Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

PE 5» 51 EC VEI ^MiriaP 1970. JÜLIUS 11., SZOMBAT RAZDAN 3 A Magyar Villamos Müvek és a Villamosenergiaipari Ku­tató Intézet közös vállalko­zásaként korszerű, „Razdan 3" típusú szovjet számítógép végzi el a villamosenergia- iparág tudományos és műsza­ki számításait. A másodper­cenként százezer műveletet végző számítógép segítségé­vel egyenletesebbé és tervsze­rűbbé tették az energiaellá­tást. A METROPOLITAN OPE­RÁBAN megkezdte amerikai (vendégszereplését a világhírű Iszovjet Mojszejev-együttes. Egymásra találnak Amikor nehéz a válasz Szomorú „karrier" Csalódás, mielőbb haza A Vöröskereszt hosszú idő óta a segítőkészség, a huma­nizmus szimbóluma. Háborúk, természeti csapások, árvíz, földrengés sújtotta családok felkarolása a mindenki által ismert tevékenysége. Jóval ke­vesebben tudnak azonban egy ugyancsak sok-sok embert érintő működési területéről: a szétszakított, egymástól távol került családtagok egymásra találását segítő keresőszolgá­latról. Levélben, személyesen, tele­fonon sokan érdeklődnek a Vöröskereszt keresőszolgálatá­nál. „Kérem, segítsenek 20 éve Kanadába költözött húgom felkutatásában.” „Gyermekótthonban nevel­kedtem. ha jól emlékszem, Veszprémben. Anyámról, apámról nem tudok semmit. Örülnék, ha a Vöröskereszt se­gítségével megtalálnám őket.” Különös esetek Két ikertestvért pici koruk­ban örökbefogadott két csa­lád. A gyerekek mint barát­nők összejártak. Az egyik há­zaspár és kislány Ausztráliába vándorolt. Egy ideig levelez­tek, azután abbahagyták. Az itthonmaradt kislány most — hogyan, hogyan nem — meg­tudta, hogy neki ikertestvére van. Az örökbefogadó szülők, a gyerekek nyugalma érdekében tagadják. A kislány levelet írt a Vöröskeresztnek. A tények — tények. De vajon jót tesz­nek-e, ha közlik a kislánnyal — töprengenek a keresőszol­gálat munkatársai. G. V. Nyikolaj magyar nem­zetiségű fiatalember Üzbe- gisztánból írt. Apja a második AUTÓTULAJDONOSOK! Felhívjuk szives figyelmüket: ha januárban nem fizették be a KÖTELEZŐ GÉPJARMÜ-SZAVATOSSAOI BIZTOSÍTÁS egész évi diját, a biztosítás ff. félévi részlete esedékes (július 1-től 31-ig pótlékmentesen fizethető). ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ világháborúban eltűnt, talán Magyarországon él. A kereső- ! szolgálat meghirdette a Vörös- j keresztes Családi Lapban. Je- I lentkezett a keresett apa — sőt még egy rokonnak vélt nagy­néni is. Az angol Vöröskereszt köz­reműködésével találták meg dr. G. József Angliába 30 éve kivándorolt testvérét, aki idő­közben férjhez ment, s most örömmel fogadta testvére je­lentkezését. Külföldre szakadt magyaro­kat, itthon elkeveredett csa­ládtagokat, háborúban eltűnt férjeket, apákat keresnek a hozzátartozók. Nem mindig öröm a megta­lálás. Sok az olyan fiú, lány, akikkel szülei nem törődnek, pici korukban gyermekotthon­ba adnak, aztán többet feléjük se néznek. A gyerekek felnőve, anyjuk, apjuk után kutatnak. A keresőszolgálat legtöbbször meg is találja az anyát, aki már új házasságban él. Nem akarja feldúlni rendezett éle­tét a váratlanul felbukkanó gyerekkel. Nem akar kapcso­latba lépni fiával, lányával. Ilyenkor nem könnyű a vá­laszadás. A Vöröskereszt segítségével gyakran lelnek egymásra fel­nőtt korukban testvérek, akik különböző gyermekotthonok­ban nevelkedtek. A keresés módszerei Negyvenötezer karton, negy­venötezer keresett személy. Ti­zennégy év óta gyűlik a leve­lek, bejelentések halmaza. Sokszor csak minimális ada­tot tud közölni a kereső, más­kor részleteket, utolsó címet, pontos dátumokat. A kereső- szolgálat változatos módsze­rekkel dolgozik. Leveleket ír­nak, egy-egy ügyben húszat, harmincat is. Az itthon eltűn­tek megkeresésében segítség a lakbejelentő ív, a helyi tané- csak információja. Máskor új­sághirdetéssel próbálkoznak. Vagy vöröskeresztes aktívák indulnak el a nyomon, amit támpontul a kereső családtag meg tudott adni. Külföldi vö­röskeresztes szervekkel gyak­ran veszik fel a kapcsolatot kivándorlók, háborúban . el­tűntek, disszidens hozzátarto­zók felkutatásához. Olykor a keresőszolgálat vá­lasza derít fényt, hogy a „kar­riert csinált”, irigyelt külföldi rokon — idegenlégiós volt, s néhány éve meghalt Hanoiban. A keresőszolgálat minden esetben megkísérli a közvetlen családtagok felkutatását még akkor is, ha eleve reményte­lennek látszik az ügy. L. Gizella is csak azt tudta, hogy a háború előtt a Szovjet­unióban éltek, apja katona­tisztként jött Magyarországra, itt fogságba esett, és talán Bécsbe vitték. Néhány levél­váltás, és máris közölhették L. Gizellával édesapja kárpát-uk­rajnai címét. A legkülönösebb levelet egy tizenöt éves kislány írta. öcs­KAPHATÖ. HÁZTARTÁSI ÉS ILLATSZERBOLTOKBAN ROVARIRTÓ csévél együtt tavaly kerültek Kanadába, ott élő édesapjuk-, hoz. Szívesen mentek, abban a reményben, hogy végre meg­kapják a családi otthon szere­tőiét. Mostohaanyjuk jól is bánt velük, de apjuk nem so­kat törődött a gyerekekkel. A kislány azt írja, nem tudnak beilleszkedni az ottani kör­nyezetbe, haza vágynak Ma­gyarországra, még akkor is, ha itt intézetben kell élniük. Kádár Márta A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter újabb nagy hatású növényvédő szerek fel- használását engedélyezte. . A holland Husco művekben állítják elő a Zineb 80 WP gombaölő szert. A lisztharmat kivételével egész sor gombabetegség, elsősorban a peronoszpóra és a fuziklá- dium leküzdésére használhat­ják fel. A Wotexit 80 SP rovarölő szert a Német Demokratikus Köz­társaságból importálják. Ezt a készítményt a repülőgépek is szétpermetezhetik, de a szán­tóföldi növényvédő gépekről szintén kiszórhatják. A vegyi­anyag a barackmoly, a cseresz­nyelégy és a burgonyabogár ellen eredményesen használ­ható, az élő vizek parti sávjá­ban azonban nem szabad fel­használni. A Galecron atkaölő szert a világhírű svájci Ciba cég állítja elő. Az anyagot nem­csak a nagyüzemekben, hanem a házikertekben is felhasznál­hatják a gyümölcsösök atka­kártevőinek elpusztítására. A miniszter néhány növény­védő szer felhasználását mó­dosította, illetve kiterjesztette. A\ r\ kisvendéglő üzletvezetője (mondjuk a régi, kedves szóval; a kocsmá- ros) kivitte a négy korsó világost és amint a kissé nédves, viaszos- vászonnal borított asztalra letette, fülében megakadt á szó: — lánc nélkül mászkáltak, láttam, elöl az öreg és mögötte a. bika. — Ja — mondta a kocsmáros és vörös, duzzadt arcában mélyen ülő szeme az arany­köpenyes, fehér galléros sörökre nevetett — itt mentek el mindennap előttem. És én az állomási grimbuszt is láttam ... Kint fehéren ízzott a Nap, fehéren reme­gett a levegő is. A kocsma elé néha kocsik, % motorkerékpárok érkeztek, kiszállt belőlük, vagy leszállt róluk egy-egy férfi, lehajtott valami italt, szódát, málnát, gyenge hosszú­lépést, aztán elporoztak. A négy férfi az asz­talnál üldögélt, felgyűrt ingujjal, élvezték a dohszagú hűvöst és a sört. — A kutya megszokik az emberrel, amely a természete és még bolondságokra is rá lehet venni. A lovat is. Galambos Vencel egyszer szódás borral megitatta a kancáját, a szürke berúgott. Két lábra állt és röhögött. Aztán élfeküdt. Csuda jó kedve lett a bor­tól. — A beszélő cigarettával kínálta a tár­saságot. — Láttam idomított sólymot, sőt ri­gót is. Beszélt. Három szót: „Pali, Lali, Kati.” ■— Furcsa ember volt az öreg — Ellák Jó­zsef, a helyi fuvaros egy szuszra kiitta sörét és a habja, akár a szappanbuborék még egy ideig a szája sarkán csillogott. — Azt beszél­ték a faluban nem is paraszt volt, hanem hajós. Újpesten dolgozott a hajógyárban. — Nem hajós volt, hanem cirkuszos. Med­vékkel járta a világot — vélte Antal Csaba. — Nyugdíjasként jött csak ide, a szomszéd faluban vett házat — mondta Rideg Lajos, a termelőszövetkezet zetorosa, de a kocsmá­ros leintette, az öreg embernek nem is volt háza. Senki sem tudta, hol lakik, mit kosz­tol, reggel bement a tsz-be, este későn eltűnt a faluból kifelé vezető nyárfás úton. Talál­koztak néha vele, fekete, rongyolt cipzárú aktatáskát szorított a hóna alatt. Abban tar­totta a pénzét. — Cigányféle lehetett, mert barna bőre úgy fénylett, mint a friss csokoládé — Antal Csaba, a postás megigazított» vállán a táska szíját. — Az öreg fekete kalapjából zsírt le­hetett volna kisütni. Hosszú, fehér haja a ka­lap alól is világított a sötétben. Azután éj­szaka is eltalált vOlna a bika. • Ezen nevettek. A kocsmáros elment, ki­szolgált két bőszoknyás asszonyt, aztán visz- szajött. Egyik kezével az asztalra támasz­kodva folytatta a beszélgetést: — Az öreg szótlan, mogorva ember volt. Mondom egy­szer neki, mert a bika itt várta kint, ahová most a bicikliket támasztják: „Nem visz sört neki? Adók egy kisebb hordóval, hátha szom­jas az is?!” — „Nem!” — aszongya — Balog Peti ivott már vizet. — Balog Petinek hívta a bikát. Fuldokolva nevették. A kocsmáros szemét törölgette. — A kúnságból hozták ezt a bolond jószá­got — Ellák a kocsmárosra nézett — Vala­melyik nagy állami gazdaságból. Lehajtották három másik növendékkel a pótkocsi plattó­járól, aztán be az istállóba. Külön jegyző­könyvet is hoztak velük, mert kiváló tenyész­állat volt. mindengyik. A többiekkel nem is kellett vesződni, de ezzel... Még délután hasba rúgta a tehenészt, az agronómust, meg az állatorvost is leterítette. Alig tudták ép­ségben kihúzni őket a szalmából, mellőle, de azt hitték, majd később megszelídül, hiszen fiatal jószág. Dicsérni kezdték a bikát. Egyikük fejére emlékezett, szarva között bodorodó selymes szőrére, a másikuk szabályos szarvára, piros lebenyére, óriási szügyére, vérben forgó sze­mére. Napok múlva sem tudták ám meg­fékezni, tüzet fújt, lábával kapált. Tisztíta­ni, itatni, etetni sem merték, távolról, villá­val dobáltak neki egy kis takarmányt. — Honnan jött az öreg, és honnan tudott a bikáról? — A kocsmáros csípőre tette a kezét, és a négy vendéig feje fölött a nyitott ajtón át, elnézett a messzeségbe. — Senki sem tudta. Egyszer csak megjelent és Skublák rögtön a bikához vitte. Az öreg jó tíz percig nézegette a hatalmas jószágot, s valamit be­szélt neki. Lassú, óvatos lépésekkel közele­dett hozzá, hirtelen megfogta a bika ned­ves orrát. Az meg kitépte orrlyukából a ka­rikát, elszakította a láncot, feldöntötte az öreget, s az istálló fél ajtószárnyát is kita­szítva rohant a szabadba. Csupa vér, meg mocsok kísérte, s amerre szaladt rémülten menekültek előle az emberek, a gyerekek. Az öreg azonban nem tágított a nyomából, be­hajtotta egy üres istállóba, ahonnan már korábban elszállították a borjúkat. Irdatlan botot fogott, azzal ment be a bika után és Az öregember és a bika bezárta belülről az ajtót. Skublák meg a többiek dörömböltek az ajtón, kiabáltak: „Megörült maga? Ember, mit csinál? Vesz­tét akarja?” — Megverte a bikát — vihogott Rideg La­jos, a zetoros. — Azt mondták, nagyon meg­verte és Balog Peti még másnap is sírt. Nem vicc, a bika sírt. De később olyan lett, mint a