Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-06 / 131. szám

19*0. JÜNIUS 6., SZOMBAT ""kMíHop 3 MESZÖV-megújulás után Szövetkezetek érdekvédelme — Társulások előmozdítása Lakáskarbantartás és építés Nemrégen a Pest megyei MÉSZÖV küldöttközgyűlése jóváhagyta a Megyei Szövet­kezetek Szövetségének új alapszabályát és ezzel hivata­losan is megújult, szinte csak a neve maradt MÉSZÖV. — Valóban — állapítja meg Szikszai Sándor, a MÉSZÖV elnöke, akivel a változásról, a szövetség új feladatairól és jö­vő terveiről beszélgetünk. — Mégis talán azt mondhat­nánk, most lett csak igazán a szövetkezetek szövetsége. Az egykori földművesszövetkeze­tekből már előbb általános fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezet lett, hiszen ma már a falu lakosságának arculata is megváltozott, kevesebben foglalkoznak földműveléssel. Ezenkívül a városokban is egyre több az ÁFÉSZ-bolt. A gazdasági reform pedig az ÁFÉSZ-ek részére éppen olyan önállóságot biztosított, mint bármilyen más vállalatnak. A MÉSZÖV tehát megszűnt irá­nyító szervük lenni. Több lett annál. Érdekvédelmi és érdek- képviseleti szerve a szövetke­zeteknek. Valamennyi csatlakozott — A szövetkezetek viszont Éppen a gazdasági reformban biztosított szabadságuk követ­keztében nem kötelesek a szö­vetségbe belépni. Beléptek-e mind? — Igen, valamennyi. De nem a vezetőségük, hanem a tagjaik döntése alapján, mind a negyven ÁFÉSZ csatlako­zott. Felismerték, hogy a szö­vetség ezentúl ugyan nem gondolkozik helyettük, de részt vállal gondjaikból. A MESZÖV-re számíthatnak felmerülő jogi problémáik tisztázásánál, építkezéseiknél, ha igénylik, tervező irodánk rendelkezésükre áll, árube­szerzésük nehézségeit is igyek­szünk csökkenteni, és ha va­lamelyik ÁFÉSZ vezetői vagy felügyelő bizottsága, esetleg egyes tagjai kívánják, gyakor­lott revizoraink megvizsgálják az adminisztrációt, ezen a té­ren is rendelkezésükre állunk tanácsainkkal. Főfeladatunk azonban a korszerű szövetke­zetpolitikai elvek figyelem­mel kísérése, érvényesítésük szorgalmazása és a távlati gazdasági tervezés. — Az ÁFÉSZ-efcnek az új gazdaságirányítás elveihez alkalmazkodó alapszabályt kellett hozniuk a múlt év vé­géig. Ezek kidolgozásában a MÉSZÖV szakemberei is részt vettek ott, ahol a szövetkezet igényelte. Általában igényel­ték. Vagy itt van a szövetke­zetek szolgáltató feladata. A lakosság részéről határozott kívánság és ezért javasoljuk: igyekezzenek az ÁFÉSZ-ek ruhatisztító és javító, háztar­tási gépek, valamint televízió, rádió javításához felvevőhe­lyeket létesíteni. Hasonlókép­pen felhívjuk a figyelmüket, társuljanak az ÁFÉSZ-ek egy­mással, sőt más, különböző tí­pusú szövetkezettel, amire már van ugyan példa, ha ke­vés is. A zöldség és gyümölcs tartósítása, a helyi hústerme­lés fejlesztése, a kenyér mi­nőségének és szállításának megjavítása úgyszólván el sem képzelhető gazdasági összefo­gás nélkül. Árubeszerzés :— A szövetkezeti boltok áru- választéka ugyan jelentősen javult, mégis ... — Egy-egy ÁFÉSZ, még a legnagyobb bolthálózattal ren­delkező sem rendelhet egy-egy árucikkből olyan sokat, hogy akár a nagykereskedelem, akár az ipar, mint nagy vevő­re, különösebb tekintettel le­gyen rá. Viszont, ha több ösz- szefog, beszerzési társulást alakít, megváltozik a hely­zet. Tavaly már működött, mégpedig szép eredménnyel a szövetkezeti áruházak or­szágos jellegű beszerző társu­lása, ebben