Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
HECUI 1970. JÜLIUS 19., VASÁRNAP t/ítíHflP Szerelem — Szeretsz? — Szeretlek! — Bizonyítsd be! — Hogyan? — Azt neked kell tudnod. Elmentem az idegenlégióba. öt év múlva visszajöttem a Szál—a—Ma—Leikumi maharadzsa 248 karátos gyémántjával. — Most szerettek? — Aki öt évig itt tud engem hagyni egyedül, az nem szeret.. „ Megkaptam az irodalmi Nobel-dijat. A nyakába akasztottam: — Most szeretlek? — Kedves, de ez ma már nem divat. Cseréld be valamire ... Megmásztam a Himaláját és lőttem neki valami szőrös dögöt. A szűcs azt mondta, kettő van belőle a világon. — Most szeretlek? — Tudod, hogy a pettyes rosszul áll nekem ... Nyertem kétmilliót a lottón. — Most szeretlek? — Mondd, te tényleg azt CSONTOS GABOR: Hiányzol sxsssxsssssjrsysssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. LÁNYOK val. A fiú megszívta magát a párás, rügyszagú levegőből, aztán felállt és a plakáthoz lépett. „Jó nő” — állapította meg. Néhányszor elsétált előtte, igyekezett úgy tenni, mintha nem a meztelenséget nézné, csupán a hirdetés betűit. Később rágyújtott és nekitámaszkodott vállával a plakátnak. Ügy számította ki, hogy karja a nő combjával érintkezzék. Izgatta a játék. Később visszaült a padra és onnan leste a plakátnőt. Ceruzát halászott elő a zsebéből és visszament a plakáthoz. Vastaghegyű kék ceruzája volt. A fürdőnadrággal egyvonalba odaírta a szélére: „Hiányzol!” Gondolta, igazság szerint legalább három felkiáltójel kellett volna, de nem lépett megint oda, nem akarta, hogy valaki meglássa. Később jbttek a többiek és sötétig együtt lötyögtek. Másnap, ekkor volt szombat, pontosan tudja, mert hiszen addig csak egy színes kép volt az egész n.ő, legyö- kerezett, amikor közel ért az oszlophoz. A kék betűk alatt írást látott. Gyorsan odalépett. A „Hiányzol!” alatt ez állt: „Te is nekem!” A cigaretta reszketni kezdett a kezében és forrósáig lepte el. A nő hirtelen testi valójában állt mellette, nem is mert nekitámaszkodni. ahogy tervezte. csak állt kissé oldalt és nézte a szemét, haját, finom bőrét, telt kebleit és gömbölyű combját. Körbelesett, majd gyorsan odaírta: „Szép vagy!!!” Rövid töprengés után még egy kérdőjelet is rajzolt a három felkiáltójel után. Elvégre, gondolta, aki írta, nem biztos, hogy ilyen szép, mint a plakát nője. Visszaült a padra és terve zgetésbe fogott: miként folytatja a levelezést az is- imerős-ismeretlen lánnyal, de megjöttek a többiek, A rakpart felől jöttek, volt valami balhéjuk állítólag, de Zotyit most hidegen hagyta a dolog, el volt foglalva a gondolataival. Szöszmösz kért tőle egy cigarettát. — Már dohányzol is? — kérdezte tőle. — Ezt se tudtad? — nézett rá a lány. Az arca simább és barna lett az elmúlt néhány nap alatt, de Zotyit zavarta, hogy széles és alacsony homlokát teljesen eltünteti seszí- nű hajával. — Jobb lenne a hajad úgy... — kezdte, de nem fejezte be, nem akarta elárulni titkát a plakátnőveL — Hogy? — hajolt közelebb a lány. — Hát úgy ... Másként — vörösödött el a fiú. Hátradőlt és arca elé bocsátotta a füstöt, mögüle lesett a plakát felé és megállapította, annak a nőnek nem csak a haja jobb, mint a Szöszmöszé, hanem mindene. A lány most rövid szoknyában volt, kilátszott vékony combja, hegyes térde. „Ez még csak egy csaj” — gondolta Zotyi és igyekezett nem törődni a lánnyal. Masnap a kék írás alatt ott állt a válasz: „Azt mondják. Kb. ilyen”. És nyíl vezetett a fürdőruhás nőhöz, sőt a nyíl bele is fúródott a combjába. Zotyi most csak annyit írt oda: „726”. S még este, amikor elvált a többiektől, hogy elsétál a nő előtt, látta, máris megvan a válasz. Ez: „728”. Tehát addig járt itt a nő, amíg ő a fiúkkal a Szigeten kódorgott. De nem bánta különösképpen, hogy nem találkoztak, magában egy kicsit félt az ismeretségtől, szeretett volna tisztába jönni néhány dologgal. „Szeretsz csörögni? Én nem.” Ügyes ötletnek tartotta, hogy a maga részéről mindjárt nyilatkozott, így rövidíthet' a levelezést. De biztonság okáért másnap fél hat tájban ott ült a pádon, hátba eljön a lány. Aztán fél nyolckor is visszaFoto: Urbán tért, talán akkor kíván találkozni vele. De sem a lány, sem a válasz. A következő napon viszont ott állt a kinyilatkoztatás: „En is inkább mást szeretek...” Aztán alatta: „OMEGA — irtára bírom őket!” Zotyi is az Omegát szerette a legjobban és most már valóban kiváncsi lett a lányra. Nem beszélve a rejtélyes első mondatról. Nem akarta hinni, hogy a lány nyíltan írná, ha ugyanarra gondolna, mint ő. A következő napokon tovább folyt a levelezés. Zotyi jóformán egész este őrizte a padot, a többiek meg szidták. Azt hitték, ki akar maradni közülük és haragudtak érte. Különösen Szöszmösz szállt rá, igyekezett a fiúval maradni és teljesen belébújt. Zotyi bűntudatot érzett társai iránt, jól jött hát a lány társasága, ezt megértették a többiek. De, amikor a lány odatartotta neki a száját, restell te magát, hogy azt a másikat megcsalja. „Még szerencse, hogy sötét van — gondolta —, nem láthatja meg a másik.” Már sok mindent tudott a nőről, s ahol bizonytalanságban hagyta a válasz, például hogy milyen színű a haja, meg hogy dohányzik-e, a saját elképzelése szerint alakította a dolgot. Általában minden teljesen rendben volt, még a nő láthatatlan tulajdonságai is kedvére alakultak. Szösz- möszt azonban igyekezett lerázni, mert ha vele volt a lány, nem írhatott kedvére a plakátra. Tartott attól is, hogy Szöszmösz miatt elszalaszthatja a másikat. Most már látni akarta feltétlen, s őt fogni át. nem Szöszmöszt. Fel is irta: „Hiányzol! Hallod? Most már irtára kellesz.” A következő napokon nem Jött válasz. De azt se bánta volna, ha a lányt kapja el. Ott kószált a pad környékén, bújkált a bokrok közt és kerülte a lámpák fényét, mert nem akart együtt lenni Szösz- mösszel. Aztán május elsején sötétedés után meglátott valakit a plakát előtt. Egy nőt. Sietve osont közelebb, s látta, hogy ír a lány, de mindjárt azt is észrevette, hogy csak Szöszmösz az. „Hát ez? — döbbent meg. — Mit akar ez itt?” Egy pillanatig sem hitte, hogy az ő nője azonos lehet Szöszmősszel. Mikor a lány elment, rágyújtott a plakát előtt. Nem volt rajta új írás, csak egy nagy kérdőjel legalul. Ebből semmit nem tudott megállapítani. „Ügy látszik, mégis rájött, hogy itt levelezek” — gondolta. Aztán legyintett: „Közelebbit úgyse tud. És nem is fog.” Odafir- kantotta a kérdőjellel egyvo- nalban a másik plakát nagy 1-ase mellé: „Ki vagy? Tudni akarom!” Egy hétig hiába leste a választ. Újra mászkálni kezdett a srácokkal. Szöszmösz ismét rászállt, immel-ámmal megszorongatta, közben szidta magát, mert tele volt kielégíthetetlen vágyakkal. Amint egyik este a parkon át hazafelé tartottak, s elhaladtak a hirdetőoszlop mellett, a lány odakormányozta Zotyit a plakáthoz. — Válaszoljak? — néz°tt rá titokzatosan és odanyomta combját a fiúhoz. — Mit akarsz válaszolni’ — Ne marháskodj! Hát, amit kérdeztél! — Azzal a nagy 1-es mellé, a „Ki vagy?” után két betűt írt. Zotyi a félhomályban a keze mozdulásából olvasta él: „Én.” A fiú hallgatott. Aztán elvonta a kezét a lány derekáról. — Nem is szólsz semmit? — kérdezte Szöszmösz. — Nem. Szó nélkül váltak el. Másnap épp a pádon ült Zotyi, amikor egy férfi új plakátokat ragasztott az oszlopra. De előbb széles csíkokban letépte ' a régit. hiszed, hogy engem pénzért \ meg lehet kapni...?! Átmentem a másik szobába \ svungot venni, és adtam neki j két olyan pofont, hogy azokat j ki lehetett vinni a Nemzetközi: Vásárba. — Nem elég, hogy nem szeretsz, most már ütsz is ... !? Feladtam. Felé se néztem két hétig. Ma szól a telefonom. Sírás hangon ő: — Hát már nem szeretsz? ... Deák Gusztáv A kutyások ismét lejártak a raivpo.i,.u, a fű kizöldült, napközben tarkakendős lányok gereblyézték a park ágyasait, s talicskán friss sódert hordtak az utakra. Néhány napig esett az eső, de ettől még tisztább és áttet- szőbb lett a levegő, a tavasz kimosdatta a parkot. Zotyi estefelé mindig lent ; ült a bokrok előtti pádon, s : rendre megkerültek a többiek : is: Pucér, Nahát és a két Ho- i bó. A lányok közül csak Szösz- i mösz jött le. Egész télen át i nem látták. Megtelt a keble, I az arca tele lett apró pörse- : nésekkel. Fenekén feszült a i farmernadrág, s egészében vé- : ve más lett. A Kishobó meg : is kérdezte tőle: „Mi van, Szöszmösz, tán menyasszony , vagy?” A lány nagy szemet ; meresztett: „Bezsongtál? Nem í vesztem meg!” Ezzel ismét : helyreállt a múlt évi őszi : állapot. $ Ültek a pádon, cigarettáz> tak, olykor körbejártak a ij parkban, később meg, amint $ a kutyák kisorjáztak a rak- 5 partra, odaáiltak a vaskortót 5 mellé, lekönyököltek rá és bá- J múlták a kutyákat. Néha meg- $ jegyzéseket tettek. Nem áll- 5 hatták a kutyákat, s akik sé- 5 táltatták őket, azokat sem. 5 Egyszer egy busafejű szőr- I gomolyag szaglászni kezdte $ Nahát lábát, a gazdája, egy 1 kövérkés nő hiába hívogat- 5 ta, mire Nahát lehajolt a pu- ! lihoz, mesimogatta, majd hir- ! télén megcsavarta a fülét: * „Eredj anyuskádhoz, nem ! hallod, hogy hív?” Mind ne> vettek, a kutya nyüszítve el- ; iramodott, a nő pedig ronda ; huligánoknak nevezte őket. ! Ilyesmi szórakozásaik vol- ! tak, ha ugyan el nem mentek ia közeli moziba, de csak rit- ! kán. I ; 1 ; f 'I ! Péntek volt, amikor Zotyi j felfedezte az új plakátokat ; A hírdetőoszlop ott állt a ! bokrokon túl, egy fa törzsé- ! hez bújva, s kissé féloldalra ! dőlve, szóval nem éppen ele- I gánsan. A pádról szemben ! látszott a zászló, nemzetiszínű : volt, s mögüle kilátszott a vö- : rös zászló széle. Izmos kéz j tartotta a zászlókat, legalul : meg a nagy 1-est lehetett látni. Május elsejei plakát volt. A fürdőruhás nő kissé oldalról látszott, alakja egészen keskeny volt, de azért persze éppen szembe tekintett Zotyimeglátogatja az unokáját. Jó volt, hagy sajgott a sebhely. Ha érezte, olyan volt, mint egy nagy csokor szarkaláb. ——------------------- rendesek voltak. A brigádtól órát is kaI Az emberek | pott. Gyakran megnézte a karján. Amióta ------------------------ viseli, valahogyan másképpen tartja a kezét, és nézegeti, mint a gyerekek. Nem is akarta elfogadni, de azonnal fölcsatolták. Azóta már elhatározta, hogy az óra Jancsikáé lesz, neki adja születésnapjára. Megérdemli. Jól tanul. A tanárja mondta, Matula papa, ebből a gyerekből művész lesz, igazi művész. Istenem, istenem, milyen is az ember. Még itt a folyóparton is könnyek szöktek a szemébe. Biztosan az lesz Jancsika. Csak még megérné. Ezt sokért nem adná. Amikor utoljára állt a gépe mellett, úgy érezte, hogy megszakad a szíve. Mintha valami elevent szakítottak volna ki belőle. Arra i gondolt, mi is lesz ezután? Lesz-e még valami. Mit csinál ai napjaival? Felnézett az égre, az enyhe szél messzire terelte a felhőket. Most már nyugodt. Tudta, hogy szüksége lesz a napokra. Megismeri a madarakat, a füveket és talán a kottát is. „Csak az elveszett ember, akinek az agya, a szelleme öregszik” — mondta múltkor a kis tudós. Igaza lehet Hát majd vigyáz. Olvas, a szeme jó, nem kell neki üveg se.---------------~—..— nem volt senki. Csönd volt, mélységes és Az ikerfáknál megnyugtató. Megállt, és a folyót nézte.-------------------------Ez is milyen szép látvány, ez a néma i hömpölygé s. Hirtelen megszerette a folyót. Váratlanul vette észre a kis széket, és megkönnyebbült. Itt i van az öreg. Nemsokára meg is látta őket. Nem messzire álltak, fogták a botot, és beszélgettek. Amikor észrevették, intettek neki, hogy üljön le. Visszaintegetett, aztán leült. Jólesett a pihenés. Nyugalom töltötte el. A szék előtti kis tócsán felhő; úszott át. Ezt is utoljára gyerekkorában figyelte meg. Ügyi tűnt, ő indult el nesztelenül a tócsa tükrével. Közelhajolt a víztükörhöz, és nézte a homlokán a ráncokat. A fényesen for- i gó hengereken szokta néha figyelni az arcát, de azok már sose i tükrözik vissza. Az jutott eszébe, hogy olyanok a ráncai, akár: a kottavonalak. Csak több. Kilencet számolt meg egymás fö- i lőtt. Igen, éppen olyanok. Jobban szemügyre vette a homlo- | kát, a kis törések pedig mintha hangjegyek lennének. Az idő, j a sors hangjegyei. Milyen különös is ez, hangjegyek az ember i homlokán. Talán még valami nóta is kerekedne belőlük, ha va- i laki lejátszaná. Keserves lenne vagy más? Nem tudta. Jancsi-! ka már biztosan le tudná játszani. Még megérheti, hogy el is i játssza, és sokan, nagyon sokan meghallgatják. Ünneplő ruhá- i ban ülnek majd, és a végén tapsolnak. Nem is sejtik, hogy ez i az ő muzsikája volt. j Matula Mihály mosolygott. ! sem nézte meg a pénzt. Az asszony számolta meg. Mindjárt meg is kérdezte: „Ugye, a vezér adta át?” Bólintott rá, és kiment a konyhába. j-------------------r a folyó felé. Itt már nyitottabb volt az ég, I Bandukolt | a nap is kisütött. A városban nem is a fel-------------------- hők, hanem a mindennapos füst rejtette el. A bokrok alján még foltokban látszottak a tél nyomai. Na, hol is van az a hely? Meglátta a két ismerős fát. Egy törzsről nőttek. Ott van a fia horgászhelye. A bokroktól még nem láthatta, hogy áll-e a parton valaki. De biztosan ott van. Talán ott találja azt a szakállas öregurat is, akivel a múltkor összeismerkedtek. Valami biológiai professzor volt, az egyetemen tanított, de mór ő is nyugdíjas. Igaz, öregebb is. A szomszédságukban telepedett le kis, összecsukható székére. A fia már régebben ismerte. Jóba lettek. Egymásra találtak a folyó és a halak közvetítésével. A múltkor is a fia átkiáltott a kis öregnek: „Professzor úr, harap!” Jót nevettek, mert olyan mókásan rántott a horgon, hogy a könyve is leesett Mert könyv nélkül nem ült le a folyóhoz. Kis hal volt a horgon, megnézegette, bólogatott, hümimögött, aztán visszadobta a vízbe. Odajött hozzájuk és elmagyarázta, hogy milyen hal volt a horgán, és miről nevezetes. Mutatta a könyvben is. Szívesen hallgatták és nézegették a színes képeket. Sose hitte volna, hogy ennyiféle hal van a világon. Egy óránál is tovább hallgatták a kis öreget. Azt sem hitte volna, hogy a bálna emlős. Ha más mondja, nem is hiszi el, de annak a kis öregnek el kellett hinni. Aztán madarak kerültek sorra meg a füvek. Abból is mennyi van, és milyen különös szép hangzású a nevük. Amíg a még nála is keszegebb szakállas beszélt, eltűnődött, hogy mennyi mindent elmulasztott. Madarak, hálálj füvek, fák, kották és városok. Igen, városok. Azokról a díjbirkózó beszélt. De hol van az már, és mégis, itt a parton az is eszébe jutott. Meg a tenger. Filmen már látta, de sose hitte el egészen, hogy valóság. Ahogy ment, érezni kezdte a lábát. Apró, bütykös kezével felhajtotta a nadrágszárát. — Hm — mondta —, megint virágzik, időváltozás lesz. Ez a seb óvta meg a háborútól. Éppen akkor kapta meg a behívót, amikor nyílt töréssel a kórházban feküdt. Vonaton járt be a gyárba, és belefutottak egy másik szerelvénybe. Akkor volt életében először és utoljára betegállományban az elmúlt ötven év alatt. Erről megint eszébe jutott az igazgató. Nem jött el, pedig az emberek is mondták, Mihály bácsi, maga a vezér jön el, meglátja. Ha magához nem jön el, akkor senkihez. De hát, úgy látszik, nem ért annyit Matula Mihály hűsége. Na, mindegy. Folytatta útját a folyó felé. Délután pedig