kezes bárány. — Itt sétáltatta mindig, előttünk — mond­ta a kocsmáros. — A népek csak megálltak, bámulták őket. Nem volt azon még egy ken­derkötél sem. Két évig mászkáltak együtt, s ha az öreg vasárnap nem jött, úgy bőgött a bika, alig lehetett tőle maradni. — Tudott a nyelvén. — Ellák nagyot szip­pantott a Kossuthjából. — Van ilyen, én a nagyapámtól hallottam, az állatok is beszél­nek, csak mi, nem értjük. — A delfinek talán tudnak beszélni — An­tal Csaba tiltakozó mozdulattal védte ki a lehetetlen állítást. — A tévében láttam őket és olvastam is az Élet és Tudományban, hogy a delfinek hangokat bocsátanak ki maguk­ból, de ne mondják nekem, a bika ért vala­milyen nyelven. Az ösztöne parancsol neki. — Az állatokat ösztön irányítja — erősí­tette meg a kocsmáros —, de az öregember mégis többet tudhatott róluk. — Ehh! — le­gyintett bosszúsan — kár volt felmondani neki! Nem tudták, hogy a tsz küldte-e el az öreget, vagy ő lépett-e ki, mert Skublákkal veszekedtek valami járandóság miatt, de a lényegen ez nem változtat semmit. A bika, amint az öreg elhagyta, megint megbolondult. Nem lehett fedeztetni vele, nem evett, dü­höngött Külön kalodát csináltak neki, le­fogyott. Végül kimondták rá az ítéletet: vá­góhídra vele! Ám, az állomásig nem bírták el­hajtani. Tízen sem tudták megfékezni, a rá­uszított kutyákat szétdobálta, az embereket felöklelte. Már azon gondolkodtak lelövetik az erdésszel, de Skuhlák szégyelte a dolgot. Titokban, éjszaka küldtek az öregemberért, Hajnalig együtt volt a bikával, csitította, etet­te. Ezer forintot kínáltak neki, ha a vagonba vezeti. — Nem akarta! — Ellák az ötödik korsótól felhevülten csapott az asztalra. — Nem vit­te rá a szíve! — kiáltotta, de a kocsmáros gúnyos hangon leintette, ö látta másnap délelőtt, hiszen az ajtó éppen az állomásra néz. Lehettek vagy százan, akik bámulták az öregembert, amint ment a gőzös felé, mögötte lehajtott fejjel a bika. Forróság volt, még a kerti szék támlája is égetett, ha hozzá értem — mondta a kocsmáros. — Jó forgalmat csináltam, aznap mindenki ide jött utána... — Azért nem kellett volna az öregnek be­leegyezni — Rideg Lajos nagyot sóhajtott. — Mit tehetett volna? Az állatok meg­eszik a növényeket, az emberek pedig az állatokat, ez a természet rendje —. a kocs­máros nehéz kezét a náluk jóval fiatalabb Rideg Lajos hátára tette, aki azzal hozako­dott elő, az ember hízeleg, cicusgatja, babus­gatja az állatokat, utána megeszi őket. „Pi- pikéim-libu-libu” s mennél jobban édesgeti, annál piszkosabbul bánik velük, mert megöli őket. — Ez nekem magas — nyúlt ki Ellák a szé­kéből — hagyjátok abba, mert belehülyülök. Hát persze, hogy megesszük őket, de csak, amelyiknek jó a húsa. — És az ezres? Megkapta az öreg az ez­rest? — kérdezte Rideg Lajos és az üres korsók fölött rebegő pillákkal nézett a ven­déglősre. — Megkapta — mondta halk szóval a fér­fi. — Itt fizette ki neki Skublák. A vonat sípolt és elvitte a bikát. Az öregember itt állt — a pultnak a presszógépet tartó felére mutatott. — Megolvasta a pénzt, kiköpött a földre és elment. Nagy csend volt mindenki­ben. Többé nem is látta senki. Azt beszél­ték a hegyekben jár egy nagy madárral. — Fizetek — mondta Ellák és felállt. A többiek is felugrottak. — Könnyezett az öreg — Lajos mérges arc­cal fordult a kocsmároshoz. — Könnyezett, amikor az emberek sorfala között kiment innen. — Meglehet — mondta a kocsmáros. —. Egyébként hatvan forint ötvenet kapok. Kiléptek az ajtón. Forró, fehér nyár volt, a levegő majdnem meggyulladt a poros út, az állomás rakodója fölött. Szűts Dénes ÚJ NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents