Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
1970. JÜNITJS 7., VASÁRNAP a képet, hiszen mindenki érti, tudja, hogy a Váci úton majd egykoron ne törjenek a csövek, a camionok és más hatalmas tehervontatók alatt, ne kelljen derűre-borúra bontani az útburkolatot, nos az a boldogság itt születik. És könnyű a házigazdáék dolga, mert, hogy az udvaron túljutunk, a hatalmas 3—4 futball- pályányi csarnokban már jobb a kép, már jobb a háttér ahhoz, amit az év végéről és a következő évekről festenek nekünk. Felmászunk mindenhová, ahová invitálnak bennünket, megnézzük az olasz munkások munkáját, azt a hatalmas műszerfalat, amely előtt nemsokára egy fehér köpenyes ember áll, és irányítja, vezényli az egész csarnokot. És ismét /halljuk a szót, a kedves, okos tájékoztatót. A gyár valamennyi terméke világszínvonalon is verseny- képes minőségben készül majd, sőt némelyik meghaladja a ma legfejlettebb országban előállított termékek minőségét is. A legboldogabb természetesen a .magyar építőipar lesz, amely eddig nem ismert, sohasem tapasztalt, korszerű termékeket kap majd, és nemcsak a minőséget tekintve, hanem használhatóságukat, beépítésüket tekintve is. Ízelítőként tavaly már üzembe helyeztek 2 darab Simoe gyártmányú, olasz csőgyártó gépet, amelyek máris kiváló minőségű, teljesen vízzáró gravitációs betoncsövekkel látják el a hazai ipart És „fenyeget a veszély”, hogy még idén működni kezd egy másik automata gépsor (szintén olasz), amely a belkereskedelem és az építőipar, szóval az arra éhes emberek igényeit elégítik ki, megbízható minőségű mozaiklapokkal A gyár, a szentendrei gyár legnagyobb attrakciója, amelyet véghez kell vinnie; hogy a negyedik ötéves tervben megvalósuló fővárosi közművesítés! program nyomócső- igényeit kielégítse. Ez a gyár rekonstrukciójának oka és célja, ez itt a feladatok feladaA Beton- és Vasbeton Ipari Művek vezérigazgatójának inispirálására a BVM szent- j endrei gyáregységének gazda- ! sági és társadalmi vezetői (meghívták telephelyükre» a megye vezetőit. Amint erről már hírt is adtunk, Cserven- ka Ferencné, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács vb-elnöke és Lendvai István, a megyei pártbizottság titkára a meghívást elfogadták és hétfőn meglátogatták az üzemet. Szentendréin a megye vezetői a nagy jelentőségű rekonstrukció munkálatait tekintették meg. A vendégeket dr. Piros István, az iparművek vezérigazgatója és gyár- egységvezetői kalauzolták. Később a gyár dolgozóinak életéről, terveiről és a X. kongresszus tiszteletére végzett munkájukról besizélgehtek. Gyárlátogatás közben a vendégek a háágadálktól a többi között a következőket tudták meg. A szentendrei telepet valamikor az első világháború idején a kapitalista profitvágy hívta életre. A gyárból és az itt dolgozó emberekből aztán két-három évtizeden át kiszipolyoztak mindent, amit csak lehetett. Még a felszabadulás után sem fejlesztették elismerésre méltó nagyságrendben ezt a gyárat. Az építési és városfejlesztési miniszter döntéséről 1968. elején kapott értesítést a BVM vezérigazgatósága. A tí ás egyértelmű volt, a papíron örömhír állt: 1968. július elsejével a gyárnál meg kell kezdeni egy 364 millió forintos rekonstrukciót. Célja: kielégíteni a negyedik 5 éves tervben meginduló országos és fővárosi közművesí tési programban a várható igényeket, gravitációs betoncsövekből és feszített beton nyomócsövekből. És természetesen ezzel párhuzamosan ki kell elégíteni az igényeket mozaik burkolólapokból is. Az utóbbi sem sokkal kisebb jelentőségű az előbbieknél, hiszen a mozaik burkolólap hiánycikk, s az igény felmérhetetlen. Ezt célozza tehát a 364 millió forint, a rekonstrukció után ebben kell helytállnia a szentendrei gyárnak. Az elképzelés megszületett, a szerződést megkötötték az ÉVM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat vezetőivel, akik vállalták a generál kivitelező megtisztelő főszerepét. A rekonstrukció 1968. harmadik negyedévében megindult. A gyár életében tehát a fordulat gyökeres változást hozott, nem győzte csodálni új alakját, növekvő kezét, lábát, szélesedő vállát, s mindjobban domborodó meüüjkasáit, új ruháját. Az óriás az orvosok, bábák elképzelésének megfelelően tovább fejlődik, illetve pontosan, az elképzeléseknek megfelelő tempóban növekszik. A növekedésben semmiféle elmaradás nincs, azt mondják a házigazdák és ezt a vendégek szívesen hallják, hogy a rekonstrukció ez év december 31-ig befejeződik és a folyamatos termelés jövő év első negyedévében már megkezdődik. Hogy minek köszönhető? Egyöntetűen vallják, a generál kivitelező és a szentendrei gyár kollektívájának elvtársi együttműködése, nagyszerű kooperációja hozta ezeket a kiváló eredményeket. Csak egy-két példa. A rekonstrukció teljes befejezése előtt 15 hónappal üzembe helyezték a gyár egy termelő- egységét, amely máris kiváló minőségű termékkel örvendezteti meg a magyar építőipart. De van itt ennél sóikkal nagyobb jelentőségű büszkélkedni való is. Olyan dolgok ezek. amelyek egész Európában egyedül állnak. Például a rekonstrukció során a hatalmas gyártócsarnokban olyan fejlett technológiai sorokat telepítenek, amilyenek sem kapitalista, sem szocialista országokban még nem működnék. Legalábbis minden szakember erre esküszik. Az elképzelhető, sőt valószínű, hogy egyes technológiai sorok olyanok, mint itt is, önálló üzemekben egyedileg működnek. De így összehordva, okosan, ügyesen ösz- szenakva őket, együtt, minit a Doxa óra, precízen és pontosan, hogy működnének, arról még senki sem hallott. Az csak természetes, hogy a rekonstrukció befejeztével a szentendrei gyáregység termékválasztéka is teljes egészében megváltozik. De megváltozik a munka jellege is, ma még döntő a nehéz, lelket- tesitet szikkasztó fizikai munka, de ezt az üzembe helyezett automata gépsorok teljes egészében „kifúrják” majd a gyárból. Egy kis ízelítő az új termékekből, (a számok 1972-re vonatkoznak). 450 ezer £m gravitációs betoncső, 45 ezer fm feszített, vasalt beton nyomócső, és egymillió négyzetméter mozaiklap, az a termék- mennyiség és minőség, ameny- nyit és amelyet ez a gyár „tud” majd. A városi laikus szemnek sivár e táj. A szél fújdogál, a vendégek szemébe hordja a port, de a házigazdák beszélnek, beszélnek, és feledtetik ta. A feszítettnyomócső gyárat a svéd SENTAB licenc alapján tervezték, a gépeket a Szovjetunió szállítja, a szerelést is szovjet szakemberek végzik. A házigazdák nem fáradnak, de a vendégek sem. Járják a gyárat, Szentendre, a megye, az ország holnapi nagy Ígéretét. Megnéznek, megtekintenek mindent, ami megnézni, megtekinteni való. S végül a gyárlátogatók a házigazdák titkára aláírásával pecsételje meg azt, a szocialista szerződésben lefektetett szent elhatározását, hogy 1970. november 7-re kész a gyáregység 364 millió forintos rekonstrukciója. Illetve: november 7-én a mozaiklapgyártó sor indul, december 1-re pedig a SENTAB nyomócsőgyár. És az ezeket kiszolgáló osztályozómű és betongyár november 20-án már üzemeljen. Szép hívására leülnek a fehér asztal mellé, mert hogy a megye vezetőit meghívták ide, annak is van eredendő oka A rekonstrukció munkálatai a finishez érkeztek. És a rekonstrukció nem akármilyen évben fejeződik be. Idén ünnepeltük hazánk fölszabadulásának 25., Lenin születésének 100. évfordulóját. És az évforduló tiszteletére kibontakozó munkakedvet, munkaversenyt a gyár kollektívája szeretné töretlenül megtartani, sőt tovább lendíteni a párt X. kongresszusának tiszteletére. És hogy a tisztelet szó ne frázis legyen, hanem tartalmas valóság, ezért nagyon meg kell fontolni a felajánlást, a mit és hogyant. A vezérigazgatóság és a szentendrei gyár gazdasági és társadalmi vezetői úgy gondolták, a kongresszus tiszteletére folytatott versenyben a rekonstrukciót fejezzék be november 7-re. 1970. július 3-án Szentendrén ünnepélyes keretek között 22 vállalat igazgatója, párttitkára és szbdolog, nehéz dolog. Huszonkét vállalat kollektívájának szocialista együttműködéséről van itt szó. Közöttük a BVM és a szentendrei gyáregysé- gééről, az ÉVM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatéról, a Csőszerelőipari Vállalatéról, a Gép- és Felvonó- szerelő Vállalatéról, hogy éppen azokat említsük, amelyek neve a fülünkben maradt. És a vezérigazgató, valamint a gyáregység vezetői tisztelettel arra kérték a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetőit, hogy a szocialista szerződés fölött vállaljanak védnökséget, július 3-án két testület képviselője is írja alá a szerződést. A Duna partjáról tehát rövidesen eltűnik egy kicsi, korszerűtlen technikával és technológiával dolgozó, avítt üzem és átveszi hatalmát egy teljesen korszerű, modern gyár. Szöveg: Suha Foto: Gábor Szentendre nagy ígérete / dk A A
