Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

1970. JÚLIUS 11., SZOMBAT PbSl HEGYEI •sXírlap KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Grofcsik János­nak, a kémiai tudományok doktorának, nyugalmazott egyetemi tanárnak eredmé­nyes munkássága elismeréséül, 80. születésnapja alkalmából; dr. Passuth László író, műfor­dítónak, Tiszay Andornak, a Fővárosi Szabó Ervin könyv­tár nyugalmazott osztályveze­tőjének eredményes munkás­sága elismeréséül, 70. születés­napja alkalmából; Erdős Pé­ternek, a közgazdaságtudomá­nyok doktorának, a Magyar Tudományos Akadémia Köz- ga'zdaságtudományi Intézete tudományos tanácsadójának, Hámos György Kossuth-díjas írónak, dr. Neményi István­nak, a közgazdaságtudomá­nyok doktorának, a Magyar Beruházási Bank vezérigaz­gatójának, eredményes mun­kásságuk elismeréséül, 60. születésnapjuk alkalmából; Pethes Sándor színművésznek, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének, a Vígszín­ház tagjának öt évtizedes mű­vészi tevékenysége elismeré­séül, Balatoni Sándornak, a Földmunkát Gépesítő Válla­lat igazgatójának, dr. Balogh Ádámnak, a tatai városi kór­ház igazgató főorvosának, dr. Háhn Gézának, az orvostudo­mányok kandidátusának, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjének, dr. Kolozs Gergely dunavecsei járási fő­orvosnak, Sándor Lászlónak, az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium miniszteri tanácsadójának, Simonfalvi Lászlónak, a Közép-Dunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóság mű­szaki-gazdasági tanácsadójá­nak, Szilárd Károlynak, a ma­tematikai tudományok kandi­dátusának, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Matematikai Kutató Intézete tudományos osztályvezetőjének, dr. Udvar­helyi Károlynak, a földrajz­tudományok kandidátusának, az egri Ho si Minh tanárképző főiskola tanszékvezető tanárá­nak, dr. Veres Gábornak, a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet igazgatójának eredményes munkásságuk el­ismeréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Mun­ka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Losoncéi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitünte­tések átadásánál Csetxrki La­jos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter és dr. Simon Jenő művelődésügyi miniszterhe­lyettes. HATARNEZON a Benta völgyében Igazság szerint azért kopog­tattam be Dékány Istvánnak, az érd-százhalombattai Ben­ta völgye Termelőszövetkezet elnökének ajtaján, hogy az aratásról és az őszibarackszü­retről érdeklődjem. Asztalnyi tervrajzok fölé hajolva találtam. — Azt nézi, merre járnak a kombájnok? — kérdezem. — A kombájnok? — néz rám egy kissé meghökkenve, talán mert nem figyelt fel kopogtatásomra, én meg udva­riatlanul rányitottam az iroda ajtaját. — Talán valami, baj van velük? — tolja fel vastag keretű szemüvegét a homlo­kára, aztán le is teszi nyom­ban a tervrajzokra, mert fel­ismer. A kezét nyújtva most már ő kérdez: — Aratási ri­port? — Rég jártam erre, gondol­tam beugróm néhány percre, talán akad valami új, érdekes dolog... Valahogy így kezdődött be­szélgetésünk, s hogy véletlenül ráhibáztam a dologra, máris invitált a kék színű Volgába: menjünk, járjunk egyet oda- kinn, ott kellemesebb az idő, mint az irodában, beszélgetni is ugyanúgy tudunk, s közben mutathatja is azt, ami éppen érdekel. De csak az irodája ajtajáig jutunk el, s máris elkezdheti a szemléltető magyarázatot. — Hogy egyesült a két gaz­daság, egyszeriben szűknek bi­zonyult a régi irodaház. Meg­toldotta hát az építőbrigá­dunk néhány helyiséggel. Pontosabban: tizenkét iro­dával meg egy hatvanszemé­lyes tanácsteremmel. Néhány irodában máris dolgoznak, bár egyelőre ideiglenesen, az épí­tőbrigád most sokkal elfog- laltabb, semhogy az irodaház­zal töltse az idejét^ S hogy nem hagytuk el még az épületet, jön a titkárnő és telefonhoz hívja az elnököt. Csak mondatfoszlányok érkez­nek el hozzám, de abból is eleget tudok: a Dunai Kőolaj­ipari Vállalattól keresik... az építőbrigádot szeretnék köl­csönkérni ... Az elnök szét­tárja a kezét: sajnos, nem le­het, most nem lehet... Kinn a faluban, Erden is -dolgozik a brigád egy része. Két új üzlet — me­zőgazdasági termékek boltja, MINŐSÉGRONTÁS NÉLKÜL - OLCSÓBBAN Új égőtér — 50 forint megtakarítás A MECHANIKAI MŰVEK AZ 1 SZÁZALÉKÉRT ÍRÓASZTAL MELLŐL A GÉPHEZ A Mechanikai Művek a Pest megyei nagyüzemek közül el­sőként jelentette be, hogy csatlakozik a kormány felhí­vásához: a nemzeti jövede­lem I százalékos növelése ér­dekében indított akcióhoz. Már az első alkalommal is pontosan meghatározták, ho­gyan kívánnak eleget tenni a vállalásnak. A pártkongresz- szus tiszteletére indított ver­senyben eredetileg 2 százalék­kal növelték volna nyeresé­güket, a termelékenységet pe­dig 5 százalékkal. Ez azonban nem lett volna elegendő a nemzeti jövedelem 1 százalé­kos emeléséhez. Ezért úgy határoztak, hogy a nyereséget 2,5 százalék­kal. a termelékenységet pedig 8 százalékkal nö­velik. Természetesen egy-egy vál­lalásnak csak akkor van ér­telme, ha azt teljesítik is. Fe­lülvizsgálták azokat a ter­mékeiket, ahol rosszak vol­tak az önköltségi mutatók, és megnézték, mit tehetnek an­nak érdekében, hogy olcsób­ban, de minőségrontás nélkül állítsák elő gyártmányaikat. A Mechanikai Művek ter­mékeinek 35 százaléka kály­ha. Közel félmilliárd forint értékben gyártják a külön­böző típusokat. Néhánynál úgy találták, csökkentik az önköltséget. Például az egyik gyártmánynál újfajta égőtér alkalma­zásával 50 forintot taka­rítanak meg darabonként. De ugyancsak jelentős meg­takarítást érhetnek el az elektrolit-kondenzátorokat gyártó részlegükben is. Itt évente több mint 200 millió forint értékű termék készül. A munkaerő-hiány idén 120 fő és komoly gondokat okoz a termelésben. Néhány napja született meg egy igazgatói utasítás, amelynek értelmé­ben 30 embert, akik impro­duktív részlegnél dolgoztak, átirányítottak a termelésbe. Ha szükséges, még egyéb át­csoportosításokat is végeznek. m. k. a. virágüzlet — befejezésén szor­goskodnak a mesteremberek. — Augusztus elején szeret­nénk átadni a két üzletet — magyarázza az elnök, aztán int a gépkocsivezetőnek: me­hetünk tovább ... Közben csak úgy, mellékesen jegyzi meg: — Odaát, Battan másfél hónappal ezelőtt nyitottunk hasonló üzletet Azt is a mi brigádunk építette. A Volga közben már a pi­rosló gyümölcsű őszibarckliget útjára kanyarodik. Itt sem időzünk sokat, csak éppen, amíg megmutatja a most el­készült, százszemélyes étkezőt az öltöző- és mosdóhelyiségek­kel. — Mire elkezdődik a ba­rackszüret, már nem lesz gond a lányok és asszonyok étkez­tetése, tisztálkodása. És kész a gyümölcsosztályozó is, de az még nem biztos, hogy birtok­ba is vehetjük. Minden attól függ, kapunk-e addig áramot... Megyünk tovább. A Volga éppen csak lelassít a tíz napja átadott központi méregraktár mellett és máris suhan tovább velünk a gazdaság legnagyobb építkezésére. — Íme, a tervrajz a való­ságban — tárja szét a karját az elnök, emlékeztetve az iro­dában látott asztalnyi nagysá­gú tervdokumentációra. — Itt építjük íel> mintegy tizen­nyolcmillióért a háromszáz­húsz férőhelyes, hangárrend- szerű, szakosított szarvasmar­ha-telepünket. Az építkezést tavaly ősszel kezdtük, az ala­pok elkészültek és a központi hangárépületet még az idén tető alá hozza a brigád, hogy aztán egész télen dolgozhassa­nak benne a szakemberek. Itt lesz az ellető, itt az itatásos borjúnevelő, itt a leválasztott borjúnevelő, az elkülönítő, a tejház. Az ott, már tető alatt, a szociális épület, amott épül a négyszáz köbméteres szenny­víztározó. Ügy tervezzük, hogy jövő szeptemberben benépesít­hetjük a telepet. Batta felé fordul a gépkocsi. Irány a Tildi-tanya. Ezt is birtokba vette a gazdaság építőbrigád­ja. — A Tarjáni Állami Gazda­sággal kooperálva rövidesen új üzemág születik itt — tá­jékoztat Dékány István. — Bekapcsolódunk a nyúl-prog- ramba. Augusztusban nyolc­száz törzsanyával kezdjük. Jövőre pedig már kétezer törzsanyát tervezünk. Az át­alakítás egymillió-kétszázezer forintba kerül, de a nyúl sza­pora állat, a beruházás nagyon rövid idő alatt visszatérül. Már tele a jegyzetfüzetem számokkal, adatokkal. Eszten­deje jártam itt utoljára, s hogy ekkora lesz a változás, arra még gondolni sem mer­tem. Inkább csak ugratásnak szánva, azért még megkérde­zem: — Más nem épül már a gazdaságban? S a komoly válasz: — Elkészült a kertészeti kombinát tanulmányi terve. Ha sikerül összehangolódnunk a környező termelőszövetkeze­tekkel, akkor tsz-közi társu­lási alapon rövidesen valóra válhat, legnagyobb tervünk, a kétszázezer négyzetméteres (!) üvegház és a százezer négyzet- méteres (!) fóliatelep. (A szá­mokat háromszor is visszakér­deztem, semmi félreértés!) A kérdés akaratlan: — Jelenleg mekkora a gaz­daság kertészete? — Hatezer négyzetméter üvegház, ugyanennyi hollandi­ágy. — S a haszna? — A mai napig eladtunk százötven mázsa paradicsomot harminc forintos átlagáron, az annyimint. forint a haszna egy hónap alatt, mennyi hasznot hoz majd, ha elkészül, a három- százezer négyzetméteres ker­tészet. Erre Dékány István el­nök sem hajlandó. — Mindent a maga idejé­ben — int le derűsen, s mert közben a gépkocsi visszatért az irodaház elé, a kezét nyújt­ja, búcsúzik. — Elnézést, de várnak egy megbeszélésre. , Amikor elmegyek az iroda­ház nyitott ablaka alatt, már szenvedélyesen vitatkozó hangját hallom. Prukner Pál Telefontól a villámcsapásig Ötesztendős az egyetemi számítóközpont Ezen a nyáron ötesztendős az egyetemi számítóközpont. Matematikusok, mérnökök, közgazdászok összefogásának új tudományága: a számítás- technika. A korszerű számító­gépek megjelenésével a tudo­mány rendkívül nagy jelentő­ségű segédeszközökhöz jutott, olyan feladatok megoldása vált gyakorlatilag lehetővé, amelyek hagyományos mód­szerekkel a hosszadalmas idő miatt korábban tekintetbe sem jöhettek. Az intézetben meghatároz­ták például az országos tele­fonhálózat optimális tervét, csillagászati táblázatokat ké­szítettek, foglalkoztak lakás- építési problémával, a villám- csapások valószínűségi elméle­tével, a Blaha Lujza téri alul­járó födémlemezének statikai ellenőrzésével. Ülést tartott a TOT elnöksége — rövid fejszámolás követke­zik — négyszázötvenezer fo­rint. És ugyanennyi volt a hasznunk a paprikából is... Nem merem kiszámítani: ha a tizenkétezer négyzetméteres kertészetnek közel egymillió Pénteken Szabó István el­nökletével ülést tartott a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az el­nökség a tsz-ek közvetlen ér­tékesítésének helyzetét vizs­gálta meg. Megállapították, hogy az összes értékesített árunak már 17,4 százaléka kerül a közös gazdaságokból közvetlenül a fogyasztókhoz. Az árusított