Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
6 “‘‘'íhH’írtap 1970. JÜLIUS 16., CSÜTÖRTÖK NYÁRSAPÁT: Szállás százezer tyúknak Építkezik a tsz — Jó jövedelmet várnak Ha elkészül, százezer tyúknak, csibének ad szállást a korszerű baromfikombinát Nyársapáton. Az Aranyhomok Tsz-ben saját kivitelezésben épülnek a tízezer férőhelyes épületek. Egyelőre ötöt raknak össze az előre gyártott elemekből. Ezek még ebben az évben elkészülnek. Amikorra minden kész lesz, huszonötmillió forintba kerül a beruházás. A tervek szerint ötvenhárom személy látja el a munkát a szárnyasok között. Jórészt magas képzettségű szakemberekre lesz szükség. Itt már a fizikai munka többségét a gépek végzik. Az embernek inkább csak az irányító, ellenőrző és szervező- munka jut. Technikusokra és szerelőkre lesz nagy szükség és szakképzett baromfigondozókra. Harmadéves szakmunkástanulóik vannak, létszámuk azonban kevés. A baromfitenyésztés e nagyarányú növelése szükségessé teszi, hogy a növénytermesztés szerkezetét az új igények kielégítéséhez igazítsák. Több lucernát és szemestakarmányt kell termelni ezentúl. Ha a kombinát felépül, évi négyszáz vagon takarmányra lesz szükség. Ez pedig nagy mennyiség. Terveikben szerepel, hogy később húscsirke tenyésztéssel is foglalkoznak. Jelenleg ötezres Hunnia húscsirke alapanyag-állományuk is van. A tsz a baromfitenyésztéstől jó bevételt vár. Milyen az olcsó hús ? Kifogás: a víz■ A megyei minőségellenőrző intézeteik megvizsgálták, hogyan alakult a kilogrammonként 40 forintos, vagy annál olcsóbb húskészítmények és a kilónként 30 forintért vagy ennél olcsóbban árusított szalonnafélék minősége és kínálata. Megállapították, hogy a vizsgált húsipari termékek úgynevezett hasznosanyagtartalma és íze általában kielégíti a szabványban rögzített követelményeket. Ezen a téren általános a javulás, egyes esetekben azonban a nagyobb víz- és sótartalom miatt kifogást emeltek az ellenőrök. A és sótartalom tepertőnél pedig eléggé gyakori az „ízhiba” és több esetben túlságosan törmelékes az áru. Az ipar 13—25 féle olcsó húsipari terméket állít elő, a kereskedelemben azonban — különösen vidéken — csak 2—7 féle található. A városokban és a járási székhelyeken nincs okúik a vásárlóknak a panaszra, mert az ilyen olcsóbb termékek az összes töltelékáru 30 százalékát teszik ki. Falun azonban tovább kell javítani az ellátást, mert az összies készleteknek csaik 15—20 százaléka sorolható az olcsó árucikkek közé. A AZONNAL FELVESZ budapesti munkahelyeire villanyszerelőket, ezek mellé betanított munkásokat, segédmunkásokat. Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkás-képesítés megszerezhető. JELENTKEZÉS: Villanyszerelőipari Vállalat sz. Szerelőipari Üzem Budapest VI., Mozsár utca 16. HŰTŐSZEKRÉNYEKHEZ AGREGÁTOT ÉS MINDEN EGYÉB ALKATRÉSZT raktárról szállít a HŰTŐGÉPGYÁR Sivatagi újdonságok Az állatkerti rovarház már eddig is gazdag egzotikus gyűjteménye két új fajjal gazdagodott. Az egyik a sivatagi farkaspók, négy centiméteres teste jóval meghaladja a mi pókjaink méreteit. Sárgásvörös bársonyos színe tökéletesen illeszkedik otthonához, a Szahara liszt finomságú homokjához. Űj „szállásában” elhelyeztek egy kevés itfhoni és egy kevés szaharai homokot, egyrészt, hogy a pók otthonosan érezhesse magát, másrészt, hogy meg lehessen figyelni a két homok közti különbséget. A másik újdonság ugyancsak sivatagi lakos, egy gyászbogár, csak annyiban különbözik nálunk élő rokonaitól, hogy termete nagyobb és vaskosabb. Az állatokat Zilahy Ferenc, a Természettudományi Múzeum preparátora gyűjtötte Tunéziában. Albä Regia várában Országosan páratlan románkori templom romjaira bukkantak a székesfehérvári István király Múzeum régészei, Álba Regia várának területén egy lebontott, XVIII. századi lakóház alatt. A 80 négyzetméter alapterületű, háromkaréjos alaprajzú épületet annak idején római fehérmárvány-oszlopok tartották, amelyeket — feltételezhetően — a táci római kori település romjaiból „zsákmányoltak” a XI. század leleményes kőművesei. JEGYZET Futur® — succ Az egyik napilap röviden informál arról, hogy kiszámították: hogyan alakul 1980-ra a szellemi és a fizikai munkaerő közötti arány hazánkban. Azt mondja ez a statisztikai távprognózis, hogy tíz év múlva a tudományos-technikai fejlődés és a gazdasági szerkezet változásai nyomán ez az arány a szellemi munka javára tolódik el; ma az összdolgozók 19,9 százaléka végez szellemi munkát — tíz év múlva 23,8 százalékuk; ma a társadalom 80,1 százaléka fizikai munkás, számuk egy évtized alatt 76,2-nyire csökken. Boldog gyermekkorom maradandó élménye Karinthy krokija, a tehéngólemábrával érzékeltetett fejenkénti tejfogyasztásról és egyéb bárgyú szemléltető igyekezetekről. Valószínűleg ennek hatására idegenkedem a statisztikai jellegű tudósításoktól — nem mondanak nekem az égvilágon semmit. Ez a mostani azonban kivétel. A hírecske mondatfűzésébe elrejtett rafinált disztinkció miatt. Figyeljenek csak. Azt mondja: ... a tudományos-technikai fejlődés és a gazdaság szerkezeti változása folytán. Márpedig ha valamitől sajnálják a fejlődés meghatározást — ott valami hézag van. Szokásossá vált, hogy vak bőkezűséggel minősítünk fejlődésnek mindent, ami mozgás vagy annak látszik, oda se nézve előrerukkolásról van-e szó vagy rükkvercről. Ami mozog, az szerintünk csak fejlődhet, olyan pedig, ami nem mozog — olyan nincs. Már Galilei megmondta, hogy egyetlen mini fix pont sincs sehol az égegyvi- lágon, miért ne forognánk mi, újságírók is a magunk sztereotípiái körül megállíthatatlanul —, tehát mindenre rámondjuk, ami mocorog: fejlődik. De hogy szavaimat egymásba ne öltsem, ebben az icipici futúrasaccoló hírecskében csak a technika és a tudomány fejlődik. A gazdasági szerkezet viszont csupán változik. Adjuk csak össze. Ma a lakosság 19,1 százaléka szellemi, a 80,1 százaléka fizikai munkát végez — holnap 23,8 százalékuk válik szellemi munkássá, a fizikaiak száma 76,2-re zsugorodik. De mit csinál — ma és tíz, kétszáz év múlva — az a rétegecske, amelyről nincs szó? Arra a rétegre gondolok, amely olyan mun... foglalkozásért kapja a fizetést, amelynek sem a fizikai, sem a szellemi munkához nincs köze. Ámde van egy réteg, ez a többségében mindennapjainkat keserítő, gáncsoló, kukacoskodó réteg olyasmire profilírozódott, hogy egy részük nem engedi be az állampolgárt bizonyos hivatali kapukon, a másik ki nem engedi őket e labirintusokból. Egyszerűsítsük le: a bürokratákra gondolok. Vajon e rejtélyes távprognózis mely részlegébe suszterolta be a futurológiái informátor az aktát tologatókat, a minden lépésünket hivatalból elgáncsolókat, azokat, akik tüzelőrendeléstől a kéményseprő-megrendelésig, adóbevallástól a butángáz- cseréig, mindennemű reklamációtól mindenfajta „ügyintézésig” életünk fékjét testesítik meg, egy emberként, de rengeteg egyed ösztönös összmunkájaként? Futóra: jövőt jelent. Furcsa futorosaccoló statisztika az, amely kifelejti azt a töméntelen létszámú, se nem fizikai, se nem szellemi foglalkozású réteget, amely, ha rajta múlik, agyonadminisztrálja a jelent, annyira, hogy tán sose válik belőle jövő. Azaz, pardon, futúra. Péreli Gabriella Minimonológok Nemcsak mini szoknya, mini könyv és mini fizetés van, néha mini gondolatai is akadnak az embernek. S mivel a mini a kicsi szó modern fokozása, az apró dolgokra ki figyel oda? A körnek nincs vége Tudja, milyen sokan szeretnék úgy végezni a dolgukat, hogy abba ne üsse bele az orrát senki? Tapasztalatból beszélek, mivel tanácsi dolgozó koromban magam is az aktagyártók és a beleszólok népes táborába tartpztam, persze csak hivatalból, mert tőlem is megkövetelték, pedig a szívem szerint beértem volna azzal, hogy kiadom az ukázt valamely feladat végrehajtására, aztán csinálja mindenki a tehetsége és a becsülete szerint, csakhogy már másnap fogalmaznom kellett az első körlevelet a kiadott feladatok végrehajtásának hogyanjáról, mintha nem is felnőtt emberekkel lett volna dolgom, hanem taknyos gyerekekkel, aztán a következőt, amelyben beszámolót kértem a végrehajtás megszervezéséről, majd a munka megkezdéséről és így tovább és minden körlevélre nyakatekert és semmitmondó jelentés volt a válasz, amely jelentésekből én készítettem jelentést a főnökömnek, a főnököm pedig az illetékes felsőbb hatóságnak, amely körlevélben összegezte az eddig tapasztaltakat, amiről természetesen körlevélben kellett értesítenem a feladatot végrehajtókat, akik jelentésben válaszoltak vissza a legutóbbi körlevelem óta végzett munka állásáról és folytathatnám tovább, de gondolom, maga is tud annyit geometriából, hogy a körnek nincs vége, ennek következtében az aktagyártásnak sem, néhányszor kiszámoltam, puszta kíváncsiságból, hogy az aktagyártás több időt, energiát és pénzt emésztett fel, mint az aktában szereplő feladatok végrehajtása, bürokraták még mindig szép számmal akadnak és védekezni sem lehet ellene, eddig még nem találták fel az ellenszerét, néhányszor ugyan csökkentették a hivatalokban dolgozók létszámát és olyankor lön káromkodás és fogak csikorgatá- sa, mivel a minisztériumokban feleslegessé vált embereket át kellett menteni a megyei hivatalokba, a megyéktől kiszuperált emberek viszont a járásoknál találtak biztos menedékre és folytathatnám a sort, de nem érdemes, mert időközben megkezdődött a hivatalnokok visszaszivárgása és esztendőre rá már többen dolgoztak a minisztériumokban, a megyéknél, a járásoknál, mint a létszámcsökkentés előtt, olyan dolog ez, mint az iskolákban a tantervi reform, minden esztendőben, a tanulók túlterhelésére hivatkozva elhagynak néhány feleslegesnek tűnő témát a különböző tananyagokból, hogy helyette kétszerannyi új és korszerűnek kikiáltott ismeretanyaggal gazdagítsák a fiatalok tudását, csupán ez az oka annak, hogy minden esztendőben minden tárgyból új tankönyveket nyomatunk, nem pedig az a téves nézet, miszerint a kört mégis csak sikerült négyszö- gesítenünk... Kegyes csalás A napokban olvastam az egyik újságban egy városka tanácselnökének a nyilatkozatát, miszerint az elmúlt öt esztendő alatt negyvenöt új tantermet építettek a városukban, ez így nagyon szépen hangzik és igaz is bizonyos értelemben, mivel a negyvenöt tantermet valóban felépítették a jelzett idő alatt, csakhogy nekem lakik ott egy régi cimborám, aki elmondotta, hogy miközben felépítették a negyvenöt tantermet, le is bontottak ugyanannyit, mert már életveszélyes volt tanítani bennük, nem is tanteremnek épültek valaha, hanem kocsmának, magánháiz- nak, csak a szükség nevezte ki iskolának azokat az épületeket, a nyolc osztály kötelező elvégzéséről szóló törvény és a felnőttek körében is egyre fokozódó tanulási kedv, a tanácselnök tehát igazat mondott, de nem mondta el a teljes igazságot és ez értelmetlen becsapása önmagunknak, azért értelmetlen, mert a negyvenöt rozzant, szükség- tanterem helyett felépített negyvenöt új tanterem önmagában is olyan nagyszerű eredmény, amiért senkinek sem kell szégyenkeznie ebben az országban, éppen ideje lenne már, hogy leszokjunk az önáltatásról, mert senkinek sem használunk vele, soha nem szerettem a féligazságokat, nem vagyok már hiszékeny gyerek, akiről még a,zt is feltételezik, hogy süket is, meg vak is, ma már a kisiskolások csak nevetnek a gó- lyamesén és a Mikulásról sem hiszik el, hogy az valami jótündér, aki ingyen hozza nekik az ajándékokat, pontosan tudják, hogy a Mikulás és a Jézuska az apuci ünnepi fedőneve, ha pedig így igaz, akkor semmi értelme a nagyképű dicsekvésnek és titkolódzásnak, szóból ért az ember, amit szemtől szembe mondanak neki, nem pedig a háta mögött. Optimizmus A kapkodás soha nem vezet jóra, hogy ez mennyire igaz, annak bizonyítására megint csak az építőipart emlegetném, az én kis falumban két esztendeje átadták rendeltetésének az új iskolát, persze többszöri határidő módosítás után, s stalán még ma sémi lenne készen, ha illetékes helyről rá nem dörögnek az építőkre, s a dörgedelem mellé némi célprémiumot helyezve kilátásba, olyan az, mint a kenetlen szekérnek az olaj, jótékony hatása van, akár a Salvus víznek, serkenti a munkát, s ettől kezdve szemlátomást nőni kezdtek a falak, ám alig telt el egy esztendő az ünnepélyes kulcsátadás után, amikor a hirtelen- nőtt falak megrepedtek, az ember az első emeleten már a kezét is bedughatta a tátongó nyílásokba s az eredmény: sürgősen be kellett zárni az iskolát, amíg erdősítették, vagyis tantermenként húsz gerendával feldúcolták a mennyezetet, nehogy leszakadjon a kismagyarok nyakába, azóta bujócskázni nagyszerűen lehet az osztályokban, tanulni viszont már kevésbé, mindezt tizennyolc- fnillióért, a tanulók örömére, a pedagógusok bánatára és a szülők legnagyobb kétségbeesésére: mi lesz, ha a dúcok mégsem bizonyulnak elég erősnek a tetőszerkezet megtartásához, s ami a dolog pikantériája: máig sincs felelőse a repedéseknek, úgy globálisan kapott egy kis ejnye- ejnyét a vállalat, amely építette, de személyre szólóan, tudomásom szerint senki, persze, ez nem napjainkban történt, még az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt került sor. a kulcsátadásra, ma már biztosan nem úsznék meg ilyen könnyen a vétkesek, az ember legyen optimista, mert ha már az optimizmusát is elveszti, az olyan, mintha a fejét vesztené el, fej nélkül pedig mégsem sétálhatunk, mert mi lenne akkor a fodrászokkal és kalaposmesterekkel ? Prukncr Pál I J
