Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
// Apai örökségem Aki válaszol: Czigány György 44 Amint éppen kérdez ... Nincs az oldalamon magnetofon, a mikrofon is golyós- tollá szelídül a kezemben, amikor Czigány Györggyel leülünk az asztalhoz. Eddig mindig közöttünk volt a pódium, a képernyő vagy a rádió: csak „hallásból” ismertem. Most az a kellemes izgalom vesz rajtam erőt, amit az esti „Dupla vagy semmi’’ és a déli „Ki nyer ma?” hallgatásakor érzek. A beszélgetést csendes vallomással kezdi. , — A Dunáról írj — mondja, — apai örökségemről. Édesapám szerettette meg velem kisiskolás koromban, Győrött. Nagy evezős volt, ma is imádja a vizet, nyolcvan- évesen. A Duna ezért nekem a komolyságot, a férfiasságot jelenti. A . folyóval tehát Győrött ismerkedtél meg; aki műsoraidat figyelemmel kísérte, tudja, hogy életed során útitársaddá vált. — Valóban, sok élményem fűz hozzá. Álltam a zebegényi dombokon, hogy megpróbáljam Szőnyi István szemével látni a kanyargását. Nyitottam * rá ablakot, a pesti Duna-par- ton, hogy az ifjúság kedvelt énekeseivel — Koncz Zsuzsával, Kovács Katival — gyönyörködjem fényeiben. Beszélgettem róla Nagymaroson, Kittenberger Kálmán özvegyével. Felismertem alkonyi izzását Verőcén, Gorlca Géza kerámiáiban. És sétáltam a váci korzón, Makiári Józseffel. Még talán a Balaton fodrában is a Duna csillámlott felém, amikor Tihanyban Borsos Miklós szobrait vallattuk ... Már találkozásunk előtt bujkált bennem a kérdés, most nem tudtam magamba fojtani: — Riportok, interjúk sorát idézted fel most, és tudom, emlékszem, hogy a neveket és helyszíneket folytatni lehetne. De sokan tudjuk azt is, hOigy zeneakadémiát végeztél, zongoraművész vagy, a rádió zenei osztályának főmunkatársaként komolyzenei vetélkedőket, játékos rejtvényműsorokat rendezel és vezetsz, verseid jelentek meg, és előkészületben van egy novellásköteted: hogy fér mindez össze, hogy tudsz „több úrnak” szolgálni? Szeméből őszinte csodálkozás ragyog. — Egy urat szolgálok: az oszthatatlan művészetet. Eszményképem a reneszánsz ember, aki századokkal ezelőtt vagy napjainkban az emberi harmónia megteremtését tűzte ki magában életcélul. A túlzott specializálódás jeles eredményekhez vezethet, tudom : én a harmonikus életforma őszinte híve vagyok, és ennek szeretetét plántálnám át másokba is. — Ezért kapcsolod össze műsoraidban is az irodalmat, a képzőművészetet és a természet szépségét a muzsikával? — Igen, ezért. Úgy érzem, hogy az irodalmi ihletésű Kodály-kórusok, jól megférnek „egy gyékényen” a versekkel. Miért ne hallgassunk hát a rádióban vagy a színpadokról egy-egy műsor keretében verset és zenét? Messzire kanyarodtunk a Dunától, visszatérünk hát a folyóhoz és — Váehoz. — Az előbb Makiári József nevét említetted. Általa ismerkedtél meg városunkkal? — Igen is, nem is... Amikor ugyanis még zenei rendező voltam a stúdióban, a többi között a Vox Humana felvételeit is vezettem. A rendezőfülkéből ki-kinéztem a magnótekercsek és a keverőasztal fölött. És hát... — mosolyogva tárja szét a karját — hiszen tudod a történetet. A feleségem váci lányként a Vox Humana-ban énekelt... Azóta nekem a váci oldalon kanyarog a Duna! Mehetünk Zebegénybe (egyik kedves barátom orvos ott), autózhatunk Verőcére: utunk Vácon át vezet. Vácra mindig hazajövök; nehezen szakadnék el a Fő tér osztrák kisvárosok hangulatát idéző barokk-copf házaitól, a Duna-part sétányától, a deákvári csendes . utcácskáktól. A rádióban többször beszéltem már Vácról, mindig örülök, ha váciak sikeréről hallok. Órájára pillant: búcsúznunk kell. Amint tovatűnő kocsija után intek, az út fölött megdördül az ég. A Pilis felől szürke felhőket kerget a szél. Szódnál talán már zuhog is. Vihar készül, de bennem jó béke van. A Czigány Györgyből sugárzó derű és harmónia társam maradt az estére. Végh Ferenc VÁC I MAPLŰ ......................................................... • A pest megyei hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM 1970. JÚNIUS 21., VASÁRNAP Szabadtéri színpadot kaptak Agárdon nyaralnak a vácdukai gyerekek Százhúsz gyerek nevelődik a vácdukai állami gyermekotthonban. Náluk is elkezdődött a vakáció. Augustin Antal igazgatóhelyettest megkérdeztük, hogyan töltik a gyerekek a nyári szünidő napjait. — ötven növendékünk szüleinél. vagy nevelőszülőknél vakációzik. A másik hetven Agárdra megy úttörőtáborba. A táborozás után, akik önként vállalkoztak rá, a nevelőotthon Előre Ifjúsági Mezőgazda- sági Társulásában végeznek nyári munkát. Mint megtudtuk, a budapesti 23-as AKÖV igazgatója, Matolczai Imre és munkatársai is sóikat tesznek azért, hogy a gyerekek napjai jól teljenek. A „Televíziót az iskoláknak” akció során kötőtNyolcvan éves az alagi lovaspálya A Magyar Lovar Egylet nyolcvan évvel ezelőtt kétezer- rlyolcszáz magyar holdat vásárolt az alagi pusztán, hogy ott tréningközpontot és verseny- pályát építsen. A lovasközpontot Batthyány gróf alapította, szobra ma is ott van a lóversenypályán. Ezernyolcszázkilencven előtt Gödön, Tatán és Káposztás- megyeren voltak jó hírű idomítótelepek. Az első versenyt 1891. április 12-én rendezték Alagon. 1919 és 1925 között minden versenyt itt tartottak. Ekkor felépült a budapesti lóversenytér, és az alagi lovaspálya nyugdíjba vonult. 1960-ig még olykor-olykor tartottak egy-egy versenyt rajta. A vonat ablakából nézve a pálya ma is szépnek látszik. Sokian kérdezik háit, miért nincs rajta verseny? Gyorsan két okot: nincs fedett nézőtér, nincs célfotó. Az elmúlt nyolcvan év alatt sok híres ló futott ezen a pólyán. Itt rendezték az első magyar derbyt is, 1921-ben. Ezen a versenyen nyert először Vatinius, Kincsemnek, a csodakancának leszármazottja. Ma is nagynevű lovak szálláshelyé a telep, a pálya pedig edző- és munkapélya. Jóllehet, ma már csak 450 holdon 270 lovat tartanaik. De itt tartják az agárkutyákat is. Mint ismeretes, nemrég rendezték hazánkban az első — Angliában olyan közkedvelt — agár- versenyt. És végül: Alagon van a diplomáciai testület lovasiskolája is. Solymosi László Légy és por a húsraktárban Örültek a dunakesziek, amikor a 2-es számú élelmiszer- boltot ÁBC-áruházzá alakították át. Dicsérték is, nagyon. Ügy látszik korai volt a dicséret, mert amit csütörtökön délután tapasztaltunk, egyáltalán nem ad okot az elismerésre. Az üzlet húsraktárának ajtaja a Kossuth utcára nyílik. Csütörtökön délután két órakor ez az ajtó nyitva volt. Minden járókelő megszemlélhette a mázsára lerakott csülköket, a szegre akasztott fél marhákat. De azt is megállapíthatta, hogy a nyitott ajtón keresztül nemcsak a pillantások, hanem a legyek is beszálltak, sőt, a Kossuth utca pora is, minden arra haladó autó és autóbusz után. Nagyon szép hűtőszekrények vannak a raktárban. Vajon a sertéscsülkök miért nem abban várták a vásárlókat? Tudjuk, csütörtökön szállít a PENOMAH. De ebben az időben közel és távolban nem láttuk a vigyorgó malacfejes hússzállító kocsit. Bányász Emlékezés Matejka Jánosra II. Akit nem fog a golyó 1919. AUGUSZTUS 6-A Után gyorsan követték egymást a drámai események. Csendőrök és más ellenforradalmi erők érkeztek a városba, megkezdődött a „számonkérés”. Százakat tartóztattak le és kínoztak meg. Elfogták a városi direktórium tagjait is. A vérgőzös órákban a leggyorsabb igazságosztásnak a gyilkosságot tartották. Augusztus 14-ről 15-re virradóra soriűz dördült a Hét- kápolnánál. Tízen roskadtak le a kukoricásban, közöttük Matejka János. A költő, a politikus, akit sem a puska, sem a kegyelemlövés nem végzett ki, életben maradt. Matejkán nem fogott a golyó! A halott Petrásovicshoz békilyózottan eszmél fel, és elvánszorog menyasszonya lakására. A haláltól ugyan megmenekült, de bíróság elé állítják, és életfogytiglanra ítélik. Az 1921-ben tartott tárgyalás után — Kovacsik Mihállyal együtt — a Szovjetunió cserefoglyaként kiszabadította. És ismét felfelé ível Matejka pályája. Olyan sokrétű tevékenységet fejt ki, hogy munkáját valósággal képtelenség felsorolni. Tagja lesz a Forradalmi Írók Nemzetközi Szövetsége Irodájának, és ennek folyóiratát szerkeszti. A Sarló és Kalapács folyóirat szerkesztő bizottsági tagja, a Gorkij Világirodalmi Intézet helyettes igazgatója, s emellett költő, műfordító és a magyar emigráció egyik vezér- egyénisége. Az elsők között ismerteti meg a világot a magyar költőkkel orosz nyelven, és mindent megtesz jó hírünkért. Egy gazdag élet törik ketté, amikor 1937-ben koholt vádak alapján és törvénysértően letartóztatják. Mezőgazdasági táborba kerül, ahol kegyetlen évek után, 1940. november 7-én meghal. Akin a golyó nem fogott, elpusztult, de, aki ismerte, soha sem feledte el és írásai az idegenekkel is megismertették... Egyik emigrációs társa — akit 1947-ben rehabilitáltak —, felkereste sírját a szeli- kamszki temetőben. így ír erről: ...Hócipőkben gázoltam ki a temetőbe, dühöngő hóviharban. Megtaláltam a sirt egy nyírfa alatt. Kézzel kapartam szét a méteres havat és sírjáról megfagyott leveleket, száraz virágokat szedtem össze. A nyírfára pedig egy kis versecskét írtam magyarul és oroszul a durvákról, mert azok minden évben Magyarország felé repülnek, délnyugatnak ...” Matejkának nem kellett ( titokban a darvakkal hazatérnie, ő nem is távozott el igazán soha. Itt van közöttünk most is örökélően és példát mutatóan. Csankó Lajos Ä honvédek is segítenek A Sallai Imre laktanya KISZ-szervezetének kezdeményezésére egy hondvédbri- gád egész napos társadalmi munkát végzett a szobi kőbányában, hogy a kitermelt építőanyaggal is segítse az árvíz sújtotta vidék lakóházainak mielőbbi felépítését. ★ Országosan mozgalom indult, hogy a nemzeti jövedelem átlagosan egyszázalékos növelésével pótoljuk az árvizes károkat. A Csikós József utcai öntöde dolgozói vállalták, hogy a korábbi versenyfelajánlásukon kívül az említett cél érdekében — még két százalékkal javítják önköltségüket. Magyarnóta-est Bodza Klári, Gaál Gabriella, Mozsár Imre és Horváth István szerepel jövő szerdán este az Építők C-telepi munkásszállásán. A Lőwy Sándor Általános Gépipiri Technikum (Vác, Konstantin tér 6.) esti és levelező tagozata az 1970/71-es tanévre TECHNIKUMI ELSŐ OSZTÁLYOKAT SZERVEZ A jelentkezéseket június 30-ig fogadja el. Jelentkezési űriap és bővebb tájékoztatás az intézet portáján. tek barátságot a. dukai gyerekek az akövistáfckal. Azóta a vállalat dolgozóitól sok játékot és sportfelszerelést kaptak, sőt szabadtéri színpadot is építettek az intézet kertjében. — Legalább százötvenezer forint értékű ajándékot adtak az elmúlt fél esztendőben gyerekeinknek a 23-as AKÖV munkásai — mondta Augustin Antal. B. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztársaság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Szorg István, szerdán: dr. Pap Miklós, csütörtökön: dr. Gulyás Zoltán, pénteken: dr. Bénik Gyula, szombaton és vasárnap: dr. Havasi István. A beosztásban hét közben változás történhet. Kulturális hírek néhány mondatban A nyomda sok munkája miatt csak ezen a héten jelenik meg a „Váci nyár műsora, 1970” című műsorfüzet, amelynek borítólapját Dániel Kornél tavalyról ismert linómetszete díszíti — más színű nyomással. (Lipovniczlcy László borítóterve közbejött akadályok miatt nem készült el.) ★ Több száz fiatal vizsgázott A héten Vácott városismeretből az országjáró diákok országos találkozójának keretében. A legtöbb nehézséget a tanácsháza homlokzatán levő címerek és figurák okozták, de a múzeum és a művelődési osztály állta az érdeklődők ostromát. A végén már a városi tanács portása is „besegített” a felvilágosításba. A fiatal képzőművészek tárlata bezárult. Legközelebb mához egy hétre lesz tárlatnyitó, amelyen dr. Supka Magdolna művészettörténész, a Nemzeti Galéria tudományos munkatársa ismerteti a két Munkácsy-díjas kiállító: Kucs Béla szobrász és Stettner Béla grafikusművész munkásságát. K. F. TINÉDZSER KLUB: Júliusban az Aidát hallgatják Harminc csillogó szemű tinédzser hallgatta legutóbbi, csütörtöki klubnapján Novák Imre tanár urat, aki a klub néhány következő programjáról számolt be. Mint már hírt adtunk róla, a fóti művelődési ház tinéd- zserklubjában minden héten huszonöt-harminc, húszon inneni jön össze, és a presszó „különtermében” érdeklődésük szerinti témáról hallgat ismertetést. Utána táncolnak, magnóznak. A közelmúltban Bódy József operaénekes külföldi útjáról beszélt nekik. Csütörtökön lapunk szerkesztője volt a vendégük: az újságkészítés „titkairól” és arról beszélt, hogy miként lehet valaki újságíróvá. Megkérdezte azt is, hogy ki mit olvas szívesen a lapban? A válaszokból kiderült, hogy a fiatalok fele az érdekes, színes írásokat olvassa el. A tinédzserek klubjának legközelebbi vendége dr. Székely Lajos pszichológus lesz, utána Bódy József beszél művészi pályafutásáról. Közösen meglátogatják a Fáy-préshá- zat is, már előre lefoglalták a teraszon, a nagy fa alatti asztalokat. Júliusban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Bódy Józsefet hallgatják meg az Aidában, és szerepel terveikben egy horányi vikend is — egy korábbi klubvendégük meghívására. Köliők — Vácról... A múlt század utolsó éveiben Vácott élt Juhász Gyula. Ä szegény szülők gyermekének nem nyílt más lehetősége arra, hogy tanulhasson, csak ha beiratkozik a papi szemináriumba. Rövid itt-tartózkodásának emlékét idézi a Váci szeptember 1899. című verse. A klastromablakból kinéz az őszbe —, Egy égőszemű kispap. A Naszály Búsan pipál, az esti félhomály, Ölén levelek hullanak csörögve. És egy másik versszak: Szüretre érnek a szőlőhegyek. Halálpillék a feszületre szállnak, Az égi tájak nyirkos gyapja kondor. A költő komor hangulatát a táj szépsége sem tudja feloldani, mert a cella, a szabadság, a tiszai táj után vágyó lelkének a rabságot jelenti. A kispap lelke messze őgyeleg, Várják pásztortüzes tiszai tájak, Es ő egy halk Verlaine-versre gondol. Majd fél évszázaddal később, átutazóban pillantotta meg városunkat Jobbágy Károly költő. Az ő benyomását, Vác című verse örökíti meg. Ilyen rideg várost talán nem is láttam, mióta élek. Egy padja sincs, ahonnan szám bókot mondana e vidéknek, csak nagy falak, drótkerítések ... Gyerünk tovább! s a két kerék röpített. Mert csak a Szabadság vígasztal meg és csak az éltet. (1941.) F. F. I
