Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
6 res» hegyei kKítUxp 1970. JÜLIUS 14., KEDD Érdparik város külsőbb része: néhány éve, hogy utoljára erre jártam. (Akkor kezdték építeni a községet átszelő E/5-ös út helyi szakaszát.) Hogy megváltozott azóta a vidék! Vikendházak seregével települt be a völgy: az előző pusztaságot felásták, beültették, lombokba és virágokba borították. Aztán már keskenyednek az Utak. A településnek Biator- bággyal, Törökbálinttal határos peremén a távolságok megnőttek: nem a szokásos községi léptékek között mozgunk, hiszen Érd akkora terü- . Jeten fekszik, mint a régi Budapest. Állítólag Angliában Érd példáján szemléltetik az építészhallgatóknak a helytelen városépítést, községtelepítést. S mennyire más a táj! Itt elhagyott ház falmaradványai, ott egy másiknak már csak az alapja. Amott temetőt jelez pár kőlap, kavicsdiomb, rozsdás vaskereszt, de csupán néhány, mert a sziklás talaj temetkezésre alkalmatlan. Arrébb második világháborús lövészárkok. Lejjebb szép régi villa, hatalmas gyümölcsöst is telepítettek köré, de j a fáknak csak hányada eresz- I tett gyökeret. Óriás vízmosást ! hagytunk el az imént: ezt az j árkot még a Pannon tenger vájta. Romok és sírok Romok, sírok, lövészárkok, — és igen, emberek. Hallom abban az épületben, a Pro- kop-villában, — a háború előtt egy emigráns orosz tiszt élt benne, — két család lakik. S emberekre utalnak az itt is, ott is legelni kikötött állatok Lovak, tehenek, de leginkább kecskék és szamarak. Emberek is élnek erre, körülbelül háromszáz család. Hogyan, mikor kerültek ide, ahol negyven éve még sűrű fenyves kötötte a talajt? Károlyi tulajdonában állt ez a terület, ők irtották ki az erdőt, parcellázták a harmincas években, nagy propagandával. Fővárosi kisemberek tömegét csapták be, mikor a sziklás, vízszegény, kieső telkeket eladták. Az a romantikus épület ott a gyér fenyők között, min- taháznak épült. Romosodik, ablakainak jórésze beszögezve. -Egy nyugdíjas tisztviselőnő él benne, állítólag ő adiminiszt* rált a parcellázásoknál. Itt is vagy tíz fehér kecske legel. Fa alatt, pádon ülő öreg szomszédasszony újságot tart maga előtt. Megszólítjuk, körüljárjuk, kiabálunk, mozdulatlan, csukva a szeme, nagyothall. Furcsa, a kutyája sem ugat. | Háromszáz család Szinte valamennyien a fel- szabadulás után érkeztek: erre viszonylag olcsón vehették meg telkeiket, hiszen a régi tulajdonos örült, hogy megszabadult ... Van, aki a téeszesí- tés elől szűkök áradatával jött Pestközeibe, s itt kötött ki. Molnár Lászlóék a Békés megyei Do'botzról érkeztek három gyermekkel. Hatszáz négyszög- öles telküket tizenkétezer forintért vették — ennyiért máshol is kaptak volna, dehát itt csak ezret kellett előre lefizetni. Bontott anyagból épített házuk félig földkunyhó. A gyerekek lassan elhagyják- az otthont, családot alapítanak, lakást vesznek, építkeznek. Szüleik közben megöregedtek. Szakma nélkül, betten ha háromezret keresnek — azt mondják, már nemigen lesz erejük új építkezésbe fogni ... Másokat a járatlanság, tudatlanság hozott. Balog Bertalanná életútjának kulcsa, azt hiszem egy hiányban, abban a kihagyásban rejlik, hogy elmulasztotta felmérni, a különböző lakóhelyek értélke nem csupán a' szobák számában, a kert nagyságában, de a társadalmi összetevők gazdagságában, értékében is méretik. Mezőkövesden született földnélküli családba, onnan szegődött el 1946-ban egy törökbálinti földbirtokra, későbbi állami gazdaságba. Ott is élt az egyik volt cselédlakásban egészen a közelmúltig. Aztán férjhez- ment. De nagyobb lakást a gazdaságtól nem kaptak. Itt vettek, telket, régi házat har- mincezerért. Érdekes: jelenüknek legvitálisalbb elemei, legéltetőbb tárgyai még mindig Mezőkövesdről származnak. A terméskőből épült, vakolatlan házban, a falakon fényképek: népviseletbe öltözött pávamenyasszony, páva-menyecske — Balog Bertalanná édesanyja. A nyolcvanéves asszony kezéből, ceruzájából hihetetlen bőségben rajzanak a mezőkövesdi minták: leánya kihímezi, eladja a csodaszép térítőkét, párnákat, ebből pótolja férje keresetét... Van, ki ezért jött, van, ki azért. Pasztuk Mihály géplakatos budapesti szuterénlakásukban asztmát kapott — nyugdíjazása után elcserélte a fővárosi otthont egy itteni házra, telekre. Messzi kutakból Élnek, mint a többi háromszáz család: kiássák a földből a köveket, utat építenek az aprajából, hordják a vizet messzi kutakból, naponta hosszú kilométereket gyalogolnak, ültetik a krumplit, borsót, barackfákat, szilvafákat, összeszedik s égetik a kolorá- dóbogarakat, s várják, mit eget ki, mit hagy meg a természet, mely itt valahogy forróbb és hidegebb, nedvesebb és szárazabb — a szél is jobban fúj, a levegő is jóban áll, mint máshol. Este leoldják láncáról a két farkaskutyát, talán gyertyát gyújtanak, talán bekapcsolják a táskaráSZERVIZEK FIGYELEM! A HŰTŐSZEKRÉNYEKHEZ AGREGÁTOT ÉS MINDEN EGYÉB ALKATRÉSZT raktárról szállít a HŰTŐGÉPGYÁR diót. A férfi eszét, fantáziáját, cselekvőkészségét, lelkét még élteti a harc a kövekkel, gazzal, aszállyal — az asszony érdeklődése, összes gondolata, kedélye láthatóan önmagába- omlott az élménytelenségben... Ki ezért, ki azért: egy részüknek életében lemérhető a társadalmi-egyéni meghason- lás, másoknál csak sejlik. Háromszáz család. Rendes emberek: a rendőrségnek, a különböző szociális szerveknek nincs külön problémája velük. A munaképes korú férfiak, nők többsége dolgozni jár, mások nyugdíjból élnek. Csak kis hányaduk — magánzó. Egy férfi saját juhnyájjal bajlódik. Egy másik, volt tisztviselő, valóságos majort alapított: lovat, tehenet, kecskét, csirkét, malacot tart. Fanyar romantika? Amikor elindultam erre az' útra, a kertekben még azokat a virágokat is megláttam, amelyek elfelejtettek kibújni a földhői: most azokat sem, amelyek valóban szárbaszök- teík, pártába bomlottak. Pedig már bevallhatom, miért jöttem: egy kis fanyar romantikát, grimaszt vágó életörömöt kerestem. Tudtam persze, hogy az élet nehéz ebben a kopárságban, ahová az ember pionírként telepedett. Mégis, a nyártól az életformának évszaknyi virágzását, a vidámabb oldal meg- lelését, egy kis fickósságot reméltem. Hogy a nehezen meg- gyökeredzett szilvafákból, fáradsággal öntözött zöldségeskertekből, mégis megtermő virágokból, kis kövekből csak magunknak rakott utakból, kecskemekegésből, szamárordításból legalább amíg a nap süt, összeáll' egy vidámabb kép. Csalódtam, s most hirtelen elfog a „déja vu” érzete: már jártam itt, már éreztem ezt. Persze, pár éye, s akkor is nyomasztott a kép! Azóta megtanultam, hogy a hangulat nem lehet úr felettünk, de nem is szabad elnyomni: ki kell faggatni, iránytűként használni. Így jövök rá, miért e rosszkedv bennem: a esa- ládnál, szomszédságnál tá- gabb közösség hiányától. Tudom ugyan, a nagyvárosban, vagy falun is megterem az effajta magány. De vizuálisan még soha nem lepleződött le előttem ennyire: bár az ember nem hangya, nem termesz — nem is bagoly, sas, vakond. Ezen a területen különben hat-hét év múlva erdőt telepítenek. A vidék beleesik abba a részbe, amelyre, összesen tízezer hold erdőt terveztek. Az ültetést már elkezdték, s tíz év alatt befejezik ... Azoknak telkét, kertjét, akik addigra nem költöznek el, erdő veszi majd körül. összesen tízezer holdon. Padányi Anna A.hazánkban vendégszereplő Bécsi Jégrevü zenekara térzenét adott a Margitszigeten. Foto: MTI Munkavédelem a kánikulában Kánikula idején még a szokottnál is nagyobb gondot kell fordítani az üzemi balesetek megelőzésére — mondották a SZOT munkavédelmi osztályán. A meleg munkahelyeken feltétlenül el kell látni a dolgozókat könnyű munkaruhával, és gondoskodni kell arról, hogy kristályvíz, cukrozott tea, kávé, üdítő ital, limonádé, esetleg tiszta víz és autoszifon, gyümölcs, valamint 0,1 százalék sótartalmú víz, esetleg sós keksz álljon rendelkezésükre. A sör és más szeszes italok fogyasztása nem üdít, sőt fokozza a veszélyt. Különös éberségre van szükség ott, ahol az üzem területén’vagy közelében vízmedence, kubikgödör stb. van. Fürdeni ugyanis szigorúan tilos ebédidőben is! Felhevült testtel vízbe ugrani — halálos veszedelem. Viszont mindig legyen elég víz, hogy a dolgozók nagy melegben lelocsolhassák magukat vagy lemosakodhassanak. A szabadban dolgozók viseljenek könnyű ruhát és széles karimájú szalmakalapot, a kombájnok, traktorok vezetőit pedig ernyővel védjék a napsugarak ellen. Permetezni csak kora reggel vagy késő délután szabad, melegben mindig tilos. A permetezést végző traktoros hordjon gázálarcot, gumi- vagy műanyag kesztyűt, cipőt, illetve csizmát, és olyan terilén ruhát, amely viszonylag könnyű ugyan, de a mérgező anyagot nem engedi át. A szabályok a repülőgépes növényvédelmet is csak reggel vagy alkonyat előtt engedélyezik, nagy melegben tiltják. A kánikulában az állatok is idegesebbek, ingerlékenyebbek. A rugós vagy harapós állatok sörényébe vagy farkába figyelmeztető szalagot kell fonni. A villámcsapás ellen van már megbízható védelem. Sok állami gazdaság és ■ termelőszövetkezet traktorral vontatott autóbuszpótkocsikon viszi ki a földre és szállítja haza este a dolgozókat, napközben pedig a pótkocsi biztos menedék nemcsak az eső, hanem a villámcsapás ellen is. Természetesen minden óvó rendszabály csak akkor lehet hatásos, ha az ellenőrzés megfelelő, s nyáron erősebb is az átlagosnál. A figyelem ugyanis a nagy hőségben sokkal hamarabb lanyhul el, s emiatt a baleseteket okozó tényezők veszélyessége is igen nagy mértékben fokozódik. Eladták a Bécsi Jégrevüt... A világszerte ismert Bécsi Jégrevü nem tudott megbirkózni pénzügyi nehézségeivel, és az amerikai vállalkozók kezébe került. A Volksstimme című osztrák lap közli, hogy a népszerű Wiener Eisrev ue-t — amely e hónapban hazánkba is ellátogat — eladták egy amerikai milliomosnak, aki az amerikai Holiday on Ice jégrevü tulajdonosa. A lap megállapítja, hogy az ilyesfajta ügylet szégyen Ausztriára nézve. UTTORO KÍSÉRLET „Légitámadás" a szövőlepke-invázió ellen Eddig egyedülálló kísérletet végzett a KPM szekszárdi közúti igazgatósága és a Tolna megyei növényvédő állomás. A repülőgépes növényvédő állomás közreműködésével „légi támadásokat” indítottak az országutak mentén • az idén rendkívül elszaporodott amerikai fehér szövőlepke fészkeinek elpusztítására. A megye nyugati felében mintegy 600 kilométer hosszúságú közút mentén repülőgépről permetezték a fákat, főleg az eperfákat. Az úttörő kísérlet több mint 90 százalékos hatásfokkal, kitűnően sikerült. Bebizonyosodott, hogy repülőgépes permetezéssel — ha jól szervezik meg a munkát —, sokkal gyorsabb, hatásosabb és olcsóbb a szövőlepke elleni védekezés. Mire jó az üres csigaház? Július elsején lezárult a' csigaszezon. Országosan a legtöbb éticsigát, az előző évekhez hasonlóan, most is Baranyában vásárolták fel. E terület langyos, párás éghajlata ugyanis igen kedvező a csúszómászó állatkák elszaporodására és fejlődésére, összesen 23 vagonnyi éticsigát exportáltak a baranyai szövetkezetek, a tervezettnél 10 vagonnal többet. A többlet a szokatlanul sok tavaszi esőnek köszönhető, a nedvesség Aki csak nagyban gondolkodik C zemében és szavaiban minden, ami kö- rülötte van, óriási, hatalmas, felmérhetetlen, gigantikus, grandiózus, fantasztikus. (Mintha csak egy dél-amerikai vérmes szurkolót hallana az ember.) A szocializmus nála csak óriásokból áll. Óriások az emberek, gigantikus méretű a most épülő üzem, hegyeket akar átvágni és tengereket teremteni, a sziket máról holnapra akarja termővé tenni, folyók irányát tervezi megváltoztatni, és ha volna még egy „tengerünk”, azt lecsapol tatná és a helyére űrállomást építene. De mivel ő nem óriás, csak egy ember, ember, közepes képességgel és lehetőséggel, a maga kis birodalmából akar társadalmunkon belül óriást faragni. Cipőgyárat akar építeni és nincs birodalmában egy cipészműhely sem. Üdülőparadicsommá akarja változtatni szűkebb pátriáját, de nincs ivóvizük és egy méternyi vízvezetéket még nem építettek. Autóbusz-pályaudvarról álmodik, de bekötő út nem vezet a megállóhoz, autóbusz-pályaudvarhoz. Mint a Krisztust megkísértő sátán hajtogatja: ide ezt építek, oda azt teremtek, holnap itt ez lesz, holnapután emez, ezt lebontom és helyére ezt, meg ezt építek. Megváltoztatom, átformálom a vidéket, új várost teremtek falumból, mindent- mindent, amit az ember elképzelhet, megvalósítok, én valósitom meg, és itt valósítom meg. A kicsit, az aprót ő nem becsüli, sőt lebecsüli. Ö csak nagyban gondolkodik. Hogy a sok kicsiből és a sok apróból lesz a nagy, ő "ezt nem veszi tudomásul. Az előrehaladásnál ő nem ismeri a lépést, ő csak a rohanást, a vágtát, a szédületes tempót fogadja el. Maga körül ő nem néz — ő már a távoli mesz- szeségbe lát. Ö csak nagyban gondolkodik. Nála minden óriási, hatalmas, felmérhetetlen, gigantikus, grandiózus, fenomenális és fantasztikus. Csak a józansága, a realitása, a lehetőségek ésszerű felismerése és felhasználása — pitiáner, semmi. Sajnos! (papp) ugyanis éltető eleme a csigának. Az idén érdekes mellék- termékkel bővült a csigaexport: az üres házikókkal. A korábbi években a megsérült vagy elhalt csigákat eldobták a válogatóasszonyok. Nemrég azonban egyik élelmes exportőrünk felfedezte, hogy a nyugatnémet cukrászok előszeretettel töltik a különféle krémeket eredeti csigatölcsérbe. Pécsett tehát összegyűjtötték az exportra nem alkalmas csigákat, főzés útján „kilakoltatták” őket a házukból, amelyet aztán kellőképpen megtisztítottak és fertőtlenítettek. A kezelés során a csigaház visszanyerte természetes csillogását, szép színét és ezzel exportképessé vált. A pécsi szövetkezet — a MAVAD útján — körülbelül ötszáz kilogrammnyi üres csigaházat szállít az NSZK-ba, kilóját négy márkáért. Az idei nyáron tehát baranyai csigatölcsérekből nyalogathatják a nyugatnémet gyerekek a citrom- és narancskrémet. A PISAI FERDE TORON a szokásos évi mérés adat szerint újabb egy milliméte dőlt. Szakértők szerint szám tani lehet arra, hogy a férc torony most már nem dől ti vább. t 1 I I
