Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

8 1970. JÚNIUS 27., SZOMBAT ‘“‘k/ÚHop Aratásra készen PÉTER-PÁL ELŐTT PIACI JELENTÉS A Szilas menti Termelőszö­vetkezet központjának udva­rán harminckét fokot mutat a hőmérő higanyszála — ár­nyékban. Porzik az udvar: az imént gördült ki a zöldszínű terepjáró az országúira, a fő­mezőgazdásszal és az agronó- musukkal. Az elnök irodájában is megrekedt a levegő. Tarka- kockás ingét egyetlen gomb fogja csak össze a mellén, így is gyöngyözik a homloka. Szusszanni szeretne egyet, az imént igazította el az agronó- musokat, mielőtt határszemlé­re indultak volna, de néhány perces tervezett pihenőjét ér­kezésem zavarja meg. Hellyel kínál, hozzá hideg málnaszörppel, csak aztán kér­dezi: — Mi újság odafenn? (Bu­dapestet érti ezalatt.) — Már reggel kánikula volt — mondom és sorjázni kez­dem, azóta, hol s merre jár­tam. Aztán rajtam a kérde­zés sora: — Mikor kezdődik az aratás? Koós László elnök válasz helyett feláll. — Tudom, hogy meleg van pdakinn, de erre csak a határban válaszolhatok. S bár kellemesebb lett vol­na a beszélgetés mindkettőnk számára odabenn az irodában, néhány perccel később már a szőkülő ősziárpa-táblák kö­zött járunk. Alacsony a szára, hatvan-hetven centinél több nem lehet. Az elnök jó gazda módra szemléli a mozdulatlan gabo­natengert, s csak sokára szóL — Itt, ezen a kavicsos, süle- vényes földön gyorsabban érik a gabona. A kalászai azonban fejletlenek, madárnyelvűek. Sajnos — morzsol szét egy ka­lászt az ujjai között — kar­csúnk és vékonyak a magvak is. A jövő hét közepén azon­ban már jöhetnek a gépek. Ha csak az időjárás közbe nem szól... — Rossz idők járták a ga­bonára? — kérdezem. — Csapadék lett volna elég, esak sajnos, nem akkor jött, amikor a leginkább szükség lett volna rá. Ezért ilyen ma- dámyelvű itt az őszi ár­pánk ... Szerencsére a búzán­kon még javított valamennyit az utóbbi napokban leesett csapadék. Ezért bízunk ben­ne, hogy az idei termésátlag nem lesz gyengébb a tavalyi­nál. Legfeljebb a szalma lesz kevesebb. A búza szára sem magasabb kilencven-száz cen­Érés idején — Szintén autóbaleset? — Nem. A feleségem vert össze a marokszedő lány miatt. (Zsoldos rajza) A Ceglédi Építőipari Vállalat FELVESZ TETŐFEDŐ, SZIGETELŐ és VIZSZERELO szakmunkásokat. Jelentkezés a munkaügyi osztályon Cegléden, a Damjanich u. 5. sz. alatt. tinél. Csak a rozsuk lett nyur­gább az átlagnál, a magassá­ga eléri a százötven centit is. A határszemlét rövid gépvizit követi. Koós Albert gépész- mérnök vezetésével az utolsó simításokat végzik a kombáj­nokon és a közeli betakarítás­ra felsorakozó szállítógépeken. — Ez lesz az első olyan ara­tásunk — büszkélkedik az el­nök —, amikor már a saját gépeink vágják majd a rendet, csépelik a gabonát, bálázzák a szalmát. A korábbi esztendők­ben a gépjavító állomás kom­bájnjai arattak minálunk. Az ősszel azonban gondoltunk egy merészet, és megvásároltuk a Bugyi Gépjavító Állomás négy kiselejtezett kombájnját. A négy gép mindössze ötven­nyolcezer forintba került. Rá­köl töttünk, a saját gépműhe­lyünkben, még közel kétszáz­ezret. Vagyis majd negyedmil­lióba került a négy gép a gaz­daságnak. Ha csak ezen a nyá­ron elvégzik az aratás és be­takarítás nagy munkáját, már nem fizettünk rá a vásárra. Tavaly ugyanis háromszázezer forintot fizettünk a betakarí­tásért a gépjavító állomásnak. És mi bízunk benne, hogy ezek a gépek nemcsak egy nyáron át segítenek bennünket. Hogy mire alapozza nagy bi­zodalmát, arról már újra a néhány fokkal hűsebb irodá­ban beszélgetünk. — Nem a traktorosaink kö­zül ülnek majd ezekre a kom­bájnokra, hanem azok a sze­relők, akik felújították, rendbe hozták a gépeket. Eddig vég­zett jnunkájuk nagy próbatéte­le lesz az idei nyár. A gépek úgy dolgoznak majd, ahogy előkészítették. Feláll, a térképen mutatja az esztendő elején egyesült kere­pest és kistarcsai gazdaság há­romezer-négyszáz holdas ha­tárát. — Itt kezdjük a munkát a kistarcsai kerületben, aztán a kerepesi határ őszi árpája kö­vetkezik. A búza ma még ha­ragoszöld, de — hacsak az idő­járás nem szól közbe — mire végzünk az őszi árpával, meg- szőkülnek a búzatábláink is. A Szilas menti Termelőszö­vetkezet birtokán nyolcszáz hold gabona vár betakarítás­ra. A nagy munka elvégzése mindössze húsz emberre vár. — Igen, mindössze húsz — bizonygatja az elnök —, és ebben a húszfős csoportban nemcsak a kombájnosok és segédvezetők, hanem a szállí­tóbrigád tagjai, a magtisztítók, sőt a raktáros is benne foglal­tatik. Ez a nagyüzem. A gépek végzik a munka nehezét, az emberek csak a gépeket irá­nyítják. Pedig alig évtizede még, ilyentájt már a fél falu készült az aratásra, betakarí­tásra. Most pedig húsz ember — ismétli jólesően és nem kis büszkeséggel. Az elmúlt évben augusztus Tegnap rendezték a Csepel Autógyár művelődési házá­ban immár nyolcadik alka­lommal a ráckevei járásban az orvos-egészségügyi dolgo­zók napját. A résztvevők megemlékeztek hazánk fel- szabadulásának, valamint Semmelweis születésének év­fordulójáról. Az egésznapos program so­rán két szekcióban — az or­vosok és a középkáderek — előadásokat hallgattak. Dr. Verdes Margit — aki egyéb­ként tegnap megkapta a Sem­mel weis-emlékplakettet is — „A körzeti orvos mai társa­dalmunkban” címmel tartott előadást, míg dr. Gyengési László, a Rókus kórház gyer­mekfőorvosa a kólibaktériu- mos fertőzések megelőzéséről beszélt A másik szekcióbán első hetében végeztek a beta­karítással. — Szeretnénk az idén is idő­ben befejezni a fontos mun­kát. Hogy sikerül-e, az első­sorban az időjáráson múlik. Az aratáshoz ilyen tüzes nyári napok kellenek, mint amilyen a mai nap is. A kapásoknak vi­szont eső kellene — jelenti ki ellentmondva előbbi szavának. Aztán csendes derűvel még hozzáteszi: — Látja, ilyen a gazdaember. Esőt is szeretne meg forró, száraz nyarat. Azt már csak búcsúzéként mondja: — Azért akár esős, akár szá­raz lesz az idei nyár, mi min­dent megteszünk azért, hogy gazdag termést takarítsunk be földjeinkről. A tavalyi sikeres év a zálo­ga Koós László szavának. Prukner Pál — A mai borverseny nem országos vetélkedő előfutama. Ennek ellenére nehéz a zsűri feladata, hiszen a 145 Pest megyei borminta közül kell kiválasztania azokat, amelyek a fogyasztók szempontjából értékesek. Önmagában egy bor íze, zamata bármilyen jó lehet ha nem felel meg a közíz­lésnek — gazdaságilag ér­téktelen. — Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Katona József, a Borá­szati Kutató Intézet igazgató­ja tegnap reggel a Pest me­gyei borversenyt. Idén először egy új szem­pontot is figyelembe vettek a borok értékelésénél. Azt, hogy milyen ételekhez fogyasztha­tok. Hazai viszonylatban mindeddig különösen az édes­kés borokat kedvelték. A táp­lálkozási kultúra változása azonban maga után vonja, hogy a bor ne „külön fogás” legyen, hanem az étkezés já­ruléka. A nyugati piacon egyre in­kább a világos színű, könnyű asztali borokat kedvelik. Las­san a hazai fogyasztók köré­ben is ezek hódítanak tért. A versenyre is 57 asztali bort ne­veztek a megyei gazdaságok. — Mi a véleménye a Pest megyei borokról? — érdeklőd­tünk a bíráló bizottság elnö­kétől. — Az alföldi bortermelő területek között az első he­lyet foglalja el Pest me­gye. Különösen az újhar- tyáni, tápiószelei, dán- szentmiklósi és felsőbabád! borok jó minőségűek. A termelőszövetkezetek borai még gyengébben kezeltek, mint az állami gazdaságoké. dr. Galsi Mária ráckevei gyer­mekfőorvos a helyes csecse­mőtáplálásról tájékoztatta a megjelenteket. Dr. Zaletnyik Pál ráckevei járási főorvos előadásának címe: „A gondo- zásos betegellátás helyzete a magyar egészségügyben”. Ezt követően több mint 200 ezer forintot osztottak ki kö­zel háromszáz egészségügyi dolgozónak — jó munkájuk elismeréseképpen. Az egész­ségügyi szakszervezet járási bizottsága és a járási tanács egészségügyi csoportja em­lékplakettjét — amelyet idén első ízben osztottak ki — he­ten kapták meg. Dr. Varga László szigetszentmiklósi kör­zeti orvos 25 éves áldozatkész fáradhatatlan munkája elis­meréséül „Kiváló dolgozó” ki­tüntetésben részesült. Rendelet az árvízvédelmi feladatára igénybe vett tartalékos katonák fizetéslevonásának visszatérítésére Illetékes állami szervek rendeletet adtak ki, mely sze­rint a munkáltató, illetve a szövetkezet — eltérően a ko­rábbi gyakorlattól — az ár- vízvédelmi feladatokra igény­be vett tartalékos katonáktól nem vonhatja le a fegyveres erőiktől kapott természetbeni ellátás pénzértékét. A már leszerelt tartalékos katonák a fegyveres erő illetékes pa­rancsnokságától utólag iga­zolást kapnak, melynek alap­ján a bemutatáskor, de leg­később három napon belül a munkáltató, illetve a szövet­kezet köteles kifizetni a már levont természetbeni ellátás pénzértékét. Természetesen ez nem azt je­lenti, hogy nincsenek kivéte­lek. — Az asztali borok kategó­riájában a túrái Galgamenti Tsz kövidinkája bizonyult a legjobbnak. A második helyet a MÁP nyársapáti vegyes fe­hérje szerezte meg. A harma­dik helyen egyéni termelő végzett, Kurucz János Mogyo­ródról, aki muskotály borát küldte a versenyre. A minőségi fehér borok kö­zül az első a dömsödi Arany­kalász olaszrizlingje lett, a második a MAP ceglédi olasz­rizlingje. Rizlingszilváni vég­zett a harmadik helyen, me­lyet a Kertészeti Egyetem tan­gazdaságában szüreteltek. Az édeskés minőségi fehér borok közül a Kertészeti Egyetem Muscat Ottonelje vitte el a pálmát. A vörös borok kategó­riájában a toki Egyetértés Tsz Medoc Noir borát még a Ker­tészeti Egyetem tangazdaságá­nak kékfrankosa sem előzte meg. „Még sehol sem vagyok, máris tíz óra múlt, még elké­sem” — sóhajt nagyot, és gyors kézzel szórja a ruhát a kádba. Kinn a kapuban egy kicsit megáll, aztán már futva siet a kiserdőn át az üdülőig. — Na jó, még csak fél tizen­egy — pislant fel a hallban a nagyórára. Megnyugszik. Dél­előtt tizenegykor kezdődik hivatalosan a munkaideje, de legalább fél érával előbb szeret beérni. Kell is ez a kis rátartás. Ezalatt szalad a raktárba, ölre fogva hordja fel a boros, rövid italos üvegeket, hóna alá szorítva viszi a ká­vészacskót. Kicsit liheg, mire az előcsarnokon át a tíz lép­csőn leér a presszóba. Amíg begyújtja a kávéfőzőgépet, el­rendezi az üvegeket, magában számolja, hány lépcsőfokot jár meg naponta. Mennyit is? Legalább kétszázat. Kilenc év alatt, amióta itt van, az annyi, mint... Eh, sok — legyint, és a villanykapcsoló­hoz nyúl. Tizenegyre ugrott az óramutató, kigyúl a sárgás hangulatfény. Máris jönnek a vendégek. — Jaj édes, már úgy vártuk magát — kellemeskedik egy néni. Sistereg a gőz, húzza a kart, csepeg a „nemzeti ital”, gyors kézzel penderíti a csi­lingelő porceláncsészékbe. Jólesik a kedvesség, bár A Garai téri piacon közepes volt a felhozatal, azonban a kereslet sem volt túl nagy. E heti piaci jelentésünkben ar­ról számolhatunk be, hogy ezen a piacon megjelent a málna — kilónként 16—18 fo­rint közötti áron kapható. A cseresznye ára 6,80—12, az eper 8,60—16, a korai meggy ára pedig 10—16 forint. A ZÖLDÉRT-árudákban román uborka kapható, kilónként 6.40-ért. A zöldbab jelenleg 7,80—8,80, a borsó 3—4,80, az újburgonya pedig kilónként Középiskolás diákolk jelentős nemzetközi erőpróbájának színhelye lesz hamarosan Bu­dapest, illetve Keszthely. Fővárosunkban rendezik meg a III. kémiai nemzetközi diákolimpiát, amelyre eddig hét ország — Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK, Románia, a Szovjetunió — középiskolás versenyzői jelezték részvételü­ket A középiskolás diákok nem­zetközi matematikaversenyét már tizenkettedszer rendezik meg: a diákolimpia színhelye ezúttal Keszthely lesz. Az if­jú matematikusok nemzetközi erőpróbájára eddig 14 ország versenyzői neveztek: 8—8 ta­gú csoporttal küzd majd a győzelemért Anglia, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Fran­ciaország, Hollandia, Jugoszlá­via, Lengyelország, Magyaror­tudja, inkább a kávénak, mint néki szól. A hetvennyolc, éves bácsinak öt cukrot tesz a csésze mellé, de az öreg resz­kető hangon még kettőt kér. Ha tizet adna, akkor is kettő­vel több kellene. Szegényke. Mindenki cukkolja, a szoba­társai veszekszenek vele, amiért horkol. Tegnap együtt­érzésből különösen finom ká­véval kínálta. Ahogy meg­itta, az öreg ingerülten to­tyogott vissza: De kérem, ne­kem szívem is van, azt ne tes­sék kérem megmérgezni. — Erzsi, fél egy! — kiálta­nak a függönyön túlról. — Igen! — szól vissza. A mos­dóban kezet mos, néhány fé­sűhúzás a sűrű, hullámos, gesztenyeszínű hajban, az­tán siet fel a konyhába. Ott másik, szélesebb kötényt köt sötétkék mellényes egyen­ruhája fölé. Egy órakor már hordja kör­be a levesestálat. Szinte már szédül, olyan sokszor per­dül ki-be a konyhaajtón. Mostanában — negyvenen túl — egyre kevésbé érzi ritmusos táncnak a felszolgálást. Kilenc­ven vendégnek ketten szolgál­nak feL Már újra fut lefelé a tíz lép­csőn. Felfénylik a sárga kör, halkan zúg a villanydaráló. Az őrlődő kávészemek aromás illata népvándorlást indít. 3,20—3,80. A paprika 15 forin­tért kapható, a paradicsom je­lenlegi ára általában 20 fo­rint körül van. A tojás dara­bonként 1,10—1,40. Az elmúlt napokhoz képest tehát csök­kent a gyümölcsfélék ára. Az érdi piacon is megfelelő volt a kínálat. Megjelent a tök, kilónként 6 forintért. A hagyma ára 2 forint, a para­dicsom 30 forint, a zöldbab 3 forint, az újburgonya 4,60, a paprika (darabonként) 1,50. Itt egyébként az árak eléggé különböztek egymástól. szag, a Mongol Népköztársa­ság, az NDK, Románia, Svéd­ország és a Szovjetunió diák- delegációja. A rangos versenyt július 13-án nyitják meg, az eredményhirdetésre 21-én ke­rül sor a fővárosban. ELTEMETTÉK FEKETE ISTVÁNT Fekete István írót az olva­sók, a tisztelők több százas tömege jelenlétében temették el a Farkasréti temetőben. Az állattörténetek, ifjúsági regé­nyek népszerű szerzőjét — aki 70 éves korában hunyt el — a Magyar írók Szövetsége és a barátok nevében Nemeskürti István búcsúztatta, Petrovánz István pedig a Móra Kiadó képviseletében mondott gyász­beszédet Csapódik a nikkelfedél, koc­cannak a kiskanalak, perdül a mokkacukor. — Kettőt kérek. — Igen, máris. — Nekem egy jó erő­set. — Igen, máris. — Erzsi­ké, nekem egy nagyon hosszú duplát. — Igen, tessék csak leülni, rögtön viszem. Mint a gép. Húsz percen belül huszon­öt duplát lefőzött, kihordott Még egy-két kiskonyakot kér­nek, szódavizet, végül csend lesz... Hat óra, ismét kezdi a mun­kát. Újra a tíz lépcső. Ismét megjelennék a vendégek. A vacsora előtti poharak. Fél hét: a nagyobb kötény, tálak, fröecsös poharak — fél nyolcig. Míg a tévé el nem kezdődik, eleven boly a presszó.. A két társalgó négy televí­zióján hangzik fel a meteoro­lógiai intézet jól ismert, di­namikus zenéje. A hall, az ebédlő és a presszó kiürül, át­veszi a terepet a takarító­személyzet. Dudál a busz, a fiatalok jó része készülődik le, a városba, ö pedig ismét mo­sogat, rendezi a poharakat, üvegeket, cetlire írja fel, mit igényeljen holnap. Az utolsó, már gyér roham. Szódavíz az orvossághoz, egy Jaffát, mert ég a gyomor, egy. kis konyak — és tíz órakor el­csendesedik a ház. —i—a Egészségügyi dolgozók napja Érdekes előadások — Emlékplakett a legjobbaknak Az elsők: kövidinka, olaszrizling, ottonel, Medoc Noir Kedveltebbek a könnyű borok Befejeződött a megyei borverseny A kisember nyolc órája BUDAPEST-KESZTHELY Diák kémikusok és matematikusok olimpiája 4

Next

/
Thumbnails
Contents