Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
nai hecvki 1970. JÚNIUS 30., KEDD TV-FIGYELŐ A műsorszerkesztők figyelmessége Azzal kezdeném heti tv- oeszaimolómat, hogy a televízió músorszerke&ztöi igen figyelmesek voltak az elmúlt héten. A labdarúgó-világbajnokság háromhetes, izgalmakban és éjszakázásokban bővelkedő eseménysorozatának közvetítései után egyhetes pihenőt engedélyeztek a televízió többmilliós nézőtáborának. Hogy mire alapozom ezt a véleményemet? Az elmúlt hét teljesen jellegtelen, minden átlagon felüli produkciót nélkülöző műsoraira. Régen volt már ennyire szürke és érdektelen müssorhét a televízióban. Némi kivételt talán csak a vasárnap esti műsor jelenített. Az elmúlt hét vetélkedővel kezdődött. Tartalma vitatha- taitlanul színvonalasabb a korábbi. hasonló típusú vetélkedőknél, szerkesztési elve és olykor a kivitelezése is azonban erősen vitatható. Például: a társadalmi-politikai kérdések sehogy sem illenek egy műsorba sem a dzsesszegyüttesek programjával, sem az akrobatikával. Ugyanakkor azt is furcsa hallani a zsűri egyik tagjától, hogy a teremben alig érteni a versmondó szavát. Szóval, amit a műsor szerkesztői nyertek a réven, elvesztették a vámon. Szerdán este A félelem bére című francia filmet vetítették. Kitűnő produkció, ez vitathatatlan, szépséghibája csupán annyi, hogy tizenöt esz. tendővel ezelőtt készítették. A félelem bére akkor a szó nemes értelmében vett közönségfilm volt, évekig játszották a mozikban, telt ház előtt. Ennek következtében a tv-nézők többsége már láthatta Clauzot filmjét. Csütörtökön a már több ízben elmarasztalt A rózsák háborúja című angol filmsorozat tizedik részét vetítették. Pénteken este a Kék fény és A kocka, el van vetve című zenei vetélkedő adta az est főműsorát. Szombaton este pedig ismét egy régi film, a Lépések a. ködben című amerikai krimi szerepelt a programban. Sajnos, egyik produkció sem kíván hosszabb méltatást. Aki éppen nagyon unatkozott, az bekapcsolta a készülékét — vagy akinek hivatalból ez volt a kötelessége, mint e sorok árójának —, egy azonban bizonyos: a kánikulai nappalok után kellemesebb időtöltés lehetett egy-egy kiadós nyáresti séta. Vasárnap este — talán kárpótlásul a gyenge heti műsorért — két sikeres produkciót is láthattunk. Előbb az idei monitreux-i fesztivál Arany Rózsa díjával kitüntetett Hat szökevény című csehszlovák filmet vetítették. Ennek a három-negyedórás tv- filmnek nem is a története érdemel dicséretet — hat fogoly rraagszökik a börtönből és megpróbál alkalmazkodni a külvilághoz, de sikertelenül —, hanem ötletgazdagsága, tv- szerűsége, a kitűnő színészek egész sorának derűs egészséges komédiázása. A másik sikeres vasárnapi produkció a Világirodalmi Magazin új száma volt. Ezúttal, szakítva a korábbi tematikus hagyománnyal, egy műfordító — jelen esetben Elbert János —, munkásságának tükrében kaptunk élvezetes ízelítőt a világirodalom sikeres alkotásaiból. A műsor egésze azért tetszett, mert hiteles tolmácsolásban ismerhettük meg a kortárs világirodalom néhány kiemelkedő alkotását, p. p. JUHÁSZ GYULA MŰVÉSZETI DÍJASOK Szegeden átadták az 1970. évi „Juhász Gyula” művészeti díjaikat a Szegedi Nemzeti Színház tagjainak. A Juhász Gyulát ábrázoló plakettet és a vele járó pénzjutalmat kiváló művészi munkájáért, a közönség és a színház közötti kapcsolat erősítéséért Karikó Teréz operaénekes, Iványi József és Katona András színművészek, valamint Sándor Lajos díszlettervező kapta. Oedipus király a kőfejtőben Közép-Európa egyedülálló látványossága a fertőrákosi kőfejtő roppant méretű termeivel, oszlopaival, mindén évben az érdeklődők tízezreit vonzza a Fertő-tó menti községbe. A kőfejtőben a természetes „díszlet” felhasználásával barlangszínpadot létesítettek, amelyet most nyitottak meg. A győri Kisfaludy Színház Sophokles: Oedipus király című művét mutatta be. A címszerepet Kottái János alakította. JÁSZ VAGY KISKUN ? Móra kér A Jászság féltve őrzi mindazoknak az íróknak az emlékeit, akiket valamilyen kapcsolat fűzött az Alföldnek e jellegzetes tájegységéhez. Ezek közé tartozik Móra Ferenc is, akiről közismert tény, hogy családja a Jászságból származik, de olyan dokumentum még nem jelent meg, amely tanúsítaná, hogy Móra maga is „második szülőföldjének” tekintette volna a Jászságot. Ezért értékesek azok a Mó- ra-dokumentumok, amelyeket a jászberényi Lehel vezér Gimnázium kapott az iskola egyik volt növendékétől, dr. Katona Endre ügyvédtől. A két eredeti képeslapot Móra Ferenc 1931. december 16-án Balatoniüredről írta válaszul dr. Katona Endre leveleire. A jászsági lokálpatriótát az serkentette levélváltásra az íróval, hogy műveiben sokszor hangoztatta kiskun mivoltát: megjegyezve, hogy Félegyházán csak a föld kiskun, a népesség azonban jászsági település. Ezt mutatja igen sok családnév azonossága is a jászságiakkal. Móra Ferenc egyik levelében többek között írta: „Persze, hogy igaza van ÖnNÉMA ÁBRÁZOLAT SZENTENDRÉN \ A szentendrei hetek Vasárnap délutáni programjában kis- filmbemutató szerepelt, este pedig a város főterén a Szentendrei Teátrum műsorára került sor: előadták a Comico Tragoe- dia, Pikó herceg és a Jutka Perzsi című „ősszíndarabokat”. Miként eddig, ezúttal is kirobbanó sikerrel. Az előadás megkezdése előtt azonban a nézők — a Színművészeti Főiskola hallgatóinak előadásában — a színpad mögötti téren magyar vásári komédiákat láthattak. Felvételünk a „Vérpohár, avagy a rang áldozata” című némaábrázolat egyik jelenetét örökítette meg. A közönség nagy tapssal jutalmazta a főiskolások lelkes játékát. nek, pláne, ami az én személyemet illeti, hiszen az én apám csak 1861-ben vándorolt be Jászberényből. De, ha már utcát kaptam a kiskunoktól, nem tagadhatom meg őket.” A másik lapon azt adta tud- tul, hogy apja Jászárokszálláson tanulta ki a szűcsmesterséget. Ez a két levéltöredék, tartalmazza az író véleményét, miszerint maga is jászsági származásúnak vallotta magát, függetlenül attól, hogy műveiben erre nem tett utalást. A jászberényiek hiteles vallomásként őrzik Móra sajátkezűiig írott lapjait. Népi táncfesztivál Nagykőrösön Vasárnap a nagykőrösi Cifrákért szabadtéri színpadán rendezték meg a népitánc-csoportok és a népi énekesek megyei bemutatóját. A megyei tanács művelődésügyi osztálya eredetileg tizenötezer forintot tűzött ki a legjobb együttesek jutalmazására, de a rendkívül színvonalas, gazdag programra való tekintettel ezt az ösz- szeget még kétezer forinttal megtoldották. Az ötezer forintos első díjat a pilisvörösvári művelődési ház népitánc-cso- portja nyerte el. Három-három ezer forintos második díjat kapott a tápiószecsői ÁFÉSZ, valamint a nagytar- csai művelődési ház népitánc- csoportja. Három — egyenként kétezer forintos — harmadik díjat osztottak ki. Akik kapták: a nagy hátai művelődési központ, a zsámbold művelődési ház (a képen), valamint a szigetszentmártoni ÁFÉSZ né- pitánc-csoportja. Könyvsorsjegy A könyvhéten ajándékozott sorsjegyek húzásának főbb nyereményei: Főnyeremény Moszkvics személygépkocsi. Nyerte: 8. osztály 3900 szám. 10 000 forintos utazási utalvány: 4. osztály 10 562-es szám. 8000 forintos utazási utalványt nyert: 5. osztály 395 szám, 1. osztály 6212 szám. 5000 forintos utazási utalványt nyert: 2. osztály 14 210 szám, 15. osztály 16116 szám, 6. osztály, 552 szám. 3000 forintos utazási utalványt nyert: 2. osztály 16 550 szám, 11. osztály 3708 szám. Ezenkívül nagyobb könyv- nyeremények voltak kihúzva, a teljes nyereménylistáJk a hét közepétől bármelyik könyvesboltban megtekinthetők. „Csókos” tulipános láda útja Cecétől Párizsig és vissza Kicsiny patak Fejér megyében a Sárvízi Malom-csatorna. Erre a vadvirágos szépségű tájra, szülőföldjére, gondolataiban gyakran tért vissza Csók István fiatalkori külföldi vándorlásainak idejében, messze 1 idegenben, és késő öregségében is, amikor már egyre végzetesebben sötétedő árny borult annyi felejthetetlen színt látott szemére. Csók István szülőföldjén, a Sáregressel, szülőfalujával határos Cecén — ahol édesatyja, a vízi malom bérlője, lakott — HARMÓNIA Molnár-bemutató a József A ttila Színházban A legtájékozottabb Molnár- olvasó fülében is ismeretlenül cseng a darab címe; talán egy kevéssé ismert novelláját dolgozták és „fejelték meg” új címmel — gondolja. Az ismeretlenség oka: ezt a darabot csak néhányszor játszották annak idején, nem is indokolatlanul. Molnár legfőbb színműírói erényei: a találó jellemidézés, és az ebből is fakadó remek cselekménybonyolítás — a Harmóniában nem alkotnak rávallóan maradéktalan harmóniát. Mintha ezt a játékot alig odafigyelve írta volna meg, tollát szórakozottan hol színes tintába, hol vitriolba mártva. A főszereplő: Kornély tanácsos. a Harmónia dalegylet elnök-karmestere — kitaláció (Heltay szavával élve). A mutáló műfajú többi figurákkal közös hibája a többszörösen keverékjelleg. Hol vígjátéki, hol kabaréalakok körül bonyolódik az e műfajokkal végig döntetlen eredménnyel kacérkodó darab, a kis család pedig, amely e bonyodalmakat előidézi és átéli — nem kevésbé heterogén vonásokat visel. Az alakok megalkotásában néhány pesti kerület Lakóira valló színek keverednek, józsefvárosi kispolgárvonások fémek meg békésen budai nagypolgár-jellemzőkkeL Furcsa, hiszen Molnár éppen abban volt mindmáig utánozhatatlan, hogy pontosan felismerhető évjáratú és speciális „földrajzi fekvésű” figurákat örökített meg. Hogy mégsem tagadta meg önmagát, azt a darab alapvető, és szerkezeti hiányosságai ellenére patakzó, szellemes fordulatok bizonyítják. A néző pompásan szórakozik. A darab műsorra tűzése tehát mindenképpen dicséretre méltó. Nevetni kell! És oly szomorúan állnak színházaink humor dolgában. Ha a darabot rendező Szirtes Tamás némileg meghúzza a — főként a második-harmadik felvonásban nehezen kivárható — hosszadalmas üresjáratokat, a mulatság maradéktalan, lenne. Az előreláthatóan tartós siker főpillére a vendégként főszereplő Feleki Kamill. Attól kezdve, hogy belibben talpig nefelejcskék házidresszben (Witz Éva jelmeztervezői leleménye), kezében aranyo- zott lanttal, mint pesti Néró — nemcsak e kasírozott hangszert tartja kezében, hanem a közönséget is. Az öreg, de élni vágyó karnagy-tanácsost Feleki olyan ifjonti lendülettel és ötletgazdagsággal játsz- sza, hogy mellette vértelennek tűnik a cérnavékony, csinoska Gyöngyösi Kati, a volt katonatisztlányból lecsúszott manikűrlány szerepében. Ez szereposztásbeli tévedés is, akárcsak a groteszk humorú Tóth Judit passzivitásra kár- hoztatása. A tanácsos úr lányának szerepe ugyanis — nem szerep. Molnár elfelejtette megírni (ez sem reá vall. nála funkciót] anul ácsorgó élőháttér alig fordul elő). A harmadik szereposztásbeli tév rs: Gobbi Hilda. Hasztalan vetette be gazdag eszköztárát, a zenemániás, egocentrikus tanácsos nejének figuráját nem tudta hitelessé tenni. Mulatságossá — természetesei. — igen. A Harmóniakórus hangnemét jó műfaj- érzékkel találta meg Káló Flórián, és tipikus alakot formált a ,,zabi”-gyerekét is kórustaggá nevelő mindenesből Örkényi Éva. (Csak az rejtély, miér mászkál ki-be slafrok- ban az ünnepélyes Nagy Napon. amikor mindenki talpig Iáméban díszeleg.) A Vili fodrászlegényt alakító Márton András elemében volt; a fene- gyerekeskedő. de atyai és arai terror alatt nyögő ifjút derült rokonszenwel fogadta a nézőtér, s ezt annak is köszönhette a fiatal színész, hogy szerepét nem kabaréfiguraként poentírozta, hanem mulatságosan hitelessé tette. A Wegenast Róbert kellemes díszletei között elhangzó szellemes sziporkák hatására percenként csap fel a nevetés a nézőtérről. Ha tehát elvonatkoztatunk a Molnártól elvárt és megszokott dramaturgiai mértékektől, kitűnő mulatságként nyugtázhatjuk a bemutatót. P. G. szüleinek egykori házában ma emlékmúzeum hirdeti a festő mély kapcsolatát ezzel a tájjal. A négy szobából álló emlékmúzeumban számos értékes Csók-festmény függ a falakon, itt kaptak elhelyezést az ódon családi bútorok, a vitrinekben a családi emléktárgyak, megsárgult régi fényképek a gyermekkorból, ifjú éveiből, müncheni, párizsi tartózkodásáról, kiállították a nagy nemzetközi kiállításokon elnyert aranyérmek másolatait és az egykori kritikákat is. És ezek az emléktárgyak között itt van a tulipános láda is, megint a szülőházban, ahonnan egyszer olyan nagy utat tett meg. Ez a tulipános láda szinte jelképes értelmet kapott Csók István életében. A művész legszebb vallomását szülőföldje iránt éppen a tulipános ládához való ragaszkodásával fejezte ki, amiről így írt „Emlékezéseim” című kis könyvében: „Eveken át tartogatott anyám a padláson egy tulipános ládát. Egyszer leszedtem porosán, piszkosan, elviszem magammal Párizsba. Amint mozgatom, látom, hogy a ró/estett tulipán lejön, de alatta új tulipán virul, égő, erős, tüzes színű tulipán, s ott virít most a műtermemben... És megtanított a magyar szín- harmóniára, a népmese hangján súgva a fülembe. — Ez az érzés kísért most engem.. A szülői házból Párizsba magával vitt a tulipános láda jelentette sokáig számára a szülőföldet. Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és díszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat, nyári szünidős diákokat, éjjeliőröket, minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNAL! BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet a // PROSPERITÁS" KTSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. I t
