Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
1970. JÚNIUS r, vasárnap PEST megyei k/Círlap Az ifjúság méltó utóda lesz a mai felnőtt társadalomnak BESZÉLGETÉS JÁMBOR MIKLÓSSAL, A ME GYEI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL A megyei pártbizottság a közelmúltban megtárgyalta — az MSZMP KB februári állás- foglalása alapján — a megye ifjúságának helyzetét a körükben folytatott nevelőmunka eredményeit és gondjait. A vitában elhangzott tapasztalatokról beszélgettünk Jámbor Miklóssal, a megyei pártbizottság titkárával. • Hogyan értékelte a megyei pártbizottság Pest megye ifjúságát? A megyei pártbizottság megállapította, nemcsak a vitában elhangzott tapasztalatok, hanem az azt megelőző széles körű felmérés eredményeképpen, hogy ifjúságunk méltó utóda lesz a mai felnőtt társadalomnak. Természetesen ez a megállapítás nem jelenti azt, hogy nincsenek problémáink és gondjaink fiataljainkkal. Az ifjúság — átmeneti állapot , * mint minden átmenet, magán viseli a változással járó pozitív és negatív tüneteket. A lényeg az: melyik tulajdonság kerül túlsúlyba. A sokoldalú vizsgálat, felmérés és vita tanúsága szerint megyénk ifjúságát elsősorban a pozitívumok jellemzik. Igénylik, építik a szocializmust és azt a magukénak vallják. Szeretik hazájukat, ezt becsületes munkájukkal és helytállásukkal bizonyítják. Megvetik a kizsákmányolást, elítélik az agresz- sziót, igazságérzetüket sérti a gyengébb népek leigázása. Ezek legfőbb erényeik, s ez nem is kevés. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy lelkesen vállaltak védnökséget különböző nagy beruházások — mint például a DCM, a két százhalombattai gyáróriás vagy a szentendrei skanzen — felett, s lelkesen vesznek részt a kWönböző társadalmi munkaakciókban, temi&Iésf' moz-' gal mákban, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy népünk jövője jó kezekbe kerül. • Ha megenged egy közbeve- tett kérdést: az ifjúság milyen súlyt képvisel megyénk életében? — Megyénkben mintegy tzázhatvanötezer tizennégy- huszonhat éves fiatal él. Ez a megye összlakosságának majdnem húsz százaléka. Ebből következik, hogy helyzetük, magatartásuk, fejlődésük alakulásának figyelemmel kísérése és segítése nem csupán egy feladat a sok közül, hanem a legfontosabb feladatok egyike. • Ifjúságunkat, a már elmondott erények mellett, milyen negatív vonások jellemzik? — Általában megyénk ifjúságának világnézetére és magatartására is érvényesek a Központi Bizottság állásfoglalásában megfogalmazott tényezők. Egy részükre még mindig hat a nyugati, polgári életérzés és az a törekvés, hogy mindenáron eltérjenek a közfelfogástól, a közízléstől. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy a polgári életérzés nemcsak a fiatalok egy részére, hanem a felnőtt társadalom egy részére is hat. A Mi a véleménye a fiatalok őszinteségéről, szókimondó kritikájáról? — Az ifjúságunk egyik jellemző vonása a bátor szókimondás, és az őszinteség. Ez dicséretes erény, mert segít a hibák leleplezésében, gyorsítja társadalmunk fejlődését. Csakhogy a fiatalok egy része hajlamos arra, hogy a társadalomról, a felnőttek világából csak a negatív jelenségeket vegye észre, azokat felületesen bírálja és általánosítsa. A mindenáron való ellenzékieskedés azonban nem lendí- tője, inkább gátja a gyorsabb fejlődésnek. £ A főváros közelsége kedvező vagy kedvezőtlen hatást gyakorol megyénk ifjúságára? — Mindkét hatás érvényesül. Kedvező például az, hogy a megye ifjúsága korlátlanul jut munkaalkalomhoz. Ez többségükben a létbiztonságot, a társadalom megbecsülését erősíti, egy kis részükben viszont kényelmességet idéz elő, nem sarkallja őket szakmai ismeretszerzésre, a munkában való helytállásra, szorgalomra, fegyelemre. Kedvező az is, hogy a ^ fővárossal való intenzív érintkezés hatására a fiatalok önállóbbak, jobban igénylik a kultúráltabb életet, ugyanakkor _ kiforratlanságuk következtében könnyebben fogadják el a jelentkező felszínességet, a nyugati életforma ízléstelen hóbortjait. A A felmérések szerint hány ban? 61 fiatal dolßozik a föváros— A megyéből mintegy ötvenhétezer fiatal dolgozik budapesti munkahelyen. Az a tapasztalat, hogy a többségük becsülettel teljesíti feladatait a munkában, a nevelésük azonban gondol jelent, mert a reggeli-esti utazás következtében ezek a fiatalok sem mun- Icahelyükhöz, sem lakóhelyükhöz nem kötődnek eléggé. A Mi az oka, hogy kevés fiatal dolgozik mezőgazdaságában? aránylag i megye — Ez elsősorban abból ered, hogy a fiatalok Budapesten korlátlanul jutnak munkaalkalomhoz, s ezáltal jobb szociális és kulturális körülmények hez. Ezért már ma is hiányoz nak, de később még inkább hiányozni fognak mezőgazda- sági üzemeinkből a jól felkészült, fiatal munkaerők. A gondot csak növeli az a tény, hogy megyénk, fejlett mező- gazdasági kultúrája ellenére sem rendelkezik önálló mező. gazdasági szakmunkásképző intézménnyel. A Kielégítőnek tartja a fiatalok iskolai nevelését a megyében? — A megye pedagógusainak többsége a tanítás és a nevelés lehetőségéi); Jól Jkjhasználja avatott-» alakítója ifjúságunk jellemének. Hogy mégis gondjaik vannak, az elsősorban a megye speciális helyzetéből adódik. Nagy a pedagógusok körében a fluktuáció, évente általában hat-nyolc százalék, és a tendenciája emelkedő. Jelenleg is, több mint száz pedagógusállás betöltetlen, ugyanakkor kétszáznál több képesítés nélküli pedagógus dolgozik a megye iskoláiban. A Megítélése szerint a szülői ház hogyan segít a társadalomnak a fiatalod nevelésében? — Megyénkben jellemző, hogy az iskoláskorú fiatalok mindkét szülője dolgozik. Ez a tény kétségkívül csökkenti a szülői ház nevelésének hatékonyságát. A A KISZ betölti-e szerepét az if j ú sÁg nevel éséb en ? — Először is egy téves nézetről szeretnék szólni. Abból, hogy a KISZ az ifjúság egyetlen politikai szervezete, félreértés származott. Sokan azt hitték, hogy az ifjúság nevelése a KISZ kizárólagos feladata. Ez tévedés, bizonyítja az is, hogy a KISZ a megyében dolgozó fiataloknak csupán a huszonöt százalékát tömöríti. Ugyanakkor például az üzemekben dolgozó fiatalok több mint kilencven százaléka tagja a szakszervezetnek. A KISZ a maga módján sokat tesz, és még többet tehet a jövőben a fiatalok nevelése, világnézetének formálása érdekében, de ez a feladat nem szűkíthető le csupán a KISZ.re. Az állami és társadalmi szerveknek és szervezeteknek a jelenleginél lényegesen nagyobb feladatot kell magukra vállalniuk a fiatalok neveléséből. A Hogyan ítéli meg a fiatalok egzisztenciális helyzetét? — A megye ifjúságának élet- és munkakörülményei elfogadhatók. Ennek ellenére nem kevés az ezzel kapcsolatos probléma. Csupán néhányat említenék: a kezdő fiatal szakmunkások alacsony fizetése; a férfiakkal azonos munkaterületen dolgozó nők tíz-harminc százalékkal alacsonyabb bért kapnak; lakásgondok és így tovább. Valamennyi ilyen jellegű probléma ismert, és mielőbbi megnyugtató megoldásra vár. A Hogyan alakul a fiatalok részvétele a megye közéletében? — A fejlődés ellenére sem kielégítő megyénkben a fiataloknak a közéletben való részvétele. Elsősorban a szakszervezetekben és a termelőszövetkezetekben mutatkozik nagyobb arányú fejlődés. Például a választott szakszervezeti szervekben harminc százalék a harminc éven aluliak aránya. A tanácsoknál azonban ez még a két százalékot sem éri el. A megyei tanács száztíz tagja közül mindössze egy huszonnégy év alatti fiatal van. A járási tanácsok ötszáznyolcvan tagjából pedig mindössze kilenc. A fiatalok beválasztása vezető szervekbe, vezetéssel való megbízásuk nemcsak lehetséges, hanem erkölcsi-politikai kötelesség. Minden szerv akkor jár el helyesen, ha saját tagságából neveli az utódokat. A közeledő pártvezetőség-vélasztások jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy a fiatalok az eddiginél aktívabban bekapcsolódhassanak a megye közéletébe. Prukner Pál Kezdődik a földieper-, az űjburgonya- és a zöldborsószezon Medárd előtti jelentés a földekről Még a legvérmasebb borúlátók képzeletét is felülmúlja az idei „tavasz”, amely inkább csak a nevében emlékeztet most a legszebb évszakra. A szeszélyes hetek után Medárd előestéjén, de még inkább a két hét múlva beköszöntő csillagászati nyár előtt egyre többen sóhajtják: sosem lesz már jó idő? Különösen a mezőgazdászok várják a meleget, a napfényt, mert bizony a növényzeten igen-igen meglátszik a természet késlekedése. A gazdaságokban a héten is igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a mezők szorgalmas munkásai. Hosszú műszakban dolgoztak — és dolgoznak ma is sok helyütt — a gyomirtó brigádok, nem pihennek a vegyszeres növényvédők, a belvizes területeken a lovas fogatok sem. A Dunakanyar kiterjedt ültetvényein szombaton már megkezdték a szamóca szedését, a jövő hét közepén a konzervgyárak hozzálátnak a zöldborsó feldolgozásához, és itt van végre — a háziasszoaz újburgonyok örömére nya szezonja is. Billédi Ferenc, a megyei tanács mezőgazdasági osztályá- j nak szakfelügyeleti csoportvezetője hét végi tájékoztatójá- j ban külön megjegyezte, hogy | ha a borús-hűvös idő az utób- | bi napokban le is lassította a lucerna betakarítását, nagy hasznát vette a június eleji csapadéknak a határ, a váci, a szobi és a szentendrei járásokban. Dr. Patay Árpád, megyei kertészeti felügyelő elmondotta, hogy nagy erővel dolgoznak a kertészetekben, szeretnék minél előbb, ha a. késlekedő primőr tömegesen is minél előbb a piacokra kerülhetne. Érdeklődés kísérte a Pest megyei fóliás termesztésről rendezett vándorankétot is, amelyet Nagykőrös és Abony környékén tartottak. A bemutatott telepek vonzó példákkal hívták fel a szakemberek figyelmét a fóliás termesztés előnyeire. 1965-ben 19 ezer négyzetméter, tavaly már több mint 300 ezer négyzetméternyi fólia alatt termeltek primőrt megyénk közös gazdaságai. Megyénk mezőgazdasági üzemeiben társadalmi üggyé lépett elő a héten a Szabolcs- Szatmár megyei árvízkárosultak megsegítése. Cegléden, és Budapesten küldöttgyűlésen tárgyalták a területi szövetségekhez tartozó közös gazdaságok a támogatás módszereit. A I Dél-Pest megyei Területi Szö- [ vétség a kishódosi Aranyka- | lász Tsz talpraállítását vállal- | ta. A főváros környéki gazdaságok viszont tegnap délig már négy és fél millió forint értékű készpénzt, takarmányt, építőanyagot ajánlottak fel. Ma is útnak indítanak több rakomány kukoricát, és más vetőmaggal megrakott teherautót a bajbajutottaknak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Pest megye mezőgazda- sági dolgozói az eddiginél is jobb és gyorsabb munkával, fokozottabb erőfeszítéssel igyekszenek enyhíteni azokat a károkat, amelyek a Szatmár megyeieket, de az egész népgazdaságot érték. —sp— Vállalkozó emberek (7.) Amikor az iskolát megismertem, és a tanárok is megismertettek terveikkel s az igényekkel — a közeljövőre egy kis nemzetiségi művelődési centrum rajza bontakozott ki előttem. Centrumé, mely nemcsak a nemzetiségeknél szokásos hagyományőrző, saját- kultúra-ápoló szerepet tölti be. (Bár erről is szó lehetne, például, később bevehetnék tárgyaik közé a cigányság történetének, mondakincsének, mítoszvilágának, zenei örökségének legalább nagy vonalakban való ismertetését.) Fanem azokat a problémákat is segíteni megoldani, amelyekkel elmaradottabb rétegeik szembekerülnek, iparosodott kultúránkban, magyar nemzetünkben, szocialista társadalmunkban. E mozgalom, művelődési centrum alapjait az iskola tanárai már lerakták a telepi cigánylakosság számára rendszeresített TIT- előadásokkal. Mekkora igény lenne rá! — ez jutott eszembe akkor is, amikor az egyik szülővel beszélgettem. Dolgozik: de hiába akarták előléptetni brigádvezetővé, nem lehet: nem ír, nem olvas. És ha lenne vagy négy elemije? Akkor is, ő a kevésbé művelt,' neki van több gyereke, ő mozog újszerű közegben, életmódban, és sorolhatnám tovább. És ez jutott eszembe, amikor Pokolhegy legrendezettebb részében sétáltam. Egyszerű faluvégi parasztiházak, zöldbe, virágbaborult kertjei, zöldséges ágyasai között, egy-egy csupasz telek, vakolatlan házzal; még ha az épület úgy- ahogy rendes is, földszínű ott minden. A lakók a színeket — valahol az előző életmódbem, kultúrában hagyták. (Véletlen, hogy otthon épp Kiss Lajos néprajzos könyvét forgatom hódmezővásárhelyi gyűjtéseiről: „A szegély ember élete. — A szegély asszony élete.” Milyen szerteágazó kisüzem volt az önálló földműves gazdálkodásra épült, legegyszerűbb vidéki háztartás akár harminc éve is — ahol meg nem alapult önálló gazdálkodáson, mint például a pusztai cselédségnél, ott alig beszélhetünk háztartási kultúráról. Igaz, a kenyérsütéstől a kot- lóültetésig, meszelésig, tapasz- tásig, konyhakertig, virágágyásokig terjedő falusi háztartásvitel — amelyet akkor ötéves kora körül kezdett tanulni a vidéki lányka, de húszesztendős is lett, mire elmondhatta, hogy ismeri minden csínyját-bínját, — mára úgy-ahogy egyszerűsödött, de mekkora bonyolult- ságiból. A mai asszony keze még őrzi anyja, nagyanyja mozdulatát. Egy ilyen cigány nemzetiségi kultúrcentrum, az ottani munka, a legnagyobb örömet adhatja a népművelőnek: a szinte gyermeki rácsodálko- zást. De rugaszkodjunk el a kispolgár szóhasználatától, s gyermeki alatt se értsünk együgyűséget. Hanem olyan friss figyelmet, kíváncsiságot, mely szívesen átéli, sőt keresi a művelődés kalandját, mely hajlandó elmenni élőszóért, vetítésért, eredeti élményért, mely még nem ragadt televízióhoz, mely nem bizonyítványból, vagy hobby- ból, puszta időtöltésből issza a tudást, hanem mert a legbensőbb emberi értékekben akar gazdagodni Ilyen rácso- dálkozásról számoltak be az iskolai politikai, egészségügyi, irodalmi TIT előadások, vetítések szervezői. Egy-egy rendezvényükre hetven-, nyolcvanfőnyi közönség is összejön. Pc-sze, az ilyen közönségfogás, épp úgy, mint az iskolateremtés, nem rendeleteket kíván elsősorban, hanem készséget, vállalkozó embereket. Erről győz meg a ráckevei Pokolhegyen a tanárok, tanítók, Jávor Ernő, dr. Cseh Kálmánná, Pók Mária, Nagy Sándor munkája csakúgy, mint a két-három fiatal tanítónő teremtette Örkényi cigányiskola, vagy az abonyi példa, ahol sok évtizedes múltja van a cigányszármazásúak beiskolázásának, s ahol a gimnázium is telve egy sereg cigányszármazású tanulóval. A rendeletek, a százötven forintos tanári pótlék felemelése sokat segíthetnek, de az ügy egyéneken dől el. Végül itt van még az iskola másik nagy problémája. Hogy mi lesz a végzett gyerekkel? A közepes képességűek jövője a leginkább megoldott. Válogathatnak az elhelyezkedési lehetőségekben, például a helyi téesz is szívesen alkalmazza őket tekercselőüzemében. Aki túlkorosság miatt nem végezte el a nyolc osztályt, az a községi dolgozók általános iskolájában befejezi. Jelenleg két volt növendékük jár oda — a legjobb tanulók. Nehezebb a legtehetségesebbek sorsa. Az egyik pedagógus felhozta egy hetedikes diákja példáját. Négyes rendű, de jobb is lehetne, lesz is talán. Érdemes volna gimnáziumba mennie. De a helyi gimnáziumba még soha nem ment gyerek — a cigánynegyedből. A tanár kedves tanítványa továbbtanulását, kívánná. A nevelő félti a fiú lelkét. Nem akarja diákjára a faltörő kos szerepét ruházni: tart tőle, hogy nemcsak a fal törne, de az ember is. Persze, kézenfekvő, szép feladat egy középiskola tanársága, diáksága, KlSZ-szerve- zete, egész közössége számára, szeretettel fogadni, segíteni egy ilyen diákot. De általánossá tehetnénk a feladatot: ott, ahol cigányszármazású fiatalok a pokolhegyihez hasonló körülményekből érkeznek akár téeszbe, akár üzembe, vagy középiskolába, próbáljanak külön tördőni velük. Két környékbeli üzemben, a Pestvidéki Gépgyárban és a Csepeli Vas- és Fémművekben már komoly hajlandóság mutatkozik erre. (A külön törődés nemcsak cigányszármazású fiatalok esetében kívánatos. Hanem minden olyan társadalmi csoportnál, mely kilépett egy előző életformából, egykori közösségekből, s bizonyos tanácstalansággal áll a jövő előtt. Szabolcsból, Biharból, Békésből Pest-közeibe érkezett fiataloknak sűrű szereplése bírósági ügyekben, szélsőségességében is egy törvényszerű jelenségre, a kiemelt törődés igényére figyelmeztet.) Ö-oda, iskola, üzemi törődés, művelődési mozgalmak így segíthetnék nem csupán az előbb-utóbb nyilván bekövetkező asszimilálódási csak úgy általában — de o törésmentes ásszimilálódást. Mert különben mennyire számít teljes győzelemnek majd mondjuk a harmadik generáció örömteli beilleszkedése, felemelkedése, ha előző nemzedékek boldogtalanságának csontvázán virágzik? Ez jutott eszembe egy hatvanévesnek kinéző, de tizenöt évvel fiatalabb férfit hallgatva. Betegségéről beszélt, vágyáról egy ipar jogosítvány után, tizenegy gyermekéről; részeg is volt, aztán megtudtam, valószínűleg nem is oly beteg, hogy ne dolgozhatna — de a szavai mögötti szándék, mely szólni kényszerítette, ennek közlésvágya volt: ember vagyok. Es ez jutott eszembe egy arcában, vágyaiban, életében ti- zenkilencévesen hervadó asz- szonyt hallgatva, aki egy osztályt végzett, tizenhárom esztendős korában ment először férjhez, és három gyermeke van. De közben tizenhétéves lányka kísérgetett, az iskola legidősebb tanulója: otthoni törődés, iskolai nevelés, egyéni adottságok harmonikus produktuma. Olyan szívesen időzött, telítődött társaságában szemem, szívem, értelmem, ízlésem. Érdemes? Ugyan már, micsoda kérdés. ( padányi ) A
