Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-18 / 167. szám

1970. JÜLIUS 18.. SZOMBAT 3 Magyar vezetők üdvözlő táviratai szovjet államférfiakhoz Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és Fock Jenő, a kormány elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait N. V. Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és. A. N. Koszigin- nak, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének magas tiszt­ségükben történt újraválasztá­suk alkalmából. Losonczi Pál és Fock Jenő további nagy sikereket és jó egészséget kívánt a szovjet ál­lamférfiaknak a kommunista társadalom építését, a szocia­lista társadalom építését, a szocialista országok egységé­nek és összeforrottságának megszilárdítását, a nemzetközi béke és biztonság megerősíté­sét, a népeink és országaink közötti testvéri barátság és sokoldalú szocialista együtt­működés elmélyítését szolgáló tevékenységükhöz. Kállai Gyula, az országgyű­lés elnöke ugyancsak távirat­ban üdvözölte A. P. Sityiko- vot, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa . Szövetségi Tanácsá­nak elnökét és J. Sz. Naszrigy- gyinovát, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnökét. Péter János külügyminiszter táviratban fejezte ki jókíván­ságait A. A. Gromiko szovjet külügyminiszternek újbóli ki­nevezése alkalmából. Mit tesz a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat azért, hogy az árvíz okozta károk ellensúlyozására a maga részéről is hozzájáruljon a. nemzeti jövedelem ez évi egy­százalékos növeléséhez? Erről beszélgettünk Kováts Vendel főkönyvelővel: — Idei tervünkben két szá­zalék önköltségcsökkentést irányoztunk elő, most pedig a AHOL A DUNA KANYARODIK LeSietiie talán egy szobát...? A megismételt riport Mondom magamban, hogy te, öregem, milyen szerencséd van, hogy eszed ágában sincs Szentendrén, Leányfalun vagy Visegrádion aludni, mert úgyis hiába akarnál. A Duna-parton elalhatnál, de ehhez már nem vagy eléggé vállalkozó kedvű. Tavaly is megkérdezted min­denhol, ahol gondoltad, hogy szállást tudnának biztosítani, hogy „lehetne talán egy szo­bát...?’’ így született aztán a kis riport, amely 69. augusztus 10-én jelent meg, hogy „Szál­lást keresünk”. És kölcsönsátcr? Az idén is az iménti jelszó­val léptem be — „lehetne ta­lán egy szobát...?” — a szent­endrei idegenforgalmi hivatal­ba. Rendkívül szívélyesen tá­jékoztattak, hogy a 130 sze­mélyes Hotel Danubius bevált, teljesen tele van. Néhány hét­tel ezelőtt kellett volna szobát foglaltatnom. „Meddig is sze­retne maradni?” — kérdezték. Még a hét végét is ott tőite­kéin, természetesen. Sajnos, ikkor tárgytalan, mert a Pap- Jzigeti kemping faházaiban ágyán még lenne hely, de csak Szombatig. Különben ha hoz- Jam volna sátrat, felverhet­ném a kempingben. Tavaly ezt ittam a sátrakról: „Kölcsönöz­ni nem léhet? Azt nem, arra nincsenek berendezkedve, pe­dig ezen a területen — három liold — kilencszázan is elfér­nének.” így csak 120-an. Te­liét az idén is meg kellene venni először az elég drága Játrat, a hasonlóan drága be­rendezésekkel együtt, aztán Cipelni. Az igazi kempingezők­nek, persze, ez a vérükben van, de hát ők nincsenek olyan so­kan. A fizetövendég-szolgálat sem állhat már a rendelkezésemre, mind a hét (!) szobája foglalt. Mindenesetre már több a szo­ba, mint egy évvel ezelőtt, ak­kor négy volt. Persze, Szent­endrén a lakásviszonyok nem túl jók, nem felelnek meg a 'izetővendégrszolgálat igé­nyeinek — . az albérlők igé­nyeinek annál inkább. Minek jönnek? , Majd a Bözsi néni, akit ta­valy ajánlottak, hátha kiad egy szobát. Elindultam meg­keresni, de az idén sem talál- 1 tam meg. Erre megkérdeztem egy öreg nénit, hogy tudná-e, hol „lehetne talán egy szo­bát...?” Mérgesen válaszolta, hogy tavaly is ugyanitt és ugyanén kérdeztem ezt meg tőle, és most is azt mondja, amit akkor: „ugyan, ugyan, miért jönnek ide, miért nem maradnak otthon”? Továbbálltam és megérkez­tem Leányfalura, ahol a főút-’! vonalán megkérdeztem egy öregedő férfit, hogy tud-e va­lahol egy szobát. „Kérem, ez itt nálunk már nem divat. Mi nem vagyunk kalmárok, mint a Balaton mellett, ahol a ház- tulajdonos felköltözik a pad­lásra vagy le a pincébe, hogy méregdrágán kiadja kényel­mes szobáját." Ezt mondta i feddően. A tanácsnál mindezt megerősítették azzal, hogy a fizetővendég-szolgálatnak azért van csupán két szobája, mert az emberek itt azért építettek nyaralókat, hogy sa­ját maguk élvezzék. Állítólag majd valamikor szállc. '.t kap Leányfalu. Kem­pingje van, nemzetközi, ott volna is hely, csak nem mos­tanra, hanem máskorra. Kü­lönben nemcsak 150 ember férne el itt, hanem 800 is, ha több faházuk, vagy sátruk len­ne. Tavaly innen ezt a véle­ményt írtam le: „...nem ér­demes sátorkölcsönzéssel fcp- lalkozni, mert az emberek igényét ma már ez a túlságo­san nomád élet nem elégíti ki." Persze, ez a modern kem­ping egyáltalán nem nomád, ezenkívül a kempingezés ma divat és „életstílus”. Talán a Várban? A megunt kérdés „lehetne talán egy szobát...”, Visegrá- don sem hoz szerencsét, a há­A szigetcsépi Lenin Tsz évente három vetésforgót al­kalmaz kertészetében. A ko­rai üvegházi primőrök (kara­lábé, saláta stb.) helyén már érik a másodikként ültetett és üveg alatt előnevelt pap­rika, paradicsom. Most fejez­ték be ugyancsak második rom kis turistaszálló megtelt, a 12 fizetővendég-szoba sem üres. Esetleg a Vár Szállóban, javasolták az idegenforgalmi­nál, azt ők ugyanis nem tud­ják, mivel nem hozzájuk tar­tozik. Mivel már említettem, hogy igazán nem is akartam én szobát, őszintén megmon­dom, nem mentem fel a Vár Szállóba. Mondjuk, hogy ott volt szállás, de mindez nem változtat a helyzeten: ha a tu­rista előzőleg gondosan nem szervezi meg néhány éjszaká­ját és nem alkalmazkodik az üres szobák dátumához, akkor á Duna-parton alhat. Ezt a fajta nomád életet pedig iga­zán kevesen szeretik nálunk. Mondtam is magamnak, hogy te, öregem milyen szerencséd van, hogy eszed ágában sincs ... Pedig eszedbe juthat­na, hiszen szép ez a Duna­kanyar, majd építesz ide egy víkendházat. S addig? Addig veszel egy sátrat és cipeled. S addig? Addig talán felépül né­hány, olcsó szálló. S addig... Bcrkovits György vetésforgóként ötvenezer tő szicíliai szegfű kiültetését. Bak Margit, Dimeg Mihály- né és Dragolovics Demeterné szedik a paradicsomot. A ter­vek szerint a 48 hollandi ágy­ban termesztett paradicsom­ból mintegy 136 ezer forint bevétele lesz a közös gazda­ságnak. kormányhatározatról értesülve további egyszázalékos önkölt­ségcsökkentésre módosítottuk az eredeti tervet. Azt akarjuk tehát elérni, hogy ebben az évben önköltségünk a tavalyi­nál összesen három százalék­kal legyen kevesebb. Bízunk abban, hogy ezt a kitűzött célt elérjük. — Az önköltségcsökkentés egyik legfontosabb tényezője a teljesítmény növekedése. — Természetesen. Tavaly az egy évvel korábbihoz hason­lítva, teljesítményünk öt szá­zalékkal növekedett, most pe­dig már az év első felében to­vábbi két százalékkal lett na­gyobb és még növekszik, eb­ben biztosak vagyunk. Nagy segítséget jelent ebben az át- lagbérrendszer helyett ez év elején bevezetett tömegbér­gazdálkodás. A dolgozók jö.v- delme munkateljesítményük arányában emelkedhet és ez meg is látszik igyekezetükön. Átlagkeresetük az esztendő végéig három-négy százalék­kal, egyeseké még többel nö­vekszik. — A munkások igyekezete, jobb és több munkájuk mel­lett azonban még más is szük­séges. — Hogyne. Takarékosság és műszaki fejlesztés nélkül nem lehet kisebb az önköltség. A vasúti kocsik javításánál le­bontott anyagok gazdaságos, az új kocsik gyártásánál az anyagoik jobb kihasználására helyezünk nagyobb figyelmet. A munka meggyorsítására több kisgépet állítottunk be. Például csiszolókat, csavaro- zókat és új függönymosó be­rendezést is. Eddig kézzel mosták a függönyöket, ami sok időt vett igénybe. Mindent összevéve az egy órára eső termelési érték a tavalyihoz viszonyítva már mostanáig 6,6 százalékkal emelkedett. Nagyon nagy dolog ez, hiszen műhelyeinkben nagy a lét­számhiány. A 2350 fizikai dol­gozóból 128 fő hiányzik. — De a meglevők azok he­lyett is dolgoznak — hangsú- .lyozza Markó Róbert, a szak- szervezeti bizottság termelési felelőse. — A felszabadulási munkaverseny a X. pártkong­resszus tiszteletére folytatódik. Vállalatunk minden munka­csapata részt vesz benne és a nemzeti jövedelem egyszázalé­kos fokozására hozott kor­mányhatározat szellemében egyre újabb felajánlásokat tesznek. Vállalásaikat eddig is mindig teljesítették, ezúttal is megtesznek mindent, biztos a verseny sikere. Annál is in­kább, mert 95 szocialista bri­gádunk jár a verseny élén. Köztük kilenc aranyjelvényes, már kilencszer érdemelte ki a szocialista brigád kitüntetést. — Mi azonban nemcsak eb­ben az évben kívánjuk növel­ni a termelékenység fokozá­sával és önköltségcsökkentés­sel a nemzeti jövedelmet. Még ez idén építkezésbe kezdünk és a következő tervidőszakban folyamatosan megnyílnak mo­dem gépekkel berendezett új műhelyeink. Akkor a kocsi ja­vítást is szalagon végezhetjük és a szükséges kisebb alkat­részjavításokat sem kell többé kiadnunk, saját műhelyeink lesznek minden célra, össze­sen mintegy 700 millió beru­házásról van szó és ha min­den elkészül, még legalább 600 munkásra lesz szüksé­günk. — Vajon a nagyobb létszá­mot be is tölthetik? — Reméljük. Még ez idén mintegy 30 lakást kapnak Du­nakeszin dolgozóink, 1975-ig pedig még 150 dolgozónk jut helyben családi otthonhoz. A távolabb lakó bejárók tehát idetelepedhetnek. (szokoly) Eltemették Miss Árpádot Pénteken a Kerepesi teme­tőben a munkásmozgalmi pan­teonban mély részvéttel temet­ték el Kiss Árpádot, az MSZMP Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-pa­raszt kormány tagját, ország- gyűlési képviselőt, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét. Részt vett a temeté­sen és az elhunyt ravatalánál díszőrséget állt Apró Antal, Nyers Rezső, dr. Ajtai Miklós, Ilku Pál, Kisházi Ödön, to­vábbá a kormány és a Köz­ponti bizottság számos tagja, a tudományos és a műszaki élet számos vezető személyisége. Részt vettek a temetésen, és díszőrséget álltak a baráti or­szágokból érkezett küldöttsé­gek: a szovjet delegációt K. P. Csernyajev, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett működő állami és tudományos bizott­ság elnökhelyettese és F. J. Tyitov nagykövet, a jugoszláv küldöttséget Marko Bulc, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának tagja és Géza Tikvicki nagykövet vezette. Magas szintű küldött­ség vett részt a temetésen Bul­gáriából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köz­társaságból is. Az MSZMP KB nevében Nyers Rezső mondott gyász­beszédet: — Pártunk Központi Bizott­sága régi, ötször újraválasz­tott tagját veszítette el, aki fáradhatatlan volt a munká­ban, aki tapasztalt volt az élet sok területén, aki méltó volt az emberek szeretetére. — Politikai életpályája száz­ezrek sorsával azonos, akik szociáldemokratákból váltak kommunistává a két magyar munkáspárt történelmi jelen­tőségű egyesülésével. Kommu­nistává vált, mert felismerte, hogy távlati célt és eszmei kö­vetkezetességet csak ez a moz­galom nyújthat a dolgozó tö­megeknek, a szociáldemokrá­cia már képtelenné vált erre. — A legnemesebb értelem­ben mondhatjuk tehát rólá: élt a kommunizmusért, meghalt mint kommunista! — Államférfiként is kiemel­kedő volt a működése. A mű­szaki-technikai haladás irá­nyának kutatása és meghatá­rozása — ez egyike ma már a legfontosabb államügyeknek. Kiss Árpád azért tudott kivá­lót nyújtani, mert internacio- nális látókörű és mozgé­konyságéi ember volt. Tudta, hogy a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való műszaki együttműködésünket szüntelenül fejleszteni kel. A kormány nevében dr. Aj* tai Miklós búcsúzott: — Kiss Árpád egyéni mun­kastílusával hatalmas terüle­tet fogott át, amelyeken ke­resztül személyes kapcsolatok fűzték őt hazánk, valamint a Szovjetunió és a többi baráti szocialista ország, de más eu­rópai országok legkiválóbb műszaki és közgazdasági szak­embereihez, tudósokhoz. — A tudományos és műszaki haladást nem tekintette öncé­lúnak, hanem azt vallotta; hogy annak a milliók sorsának javítását, az emberiség boldo­gulását kell szolgálnia. Mun­katársai, partnerei nagyra be­csülték tudását, emberségét; jellemét. Mindezek elismeré­sét is jelentette legutóbbi ki­tüntetése, a Lenin Emlékérem- amellyel a szovjet kormány tisztelte meg Kiss Árpád elv­társat. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság és a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége nevében Sebestyén János, az OMFB el­nökhelyettese búcsúzott az el­hunyttól. A gyászbeszédek elhangzása után Kiss Árpádot a munkás- gyászinduló hangjai mellett a panteon sírsétányán helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartás az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. Pénteken a Mező Imire úti temetőben mély részvéttel kí­sérték utolsó útjára a 82 éves korában elhunyt Hikádé Ala­dárt, a párt egyik alapító tag­ját, a magyar és a nemzetkö­zi munkásmozgalom kiemel­kedő harcosát. A munkásmozgalmi panteon fedett díszravatalozójában az elhunyt búcsúztatására nagy­számú gyászoló . közönség gyűlt egybe. A családtagokon, rokonokon kívül eljöttek a végső tiszteletadásra Hikádé Aladár barátai, harcostársai, társadalmi életünk ismert személyiségei közül többen. A koszorúkkal borított ravatal­nál — amely előtt párnákon helyezték el az elhunyt kitün­tetéseit, lerótta kegyeletét és díszőrséget állt Nemes Dezső, az , MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyette­se, Friss István és Sebes Sán­dor, a Központi Bizottság tag­jai. A munkásőrség központi férfikarának — amelynek Hi­kádé Aladár egykor tagja volt — munkásmozgalmi dala után elsőként az MSZMP Központi Bizottsága nevében Sebes Sán­dor mondott búcsúbeszédet. — A pártnak olyan hű fiát gyászoljuk, aki 65 éven át harcolt a munkásmozgalom soraiban. Élete összeforrott a párt történetével. A munká­sok szerették, mert kész volt a nép ügyéért minden áldozatra. Az elnyomók gyűlölték, mert minden izmában a forradalom ereje feszült. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején már kommunista volt, ezért találkozott össze életútja mindazokéval, akik Lenin ma­gyarországi követőinek vallot­ták magukat és meggyőződé­süket tettekkel is bizonyítot­ták. A párthoz akkor is tán- toríthatatlanul hű maradt, amikor a törvénytelenségek őrá is lesújtottak. 1957-ben fegyvert- fogott a néphatalom védelmében — munkásőr lett. — Kevés embernek adatott meg viharos és ellentmondá­sokkal terhes korunkban, hogy egy nagy eszmét ingadozás­mentesen szolgáljon, ilyen hosszú életen át. A mai, fiata­labb nemzedék erőt merít példájából, tetteiből. Spiesz József, a család, á régi harcostársak, a barátok nevében mondott búcsúszava­kat. A beszédek után gyászindu­ló hangjai közben helyezték örök nyugalomra Hikádé Ala­dárt. A frissen hantolt sírt el­borították a kegyelet, az em­lékezés virágai. A végső tiszteletadás az In- téma cionálé hangjaival ért véget Rövidesen megjelenik a gödöllői várostérkép Még ebben az évben meg­jelenik a kis világatlasz ja­vított. az első kiadás óta be­következett változások szerint módosított második kiadása, valamint a Szovjetunió nagy falitérképe. várostérképek sorozatában a közelmúltban jelent meg a szegedi, és rövi­desen követi ezt a nagykani­zsai és a gödöllői. Még az idén, illetve a jövő év első negyedében adják ki Moszk­va, Párizs, London és Mün­chen több nyelvű új város­térkénét. Körülbelül ezekkel egyidejűleg jelenik meg több új külföldi autótérkép, mind­egyik legalább öt nyelven. Jövőre várható Budapest bel­területének idegenforgalmi térképe is. A pártkongresszus tiszfeBetére Verseny a Dunakeszi Járműjavítóban Ilikédé Aladártól

Next

/
Thumbnails
Contents