Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

OT PERC a gumijavítóban Monoron, a Kossuth Lajos utcai gumijavító előtt valósá­gos gumihegy fogadja napról napra a járókelőt. A járási szolgáltató ktsz gumijavító üzemében négyen — idős és ifjú Aschenbrenner József, Szabó Sándor és Merschel Já­nos — dolgoznak. Amikor be­lépünk a két helyiségből álló műhelybe, szinte tapintható a forróság. — Nem ritka itt az ötven- fokos meleg sem — mondja Aschenbrenner József. — De- hát dolgozni kell. Havonta többszáz belső és külső autó, traktor, lovaskocsi, motor és egyéb gumit kell megjavíta­nunk. Néha van úgy, hogy amikor elmegyünk, a mennye­zetig érnek a külsők és belsők, alig bírjuk becsukni az ajtót. Persze, azonnali javítást is végzünk — veszi át a szót Szabó Sándor. — Ha megáll egy zetor, azonnal kijavítjuk a gumit, és indulhat tovább. Még Ceglédbercelről, Üjszil- vásról, Gödöllőről, Pécelről is idejárnak, a járás községei­ről nem is beszélve — foly­tatja Merschel János. — Ren­geteg a munkánk, alig győz­zük. Reggel hatkor kezdjük és bizony van úgy, hogy 9—10 óra felé megyünk haza. Ifjú Aschenbrenner József megtoldja: — Nemegyszer még a lakásunkba is becsön­getnek. A napokban is éjjel kerestek bennünket. Termé­szetesen eljöttünk, megjavítot­tuk apámmal a gumit. — A fizetés? Szinte egyszerre mondják, elégedettek a pénzzel. Búcsú­zunk, a meleg nem szűnik. Ahogy kilépünk az ajtón, szin­te felüdülést jelent, pedig erő­sen tűz a nap ... No, de a benti ötvenfokos meleghez!... (Gér) A kisiparosok tevékenységéről a közrendről közbiztonságról TÁRGYALNAK A MAI VB-ÜLÉSEKEN Ecseren ma délután 2 óra­kor kezdődik a vb-ülés. Be­számolnak a tanács alá nem rendelt szervekkel való kap­csolatról, annak eredményes­ségéről és a községben mű­ködő kisiparosok tevékenysé­géről. Üllőn is 2 órakor ülésezik a vb. Itt a község közrend-köz­biztonsági helyzetéről tárgyal­nak, valamint tájékoztató hangzik el a népi ellenőrzési csoport tevékenységéről, az általuk tapasztaltakról, s a vb-vel való együttműködés­től. Délelőtt fél 9-kor kezdődik a vb-ülés Vecsésen. Napiren­den szerepel a költségvetési üzem gazdasági és termelési tevékenységének értékelése, tájékoztató a féléves mun­káról, s a féléves adóbevételi tervek teljesítéséről. A cél: tbc-mentes tehénállomány A vecsési Ezüstkalász Tsz- ben a múlt évben építettek egy 114 férőhelyes növendékmar- ha istállót. Jelenleg csak 84 növendék állat van benne, 30-at nemrég eladtak, mivel fokozatosan negativizálni kí­vánják a szarvasmarha-állo­mányukat. Lány, arany karkötővel Kertjüket a város forgalmas utcáján elkerüli az autók fel­verte por. Zöldek a húsos le­velű kaktuszok az apró villa­kertben, vörösek, narancssár­gák a dáliák. A vékonyka asz- szony naponta megöntöz min­dent, egykedvű arcát nem for­dítja a kannarózsákból kiszi- várgó vízpermet felé. A fiú es­te ér haza, gumislaggal locsol­ja a betonjárdát, a nyitott ab­lak függönyeit langyos szél lebegteti. A vékonyka asszony ilyenkor az ablakban könyö­köl, a fiát nézi, és megrezzen a konyhából elődördülő hang­ra: „Vacsorát”! ★ Nagy szerelem volt. Mindig a sarkon búcsúzkodtak. A lány a fiú kezébe kapaszko­dott, hátradobta arcából a ha­ját, és nevetett. Gyakran ne­vettek, akkor is, ha szaladtak az állomásra, a vonathoz, ak­kor is, ha megbámulták őket az emberek. Később elmaradt a nevetés, egyre ritkábban lát­tam őket. A fiú egyedül balla­gott reggelenként az állomás­ra, vékony karjával oldalához szorította a táskát, nem nézett senkire. Az apja szétmarta őket. Ott voltam, amikor ordított vele, rengetegen hallották. A kis­lány csak sírt. Az apa olyano­kat mondott, hogy