zöldség, gyümölcs, baromfi és tojás részaránya ennél is ked­vezőbb egészében véve, a köz­vetlen értékesítés részaránya azonban országos átlagban eléggé alacsony. Az elnökség foglalkozott az ár- és belvíz sújtotta tsz-ek helyzetével is, felhívta a te­rületi szövetségeket arra, hogy tegyenek további erőfeszítése­ket a helyreállítási munkák meggyorsítására. A Szövetkezeti Tudományos Tanács ülése Az egységes szövetkezeti törvény előkészítésének idő­szerű szövetkezetpolitikai és jogi kérdéseiről tanácskozott pénteken a Szövetkezeti Tu­dományos Tanács. Az ülésen megjelent Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára. Az egységes szövetkezeti törvény előkészítéséről dr. Szép György, a szövetkezeti kodifi- kációs bizottság elnöke, az Igazságügyi Minisztérium fő­osztályvezető helyettese tar-- tott előadást. „Vagyok olyan legény, mint te...“ Aznap kora reggel a vélet­len sodort a fóti Vörösmarty Tsz központjába, nem is sej­tettem, hegy milyen napra vir­radt. Elnök, főagronómus meg még jó néhány ember izgatot­tan topogott az udvaron. Néha el-eltűnt a kapun valamelyik, és aki elment, hamarosan visz- szajött. — Minden rendben — újsá­golta a többieknek, aztán té- rültek-fordultak ide-oda, és nagy várakozás feszültsége vette körül egyenként meg csoportosan valamennyit. Kór­házi 'folyosókon ül ilyen izga­lom ifjú atyákon meg nagy­szülői rang várományosain, mialatt a kismama csukott aj­tó mögött új életet ad. De hi­szen az izgalom itt is az Elet körül zajlik, mert: — Ma kezdjük el az aratást — s a magyar ember a gabo­nát manapság ugyan csak el­vétve mondja életnek, a lelke mélyén mégis annak nevezi mindennapi kenyerünket. Persze, elsőnek nem a búzát, sem a rozsot vágják, hanem az őszi árpát, ez mindig a rend. Ami azonban itt, Foton terem, abból az árpából még folyé­kony kenyér sem lesz sör alak­jában, hanem hízóra fogott szarvasmarha és sütni való nagyságúra nevelt csibe ta­karmánykeverékének része. Szemben a központ kapujá­val, az utca túlfelén másik ka­pu vezet a tsz gépeinek ottho­nába. Sok mindenféle kisebb- nagyobb masina között tégla­vörösre mázolt öt monstrum, a kombájnok állnak egymás mellett. Vezetőik is ott sürög- nek-forognak körülöttük, be­lül zsírozzák, kívül ronggyal, puszta kézzel simogatják ha­talmas testüket. — Délben indulunk. Ejnye! Micsoda urak ma­napság az aratók. Bezzeg ré- gente látástól-vakulásig saját verejtékében fürdött a kaszás, és serényen forgatott pengéjén sokszor még a késői holdvilág is ott csillogott. — Az ám, csakhogy kom­bájnnal nem lehet rámenni a nedves földre, és tegnap akko­ra zápor hullott, dézsából sem önthettek volna annyi vizet — mutat Juhász Imre, az 1. szá­mú kombájn vezetője a ká­tyúkba itt-ott összegyűlt és még mindig csillogó pocso­lyákra. Délig a felhők mögül elő­előtörő napsugár hadd szárít- gassa a földet meg a növényt, azért nem kezdik előbb. Ma­gyarázzák, hogy száraz időben is meg kell várni, amíg fel­száll a harmat, és amint újból leereszkedik, menten abba kell hagyni az aratást. Minthogy pedig a harmat nem menet- rendszerű pontossággal jön- megy, kezdésnek, félbehagyás­nak naponta más az ideje. Amikor még kézzel vágták a gabonát, előtte való este a gaz­da vagy a cselédember vagy a részesarató leakasztotta a szegről, alaposan kikalapálta, megfente, aztán hajnalban vállára vetette a kaszáját, és elindult a vetésbe. Egy órát sem tartott az előkészület, most meg másfél hónapig. Szétszedik a kombájn minden porcikáját; tüzetesen átvizs­gálják. A hibás alkatrészt ki­cserélik, aztán megint össze­rakják, járatják állva és men­ve, sokszor is kipróbálják. A tsz-javitóműhely huszonkét embere csaknem mind ezzel foglalkozik másfél hónapon át. Két hete befejezte a munkát a műhely. Azóta lesik a felle­geket, esőt hoznak-e, s kémle­lik a határban a kalászokat, kasza alá értek-e. (Ezt még ma is így mondják, noha kaszás lábát sem teszi a gabonatáblá­ba.) A hűvös május, az esős jú­nius az oka, hogy az idén Péter-Pál megkésett egy hetet. Ma azonban kezdődik az ara­tás, s hogy delet kongat a ha­rang, felbúg négy gép, Juhász Imrén kívül Molnár János, Fodor Miklós és Takács János begyújtja a motorokat, men­nek a határba, az árpatáblára. Az ötödik gépóriás állva marad. Ez is, ahogy a többi, a remekül bevált SZK—4-es szovjet márka. Vadonatúj, alig egy hete érkezett, de megbé­nítja valami kis hiba. Már hívták Pestről garanciális ja­vításra a szervizt, ígéretet is kaptak, rögtön jönnek, mégis várni kell. — Nagy baj — búslakodik Pausch Ferenc főagronómus, — mert mi már öt kombájnra állítottuk be a tervet, még pe­dig úgy, hogy huszonhét nap alatt végzünk az aratással. 1514 holdon! Amiből.372 ár­pa, 612 rozs, 410 búza és 120 triticale. Nem. kukoricát egy ölet sem vetettek. — Abba mentünk négy esz­tendeje tönkre, négy mázsát adott a holdja — szólal meg Farkas Sándor, ezúttal ko­morló arccal a mindig mosoly­gó párttitkár. Hogyan fizet a gabona idén, azt a főagronómus sorolja: tíz mázsás átlagot várnak az ár­pából, 12—12 mázsát rozsból és búzából. — Nagy eredmény' ez ezen a gyenge homokon. A triticale pedig még jobban hoz, meg­lesz a tizennégy mázsás átlag. — No, no — szól közbe Ko­vács Árpád, az elnök — le­gyünk reményeinkben szeré­nyebbek. De tizenhárom má­zsa meglesz. Azzal büszkélkedik viszont az elnök, hogy a szövetkezet tagjainak száma rohamosan növekszik. Mind a négyen ta­gok, mutat a kombájnosokra. Idén, a zárszámadó közgyűlé­sen felvettek hetven új tagot, az őszi közgyűléskor legalább ugyanennyit, mert máris írás­ban fekszik az irodán 70 új felvételi kérelem. Velük a ta­gok száma a félezret is meg­haladja. ' — Mielőtt tag lesz valaki; legalább fél évig alkalmazott­ként kell dolgoznia nálunk.' Akárki be nem juthat, csak aki a próbát kiállja. A négy kombájn rááll a tábla szélére, egy percre elné­mulnak a motorok, aztán újra felbúgnak. Most kezdődik! Habár kaszanyél helyett kor­mánykereket szorít a négy ember marka, a géppel aratók mégis csak vetélkednek egy­mással, a legjobb aratót díjaz­zák a végén. A „vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te” hagyománya ott lebeg felettük és a szélvi­har meg a sűrű zápor által megdönött árpa fölött Am a legjobb kaszásból három sem vágna akkora rendet, amilyen hatalmasat egyszerre kanyarít és magába dönt egyetlen gép. Hátulján pillanatok múlva ki­ejti a kicsépelt szalmát. Hát' a marokszedők meg lemarad­tak? — Majd jönnek holnap,- Igaz, mindössze négyen és ke­réken járnak, de bálába pré­selik mindjárt a szalmát. A 4. számú kombájn hirte­len leáll, valami hiba támadt benne, öt jelenlevő szerelő kezében franciakulccsal, meg más szerszámmal megrohanja. Nagy János főmérnök, a mű­hely vezetője elegáns, új, vi­lágos szürke vászonruhában velük tart. Az aratás kezdeté-; nek alkalmára kiöltözött ün­nepélyesen. Nem telik bele öt perc és a gép búgva megindul a másik három nyomába. A főmérnök visszatér csoportunkhoz jó nagy olaj folt feketéllik nad­rágján. Figyelmeztetik rá, mi­re csak a kezével legyint, hogy nem baj és utána néz a las­san lépdelő gépeknek. Jóked­vűen nevet: — Aratunk! Szokoly Endre i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents