Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
8 rt st M£crei 1970. JÚNIUS 21., VASÁRNAP A cím talán, egy kissé szokatlan, de nincs benne semmi különös. Egy képzőművészeti tárlat nevét és kiállítási évét fedi. Pontosabban a Nagy István képzőművészeti csoport közelmúltban Dabason megnyílt tárlatát. Megszoktuk, amikor a megye képzőművészeti életéről Szólunk, elsősorban Szentendrét és a szentendrei festőkét emlegetjük, mint a megye képzőművészeti életének reprezentánsait. Joggal van ez így, hiszen Szentendrén van a megye legnagyobb hagyományokkal rendelkező művész telepe s itt élnék elsősorban olyan alkotóművészek, akikNI 70 nek neve és munkássága nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi képzőművészeti életben is számottevő. Mégis hiba lenne a megye képzőművészete alatt csupán Szentendre képzőművészetét emlegetni. A váci Dunamű- hely, ha rangban még messze iS esik a szentendrei művészettől, tehetséges képzőművészek csoportosulása, akik műveikkel, köizös tárlataikkal már bizonyították avatottságu- kait és rátermettségüket. És a közelmúltban ismét új színfolttal gazdagodott me- § gyénk művészeti élete. Észten- ^ deje nyűt meg Dabason három ^ járás — a dabasi, monoai és ^ ráckevei — képzőművészeinek^ első tárlata. Tizenhárom mű-^ vész ötvenkét alkotásával mu-| tatkozott be a nagyközönség-^ nek — jó folytatást ígérő si- ^ kerrel. & S hogy nemcsak ígérték a ^ jó folytatást, bizonyság rá NI ’70, amély kéthetes dabasi ^ nyitviaitairtása alatt osztatlan 5; sikert aratott az érdeklődők^ körében. Ezen a tárlaton a ne- ^ vezetet három járás már hu- ^ szonegy képzőművésszel kép- ^ viseltette magát. S amiről ^ szintén csak az elismerés ^ hangján szólhatunk: a tárlatot^ a három járás vezetői által § i megszavazott és kiírt pályázat ^ : közzététele előzte meg. \ A pályázat a felszabadulás| • negyedszázados évfordulója ^ 1 alkalmából született s ez tér- ^ 5 mésizetszerűleg meghatározta ^ 5— nyomban hozizá kell ten- ;j j nem, jó értelemben határozta ^ meg — a kiállítás tematikáját, Js amelynek középpontjába első-^ í sorban az ember került. Az ^ | alkotó, az életet tervező, az^ | élet szépségein örvendező ^ 5 vagy gondjain töprengő em-S | bér. ^ A tárlat legsikeresebb alk!o-| $ tása Kocsis László: Kuporgok § § című olajképe. Ez a kis mére- ^ ^ tében is monumentálisnak ^ ^ ható alkotás indulati fűtöttsé- ^ $ gével az elesettségében is ^ § nagy tettekre hivatott embert $ ^ példázza. Bányász Béla kék- ^ ^ szürke Parasztfeje az ember ^ $ és a természet egymásra ható ^ $ és egymással csatázó valósága- ^ | bői született, hűen tükrözve a $ | megfáradt, de mégis győztes ^ ?! embert. ? s s i Fegyó Béla képeit az okker- ^ ^ tői a szépiáig a barna szenek ^ i széles skálája jellemzi. Csen- ^ ä des líra és szenvedélyes lük- J ^ tetés lép harmóniára képein, ^ ■? amelyek az új életet tervező ^ ^ emberpár tűnődését, a munká- ^ S ban fáradt, de a végzett mun- ^ ^ kának mégis örülni tudó em- ^ !? berpár életszeretetét és egy- ^ ! mássegítését példázzák. ij s § És ugyanez a derű és élet- ^ igénylés tükröződik Kiss Er- ^ s nő: Tavaszvárók című alkotá- ^ ^ sán. A fehér-rőtbama tág ha- ^ í tár előtt álló parasztpár lát- ^ íszólag csendesen szemléli a ^ | kihalt tájat, de a színek vil- ^ | lódzása tettrekész nyugtalan- ^ ^ ságukat fogalmazza meg a ^ ?! festészet nyelvén. § ?> Sikeres tárlat a dabasi NI ^ $ ’70, amelyet rövidesen Mono- ^ $ ron és Ráckevén is bemutat- ^ $ nak a nagyközönségnek, beszé- ?■ | desen példázva: az összefogás^ $ ilyen eredményekre képes. § ? - i S S n n V NYÁR Fegyó Béla: Uj élet kezdetén rssssfssssssssssssssssfssfsssssssssssmsssssfSSSSSSSAm KÖNYVESPOLC Dosztojevszkij-sorozat SZERDAN a Délesti Hírmondóban akadtam egy olyan mondatra, amely egész valómat felkavarta. Üjszerű volt, egyedi, épp ezért mellbevágó. Igyekszem szó szerint idézni: trA hibák láttán ne hunyjuk be a szemünket!” Es én akkor éjjel megint csak nem csuktam le a szememet, hiszen a szemközti neonreklám, amely a holdvilág helyett az ablakomba süt — hibás veit! Nem világított a kettőspont! MEG MÁSNAP, csütörtökön, a hivatalban sem aihattam ki magam, mert az erre a célra használatos kisebb helyiségben észrevettem, hogy a csempe repedezett, a lánc elszakadt, a papírtartó ferdén áll... Ennyi hiba láttán hogyan hunyhattam volna szemet? Tetézte a bajt, hogy Főközponti Főnapilap vezércikke e napon ilyen címet viselt: „Eberén őrködjünk a nép vagyona fölött!” Egész nwp a ceruzám és a gemkapcsaim fölött őrködtem, melyek bár parányi, de mégis szerves részét képezik a népvagyemnák. A nagy éberkedéstől még dolgozni sem értem rá. Éjjel pedig ellátogattam egyik építkezésünkre, amelynek 600 holdas területén egy őr és egy kutya védelmezte a milliós közvagyont. Az éjjeliőr egy cseppet sem pironkodott, mikor felköltöttem, csak arra kért, hogy a kutyáját ne zavarjam, az hadd pihenjen tovább is. — Hat éve vagyok itt éjjeliőr, uram, de tőlem még egy szalmaszálat el nem loptak! — mondta magabiztosan. — Akinek kell valami, az ellopja nappal, csak a bolondok botorkálnak itt éjszaka... ÍGY VIRRADTAM a mai napra. Még nem döntöttem, hogy ma alszom-e, vagy újságot olvasok? Radványi Barna HAJNAL GABOR: Lábadozás Tűnődve tétovázva csendesen nézem csak hogy múlik életem. Csillagok kísémek-e utamon mindegy már az eget sem kutatom. el Tudom az áldott semmi befogad loholtam céltalanul be sokat fák közül békaének rámhajol élek még halk öröm valahol. cseng 1 | Eszményi olvasó | HÁROM napja nem alszom. Idegeim rend§ ben vannak, semmiféle frontátvonulás, kü- ^ lönleges napfolttevékenység — tudtommal — ^ nincsen, szerelmesebb sem vagyok a szakott- § nál. Mégsem alszom. s * ^ A sajtó nem hagy aludni. $ En vagyok ugyanis az Eszményi Olvasó, § akiről csodálatos legendák keringenek a \ szerkesztőségek házatáján: akinek lelkében ^ termékeny talajba hullanak azok a nemes § magvak, amelyeket sajtónk veteget. \ KEDDEN is például, midőn elolvastam ked- ^ véne lapom, a Mindennapi Üjság egyik megindító riportját arról, hogyan tért le az ^ erény ösvényéről és a balatoni országúiról $ két, korábban hatóságilag is igazolt erkölcsű, §35 éves hajadon, engedvén 20 éves autós § vagányok csábításának, végiggördült egy \könnycsepp orcámon. Ráhullott a nemes ve- ^ retű írás utolsó, legszebb mondatára, mely Így szólt: „Mindannyian felelősek vagyunk Írtuk! Ne hagyjuk elszunnyadni a társadalom lelkiismeretét!” $ Tüstént elindultam, hogy felkutassam a § társadalom lelkiismeretét, fél országot tűvé \tettem érte, míg végre, egy félreeső helyen, § egy csipkebokor tövében leltem rá, ahol bi- $ zonyára éppen — szunnyadni akart.., $ Egy álló nap és éjszaka olvastam fel neki $ szív szorító riportokat a honi sajtóból, s állandóan vártam, mikor szólal meg. (Valahol \ azt olvastam ugyanis, hogy a Lelkiismeret \meg szokott szólalni!) A szavát, sajna, nem ? hallatta — de a hortyogását igen. Felráztam. ? ' — On el tud aludni ilyen cikkek mellett? ! — kérdeztem, őszinte megütközéssel. ! — Ne haragudjon — szabadkozott —, de ! olyan zsomgító a dumájuk... A Magyar Helikon könyvművészeti műhelyéből már több jelentős világirodalmi életmű-sorozat került ki. A Lev Tolsztoj, Standhal, Thomas Mann munkáit közlő sorozatok méltán nyerték el az igényes könyvgyűjtők tetszését. Népszerűségüket nemcsak a művek szellemét szolgáló könyvművészeti, tipográfiai megoldások biztosították, a siker főként annak köszönhető, hogy a sorozatok felölelik egy-egy nagy alkotó életművének valamennyi jellemző és maradandó, ma is elevenen ható alkotását. És a klasszikussá vált, világhírű művek mellett megtalálható ezekben a sorozatokban az író élete, alkotó elveit dokumentáló naplójegyzetei, publicisztikái, tanulmányai és levelei is. Alig egy hónapja adtunk hírt arról, hogy a már említett sorozatok mellett a Magyar Helikon megkezdi hat kötetben Hemingway életművének kiadását. Most pedig már arról tudósíthatjuk olvasóinkat, hogy még ebben az évben megkezdi a kiadó Dosztojevszkij műveinek nyolc kötetben való megjelentetését. A sorozatban Dosztojevszkij iro- dalmilag és irodalomtörténeti- leg legfontosabb, legértékesebb művei szerepelnek. Az első kötetben a Megalázottak és megszomorítottak, valamint a Feljegyzések a holtak házából című mű szerepel. A második kötet a Bűn és bűnhő- dést, a harmadik A félkegyelműt, a negyedik az Ördögök című regényt tartalmazza majd. A sorozat ötödik kötetében kap helyet A kamasz című regény, amely egy tragikus ellentmondásokkal teli társadalom hiteles rajza s egymagával és környezetével megiha- sonló ember szuggesztív története. A hatodik kötet lesz A Karamazov testvérek, míg a hetedik Dosztojevszkij elbeszéléseit és kisregényeit, többek között a Fehér éjszakák és A játékos című írásokat tartalmazza. A Levelek, vallomások című nyolcadik kötet érdekessége, hogy a benne szereplő levelek, napló jegyzetek, publicisztikai cikkek jelentős része ez alkalommal lát napvilágot először magyarul. LÁSZLÓ ANNA: Ha Juditot emlegetik... II étfő este a férfi haza akart látogatni a családjához. Ekkor ** Juditot gyomorfájdalmak lepték meg. Pál, Payor Pál biztosan ható orvosságot keresett elő a házipatikából. Majd készülődött, becsomagolta a Dani fiának szánt ajándékot. A biztosan ható orvosság gyorsan fokozta fel a fájdalmakat. Judit gyomrára szorított ezüstgyöngfházzal lakkozott kezét. Payor vigasztalta: mindjárt elmúlik, mindjárt, neki okvetlenül indulnia kell, már annyiszor ígérte. Dani már annyiszor várta hiába. Ekkor Juditot a görcs durva lökése a rekamiéra vetette. Payor Pál orvost akart hívni. Judit nyöszörögve-búgva tiltakozott: majd holnap reggel, ne csapjunk pánikot este, amúgy is, ki tudja, mit talál, most nem viselné ed. Vonaglott a kíntól, nyitott pongyolában és ingerlő pózokban. Payor nem volt sem tompa agyú, sem hiszékeny ember. — Hisztéria — gondolta és tehetetlenül bosszankodott. A vo- naglások folytatódtak, ritmikusan, a ritmus tűzében. — Judit különben nem hisztérikus — fogalmazta meg Payor —, a szerelem korbácsolja, nagyon szeret engem. Csak egy kis díszlámpa égett, lefelé fordított ernyővel. így még sohasem volt... ilyen fájdalmasan vad lüktetésben.;. mindig valami új és más ..., ilyen extázisbán ... A férfi is a rekamiéra dobta magát. tedd délután Judit megvárta Payort a munkahelye előtt, az utcán. A férfi azonnali tudta, miről van szó. Reggel bejelentette, hogy ma rögtön munka után megy a családjához. Ingerülten fogadta szerelmesét. — Szépen is beszélhetünk — csillapította Judit —, mi értelme a veszekedésnek. Azért jöttem, hogy üljünk be egy presszóba, otthon nem lehet... El kell búcsúznunk egymástól. Palikám ... sajnos, nincs tovább ... Payor megdöbbent, ezt várta a legkevésbé. Izgatottan fag- gatózott. Judit nem akarta az utcán ... presszjt keresett. Az elsőt zsúfoltnak találta, a másodikat barátságtalannak, a harmadikat isimét zsúfoltnak, a negyediket fűtetlennek. Az ötödikben ott maradtak. A keresgéléssel sok idő telt — Mi történt köztünk, Judit?! A lány gyerekkori emlékeit kezdte mesélni. Náluk lakott egy unokabátyja éveikig, s az oly mohó volt, ételben, játékban, ébredező szerelmében ... még rá is szemet vetett, üldözte, pedig ki se látszott a földből még... Judit akkor örökre megutálta a mohóságot... a gyerekkori hatások kiírthatatlanok.., Az emlék ágas-bogas volt, feltárása, lassú kibontakozása hosszan tartott, bár igaz: Judit nagyon színesen, hangulatosan mesélt. A férfi gyötörte a fejét: hova lyukadnak ki. Nos, Judit tegnap szenvedett a gyomrával, Palit mégse érdekelte más, mint a saját vágya. Oly mohón, vadul... Az ember nem tehet róla, ha megcsömörlik... és egyszer csak nincá tovább... Vagyis nem az ember, csak ő, a gyerekkori emlékei miatt Payor magyarázta, hogy nem így volt. Annyira nem így volt, hogy most sután bukdácsolt a szavak között. Különben is zavartan, nehézkesen beszélt ilyesmiről a presszóasztalnál. — Jó, hisz nem fontos, úgyis elbúcsúzunk. Payor már tüzesebben érvelt, micsoda képtelenség! Vagy valaki ... egy másik férfi...?! — Pali, te utánad? Elképzelhetetlen bárki! Most?! Evek múltán se! Este kilenc óra tájban kiviláglott, hogy rendkívüli és meg- ronthatatlan szerelem az övék. Ilyenkor Dani már aludt. Payor elfáradt. Arra gondolt, hogy n incsen megoldás, hiába menne egyenesen a munkából, vagy akármi egyebet talál ki... Judit leleményesebb ... Payor kimerült, el is nyű- vődött. Ügy látszik, élesebben kell választani. Vagy-vagy. Dani a vére, édes kölyök, ragaszkodó. De az az igazság, hogy nélküle is van élet. Judit nélkül meg nincs. V edden Dani ismét várta az apját. A lépcsőházban ácsor- gott, kisbundát, kötött sapkát viselt, mintha szánkázni készülne. De hidegebb volt, mint bármikor a szánkón. Időről- időre felágaskodott, kihajolt a korláton, hogy jobban lássa a földszintet a kapu alját. Bent a nyári-meleg lakásban Payorné, az anyja és a nagynénje arról tanácskozott, mit tegyenek Danival. Ha behívják, toporzékol. Drasztikus eszközöket nem használhattak, sebesült gyerek. Később, fél kilenc tájban, a három nő együttes erővel be- húzta-vonszolta Danit a lakásba. Lefektették. Sírt, aztán elaludt bíztak benne, hogy nyugalom lesz. A kisfiú álmában többször felsikoltott Payorné ésszerű és higgadt asszony volt, de a sikolyok kilódították az egyensúlyából. A hajába túrt és a hangja apró darabokra tört: — Én tehetek róla! Csak én. Az őrültségemmel. Hogy hazugság nélkül akartam felnevelni! „Apu hol van?” „Máshová