ö felépítette a nagy házat, mindent megtett, évekig gürizett, amíg az utcá­ban az elsők között emleget­ték őket, és most egy ilyen senki... Persze, nem így mondta, hogy senki, sokkal drasztikusabban — beül a készbe, nyakába varrja magát az ő fiának. Mondták is az emberek, hogy ez egy vadál­lat, de hát nem avatkoztak be­le. Ok tudják, mit csinálnak... A kislányt nagyon sajnálta ott mindenki, mert a fiú hátat for­dított, és szó nélkül elment. Az avja még ordított egy da­rabig, aztán a fia után ment 6 is. ★ Néha még láttam őket együtt. Nem szóltak egymás­hoz, csak a kezük kapaszko­dott össze. Még csak nem is vitatkoztak. Egy hónap sem telt el, végleg elmaradtak egy­mástól. Ha a fiú locsolta a be­tonjárdát, s a kislány arra járt, átment a másik oldalra. Lassan kezdtem elfelejteni őket, aztán nemrég a vonaton újra találkoztam a fiúval. Két kockás bőröndöt emelt le a csomagtartóból, ujján széles aranykarika hivalkodott. Jól megnéztem a feleségét, de tud­tam, előre tudtam, arany kar­kötő lesz rajta és aranyóra és arany fülbevaló... Ügy volt. Az apa a kapuban várta őket, szélesen nevetett: hát megjöttetek, na végre, már anyátoknak is nagyon hiányoz­tatok! A vékonyka asszony az ab­lakban könyökölt, csak a fiát nézte, aztán elkapta róla a sze­mét. — Valami távoli rokon lányt vett el — mondta valaki. — Mindenük megvan, az apósék kocsival állnak a ház előtt minden vasárnap. Tudja, én csak figyelem az embereket, és nem értem őket. Nem értem őket... (koblencz) XII. ÉVFOLYAM, 169. SZÄM 1970. JÜLIUS 21., KEDD HÉTKÖZNAPI EMBEREK Beszélgetés az útépítőkkel Naponta elmegyek mellettük, és egy pillantást vetek a gör­nyedő testekre. Köszönök, ők fogadják. Nem állnak meg a munkával, nem néznek fel, csak úgy munka közben ejtik ki: Jó reggelt... A Monori Állami Gazdaság útépítői ők, ezúttal Gyömrőn, a Táncsics utcában dolgoznak. A 15 főnyi brigádból 12-en abonyiak, a többiek Csongrád- ban laknak. A minap felkeres­tem őket, hogy bővebbet is megtudjak róluk. Drávái Béla Abonyban la­kik, négy kislánya van: — Amikor péntek esténként ha­zamegyek, azt sem tudják, mit meséljenek. Bizony, hét köz­ben nagyon hiányoznak. Sok­szor esténként, amikor itt a munkásszálláson rájuk gondo­lok, elképzelem, mit is csinál­hatnak most. Busa János és Vincze József csongrádiak. Sokat aggódtak az árvíz idején a családjukért, az otthonukért. De tudták, nem eshet nagyobb baj, hi­szen van, aki vigyáz rájuk. Abban az időben is ugyan­olyan szorgalommal dolgoztak, mint a többiek. Közben körénk gyülekezik az egész brigád. Érdeklődve hallgatják a beszélgetést. Penczi Mihály csak néhány éve útépítő: — Szeretni kell ezt a szakmát. Amikor idejöt­tem, úgy éreztem, jó helyre kerültem. Nem csalódtam, sze­retjük egymást, és ez egy bri­gád életében nem kis jelentő­ségű. — A napokban kiraktunk néhány vagon követ — mond­ja Barna ferenc —, és bizony, erős fájdalmat éreztem a de­rekamban.; Néztem a társai­mat, amint verítékező testtel dobálták villájukkal a követ. Én sem hagytam abba, s nem is meséltem el eddig a brigád tagjainak. Hiába, nem könnyű munka ez. Nézem az arcokat, vala­mennyien frissen borotváltak. — Jó lenne egy zuhanyozó, az albérletben, ahol lakunk, nincs ilyen lehetőség — marad a lavór. Pedig hallottunk már mozgó zuhanyozóról is. Nem lenne rossz nekünk is egy ilyen. Barnára sült fiatalember, szalmakalapban, ö a brigád mókamestere, Bálint Ferenc a neve. Mindössze harmincéves. Szeret olvasni, naponta meg­veszi a Népsportot. Legutóbb Jókai Aranyemberét olvasta. Előtte meg a francia forrada­lomról egy könyvet. — Hasz­nos időtöltés, jó kikapcsolódás a napi fárasztó munka után a könyv. — Valahogy így fogal­mazta véleményét a mókames­ter. A brigád tagjai közül töb­ben már az M—7-es építésénél is ott voltak, öt év óta dolgoz­nak együtt. Mi az, ami össze­köti őket? Megyeri László így válaszol: — Elsősorban a ba­rátság. Esténként, amikor ha­zamegyünk a munkásszállásra, együtt főzünk, segítünk egy­másnak apró dolgainkban. Jó- ban-rosszban együtt, ez a jel­szavunk. Jelenleg a követ teregetik, néhányan közülük az útsze­gélyt csinálják. Reggel hattól este hatig dolgoznak. Már­ciusban kezdtek hozzá a Tán­csics utca építéséhez, s ha közbe nem jön valami, au­gusztus 20-ára elkészülnek ve­le. Sajnos, az anyaghiány ná­luk sem ismeretlen fogalom. — Szép út lesz ez, annyi bizonyos, hát még ha higany­gőzlámpák is kerülnének ide — mondja Molnár István. A keresetük? Nem rossz, hi­szen háromezer forint fölött keresnek. De a munkájuk sem irigylésre méltó, tudják ezt az állami gazdaság vezetői is, ezért van napirenden az út­építők fizetésrendezése. Közben befejeződött a mű­szak. Letisztítják a szerszámo­kat, elindulnak „hazafelé”. Megfőznek, lepihennek. Hol­nap minden kezdődik elölről. És ez így megy hétről hétre. Hétköznapi emberek, mond- I juk — de kitartóak, szorgal- I masak, annyi bizonyos. Gér József A héten jön a sárgadinnye A napokban a sülyi Virág­zó Tsz kertészetében jártunk, A Grósz tanyánál csak úgy roskadnak a paprika- és para­dicsomtövek a bő terméstől. Mind paradicsomból, mind paprikából már a múlt héten megkezdődött a szedés, ebből látják el a tsz Fő úti és Vas­út utcai zöldségesboltját. A sűrűpusztai dinnyekerté­szetben Fentor Vilmos csányi dinnyéssel találkoztunk. El­mondotta, hogy az időjárás igen kedvez a dinnyének és elég jó termésre van kilátás. Ha a meleg tartós lesz, egy hé­ten belül beérik a zamatos sárgadinnye. Ugyancsak jól fejlődik a görögdinnye, — a hónap végén valószínűleg már piacra kerülhet AZ A HÍRES VECSÉSI KÁPOSZTA Uj savanyítóüzemet avattak a vecsési Zöld Mezőben Üj létesítménnyel gazdago­dott a vecsési Zöld Mező Tsz. Savanyítóüzemet avattak nemrég, amellyel egy szezon­ban száz vagon káposztát tud­nak savanyítani. Nagy szük­ségük volt erre, hiszen jelen­leg is 80 holdon növekszik már a tsz káposztája, az a hí­res vecsési. A savanyítót a tsz saját épí­tőbrigádja építette. A kazá­nokat, a központi fűtést és más belső berendezést az Aszódi Gépjavító Vállalat sze­relte be. A kis üzemben van egy árutároló szint, az épület közepén az előkészítő, tőle két oldalt egy-egy savanyí­tóhelyiség és az egyik végé­ben az étkező- és mosdóhe­lyiség zuhanyozókkal, kagy­lókkal stb. Az üzemet korszerűen épí­tették. A fűtőházban gázolaj­jal állítják elő a meleg leve­gőt, amit hat termoventillá­tor segítségével juttatnak be a savanyítóüzembe. Az épü­letet ellátták hideg-meleg vízzel, szennyvízelvezető is épült hozzá. Húsz hektolite­res kádakban fogják a ká­posztát savanyítani. Száz­negyven ilyen óriás kádjuk lesz, melyekből nyolcvan már elkészült. Az üzemet már most is ki tudják használni, jelenleg ko­vászos uborka érik benne mázsaszám, utána kapros tököt tartósítanak. A kovászos uborka jól jövedelmez majd, hiszen amíg a nyers uborka 4 forint körül megy a piaco­kon, addig a kovászos :dlő- jáért 12 forintot is kapnak. A vecsési Zöld Mező Tsz vezetősége dicséretet érde­mel ezért a kezdeményezésért, hiszen nemcsak a főváros, de a járás jobb áruellátását is elősegíti. Pápay Művelődési otthonok — uborkaszezonban I. GYÖMRŐ: NAGY TERVEK, ÁTÉPÍTÉSEK Népet művelni — nem kis feladat. Pedig ez a népműve­lési munkások feladata. Mit tesznek ezért a művelődési otthonok? Erre kerestem vá­laszt, amikor elindultam