Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
rt.ni HEcmi 1970. JULIUS 22., SZERDA kJCMop VIGYÁZAT, ÉLETVESZÉLY! Törvényességgel aládúcolt lelkiismeretek Kérem, állítsa le a karhatalmat!" // Szentendrén, az Engels utca 1. szám alatt lakik egy nem túl szerencsés ember. Gyógyult tbc-s, felesége elhagyta, elváltak, az italnak adta a fejét, két éve rendszeresen szedi az Antethil-tablettát, tehát gyógyult alkoholista, idegileg tönkrement, lelkileg zilált, új felesége az idegösszeomlás szélén van. Ügy néz ki, hogy Nagyék „gyógyulása” évekre előre „biztosított”. Bérlő és tulajdonos Július 10-én, pénteken jártam először Nagy Sándoréknál. Lakásuk aládúcolt mennyezete alatt ezt hallottam: Nagy Sándor: „1961-ben költöztem Hölgye Sándor személyi tulajdonában, de tanácsi rendelkezés alatt álló lakásába. Néhány éve a tulajdonos megkezdte a szokásos mesterkedést: kiüldözi a bérlőt. A ház öreg és rossz, kértem a tulajdonost, hogy hozassa rendbe, beadványomra a tanács kötelezte őket, hogy javíttassák ki a tetőt. Hölgyéék mindig úgy csinálták, hogy tovább romoljon az épület: kijavították a cserepet, még jobban beázott a tető, aládúcoltatták a falat, még gyorsabban terjed a repedés. A céljuk egyszerű: engem kiköltöztetnek, ők lebontják a házat, újat építenek, és volt bérlő, nincs bérlő.’’ Július 10-én, pénteken Nagyék ajtajával szemben kopogtattam Hölgyéékhez. Hölgye Sándorné: „Kétszáz éves az a lakrész. Mennek szét a falak. Neki ideiglenesen ki kellene menni, mert a bent laká-|j»iatt nem lehet dolgozni. A tanács ad nekik ideiglenes' lakást, de Nagyék arra men-- nek, hogy tőlem pénzt csikarjanak ki. Ö miért nem törődik valamivel? Hogyan csináltatom meg a házat? Azt nem tudom, őrült nagy gond ez. A lányaimnak kell a lakás. A régit le kell bontani, igenis, le kell!” Július 10-én, pénteken, visz- szatértem Nagyék aládúcolt szobájába. Nagy Sándor: Minden sikerült nekik, a lakást életveszélyessé nyilvánították, szükség- lakást jelöltek ki a számomra, felebbezéseimet elutasították. De mi ilyen szükséglakásba pem megyünk.” Szükségputri és életveszély Július 10-én, pénteken, Nagy Sándorral a Duna-parton sétáltam, és kerestük Szabó nénit, akii jelenleg a Somogyi- Bacsó part. 5. sz. alatti házban lakik Nagyék jövendő szükséglakása mellett. Szabó néni: „A lakás mélyen van, közvetlen a Duna mellett. Két éve kitették a lakókat, mert életveszélyessé vált, a falakat aládúcolták. A talajvíz gyakran feljön, tavasz- szal térdig jártam benne. Magas küszöböt rakattam, hogy legalább a konyhába ne folyjon be a szennyes ár. Az ásott árnyékszékből az udvarba ömlik a lé. A falak dohosak, a szobák levegője áporodott, a régi lakók a Duna-parton ültek, ha jó levegőt akartak szívni.” A szavakkal lerajzolt helyszínhez hű a valóságos helyszín: ocsmány! — De mi ilyen szükségputriba nem megyünk! — mondja Nagy Sándor, hogy legalább önmagát erősítse. Akták és aktalogika Július 10-én, pénteken, nem tudtam a város vezetőivel beszélni, így az aktákból szerettem volna kiolvasni, hogyan gondolkoznak. Kérem, olvassák figyelmesen az idézeteket, s akkor az ellentmondásokra kommentár nélkül is rájönnek. Szentendre Városi Tanács VB építési és közlekedési osztálya, 1969. december 4-én: ,... az épület igen rossz állagú, alap nélküli falai repedezettek, de ezeken csak a teljes átépítéssel lehetne segíteni, részleges helyrehozatalára nincs mód.” Ugyané hatóság 17 nappal később: „Fentiek alapján kellett a helyreállítási (?) munkák elvégzésére köteleznem.” M^st pedig idézzünk az igazgatási osztály aktájából, száma: 2928/1970: „Amennyiben az építési és közlekedési osztály az Engels u. 1. sz. alatti lakóépület bontását rendeli, úgy e határozat jogerőre emelkedését követően a benne lévő lakásra létesített bérleti jogviszony is megszűnik.” A változatosság kedvéért most hallgassuk meg, hogyan foglal állást a Pest megyei Tanács VB igazgatási osztálya: „Az elsőfokú építési hatóság megállapítása szerint: „az épület igen rossz állagú, alap néf- küli falai... — lásd tovább az első idézetet. — „Ebből is következik (?), hogy a másodfokú építési hatóság állásfoglalását úgy lehet értelmezni, hogy az elrendelt építkezés teljesítésével a további ottlakás nyilvánvalóan lehetségessé válik.” (?) Nem értem! Nem értem! Semmi aktalogikám nincs! Hatósági emberek Ha már az aktákból nem értettem meg semmit, gondoltam, majd felvilágosítanak a hatósági emberek. Július 15., szerdai beszélgetés Csentős Lászlóval, az építési osztály vezetőjével: — Életveszélyes-e Nagyék Engels utcai*lakása? — Igen, megnéztük, a repedéseket leragasztottuk, s később megállapítottuk, hogy a repedés terjed. Ebben a házban Nagyékat nem tudom benthagyni, mert ha rájuk dől, engem becsuknak. — Milyen Nagyék jövendő szükséglakása? — Nem életveszélyes, de de rossz. — Végigvezették-e, hogy mi vár Nagyékra? Az osztályvezető maga mondja el, hogy lehetséges az is: minden garancia nélkül maradnak e szükséglakásban, s kálváriás „lakásszerző útba” kezdhetnek. De ők csak helyreállításra kötelezik a tulajdonost — hangsúlyozza a hatósági ember, s az aktaellentmondást azzal oldja fel, hogy mindig az utolsó irat a mérvadó! — Vívódtak addig, amíg e határozatot meghozták? — Mi nem vívódni, dönteni vagyunk. Egyébként is mondjon jobb megoldást! A kérdés fel van téve! Ugyanazon a napon beszélgetés dr. Mikó András igazgatási osztályvezetővel: — Miért kell Nagyéknak szükséglalcásba költözniük? — Életveszély miatt a határozatot meg kellett hoznom. A megyei tanács is jóváhagyta. E hét péntekjére a végrehajtást elrendeltem. — Miért nem kaptak jobb szükséglakást, hiszen üresen áll a Bükköspart 27. szám alatt egy lakás, ugyancsak lakó nélküli a papírgyárral szembeni lakótelepi ház egyik lakása is? — Ezekkel én nem rendelkezem. Jobb szükséglakás pedig nincs! Büntetőjogilag felelős vagyok, hogy rájuk ne omoljon a ház! Mikó doktor a folyosón még utánam jön, hogy „kérdezzem meg az ügyészt is, hogy minden törvényesen megy”. Hiába mondtam, hogy már nem jogi alátámasztásra, de emberséges, humánus „dúcokra” lenne szükség. A vb vizsgál Július 15-én dr. Bertalan Ferenc vb-titkár elé tártam az ügyet, s arra kértem őt, ne a jogszabályokat elemezzék, hanem lelkiismereti alapon vizsgálják meg az ügyet. ígéretet kaptam erre s arra is, hogy másnap telefonon adják tudtomra, mire jutottak. Július 16-án a szerkesztőségi titkárnő hozta a telefonüzenetet, a lejegyzett sorokból idézek: „Nem tudtunk semmit csinálni. Megnyugtatásul közli, hopr a helyreállítás után Nagyék visszaköltözhetnek. Ha nem” — no de ezt már nem írhatom meg, mert a lapon ezen sorok előtt ez áll: „Cikkbe nem kell!” Hát ennyit mondott a gyors vizsgálat! Szörnyű telefon Július 17-én telefonhoz hívtak, a vonal másik végén, Szentendrén, Nagy Sándorné állt: „Kérem, hát ez nem lehet igaz. Megérkezett a karhatalom, minket kilakoltatnak. Nem megyünk Most kikez forduljunk? Kérem, állítsa le a karhatalmat...” összeszorult a szívem, ahogy hallgattam az asszonyt, akit aznap át is költöztettek ocsmány szükséglakásba. Feszülten és belső nyugtalansággal ültem le az írógéphez, megírni e törvényesen „törvénytelen” ügy krónikáját. Látom magam előtt a dohos lakást, a szörnyűlködő embereket, a rideg aktamondatokat, és érzem a jövőt is. Nem hagy nyugodni ez az ügy. És remélem, épp ily nyugtalanok azok is, akik ily jogszabályhűen intézkedtek. Fóti Péter Pártmunkásküldöttség utazott Romániába A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására magyar pártmunkásküldöttség utazott Bukarestbe Klézl Róbertnek, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesének vezetésével. OSajadalék-üzem Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szerződést kötött a Fűzfői Nitrokémiával, amelynek értelmében 17 millió forintot biztosít a gyár részére az olaj adalék kutatáshoz, valamint egy új üzem létrehozásához. A Nitrokémiánál már tervezik az új üzemet, amelyben 1972-ben már háromezer tonna, Diesel-motorokat védő olajadalékot állítanak elő. TAKSONY Emelkedő ételforgalom Tovább javítja a húsellátást a taksonyi fogyasztási szövetkezet a körzet községeiben. A múlt évben 150 saját hizlalású sertést mértek ki, illetve dolgoztak fel a vendéglők számára. Ez évben 250 állatot tartanak. Négy falatozójukat ebből látják el rendszeresen hurkával, kolbásszal és lacipecsenyével. Ennek tudható be, hogy a szövetkezet vendéglátóiparában jelentősen emelkedik az ételforgalom, amelyhez ma már speciális termelői borokat szolgálnak fel közvetlen beszerzés útján a kiskőrösi Toldi Tsz és a soltszentimrei szakcsoport terméséből. Hamarosan palackozva is árusítják ezeket a fajborokat. Vácrátóton készül az ország gyomnövényíérképe Országos gyomnövényfelmérés kezdődött hazánk 200 községének határában, dr. Újvárosi Miklós, a vácrátóti botanikus kert vezetőjének irányításával. Meghatározott területen végzi munkatársaival a gabona- és kukoricatáblák növényi kártevőinek adatfelvételeit. A nagy munkával az idén végeznek, s a szerzett több százezer adatot a jövő évben dolgozzák fel. Ennek segítségével tájanként állapítják meg a gyomnövények fajtáját, s a biológiájuk ismeretében a védekezés idejét és módját. Képünkön: dr. Újvárosi Miklós az ország különböző helyein begyűjtött gyomcsíranövény- mintákat rendszerezi. (MTI Foto — Bereth F. felv.) A szakmunka becsülete M inden munkának — jól " végzett, tehát tiszta szívvel vállalt munkának — becsülete kell, hogy legyen. Mégis, mi tagadás, hogy egy- egy nagy tapasztalatú, képzett szakmunkásnak több a becsülete, elismertebb a rangja, mint azoknak, akik még csak a kezdő lépéseket teszik szakmájuk minden csínjának-bín- jának elsajátításában, s még több azoknál, akik néhány hét alatt tanulták meg — nevük is az: betanított munkás —, a munkafogásokat? Nem kell ezt tagadni, magyarázni még kevésbé, mentegetni egyáltalán nem. így van, s jól van így. A szakma: rang, s a mind jobban elsajátított szakma öregbíti e rangot, növeli a szakma művelőjének tekintélyét. Kitüntetések — nemcsak a kiváló dolgozó jelvény, hanem a miniszterek által adományozott szakma kiváló dolgozója cím is, meg a legmagasabb állami elismerést tanúsító Állami-díj is — igazolják: társadalmunk sokra tartja a szakmunkát, érti annak jelentőségét. Értik, érzik az üzemekben is. Főiként, ha valami baj van, ha „tűzoltó-munkára” van szükség, mert nincs rajz, vagy éppen rossz, mert bonyolult szerszámot kell gyorsan elkészíteni, ha tudás, rutin, tehetség, s akarat együttesére tart igényt az elvégzésre váró feladat. Nem véletlen: a megye majd’ minden üzemében a vezetők fejből elsorolják a legjobb szakmunkások nevét. Ismerik, számontartják őket, s olykor még véleményüket kérni sem restek egy-egy ügyben, mielőtt döntenének. A megye ipari üzemeiben dolgozó munkások 43 százaléka birtokosa szakmunkás bizonyítványnak: száz fizikai dolgozó közül 43 szakmunkás! Kedvező arány ez — jobb az országosnál —, s még inkább az, ha hozzátesszük: az átlagosnál is nagyobb szakmunkás-arányt azokban az ágazatokban találunk, melyek — így a gépipar, a járműgyártás, a műszeripar — országosan, s a megyén belül is, a gyorsan fejlődők közé tartoznak. Áldozatos, sokrétű níunka gyümölcse ez a legtöbb üzemben. A Dunakeszi Járműjavító Vállalat, a Csepel Autógyár például nemcsak saját tanintézetére támaszkodva teremti meg a szakmunkásutánpótlást, de minden más utat-módot is megragad a szakmunkások támogatására, gyökeret eresztésük elősegítésére, s a hosszú évek óta ott dolgozók megkülönböztetett megbecsülésére. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat — ugyancsak nagyon dicséretes módon —, több éves, átgondolt munkával növelte a szakmunkások arányát — döntően ennek köszönhető, hogy tíz év alatt a megye építőiparában 27 százalékról negyvenre nőtt a szakmunkások aránya —, s ma már kipróbált, nagy feladatok megoldására képes gárdával rendelkezik. Csere-bere A Belkereskedelmi Minisztérium általános üzletszabályzata intézkedik arról, hogy milyen cikkeket kell, lehet, illetve nem szabad minőségi kifogás nélkül is kicserélni a vásárlók kérésére. A kötelező csere a könyvekre nem vonatkozik, de nem is tiltja azt — a csere lehetőségét az üzletvezető hatáskörébe utalja. A rendelkezést sokan félreértik, félremagyarázzák. A minisztérium most megjelent állásfoglalása szerint a vásárolt könyvet, ha az hibátlan — kötése, lapjai, táblája, borítója nem gyűrött, nem sérült és nem szennyeseit, az új könyvekkel szem- aen támasztott követelményeknek megfelel —, a vásárostól számított 8 napon belül i vevő kérésére az üzlet kicserélheti. A földesúr szobra Siklós szobrot állít egykori földesurának, gróf Batthyány Kázmérhak, aki Magyarországon elsőként — még 1848 előtt — felszabadította jobbágyait. A haladó szellemű, radikális gondolkodású főúr lett Baranya vármegye főispánja a 48- as forradalom győzelme után. majd Kossuth Lajos a Délvidék kormánybiztosává nevezte ki. 1849-ben külügyminiszterként szolgálta a független magyar kormányt és a szabadságharc bukásakor Kossuthtal együtt emigrált Törökországba. 1854-ben hunyt el Siklóson, amelynek ősi várát birtokolta és ahol önként földet adott a népnek. A szobra avatására a jövő évi várfesztivál alkalmával kerül sor. I A fontiekhez hasonló üze- A meket — így például a Nagykőrösi Konzervgyárat, a ceglédi Űtépítőgép Javító és Gyártó Vállalatot — a megye minden részén találunk, s ez jó dolog. Tükrözi azt a vállalati fölismerést, hogy a termelés technikai, műszaki hátterétől elválaszthatatlan a szellemi háttér, a műszakiak és a szakmunkások képzettségének milyensége, o szaktudás foka. Növekszik ennek szerepe, hiszen kifejlődőben van a vállalatok közötti verseny, erősödőben a piaci igények hatása a termelésre. A növekvő követelményeket a megbecsülés növekedésének is tükröznie illenék. S az a baj, hogy ezt kényszerülünk írni: illenék. Mert sok helyen — elgondolkoztató ellentmondás! — a termelés bonyolultabbá válását a szakmunka becsületének csökkenése követi! Megtörtént, hogy néhány hangoskodónak engedve, törölték a kollektív szerződésből a régi szakmunkásoknak szerény nyereségrészesedés-többletet biztosító passzust, az éves bérfejlesztésnél el-elfeledkeznek róluk, a kiemelt személyi órabér ^ sok üzemben a fehér hollónál is ritkább, a vállalati lakáshozzájárulások megítélésénél alig vagy egyáltalán nem szempont, hogy az illető kiváló szakmunkás. S mert ez így van, jó néhány helyen — így a textilipari üzemekben, az építőanyagiparban — vándorbotot fognak olyan szakmunkások, akik nyolc, tíz, tizenöt esztendeje dolgoztak az üzemben, s szerencsét próbálnak másutt. A gyárak vezetői méltatlankodnak. hálátlanságról beszélnek, szidják az általános munkaügyi rendelkezéseket, csak éppen arról feledkeznek el, hogy a maguk portáján tekintsenek körül. JA ivételezettséget kívánná*' nak a szakmunkások, s é követelés mellé álltunk volna magunk is? A végzett munka társadalmi értéke olyan mérce, mely senki igazság érzetét nem sértheti! A főmérnök nagyobb fizetését a beosztott mérnök kisebb javadalmazásához mérten senki sem mondja igazságtalannak. Ám miért reked meg e különbség- tevés a műszaki, alkalmazotti munkaköröknél, s miért nem jut nagyobb szerephez a munkások különböző csoportjai esetében? Vajon a szakmunka becsületét tükrözné, hogy — iparági átlagokban! — nyolcvan fillér — egy forint az átlagos órabérkülönbség a szak- és a betanított munkások között, s hogy a segédmunkások — ezrével mentek el szakmunkások segédmunkásnak! —, jó néhány csoportja vastagabb fizetési borítékot tehet zsebre? A szakmunka becsülete elválaszthatatlan az ipar technikai korszerűsítésétől. Amikor tehát a negyedik ötéves tervidőszakra szóló vállalati elképzelések papírra kerülnek, nagy hiba lenne, ha a szakmunka fokozódó és sokrétű megbecsülésének, támogatásának nem jutna hely! Mészáros Ottó
