Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

TÜSKE A monori strandon... A rendezett külső rende­zetlen belső takar. Ez nem a monori strand parkjára, hanem a strandolok visel­kedésére vonatkozik. Mert önfegyelem egyeseknél, sajnos nincs. Piszkos a viz? Ez azért van, mert „egyesek”, a 6— 12 évesek piszkos utcai ru­hában „fürdenek”. Főleg azok, akik a rendes utat megkerülve, hátul, a kerí­tésen jutnak be. De még ennél is több van a rovásu­kon: a vízben bizony nem kulturált ember módjára viselkednek. Nem lehet mindezeken változtatni? —rt— Társadalmi esküvő Maglódon VB-ÜLÉS Nyáregyházán ma délután 2 órakor vb-ülést tartanak, ame­lyen az augusztus 12-i tanács­ülés anyagát tárgyalják meg. CORDOBÁBAN önkezével vetett véget életének egy 32 éves munkás — annak a cso­portnak tagja, amely saját be­vallása szerint annak idején Aramburu volt elnököt elra­bolta. Hector Arturo Diaz fő­belőtte magát, amikor a rend­őrség betört a lakásába, hogy őrizetbe vegye. Maglód községben másodízben rendeztek társadalmi eskü­vőt, amit ez alkalommal a művelődési otthonban tartottak. Varga Anna és Gyimesi Ferenc esküvőjét a községi tanács és a KISZ-szerVezet készítette elő nagy gonddal — és hozzá­tehetjük: nagyon ízlésesen. A szépen feldíszített művelődési otthon méltó keretet adott a polgári esküvő megtartásához. A tanács és a KISZ képviselőinek köszöntőjén kívül két Petőfi- és egy Juhász Gyula-vers emelte az esemény színvonalát. A Bajcsy-Zsilinszky úti lakodalmasházban azután reggelig folyt a tánc. Szöveg: Furuglyás Foto: Somodi JO hír a gáztelepről Nemrég arról írtunk, hogy a monori új gázcseretelepen az emberek egymás hegyén-há- tán tolonganak, amíg meg­kapják a gázpalackot. Öröm­mel tapasztaltuk, hogy azóta pozitív változás történt. Né­mi sorbanállás után négyesé­vel engedik be a telepre a vá­sárlókat — ezzel elkerülik a tumultust és nem utolsó sor­ban azt, hogy a gázpalacko­kat lökdösődve vigyék ki a vá­sárlók, miután megtörtént a csere. Természetesen, több időt is megtakarítanak így az emberek. IDÉNYMUNKA VAGY VÉGLEGES? Diáklányok a term Azok közül a diáklányok közül kerestem fel néhányat, akik az idén érettségiztek. Kü­lönböző munkahelyen találtam meg őket. Érdekelt, miért dol­goznak már a nyáron, hiszen ez a szünidő még az övék. Domonyi Júlia, a monori bútorüzletben tölt egy hóna­pot. Aztán jön egy kis pihenő, szeptemberben pedig az Egri Tanárképző Főiskolán, a ma­gyar-angol szakon kezdi meg tanulmányait. — Jól jön ez a pénz, hiszen Szükségem lesz néhány olyan holmira, amit a várható ösz­töndíjból nehezen tudnék megvenni. Érdekesség, hogy az egri fő­iskolán ebben a tanévben kez­dődik el az angol szak. Mire tehát Júlia végez, valószínűleg szükség lesz néhány általános iskolában angol szakos tanár­ra is. — Miért éppen ezt a szakot választottad? — A monori József Attila gimnáziumban ez a két tan­tárgy volt a kedvencem. Hát ezért. TÁT Szabó Anna szünidei mun­kája már hagyományszámba megy. Nem először dolgozik ugyanis a monori posta tele­fonközpontjában. Hangját a telefonálók már ismerik, s An­nát ismeretlenül is megsze­rették. Annát szeptemberben Sze­gedre szólítja a kötelesség, a József Attila Tudományegye­temre, ahol matematika-fizika- szakos hallgató lesz. — Nehéz volt a felvételi? — Jaj, nagyon sokat iz­gultam előtte. Bizony nehéz volt, de sikerült megbirkóz­nom a feladatokkal. Bokros Évát, a monori Jó­zsef Attila gimnázium kitűnő kosárlabdázóját a monori vasútállomás épületében ta­láltam meg. — Idénymunka vagy vég­leges? — tettem fel neki a kérdést, mivel hallottam, hogy Éva a vasúti tisztképző isko­lában Miskolcon szeretne to­vább tanulni. — Igen, végleges. A tiszt­képzőt majd a munka mellett végzem el. Szeretnék itt, a monori vasútállomáson ma­radni, mivel úgy tudom, 5— 10 éven belül átépítik, és ak­kor itt nagyon jó lesz. A ko­sárlabda-csapatban szeretnék továbbra is játszani. ★ Székely Annamária anyagi körülményei miatt nem tanul tovább. Sajnos, helyben nem talált megfelelő állást, Pesten talált rá az 1-es számú AKÖV-nél. — Végleg lemondtál a ta­nulásról? — Nem, ősszel beiratko­zom egy angol nyelviskolába, szeretnék angolból államvizs­gát tenni. Utána majd meg­látom. —szy— MONOMQÜXI P E íl; MEGY E I H í R L XII. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM K Ü L Ö N K I A D A SíA> 1970. JÜLIUS 23., CSÜTÖRTÖK Címereseik a kukoricát Nem kapnak billenős ZIL-t a pilisiek A pilisi Űj Élet Tsz elnökét kértük meg: mondja el, mi je­lent gondot, s mi örömet, ilyenkor a termelőszövetke­zetben? — Gond? Szerencsére, nem sok van. Az eső hátráltatta az aratást, de kárt nem okozott, nem döntötte meg a gabonát, intenzív búzafajtánk jól bírja az esőzést. Az árpa aratását még az esők előtt befejeztük, a szalmalehú­zás maradt félbe. Várjuk, hogy kicsit szikkad­jon a föld, s folytathassuk a munkát. A gépekkel, persze, akad gond. Két billenős ZIL-t rendeltünk a szállításhoz, és hiába reklamálunk, a vállalat nem küldi, pedig szükség len­ne rá. A kért bálázógépet megkaptuk, de a bálakioldót nem, így a szalma betakarítása rendkívül drága, hogy a balesetveszélyről ne is be­széljek! Egyébként minden rendben van az Üj Élet-ben, befejez­ték a kapásnövények ápolását, most a kukorica címerezése folyik. 176 ember végzi ezt a munkát, még esőben is — sietni kell. Betakarították a lucernát, 217 holdról 35 vagon „jött le”. Van 100 hold új vetésű lucer­nájuk is, a termés nem a leg­jobb, de itt is megvolt nyolc vagonnal. — Hozzáfogtunk a borsó aratásához is, de az időjárás megakasztott bennünket — mondta az elnök. — A főmé­Művelődési otthonok — uborkaszezonban III Üllő: szerény keretek között MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Minden évben újra. Nyáregyháza: A kalandor csődje I—II. Ürl: Hajrá, magyarok! Ve- csés: A kis lovag I—II. Talán legszerényebb a há­rom meglátogatott közül az üllői Ságvári Endre Művelő­dési Otthon. — Azt ötórai teák töltik ki az „uborkaszezont”. Előadás- sorozat is csak egy folyik most, a leendő autó- és motor- vezetők készülnek az e hónap­ban sorra kerülő vizsgákra. — Tatarozunk, külső és belső csinosításra használjuk ki a lélegzetvételnyi időt — tájé­koztat Mahler Károly gazda­sági vezető. — Üllőn ifjúsági klub nincs. Próbálkoztunk ugyan vele, de csődöt mondott és meg­szűnt. A szakkörök közül a galambász- és a bélyeg- gyűjtő működik igen aktívan és lelkesen. A kultúrház udvarán már évek óta áll egy téglaszín­pad, előtte beton táncparkett. — Az idén sem lesz szabad­téri ötórai tea és más rendez­vény? — kérdezem, hiszen is­merem ezt az évek óta vajúdó gondot. — De, talán az idén sikerül rendbehozni az egész udvart és vele a szabadtéri színpadot is. Eltakarítjuk a romos te­kepályát. Nem divat ma már az egykor népszerű kugli. A nagy hó a télen össze is dön­tötte az épületet. Nem érde­mes ilyen formában felépíte­ni. Mától vasárnapig Vecsésen játsszák A kis lovag című szí­nes, magyarul beszélő lengyel történelmi filmet. Amikor a társadalmi mun­káról kérdezem, nem dicsek­szik. Nincs. Pedig dupla kiadás minden javítás, felújítás. Ezért is állunk ilyen szeré­nyen. (Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy míg Vecsésen 40, Gyömrőn 44 ezer forint az állami támogatás, addig itt mindössze 8 ezer.) ' — És a KISZ-re nem tá­maszkodnak? — mondom, ta­pasztalva a szomszédos közsé­gek fiataljainak aktivitását. — Ott, a szabadtéri színpad mögött van egy különálló épület, a KISZ-é. Hetek óta senki sem kéri el tőlem a KISZ-szoba kulcsát. Nincs talán Üllőn fiatalság? Körülnézek, mielőtt kilép­nék az irodából. Az asztalon katonás sorrendbe rakva a tíz-, húszfilléresek. Mind­egyiknek megvan a helye! Az utcán jut gz eszembe, hogy a népművelésről nem is be­szélgettünk. őszre ide is visz- szatérek, és pótolom a mu­lasztást. A három riportban általá­ban helyi és egyéni gondok­kal találkoztunk. Vannak azonban közösek is. Ilyen pél­dául, hogy minden anyagi költséget a művelődési otthon­nak kell kigazdálkodnia. Szo­rosabb kapcsolat kiépítésére volna szükség a községekben működő vállalatokkal, tsz-ék­kel. Hiszen számukra sem lehet közömbös, hol és hogyan szórakoznak, művelődnek dol­gozóik. El kellene gondolkozni népművelőinknek azon is, hogy helyes-e a fővárosi szí­nészek, énekesek és zenekarok gyakori szerepeltetése. Ezek a rendezvények ugyanis rend­szerint ráfizetésesek. (Gyöm­rőn például a Koncz-show több ezer forintos ráfizetéssel zárult.) Közös gond a kulturált vi­selkedés hiánya járásszerte. Sokat tehetnének ennek érde­kében az ifjúsági klubok. Per­sze, ezt a törekvést — a kultu­rált szórakozást és viselkedést meghonosítani — a községi KISZ-alapszervezetek is előse­gíthetik. Amikor ősszel újra felkere­sem a három művelődési há­zat, remélem, örömmel tapasz­talhatom majd, hogy több szót ejthetünk magáról a nép­művelésről, annál is inkább, mert ez a legfőbb feladata minden művelődési otthonnak. Pesti Imre zőgazdász szerint a gép mun­kája elég lesz, nem kell kézi kaszásokat beállítanunk. Nyolcvan hold lencsénk is van, ezzel a géppel azt is le tudjuk aratni. — Hallottuk, hogy a pili­si Üj Élet dolgozói Hajdú­szoboszlón nyaralnak, fel­váltva. — Igen, hétnaponként hár- man-négyen mennek, saját gépkocsin viszi le őket a ter­melőszövetkezet, hogy ne kell­jen vonatozniuk. Bérbe vet­tünk egy üdülőt, és akik onnan visszajöttek, örülnek, elégedet­tek, hiszen eddig nemigen volt rá példa, hogy nyáron, a mun­ka dandárjában nyaralhassa­nak a tagok. De megérdemlik, ebben a nehéz időjárásban is mindent megtesznek, hogy jól haladjon a munka. (Koblencz) MNK-mér kőzés MENDE—PÉTERI 4:0 (2:0) Mende: 300 néző. Vezette: Hörömpő (Somszegi). Az első negyedóra a ven­dégcsapaté volt. A 4. percben Bolcsik jó lövését bravúrosan védte Tóth, a mendei kapus. Aztán Végh lőtt mellé. A mendeiek fokozatosan belelen­dültek. A 20. percben a hazai­ak megszerezték a vezetést. Szvitek nagyszerű labdával ugratta ki Jámbort, aki né­hány lépés után óriási gólt lőtt a bal sarokba. 1:0. Nem szűnt a mendei nyomás, és alig tíz perc múlva növelték előnyüket a hazaiak. Hörömpő játékvezető indokolatlanul sza­badrúgást ítélt Mende javára a jobb oldalról, az alapvonal közeléből. A beívelt labdát Szvitek nagyszerű, csúsztatott fejessel juttatta a hálóba. 2:0. Az első félidő végéig tovább­ra is Mende támadott, újabb gólt azonban nem sikerült lő­nie. Szünet után érdekes, hogy ismét Péteri támadott többet az első 15 percben, Bódis tisz­ta helyzetben sem tudott a kapuba találni, majd Végh lö­vését védte jól a mendeiek fiatal kapusa. A 60. perctől is­mét a hazaiak vették át a já­ték irányítását. A két szélső, Bakó és Jámbor gyakran csi­nált zavart a péteri védelem­ben, és csak Búzás K. bravú­ros belépői tudták megakadá­lyozni a két mendei játékost a góllövésben. A 67. percben Bartos mint­egy 20 méterről lövésre szánta el magát, és az a későn vető­dő péteri kapus mellett a há­lóba jutott. 3:0. üt perc múl­va hasonló helyzetből Szvitek lőtt gólt és ezzel alakult ki a 4:0-ás végeredmény. Jó iramú, színvonalas mér­kőzést láthattak, akik kiláto­gattak az MNK-selejtezőre. A mendeiek győzelme egy pilla­natig volt veszélyben. Helyen­ként szellemes, kombinatív já­tékukkal ilyen arányban is teljesen megérdemelten sze­rezték meg a győzelmet, és ez­zel kivívták a jogot, hogy va­sárnap Monort fogadhassák az MNK-selejtező során. Jó: Tóth, Sipos, Szántai P., Bakó, Szántai F., Simon, Jám­bor, illetve Bolcsik, Végh, Bú­zás, Hrutka. Hörömpő kisebb hibáktól el­tekintve, jól vezette a mérkő­zést. (Gér) Kosárlabda-híradó A lányok edzője A Monori SE női kosárlab­dacsapata az NB Ill-ban sze­repel. Edzője Veres László ta­nár. Honnan indult el? — tet­tük fel neki a kérdést beszél­getésünkkor. — A monori József Attila Gimnáziumban érettségiztem 1958-ban. Még abban az év­ben felvettek az egyetemre, földrajz-biológia szakra. Az egyetemen kosárlabdáztam, a kézilabdát is szerettem, de a kosárlabda volt a kedvenc sportágam. — És az egyetem elvégzése után? — Szülőfalumra, Monorra kerültem, a József Attila Gim­náziumba, biológia-földrajz szakos tanárnak. Mivel évek­kel ezelőtt kitűnő eredmény­nyel elvégzetem a kosárlabda­oktatói tanfolyamot, itt, a gim­náziumban szívesen vállaltam a lányok edzését. Két éve fog­lalkozom velük rendszeresen. Ez ugyan még nem nagy idő arra, hogy a játékosok min­dent jól megtanuljanak, pél­dául indítani, helyezkedni, ko­sárra dobni. — Akkor hogyan érték el az NB Ul-ba jutást? — Volt 3—4 nagyon tehetsé­ges kosárlabdázóm, és amikor 1969-ben a megyei bajnoksá­gon szerepeltünk, mint leg­jobb második helyezett kerül­tünk az NB III-ba. — Hogyan szerepelt a csapat másutt? — A kosárlabda országos középiskolai kupában bekerül­tünk a 16 legjobb közé. A pé­csi Nagy Lajos Gimnázium el­len 85:51-re nyertünk. A visz- szavágón, Pécsett, ugyan ki­kaptunk tőlük, de jobb kosár­aránnyal mi jutottunk tovább. A szegedi kerületi döntőkben a harmadik helyezést értük el. — A további terveik? — Ősszel egy kosárlabda­sportiskolát indítunk a monori gimnáziumban. Jelenleg is foglalkozom 10—15 lánryal, hetedik-nyolcadikosok. Mono- ron kezd népszerűvé válni a kosárlabda. Most, hogy elké­szült az új pályánk, máris lát­szik javulás. Az utolsó három mérkőzésünket megnyertük. A budapesti mérkőzésünkön is csak 5—6 kosárral kaptunk ki. Ősszel két mérkőzésünk lesz idehaza, három idegenben. Szeretnénk a középmezőnyben végezni. Veres Lászlóról tudjuk, hogy nagyon szereti a kosárlabda­sportot, és hogy hetenként 3 —4 edzést is tart, külön-külön korcsoportok szerint. Fárado­zása minden bizonnyal meg­hozza a kívánt eredményt. Vitéz Imre 1 i 1

Next

/
Thumbnails
Contents