já­rásunk néhány művelődési otthonába. Érdekeltek a meg­oldás módjai, a hétköznapok eseményei. Szándékosan vá­lasztottam a nyári uborkasze­zont, a népművelési évadra való felkészülés időszakát. Látogatásaim során szinte valamennyi művelődési ott­honban beategyüttes gyako­rolt. Sok van belőlük — vajon csak ők jelentik a nyári prog­ramot? Tapasztalataim azonban en­nél kedvezőbbek, hiszen na­gyon sok olyan törekvésről, tervről számolhatok be, me­lyet a többi művelődési otthon is hasznosítani tud, a saját viszonyaira alkalmazva. A járás egyik legszebb és legjobban dolgozó művelődési otthona Gyömrőn volt. Ha most szemügyre vesszük, a szép kerítésen kívül csak a málló vakolat és a belső át­építéssel járó felfordulás tű­nik elénk. Fehér József igaz­gató nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy újra méltó legyen hírnevéhez a községi művelődési ház. Ami­kor terveikről kérdezem, a fiatal, 29 éves igazgató hatal­mas papírtekerccsel a kezében invitál egy kis sétára: nézzük meg kívülről és belülről az épületet. JÓ VOLT A FOGÁS — Nagy munkába fogtunk. Bővíteni kell a községi könyvtárat, hiszen tizenegy­ezer könyvünknek kell helyet biztosítani. Noha ezt a tánc- parkett rovására tesszük, mégis nagy öröm a népműve­lőnek, ha eléri az egy lakos egy könyv mozgalom célját. Mi ezt lassan túl is szárnyal­juk. — Ez a barokk tükörkeret, ugye, önnek sem tetszik? Ügy döntöttünk a fiúkkal, hogy le­bontjuk és korszerű rámába helyezzük — mutat egy hatal­mas falitükörre. — Egyébként nagy szüksége van a népi együttesnek és a balettszak­körnek is rá. A tánccsoport külön is szívügyem, hiszen jó­magam is sokáig itt táncoltam a csoportban. Jelenleg a mű­vészeti vezetőjük vagyok. A nagy hálóból merítőhálóba kerülnek a pontyok az úri halastóból. Péterffy felvétele — Az épületet a nyári sze­zonban akarjuk átalakítani. Íme, itt a tervrajz — és ki­teríti a hatalmas rajzlapot, amit eddig a kezében szoron­gatott. Rajta saját és társai elképzelése: rajzokban. (Pi­ros tussal beleírva az egyes részekre: társadalmi munka.) — Sok-sok pénzt lehet meg­takarítani, ha összefogunk és közösen dolgozunk. Ebben pe­dig nálunk nincs hiány — magyarázza kérdezés nélkül is. — Ez a KISZ-klub — nyit be egy ajtón, ahol éppen rá­diót hallgat néhány fiatal. Íz­léses, szép és tiszta ez a he­lyiség. Meg is jegyzem ezt. — Aki szemetel, rongál, azt közösen a klubtagokkal fele­lősségre vonjuk — mondja az igazgató. Majd bemutatja a hatalmas termetű KISZ-tit- kárt: — Itt elég a szép szó, a csendes rendreutasítás. Pofon még nem csattant el. Neki elhiszem. — A fegyelemmel az ötórai teákon sincs baj. Sajnos, a „néma ügy” — mert mi csak így hívjuk — sokat rontott a hírnevünkön, Rendőrségi ügy lett belőle, azóta még jobban vigyázunk. — És a népművelési törek­vések? — kérdezem, mert az őszi évadról még keveset be­széltünk. — A sok terv között szere­pel, hogy felmérjük a bejáró dolgozók kulturális igényeit, programjainkat eszerint állít­juk össze. Úgy érezzük, hogy javaslatainkkal feltétlenül bő­víteni tudjuk népművelési ter­vünket, és szeretnénk együtt­működni velük. Fehér József igazgató arra kért végezetül, látogassam meg október közepén, addig befejezik az átalakítást. Re­méli, akkorra sikerül elérni kitűzött céljukat, s a népmű­velési munkát úgy indíthatják be, ahogy tervezik. Pesti Imre MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Karamazov testvérek. Maglód: 451 fok Fahrenheit. Men- de: ítélet. Monor: Szent Péter hadművelet. Pilis: A rezidens nem jelentkezik. Üllő: Kötéltánc. Ve- csés: öregember és a gyerek. A I \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents