Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
1970. JÚLIUS 16., CSÜTÖRTÖK MST HEGYEI %Mírkw A búzához étel, ital is kell... Riport az aratók ellátásáról Egy ismerősöm tengerparti élményeiről mesélt: „A Fekete-tengerben megíürödtem, és bár nagyon alacsony, azt hiszem, négy ezrelék a sótartalma, mégis kellemetlen, ha nem tudja az ember édes vízben lemosni magát. Mintha porcukor lenne a bőrön ... ismeri ezt az érzést!” Ez jutott eszembe a kombáj- nosokat nézve. A nap szép meredeken sütött — mikor legyen meleg, ha nem nyáron —, s a monori Kossuth Tsz 107 holdas árpatáblájában Sintár Károly, Bajkai Sándor és Bok- tos István verejtékezett a szorgalmasan zörgő SZK 4-esekkel. — Jobb ingben lenni — mondja Sintár Károly —, nem lepi be annyira az embert az a finom, apró szemű por, ami az árpa toklászából szálldogál. — Meddig lesznek ma itt? kérdezem, és a kombájnos a sárga táblára, az „égő mezőkre”, a távolba mutat, legalább este nyolcig vágják majd a gabonát, amelyik jól fizet. Sintár, Bajkai a tsz tulajdonát képező kombájnokon bérmunkát végez, ők a Monori Gépjavító Állomás dolgozói, de ide „szerződtek” aratni, míg Bokros István tsz-tag és a sajátját vágja. Mind a hárman viszont „öreg” aratók, Sintár évente 70 vagon gabonát szokott kombájnjával elcsépelni. Dicsérik a gépeiket, a karbantartás, a javítás jól sikerült, és a tsz tartalékalkatrészekkel is felkészült, hogy ne legyen semmi baj, ne akadjon meg a föld „legszentebb” munkája. Jobb az asszony főzt je A tsz napi 31 forintot ad pékünk, hogy vegyük meg belőle az élelmet — mondják —, és a dűlő végén egy marrnon- kannában ivóvíz is van szom- junkat oltani. — Miért nem esznek meleget, főtt ételt? — a felelet: majd később, ha már a búza vágása kezdődik, feleségeik hordják ki biciklivel a levest, húst, főzeléket vagy ami éppen megfő a lábasokban. — Mennyi vizet isznak meg egy nap alatt? — a válasz kiabálva jön, mert megérkezik a „tankoló” autó, és a kombájn belefújja az árpaszemeket. — „Négy-öt liter is elfogy vagy még több, mert a hőségben gyorsan párolog testünkből.” A kombájnok elindulnak, motorbiciklivel érkezik Nagy Illés agrármérnök. — Tavaly szódát, bambit, de még sört is adtunk nekik — veszi le bukósisakját, és töröl- geti izzadó homlokát. — De a sör nem használt, elfeküdtek kicsit tőle a hűvösön ... Az ebéd? Tavaly az étteremből hozattunk főtt ételt, de mire ideért, zötykölődött, kihűlt, nem ízlett nekik. A saját asz- szonyé biztosan jobb lesz. — Idén nem három, hanem négy kombájnnal aratunk — mondja végül —, egy plusz gépünk van, és így ha valamelyik elromlik, nem esünk kétségbe. Szerintem jól felkészültünk az aratásra. Káván holnap döntenek A kávai dombokat nézve, lehetetlen nem gondolni arra, az aratás itt nehezebb lesz, mint a sík terepen. Biztosan nagyobb vigyázatot is követel a Haladás Tsz tagjaitól, az aratásban részt vevőktől. Balog István főmezőgazdász azonban nem erre, hanem az AGROKER Pest megyei hiánycikkeire panaszkodik. Nincs szemfogó ponyva, tartalék indítórelé, s az aratás előtt kért 20—30 alkatrészből mindössze 5-öt adtak. — Felhívtam Pesten az AG- ROKER-t — mondja a főmezőgazdász —, s bálázózsineget kértem. Azt válaszolja egy kis elvtársnő: „Lehet, hogy fél óra múlva lesz, lehet, hogy két hónap múlva.” Lecsaptam a kagylót, irány Tata. Ha valami kell nekünk, Tatára vagy Kecskemétre megyünk. Beállítok a Komárom megyei AG- ROKER-hez, azt kérdik, hány mázsa bálázózsinegre van szükségem?... Ezt nevezem kiszolgálásnak! — Milyen étellel, itallal látják el az aratásban részt vevő dolgozókat? — a kérdés nem kis meglepetést kelt. — Holnap ül össze a vezetőség, és akkor döntjük el, mit kapjanak. — Mikor kezdték el az aratást? — A mai nap. — És nem lesz késő, hogy erről majd csak ezután fognak dönteni? A válasz furcsa: ebben a tsz-ben semmit sem szabad a vezetőség tudta és engedélye nélkül tenni, ami helyes dolog, ám az aratók étel-, italellátására talán elég lenne egy elnöki utasítás is. Ahol előre gondoskodtak... A gombai Űj Élet Tsz-ben Poprádi Ferenc elnök büszkén és elégedetten mondja: — Várjanak kicsit az elvtársak, mindjárt megmutatom, mit kapnak a mi aratóink — s azzal a szomszéd helyiségbe távozik, majd egy kancsó aranysárga, „gyanús” színű folyadékkal és szódásüveggel tér vissza. — Nem kell megijedni — mosolyog —, nem bor ez, hanem tartósított must. Ha beleöntjük a szódát... tessék megkóstolni ... kitűnő zamatú, friss ízű, kicsit savanykás italt kapunk, amely teljesen ártalmatlan, viszont rendkívüli mértékben oltja a szomjat. Valóban, az ital kitűnő. Az elnök szerint nem kevesebb mint 400 hektoliter van a pincéjükben, és nem sajnálják majd a pokoli hőségben fáradozó emberektől. A gombai Üj Élet-ben 1200 hold gabona vár aratásra, ami nagy erőfeszítést követel. Szerencsére, a gépesítés következtében mindössze 25—30 embert köt csak le az aratás, s ebben a számban már az ellenőrök, a raktárosok, a szállítók is benne foglaltatnak. — Múlt évben írtam innen egy riportot — mondom az elnöknek —, s akkor a gépjavító állomás kombájnjaival sok baj volt. Idén hogyan szervezték meg az aratást? — Három vadonatúj E 512-es NDK-gyártmányú kombájnunk arat... A darabonként 300 ezer forintért vásárolt kombájn „eszi” a gabonát. A tsz állandó kapcsolatot tart az NDK szervizével, ahonnan rögtön kijönnek, ha a kombájnokkal valami történik, ha bármelyik alkatrész meghibásodna. ★ Hát... így kezdődik. Magasan álló napban, hőségben, izzó táblákon, ahol finom por és toklászfelhők szállnak, kom- bájnnyeregben ülnek, szemet szállító autókat vezetnek, raknak a nyár hősei. Nem 8 órát dolgoznak naponta! Éppen ezért joggal elvárják igényeik maximális kielégítéséi: azt, hogy legyen mindig kint nekik jó étel, friss, üdítő ital, mert a gépekhez való alkatrészek mellett, a legprecízebb „berendezések” működéséhez erre is elengedhetetlen szükség van. Szűts Dénes TELT HAZAK A nemrég befejeződött budapesti színházi évad sikereiről vallanak a most összegezett adatok. Gyakran játszottak az idén táblás házak előtt a fővárosi színházak, s a telt házas előadásokat felsorolni sem lehet. Néhány nagyobb siker azonban önmagáért beszél. A Nemzetiben a „Mózes”, a „VII. Hadrian", a „Bűnbeesés után” és a „Fejezetek Leninről” előadásain mindvégig kint függött a tábla: „Minden jegy elkelt.” A Katona József Színházban a „Varsói melódia”, az „Iván, a rettentő” és a „Stuart Mária” állt az érdeklődés középpontjában. A világot jelentő deszkákon - Budapesten PÁLOS - MÉCS - INKE Érdekesen alakult a színészek foglalkoztatottsága az elmúlt színházi idényben. A fellépéseik számát tekintve a budapesti győztes: Pálos Zsuzsa, a József Attila Színház művésze, aki az idén 277 színházi előadáson szerepelt, rögtön utána következik Mécs Károly és Inke László 275, illetve 274 fellépéssel. Káló Flóriánt 266- szor, Kozák Andrást 257-szer, Bodrogi Gyulát és Hadics Lászlót 248-szor láthatták a színházlátogatók. De kétszáznál több fellépéssel szerepel még az élmezőny listáján Bwlla Elma, Tahi Tóth László, Avar István, Márkus László és Szilvássy Annamária is. „Megszelídült" a Tisza Tovább apadnak a folyók. Az elmúlt napokban átlagosan 30 centiméterrel csökkent Szegednél a Tisza szintje. Visszahúzódott medrébe, s teljesen „megszelídült” a nagy folyó. Más évek hasonló időszakához képest még mindig magas a vízállása, de már csak 1500 köbméter vizet szállít másodpercenként, mindössze negyven százalékát a tetőzéskori mennyiségnek. Apad a Maros is. Makó határában a nagy buzgársor keletkezésének okait vizsgálják. Mint ismeretes, itt 160 méteres szakaszon több, mint 20 ellennyomó medencét építettek ki. A példátlanul nagyméretű „buzgárcsalád” főjáratát a víz megfestésével már megtalálták, s rövidesen kiderül, hogy mi volt a közvetlen oka a rendkívüli veszélyhelyzet kialakulásának. Szarvas — képekben Szarvas, az Alföld legfiatalabb városa, 1972-ben ünnepli fennállásának 250. évfordulóját. A jubileumra festménysorozatot készít Ru- zicskay György festőművész, a város szülötte. Hetven képben örökíti még Tessedik városának történetét. A képsor elhelyezésére a szarvasi városi tanács Ruzicskay György festőművész Anna-ligeti alko- tóhózánál húsz méter hosszú műtermes kiállítócsamokot építtet Aqua Torus Világszerte — így hazánkban is — az acélszerkezetű víztornyok felé tolódott el az igény. Ezeknek ugyanis rövid az építési ideje és ha szükséges, például olaj mezőkön, más munkahelyre szállíthatók. Ezidáig a gömb alakú forma volt az ismeretes és ezt már szériában gyártja a la- josmizsei Vízgépészeti Vállalat. Hidroglóbuszai már külföldön is ismertek, hiszen körülbelül 23 millió forint értékben exportál. A gömb formánál van azonban egy műszaki határ: ezer köbméternél nem lehet nagyobbra készítem ni. A lajosmizsei tervezőgárda ezt a gondot is orvosolta: megszületett az új forma, az Aqua Torus. Ennek köbtartalma elvileg bármennyi lehet. A re- pülű csészealjhoz hasonlítható víztorony iránt több ország érdeklődik. Foto: MTI — Bajkor Tinger János „igazsága 44 tagság, a kollektív ítélet szentesítette a tényt. Remélhetőleg az nem képzelhető el, hogy az egész tagság elfogult? Közvéleménykutatás a Fejér megyei Hírlapnál Vasárnapi lap szombaton? ötletes kezdeményezés született a Fejér megyei Hírlapnál a napilap felfrissítésére, még színvonalasabbá tételére: a szerda reggeli számban egy - egy kérdőívet találtak az olvasók. Ezen a szerkesztőség és a Fejér megyei Lapkiadó Vállalat arra kéri a harmincezres olvasótábort, hogy válaszoljanak néhány kérdésre, s mondjanak véleményt az újságról. Többek között arra kíváncsiak a szerkesztők, hogy olvasóik mit szeretnének olvasni a nagyvilág, az ország és a megye életéről, milyen cikkek, riportok érdeklik őket, elége- dettek-e a lap jelenlegi színvonalával, kézbesítésével, nem igényelnék-e, hogy vasárnap helyett — tekintettel a szabad szombatokra — szombaton kapják kézhez az ünnepi számot, s végül milyen témákat javasolnának a riportereknek megírásra? A beérkezett kérdőíveket a Szerkesztőség gépi segítséggel feldolgozza, és rövid határidőn belül válaszol a kérdésekre, a témajavaslatokat pedig a riporterek hasznosítják munkájukban. A kérdőíveket kiállítók között értékes jutalmakat sorsol ki a szerkesztőség. TOKAJHEGYALJA Pusztít a peronoszpóra Az idén a tokajhegyaljai borvidéken hét permetezés során együttesen több mint félmillió hektoliter védekező anyagot szórtak ki a tőkékre. Ennek ellenére sem sikerült mindenütt útját állni a korábbi éveknél erőteljesebb peronoszpóra fertőzésnek. Különösen a Tokaj környéki szőlőkben vannak olyan táblák, ahol a megismételt permetezés ellenére egyetlen fürt sem marad az egyébként jó termést ígérő tőkéken. A hír, amelyet egyik közvélemény-kutató lapunkról másoltam ki, szűkszavúan csak ennyit mondott: egyes helyeken nagyon durva hangnemeket használnak a felettes vezetőink. Egy nagyon érdekes esetet mesélnék el...” A bejelentés nem volt névtelen, Tinger János Kiskunlac- házáról írta e sorokat, és invitálta házába az újságírót. o A település szélén áll Tinger János elegáns háza. Az udvaron tucatnyi kutya üdvözli a vendéget, tisztelettudóan vo- nyítanak, de a fogukat nem használják. A nagy hangzavarra a feleség érkezik meg, majd hívja a kerti szőlőből a ház urát is. A konyhába telepszünk, felidézem a hozzánk írt sorokat, és kérem: meséljen! Az asszony és a férfi egymás szavába vág, az epizódok hul- lámzanak, mint a gátját szakasztó folyó vize: nincs útja, célja, csak rendszertelen höm- pölygése. — A Petőfi Tsz 96 marháját őriztem ide négy kilométerre levő legelőn. Májustól, amíg a hó le nem esett, egy nád- kalyibában éltem, sok patkány és egér társaságában. Időnként majd megfagytam. A tsz nem segítette a munkánkat, még kutat sem építettek: az állatok ott ittak, ahol tudtak. És mégis, csak látta volna, hogy göm- bölyödtek a marhák, mindenki csak csodálta, milyen jó munkát végzek ... — Itt a kitüntetése — kontráz a feleség, és a Pest megye kiváló állattenyésztője című jelvényt dugja az orrom alá. — Az egyik délután lejöttem kosztért. Aztán beültem a i tulajdon elleni vétségek miatt. ■ Tinger nemcsak munkával i akart pénzt szerezni. Maszek ■ ügyeit intézte, mást bízott meg ' feladatai ellátásával. Több iz- ; ben elmaradt a munkából, ezért már tavaly a kiegészítő ■ jövedelem 50 százalékától i megfosztotta a közös. i — Hogyan lehetett rossz ■ munkáért kitüntetni Tinger i Jánost? — A jelvényt a háztáji ál- . lattartásért kapta, mondani sem kell, hogy ez más munka, • mint a nagyüzemi állatneve- , lés. — Miért nem kapta meg Tinger János a 7200 forintot? — ősszel túlfizettünk neki, s ezt akkor levontuk. Az ügyvédjét is mozgósította ebben az ügyben, de később maga is belátta, hogy tarthatatlan a követelése. — Mi történt Tinger és Balogh között? — Tinger rátámadt Balogh János tsz-tagra, és könnyű testi sértést okozott neki. Tinger tagadta ezt, de egy tanú a fegyelmi tárgyaláson igazolta, hogy Balogh még véresen elmesélte neki, hogy ki verte meg. — Érdekes koronatanú. En most kimegyek a tsz-irodából, a kapuban letépem a zakóm fazonját, és az első járókelőnek elmesélem, hogy nyilatkozás helyett önök jól megtéptek engem. Ez a tanú is elfogja mesélni mondókámat a tárgyaláson. —- A vezetőség bizottsága önálló mérlegeléssel dönt. — Tehát meggyőződtek, hogy Tinger János nem való a közösbe? — A vezetés biztos abban, hogy Tinger Jánossal nem vesztettünk jó munkaerőt. A bisztróba. Nem töltöttem éri ott többet öt óránál. És nehogy azt higgye, hogy valam: baj történt az állatokkal: semmi! Mégis azt mondták, hogy nem végzem a munkámat: hái a kosztért csak le kell jönni! — És azt mondja meg, hogy a súlygyarapodásért járó 7200 forintot miért nem kapta meg a férjem? — kérdez az asz- szony, s látom rajta, valóban kíváncsi a válaszomra. — A gyerek a kert végében talált egy bála szalmát, szánkón behúzta. Balogh János — egy főnök — észrevette, és a gyerekkel azt üzente: „ne lopjuk a szalmát!" Kérdem én, szabad ilyent üzenni egy gyerekkel? Mondtam is a Balogh- nak: „nem szégyenli magát, tanult ember létére...” A Balogh azt mondta: „majd gondja lesz rám!”... és tényleg gondja volt rám. — Nem verte meg a férjem Balogh Jánost! — kontráz a feleség, és elnézően a férjére mutat. — Tavasz óta nem hívnak munkába. Ha nem kellek, én ugyan nem megyek. Egyáltalán, a tsz-ben vagyok én még? — Kidobták-e a Janit a tsz- böl? — kérdez a feleség, és megígérem, hogy megtudom. o — Tsz-tag-e Tinger János? — Nem — mondja Szűcs Béla, a Petőfi Tsz elnöke. A februári közgyűlésen a tagság kizárta. — Miért nem tud erről Tinger János? — Adminisztrációs hiba. i — Miért zárta ki a közgyűlés Tinger Jánost? — Már vagy 5—6 fegyelmije volt, általában szövetkezeti — Kidobták-e a Janit a tízből? — Jcérdezi a feleség első-; re. — Igen, a februári közgyűlés kizárta. Csend lett a konyhában. Az asszony félszegen teszi fel az ismert kérdéseket: „hát nem jó munkás, mi van a 7200 forinttal?” A fentebb ismertetett válaszokat ismétlem meg. Aztán — pusztán az igazság kedvéért — támadásba lendülök: — Volt fegyelmije a tsz-ben, a fegyelmi bizottság elítélte Balogh tsz-tag megveréséért? Csendes igeneket hallok, s lassan elfogy az irántam érzett bizalom. A férfi hirtelen felkapja a fejét. — Húsz év, három hónapig voltam cseléd özvegy Józan Imrénénél. Ez a demokrácia a cselédekért van, miért lehet velünk így elbánni? — Miből élnek meg? — Az állatokkal vesződik a férjem, négy marhát, 20—39 disznót, malacot nevel. Aztán majd elmegy valamilyen vállalathoz, pedig az állatok bolondja. — Balogh párttag, mondták is: ne húzzak ujjat vele, úgyse győzhetek. Hogy lehet, hogy egy párttag a cselédek ellen van? A férj mérges, a feleség egy kissé értetlen. — Végül is mit intézett? — kérdezik tőlem. Most mondjam, hogy semmit? Igenis mondom: „Semmit!” — No, látja, ma sincs másképp, mint régen, a kisember sohasem vívhatja ki az igazságát. Ugye, így van? — Nem, nincs így! Fóti Péter I I t
