Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
4 “‘‘ic/CiHap 1970. JÜNIUS 28., VASÄRNAP Emberségül: JELES Veszedelemből, egy szép nyárba 1970. május 14-én, pénteken éjszaka a Szamos betört Győrietekre. 1970. június 15-én hétfőn délután kettőkor 20 győrteleki gyerek érkezett Pilisvörösvár- ra. Megmosdatták, megetették őket, megmutatták a helyet, ahol laknak majd. A 206-os számú, MŰM ipari tanuló-intézet két tantermében frissen húzott ágyak, a takarón új pizsama, két törülköző, fog- mosó-készlet, az ágyak előtt papucs. Ahogy elhelyezkedtek, megkapták az új tréningruhákat, tornacipőket, fürdőruhákat, zoknikat, fehérneműt is. Valamennyit az itt élő emberek összeadott pénzéből vásárolták. Ahogy kezdődött Az első árhullámokkal, az elöntött területekről érkező segélykiáltásokkal szinte egy- időben megkezdődött a segítség szervezése is, megindult a ffyüjtés. Pilisvörösváron a lakosság több mint 3000 forintot, a költségvetési szervek: 13 ezer 560 forintot, a tsz 35 ezer forintot, a községi tanács, a 600 ezer forintos fejlesztési alapból 50 ezer forintot adott. Az Uj élet Tsz ezenkívül 35 mázsa kukoricát, és 450 mázsa égetett meszet ajánlott fel. A Nőtanács és a Vöröskereszt gyűjtésére 100 ezer forint jött be, az egyház eddig 11 ezer 320 forintot gyűjtött. Kuruc István, a Budai Járási Tanács titkársági főelőadója: a pilisvörösváriak jelest érdemelnek emberségből. Ahogy folytatódott Pellér János, a Pilisvörös- ▼ári Községi Tanács elnöke: — a családok azt akarják, hogy adjuk ki hozzájuk a gyerekeket, majd ők tartják, nevelik, ruházzák őket Varga Gyula, vb-titkár: Egyre-másra hozták be a játékokat ruhát élelmiszert és gyümölcsöt is. A tsz-elnök ötlete volt... de azóta! Az egész falu ügye. Mannhertz Márton, az Oj Élet Tsz elnöke: —A területi szövetség szervezi a gyűjtést az árvízkárosultaknak. Tőlük hallottuk, hogy Győrtelek- ről el kellene helyezni a gyerekeket Vállaltuk, hogy ide vesszük őket egész nyárra, teljesen ingyenes ellátással: nyaralni. Hamis Vilmos, a tsz párttitkára. Az ötlethez mindenki csatlakozott Az ásványbánya kocsija hozta a gyerekeket — az igazgató, Alföldi László, amikor az anyagi kérdésekről vitáztunk, kijelentette, hogy mem a költségvetés számít, hanem az, hogy mindenki saját ügyének tekintse: ezek a gyerekek semmiben se szenvedjenek hiányt Akikért vállalták Kedden orvosi vizsgálaton estek át, egy kislányt orrvérzékenység miatt kórházba kellett küldeni. Minden látogatási napon mennek hozzá a községből, ajándékokkal megrakodva. A szülők sírva köszönték meg a gondoskodást. Kemény Cecília gyermekorvosnő : — A gyermekeken nem látszik különösebb kimerültség, gyorsan regenerálódnak. Ez a szerencse. Szabó Mária most végezte a nyolcadikat, édesapja a győr- teleki Aranykalász Tsz elnöke. — A mi házunknak csak a falai áztak el, de le kell majd bontani. Zetorral menekültünk, a bútort sikerült kimenteni, de az állatokat nem. Ahogy mentünk, én nem tudtam a vízre nézni, csak fölfelé az égre. Zsíros József né vöröske- resztes titkár: — A PEMÜ két hétre saját üdülőjébe viszi őket Agárdra. Utána Balaton- fenyvesen töltenek majd két hetet, a Budai Járási KISZ-bi- zotfcság intézte el — természetesen minden költség a miénk. Itt egyetlen gyereknek sem lesz egy fillér kiadása. A helyi vendéglátóipari vállalattal most tárgyalunk utalványok kibocsátásáról: amiért fagylaltot, szörpöt, süteményt vásárolhatnának, ha séta közben megkívánják. Nagy Csaba, 14 éves, szeplős barna fiú, előadásában megelevenednek az árvíz képei: — Csütörtökön még csónakkal halásztunk a Szamoson. Este tábortüzet raktunk a horgásztanyán, amit én építettem. Másnap egy méter magasan volt a kertünkben a Szamos. Amikor Szálkáról hazamentünk, először a csirkéket szedtük le a padlásról. Utána az ágyneműt, takarókat vittük föl a tetőre száradni. A házból kimozdulni nem lehetett, mert a víz még mindig a* .aj,tó .. előtt, volt A házunkat egy évvel ezelőtt építettük, most te kell majd bontani, (ök csak később építkeznek.) Apja az általános iskola igazgatója és párttitkár. Az újjáépítést szervezi, de nem a saját portájától indulva. rom fiú unokánk van, most azt kértük, adnának nekünk egy kislányt, akit gondozhatnánk — mondja Hidasi Mártonná, a hűvös szobába invitálva. — Hogy miért segítünk? Hát segítünk, mert bajban vannak, és az ember el tudja azt képzelni, hogy ilyenkor mennyire rá van utalva a másikra. Nem tudok mást mondani. Nálunk úgy lesz, az a gyerek, mintha otthon volna. — Én még nem kaptam levelet — mondja fejét leszegve, majdnem sírva Sarkadi Pisti. A haja majdnem fehér, a szeme szomorú. Ö a legkisebb, hétéves. — Elúszott a házunk, anyukáék most faházban laknak, amit úgy küldtek — mondja még, aztán már semmire sem válaszol. A többiek mesélik el, hogy otthon három testvére van, még kisebbek, mint ő, hogy mentettek náluk is. de a bútor és még sok minden odaveszett, hogy az édesapja a hídépítőknél dolgozik, és a gáton volt, mikor Győr- telekre ért az ár, nem jutott ideje hazamenni, hogy Pisti, mikor ideértek, és megkapta az ajándék ruhákat, játékokat, azt mondta a tanárnőnek: „tessék megírni haza, hogy ez mind az enyém, mert, ugye, az enyém”, és hogy a szintén ajándékba kapott babát a kistestvérének, Erzsinek viszi majd haza. Amiért vállalták Pfeiffer János nyugdíjas bányász, akárcsak nevelőtársa, Pozsonyi Gyula. A bányában végzett nehéz munka után most „beugrottak” gyereket nevelni, felügyelni, társadalmi munkában. Elkísérik őket mindenhova, és játszanak velük. Legjobban dominózni szeretnek. — Természetes, hogy elvállaltuk, de higgye el, nálunk mindenki így gondolkozik. Igaz, a báttya tavaly decemberben bezárt, de az itt lakók bányászok voltak, akik megszokták a veszélyt, ismerik a szerencsétlenség természetét, és az első és azonnali reakciójuk: segíteni. Akik vállalták Kertes, verandás, napos ház a falu szélén, M edgy esi Béla, a solymári Faipari Vállalat dolgozója és felesége lakik itt. — A testvéremet és a sógornőmet is kitelepítették, azt sem tudjuk, ml van velük. A nevelt fiúnk katona most, a gátakon dolgozik. Mi meg így segítünk. Most, szombat-vasárnapra, megi gérték, hogy két fiú hozzánk jöhet Nyúlpapri- kást csinálok és kirándulni megyünk a Dunakanyarba. — Két fiút neveltünk, háAz iparitanuló-intézet konyháján főznek nekik. A június 23-ai, keddi étlap, Homori Andrásáé szakácsnő tájékoztatása szerint. — Reggeli: tejeskávé soproni májas kenyérrel, ebéd: karalábéleves, párizsi szelet rizzsel és párolt káposztával, vacsora: darás tészta és cseresznye. A húsz győrteleki gyerek izgatottan várja a híreket otthonról, de közben talán életük legszebb nyarát töltik most Augusztus 27-én utaznak haza. Reméljük, ez a haza már új otthonokat jelent. Varga Vera Morfondírozok MŰEMLÉK — Az első éjszakán még nyugtalanul aludtak a gyerekek, de reggelre kipihenten ébredt valamennyi — mondja, meséli Szamosvári Mária, a kísérő, győrteleki tanítónő. — Ki több, ki kevesebb holmival érkezett, elképzelhetetlenül nagy örömöt okozott a sok ajándék. A Nőtanács labdákat, ugrókötelet, társasjátékot is vett, a PEMÜ-itől babákat kaptunk. 14 lány és 6 fiú van a csoportban 7-től 15 évesig. A Ceglédi Építőipari Vállalat FELVESZ TETŐFEDŐ, SZIGETELŐ és VIZSZERELO szakmunkásokat. Jelentkezés a munkaügyi osztályon Cegléden, a Damjanich u. 5. sz. alatt. Ismerik a szakállas viccet a londoni klímáról? Ha megengedik, elmondom. Július végén megérkezik egy európai turista a brit fővárosba. Sűrű ködben, hideg, aprószemű esőben kiabál a pályaudvari hordár után. Mikor csomagjait jó kezekben tudja, begombolja magán a felöltőt és fogvacogva megkérdi: „Mondja, kérem, mikor van itt nyár?" A hordár pillanatnyi tűnődés után: „Az attól függ, uram. Tavaly például szerdára esett.” Ez a vicc jutót eszembe a minap, amikor beléptem a pilisi tanácsházára. Már az „ant- ré” is meghökkentő volt. A tornácon megkérdeztem valakit, merre van az elnökasszony szobája? Megmutatta, benyitottam, és ha idejében le nem fékezek, tálán meg sem állok a vb-elnök íróasztaláig. Előszoba, titkárság, benyíló, sufni vagy efféle itt ugyanis ismeretlen. Aki ide bevetődik, vezesse bár az adófizetés szándéka, vagy a marhalevél kiváltásának vágya, feltétlenül az elnök szobájába botlik legalább. Tőle kérhet aztán felvilágosítást, hol találhatók a különböző ügyintézők. Szóval benyitottam, ügyesen landoltam az íróasztal előtt és szemem aránylag hamar megszokta a helyiségben uralkodó, night clubhoz illő félhomályt, öt perc sem telt belé, s máris kivettem az elnöknő elmosódó sziluettjét, amint nyakig begombolt, szivacsbélésű kabátjában fázósan fújkálta dermedt ujjait. Odakinn vakációzó gyermekek élvezték a fülledt kánikulát, idebenn hősu- gárzóért kiáltott a falakból áradó zegemye. A középkori lőrés méretű ablakokon beszűrődő világosság erőtlenül birkózott az sarkvidéki örök éjszakával. „Műemlék?" — kérdeztem. „Az” ■— lehelte az elnökasz- szony inkább a tíz ujjahegyé- nek, mint nekem. „Falat bontani, ablakokat nagyobbítani, átalakítani tilos?!” — folytattam a faggatózást. „Szigorúan” — mondta dideregve, s két kezét ellentétes kabátujjaiba dugta. „De hiszen semmi szép m Gyors ütemben épül Avatás ayqusztysoarc a zugiigetet»jáaoaJ heggyel összekötő kötélpálya. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat felállította a tartóoszlopokat, megkezdte a felvonószerkezet szerelését, és rövidesen elkészülnek a sodronyos utazókosarak is. A tervek szerint augusztus 29-án avatják Budapest új érdekességét. * Zenés Beloiannisz A MAHART balatoni üzemigazgatósága minden este másfél órás zenés hajójáratot indít. A magyar tenger legszebb és legnagyobb hajóján, a Beloianniszon, az üzemigazgatóság fiatal diákokból álló együttese ad műsort az utasok részére. Fortuna ismét kerestetik Ez évben ismét megrendezik a néhány évvel ezelőtt nagy sikert aratott Fortuna kerestetik pályázatot. A pályázat nyertese totó-lottó reklámfilmekben Fortuna megszemélyesítője lesz, valamint reklámkiadványokban modellként szerepel. Fortunát 18 és 30 életév közötti nők közül vetélkedő keretében választják ki. A vetélkedő elődöntőit júliusban Balaton-körüli fürdőhelyeken és vidéki városokban rendezik meg. A pályázatra és a jelentkezésre vonatkozólag felvilágosítást az OKISZ Labor titkársága ad. (Budapest, VI. Dessewffy utca 34.) Kongresszusi versenyben a dunakeszi asszonyok — Miért? Az időjárás most jelentős károkat — a mezőgazdasági munkákban lemaradást okozott. A Dunakeszi Konzervgyárban már a múlt hét elején meg kellett volna kezdeni a zöldborsó feldolgozását, de késett a nyersanyag, nem tudta szállítani a mezőgazdaság. Az idény tehát majd két hetes késéssel indult, s még most sem dolgoznak teljes kapacitással. — Én csak annyit mondhatok Pál Istvánt, a gyár párt- szervezetének csúcstitkárát kérdezem az itt dolgozókról — hogy a három éve alakult „Jókai” szocialista brigádnak minden tagja a legmegbízhatóbb munkások közé tartozik. Pedig a munka nehezebbje jut nekik. Akárkit megkérdez, őket mindenki szereti, becsüli azért, amit bírnak. A „kívülálló" Hát megkérdeztem János Évát, aki egy műszakiban dolgozik a Jókai brigáddal. A készárut rakja kosarakba, amit aztán a sterilizálóba visznek. De ha hiányzik valaki, bármilyen munkakörre beállíthatják. Ügyes és igyekvő. A brigádnak nem tagja, .kívülálló”. A kérdésektől zavarban van. Túlságosan nyilvánvaló dolgokra kérdezek rá? — Persze, hogy hajtok én is, ha ők csinálják. vagy jellegzetes nincs benne” — mondtam, az épület igénytelen küllemére, s ugyanolyan enteriőrjére célozva. „Nincs. De régi” — hangzott a válasz. „Mi a megoldás?” — folytat- tan makacsul. „Pufajka, hali- nacsizma, forró citromos tea, a vérkeringés élénkítésére” — és tízperces tordagyakorlatok a vérkeringés élénkítésére” — bondta dáthás hangon a végrehajtó bizottság vezetője. „Vagy fél kiló dinamit” — javasoltam együttérzően. „Deb lehet” — tiltakozott halvány mosollyal — ahhoz túlságosan beépített területen fekszik. Begrongálódnának a környező lakóházak”. „Es a félhomály nem zavaró?” — forszíroztam- „Dehogydeb! Reggeltől estig égethetnénk villanyt, ha győznénk anyagiakkal a számlát. De nem győzzük.” Pirosló orrát megadóan temette batiszt zsebkendőjébe. „Jövő télre begpróbálunk olajkályhákat beszerezni." ,Jó ötlet. Az év többi részében pedig termesszenek a szobákban laskagombát. Az a hideget szereti” Most jut eszembe1 Ez a laskagomba deb is olyan barha- ság. Pár év alatt begkeresné egy új tanácsháza árát... ■— nyíri —< — Hogyhogy miért? En sem vagyok kevesebb, se gyengébb, se lustább. És pont én rontsam el, amit az egész műszak vállal? Az egész műszakban 150-en dolgoznak. A Jókai brigádnak csak 18 tagja van. — Mindig normán félül teljesítenék. Azt meg is fizetik. Senki sem akar kilógni a sorból A többiek kinéznék. Az alapítók Mihnya Ilona nyolcadik éve áll a szalag mellett Az elsők között lett brigádtag. A túlórákkal együtt kétezer forintot keres. — A túlórázást nem lehet nem vállalni. Az árut most a borsót fogadni kell, az nem állhat A vállalatnak ez az érdeke, de a miénk is, a normán felüli teljesítést külön megfizetik. Célprémium is van. Így versenyezni is könnyebb. Magunknak versenyzünk. Felajánlották, hogy borsóból 400 vagon konzervet gyártanak, s ha valamilyen technikai akadály nem jön közbe, ezt a tervet 5—10 százalékkal túlteljesítik. Ezenkívül biztosítják maguk körül a higiéniát, a rendet, tisztaságot. Másutt ez a segédmunkások dolga. Napi nyolc órás munkaidőben. Lajos Ferenané is a brigád alapító tagja. Két kisgyermeke van, igazán tudja, hogy minden forintnak helye van. 16 éve dolgozik a gyárban, szakmát is itt szerzett. Nincs vasárnap, hogy ne jönne be túlórázni. — Gépkezelő vagyok, él sem tudom képzelni, hogy mást csináljak. Szeretek itt lenni. A brigád miatt is. De kérdezze mástól, mert én csak ugyanazt mondhatom, mint a többiek. A vezetők Klamancsek Mátyásné üzemi csoportvezető és brigádve- zető-helyettes. Temperamentumos, jó kedélyű, árad belőle a szó. És minden szaván érezni, hogy amit mond, átéli; a kimondott igazságok a „vérében” vannak. — Kevés az ember, jobban összetartunk. Nem kell ahhoz egyetem, hogy megértsük, szükség van a több munkára. Mindenki érzi, hogy amit csinál, az a másiknak is jó, magának is jó meg a vállalatnak is. Megvan az a közösségi érzés. De ezt csak érezni lehet, elmondani nem, mert ahogy kimondja az ember, elcsépeltnek hangzik. De higgye el nekem, úgy vagyunk, mint a testvérek. Nekem nincs családom, illetve itt van. Hogy mit jelent: „tizenkét- órázni”, azt csak az tudja, aki csinálta. Mégis mindenki, nemcsak a brigádtagok, vállalták. A Jókai brigád tavaly második volt a versenyben, de idén elsők szeretnének lenni. Műszakváltáskor megnézik, mennyit teljesítettek az előttük dolgozók. „Ugyancsak rá kell vernünk, de meglesz” —- mondják. És meglesz. — Nem dohányzom, régimódi asszony vagyok — hárítja el a kínálást Somodi Jánosné, a brigádvezető. De ez, mint kiderül, csak szólás. — Sok helyen erőltetik a versenyt anélkül, hogy elmagyaráznák, éreztetnék, hogy mi az értelme. Mi saját elhatározásunkból ajánlottuk fel, de tudjuk azt is, hogy menynyivel lesz ettől több a pénzünk. Prémiumokkal, jutalmakkal, túlórapénzzel, nyereségrészesedéssel. Ettől is jó a brigádunk. Ami meg ezen kívül van, azt nem lehet elmagyarázni. 1969-ben 368 dolgozót vettek föl a gyárba. De 406-an léptek ki. A Jókai brigádban öt fiatal dolgozik, mindegyik legkevesebb három éve. Tőlük nem mentek el. — Példát kell mutatni 29 éve dolgozom itt — Somodi Jánosné nemrég kapta meg az Élelmiszeripar kiváló dolgozója címet —, de még sohasem késtem el. Ez csak egy példa. Mi mindenkinek segítünk, hogy be tudjon illeszkedni Mégis eltelik egy idő, amíg valaki brigádtaggá „érik”. Brigádtagnak lenni a főzeléküzem Jókai brigádja által vezetett Simon-műszakban: rang. Utószóként A munkáslétszám 662. Á nyári idényre eddig 72 nyolcórás, ' két műszakban dolgozó és 52 hatórás diákot vettek feL Ennek ellenére ahhoz, hogy a létszámkeretet betöltsék, még 100 felnőtt, három műszakban dolgozó asszonyra lenne szükségük. A Jókai brigád tagjai és a többiek, a hiányzók helyett is dolgoznak. Hogy a gyár az 1970-es évre előirányzott 328,5 millió forintot még egy százalékkal túl is teljesítse. Egy százalék? Ne kicsinyellje senki. A nemrég elvégzett számítások szerint 1970 első öt hónapja alatt 15 százalékkal nőtt a termelékenység. Vállalati és egyéni érdek egymásra talált. Jelszavak pufogtatása helyett: az emberek valódi problémáik figyelembevétele, s az ezeket megoldó módszerek alkalmazása: a nagy titok. Persze, ehhez ilyen emberek is kellettek, V. V. I í t
