Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

1970. JÜNIUS 24., SZERDA ftST MEGY El Kisházi Ödön kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kisházi Ödönnek, a ,Népköztársaság Elnöki Tanácsa helyettes elnökének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának több évtizedes mun­kásmozgalmi és társadalmi te­vékenysége elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zász­lórendjének I. fokozata kitün­tetést adományozta. A kitünte­tést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen .volt Biszku Béla és Nyers Re­zső, az MSZMP KB titkárai. Új prágai nagykövetünk látogatásai Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke és Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke fogadta Vince Józsefet, a Magyar Népköztársaság új prágai nagykövetét, aki a kö­zeljövőben utazik állomáshe­lyére. Kitüntetés - nyugállományba vonuláskor A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nagy Józsefnének, a Pamutnyomóipari Vállalat ke­lenföldi textilgyára igazgatójá­nak, az MSZMP Központi Bi­zottsága tagjának, eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása al­kalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A' kitünte­tést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Ingatag ingatlanok II. Jogi útvesztők — irányjelzők nélkül A jogi helyzet: adva egy tulajdonközösség, amelyet meg akarnak szüntetni és a felek sajátos igényt támaszta­nak. Hazánkban nem ritka ez a jogi helyzet, ezért megér­demli, hogy általában is fog­lalkozzunk ezzel a problémá­val. Bíróság A Ceglédi Járásbíróságon dr. Kazay László tanácsvezető bíró segít kérdéseink megvá­laszolásában. — Miért van szükség tulaj­donközösségre ? — Az élet teremti meg a feltételeket, az állami ingat­lan értékesítése meliett töb­bek között az öröklés. Például 2 gyermek örököl egy két szo- ba-konyhás házat és 200 négyszögöl telket — fele-fele arányban. A helyiségek külön­böző értékűek, ezért termé­szetbeni megosztáskor az igazságos határvonal akár az egyik szoba közepén is halad­hatna — e lehetetlenség miatt a két testvér tulajdonközös­ségre lép. — A gyakorlatban mi a leg­nagyobb probléma? — A gyakorlatban kialakul, hogy a házból ki, mit használ és a felek a használatot fel­cserélik a tulajdonnal: amit én használok az az enyém. Pedig ez sokszor nincs így, a használattól különböző tulaj­donjogi helyzetet nehéz az embereknek . megmagyarázni, az értetlenség sok vita forrá­sa. — Melyek a társtulajdono­sok jogai? Satuasztal A pomazi Faipari Ktsz- ben megannyi fontos cik­ket gyártanak. A képün­kön látható üzemi satuasztalból ebben az esztendőben össze­sen félmillió forint értékűt — 4—500 darabot — készítenek. (Foto: Urban) Négy év alatt kicserélték a Balaton vizét Az ismét beköszöntött ká- hikula tetemes vízmennyiség­gel apasztja a Balatont. A szakemberek szerint nyáron a napi átlagos párolgás eléri a 3 millió köbmétert. Hétfőn és kedden a 30 fokos »hőségben több mint 4 millió köbméter­rel apadt a Balaton vize. A legszárazabb napokon még ennél is nagyobb a párolgás, és előfordul, hogy a csaknem 600 négyzetkilométeres tófelü­leten egy centimétert csökken a vízszint. Az évi párolgás 30 esztendős átlagban eléri a 360 millió köbmétert. Ez annyit jelent, hogy az égi „szivattyú” évente 60 ' centiméterrel apasztja a tó vízszintjét. A Balaton vize az idén kü­lönösen friss, négy év alatt több mint 3 milliárd köbmé­tert engedtek Te a Sión a Du­nába; így még ha a párolgás tetemes vízmennyiségét fi­gyelmen kívül hagyjuk is, tel­jesen kicserélték a Balaton vizét. — A tulajdonközösség kis tanácsnak fogható fel: együtt döntenek mindenről. Az ingat­lan megóvásához feltétlenül szükséges javításokhoz azon­ban nem kell a társtulajdonos hozzájárulása, ezt a másik fél elvégeztetheti, és társa tulaj­donhányada arányában köte­les a költséget fedezni. Ha valamelyik társtulajdonos el akarja adni a részét, ezt elő­ször társának, köteles fejaján­lani. — Megszünteti-e a bíróság a tulajdonközösségeket? — A jog igyekszik ezt az ál­lapotot megszüntetni, ha meg­osztható az ingatlan, akkor. elkülönítjük a tulajdonokat, de figyelemmel kísérjük mindegyik tulajdonostárs jo­gos érdekét, méltánytalan helyzetet nem akarunk terem­teni. Ezért a „sajátos igények­kel" nem árt vigyázni. — Jó, korszerű forma-e a tulajdonközösség? Szüksége­sek-e új jogszabályok, kell-e a meglevőkön módosítani? — E formát jó megoldásnak tartom, más megoldást nem tudnék elképzelni. Jó lenne a tulajdonközösséget korlátoz­ni, de létrejöttének feltételeit az élet állandóan produkálja. OTP Az OTP megyei igazgatósá­gán Pogány Miklós igazgató és dr. Tersánszky Ödönné jog­tanácsos a szerződéskötés kö­rülményeit elemzi. — Hogyan lesz az OTP az állami kisház-értékesítés el­adója? — A telek, a ház gazdája a helyi tanács,' itt jelölik ki a vevőt, az ügyletet az OTP bo­nyolítja le, hogy mindjárt a szükséges hitelt is biztosítsuk. — A szerződéskötés . nem rejti-e macában a későbbi pe­rek csíráját? — Az adásvételi szerződést előrenyomtatott blankettán kötjük, e blanketta nem alkal­mas arra, hogy a vevő meg­értse jogi helyzetét. Nincs hely, hogy már az értékesítés­kor kikössenek néhány felté­telt, vagy valamiben megálla­podjanak. Ügy érezzük, szük­séges, h'ogy szabadabb legyen a szerződéskötés. — Szükségesek-e új jogsza­bályok, kell-e a meglevőkön módosítani? — A 32/1969. számú rende­let kimondja, hogy a házat csak „társasházasítás” után (a telek közös tulajdonban ma­rad, de a házrészek külön-kü- lön tulajdonba kerülnek) le­het értékesíteni. Véleményünk szerint ez a jogszabály nem jó, mivel nem tesz különbsé­get a város és a falu között: vidéken gyakran nem lehet „társasházasítani”. Gyakorlat Az általánosságok után tér­jünk vissza a konkrét ügyhöz. Egy kötegnyi akta van előt­tem, inkább súlyra mérhető, mint darabszámra — ez a Fo­dor kontra Fehér ügy jogi tortúrájának krónikája. En­gedjék meg, hogy ne avassam be önöket ebbe a káoszba (nekem is belefájdult a fe­jem), inkább beszámoljak ta­pasztalataimról. Fodorék tárgyalásról tárgya­lásra módosították keresetü­ket, úgy tűnt, mintha maguk sem tudnák, mit akarnak. A bíróság lassan odajutott, hogy szinte nem is tudhatta, miről ítélkezzen, miben kérik a se­gítségét. Az egy megfogható igényt, mint jogtalant el is utasították — véleményem szerint azonban nem is erre az ügyre alkotott jogszabály alapján. Az ügy itt már csőd­be jutott, mert a fellebbezési fórumokon csak az ügydarabo­kat vizsgálták. A joggyaíkiorlat pontosan igazolta: az emberek nem ér­tik, hogy miben élnek, nem is­merik lehetőségeiket, a korlá­tokat. A fel világosi tás hiányos és talán az ügyvédek sem áll­nak mindig helyzetük magas­latán. A jogalkotás, a jogal­kalmazás pontatlansága, az is­meret, az értés hiánya és a helytelen igénytámasztás együttesen vezetett ahhoz, hogy családok éveken át a bí­róságra járjanak. Tanács Üljünk össze a pereskedők­kel és az általános tapasztala­tok birtokában próbáljunk konkrét tanácsot adni — olyan tanácsot, amelyből sokan tat nulhataak. Ismerjék meg helyzetüket, jogi helyzetüket is. Egyértel­műen fogalmazzák meg igé­nyeiket és kontrollálják lé, hogy jogosak-e ezek. A „sajá­tos igények” kitalálásakor mérjék fel, hogy méltányos-e kérésük, egyáltalán teljesíthe­tő-e? Fodorék gondolkozzanak el azon, nem lenne-e helye­sebb, ha pénzüket perköltsé­gek helyett a hiányzó telek­rész megvásárlására fordíta­nák. Az ügy megoldódna, épít­kezhetnének és az aktakígyó nem tekeregne tovább. Akik még előtte állnak az ilyen vásárnak, legyenek kö­rültekintőek, ismerjék meg, mibe vágnak, mérjék fel a vi­talehetőségeket és már csírá­jában igyekezzenek azokat megoldani... mi pedig indul­junk második ügyünk színhe­lyére, Vecsésre. Fóti Péter 70 EZER IFI KÉPVISELETÉBEN A fiatalok szerepe a mezőgazdaságban Állami gazdasági fiatalok qklívaértekezfete Redden a Belügyminiszté­rium Zrínyi utcai klubjában megkezdődött az állami mező- gazdasági üzemekben dolgozó fiatalok kétnapos országos nagyaktívája, Az országos ta­nácskozást — amelyen az ál­lami gazdaságokban dolgozó, mintegy 70 ezer fiatalt 10Ű kül­dött képviseli — Molnár György a KISZ Központi Bi­zottságának titkára nyitotta meg, majd dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter első helyettese tartott előadást, az állami me­zőgazdasági üzemek helyze­téről, fejlesztésük főbb kér­déseiről. Jelenleg az ország területén 173 állami gazdaság műkö­dik, s műveli a mezőgazdasá­gilag hasznosítható földek 11 százalékát. Jó munkájukat dicséri, hogy ezen a területen viszont a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 14 százalékát, összárutermelé- sénék 16—18 százalékát állítja elő. * Az állami gazdaságok és az állami erdőgazdaságok eredményeiben, a korszerű termelés kibontakoztatá­sában, a technika és a tudomány eredményeinek felhasználásában nagy sze­repe van a fiataloknak; emelte ki a miniszter első he­lyettese. Élen járnak a szocia­lista munkaversenyben, az új termelési módszerek elsa­játításában, a tanulásban. Dr. Soós Gábor végezetül be­jelentette: a minisztérium a közel­jövőben megvizsgálja, ho­gyan hajtották végre a gazdaságok vezetői a fia­talokkal foglalkozó, 1016-os kormányhatározat rendelkezéseit. Az ifjúságnak az állami me zőgazdasági nagyüzemekben betöltött helyéről, szerepéről dr. Fekete József, a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osz­tályának vezetője beszélt. A referátumokat követően a tanácskozás részvevői két szekcióban folytatták mun­kájukat. Az első szekció az állami gazdaságokban dolgozó fiatalok 'helyzetét, feladatait vitatta meg, a második szekció az erdőgazdálkodás 25 éves fejlődését elemezte s a továb-’ bi teendőkről tanácskozott. vezetöségválasztas előtt Dramatizált portrévázlat Egy vallomással kell kezde­nem írásomat: elmondani az olvasónak őszintén,' hogy tu­lajdonképpen mi inspirált ar­ra, hogy megírjam Schurmann Márton életét és történetét. A kíváncsiság. Nem a magánem­ber, hanem az újságíró kíván­csisága. Sokáig csak annyit tudtam róla, hogy ízes beszédű pa­rasztember — ilyen emberek­ről írhatta Móricz Zsi gmond is igaz történetéit —, aki az új- hartyáni Űj Élet Szakszövetke­zet elnökhelyettese, párttitká­ra és brigádvezetője egy sze­mélyben. Mindhárom minőség­ben beszélgettem már vele a gazdaság fejlődéséről, a párt- szervezet munkájáról és bri­gádja életéről. Minden alka­lommal okosan és józanul ítél­te meg akár a gazdaság, akár a pártszervezet helyzetét, te­vékenységét Egyszóval, talál­kozásaink úgy zajlottak le, ahogyan azt a nagykönyvben megírták: én kérdeztem, ő mindannyiszor becsületesen és a legjobb tudása szerint vála­szolt Nemrég azonban, amikor utána érdeklődtem a gazdaság udvarán, kérdésemre a meg­szólított visszakérdezett: — A Kulák Marcit keresi az elvtárs? Kulák Marcit? Hm. Ügy be­felé akkor jócskán elcsodál­koztam. De nem mutattam meghökkenésemet, mert any- nyit megtanultam, hogy az ilyesmit nem illik. Vagy mond­ja valaki magától, vagy jobb, ha nem is kérdezem. Na, mindegy, gondoltam, ennek azért a végére járok, s amikor Schurmann Márton nagysoká­ra előkerült és bevonultunk az egyik irodába, rákérdeztem. — Megmondaná nekem, ha nem sértem vele, miért hívják az emberek Kulák Marcinak? Már csak azért teszem szóvá a dolgot, merthogy nemcsak el­nökhelyettes, hanem párttitká­ra is ennek a gazdaságnak. — Mert igaz — jelentette ki akkurátusán... Most már valami halvány gyanú ébredt bennem, hogy itt valami nincsen rendjén. Észre­vehette töprengő arcomon, hogy nem értem a dolgot, hált biztatóan rámmosolygott, ne féljek, nem bántottam meg a kérdésemmel. Aztán a moso­lyát megtoldotta szóval is. — Igaz, ahogy mondják, mert kulák voltam én néhány esztendeig — mondja olyan természetesen, mintha csak az időjárásról beszélne. Nem szé­gyellem én a múltamat, nincs abban semmi kivetnivaló. Komótosan hátradőlt a szé­ken, kezével végigsimította de­resedé haját, aztán belekez­dett. :— Itt születtem a faluban, ötvenegy esztendeje. Az apám­nak két hold volt a vagyona és hozzá hét gyerek. Hétesztem- dős karomban állított el az egyik gazdához káscselédnek. Másként aligha került volna kenyér a család asztalára. Szó­val így kezdődött az én éle­tem, s folytatódott egészen hu­szonegy esztendős koromig. Tanyáról tanyára kerültem, mikor hol voltak híján a mun­káskéznek. Akkor aztán jött a behívó, vittek katonának. Ko­misz élet volt, megpróbáltam változtatni rajta. Az egyik gazdának, ahol szolgáltam, volt egy elvált asszonylánya. Nagyon megkedveltük egy­mást, s amikor egyszer haza­engedtek szabadságra, össze­házasodtunk. ötvenegy évesen már‘nyugodtan elmondhatom, nem a földért vettem el, ha­nem szerelemből. Hogy jött vele együtt nyolcvankilenc hold is? így lettem én gazda­ember egyik napról a másik­ra. Elhallgatott egy pillanatra, rámnézett: mondja-e tovább?, aztán a hallgatásomat bízta­tásnak vette. — Esztendővel a felszabadu­lás után, ötvenhat holdat a magunk jószántából felaján­lottuk az államnak. Elfogad­ták, aztán nem sokkal később így lettünk kulákok a maradék huszonkilenc holdon. Két évig, három évig tartott a macera? Már nem is emlékszem rá. Ami rossz volt, azt jobb, ha el­felejti az ember. Mit érne a tüske annyi év után? Csak megrontaná az egész életet. Hát, elfelejtettem. A név azért rajtam maradt. Mai ésszel már magam is derülök rajta: ho­gyan is történhetett az akkor, i velem?-« akik mondták, soha nem bántó szándékkal tették. Ezért nem haragudtam rájuk. Bizonyították is a2 emberék, hogy maguk közül valónak tartanak. Tíz esztendeje ép­pen, hogy a tanácstagjuknak választottak. Esztendővel ké­sőbb pedig hozzám kopogtat­tak be először: mi lenne a vé­leményem a közösről? Én meg azt mondtam: ha elfogadtam a bizalmukat, bizalommal vála­szolok rá én is. Én voltam a faluban az első, aki a tanács- házán aláírta a belépési nyi­latkozatot. Megint csak tart egy léleg­zetvételnyi időt, mielőtt új fordulatot adna elbeszélésének. — Ha már eddig meghallga­tott, gondolom, arra is kiván­csi, hogyan lett belőlem kom­munista? Gyermekkoromban megismertem a szegénységet, és megutáltam. Soha ne jöjjön vissza az az Idő. De ha azt nem kívánom, mi legyen az a má­sik, amiért élni akar és tud az ember? Mert az emberfia már csak olyan, hogy valamiben hinnie kell, valami célja, terve legyen az életével. Szóval, ez hozott ide Három évvel ké­sőbb pedig tanulmányútra küldtek a Szovjetunióba. Mire hazajöttem, a párttitkárunk elment. Mondták, bennem megbíznának, ha vállalnám. Nyolcán Voltunk akkor kom­munisták a gazdaságban. Ke­zet adtam rá. Hogy mi min­den történt az elmúlt három év alatt? A gazdaság fejlődé­séről most nem akarok sem­mit mondani. Legfeljebb any- nyit, sokkal jobban állunk, erősebbek és gazdagabbak va­gyunk, mint három esztendő­vel ezelőtt. A pártszerveze­tünkről meg csak annyit: ma már tizenhármán vagyunk és a napokban erősödünk me­gint egy taggal. Nyolcán közü­lünk fizikai munkások: trakto­rosok, erdész, mezőőr, gyalog- munkás. öten közülük fiata­lok, még jóval innen a har­mincon. Megértjük egymást és a többiek is megértenek min­ket. Célunk: a közösség bol­dogulása és gazdagodása, a magunk életének emberibbé alakítása. Akarhat ennél töb­bet az ember? Prukner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents