy szerelvényre — onnan az állomásra. Az építőipar minden meny- nyiségben igényli a zúzott terméskövet: kell a betongyártáshoz, az útépítéshez. A terv elég feszített az összes bányában: náluk kétezerkétszáz, kétezernégyszáz tonna naponta. így azután a Kő- és Kavicsipari Egyesülés verseny- felhívása — „... a hetvenes év jelentőségéhez méltó módon, a hagyományos kő-, ka- vlcsbányász szívvel és becsülettel szervezzük meg munkánkat ...” — nem is elsősorban a mennyiség növelésére, hanem az igazolatlan mulasztások, a balesetek csökkentésére, robbanóanyag-megtakarításra, az önköltség csökkentésére, minőségjavításra vonatSLÁGER: A FROTTÍR Évente átlagosan 60—65 különböző fazonú divatcikk hagyja el a Váci Kötöttárugyár tervezőjének asztalát. Az ízléses női ruhákat a hazai és külföldi vásárlók egyaránt kedvelik. Idén legtöbbet a tiszta pamutból készült plüssruhákból gyártottak, de sláger a Helenka pamutbéléssel és a frottír is. Mint Katona Károlynétól, a gyártáselőkészítő részleg vezetőjétől megtudtuk, a vállalat gyorsan, rugalmasan alkalmazkodik a divat igényeihez. Idén nagy számban hoznak forgalomba nadrágruhákat, frottírból készült ingruhát és strandegyüttest, de kollekciójukban megtalálhatók a modern vonalú nadrágkosztümök és overallok is. Ezek közül mutatunk be néhányat. , — ,Hol lehet kapni termékeiket? — Valamennyi Aranypók-szaküzletben, a nőiruha-szaküzletekben és a Centrum Áruházakban. — Meg tudja-e fizetni a vásárló a divatos ruhákat? — Valamennyi modern vonalú ruhánkat olcsó áron hozzuk forgalomba. 140 forinttól 350 forintig terjednek az áraink. Foto: Urbán (kozott. A versenycél azonban korántsem lebecsülendő: csak itt, a szobi bányában a tíz szocialista brigád mintegy kétszáz-, háromszázezer forintot takarít meg az év végéig teljesítésével ... Tehát a termelés mennyiségi növeléséről eredetileg nem volt szó — amíg nem jött az árvíz. Azóta, a központjuk felhívására, és saját felajánlásuk szellemében, az összes szombaton és vasárnap — mintegy hatvan, hetven százalékos kapacitással — dolgoznak. Üresjáratok Csakhogy. — Hétköznap is, és a szombatokon, vasárnapokon is, olykor több órát üresjárattal töltünk. A vasút a kitermelt kőnek csak bizonyos hányadát viszi el, az igényelt szállító kapacitásnak csupán egy részét bocsátja rendelkezésre. Ha pedig telve a kétezerötszáz tonnás tárolónk, és a MÁV sem szállít megfelelő ütemben, nincs hová termelni, raktározni, leállnak a gépek, leáll a munka — világosít fel Kristo- fek István üzemvezető-helyettes. De íme, az írásbeli bizonylatok, melyekből kiderül például, hogy: Június 21-ére, vasárnapra 1300 tonna kő elszállítását igényelték, de csak 809 tonnát vittek el tőlük. A következő napra szintén 1300 tonnára szólt a rendelés — elvittek 528 tonnát. VI. 23-ára 1600 tonna szállítását kérték — 107 tonna került ki vasúton a bányából. Június utolsó dekádjában az igényelt tizenötezer tonna szállító kapacitással szemben a MÁV kocsiintézőség rendelkezésünkre bocsátott 7031 tonnányit. S a helyzet, mely az előző években sem volt e téren rózsás — azóta sem javult. Egy kérés Sok megrendelőjük, ahogy teheti, úgy segít magán: a szobi bányából Budapestre, de Fehérvárra, Komáromba, Szolnokra is szállítanak gépkocsival, kiemelt építkezésekre — ami zúzott kő esetében, gondoljuk, nem túl kifizetődő mulatság. S maga a bánya is segíteni próbál magán; a jövőben Jugoszláviába is eladnak, hajóval szállítják majd le... — Csak egy kérésünk van a MÁV Kocsiintézőséghez. (Különben tudjuk, hogy rengeteg súlyos szállítási gonddal küzdenek.) Hogy legalább egy nappal előre jelezzék, mekkora szállító kapacitással számoljunk. így nem történhetne meg az, ami például az egyik elmúlt vasárnap. Külön busz hozta be a szomszéd községekből, Letkésről, Ipolydamásdról, Vámosmikoláról a termelő és szállító munkásokat. Ezerháromszáz tonna kő kitermelését terveztük. Az idő jó részében mégis álltunk, mert csak délután két órakor kaptunk vagonokat ötszáz tonna elszállítására — így az üzemvezetőhelyettes. A válasz De akkor mellékeljük Milá- novits István szobi MÁV-ál- lomásfőnök válaszát. — A jelenlegi helyzetben, jobb szervezéssel, lehetne segíteni. S erre meg is van a remény: a kocsiszolgálatot irányító MÁV operatív szervezet jelenleg átszervezés alatt áll — az előrejelzést a jövőben talán megoldják. De a fő problémát hadd érzékeltessem egy példával: két hete a MÁV Budapesti Igazgatóság területén, ahová összesen kétszáznegyven állomás tartozik, az ötvenhatezer ott tartózkodó kocsiból negyvenötezer megrakottan állt, vesztegelt — raktárnak használták. Ismert, hogy’ nem kapni elég rakodómunkást.., Túl messzire kanyarodtunk a szobi kőbányászok helyi erőfeszítéseitől, versenymozgalmától? Talán igen, talán nem — a helyzetkép mégiscsak így teljes. Ebben a helyzetben a szobi kőbányászok, mindenesetre megteszik a magukét. Padányi Anna