Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

1970. JÚLIUS 26., VASÄRNAP “^írtop 3 Csendes jubileum A három betűs birodalom Öt esztendeje, 1965 júliusá­ban kezdett el dolgozni az első atmoszferikus vákuum­desztillációs üzem, vállalati jelölés szerint az AV I. Csen­des a jubileum, már ami a jubileumhoz kapcsolódó kép­zeteket, az ünneplést, szónok­latokat, bankettezést illeti. Nincs ilyen. Csak munka, ke­mény munka, megállás nél­küli. öt esztendeje az első üzem. S ma? A Dunai Kőolaj ipari Vállalat Százhalombat­tán: birodalom. Technoló­giai értelemben is, termelése fontosságát tekintve is. Az öt esztendeje munkát kezdett üzemet sorban követte a töb­bi. Kiépültek az úgyneve zett kenőolaj blokk egységei, a propános aszfaltmentesítő, az oldószeres paraffinmentesítő, a fenolos finomító. Azután 1968-ban dolgozni kezdett az AV II. üzem, az évi kapaci­tás hárommillió tonnára emel­kedett. S újabb hírek: a ka­talitikus gázolaj hidrogénező lehetővé teszi kis kéntartal­mú, mély dermedéspontú gáz­olaj előállítását... augusz­tusban megkezdi az üzeme­lést a 200 millió forintos költ­séggel épült aromás extrak- ciós üzem... benzol és toluol készül majd itt... folyamatos az úgynevezett második lép­cső, az AV III. üzem épí­tése __ A DKV milliárdokba ke rül. A DKV milliárdokkal fizet. ÁTRAJZOLT TÉRKÉP Egyszerű kijelentő mondat: az ország energia-felhaszná­lási térképét a Dunai Kő­olajipari Vállalat megszüle­tése, s fokozódó működése átrajzolta, öt esztendeje az országban felhasznált ener­giahordozók 26,8 százaléka volt szénhidrogén eredetű. Ma ez az arány negyven szá­zalék fölött van, s egyre na­gyobb lesz. S hogy nemcsak képletesen, hanem valójában is átrajzolja a térképet, azt az igazolja, hogy a DKV, va­lamint a szomszéd óriás, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat a községet várossá változtatta, Százhalombatta ma egyike hazánk legfiatalabb, néhány hetes városainak ... Mit tett lehetővé a hárombetűs biro­dalom létesítése? Magasabb oktánszámú benzin gyártását. Olyan kenőolajok termelé­sét, amelyeket addig csakis importból szerezhettünk be. Petrokémiai alapanyagok és félkész termékek sorának elő­állítását, melyek a vegyipar­ban, a műanyagiparban ölte­nek végleges formát, s kerül­nek a felhasználók, fogyasz­tók tízezreihez... • A birodalom fémrengete­gét járva valaki megjegyez­te: sokat írnak Százhalom­battáról, s benne az olajfino­mítóról, az elmúlt évek tör­ténetét mégsem lenne köny- nyű dolog sorrendben papír­ra vetni, mert annyi ága- boga, öröme, buktatója volt — és van — a munkának. Va­lóban. Mert része a történet­nek a Barátság kőolajveze­ték építése és működtetése épp úgy, mint az égnek szö­kő fémtornyok összeszerelése, s az, hogy szakmunkáshiány- nyal küzdenek, hogy a lakó­telepen még mutatóban sem akad egyetlen árnyékot adó fácska, mert erről valahogy a milliárd forintok Icáprázatá- ban elfeledkeztek... S része e történetnek a holnap is, az AV III. üzem felépítése, 1975- től kezdve a hatmillió tonna nyersolaj feldolgozása, az évi — mai árakon számított — négymilliárd forint értékű termelés. MEREDEK EMELKEDŐ Öt esztendő alatt, 1965— 1969 között 1,5 millió tonná­val nőtt a kőolaj-behozatal, s ugyancsak meredek emelke­dőn