Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

A PEST MtGYfl HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 19*0. JÚNIUS 9., KEDD SZÜLÖK, DIÁKOK KÖSZÖNTÖTTÉK A PEDAGÓGUSOKAT SZÁZHÉTEZER FORINT JUTALOM Az idei pedagógusnap váci eseménysorozata pénteken kezdődött. A városi tanács épületében Povázsai Sándor osztályvezető köszöntötte az általános és középiskolák igaz­gatóit, az óvodák, napközi ott­honok vezetőit. Szombaton reggel virág­csokrok áradata haladt az is­kolák felé, hogy a kora dél­utáni órákban visszafelé in­duljon a tanárok és tanítók otthonaiba, a megbecsülés és a hála szimbólumaként. Iskoláink külön-külön ren­dezték az ünnepségeket, ame­lyeken a szülői munkaközössé­gek tagjai és a diákók köszön­ték meg a tízhónapos fárado­zást, munkát. A közgazdasági szakközépiskolában részt vett az ünnepségen az érettségizte­tő bizottság elnöke, a ceglédi társiskola igazgatóhelyettese is. A városi tanács vezetői 107 ezer forint jutalomban részesítették a kiváló mun­kát végzőket. Povázsai Sándor és Győri Jó- zsefné a megyei tanács ün­nepségén vette át a KISZ Köz­ponti Bizottságának elismeré­sét: az érdemérmet és az aranykoszorús jelvényt. Kedves házi ünnepségek zaj­lottak le az óvodákban, nap­közi otthonokban. A városi ta­nács irányítása alá nem tar­tozó intézményekben — gép­ipari szakközépiskolában, ipa- ritanuló-intézetben — külön emlékeztek meg a tantestület­ről. Csak az állami zeneiskola szülői munkaközössége feledkezett meg kötelessé­géről. Hétfőn munkás hétköznap következett. Érettségiző negye­dikesek, számoltak be tudásuk­ról. Az általános iskolák utol­só tanítási napján a nyolcadi­kosok ballagtak. A Báthori utcai iskolában két osztály életbe készülő és továbbtanuló növendékeit búcsúztatta Ko- váts Sándor igazgató. Azután a búcsúzók még egyszer vé­gigjárták az épületet Fábián Józsefné és Kárpáti Jánosné osztályfőnök vezetésével. (papp) Betonelemek terven felül A szentendrei Betonelem- gyártó Vállalat váci telepén Bemáth Tibor telepvezetőt arról kérdeztük, hogy a fő­ként kislakás-elemeket gyártó telep mivel járul hozzá az ár­vízkárok helyreállításához. Mint elmondotta, erre az esztendőre 1 millió födém- b élés test volt a tervük, de a rendkívüli helyzet arra kész­tette őket. hogy vállalják még félmillió elkészítését. Ebben a hónapban mintegy száz lakáshoz elegendőt szállí­tanak le. Ezen kívül ötezer méter nyílásáthidaló elem is készül, mintegy 300 lakáshoz. (b.) Kisalagiak a kisariakért HÚSZ PAJTÁS KISALAGON NYARAL A SZÜNIDŐBEN Május közepén megkezdte pusztító útját a Tiszatájon a kegyetlen árvíz. Teljes együtt­érzései, testvéri aggodalommal leste az onnan érkező híreket az egész ország. A veszély el­hárítására, a természeti csa­pás okozta károk enyhítésére megmozdult a társadalom. La­punkban e napokban látott napvilágot a kisalagi iskola úttörőinek felhívása, melyben az árvíz sújtotta területen élő iskolások, úttörők segítésére hívták fel valamennyi iskola úttörőit. Mi történt azóta a felhívást kibocsátó iskolánál? E kérdés­re kerestük a választ. Megtudtuk, hogy az iskola tanulói — miután napokon keresztül figyelték a televízió és a rádió híradásait — úgy döntöttek, hogy a hetekig víz alatt álló Kisar község iskolá­jának nyújtanak segítséget. A faliújságokon megjelentek az árvízzel kapcsolatos újságcik­kek, saját maguk készítette híradások, és kezdetét vette az árvízkárosultak megsegí­tésére indított akció. Útnak indult az iskola leve­le Kisarra, melyben felaján­lották testvéri segítségüket az KÜLÖN CSATA AZ ANYAGHIÁNNYAL: Roncskocsiból - új kocsi VÁCHARTYÁNI VASARNAP Egyre inkább a közutakra terelődik át a forgalom. A pá­lyák korszerűsítése mellett sem győzik már a szállítást vasútjaink. A gépjárművek számának növelése és korsze­rű műutak építése a feladat. A teherszállítás lassúsága gyakran gátlója az ipari ter­melésnek, ennek megkönnyí­tése érdekében áll a személy- szállítás járműveinek, az autó­buszoknak javítását meggyor­sítani, a kocsiállások idejét csökkenteni. Az AKÖV váchartyáni tele­pére óriási feladat jutott: a különböző vállalatok munkás­járataiban részt vevő kocsikat kell nagyon rövid határidő alatt kijavítania, és újból for­galomba állítania. Hetek óta nyüzsgő hangya­bolyhoz hasonlít az üzem. Se­lejtezés helyett még a roncskocsikat is ki­javítják. A vedlett és ütött-kopott ka- rosszériájú buszokból gyönyö­rű, újnak tűnő meggypiros járműveket varázsolnak. Har­colnak a határidővel, külön csatát vívnak az anyaghiány­nyal, és a kezdeti időben a munka szervezésében sem volt minden rendben. Választ ke­restem minderre, amikor a váchartyániakkal beszéltem és jártam az üzemet. A kocsik felújításának nagy­77 Ismerem a hosszú előszobák világát...” Verőcei beszélgetés Vészi Endrével Nemcsak a könyvhét szülte az ötletet, hogy Verőcén író­olvasó találkozót rendezzenek. Az irodalom szeretetének mély gyökerei vannak ebben a Duna menti faluban, már jó néhány neves írót, költőt láttak itt vendégül olvasóik. Különösen iz­galmasnak ígérkezett a beszélgetés Vészi Endrével a „hosszú előszobák”, a sebzett lelkek, a sehova sem tartozó emberek világának írójával. Azért is sikerült az ismerkedés, bepillantás a mindig érdekesnek ígérkező írói műhelybe, mert Antal Gábor kritikus, Vészi Endre értő ismerője, kiváló riportere, jó vitavezetője volt a sikeres találkozónak. Neki köszönhető, hogy a négyszemközti beszélgetésre már alig maradt megvá­laszolatlan kérdés, pedig mesélő kedvét Vészi Endre a műsor után sem vesztette el. ★ Indulásáról, a lírikus kezdeti lépéseiről, még Antal Gábor faggatta. — Mint annyian mások, én is szerettem a verseket, sok­szor két-három kötetet is elolvastam egy nap. Ültem a nagy bérház gangján, néha letettem a könyvet, figyeltem a fel-fel­hangzó léptek kopogását. Írtam is (s mert Rimbaudok évszá­zadonként csak egyszer születnek), persze csak afféle naiv verseket. A próza még sokáig nem érdekelt. Apám némi ellen­szenvvel nézte elfajulásomat — becsületes szappanfőző mester volt — engem is rendes embernek akart nevelni, vésnök­inasnak adott. Nevetve mondja: — „Így hát van „tisztességes” szakmám is. Ifjúkori versein felfe­dezni József Attila ha­tását. Kérem, beszél­jen a már klasszikus kortársról, barátságuk­ról. — József Attilát már akkor is egyik példaképemnek tar­tottam, amikor még csak né­hány száz ember ismerte a nevét. Hozzábátorkodtam fel először tizenötévesen, hogy m ondjón véleményt verseim­ről. Ö is a mienkhez hasonló bérházban lakott, a folyosóról — vagy ahogy az irodalomban is megmaradt a szó —, a gang­ról nyíló, és a világító udvar­ra néző sötét lakásban. A bí­rálatra szánt versek az Isten­hez szóitalt, rajta kértem szá­mon minden földi rosszat, a boldogtalanságot. Elolvasta, mondta, hogy tehetségesnek tart, de ügyeljek a formára is, még érnem kell. Már a fo­lyosón jártam, amikor utánam szólt: „És hagyja az istent fia­talember, isten nincs!” Ott álltam a megbolygatott filo­zófiámmal, az eszménykép József Attila szavaival a fü- lemLen. — Eltelt néhány év, már tizennyolc éves voltam, meg­jelentem a Nyugatban, a Nép­szavában és több kisebb-na- gyobb lapban, amikor József Attila üzent, hogy vigyek el hozzá néhány versemet. Ki is választott néhányat az akkor induló, ma már irodalomtör­téneti jelentőségű Szép szó számára. Vészi Endrét három­műfajú írónak ismer­jük. De drámájában, prózájában is érződik, hogy lírikus. — Valóban így alakult. A kritika sem tud megbarátkoz­ni ezzel a ténnyel. De hát vannak regény-, vers- és drá­matémák, amelyek a másik műfajban megírhatatlanok. Persze a bőrömből nem tudok kiDÚjni, egyik műfajból sem lehet átsiklani a másikba mint a gyík. Cipelem magam, ez is, az is én vagyok. Legújabb regénye a Hosszú előszoba. Hősei magányos, elesett embe­rek, akik a társtalan- ságból, a sikertelenség­ből, az elkövetett bűnök valóságából a képzelgé­sek világában találnak menedéket, önéletrajzi ihletésű mű a Hosszú előszoba? — Már közhelyként hang­zik Flaubert mondása: Bová- ryné én vagyok! Nos, nem monuhatom, hogy én lennék Stáhl Vilmosné, vagy akár Gold Lajos. De mivel ismerem a „hosszú előszobák” világát, s én teremtettem őket, ez is az is vagyok egy kicsit. Min­denesetre Gold Lajos iránt erős rokonszenvet érzek. Még egy, az utolsó kérdés: Örömét leli az írásban? — Kérdezze meg a vajúdó anyát, öröm-e szülni? Fájda­lom is, szenvedés is, de igazi boldogság, ha szép és egészsé­ges a gyermek. Csulák András része Berta László művezető vállán van, ő a következőkép­pen tájékoztatott: — A mélypontról indultunk. Sem gyakorlatunk nem volt a járműjavításban, sem az anya­gi eszközök nem voltak a leg­kedvezőbbek. Igaz, új vállala­tunk mindent megtett segítsé­günkre, de rövid hónapok alatt csodát nem várhattunk. Műszaki és közlekedési szabá­lyoknak — méghozzá igen szi­gorú szabályoknak! — megfe­lelő járműveket kell előállí­tani, sokszor valóban roncsok­ból. Az akadályokat lelkes munkával lehet leküzdeni, ezért nagyon sok múlik dol­gozóinkon. — Június 30-ig ötven autó­buszt kellett volna vizsgára küldenünk. Már a javítás kezdetén kitűnt, hogy ez képtelen­ség. A központ magára Vállalt 12 kocsit, a többi, ha törik, ha szakad, ránk vár! Megszűnt az anyaghiány, most már csak dolgozni kell. — Ügy látom ebben nincs hiba, hiszen a vasárnap elle­nére két, teljes létszámú bri­gád dolgozik a kocsikon. — Igen, hétfőre újabb négy autóbuszt küldünk vizsgára. A határidőt csak úgy tarthatjuk, ha minden túlórát felhaszná­lunk, és még ez is kevés lesz — gondolkodik Berta László. — Nagy segítség az is, amit a KISZ-esek vállaltak. Egy kom­munista vasárnapjuk után még egy kocsit is javítanak munkaidő után. A műszaiciak és az alkalmazottak is fel- ajánlták segítségüket. Vállal­ták, hogy társadalmi munká­ban segítenek a kocsik szét­szerelésében ... Bízunk abban, hogy ezek az emberek teljesítik célkitűzé­seiket. Az elsők között siettek egy napi keresetükkel az ár­vízkárosultak segítségére, s jelenlegi feladatuk is azokat támogatja, közvetve, hiszen a keleti országrészen megsérült vasutak helyett kocsikkal kell a személyszállítás nagyrészét lebonyolítani. — csankó — Kitüntetés Városszerte nagy szeretettel köszöntötték Galambos Ferenc tanárt, aki a pedagógusnap al­kalmából magas kitüntetésben részesült. Közel négy évtize­des pedagógiai munkássága elismeréseként, pénteken a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban dr. Di- mény Imre miniszter nyújtot­ta át neki „A mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést. Gratulálunk! ottani iskolának. S a kisalagi iskolában kézről kézre járt a gyűjtőív, szaporodtak a fo­rintok, amelyekkel sok szenve­dést átélt pajásaik fájdalmát szeretnék enyhíteni. Az iskola tanulói és tanárai közös mun­kát vállaltak, melynek bérét ugyancsak kisgri pajtásaik megsegítésére ajánlottak fel. A gyermekek és nevelők erő­feszítését látva, a szülői mun­kaközösség is elhatározta, hogy néhány kisari pajtást meghív nyaralni Kisalagra. Az iskola úttörőinek az ár­vízkárosultak részére' gyűjtött adománya már meghaladta az ötezer forintot. A szülői munkaközösség húsz kisari gyermek nya- raltatását vállalta. Patronáló szervük, a fóti Vö­rösmarty Termelőszövetkezet is segítséget ajánlott fel: meg­ígérte, hogy az árvíz sújtotta községből Kisalagra és visz- szaszállítják a vendégségbe hívott gyermekeket. Elindult a pénzküldemény és levelek tucatjai Kisarra — a barátság új szálait szövögetve a két község között. A napok­ban pedig megérkezett az el­ső válasz az árvíz pusztítása után most éledező községből. Kisalagon sokan könnyes szemmel olvasták a kisari is­kola igazgatójának sorait: „A kisalagiak a legelsők között voltak, akik ilyen ne­mes, emberi magatartást ta­núsítottak irántunk: nagy- nagy bajban lévők iránt. Meg­köszönöm nsvelötársaim ne­vében is segítségüket. Most már együtt vagyunk újból a víz levonulása óta, csak na- gyon-nagyon megváltoztunk. Nagyon csendesek, szófiának, és nagyon szomorúak vagyunk. Elpusztult a mi szép kis fa­lunk, és nincsenek itt a mi kedves gyermekeink, tanítvá­nyaink. Könnyes szemmel járjuk végig naponta tantermeinket. Ürességtől kongó munkahelye­inket, azzal az őszinte vágy- gyal, hogy taníthassunk dol­gozhassunk újból” — írja Var­ga Gusztáv igazgató. Kisalagon pedig, az önként vállalt munka során szapo­rábban mozog a pajtások ke­zében a szerszám. Hiszen az úttörő, ahol tud, segít! —k.—c. Kézilabda Az OSN dunakeszi prog­ramjában ma délután negyed ötkor a Budapesti Vasas kézi­labdázói a járás női váloga­tottjával mérkőznek. Utána a férficsapat a Dunakeszi Vas­utas csapata ellen játszik. FOCIZTAK A NŐK IS Mesterhármas? ŐSSZEL LESZ FOLYTATÁS Képünkön a győztes Sztáron gimnázium csapata A Váci Napló vitája után megszületett a döntés: csütör­tökön délután pályára lépett a Sztáron gimnázium és Duna­keszi válogatott női labdarúgó- csapata. A mérkőzés előtt egy órával már megkezdődött a bemele­gítés. Solymosi László, a du­nakeszi lányok edzője tartóz­kodóan beszélt: — Nem szo­kott még eléggé össze a gárda, az átlagéletkor is nagyon ala­csony, hiszen nálunk átlalános iskolások is játszanak. Tóth István, a váci lányok edzője: — Kitűnő hangulatban van a csapat, de felkészültségük nem alapos. Pontban öt órakor Nyári já­tékvezető sípszavára felsora­kozott a két együttes, majd szerkesztőségünk virágcsokor­ral köszöntötte a kapitányo­kat. Az összeállítások; SZTÁ­RON: Oros — Magyar 1., Ma­gyar S, Bircsák, Hertel, Boni- fert, Vincze, Petrik, Ráduly. DUNAKESZI: Bán — Patrik, Érsek, Donkó, Szabó, Varga, Várkuti, Balogh. Az első félidőben a duna­keszi együttes volt a kezde­ményezőbb: a lányok egyéni megmozdulásai gólt eredmé­nyeztek — Patrik lövésébe a kétségbeesetten védekező Her­tel beletette a lábát, s a labda így került a hálóba. A második 20 percben szár­nyakat kapott a Sztáron csí­kos mezes csapata. A váci lá­nyok ragyogó összjátékkal kápráztatták el a nézőket, s az előre húzódó Hertel két góljá­val megfordította a mérkő­zést. Végeredmény: 2:1 (0:1) a Sztáron javára. A dunakeszi lányok az első félidőben többet mozogtak, de a kitűnően védekező váci csa­pat rendre hárította a támadá­sokat. A második félidőben a Sztáron jobb csapatjátékával kijátszotta a dunakeszi védő­ket. A mintegy 80 főnyi közön­ség lelkesedéssel fogadta a női mérkőzést s a színvonalra jel­lemző, hogy gyakran kapott tapsot mindkét csapat. Meg volt tehát az első női focimeccs, s mind a két edző elmondta, ősszel újból pályá­ra lépnek a csapatok. M. S. Evezés A váci evezősök közül ke­vesen indultak június 6—7-én, a soroksári Dunaágban meg­rendezett evezősversenyen. Az idő borús volt, és enyhe szél is fújdogált. Mindkét nap egy-egy első helyezést szerez­tek a váciak. Az első napon, szombaton, az ifjúsági férfi II. kcs. kor­mányos nélküli kettes versem7- számban Buchnitz Zoltán és Gyuricza Károly biztosan,7 egy hajóhosszal nyerte a versenyt. A junior férfi kormányos nélküli kettesek versenyében Kozma György és Dulai La­jos, a második helyet szerez­ték meg. Bagi József és Raj- csányi Péter, az I. kcs. férfi kétpárevezősök között az elő­kelő harmadik helyen végez­tek. A második nap Wachtler Lajos és Tóth László, a férfi I. kcs. kormányos nélküli ket­tesek között ismét bizonyított. A célon körülbelül másfél hajóhossz előnnyel eveztek át, és így biztosan nyerték a ver­senyt. A férfi ifjúsági II. kcs. kétpárevezős számban Buch­nitz Zoltán és Gyuricza Ká­roly a második helyen végez­tek. Szintén második lett a női I. kcs. egypárevezős számban Szentkirályi Ildikó. Uracs György i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents