Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-24 / 172. szám
Fehér körben — fehér kocka Monor utcáin itt-ott érdekes körök-kockák jelentek meg, sokan találgatják rendeltetésüket. A fehér körben fehérre meszelt kis betonkocka mérnöki kő, s a Monorról készülő térképhez van rá szükség. Á légi felvételen ezek fontos adatok lesznek majd. fez tehát a „rejtély” megoldása, de nem is magyarázatra fogtuk a tollat elsősorban, hanem azért, hogy megkérjük a monoriakat: ne rongálják a már elkészített mérnöki köveket, s ha lehet, arra is vigyázzanak, hogy a „heccelődök” ne vigyék arrébb egyiket sem. Kellemetlenséget, bosszúságot okozhatnak a szakembereknek. —zs.— E S,T M E G ,Y E I H l R L/y K Ü L ÓNK I A.D A'S A XII. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1970. JÚLIUS 24., PÉNTEK HATÁRSZEMLÉN A VECSÉSI TANÁCS VEZETŐIVEL Maglód község bejáró munkásainak száma: 2500. A többség vonattal jár be, de a MÁ- VAUT hét járata is mindennap túlzsúfolt. A községben nincs helyi járat, így a bejárók egy része három kilométeres távolságról gyalogol az állomásta naponta. Hagyománnyá vált immár Vecsésen, hogy ilyenkor, nyár derekán a vecsési' tanács végrehajtó bizottságának vezetői határszemléré mennek a község két tsz-ének vezetőségével. A napokban ismét sor került erre. Szentpéteri László vb-el- nök, Janovics Józsefné vb- titkár, Földvári Ferenc képviselték Vecsés nagyközség tanácsát, Moór Nándor elnök, a Zöldmező Tsz-t, Dobrovitz József elnök és Horváth Boldizsár üzemgazdász az Ezüstkalászt. A Ritmus-trió Meglehetősen hosszú idő után, ismét jó zenét hallhatunk a monori Hangulat eszpresszóban. A helyiségbe belépő vendég fülét kellemes dallamok ütik meg. A falak nem repedeznek a borzalmas hangerőtől, és csodák-csodája, egymás szavát is meg lehet hallani. A zenekar neve: Ritmus-trió. Eddig Pilisen játszottak, . mindhárom zenész másodállásban. A zenekar vezetője: Szalay Zoltán énekel, orgonán és klarinéton játszik. Ö egyben a Ritmus-trió alapítója. Pesten dolgozik, a telefongyárban, mint üzemmérnök. Szívesen jönne Monorra dolgozni — ha lehet, a Gelkához. így több szabad ideje maradna. Szerettem volna egy próbát végighallgatni, de ezt a választ kaptam: — Sajnos, időhiány miatt nem tudunk próbálni — mondta Klein György, a zenekar ritmus-, szólógitárosa, valamint énekese. Ö 1964 óta zenél, nagyon szeret játszani. Albertirsán dolgozik: mező- gazdasági főelőadó. A dobnál régi ismerőst találtam: Ragula Róbertét, az újjáalakult Ezüst Csillag együttes volt dobosát. Elmondta, hogy a zenekar 1969. március 1-től játszik ebben az összetételben. Ö jelenleg képesítés nélkül tanít Vasadon, tanulmányait levelező tagozaton folytatja. A kis beszélgetés után ismét játszani kezdtek, a vendégek arcán tükröződő mosolyból ítélve — szépen, kellemesen. Ahogy észrevettem, nagyon szeretik az olasz számokat. Arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc együttesük, nem adtak konkrét választ. — Nagyon sok jó zenekar van, és mi szívesen eljátsszuk mindegyiktől a jó számokat — magyarázta a trió vezetője. Szerződésük szeptember 30- ig szól, de reméljük, még sokáig szórakoztatják a közönséget Monoron. —szy— Kocsiba szálltak, majd irány: az Ecseri út. Menet közben megvitatták a szemétlerakó telep leendő helyét, azaz: hol lenne a legal- Icalmasabb a szeméttelepet kijelölni. A határszemle első állomása a Zöldmező Tsz új savanyító üzeme volt. Innen a tsz majorjába mentek, ahol az Ezüstkalász egyik hatalmas helyiségében a tököt dolgozzák fel. Az asszonyok különleges késekkel hámozzák, szedik ki a belét, utána ládákba rakják, és így, félkész állapotban szállítják a pesti Nagyvásárcsarnokba. Érdemes-e? A tsz vezetői így adták meg a feleletet a tanács vezetőinek: a tök kilója nyersen, azaz egészben 40 fillér. Így 1 forint nyolcvanat kapnak érte. Hetvenöt holdnyi tököt dolgoznak fel ebben az élelmiszeripari jellegű melléküzemben. Hatvan vagonra valót terveztek feldolgozásra. Emellett nyolc vagon uborkát és paprikát savanyítanak majd a melléküzemben. Természetesen káposztát is savanyítanak majd ősszel és a zöldségszárítójuk is működni fog. Innen az Ezüstkalász lakatos és galvanizáló melléküzemébe sétáltak a vendégek a tsz vezetőkkel. Félmillió olajoskanna kimosását és befestését vállalták az ÁFORnak. Ozsvár Zoltán üzemvezető érdekes újításával ismerkedtek. Elképzelése alapján a melléküzem dolgozói fokról fokra kísérletezték ki az új kannarriosó berendezést. Ez a szerkezet egyszerre mos ki kívülről és belülről 26 olajoskannát. Sajnos, egyelőre kevés a létszámuk, ezért is kényszerülnek ilyen újításokra. Az epreskert megtekintése következett, Mintegy ötholdnyi területen eperfákat telepített itt valamikor a Herbária. Mivel azonban a hazai selyemgyártás megszűnik, az eperfákra már nincs szükség. A Herbária átadta a területet a községnek, így rövidesen felparcellázzák házhelyeknek. A két termelőszövetkezet vezetői természetesen nem mulasztották el a gabonatáblák, a szépen zöldellő kukorica- és burgonyaföldek bemutatását sem. Sor került a kertészet megtekintésére is, s a község vezetői megnyugodva térhettek vissza munkahelyükre: két tsz-ükben okosan, jól gazdálkodnak. Pápay Iván Mit érez a fogorvosi székben — a fogorvos? Ezt a .riportot elsősorban azoknak szántam, akik fogfájósán virrasztják át az éjszakát, s aztán a fogorvosi rendelőben rájönnek, hogy már nem is fáj az az átkozott záp- fog. S azoknak is, akik percekig vívódnak az ajtó előtt, menjek, ne menjek? — aztán reszkető térdekkel fohászt külSORSOK, EMBEREK Felnőttség — nagy árért Tizenhét éves koromban mentem férjhez. Rajongásig szerettem a férjemet, ő volt számomra az egyedüli, az egyetlen. Itt laktunk anyu- káéknál. Az édes szüléimét nem ismerem, soha nem láttam őket. Anyuka nevelt. Magához vett és nevelt. Csak hát, az idő ... Hetven éves. Soha nem tudtam vele úgy elbeszélgetni, mint egy édesanyával. Pedig hiányozhak az emberek, a csendes beszélgetések. A házasságunknak ő volt a legfőbb pártfogója. „Egy lánynak az legyen a legnagyobb gondja, hogy férjhez menjen.” Ha ő akkor ellentmond, ha ellenzi a házasságunkat ...de jó is lett volna! A szép máz hamar eltűnt. A kedves udvarlóból hamarosan i, goromba férj lett. Későn járt haza. Amikor meg mertem kérdezni, hol járt, megpofozott. Nekem hallgass a nevem — ezt mondta Csak a gyerekem maradt, ö egészen az enyém. Családtervezés? Szerelem volt. Fiatalság, bolondság ... Örökösen gúnyolódott, nagyképű volt. Nem értesz te semmihez, mondta. Hát igaz, hogy az esztergályos szakmához nem értettem, dehát mindkettőnknek nyolc osztálya volt csak. összejönnek a dolgok. Az a bizonyos pohár is megtelik, hát még az emberi lélek. Egyszer kitörtem magamból, ütött, vert, de nem érdekelt. Megmondtam a magamét. Amikor anyuka megtudta, hogy válni akarok, mondott egy olyat, hogy... és le is köpött. „Az asszonynak a férje mellett van a helye. A férjének tartozik hűséggel, engedelmességgel. Amelyik asszony nem így tesz — az rossz asszony ...” Engem már ez sem érdekelt. Bántani ugyan bántott. Nem értik meg sehol az embert. Közben suliba járok. Ezt úgy mondtam, mint az igazi diákok. Igaz? Elvégzem az iskolát, és felnevelem a gyerekem. Nem lesz könnyű, ez. igaz, de mégis csak jobb, apa nélkül, mint egy rossz, durva apával. Én ezt vallom. A békítő tárgyaláson már hiába mondott szépeket. A szavak mögött mindig ütésre emelt kezét láttam. Az embert az teszi emberré, hogy emberi módon dolgozik, él, gondolkozik. Higye el, szívesen lemondtam volna erről a tapasztalatról. Idő előtt felnőtt lettem. Ne haragudjon, mennem kell. A gyerek... — bocsánatké- rően széttárja a karját. Könnyed léptekkel megy az utcán. A férfiak megfordulnak utána. Most 21 éves. Szalontai Attila denek az ég felé — és beülnek a székbe, lesz, ami lesz. ★ Dr. Nagy András Pilis község fogszakorvosa. Amikor bekopogtam hozzá, hirtelen páni rémület fogott el, mert eszembe jutott, hogy mióta be kellene tömetni már egyik fogamat, de én csak halogattam, halogattam, és most tessék, itt ez a rengeteg modern kínzóeszköz, csillogó fémcsipesz, néma fúró... De hát miért félek én tulajdonképpen? És miért félünk — kevés kivétellel — mindannyian, ha fogászatról van szó? Dr. Nagy András, aki a fehér köpenyben még fiatalabb, mint gondoltam, komolyan veszi a kérdést, és máris nyugtat: / — Félni nem kell. Persze, a kellemetlen élmények jobban megmaradnak, s egy következő alkalom rádupláz arra a félelemre — de legyőzhető. Rajtam is múlik, hogyne, a megnyugtató szavakon, a türelmemen ... S persze, itt a fogorvosi szobában mindig történik valami. Míg más rendelésen esetleg csak vérnyomást mérnek, gyógyszert írnak, itt ki kell nyitni a szájat, a fogorvos elővesz egy műszert... ... és már remeg a páciens lába — teszem hozzá gondolatban, aztán egyszerre csak észreveszem, hogy a mosoly, az a néhány mondat elmosta maradék rémületemet is, félelem nélkül veszem szemügyre a „kínzóeszközöket”. A rendelőben minden új, tökéletesen felszerelt a fogszakorvos „birodalma”. De maradjunk még egy kicsit a félelemnél: Vajon a fogorvos mit érez — o fogorvosi székben? — Könnyű nekem, előre tudom, mi következik! Az egyetemen egymás fogait kezeltük, a baráti kapcsolat, a bizalom kiszorította a félelmet. Bizalom ... Ez az, aminek beteg és orvos között feltétlenül meg kell lennie. Talán nem hangzik nagyképűségnek, ha azt mondom: úgy érzem, ezt a kapcsolatot eddig sikerült megteremtenem minden esetben. Szeretem a munkámat, örülök, ha jól csinálom. És ... örülök, ha ennek mások örülnek. A másfél éves kapcsolat alakján vajon lehét-e határvonalat húzni: kik a legfélősebb betegek —• nők, férfiak, gyerekek? — Érdekes példát mondok. Nálam az a gyakorlat, hogy ha gyerek fogait kezelem, egyszerre hármat hívok be — kettő nézi, hogyan viselkedik a harmadik. „Ha Pisti sír, én azért sem sírok!” Vagy: Ha ez ilyen bátor, akkor én sem nyafoghatok!” És elértem, hogy a kisiskolások már azt kérdezik: mikor megyünk fogászatra? Hát kell ennél több? Kell, mert a felnőttek — vjdéken különösen — csak akkor mennek fogorvoshoz, ha már nagy baj van. Pedig nem árt az időnkénti ellenőrzés. Dr. Nagy András egyik mondata bizonyíték erre: a fogak bizonyos mértékig meghatározzák az embert. Vagyis: „Nyisd ki a szád — megmondom, ki vagy.” Igen, valahogy így... ★ A fogorvos nyugtat, nevet, beszél — az ember ilyenkor a legbátrabbnak érzi magát. Tehát egy embernek máris hasznos volt a riport — nekem. Vajon másoknak is?. (koblencz) Szombati bálok Szombaton és vasárnap is ötórai tea lesz a vecsési művelődési házban. Mindkét napon az Uránia együttes játszik. MAI MŰSOR MOZIK Monor: Nem születünk katonának. Pilis: A bűntény majdnem sikerült. Vecsés: A kis lovag I—n. Megérkezett a brikett Üllőre is A télre gondolnak már az üllői TÜZÉP-telepen. Foto: Festi Imre MIÉRT NEM? A Vecsési VIZÉP csapata nem utazott el Pilisre barátságos mérkőzést játszani. Ez igaz. Nem vet jó fényt a ve- csésiekre, de ... Üllőn és Monoron körülbelül 30—30 néző előtt játszottak. Vajon milyen lehetett a propaganda; vajon hogyan akartak ezek a sportkörök az árvízkárosultakon segíteni? Ezért döntött úgy a vecsési labdarúgó szakosztály vezetősége: — Nem látja értelmét ilyen körülmények között a pilisi vendégszereplésnek. A cikk írója ott volt Pilisen. Itt sem voltak többen 50- nél. Ha ez a vártnál „több” néző — pilisi tudósítónk idézete —, akkor igen rosszul állhat a pilisi együttes szénája. —szatti— Eltűnnek a gizgazok A Monori Községi Tanács írásos felszólítása alapján szerdán megindult községszer- te az utcák gyomtalanítása, az árkok kitisztítása. A felszólítás ugyanis kilátásba helyezte a várható szabálysértés pénz- büntetésének összegét is. Bemutatjuk, a bajnokcsapatot A százszázalékos bajnokság titkai Mendén az egyidényes bajnokság előtt azt a célt tűzték ki, hogy nemcsak a csoportelsőséget, de a járási bajnoki címet is ki kell vívniuk a játékosoknak. Nos, ez a terv fényesen sikerült a men- dei játékosoknak, tegyük hozzá, nem érdemtelenül. Már az első bajnoki találkozók azt sejtették, jól együtt van a gárda, aligha veszélyeztetheti valaki a csapatelsőséget. Pedig, ez a csoport jóval erősebb volt, mint a másik. Ecser, Úri és Tápiósáp, mind komoly ellenfélnek számított, az előbbi kettő • nem olyan régen még magasabb osztályban játszott. Ám a mendeiek idegenben is remekeltek. Ecseren 3:0-ra győztek, de a helyzetek alapján akár féltucat gólt is lőhettek volna. Sikerült győzniük Tápiósápon is, 3:2-re, ahol pedig kevés csapat számára terem babér. Úriban, Tápiósülyben is biztos győzelmet arattak. Egy-egy nehezebb győzelem után otthonukban aztán gólzáporos győzelmek következtek. A csoportbajnokság eredménye: tíz mérkőzés, tíz győzelem, és imponáló gólarány. Üllőn, a Monori-erdő elleni abszolút döntőn, az első félidőben nem úgy ment a játék, ahogy szerették volna. Akadozott a gépezet, de a második 45 percben aztán belejött a fiatal mendei csapat. Egyre-másra vezette a szebbnél szebb támadásokat, aminek eredménye a 2:0-ás győzelem, és a járási abszolút bajnoki cím megszerzése lett. Nagy volt az öröm ezen a napon Mendén. Ez érthető is, hiszen az országban bizonyára kevés csapat nyerte el a bajnoki címet száz százalékosan, pontveszteség nélkül. Minek is köszönheti a mendei csapat azt a szép eredményt? A játékosok megértették az edzések fontosságát. Ma már a járási bajnokságban is csak komoly intenzitású edzések után lehet helytállni a mérkőzéseken. Az edzések látogatottsága az utóbbi időben nagyot javult. A csapat egyetlen mérkőzésen sem állt ki elbizakodottan. Idegenbe általában a döntetlen reményével utaztak, és mégis győztesen hagyták el a pályát. A játék már igazán jól megy. Szellemes, ötletes kombinációk sorozatát tudja ma ez a mendei csapat. Akik látták vasárnap a Péteri elleni mérkőzést, azok meggyőződhettek erről. A mendei gárda akár magasabb osztályban is helytállna, az embernek az volt az érzése, hogy' a mendeiek játszanak magasabb osztályban, és nem Péteri. Gér József (Folytatjuk) Pillanatkép Gyerekek játszanak a park» ban. Apró kis kezükkel, lábukkal vidáman ügyeskednek, formálják a világot a maguk képére. A három pöttyös labda elárvultán áll a park közepén. Egy szöszi kisfiú nézegeti a labdákat, szelíden, szeretettel. Kezébe veszi, megsimogatja őket. Rögtön rokonszenvesebbé válik a többi, szeretetre méltó apróságnál. Leteszi a labdát, és ballal jó „nagyot” N rúg bele. Szalad utána. Egy oszloptól 4—5 " méterre megáll, és az oszlopot célozgatja. Már mindenki öt nézi a parkban: a nyugdíjasok, az újságot böngésző, csendben üldögélő emberek. — Kisfiam, célozd az oszlopot. Ha ötször eltalálod, kapsz egy fagyit a bácsitól. — Én egy csokit adok. És a kisfiú a beígért jutalomtól függetlenül szorgalmasan célozgat. Kis bal lábával egyre ügyesebben és pontosabban végzi a rúgásokat. Felszabadultan új- jong, valahányszor eltalálja az oszlopot. Eszembe jut, hogy valamikor a kispesti grundon Puékás öcsi is így kezdte. A szemekből áradó, féltő szeretet is azt mondja: nagyon szeretik nálunk az emberek a sportot. Nőj nagyra, kis- legény, kisérjen utadon mindig olyan szeretet, mint ott, a parkban, ezen a júliusi délelöttön. —szatti—*