kapaszkodik egyre feljebb a benzin, a fűtő- és a gáz­olajtermelés. A benzin terme­lése megkétszereződött, a fű­tőolajé 300 ezer, a gázolajé 500 ezer tonnával emelkedett az 1965—1969 közötti évek­ben, s ha csak a leghétközna­| pibb dolgokban keressük is j az eredményeket: a szaporo- | dó gépkocsipark zavartalan I üzemanyag-ellátása, az olaj- I tüzelés rohamos terjedése, a j közúti szállítás térhódítása, a vasút dieselesítése igazolja, hogy kellett-e, s miért kellett milliárdokat invesztálni ebbe a hárombetűs birodalomba. A korszakváltás idejét él­jük — mondják Százhalombat­tán, s az energiahQrdozók ösz- szetételében, fölhasználásában végbement — és végbemenő — valóban korszakos jelentőségű változásokról szólnak. Arról, hogy — s ezzel nem tüntet­nek, csupán tényként állapít­ják meg — az olajbirodalom, mint beruházás — s nem csu­pán mint gazdasági szükség- szerűség — sem rossz befek­tetés. Átlagot tekintve évente megfizeti azt, amit esztendőn­ként bel éf eletetnek, márpedig az amortizáció ilyesfajta gyor­sasága — mi tagadás — nem nevezhető sűrűnek a hazai gazdaságban. S folytathatjuk a sort, tetszés szerint választott példákkal — mert Százhalom­battán az ember mindig tele­ír egy jegyzetfüzetet —, mond­juk, azzal, hogy az AV III. üzem esetében az egy tonna kapacitásra jutó beruházási költségek negyven százalékkal kisebbek, mint a másik két üzem esetében voltak, mert a DKV-sok bátran vállalják a technikai, technológiai újat, a korszerűbbet. S bővíthetjük a példatárt azzal, “hogy a három­millió tonna kapacitású AV III. üzem működtetéséhez — mi­vel az automatizáltság oly magas fokú lesz — ugyanany- nyi ember kell majd csupán, mint az egymillió tonnás AV I. üzem kezeléséhez. CSÖVEK - KERÉKHEZ Ahhoz, hogy kerekekre ül­jön az ország — csövek kel­lenek — jegyzem meg a DKV egyik vezetőjének tréfálkozá­sát. Az 1975-ig tervezett fél­milliós gépkocsipark valóban azt jelenti, hogy kerekekre te­lepedik az ország lakosságá­nak jelentős része, s ehhez tényleg — cső kell. Uj nyers­olajvezetékek, melyeken az import és a hazai termelés áramlik, a félkész és készter­mékek továbbítására szolgáló gerincvezetékek, hiszen a csö­vön történő szállítás költsége egyharmada, egynegyede a vasútinak, arról nem beszélve, hogyan győzné a vasúthálózat s a vagonpark az évről évre nagy tempóban növekvő mennyiséget... ?! A Szeged—Algyő térség ha­zai olaja, a szovjet Romaskí- nó típusú olaj évről évre na­gyobb mennyiségben kerül feldolgozásra, s évről évre több minden lehet, s lesz is belőle, hiszen például az AV III. sorhoz tizenhat tovább­feldolgozó üzem .kapcsolódik majd! Mert éppen itt, ebben van a százhalombattai biroda­lom lényege: a továbbfeldol- gozásban. Abban, hogy nem egyszeri állomáson jut túl a nyersolaj, hanem többszörö­sen, s egyre értékesebb — ke­resettebb — termékké alakul át. A döntő részben szovjet dokumentációk és berendezé­sek nyomán kibontakozó biro­dalom hazánk térképén ipari hatalmasságként van már ma is jelen, s még inkább így lesz ez ^.975-ben, amikor — tízmil- liárdot megközelítő költség fe­jében — évi hatmillió tonna kapacitással üzemel. 1975-ben, amikor még mindig csak tíz esztendeje lesz annak, hogy az első üzem dolgozni kezdett, hogy a három betűs birodalom a termelő üzemek sorába lé­pett. Mészáros Ottó BUDAPEST ISufazott Romes Csandra Elutazott Budapestről Rí­mes Csandra, a Béke-világta- nács Lenin-békedíjas főtitká­ra, aki az drszágos Béketanács vendégeként több napot töltött Magyarországon. Búcsúztató ■ sára, a Ferihegyi repülőtéren megjelent Mátyás László és Pét hő Tibor, az Országos Bé­ketanács alelnökei, valamint Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács titkára. Hangonyi találkozó Az ózdi járás KISZ-fiataljai augusztus 2-án rendezik meg hagyományos határtalálkozó­jukat a Hangonyi tó partján, ahol több mint 25 eszteindőrvel ezelőtt Szőnyi Márton parti­záncsoportja ejtőernyővel földre ért, és felvette a harcot a túlerőben levő fasiszta csa­patokkal. A találkozóra — amelyre a szomszédos Szlová­kiából partizánokat és fiata­lokat hívtak meg — gazdag programot állítottak össze. GYŐR Irány Normandia! Az idei nemzetközi kempig- találkozó ünnepélyes megnyi­tására augusztus 1-ém Fran­ciaország normandiai tartomá­nyában kerül sor. A találkozó magyar részvevői pénteken Győrött, a kiskuti ligetben gyülekeztek. 86 személygépko­csival, 20 motorkerékpárral és két autóbusszal összesen 340 utas szombaton lépte át He gyeshalomnál az országhatárt, hogy Ausztrián, jhz NSZK-n majd Párizson át megtegye a 3600 kilométeres utat. A nem­zetközi kempingtalálkozó ma­gyar részvevői 21 nap múlva érkeznek vissza Győrbe. VEZETŐSÉGVÁLASZTÁSOK ELŐTT „Az emberek életéről is beszélnem kell "... Rendhagyó akkor lesz egy írás, ha az élet is rendhagyó. A műfaji formáknak is csak akkor van létjogosultságuk, ha az élet nem kívánja meg ke­reteik szétszakítását. Kezdet­ben portrét akartam rajzolni Juhász Jánosról, a péceli párt- szervezet csúcstitkáráról, ké­sőbb rájöttem, a szervezetről is írnom kell, ha teljessé kí­vánom kerekíteni a képet. — Van-e minőségi különb­ség a két évvel ezelőtti és a mostani beszámolók között? — ezt kérdeztem Vízi Istvántól, a Gödöllői Járási Pártbizottság párt- és tömegszervezetek osz­tályának munkatársától, aki javaslattal felelt: „Nézze meg, Pécelen hogyan készítik a be­számolót!” Millió szállal — Mit sem érne a miénk — mondja Juhász János a kimu­tatások, felmérések, elemző statisztikák halmazát rendsze­rezve — ha csak a pártszerve­zet kétéves munkáját mutat­nánk be, csak arról szólnánk. A péceli kommunisták a köz­ség 9370 embere között dol­goznak, munkájuk, t életük millió szállal hozzájuk fonó­dik. Amikor mi a kétéves pártmunkáröl beszámolunk, egyben beszámolunk az összes ember életéről. Pécelen a csúcsvezetőség 8 alapszervezetet, úgymint a termelőszövetkezetét, a peda­gógusokét, a MÁV dolgozóiét, az ÁFÉSZ alkalmazottaiét, a pártiskoláét, a mezőgazdasági szakiskoláét, a ktsz-ekét, a községét fogja össze. A párt­csoportok értekezletét már két hónappal ezelőtt megtartották, s ott értékelték a vezetőség munkáját. Hol tartunk? — A csúcsvezetőség elhatá­rozta — magyarázza a titkár —, hogy a mezőgazdaság, az ipar, a szolgáltatás, de min­den munkaterületről nagyon alapos, elemző felméréseket készít, vagy készíttet. Tud­nunk, ismernünk kell, hogy mennyi lakás épült, hogyan alakult az emberek életszín­vonala, mennyit fejlődött az ipar, hol tart a mezőgazda­ság. A beszámolóhoz készített dokumentumok egyikét-mási- kát érdeklődve nézegetem. Pécelen a 9370 emberből 3— 4000 az utazók száma. Ez a hatalmas tömeg főleg Pestre jár, ipari üzemekbe dolgozni. Felvetődik tehát mindjárt an­nak a kérdésnek a vizsgálata, vajon javult-e a közlekedés? Milyen az autóbusz-, a vonat­járás, zsúfoltak-e a szerelvé­nyek? Mit kell esetleg ezen majd javítani? Milyen azutak állapota, hol kell gyorsan be­avatkozni? A mezőgazdaságban mintegy 200 család dolgozik, megélhe­tésüket onnan várják. A tit­kár előtt látom a számokkal teleírt papírlapot: 1967-ben 12 300 forint, 1968-ban 24 300 forint, 1969-ben 21 668 forint volt az egy évben egy tagra jutó jövedelem. A tsz régi ve­zetői rosszul gazdálkodtak, a tsz szanálásra szorult. Melyek a legfontosabb problémák itt? A gondok Pécelen évente 40 családi ház épül, 400 családi házba bevezették a gázt. Az OTP la­kótelepet épít, ahol jelenleg is folyik a munka. A közmű tár­sulat leváltott vezetői számos hibát elkövettek, rendet kell teremteni... A kisipari szövetkezeteknél fejlődésről lehet beszámolni, két év alatt jelentősen nőtt a munkások keresete. A községi takarékszövetkezet betétállo­mánya a két év alatt 2.5 mil­lióval nőtt. Milyen következ­tetéseket lehet ebből levon­ni?... Pécelen 19 személy szorul még közsegélyre, kik ezek, hogyan élnek? A szociá­lis otthon dolgai rendben mennek-e?... És sorolhat­nánk tovább a szinte szociog- ráfikus pontossággal felmért, összeállított anyagokat, ame­lyek mind valamilyen fontos általánosítás részei lesznek ab­ban a 40 oldalas beszámoló­ban, amelyet á küldöttérte­kezlet tagjai megkapnak. — Juhász János elvtárs na­gyon alaposan felkészül — mondja Faragó András, a köz­ségi tanács vb-elnöke, a csúcs­vezetőség tagja. — Reális, tiszta képet adunk majd a pártszervezetek, az alapszer­vezetek munkájáról, a község lakóinak életéről: — Nem szabad tévedni sem­milyen megállapításban — Juhász János a pártiroda ab­lakán túlra néz —, mert fele­lősek vagyunk az itt élő em­bereknek mindenért, ami tör­ténik. A jövő feladatait sem tudnánk — a mai helyzet tö­kéletes ismerete nélkül — megszabni. Juhász János 1950 óta dol­gozik a párt által meghatáro­zott posztokon és azokhoz a jól képzett pártmunkásokhoz tartozik, akik mindig az em­berek oldaláról nézik a „nagy feladatokat”, mindig az egy­szerű emberekkel dobban együtt a szívük, ugyanakkor bátran megkívánja tőlük a jó munkát, a fegyelmezettséget. — Szeptember 26-án lesz a csúcsvezetőséget választó kül­döttértekezlet — mondja —, és ha újraválasztanak, öröm­mel teszek eleget a megbízás­nak. Szűts Dénes Képek a ceglédi kórházból A kórház látképe. Az 1500 kötetes orvosi szakkönyvtárban. A kórház modern konyhájában naponta több mint ezer ebéd készül. Látogatók az előcsarnokban. (Gábor Viktor felvételei) 307 éves molnárpecsétnyomó Nemesvámoson, házbontás közben, nemrég ritka leletre bukkantak: előkerült a veszp­rémi molnárok 1663-ban ké­szített pecsétnyomója. Az ér­tékes leletet a veszprémi Ba­konyi Múzeumba szállították. Ezenkívül számos iparművé­szeti tárggyal is gazdagodott a múzeum: régi városlődi kerá­miák, XVIII. századbeli cseh­bányái, illetve ajkai, üvegek kerültek a gazdag gyűjtemény­be.

Next

/
Thumbnails
Contents