azonban a megyé­ből csak két áruház vett részt. Most huszonhárom tagszövet­kezetünk készül hasonló tár­sulásra, és ebben természete­sen mi szintén támogatjuk őket. Tekintve, hogy a szövet­kezeti kereskedelem most már közvetlenül a termelőtől, te­hát az ipartól is beszerezheti az árut, a választék bővülése szemmel Iáható, nagyobb is lesz. Viszont néha-néha a szövetkezeteket még sok min­denben, az árubeszerzésnél is hátrányos megkülönböztetés éri. Ilyenkor azonban a MÉ­SZÖV fellép. Érdekvédelmi szerv lévén, ez a kötelessége. — A kereskedelemben újjá­éledt versenyt hogyan állják a szövetkezetek? — Általában jól. Amióta megszűnt a területi elhatáro­lás, vagyis a szövetkezet már többé nem kifejezetten falusi boltos, üzletet, vendéglátó- helyet nyithat ott is, ahol az­előtt csak az állami vállalat. Bebizonyosodott, az ÁFÉSZ versenyképessége. Ráckevén ÁBC-áruház nyílt, és nagyon jól megy. Gödöllőn pedig az új szövetkezeti áruház napon­ta több százezer forintos for­galmat bonyolít le. A pilisi ÁFÉSZ ugyancsak benyomul Monorra, áruházát épít. Eze­ket az áruházakat és a sorra épülő ÁBC-kisáruházakat jó áruval kell ellátni. Ebben is támogathatják egymást a szö­vetkezetek. Munkás kertszövetkezetek — A helyi szükségletek ki­elégítését az eddiginél jobban veszi-e figyelembe a szövetke­zeti felvásárlás? — Igen. Különösen olyan ÁFÉSZ, amelyhez valamilyen termelő társulás is tartozik. Természetesen a megyei szö­vetkezetek a 61 méhész tár­sulás mézének például csak kis részét adhatja el saját bolthálózatukban, de átadhat­nak belőle más ÁFÉSZ-eknek. Egyébként 122 különböző tár­sulás működik a megyében, közöttük 40 nyúl-, 11 pedig baromfitenyésztéssel foglal­kozik. Végül működik 10 kerttársulás is. További fejlesztésük, szám­szerű növelésük egyaránt fon­tos lenne. Városi és munkás kertszövetkezetbe tömöríthet- nék az ÁFÉSZ-ek a területü­kön házikerttel rendelkező lakosság nagy részét, és a nyaralótelepék telektulajdo­nosait is. Szakmai támogatás­sal elősegíthetnék árutermelé­süket, és egy sereg kisember­nek némi mellékjövedelmet biztosíthatnának. Megjavít­hatnák ezzel a helyi ellátást is. — A MÉSZÖV mennyiben veszi ki részét a népművelési és általában a szövetkezeti kulturális tevékenységből? — Szövetségünk kötelesség- szerűen elősegíti, támogatja ezt. Az ÁFÉSZ-ek pedig nem csak könyvárusítással terjesz­tik a kultúrát. Rendeznek író-olvasó találkozókat, s ál­talában mindegyik a saját te­rületén jelentős mértékben kapcsolódik be minden kul­turális mozgalomba, sőt na­gyon gyakran kezdeményező szerepet vállal benne. Van a megyében tíz szövetkezeti ön­tevékeny művészeti együttes. Több díjat is nyertek a rádió­ban, tévében, fesztiválokon. Segítség az otthont építőknek — Az ÁFESZ-eken kívül más szövetkezetek is csatla­kozhatnak a MESZÖV-höz? — Természetesen. Tagunk 24 megyebeli takarékszövet­kezet. Ebben az évben pe­dig csatlakozott a MESZÖV- höz 14 lakásszövetkezet is. Sz. E. Apró Antal Moszkvába utazott Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese pénteken rövid hivatalos látogatásra Moszkvába utazott. Búcsúzta­tására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője, ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. MSZBT-vezetők kitüntetése A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a ma­gyar békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta az Or­szágos Béketanács Elnöksége az MSZBT több vezetőjének. Péntek délelőtt — a Béketa­nács székházában — nyújtotta át a békemozgailom legmaga­sabb kitüntetését dr. Radnót Magda, a Béke-világtanács tagja, az Országos Béketanács elnökségi tagja, akadémikus, dr. Mihályfi Ernőnek, az MSZBT elnökének, Nagy Mária főtit­kárnak, Révész Géza és dr. Kardos László alelnöknek, dr. Erdey-Grúz Tibornak, az MSZBT elnökségi tagjának, valamint Várkonyi Lászlóné osztályvezetőnek. Értékes küldemény A Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nya megalakulásának évfor­dulója alkalmából csütörtökön a MEDICOR Műveknél átad­ták a magyar nép küldemé­nyét a harcoló dél-vietnami nép megsegítésére. A szoli­daritási akciók eredményeként most egy százágyas kórház teljes felszerelését, százezer méter ruhaanyagot és mintegy félmillió forint értékű külön­leges csomagolású gyógyszere­ket küldünk D«jl-Vietnamba. Iskola (6.) A kert lombjai alatt, para­dicsomlevesen, krumpliistésztán túl, napközis foglalkoztatáson, leckekészítésen innen sziesztá- zik a gyerékhad. Nem látok én itt, a ráckevei cigány iskolá­ban egyetlen szurtos orrot, fület, kezet, legfeljebb bizo­nyos frizurák áhítoznak olló, s némely szoknyák, nadrágok tű, cérna, felhajtás után. Az udvar végében, a fűben, ka­maszfiúk heverésznek, fiatal tanítónő mérgelődik, hogy aki éjjel nem alszik, annak ilyen­kor kell. Kártyázott az egyik fiú hajnalig, állítólag négy­száz forintot nyert, de nekem csak húszat vallott be, és fájt, hogy nem nézett a szemembe. A legnagyobb lánykák is el­különülnék, kisasszonyosan ülnek a kihordott székeken, testvérkét szólítanak. Vendég érkezése hullámoztatja a kö­zös kedélyt: több a verekedés. A felcsapó hév felejteti a ne­velést. Vadócok — mondja egy hang mögöttem. Azután mikor magamat is kérdve fel­teszem, helyes minidig fe­gyelmezni az indulatokat? — hévvel mondják, hogy fegyel­mezni az indulatokat, az jobb, több, szebb. Egy játékbolt kirakatába illő, ötéves baba, előkészítős, csak mosollyal biztosít odaadásáról, a szava­kat összekeveri, nem tud még magyarul A szomszédiban óvoda. „Ma­gyar óvoda”. Itt a ráckevei Pokolhegyen hamar rááll a kérdező idegen nyelve is a ci­gány, magyar, megkülönböz­tető jelzőre. „Ha cigány gye­rekeket is felvennének az óvodába — kimaradnának a magyarok”. Tudom, nem mindenütt ismernek ilyen el­lentétet a községekben, ahol cigány telep is van. Sok mú­lik a községen, sok a helyi cigányságon. De hol jelöli ki embertisztelet, értelem, belá­tás, tolerancia a határt, reális megítélés s előítélet között? Hiszen a helybeli, több mint kétszázfőnyi cigányság asz- szimiláltabb része is ítélkezik — a többiek felett. Mert kö­rülbelül három rétegre tago­lódik itt a telep lakossága, életmód szerint, mivel vannak átmeneti lakók, félnomádok, erdei sátorlakók, erdőszéli kunyhókban élők, más részük pedig már a „magyar” falu végébe ékelt, viszonylag el­fogadható házakban él. Egy biztos: a megítélés veszélyesen, ellenőrizhetetlenül könnyen csavarodik előítéleteikbe. Nem csak, mikor az egyént a cso­portból vezeti le. De felsőbb szervnél már úgy tudják, Po­kolhegyre idegen csak rendőr­rel mehet. Szó sincs róla — a tanácsházán majdhogynem ki­kérik maguknak a tisztvise­lők. Embertársaikat sértette a feltételezés, mert igaztalan — s ők érzik magukat sértve: többek között ez a közösség­vállalás tette lehetővé az or­szágban a múltjában, támoga­tottságában szinte egyedülálló ráckevei cigányiskolát. 1963-ban alapították. Az­előtt tíz iskoláskorú, cigány­származású gyerek közül csak körülbelül három iratkozott be, e régebben tanyai iskolába, akik legfeljebb az első vagy Az egészségügyi miniszter az egészségügy problémáiról Pénteken dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter talál­kozott a sajtó képviselőivel és őszintén beszámolt a magyar egészségügy problémáiról. Rámutatott többek között arra is, hogy nagyszámú szakorvos munkábaállítása szükséges, bizonyos szakmák­ra azonban nem nagyon tö­rekszenek a fiatal orvosok. Ilyen például a tüdőgyógyá­szat, amelyben nem nagy perspektívát látnak a tbc gyó­gyításában elért sikerek kö­vetkeztében. Kevés az elme- és idegorvos is, de legnagyobb a hiány a szemész, laborató­riumi és radiológus orvosok­nál. Az ország 23 kétéves ápoló­nőképző tanfolyamait eszten­dőnként 1200—1300 növendék végzi el. 1972-ben az egész­ségügyi szakközépiskolákban 2400-an érettségiznek és szá­muk 74-re már 3500 lesz. Még ha valamennyien nem is vál­lalnak szakképzettségüknek megfelelő munkát, néhány éven belül az egészségügyi középkáder-utánpótlás mel­lett a létszámhiány kiküszö­bölése Is remélhető.. Koordinációs bizottság alakult a lakásrendelet előkészítésére megalakult a tárcaközi ko­ordinációs bizottság. A laíkásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről hozott hatá­rozat megjelenésével egyidő- ben — csaknem egy hónappal ezelőtt — megkezdődött a végrehajtás előkészítése is. Az Építésügy- és Városfejlesztési Minisztériumban a lakás- és kommunálisügyi főosztály, va­lamint az igazgatási és jogi főosztály vezetőiből és mun­katársaikból komplex munkacsoport alakult. Ezen belül a lakáselosztással, a lakásépítési formákkal, a lakbérrendszerrel és a lakás­szövetkezetekkel összefüggő új feladatok, jogszabályok elő­készítésére szakértői csoporto­kat hoztak létre. A kormány a szabályozási munkáik határidőben történő, a párt- és kormányhatározat előírásainaik, irányelveinek megfelelő előkészítése és tel­jesítése érdekében tárcaközi koordinációs bizottság létre­hozását rendelte el. Ennek alapján pénteken az Építés­ügyi- és Városfejlesztési Mi­nisztériumban Elnöke Bondor József építés­ügyi- és városfejlesztési mi­niszter. Az alakuló ülésen megtár­gyaltak a koordináló testület munkamódszerének, ügyrend­jének kérdéseit és meghatá­rozták munkatervét. Ütemterv szerint 1970 harmadik negyed­évének végiéig készítik el az MSZMP KB és az Mt közös határozatának végrehajtására kidolgozott rendelet- és jog­szabálytervezeteket. Az év utolsó hónapjaiban kerül sor e javaslatok széleskörű egyez­tetésére a tárcák között, s 1970. december 15. és 1971. január 15. között a végrehajtási utasítási ja­vaslatokkal együtt terjesz­tik a kormány elé ezeket a rendelettervezeteket. A kormány felhatalmazta az építésügyi- és városfejlesztési minisztert, hogy saját hatás­körében gondoskodjon az új lakáselosztási rendszerről és a lakbérrendezés különböző elő­készületi munkálatairól is. második osztályt végezték eL 1963-ig a ráckevei, pokolhegyi cigány település lakosságából mindössze két gyerek jutott el a negyedik általánosig... A cigány iskola harminckét ta­nulóval indult — a fiúk, lá­nyok száma azóta több mint a duplájára nőtt. A hat-tizen- ötéves tanulók számára — ti­zenötévesek barátkoztak az ábécével! — összevont osz­tályokat rendeztek be, a vi­szonylag kis létszám miatt a mai napig így megy itt az ók- tatás. Ugyanakkor — ingyenes — reggelit, tízórait, ebédet szolgáló napközit is létesíthet­tek a községi tanács támogatá­sából. A gyerekek kezdettől fogva az iskolában tanulják meg leckéiket, füzetet, köny­vet, egyéb tanszert haza nem visznek, így egyszerűsítették a rendre való szoktatást... Pár hónap eltelte már meg­hozta az első sikert: a gyere­kek felolvasásait magnósza­lagra vették, s visszajátszottak az egybehívott szülőknek. Akkor kezdték meghonosítani a felnőttek számára rendezett TIT-előadásokat is. Néhány év múlva körülbe­lül helyűikre kerülitek kor sze­rint az évfolyamok, tehát az osztályokat már a megfelelő korcsoportok töltötték be, bár a túlkorosságot mindmáig megtaláljuk. Köziben az első évfolyamok felső tagozatba ér­tek. Dilemma elé kerültek ta­nárok, és alsóbb meg felsőbb szintű tanácsi vezetés: küld­jék a felsősöket a községi is­kolába? Vagy vigyék tovább felső tagozaton is a cigány is­kolát? A tanárok az utóbbiért harcoltak:, gyér ekeik a közpon­ti iskolában, kiemelt törődés nélkül, elkallódnának. A — különösen a felsőbb szintű — tanácsi vezetés inkább az előbbi megoldásnál kardosko­dott: ne tegyen megkülönböz­tetés — de ez volt országosan is akkor még az általános, ve­zető elv. A tanárok álláspont­ja győzött. S az idő őket igazolta, (leg­alábbis itt Ráckevén, s általá- nosíthatóan az olyan helyekre nézve, ahol életmód, iskolá­zottság, szociális helyzet, s egy sereg más tényező, a valóság, az étet mutatja fel az egyéne­ket, családokat tekintve ugyan nem törvényszerű, de csopor­tokról szólván letagadhatatlan különbséget. S épp azért kell méltányolni a különbséget, hogy kiegyenlítődjék.) Az eredmények? Az osztá­lyok tunulmányi átlaga most 2,9—3—3,1. (A bukások számá­ból látni fogjuk, az osztályzás itt csakugyan reális.) Kimara­dás általában csak a hatodik­tól következik be, akkor is azért, mert az illető fiú, leány betöltötte tizenhat, tizenhét évét. Az igazolatlan mulasztá­sok száma csekély, elhanyagol­ható. Egészségügyi, tisztasági problémák már nincsenek, s az iskolában a kezdetektől is­meretlen a lopás fogalma. Kevés ilyen barátságos kül­sejű, tiszta külterületi, tanyai iskolában jártam, mint ame­lyet ebben az öreg épületben berendeztek. A kitűnő felsze­reltség már gyáraik, szerveik, közületek érdeme: kaptak magnetofont, írógépet, sztereo lemezjátszót, fejhallgatókat, egy komplett kémiai felszere­lést, könyvtárt és televíziót. Hogy mennyire a kezdeti időkre esik a feladat legnehe­zebb része bármely elmaradott; társadalmi vagy népréteg fel- emeiésónél, (s, hogy később mennyi energia, erény szaba­dulhat fel, új pályára állva át), arra jó példát ad és szimbo­lizál, cigányok esetében, ez az iskola. A tanulmányi problé­mák zömével az első osztály­ban kerül szembe tanár és ta­nítvány, s nem a felsőbbek­ben. Nem csupán nyelvi ne­hézségekről van szó, hanem az új fogalmákkal való ismerke­désről, újszerű fogalomalko­tásról. Az elmúlt két évben mind a két első osztály egysé­gesen bukott. Az első osztály tehát — a cigány lakosságnak a ráckeveihez hasonló nemze­tiségi-szociális rétegezettségé- ben — általában két évet kí­ván. A megoldás útját most keresik. Vagy egyéves előké­szítőt szeretnének létrehozni, vagy cigány óvodát alapítani. Az utóbbi szimpatikusabb. mert évekkel előrehozza a gyerekkel való törődést. ( padányi ) ft a *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents