Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

Fóti udvar Az idén is első: Az Egyesült TöreVvő Mgtsz A vörösházbeli gabonatáro­lóban érdeklődtünk az idei felkészülésről. Elmondták, hogy a tárolók tisztán, fertőt­lenítve várják az első idei ga­bonaszállítmányokat. A múlt héten megérkezett az első gabona. Mint tavaly, idén is a gödi Egyesült Törek­vő Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet hozta oz első bú­zát és őszi árpát. Sajnos, a további szállítás megakadt. A kombájnok vesz­tegelve várják, hogy felszá­radjanak a gabonaföldek és folytathassák az idei termés betakarítását. (p.) Nyolcvanan indultak ■ százhatvanan érkeznek A Globus Club lengyelországi nagy túrája AUGUSZTUSBAN ZÁRVA LESZ A KÖNYVTÁR Mint minden esztendőben, idén augusztusban is zárva lesz a könyvtár. Az egyhóna­pos kölcsönzési szünet alatt kifestik és rendbchczzák az olvasótermeket. Azok a könyvtártagok, akik biztosíta­ni akarják olvasnivalójukat erre az időre — dupla meny- nyiségű könyvet kölcsönözhet­nek ki. A hétfőre virradó éjszaka mozgalmas volt a Lenin úti művelődési központ földszint­je. Itt gyülekezett nyolcvan izgatott úttörő. A Globus Club szervezésében 16 napos nagy túrára indultak, szám szerint nyolcvanan. — A Polonia expresszel megyünk, a Keleti pályaud­varról — mondta Tamasy Endre úttörőház-igazgató, a túra főparancsnoka. — Cseh­szlovákia legszebb részén át­utazva jutunk Lengyelország­ba. váci sírok 2. WOLKÓBER JÁNOS „ .. Hegedült, zongorázott, gordonkázott, orgonáit, ön­állóan kísért, zenét szerzett." (Szentgyörgyi Gusztáv — 1940. — Váci Hírlap.) 1880. augusztus 19-én szü­letett, a Hont megyei Korpo- nán. 1899-ben Losonczon el­végzi a tanítóképzőt, 1902-ig a jászapáti elemi iskolában ta­nít, majd á váci Siketnéma Intézethez kerül. 1904-ber gyógypedagógiát végez, 1919- től Budapesten a Vakok Inté­zetében zenét tanít, de csalá­di okok miatt 1923-ban kény­telen megválni; majd ismét a váci Siketnéma Intézetben dolgozik, egészen 1940. novem­beréig, amikor nyugalomba vonul. Hivatalos munkája mellett népművelési előadáso­kat tárt a munkásgimnázium­ban, együtt dolgozik Tragor Ignáccal a Váci Könyveken, megírja Banda Marci cigány­prímás életét, iparos dalárdá­kat vezet, az Urániában hege­dűkíséret mellett magyar nép­dalt tanít, az akkor induló (1910) váci zeneiskolában (Ma­jor J. Gyulával) két éven át hegedűt' oktat, de emellett részt vállal a Deákvári isko­la (1919. január 16.), valamint a váci Vöröskeresztkórház megszervezésében is. Hegedű- és zongoradarabo­kat, zenekari műveket, zenés színdarabokat (Rákóczi, Fabio­la és Ágnes, Otáki-japán dal­játék), iskolai dalokat és da­rabokat (Télapó, jöjj, Gyer­mekdalok, A dalos iskola, Vi­rágok országgyűlése) kompo­nál, továbbá népdalokat dol­goz fel (I—IV. kötet, Magyar műdalok és népdalok), édes­anyja iránti szere tétét a Da­lok az anyáról című ciklus tartalmazza. Mint előadó is fellépett. Egyik hegedűjátéká­ról így ír 1912. február 8-án a Váci Közlöny: „...sírt, zo­kogott vonója alatt ez a cso­dás hangszer. Művész Wolkó­ber a szó legnemesebb értel­mében, de annyira szerény, mint a művészek egyike sem." „Wolkóber született mu­zsikus. határozott zseni.” (Vácz és Vidéke — 1912. má­jus 19.) 1917. augusztus 4-én kelt hozzá intézett levelében így ír Gárdonyi Géza: „Tisztelt Kollégám! Abban az egyben nem csalódott, hogy én megértem: mi az, amikor valaki szárnyas léleknek érzi magát és nem bontakozhatik ki a köznapi kötelékekből...” A harmincas években az Országos M. Iskolaegyesület által létesített népdalárdák szakfelügyelője. 1940. novem­ber 9-én mint pedagógust nyu­galomba helyezik, de az örök­ké mozgó Wolkóber mint nép­művelő és zeneszerző továbbra is tevékenykedik. A Váci Ze­nekedvelők Egyesületének el­nöke lesz. A II. világháború idején a bizonytalanság érzése tölti el. „Borongás” című — 1944. de­cember 12-én komponált — művénél ez a megjegyzés ta­lálható: ,.Egészen más irányba kezd fejlődni fantáziám. A szokatlan, a merész dallamo­kat keresem... Elindulok ze­neileg valahová, nem tudom, hová érek, milyen lesz a meg­kezdett motívum folytatása, vége." Ez a mindig mozgékony, nyugodni soha nem akaró, vérbeli muzsikus, váratlanul, a teljes, az igazi siker előesté­jén (mikor már anyagilag fe­dezhette volna művei nyomdai kiadását), 1951. június 28-án Budapesten hunyt el. Sírja a középvárosi temetőben van. Fényi Ferenc A Magyar Hűtőipar Dunakeszin épülő gyára azonnali és lépcsőzetes ütemű FELVÉTELRE KERES különböző beosztásokra adminisztratív és műszaki dolgozókat, termelői munkára betanitható kisegítőket, az üzemfenntartásra különböző szakmunkásokat, valamint hűtőgépészeket. Jelentkezés Írásban, az önéletrajz mellékelésével: MAGYAR HÜTOIPAR, DUNAKESZI — Az útiprogram? — Odakint két részre ősz­iünk. Az egyik csoport Krak­kóban, egy kollégiumban kap elhelyezést. A másik Sielpia nevű városkában, egy tábor­ban. Programunk nagyon gazdag. Csúcspontja: részt veszünk a Lengyelország fel- szabadulása 26. évfordulóján rendezendő, július 22-i hiva­talos ünnepségeken. — Nevezetesebb helyek? — Elsősorban Varsóval is­merkedünk, ahol elmegyünk a Kultúra Palotájába. Krakkó­ban megkoszorúzzuk Báthori István sírját és elhelyezzük a kegyelet virágait Auschwitz­ban, a mártírok emlékművén. Megismerkedünk a lengyel pajtások életével, közös expe­díciót szervezünk. — Mikor lesz a visszaérke­zés? — Augusztus harmadikén, szintén az éjszakai órákban. Most nyolcvanan indulunk, de százhatvanan jövünk. Ma­gunkkal hozzuk ugyanis a lengyel ifjúsági turistacsopor­tot, amelynek tagjai megis­merkednek Váccal, a Dunaka­nyarral, majd kétnapos fővá­rosi tartózkodás után indul­nak Zamárdiba, a nemzetközi táborba. Még egy névsorolvasás, majd a kísérő tanárok irányí­tásával megkezdődik a beszál­lás a két autóbuszba. Búcsúz­kodás, integetés és már indul­nak is a főváros felé. (P. T.) Jubileumi A Váchartyáni Sportkör fennállásának 50. évfordulója alkalmából szombaton nagy­szabású ünnepséget rendez. A fél évszázad alatt sok sikert elért váchartyániak legújabb eredménye a területi baj­Az asszony fáradtan lehup­pan az ülésre. Arcán apró izzadságcseppek száritkoznak. Táskáját ölébe rejti, kezeit összekulcsolja, és kinéz az ablakon. Szeméből parányi idegesség sugárzik, meg­akad a szemközt ülő figyel­mében. Társa idősebb, elhízott, parasztruhás néni. Arca húsos, piros párnáiból állandó mosoly és derű hullámzik. — Pesten voltam — szólal meg elsőként. — Tudja, a lányom oda ment férjhez. Pe­dig lett voln nálunk is hely. Mondta is nekik az uram: in­gyen ellakhatnak, ameddig akarnak. Nem kell a drága al­bérletet fizetni. De nem, ők csak menni akartak a városba. Nem panaszkodhatom, nem kerültek rossz helyre. Eltartási szerződést kötöttek egy idős házaspárral. Csakhát, mégis XIV. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1970. JÚLIUS 21., KEDD Még mindig gond a munkaerő-vándorlás 876 betöltetlen hely volt az első félévben A városi tanács végrehajtó bizottsága a múlt hét végi ülésén megvitatta Pucher Gyula ipari-munkaügyi cso­portvezető előterjesztését Vác munkaerőhelyzetéről. Városunk a megye ipari centruma lett. E helyzeténél fogva a munkaerőalakulás lényegesen eltér a megye töb­bi városáétól. A munkaerő­gazdálkodás területén megje­lent rendeletek részben előnyt, de sok esetben gondot jelentenek az igények kielégí­tése terén. Mint ismeretes, a városi párt-végrehajtóbizottság múlt év októberében napirendre tűzte ezt a témát. Az ott ho­zott határozatok alapján vál- lálataink — a termelés fej­lesztésénél — mind inkább fi­gyelembe veszik a munkaerő­lehetőségeket. Az ipari-mun­kaügyi csoport pedig sürgős­ségi és fontossági sorrendek figyelembevételével közvetíti a dolgozókat. Változatlanul gond a munkaerő-vándorlás. Ipari üzemeinkben 1970 első negyedében 825 belépés és 797 kilépés történt. Ez idő alatt az építőiparban 170 volt a belépők és 207 a kilépettek száma. Szerepet játszik e nagyarányú mozgásban a bé­rezés is. A női dolgozók a három­műszakos üzemekből mind többen kérik átirányítá­sukat egy-, de legfeljebb kétműszakos munkahely­re. A városi párt-végrehajtóbi­zottságnak a munkaerőván­dorlásra vonatkozó határoza­tai jó irányban hatottak. A városban levő üzemek, vál­lalatok igazgatói ennek szel­lemében jártak el. Az ellenőr­zött vállalatoknál nem talál­tak ezzel kapcsolatban hiá­nyosságot. Nagyüzemeink munka­erőigényét az első félév­ben nem tudták teljes mértékben kielégíteni. ünnepség nokságon elért ötödik helye­zés. Az évforduló napján egész délutáni sportműsorral, majd reggelig tartó mulatsággal szórakoztatja vendégeit a Vo­lán Sportkör. F ülheggyel idegenek között élnek. A lányom mindég anyás volt. A fiatalabb figyelmesen hallgat. A barátkozó hang megnyitja az ő nyelvét is. — Vdcra megyek, a kórház­ba. A fiamat tegnap operálták vakbéllel. Ugye, nem veszé­lyes? Egész éjjel róla álmod­tam. Tudja, milyen egy anya. Az ölében levő táskából selyempapírba csomagolt süte­ményt vesz elő. — Kóstolja meg! Finom cse­resznyés rétes. Mit gondol, ehet belőle a fiam? — Meglehet — bólint az asszony, bár tudja, hogy nem. — Sietnem kell, mert éjsza­kás vagyok. A gyerekeim 816 betöltetlen hely volt ja­nuár-június hónapban, 323 szakmunkáson kívül hiány­zott 246 betanított munkás, 180 segédmunkás, 37 műszaki alkalmazott, 9 adminisztrátor és 21 kisegítő munkaerő. A végrehajtó bizottság meg­vizsgálta az utánpótlás lehe­tőségeit. Határozatot foga­GÖD-FELSÓGÖDRŐL Derű Nem véletlen a cím. Néhány sorban kellemes és kevésbé kellemes eseményről kívánok beszámolni — Felsőgödről. Ma már Felsőgöd, mint önál­ló község, hivatalosan nem lé­tezik. Csak Göd van, nagyköz­ségi ranggal és címmel. A fel­sőgödiek szempontjából ez kellemes és — kellemetlen is. Kellemes, mert a két — most egyesült — Göd anyagi forrásai nagy fejlődés Ígére­tét hordják magukban. Ugyanakkor a felsőgödieknek napi, ügyes-bajos hivatalos dolgaikban Alsógödre kell járniok a tanácsházára. De ez legyen a legnagyobb baj, külö­nösen, ha megvalósítják a he­lyi autóbusz-forgalmat. ★ A felsőgödi derű-ború kró­nika egyik borús, ez esetben nyugodtan írhatom, esős feje­zete: az egy évvel ezelőtt el­készült aluljáró a legkisebb eső esetén is beázik. Nagyobb eső (az elmúlt időkben elég sokszor volt benne részünk) alkalmával pedig kisebb fajta rohanó hegyi patakok mossák tisztára, a sokak által mellék- helyiségnek használt aluljárót. Fent viszont, körülbelül négy méteres hosszúságban egy mé­terre besüppedt a megolvadt bitumen burkolat, a lejáró korlátja mellett a váci olda­lon. Ezer szerencse, hogy ed­dig még nem történt itt bal­eset. ★ írjunk jót is. Elkészült a vasúti sorompónál az új ház­tartási bolt épülete. Csak dicséret és elismerés a tervezőnek és a kivitelezők­nek. Ritkaság ilyen ízléses kis üzletházat látni. Ritka­ság, milyen gyorsan tető alá hozták. Már árusíthatnának benne, a polcok állnak, de az áru szállításának híre-hamva sincs. ★ Űjabb jó: A régi háztartási üzletet átalakítják eszpresz- szóvá. A jelenlegi cukrászda helyét pedig a „DERŰ” ven­déglő kapja meg. A cukrászda megnősültek. Elmentem dol­gozni, hiszen amíg ők otthon voltak, addig kevés jutott ne­kem. — Én is így vagyok ezzel. Most már az unokáimra köl- I tök. Otthon, a kertben meg­terem minden: az eper, a. málna, cseresznye és őszi­barack. Mi keveset fogyasz­tunk. Elosztogatjuk. Aztán megjönnek az ünnepek: a név- és születésnapok, és mind-mind pénzkiadással jár. i De hát, ez az élet — állapít 1 ja meg nagy bölcsen. — En- I gém is szeretnek. A fiatalabb asszony meg- f igazítja ruháját és csomagját. Elindul az ajtó felé. — Mielőbbi gyógyulást kí­vánok a fiának! — mondja a ! másik —, és megaJcad szeme a I szép, új kórházon. Nyári Ferenc 4 dott el, amely szerint negyed­évenként a csoport egy-egy vállalatnál komplex vizsgá­latot tart. A munkaerőhiány pótlása érdekében a Pályavá­lasztási Tanács ankétokat szervez az iskolákban az ifjú­ság ipari pályára való irányí­tása érdekében. (papp)- ború helyén bisztrót terveznek, igen olcsó hideg és meleg étellel, álló fogyasztással. És ami a legfontosabb — de sokszor írunk róla!: — bent az épület­ben lesz a WC és a mosdó is! Amióta az épület gazdát cse­rélt, nem lehet ráismerni. Tetőjavítás, az udvaron táncbeton, kívül-belül festés; csillárcsere, új függönyök. A külcsín egycsapásra meg- váLtoztatta az eddigi „törzs­vendégek” összetételét is. El­maradtak az állandóan kötöz- ködő, trágár beszédűek, az ápolatlan külsejű vendégek, és ma a tiszta terítővei borított éttermi asztalok körül és az évtizedes akácfákkal árnyé­kolt kerthelyiségben feli ház mellett, estéről estére nagy­szerű tánczenekar szórakoztat­ja azokat, akik évék óta ép­pen a fentiek miatt távol ma­radtak. Hock Róbert üzletvezető merész „húzással” minden második szombaton neves budapesti művészeket szere­peltet. Néhány név: Késmárky Marika, Balázs Eszter, Izs- mán Nelly, Balogh Erzsi, Kabos László, Kazal László, Bus Gyula, Alfonzó, Zana Jó­zsef, Rátonyi Róbert. Az estek nemvárt sikert hoztak. Már hétközben ki kell tenni a „minden hely elkelt” táblát. Az üzletvezető meg­elégedetten mondotta: — Végre elértük, hogy a felsőgödieknek nem kell Pest­re vagy Vácra utazniok, ha olcsón és jól akarnak szóra- i kozni. ★ Űjabb „ború”. Felsőgödön elharapódzott a kettesben való kerékpáros száguldozás a járdákon és a vasúti pero­non. A baj az, hogy ketten egy gépen ülnek. Más. Hiába építették az aluljárót, soka főleg a Stromfeld utcaiak és attól északra lakók a síneken járnak keresztül. ★ Derű. Barátságos színfolt az országút mentén az „Autó­pihenő” csárda. A mindig készséges vezető (Horváth Ferenc, a régi ismert labda­rúgó), a nagyszerű kiszolgáló személyzet és a messze föl­dön híres, jó konyha délben és este egyaránt vonzza a vendé­geket. Kár, hogy a ritka szép kerthelyiségben nem mindig terítenek. Itt probléma, hogy a háznak lakója van, és amíg nem kap más lakást, az üzlet nem bővíthető. Erre pedig ége­tően szükség van, mert em­bertelen körülmények között de1 goznak az üzlet alkalma­zottai a vendégekért. ★ Dicsérettel fejezzük be ezt az írást. A névtelen rendőrök dicséretével. Sűrűn járják a bei- és külterületeket. Műkö­désük nyomán hamarosan csak az emléke marad meg a huliganizmusnak, ök valójá­ban a rend és a közbiztonság őrei. Köszönet és elismerés érte. Rozsnyay Simon ) « i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents