Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
1970. JÚLIUS 23.. CSÜTÖRTÖK ^/VfOfiP 3 Nem furcsa napjainkban, a hírközlés forradalma idején tájékozatlanságról s annak hordozójáról, a tájékozatlan emberről írni? A hírközlés forradalma tény, A tájékozatlanság is az. A televízió előtt esténként százezrek ülnek, a rádió adásainak hallgatósága sem kisebb, az újságok olvasói is hatalmas tábort alkotnak, s mégis: sok a tájékozatlan ember. Ne menjünk túl messzire, ne kérjünk túl sokat számon. A világ bonyolult dolgaiban való eligazodás azoknak sem köny- nyű, akik hivatásszerűen foglalkoznak egy-egy területtel. A külpolitika, a gazdaság, a tudomány, a kultúra világeseményeinek hírei eljutnak mindenkihez, aki azokra kíváncsi, elég, ha nézi a televíziót, hallgatja a rádiót, böngészgeti a lapokat, ki-ki kedve, ideje, érdeklődési területe szerint. Azért tehát, mert valaki nem ismeri ki magát távoli országok vezető köreinek hatalmi harcában, vagy mert nem sokat konyít a nyugati nagy tőzsdéken bekövetkező árfolyamesések és -emelkedések okairól, aligha lehet elmarasztalni, tájékozatlannak nevezni. Ám nagyot lépve távolságok térképén: lehet-e tájékozatlannak lenni és maradni saját dolgainkban úgy, hogy e tájékozatlanság kárát ne érezze az egyén és'a közösség? Nem lehet. A tájékozatlanság súlyos béklyó a cselekvő ember s az őt másokkal összefogó közösség gondolkodásán éppúgy, mint kezén. Elgondolkoztató: a hírközlés forradalma idején az emberek jelentős hányada arról tud a legkevesebbet, ami közvetlen környezetében történik. amivel mindennapi munkája, élete összefügg. Ha tehát igaz az — márpedig igaz —, hogy világméretekben kiépült a hírek továbbításának megkapóan tökéletes szervezete — amibe a hírközlési műbolygók éppúgy beletartoznak, mint a hírügynökségek telex- gépeikkel, képtávíróikkal, a nyomdai rotációsgépek s így tovább —, akkor az is igaz — és, sajnos, valóban igaz —, hogy a helyi „hírközlés” szervezete messze elmaradt ettől. Tökéletlen, akadozó, lényegest és lényegtelent nem súlyozó. A helyi hírközlés: a lakóhely, a munkahely eseményeiben, terveiben tájékoztatást nyújtó valami kellene, hogy legyen. Valami, de: mi? Néhány — hozzátehetjük: bátortalan — kezdeményezés akadt arra a megyében is — így Szentendrén, Nagykőrösön —, hogy a tanácsok s a lakosság között folyamatos és rendszeres párbeszéd alakuljon ki. Tájékozódjanak egymás gondjairól, terveiről, óhajairól, kifogásairól. Találni példákat a munkahelyeken — így üzemekben, termelőszövetkezetekben házi újságokat — is arra, hogy megteremtsék a kölcsönös tájékoztatás lehetőségét, de ezek kivételek, szabályt erősítő: kivételek. Az általános az, hogy a legalapvetőbb dolgok sem köztudottak. A lakosság nem fűd arról, mit tervez a tanács, a munkahelyeken képtelen fölfedezni az összefüggéseket a különböző átszervezések, korszerűsítések között, s ilyenkor nyílik tág tere a mendemondáknak, a rémhíreknek. A párt IX. kongresszusának Huszonhárom fiatal kerestetik Az elmúlt időben számtalanszor méltattuk az árvízkárosultakat támogató, az ■ árvízkárokat enyhítő országos mozgalmakat, a megye, a községek, a vállalatok, termelőszövetkezetek, az iskolák, s nem utolsósorban egyének segítségét. Valóban, nemes felbuzdulással, tettre- készséggel találkoztunk mindenhol — éreztük, érezzük benne a közösség melegét, azt, hogy együtt vagyunk. Most azonban egy mulasztást tennénk szóvá. Arról beszélnénk, mint hagyunk ki egy lehetőséget. Hogy jó propagandával, szervezéssel, a társadalmi segítőkészség kellő irányba terelésével, mindössze 23 ember megfelelő helyen való munkába állításával — rendkívüli mértékben meggyorsítsuk az árvízkárosultak talpraállását. A következőről van szó. Az erdőkertesi téglagyár jó ideje krónikus munkaerő- hiánnyal küzd. (Általános probléma ez az építőiparban, építőanyagiparban. Az itteni munka nehézsége és körülményei miatt a bérfejlesztések ellenére sem vállalkoznak ma már szívesen rá az emberek.) Tavaly 23 segédmunkás lépett ki az erdőkertesi üzemből. így már 1969-ben sem tudtak állandóan két műszakban üzemelni. S amíg tavaly még az első öt hónapban ötmillió nyerstéglát gyártottak, az idén ugyanebben az időszakban csupán 2,6 milliót. Ebben az évben ugyanis az egy műszak már állandósult... Adva van tehát egy megyei téglagyár, amely munkaerőhiány miatt fél kapacitással termel. Pedig a kemencék győznék a három műszakot is, de az áramkorlátozás csupán két műszakot engedélyez. A munkaerő- hiány pedig egy műszakra csökkenti ezt. Huszonhárom „lerakó”, azaz kézi rakodó segédmunkás beállítása kellene a máéodik műszakhoz, amely vagy 30 ezer tégla termeléstöbbletet jelentene naponta: egy családi ház anyagát. Az erdőkertesi téglagyár kollektívája — többségükben betanított munkások, jelentős részük törzsgárda-tag —, az árvíz hírére, azon túl, hogy felajánlották egy havi keresetük négy százalékát, vállalták, hogy október 15-ig ledolgozzák a szabad szombatokat, valamint havonta egy vasárnapot. A gyár vezetősége ezenkívül a környező községi tanácsokhoz fordul, toborozzanak számukra munkásokat. De még ott is, ahol a tanácsok eleget tettek e kérésnek — támogatásuk eredménytelennek bizonyult.., Ezenkívül a több, hasonló gondokkal küzdő téglagyárat üzemeltető Épületkerámiaipari Vállalat, az erdőkertesi üzem központja a Budapesti KISZ Bizottságtól is segítséget remél. Utóbbiaktól ígéretet kaptak kétszáz fiatal toborzására. Mivel az árvízkárok helyrehozatala idején a téglagyárak problémája még annyira sem általános, szimpla munkaerőgazdálkodási probléma, mint máskor, hanem égető társadalmi feladat — úgy érezzük, az erdőkertesi gyár központja jó úton kereste a segítséget, amikor a fővárosi KISZ-esekhez fordult. Megyei üzemükről szólván azonban tán joggal gondoljuk, hogy ők saját problémájukban nem elsősorban a fővárosi, hanem a megyei KISZ-bizottságtól várhatnának támogatást. S az árvízkárok helyreállítására szünidei munkára jelentkező diákság seregének ismeretében, de azon vállalások ismeretében is, amelyekben munkásfiatalok a szabadságuk idejére felajánlották segítségüket — bízvást kijelenthetjük, hogy jó propagandával, jó szervezéssel elő lehet- n e teremteni a 23 embert. Ha egy-egy csoport csak két- három hetet, egy hónapot dolgozna... már létrejöhetne a téglagyárban a második műszak. Az üzem a munkás- szállást biztosítja. A cél, a nyernivaló: egy családi ház anyagával több tégla naponta. Padányi Anna határozata nagy súllyal szólt a közélet demokratizmusának erősítéséről, a dolgozó tömegek fokozott bevonásáról a közügyek intézésébe. Most, amikor a X. kongresszusra készülve mindenütt fölmérik a megtett utat, az eredményeket és a gondokat, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a IX. kongresszus határozatának ide vágó része sem maradt papíron, ami az országos eredményeket illeti. Rendszeressé váltak azok a fórumok — a televízió Fórum műsorától a vezető politikusok által tartott gyűlésekig, sajtótájékoztatókig stb. —, melyeken a szó legnemesebb értelmében eszmecsere folyik, mégpedig országos gondokról, örömökről, teendőkről. Az országgyűlés ülésén elhangzó beszámolók, felszólalások és interpellációk is azt tanúsítják, hogy a párt útmutatása az állami élet gyakorlatát is áthatja, korszerűsíti, a követelményekhez igazítja. S ezért furcsa, sőt természeteit enes, hogy minél kisebb közösséget érintő ügyekről van szó, annál inkább sűrűsödik köröttük a hallgatás, annál több a találgatás, annál nagyobb a tájékozatlanság. A tájékozatlanság: a demokratizmus szélesedő folyamának gátja. Nem egyetlen, de erős akadály. Erős, mert — kétfe- lől is támogatják. Támogatja a vezetők nemtörődömsége, a vitáktól való irtózás, a tájékoztatásban rejlő meggyőző és mozgósító erő lebecsülése. A gát másik oldalát meg azok támasztják hátukkal, akik nem is igénylik azt — „csak a pénz meglegyen” —, hogy többet tudjanak a maguk szűkén vett napi dolgánál. A két oldalról is erősített gát áttörése nem kizárólag, de elsősorban a kommunistákra, a pártszervezetekre vár. Azokra a közösségekre, melyek összetételüknél fogva ott vannak mindenütt: a vezérigazgatóságon éppúgy, mint a legkisebb műhelyekben, a szövetkezet vezetőségében éppúgy, mint a munkacsapatokban, brigádokban. S mert mindenütt ott vannak, a gát áttöréséért is tenni ttodnak mindenütt! Van-e elég zöldség, van-e elég gyümölcs? Milyenek az árak? Amikor az olvasó kézbe kapja lapunkat, és a kisebb tudósításokat is átböngészi, sokszor egymásnak ellentmondó véleményeket hallhat a piaci árakról, a zöldség- és gyümölcsellátásról. Most újra ezt a témát vizsgáljuk — a teljesség igénye nélkül —, de kissé mélyebben, és reméljük, hogy egyes problémakörök érintését az illetékes gazdálkodó vagy kereskedelmi szervek hasznosnak találják. Adjuk hát először át a szót a zöldségtermesztéséről régóta híres Főt nagyközség tanácselnök-helyettesének. MÁT ÉK A JÁNOS tanácselnök-helyettes — Járásunkban nálunk találhatók a legnagyobb zártkertek. Nem kevesebb mint 548 k. holdon termelnek itt az emberek burgonyát, zöldségféléket, paradicsomot, paprikát. Régen lovas kocsival hordták be a pesti piacokra az árut, most — személyautókkal. A fóliás termesztés nagyon elterjedt, és ez az intenzív termelési mód nagy jövedelemhez juttatja a ker- tészkedőket. Talán vizsgáljuk először a termelők oldaláról az idei évet. Szerintem idén nagyobb bevételt értek el, mint tavaly. Itt melegebb a homok, mint másutt, a primőrök két héttel korábban beérnek. Az új burgonyából, az uborkából, a salátából, de főleg a paradicsomból sok pénzt sikerült bevenni. Akad olyan gazda, aki egyszerre 150 kiló paradicsomot visz be kocsiján, és kilójáért 18 forintot kér, mégis elkapkodják áruját. Az újburgonyát itt 14—16 forintért vették át kilónként, és kitűnő cikknek mutatkozott az eper is. A Vörösmarty Tsz primőrökkel nem foglalkozik, szabadföldi kertészetében borsót és paradicsomot termeszt. Foton 5 zöldségbolt van, sajnos, kicsik, és felújításra szorulnak. A községből hatezer ember jár be Pestre dolgozni. A gazdák itt megtermelik a zöldséget- gyümölcsöt, beviszik Pestre. A Pesten dolgozó fótiak pedig onnan hordják ki a zöldséget- gyümölcsöt, mert nagyobb a választék, és az árban sincs a pesti és fóti között differencia. Előfordulhat, hogy valaki a szomszédja kertjéből a fővárosba szállított árut veszi meg és hozza vissza. Általában jó a felvásárlás, a MÉK és az ÁFÉSZ-ek is jól alkalmazkodnak a körülményekhez, tisztességes árat adnak. A lakosság oldaláról nézve az ellátást, idén a primőr drágább volt. Tartja elég magas árát a paradicsom és a paprika is. A választék általában megfelelő. EMBER JÓZSEF főagronómus — Mi itt a túrái termelőszövetkezetben nagyon örülünk az ún. több csatornás értékesítési rendszernek. Két konzervgyárral tartunk kapcsolatot, de vásárol tőlünk a MÉK is. Időnként viszünk az állami gazdaságok boltjaiba, de a ZÖLDÉRT-hez is árut. A tsz- ben mintegy 770 holdon termelünk paprikát, paradicsomot, zöldséget, sárgarépát, káposztát, zöldborsót, uborkát. Az öntözéses kertészetünk területe 80 hold. Szerintem az eladási árak rosszabbak, mint 1969-ben. A zöldborsót például kilónként 50 fillérrel kevesebbért tudtuk értékesíteni. A Hatvani Konzervgyár az I. osztályú borsót 2,50-ért, a nagykőrösi 2,80-ért vette meg. A MÉK 2,— Ft-ot adott kilójáért. A paradicsom viszont „bevágott” ... A hajtatásos termesztés pagyon sikeresnek bizonyult. A 12 000 négyzetméteres területről 600 ezer forintot vettünk be. Kilónként 20—24 forintért el tudtuk adni a paradicsomot. A hajtatott paprika is jól fizet, a szabad piacon 18 —22 Ft-ért, a MÉK-nek 16—17 Ft-ért adtuk el. Megjegyzem, a MÉK egy kiló paprikán 10 forintot keresett... De azért nem panaszkodunk, mert a MÉK tavaly nagyon „katonásan” bonyolította le a szállításait, 120 vagon almánkból 97-et exportra vett át kilónként 5,30-ért. A burgonyáért tavaly 2,30-at adott, és ő később kénytelen volt kilónként 1,30-ért eladni. A zöldségnél nagyon nagy a káló, s én megértem a MÉK-et, ha nem tud annyit adni érte, mint a többi Megnyílt az Autóklub műszaki állomása Az ember csodálkozva áll, amikor kezébe nyomják az 5 forintos nagyságú kis kár- tyácskát. Rajta négy piros vonal ível. Pontos jelzése annak, hogy működik az autó szíve, a motor. Rendelkezésre áll minden ügyes elektronikus és más műszer, berendezés ahhoz, hogy a gépjármű vezetője-tu- Iajdonosa pontos diagnózist kapjon. Ennek birtokában keresheti fel az autójavítókat — ha erre szükség van —, s kérheti a bajok orvoslását. Tulajdonképpen ez a fő feladata a Budaörsi út és a balatoni kettős autópálya elágazásánál tegnap felavatott új autóműszaki állomásnak. A tízmilliós építmény, persze, más szolgáltatásoknak is helyet ad. Mint Matykó Vilmos, az Autóklub főtitkára mondta, ami csavarhúzóval és csavarkulccsal megigazítható, helyrehozható, azt megteszik kellő szakértelemmel az Autóklub-tagoknak. Javítással azonban nem foglalkoznak. Ahhoz, hogy megfelelő diagnózis készüljön, persze, nemcsak a motort kell kipróbálni, hanem azt is, kiegyensúlyozottak-e a kerekek, jól vannak-e beállítva, megfelelő-e a jármű műszaki-biztonsági állapota és így tovább. A gyors szemlék során egy sor rejtett bajra hívhatják fel a figyelmet, s ezzel növelik a jármű élettartamát, de biztonságosabbá teszik a közlekedést is: az autóra mindig engedelmes partnerként számíthatnak. Az állomás elsősorban a budapestiek és a főváros környékiek — Pest megyeiek rendelkezésére áll, , de természetesen, a távolabbról érkezőket is fogadják, ha szükség van rá. Az elkövetkező 5 éves tervben több megye- központban szeretnének hasonló, bár kisebb méretű állomást építeni Egyúttal — a mostanihoz hasonlóan —, kiszedett és működtetett autómotorok segítségével egyhetes tanfolyamokon megtanítani a volán mellett ülőket a legfontosabb technikai tudnivalókra. Ahogy az ÁBC-t illik tudni, nélküle ma már nem boldogulhat ember, úgy kell ismernie az autóval dolgozónak a technikai ábc-t, a legszükségesebbeket. Végezetül hadd jelezzük az új állomás, illetve a budapesti indító szolgálat telefonszámát, amelyen keresztül az érdeklődők jelentkezhetnek: 267—681. T. Gy. felvásárló. Hogy olcsóbbak-e idén az árak?... A paradicsom kivételével olcsóbbodtak. A paprikánál lesz probléma... Az uborkánál nem lehet, mert gyorsan zuhan az ára. A salátának való uborkát például tegnap még kilónként 3,— Ft-ért, ma már 80 fillérért vette át a MÉK. Mi szeretünk szállítani az állami gazdaságok boltjainak is. Kiskereske- relmi árat mínusz 15 százalékot fizetnek. Jó üzlet. Idén 10 milliót szándékozunk kertészetből bevenni. Már 4,5 milliónál tartunk. TÓTH MIHÁLY kereskedelmi ellenőr — Én, kérem, sokáig dolgoztam a gödöllői ÁFÉSZ-ek és a tanács kereskedelmi osztályának megbízásából ellenőrként. Ismerem a felvásárlás, az ellátás problémáit. A gödöllői járásban a zöldségtermő terület kb. 4 százalékkal csökkent 1969-hez viszonyítva, viszont nőtt az öntözött terület. Logikusan gondolkodva, azt kell állítanom, több termék kel el a piacokon, mint tavaly. Az árak azonban — a gazdasági mechanizmus reformjával engedélyezett, több- csatornás értékesítés ellenére — nem csökkentek. Még mindig hosszú úton jutnak el a termékek a fogyasztóhoz, s mire eljutnak, drágábbak lesznek. Az a rengeteg magántermelő, akik zöldségkertészetet művelnek, nem adják olcsóbban az áruikat, ha látják, hogy az állami vagy szövetkezeti kereskedelem nem enged a „48”-ból. Régóta Galgahévízen lakom. Itt kitűnő felhozatal van. Egyesek megveszik itt olcsóbban a zöldség- és gyümölcsféléket és aztán viszik Pestre eladni, Nagyon jól kifizetődő ez a lánckereskedelem. Ma a nagyüzemek csak úgy tudnak versenytársak lenni, gazdaságosan zöldséget termelni, ha a legkorszerűbb módszereket választják. A paradicsomnak ugyebár 1,10 a védett ára. Nos, ha valaki nem tud időben piacra menni, vele, ha nem tud holdanként legalább 16 ezer forint bevételt elérni, akkor nem éri meg neki a termesztés. Az árak pedig csak akkor lesznek olcsóbbak, ha a nagyüzemek tömegméretben öntik piacra a zöldséget és gyümölcsöt. Sokan szidják a kereskedelmi szerveket, a MÉK-et is, pedig nincs igazuk. Miből építene tárolóhelyeket, miből raktározna és kockáztatna a MÉK, ha nem nyerne az árakon. Szerintem a termelők tisztességes árat kapnak és nagy haszonra tesznek szert. Az árak tavalyhoz viszonyítva bizonyos cikkeknél csökkentek, például a burgonyánál, de a nagyon fontos paprikánál és paradicsomnál emelkedtek. MOLNÁRJÁNOSNÉ háziasszony — Mi, itt Gödöllőn, közel vagyunk a megye egyik legjobb zöldség-gyümölcstermelő területéhez. Ez azonban nem mutatkozik meg az árakban. Annak, akinek mindent a piacról kell i .egvennie, bizony, magasak. A választékkal is baj van. Máskor sokkal nagyobb kínálat volt cseresznyéből, meggyből... Hová tűntek?... A paprika és paradicsom nem csak drága, de kicsik, a paprika különösen rossz, gyenge minőségű. FELTÉTELES ZÁRSZÓ A sokféle véleményt meghallgatva láthatjuk, hogy a zöldség-gyümölcsellátás, az árak alakulása — mint minden évben — most is vita tárgyát képezheti. Kérdéseinkre a válaszok nem egyértelműek, de az ellátás bajaira rávilágítanak. Nem szaporítva a szót: gyorsabban kell az árunak -eljutnia a fogyasztókhoz és akkor olcsóbb is lesz. Sz. D. TÁJÉKOZATLANOK
